#vissza esés | Explore Tumblr Posts and Blogs

thecamellie · 3 years

Text

Attól a pillanattól kezdve, hogy Nora a házába engedett, ő lett a fogva tartom. A szoba ahová behozott lett a ketrecem. A doboz amibe bezártak, fény és élet nélkül. Rajtam kívül semmi élő dolog nem volt a környezetemben ki tudja mennyi ideig. Az apró szobában csak egy kis ágy volt amin tudtam feküdni. Az idő legnagyobb részében öntudatlanul feküdtem épp ahol voltam, hol az ágyon hol a földön. Csupán pár órára tértem magamhoz és minden egyes ilyen ébredéskor fájdalmasan össze szorultam. Nehezen tudtam fókuszálni, tekintetem kiutat keresett minden alkalommal, de az ablaktalan szobában mindössze a plafonon függő lámpa fénye ragyogott rám, mintha magát isten testesítette volna meg és a purgatóriumi szenvedéseimet kísérné figyelemmel.

Hiányzott valami. Sürgetően viszketett és feszült a bőröm. Jobb volt addig a pontig míg rá nem jöttem, hogy a fény az ami hiányzik nekem, ez után rosszabb lett minden. A gondolataim ébren és álmomban is ekörül forogtak. Napsütés és fény ami kell nekem. Szinte éreztem, hogy a sejtjeim sikítanak. Hullámokban öntött el a fájdalom, mikor a elérte a tetőpontot megtudtam volna ölni bármit, magamat is beleértve. Vakaróztam ahol csak értem magam, de hátrányban voltam. Koordinálatlan mozgásom volt és apró kezeim amik pufók hurkákból álltak. Mikor először megláttam a kezeim egy ilyen vakarózó roham során nem egyszerűen megdöbbentem. Csak néztem a kezeim ide oda forgatva őket, hátha rosszul látok, még a vakarózás és a fájdalom is elmúlt. Vissza fojtott lélegzettel bámultam őket, talán órákig is. Majd jött a sikítás. Olyan hangosan és sokáig ordítottam, hogy Nora bejött hozzám és párnát nyomott a fejemre, de nem hagytam abba addig míg meg nem ragadt engem és ordibálva megrázott szitkokat szórva rám. Ezt követően gond nélkül ledobott az ágyra ami miatta a levegő kiszorult belőlem így abba maradt a sikítozásom. Ezt látva kiviharzott a szobából ismét magamra hagyva.

Mikor már tudtam normálisan levegőt venni jó pár pillanatig nem csináltam vagy nem gondoltam semmire. Az agyam lebénult. Alig bírtam magamhoz térni a kábulatból. Majd hirtelen egyik pillanatról a másikra rengeteg gondolat lepte el lefagyott agyamat. Megdermedve feküdtem az oldalamon és kérdezgettem magamat. Mégis mi történt velem? Eddig sem sokat értettem abból ami körülvett de most már semmit sem.

Lassan ahogy a csigák haladnak megfogalmazódott bennem egy kicsinyke lehetetlen gondolat foszlány. Kicsi vagyok, alig tudok mászni is. Nem tudok beszélni a kiabálást és az artikulálatlan hangok kiadásán kívül. Alig látok, rengeteget alszok és a ruhába ami rajtam van abba végzem el a dolgom. A mozgásom olyan akár egy újszülött macskáé. Hah! Újszülött?! ÚJSZÜLÖTT! Egy baba lennék?! Egy baba?

Mi a pokol folyik itt? Tettem fel magamnak a költői kérdést.

Sajnos minden tényező arra utal, hogy egy baba vagyok. Egy töpörödött vakarék. Ezért volt minden olyan nagy és elérhetetlen. De ha egy baba vagyok akkor az a fekete hajú nő aki ide hozott lehetett a szülő anyám. Aki lemondott rólam és oda adott Noranak, hogy lassú szenvedéssel megöljön engem, mert benne nem volt annyi, hogy megtegye. Nyilvánvaló, hogy Nora nem arra törekedett, hogy túléljek, mivel ahogy megtudtam figyelni egyszer adott nekem enni egy nap. Erre tudtam következtetni ugyanis semmi olyan nem volt a környezetemben ami az idő múlását számon tudtam volna követni. Ha a feltevésem igaz akkor az egyszeri étkezés vajmi kevés lesz ahhoz, hogy életben maradjak. 2-3 óránként kellene megetetnie. Tisztába kellene tennie és foglalkoznia kellene velem, nem? Ez a helyzet emlékeztet arra milyen volt a gyermekkorom. Magányos és félelmetes. Egyedül lenni ....de...várj csak. Nem is voltam egyedül, hiszen nekem volt egy öcsém! Volt egy öcsém! De ő miért nincs itt? Ha én itt vagyok akkor ő hol van? Azt ne mondd, hogy megölte őt a fekete hajú nő. Nem, nem hiszem. Ha engem nem tudott megölni akkor őt hogy tudta volna?

Lázasan dolgozott az agyam ahogy a jelen és a múlt egyszerre öntötte el a fejem. A lélegzetem szapora lett amitől még kevésbé tudtam koncentrálni. Kezdtem pánikba esni.

Nem, nem engedhettem meg magamnak, hogy pánikoljak. Ki kell gondolnom, hogy mi történik vagy történt velem. Testemet megfeszítve mantráztam magamban. Nyugi, nyugi, nyugalom. Minden rendben lesz. Minden a legnagyobb rendben lesz ha sikerül megnyugodnom és végig gondolnom a dolgokat. Remegtem az erőfeszítéstől vagy a pániktól, már nem tudom.

Megszámlálhatatlan perc telt el így. A légzésemre összpontosítottam. Ki-be, ki-be. Méltányolva az erőfeszítéseimet mondhatjuk, hogy lassan ugyan de megnyugodtam. Egyszer- egyszer még megremegtem. Kicsi kezeimet magam elé téve, nem tagadhattam tovább a tényt, hogy egy baba vagyok. Ez nem csak egy feltevés hanem a valóság. Újra baba vagyok. Meghaltam és most újra baba lettem. Reinkarnáció? Reinkarnálódtam volna? Mégis miért? Valami célt szolgált ez? És mégis ki az aki ezt akarta? Vagy Isten az aki kiválasztott erre? Akkor rossz a humora, mivel úgy tűnik nem sokáig fogok élni. Vagy talán véletlen lenne? Pusztán egy véletlen műve lenne, hogy újjá születtem? Lehet ezt egyáltalán véletlenek nevezni? Nem, nem tartom valószínűnek. Ez nem akaratlanul történt. Valaki vagy valami tette.

Amennyire tudtam ökölbe szorítottam kezecskéim.

Túl fogom élni ezt.

Ahogy az előző életemben is úgy most is megtalálom a módját, hogy túléljek. Túlélem ezt és megkeresem a testvéremet. Bármi áron. Ha én újjászülettem akkor is és könnyen meglehet, hogy hasonló helyzetben van. Tarts ki öcsém, érted megyek. Ígérem.

De először is tervet kell kovácsolnom, hogy hogyan éljek túl.

***

Ki kellett találnom egy technikát arra, hogy több élelemhez jussak. Nem vártam az ágyon, hogy történjen valami. Nehézkesen, vergődéssel ugyan de lejutottam a földre, inkább leestem mint ugrottam. Erősebbnek kell lennem, hogyha ki akarok innen jutni. Sejtelmem sincs most mennyi idős lehettem, mivel még sosem láttam magam így csak abból ítélhetem meg a korom amennyit a testemből láthattam és éreztem. Nem lehetek több fél évesnél. Folyamatos alvás, éhség és nehézkes mozgásból kiindulva. De nincs meg a luxusom, hogy éveket várjak arra, hogy megerősödjek. Képeznem kell magam.

Lépésről lépésre haladok. Mivel nem tudom mi van oda kint így fel kell készülnöm minden eshetőségre ami csak az eszembe jut. A következő céljaim. hogy több kajához jussak és javítsak a mozgásomon. Nincs itt Nora, hogy enni adjon így nem várhatok ölbe tett kézzel. A koordinációmat fejlesztem addig. Meg kell tanulnom járni és futni minél előbb. Az esés már megy.

Hasra fordulva az ágy mellett kúszó mozdulatokat tette, hogy közelebb jussak az ágy széléhez. Kapálóztam és rúgkapáltam össze-vissza mire elértem az ágyról lelógó húzatott. Mind a két kezemmel megragadtam és lassan húzni kezdtem magam. Remegtem az erőfeszítéstől. Kicsit felhúztam magam majd vissza engedtem. Újra és újra. Próbálgatva meddig megy. Nem sokáig de nem adhatom fel. Muszáj erősebbnek lennem, így folytattam.

Addig csináltam újra és újra kisebb pihenőkkel amíg Nora be nem jött hozzám. Egy cumis üvegre hasonlító üveg volt az egyik kezében. Igazi felhőkarcoló magasságú volt innen lentről ahol vagyok. Az egész öltözete sötét és rongyos volt. Lyukas szövet cipő a lábán, hosszú barna dörzsé szövet szoknyát és inget viselt. Bőre halvány karamell színű volt, itt-ott lila folt éktelenkedtek rajta, az alkarján és a nyakán is. Mintha valaki fojtogatta volna. Magas csontos alkat. Koszos fél hosszú barna haj és szem ami alatt sötét karikák a kialvatlanságról árulkodtak. Bal állkapcsán is egy halvány, már gyógyuló véraláfutást vettem észre. Hétköznapi arca volt. Keskeny szemek, hosszú keskeny orr és száj. A húszas éveiben járhatott de a ráncok és szarkalábak már jelen voltak az arcán.

Odajött hozzám és felvett a kezébe, hátamat megtámasztva fenekemnél fogva tartott magához, mint aki tudja, hogy tartson a babát. Számba adta a cumis üveget amiben reményeim szerint tej volt. Nem igazán volt íze, de fehér színű folyadék volt. Nem akarok másra gondolni mint a tej. Ha tej az amit ad nekem akkor, hogy tudok még több tejhez jutni? Hmmm. Az arcát fürkésztem miközben ittam. Nora a semmibe meredve nézett maga elé, kicsit ringatva magát előre hátra.

Támadt egy ötletem. Ha el tudom érni, hogy ne egyszerre itassa meg velem a tejet és itt hagya az üveget akkor később is tudok inni belőle és esetleg ha elől hagyom akkor legközelebb újra tölti miközben hoz egy másik üveggel. Míg a végén megunja és itt hagyva őket csak tejet hoz be, hogy újra töltse az üvegeket. Így nem lesz annyira feltűnő, hogy mindegyikből fogy egy kevés. Nem tűnik a helyzet magaslatán, szóval lehet sikerülne. Ha ezt legalább két naponta eltudom játszani akkor jutok majd valahova. Fapadló van, ha kiütöm a kezéből akkor lehet eltörik és löttek az ötletemnek. Megkérni nem tudom, nem mintha hajlandónak tűnne. Van arra is esély, hogyha hangoskódok akkor elhallgatatt ezzel. Nem vehetem biztosra, de próbáloznom kell.

Mocorogni kezdtem a fogásában, nem igazan foglalkozott velem. Erősebben nyomta a számba a cumis üveget amitől alig bírtam tartani a lépés nyelésben nehogy félre nyeljek. Hadonászni és fuldokló hangot kezdtem ki adni. Ahogy kapálóztam a kezeimmel meglöktem a kezét amitől a számból kifoly ta tej a ruhámra. További hangokat adva ennek felhívtam a figyelmét magamra.

- Oh, what did you do?(jaj, mit csináltál)- kérdezte tőlem.

Letett háttal az ágyra, az üveget letette mellém. Kibontott a ruhából és a tejes rongyot magával vive kiment a szobából. Sietnem kell, el kell dugnom amíg nincs itt. Fészkelődés, vergődés árán sikerült annyira felhúznom és összegyűrni a lepedőt, hogy betudtam takarni az üveget magam mellett. Még valamennyire igyekeztem ráfeküdni, hogy takarjam. Alapból egy egész káosz volt az ágyon a lepedő, nem fogja észre venni. Érezetem, hogy izzadni kezdek ahogy várakozok a vissza tértére. Nem is kellett neki sok mire vissza jött egy másik kényelmetlen vászon ruhácskával. Láthatott rajtam valamit mert összevonta a szemöldökét.

- Did it burn you? (megégetett?) - nézett végig rajtam. Magában motyogott valamit de felületesen megtörölgetett mielőtt rám adta a ruhát. Nyúlt volna az üvegért de nem találta, de nem is érdekelte annyira. Egyszerűen kiment a szobából és hozott egy másik cumis üveget tele töltve tejjel. Újra a kezébe vett és itatni kezdett. Annyit ittam amennyi belém fért. A gyomrom feszült és pihegve vettem a levegőt de mind meg kellett innom.

Miután megitatott kicserélte az alsómat is. Undorító, hogy képtelen vagyok mosdóba menni és a napi egy tisztába rakás nulla fürdéssel nem a legkomfortosabb párosítás.

Vissza tett az ágyra, mielőtt magamra hagyott volna nézett pár pillanatig. Tekintetünk találkozott.

-You shouldn't have been born. (nem kellett volna megszületned) - mondta, ezután kisétált a szobából, hogy újra egy magam legyek egy teljesen üres, lámpa fényes szobában a gondolataimmal és félelmeimmel.

***

Minden etetés időt számoltam, mintha akkor kellt volna a nap és tudtam, hogy ha újra tejet hoz nekem akkor eltelt egy újabb nap. Egy újabb és újabb. A tervem bevált. Tizenöt napba telt de lett hét darab üveg a szobában. Ezekben a napokban folytattam a testem edzését és már olajozottan feltudok ülni és könnyebben tudok mozogni. Az aluszékonyság ami egyik pillanatról a másikra elönt nem sok sikerrel tudok ellenállni. Észre sem veszem és hiphop elaludtam. De nem adhatom fel. Gyakorolnom és edzenem kell magam. Erősebbnek kell lennem. Ki kell jutnom innen és megkeresni a testvéremet. Bármilyen áron is érem el ezt.

1 note · View note

semmisem01 · 5 years

Text

S Z Í V

Sokan mondják, hogy hallgassak a szívemre, de ha a szívemre hallgatnék akkor már rég halott lennék. Most meg szép lassan csúszok vissza a lejtőn.

138 notes · View notes

deepestgiantcolorparty · 4 years

Text

A vissza esés vagy az ujra szó

Nálam azt jelenti hogy gond van lelki, fizikai ilyesmi Szóval: ujra kpop rajongó lettem és még sorolhatnám

1 note · View note

holvagymilan · 5 years

Text

A kezdet hegye

Éjszaka maguktól visszajöttek a lovak a táborba. Épp az aznapra mosdónak kijelölt fától sétáltam vissza a sátrak felé mikor meghallottam a kolompcsörömpölést. Lenyűgöző volt ez a lehajtott fejű, lassú vonulás. A csillagok fénye rajzolta ki a hatalmas izmokat, a hangtalan lépteket és azt a fagyos feszültséget, ami méltóságteljes nyugalma ellenére körüllengte a menetet. Már csak én voltam ébren. Ösztönösen körbefuttattam a szemem a környező hegyoldalakon. Meglepően távolra el lehetett látni, aznap négyezer méter fölött vertünk tábort, és napokra voltunk már minden nagyobb településtől vagy mesterséges fénytől. Alig maradt fekete folt az égen, a Hold egyenesen vakított. Öt napja voltunk már úton, és egyszer sem fordult elő, hogy a lovak maguktól visszajöttek volna. Ilyenkor rendszerint a cementes zsákokba pakolt cuccaink súlyától megszabadulva, tőlünk (néha vertikálisan is) kilométerekre legelésztek. Capel minden hajnalban 4-kor útnak indult, hogy visszaterelje őket, mire mi összerakjuk a sátrakat és elmossuk a zabkásás edényeket a patakban. Mire nekem átfutott az agyamon, hogy valami nincs rendben, Dzsimba és Capel már elő is ugrott a hálózsákból egy-egy elemlámpával. Ezeket a kolompokat ők valószínűeg a szomszéd völgyből is meghallanák. Állandó mosolyukat ezúttal némi ijedtség és hatalmas eltökéltség váltotta fel. Percek alatt beterelték a lovakat egy kötélből, sziklákból és botokból rögtönzött karámba, gyors leltárt és vizsgálatot tartottak. Amint a legkisebb csikóhoz ért, Dzsimba felkiáltott: a kicsi két helyen is vérzett. Egy emberként fordították a lámpákat a hegyoldal felé, akkorára nőtt a feszültség, hogy szinte vártam, hogy beúszik valami vészjósló háttérzene. Mégegy kiáltás, a sziklákon fel-le ugráló fénycsóvák, lábdobogás. Egy pillanat alatt fenn vannak a hegygerincen, ahova mi majd holnap két pihenővel, egy óra alatt jutunk el. Egyre távolodó kiáltások, sziklakopogás, végül csörömpölés és egy kialvó lámpa. Dzsimba egyenesen felém rohan: light! - kiabálja, és mutatja, hogy az övé eltörött. Kikapja a kezemből az enyémet, és már rohan is vissza a hegyre. A válla fölött még visszakiált lényegretörő angolsággal: Leopard! Attack small horse! Goodnight sir. (Azért udvariassága sosem hagyja cserben.)

A hópárduc egyedül vadászik, ezért a lovak össze tudtak állni, és megvédték a kicsit. Nagyon éhes lehetett, a hegyoldalon követte a lovakat egész a táborig, Dzsimbáék kiszúrták a világító szemeket és gondolkodás nélkül nekiugrottak egy marék kővel, hogy elkergessék. Egy éhes párducnak. Dzsimba aztán kinn aludt a lovakkal meg a fejlámpámmal. Aznap épphogy nem fagyott. A párduc még egyszer visszajött hajnali egy körül. A lovak jeleztek, Dzsimba megint átkergette a hegygerincen. Ha kell, akárhányszor átkergette volna, nekik gyakorlatilag túlzás nélkül csak ezek a lovak vannak. Másnap, mire mi kikászálódtunk a sátrakból, már felmálházták a lovakat, és egy tea mellől integetve kiabálták fülig érő szájjal és szinte tökéletes magyarsággal, hogy jóreggelt.

Ötezres hágók, szakadékok, folyóátkelések, (folyóba esés - hiszen ismertek) elképesztő mélységek és magasságok ide vagy oda, azt hiszem ez a két ember fog leginkább megmaradni életem egyik legemlékezetesebb túrájáról.

Hozza a labdát, hogy krikettezzünk újra. Elképzelésem sincs a szabályokról, most ültem le 6 óra gyaloglás után, de azonnal megyek. Pontosan ezért vagyok itt. Egy rozsdás hordó a cél, egy lehéjazott bot az ütő. Én vagyok a dobó, azt legalább kb. értem mit csinál. Capel fia fáradhatatlan, elüti, fut érte, visszahozza, közben mintegy mellékesen visszaterel a kertbe vagy 15 lovat. Nincs több 8 évesnél. Ma a kertjükben sátrazunk, meghívtak vacsorára is, és a kedvünkért kivételesen nem tettek jakvajat a teába. Gyakorlatilag megérkeztünk. Innen már csak két óra Zangla. A telek végében üzemelő “kisboltból” ennek örömére előkerül pár sör meg egy hangfal, ladakhi zene, csillagok, megérkezés.

Itt táncol velünk Raju is, akiről már sokkal előbb mesélnem kellett volna. Bármiből köt turbánt a fejére. Most is van rajta. Muszlim. De szerinte párszáz éve az ősei buddhisták voltak, úgyhogy hisz a karmában, igyekszik is jót gyűjteni, szerinte, többször megmentette már az életét ez. Meditál is. Ha hasist szív, azt viszont Shivának ajánlja. Amúgy is részletkérdés szerinte ez az egész. De azért ő köt turbánt a fejére. Bármiből. Zöld ing, barna mellény, narancssárga sál, túrabot, nagy pödört bajusz alól villogó állandó mosoly. Raju a vezetőnk, szerinte nem veszélyes, nem hideg, nem mély és biztosan elég széles. És hiába tudod, hogy csak azért mondja, hogy ne szarj be előre feleslegesen, neki simán elhiszed. “A lovak is erre mentek”, -mantrázza mögöttem E. “A lovak is, ne nézz le.” Pár nap után simán hozzászokunk a szakadékokhoz, amiken valószínűleg hason csúszva mennék át, ha nem látnám, hogy Raju fütyörészve szökdécsel előttem. Rajunak minden tanyából integetnek. Kinyittatja a kolostor kisboltját, ha Maggie kell, (a Smack leves helyi megfelelője, és gyakorlatilag a boltok és “éttermek” egyetlen árucikke.) Megbeszéli a szerzetesekkel, hogy belenézhessünk az ősi tekercsekbe. Raju hat nyelven beszél. Raju néha egy szikláról lógó sátorban alszik. Rajut ezekről inkább faggatni kell, ha lehet, inkább hallgat mosolyogva. Raju szereti a feleségét, akit a szülei választottak neki. Raju miután ledolgozott egy évtizedet a családi ingatlanirodában, az apja halála után eladta a céget, hogy végre a hegyek között lehessen. Raju szereti az apját. Raju szereti az esőt és a hideget is. Sosem hagyta még el Indiát, és bár szerinte itt minden megvan, Európába azért elmenne egyszer, mert nagyon sok jó emberrel találkozott már onnan. Raju végül elárulja, hogy ha sietnie kell, ez a túra neki két nap. Raju nem maradhat velünk Zanglában, mert turbánt köt a fejére. Bármiből.

Most a padumi királynál lakom. Padum a legközelebbi város, de a királya valamiért Zanglában lakik. A padumi király igazából nem uralkodik senkin, de azért mindenről szeret tudni. Van egy háromméteres tekercse, amire apró betűkkel felír mindent, ami a faluban történik. Az egyik este megkért, hogy írjam le a nevemet. Ezt a tekercset nagyon sokáig meg fogják őrizni. Nyomot hagyni - azt akartam végülis.

•

Hetek óta a Himalája patakjainak vizét iszom, abban is fürdöm, mosok, mosogatok. Áram nincs, egyedül gáz van - palackból. Esténként egy napelemes lámpa fényénél ücsörgünk törökülésben a család 3 generációjával. Néha segítünk momo-t hajtogatni, néha táncolunk a szőnyegen, néha csak megköszönjük, és kioldalgunk. Internet csak Padumban van, innen írom ezt most, félúton egy Buddhista fesztiválra Karsa felé. (Update: Végül nem volt internet Padumban sem, mert az egész város a fesztiválon volt, szóval majd egyszer feltöltöm ezt.)

Végülis teljesen félreértettem a szolarizáció fogalmát, szó sincs napelemekről, egy közösségi helyiséget épitünk a csomóknak azaz az apácáknak, ami annyiban szolár, hogy nagy ablakai vannak és két vályogtégla réteg között szalmával szigetelünk. Szóval felismerhetetlenre koszolódott bringás pólóban keverem a vályogot, pakolom a téglát, hordom a cementet, amíg kis kopasz buddhista szerzetesnövendékek rohangálnak körülöttem. Néha pedig az iskolában drámajátékozom a falu gyerekeivel, vagy ha elbújni támad kedvem, a padumi király palotájának tetején ücsörgök elképzelhetetlen magasságok alatt.

4 notes · View notes

nemhiszekmarsemmiben · 5 years

Text

Szerettelek, igen. Magamnak sem mertem bevallani, de észre lehetett venni. Folyton mosolyogtam ha írtál vagy veled beszéltem. Figyelmeztettelek is :)). És tudtam, hogy nálad nem ilyen könnyen megy a szerelembe esés és elfolytottam magamban, egyre több fiúnak írtam vissza csakhogy ne legyek olyan rendes hogy csak veled beszélek, mert az feltűnő lett volna. Most meg itt vagyok, bizonytalanul, talán érzéketlenül, és nem tudom mi van. Őszintén, már magamat sem értem, de a lelki fájdalmam mostmár fizikailag fáj

-gondoltam mindezt hónapokkal ezelőtt, és most itt vagyok egyedül, mindent feladva és te sehol nem vagy. Mert átbasztál...

2 notes · View notes

williams05bramsen-blog · 5 years

Text

A Legjobb, Tippeket, Válik Kiváló Kosárlabda Játékosok

nagyon hosszú idő, emberek a minden korosztály értékelte kosárlabda. Szeretet ez egy játék vannak 2 külön pontok, ennek ellenére. kéne konkrét készségek a utóbbi. Ez a írja fel kell, hogy segítség, hogy a rajongók és játékos az összes, képesség , valamint commitment fokú. Gyakorlat a ingyenes dobd lövés. Ezek a képek may tűnik egyszerű, de lehetnek meglehetősen nehéz. Kísérlet használata módszer gyakorló. Start tartja a kosárlabda elején a saját arcát. Fontolja a kosár és szemléltesse a kör belépő. kéne után, hogy lő , valamint az kísérlet ragaszkodnak a pálya elképzelt. nem Megfelelő mérleg alapvető felvétel. Míg néhány NBA játékos a képesség, hogy release a labdát a nettó esés közben, ez nem ideális a sok-ember. Ők improvizálni. Igény őrizni kiváló mérleg, miközben felvétel, melyik teszi bizonyos create jobb egységesség. Fókuszban a a erősségek ha akarok javítja a játék. A tehetségek lehet nem leszel egy híresség, de ha a legtöbbet a erősségek, lehetett jobb hozzájárul a csapat. Értem a szívósság , valamint az használata a előny-haszon támogatást a csoport nyer! Múló azonnal, anélkül, szivárgott a nagy módszer gyakorlat. Az kihívás játék, anélkül, szivárgott; ennek ellenére, aids a csoport, hogy jobb halad. Nem megszerzése frusztrált ha az tűnik, nehéz először, idővel a csoport's halad, fogja a végén, hogy sokkal pont. Kosarazni, kontra egyedül is során szezon. Amíg csoport sport, may nem, van a képesség, hogy discover mások, fogja, lejátszás. Van, semmit, hibás a azt mondta,. a képesség, hogy sok solo játékok. Szolgáltatás ingyenes dobálja vagy három guidelines. Több pont gyakorolt. Ha gyerek, hogy kitartás képzés a kosárlabda, a mag izmok kell helyes fejlett. Összpontosítani csípő, alsó vissza, , valamint az abs. A mag izom csapat, hogy összeköti a karom, lábam, egymás. Ha a mag szívósság rossz, aztán utána, szóval bizonnyal a sportos hatékonyság. szilárd mag aids ugrás nagyobb továbbá futni, gyorsabb. Mindig felismeri, hol van a lábad, , valamint az, mi vagy, mosting valószínű, hogy csinálni-val nekik, next. Ez lehet, támogatást elkerülni ki a határokat, vagy hogy negatív át. Ha az előírtnál sok intézkedések , valamint nem csöpög, aztán utána vagy gyaloglás. Tudat a a test mozgásának biztosítani előny a bíróság. kellene folyamatos technika rutin ha akarok kideríteni, tűz ingyen dobálja. Ellentmondás bizonnyal elpusztítani a lövések. Ha szeretnék tökéletes ingyen dobd felvétel, dönt, a rendszeres továbbá megismételni folyamatosan,. Ha nem ragaszkodni a rutin, lehet lemaradni a lövés. Kosárlabda hozza élvezetet egyéb fajta az emberek. bet365 fogadási bónuszt Felfedezése video játék fogja nem, csak segítséget öröm megtekintése a sport tevékenység, bizonnyal is segítség játszani, jobb. Emlékszik, mit ténylegesen tanultam az alábbi, , valamint fognak biztosan boldogan kompenzált.

1 note · View note

martinussenmeyers8-blog · 5 years

Text

A Szerelem Kosárlabda Azonban, Kereslet Tippek, Hogy Jobban Játszani? egy pillantást E Javaslatok!

Nem megpróbálja foglalkozik auto, anélkül, felismerve, mi van, rossz. nem hiszem, tudsz kosarazni, anélkül, tudomást a játék, sem. A alábbi mutatók ténylegesen segítette profik vált játékos vannak. Felvétel - rengeteg köze megfelelő egyensúlyi. Míg néhány NBA játékos a képesség, hogy bemutassam gömb a internet esés közben, ez nem ideális a a legtöbb ember. bet365 kifizetés módok Ők nem engedik csinál,. Miután jó alapítvány alatt, amíg égetés fogja folyamatosan termelő jobb kimenetel fokozatosan, ahogy tovább gyakorló és fejlődő a képességek. Ingyenes dob annyit, mentális, mivel ezek a fizikai, mint a egyéb alkatrészek a video játék. Lehet, gyakorlat óra a hogy pontosan hogyan, hogy a lövés, de ha vége hiszem, pont vagy megszerzése mellékvágányra fogja lemaradni ahányszor. Lazítson , valamint az összpontosítani kosár; minden bizonnyal támogatást sikerül. Egy módszer támogatást javítja a összesen kosárlabda készségek, hogy tölteni hosszú idő látni csinálják a profik. legvalószínűbb, hogy videó játékok, lásd nekik, TELEVÍZIÓ , valamint az hasonlóképpen lásd videók. bizonnyal látni, hogy minden, nagy játékos - bizonyos képességek, hogy kiváló , valamint gyakorlat, mit látsz. Gyakorlat a készség engedély gyönyörködtető. bizonyos, get használták elfog sokkal kevésbé, minthogy legjobb halad, zökkenőmentesen. Ha játszik a játék, ritka, hogy minden elmúlik bizonnyal hit bikák-eye. Szóval kéne a csoport szívességet azáltal, tudva hogy pontosan hogyan venni bármilyen fajta halad származik valaki. Ha szándékoznak venni merülés lövés, nem időt acélizom. Ez lehetséges, hogy extrém izmok, mikor játszani a kerület. Konkrét szakmai őrség végezte emelése a karját, dimension nagyon sokat a felvétel kezdett elviselni. hogy Pontosan hogyan bizonnyal , mint például a trükk az ellenfél csapat? Felajánlani hátra passz megpróbálni! Ha a vágy, kísérlet ezt adja át, megszerzése a kör a domináns kezét. Utána, move a kosárlabda körül a vissza. Miután kitalálni, amelynek irány akarom gömb, használata gyors mozdulattal a csuklóját, hogy küldje így. Ez a kellene, hogy becsapni az ellenfél csapat. Ha fiatal, hogy erő képzés a kosárlabda, a mag izomtömeg kell helyes létrehozott. Ők kell vonat a alsó vissza, csípő, , valamint hasi izmok. A teljesítmény megy sub-par ha nem megerősített mag izmok. Szerkezet szilárd mag izomtömeg fogja enable a ugrás magasabb, gyorsabban futni, és maradjon a mérleg. Az lényeges, felismeri, hol van a lábad, és is, mit csinálnak. szándékoznak győződjön nem tipp át a határt azzal, is egy ici bit. Figyelembe túlzott lépések, amíg nem szivárgott vezető telefonon a séta valamint forgalom. Továbbá, mikor te mozgó a lábát, amikor a kijelző, hogy a set, vegye díj vagy dönt, try , valamint az megszerzése egy csúnya. Kosárlabda hasonló javítása autó, teherautó egyedül, ahol van, páratlan érzés a elégedettség. Nyomoznak azt jelenti, megerősítése a kosárlabda képességek csinálni, is. Tanulás játszani, hatékonyan segítséget nyerni videó játékok, , valamint izgalmas a kollégák.

1 note · View note

i-am-alone--forever · 6 years

Text

Elegem lett

Elegem lett az életemből. Szülők akik mindig azt hiszik az jó neked amit ők jónak látnak. Barátok akik le se szarnak, csak sértegetnek. Barátok akik azt mondják sose hagynak magamra, de még sincs sehol senki amikor szükség van rájuk. Elegem van a hazug szerelmekből. Elegem van abból, hogy én senkinek se felelek meg. Elegem abból, hogy mindig én szenvedek más után, mert akkora gyökér vagyok, hogy ennyi pofára esés után is képes vagyok megbízni az emberekben. Persze ha azt mondom, hogy megakarok halni és tenni érte, hogy megöljem magam, hogy véget vessek egy állandó szenvedésnek azt mondják ne tegyem mert fontos vagyok nekik. Még se érdekli a kutyát se mivan velem. A szerelmeim akiket valaha is szerettem MAXIMUM 2 hét alatt pótoltak.. ki a faszt érdekelne ha én meghalnék? Nem tünne fel senkinek.. ugyan úgy pótolnának... elegem lett az egész életeből.. a hazugságokból.. én mindig őszinte voltam és őszinte érzéseim voltak.. de én ezt sose kaptam vissza miért? Jó volt élni mind abban a pár hónapban amíg tudtam milyen boldognak lenni még ha hazugság is volt az egész.

#elegem van #vége #meguntam #hazugság #hazugbarátok #nincs senkim #halál vágy #halál #öngyilkos gondolatok #ma éjjel megteszem

15 notes · View notes

mrs-dean · 6 years

Text

Utolsó magányos gumicukor

Nehéz este volt. Összevertem egy falat de ahogy részeg szemeim érzékelték, annak a szarnak semmi baja nem esett csak véres lett egy kicsit. Na jó nagyon. Akkor éjjel a buszjegyet otthonra váltottam. Azt akartam, hogy anyu frászt kapjon attól, hogy így lát. Bementem a kapun és bebasztam magam után, a fülemben visszhangzott a robaj és a kutyák is elkezdtek ugatni. Az ajtóra néztem és percekig csak álltam és arra vártam, hogy kijöjjön és rám nézzen. Nem történt semmi ezért tettem előre egy lépést, hogy akkor majd én állok az ágya mellé de elvágodtam a földön egy kisautóban. Az esés kirázta a fejemből amit az immént akartam csinálni minden gondolatommal együtt. Sajgott a testem de utolsó erőmmel még a hátamra gördültem a fűben és a sötét eget kezdtem pásztázni. A hold csak néha került elő a felhők mögül és ez magamra emlékeztetett. Én is ugyanígy hol előkerültem, hol pedig úgy felszívódtam, hogy senki még abban sem volt biztos, hogy előző nap látott-e egyáltalán. Akkor este a fűben éjszakáztam részegen és véresen visszakövetelve az életem legelső, legrégebbi változatát. Néhány óra múlva riadtam fel. Éppen csak kibujt a nap a hegyek mögül amikor rászántam magam arra, hogy felüljek és ammint megpillantottam a kezem valóságossá vált a fájdalmam. Eszembe jutottak a tegnap este történtek és szitkozódva tápászkodtam fel. Habozva indultam el a ház felé és próbáltam a leghalkabban bejutni a mosdóba és lemosni a kezeimről a rászáradt vért. Lefertőtlenítettem a sebet és gézbe öltöztettem a bütykeim. Vissza se nézve zártam be magam után a kaput. A buszmegálló felé tartva előhúztam a mobilom a dzsekim zsebéből és ammint megláttam azt a néhány értesítést tumblr-ról és messengerről jéghideg üresség vonta be a testem.

Ő nem keresett.

13 notes · View notes

szasza-chan · 6 years

Text

“Kis” összefoglaló

Mielőtt a napi beszámolókba belekezdek (ami remélem meg fog valósulni), gondoltam csinálok egy összefoglalót is, mert elég sok olyan kis apróság van, amiket nem tudom, hova tudnék beszuszakolni + igazából az amúgy is hosszúnak ígérkező bejegyzések csak még hosszabbak lesznek ezektől, szóval inkább külön veszem őket.

Jesszum pepi, hosszú lesz...

1. Japán vendégszeretet

Mielőtt jöttünk, többektől is hallottuk, hogy a japánok ilyen meg olyan kedvesek, Gegec haverom odáig is elment, hogy micsoda végtelen türelmük van és addig nem hagynak magadra, míg biztosra nem vették, hogy minden értesz vagy biztosan eltalálsz oda, ahova menni akartál. Nos, jelentem ez az egész majdnem egy hatalmas kamu. A japánok ugyanolyan vendégszeretők, mint bármelyik másik népség: valaki szeret segíteni, valaki nem.

Lehet ez nem tűnik valami hatalmas felfedezésnek, de tényleg annyira azt mondogatták nekünk, hogy milyen oltári kedves odakint mindenki, hogy azért csak volt pár csalódás, mikor az ellenkezője derült ki. Holott hát, micsoda meglepetés, a japánok is emberek, sokan a hátuk közepére se kívánnak pár hülye turistát, pláne akik angolul próbálnak makogni nekik. Gegec valószínűleg sokat járt vidéken, ahol közvetlenebbek lehetnek az emberek + ő japánul beszélt, szal nyilván jobban szerették őt, mint minket a tört angolunkkal Tokióban.

Szóval voltak kellemes és kellemetlen élmények is. Pl. az első nap egy nő látta, hogy bajban vagyunk és próbáljuk kitalálni merre kéne mennünk és magától megállt segíteni. Ez volt az első és egyetlen ilyen alkalom. Még Shinjukuban találkoztunk egy három fős társasággal, akik szintén nagy boldogan jöttek maguktól segíteni, de ők kifejezetten azért voltak oda kiküldve, hogy a hülye turistákat terelgessék. Ezeket leszámítva so-so tapasztalataink voltak. Általánosságban a fiatalabb lányokat éri meg megkérdezni, mert ők tudnak is valamennyit angolul, értenek a GPS-hez és gondolom nem elég bátrak, hogy elutasítsanak. A 40+-os és idősebb pasikat viszont felejtsük el! Persze ha úgy van segítenek, de látszik, mennyire elveszettek és nem akarnak közösködni veled. Egy pasas anya nyomására vett nekünk jegyet talán Kamakurába, de gyorsan el is menekült, ahogy elvégezte a feladatát.

Ami pedig igazán nagy pofára esés, azok a metró dolgozói. Teljesen új emberekként nyilván nem tudtuk, mi merre megy és hogyan kell jegyet venni és sokszor ha kértünk segítséget, ez a koreográfia játszódott le: Igen, ennyibe kerül a jegy, ott az automata, vedd meg magadnak. Kösz, de hogyan? Hát ott van angolul! És melyik automata? Mert van vagy 3-4 fajta! Innentől három kimenetele lehet a dolognak: 1) elküld megvenni a jegyet és helyieket kell megkérned, hogy intézzék el a dolgot, mert továbbra se tudod, mit kell csinálni. 2) ad neked jegyet és közben mérhetetlenül utál, hogy munkát csináltál neki 3) továbbra is az automatát erőlteti, de kimegy veled és megmutatja, mit kell csinálni. Utóbbiból is van pozitív tapasztalatunk Akibában, mert ott rendes és türelmes volt a pasas, ellenben Kamakurában az a faszi nem tudott elég látványosan össze-vissza ugrálni, hogy mutassa, milyen rohadtul elfoglalt, mi meg itt zavarjuk őt. Komolyan, mitől elfoglalt, ha csak álldogál a kis fülkéjében és semmit se kell csinálnia, mert mindenkit elküld az automatákhoz? Szerencsére vannak helyek, ahova kihelyeznek emberkéket és az a feladatuk, hogy megvegyék neked a jegyet. Ilyennel csak egyszer találkoztunk, de ott nagyon kedves volt a segítő. Nem akarok szexista lenni, de minő meglepetés, ez is egy nő volt, szóval csesszék meg a férfiak!

2. A közlekedés nem vészes

Mindezek ellenére azt kell mondanom a közlekedés nem akkora ördöngösség, mint hittük. Igen, a mi megszokott négy metrónk helyett itt vagy tízszer több van, de nem tűnik akkora kavalkádnak, mint mondjuk a londoni vagy párizsi hálózat, amik ránézve ugyanolyan agyrémek.

Mi majdhogynem csak egy metróvonalat használtunk, mert azzal közel minden elérhető volt nekünk, amit látni akartunk. Ez a Yamanote Line és ez egy amolyan körjárat. Szóval nem A pontból megy B-be, hanem körbe-körbe megy. Ezen a vonalon helyezkedik el Ikebukuro, Shinjuku, Harajuku, Shibuya és a másik irányba Akihabara, tehát egy animés számára az összes fontosabb/érdekesebb állomás. Ezen kívül csak nagyon ritka esetekbe kellett más járatot használnunk, pl. a Tokió Torony vagy a császári palota meglátogatásához a Mita Line-t használtuk.

Első látásra nagy káosznak tűnik, de tényleg nem vészes. Minden gyönyörűen jelezve van, szinte el se lehet tévedni. Az automaták használatát is gyorsan meg lehet tanulni, de tényleg van belőlük jó pár fajta, szóval kell egy kis betanulási idő, de mivel mi jóformán csak egy járatot használtunk, már egy nap alatt simán ment a dolog.

Az automatákat tényleg mindenhol át lehet állítani angolra, ki kell választani az állomást és bizonyos helyeken a személyek számát is beírhatod. A jegy árát nyilván az szabta meg, milyen messze van a kiindulási ponttól. Mi pl. Sugamoban laktunk, Ikebukuro pedig két megállóra volt, így a jegy asszem 140 jen volt. Ha viszont a hat megállóra odébb lévő Shinjukuba vágytunk, akkor már olyan 170-180 is lehetett és így tovább. Most így Guglin visszanézve a Yamanote Line-on egy jegy max 200 jen lehet, mert hát ugye itt úgy nincs távolság, mivel körbe jár a metró. Másik vonalon nyilván drágulnak a jegyek, ahogy egyre messzebb akarsz menni. Amúgy az igazán szemét automatákat hiába lehet angolra átállítani, nincsenek az állomások kiírva, csak ár alapján tudsz jegyet venni. Ilyenkor a fejünk fölött lévő térképet kell alaposan megnézni, hogy az elérni kívánt helyre mennyi a jegy. Ha mondjuk azt láttad, hogy Uenoba 180 a jegy, akkor egy 180-as jegyet vettél és mehettél Isten hírével. A másik szemét dolog, hogy emlékeim szerint nem mindenhol volt romanziáltan kiírva a helységek nevei, szóval jól nézzünk utána a célállomásaink kanjijainak.

A jegy megvétele után át kellett menni egy kapun, oda beraktad a jegyet, a kapu kinyílt és a másik oldalon kivetted a jegyet. Innentől meg kell találni a járatod, ami nem vészes, mert elég egyértelmű jelzésekkel mutatják, merre kell menned. utazás után ugyanúgy egy kapun mész keresztül, de akkor már nem kapod vissza a jegyet. Ennyi! Gegec információi szerint nincsenek bérletek, vagy nem olyanok, mint nálunk, hanem ilyen napi jegyek, amikkel bárhova bármennyit utazhatunk a metrón, viszont mivel kétféle társaság vezeti a tokiói metrókat, az ár eszerint is lehet drágább vagy olcsóbb, mert ha mindkét társaság vonatait igénybe akarod venni, akkor úgy nyilván drágább. Nekünk ez elég zavaros volt, szóval inkább jegyeket vettünk és szeretném azt gondolni, hogy így jobban jöttünk ki. Mármint egy ilyen napi jegy asszem 1000 jen körül volt, és gondolom fejenként kellett volna kifizetni és ezt naponta meghosszabbítani, miközben csak pár megállót megyünk... hát inkább jegyeztünk.

Amúgy az addig oké, hogy bejutni a metróba és utazni könnyű, de kitalálni már nem annyira. Ha megérkezel, két lehetőséged van: az első kijáratot betámadod és megpróbálsz úgy tájékozódni, vagy még az állomáson belül próbálod a neked kellő kifele vezető utat meglelni. Mindkettő agyrém. Shibuyában pl. mentünk a tömeg után és hiába voltunk idővel az utcán, kérdések egész garmadája ötlött fel bennünk: Hol vagyunk? Hol a Hachiko szobor? Merre induljunk? Hachiko kérem pont a metró bejárata előtt van, csak nem azén, ahol mi kijöttünk, szal sok időt spóroltunk volna, ha a megfelelő kijáratot választjuk. Ugyanígy Ikebukuróban, mikor másodszorra mentünk vissza és nem tudtuk, merre van az animés bazár rész, mert totál máshol jöttünk ki, mint amerre mennünk kellett volna. Ellenben Shinjukuban megpróbáltuk a kinézett keleti kijáratot becélozni és még az állomáson belül a föld alatt meneteltünk a kijáratot keresve, de ott is elszúrtunk minimum negyed órát, mert akkora egy labirintus, sőt egy külön város van ott, hogy nem könnyű tájékozódni. Szóval készüljön fel erre mindenki!

3. Gomennasai, can’t speak eigo

Gondolom az eddigiekből lejött, és amúgy sem mondok túl nagy újdonságot, de a japánok nem túl jó angol beszélők. Ez még hozzátartozik az első ponthoz, azaz a vendégszeretetes részhez, mert az egy dolog, hogy nem mindenkinek olyan a vérmérséklete, hogy szívesen segítsen jöttment embereknek, de valószínűleg az ellenséges vagy zavart viselkedés a rossz vagy nem létező angol nyelvtudásukból is eredeztethető (és próbáljunk ne arra gondolni, hogy xenofóbok XD). Anya dolgozta ki azt a stratégiát, hogy először mindenkitől meg kell kérdezni, tudnak-e angolul és utána a segítségüket kérni. Természetesen mindenki azt reagálta, hogy nem vagy csak egy picit, de ettől anyám ugyanúgy befogta őket, szóval ennyit arról, hogy érdeklődjük a nyelvtudásuk felől.

Amúgy tényleg hihetetlen, mennyire nem tudnak angolul, bár azt hiszem nincs jogom megszólni őket, mert nyelvvizsga ide meg oda, ha angolok leszólítanak, zavaromban én is csak hebegek és valószínűleg csak minden sokadik magyar ember tudna határozottan angolul megszólalni. Kicsit hozzá vagyok a nyugathoz szokva, ahol a többség azért jó angolos, úgyhogy Japán ehhez képest visszalépés. Egyedül csak a reptéren találkoztunk magabiztos angol tudású emberekkel (egyértelmű okokból kifolyólag) meg a shinjukui trióval, de nyilván nekik is kötelező volt az angol nyelv ismerete. A többiek többnyire kínlódtak. Aqua City-ben volt még egy lány, aki a segítségünkre sietett, mikor annyira elveszettek voltunk és tudott is angolul... hümü, akkor így visszatekintve őt is plusz egy pozitív tapasztalat a segítőkészség szempontjából. De amúgy ja, sajnos angolul többnyire hebegni fognak, szóval inkább mi készüljünk jobban japánból, ha tehetjük.

(Étteremben enni ilyen szempontból egy frász volt nekem, mert úristen, mennyi félreértésre van és volt ott lehetőség - és lett is párszor -, de szerencsére többnyire elég a rendelni kívánt kajákra rábökni az étlapon és jó vagy)

4. Call the fashion police!

Ezt én magamtól nem figyeltem volna, de anya annyit mondogatta, hogy idővel nekem is szemet szúrt: a japánoknak nincs divatérzékük. Vagyis inkább totál eltér a mienktől. Ami fura, mert mangákban (avagy a legbiztosabb forrásban, ami a japán kultúráról létezik *irónia on*) a lányokon mindig olyan kis helyes meg cuki ruhák vannak. Erre a valóságban meg... atya ég! Erre rájön, hogy nagyon sok a rossz járású meg csámpás ember. Ezt is anya nézte, de úgy tűnik sokan pár számmal nagyobb cipőben járnak, mint kellene. Lötyög a lábukon a cipő, kényelmetlen lehet nekik járni benne, és még csúnyán ki is van taposva.

Szintén anya mondogatta folyton, hogy nem igazán látott jóképű fiúkat vagy szép lányokat, talán 1-2 akadt, akikre is rámondta, hogy na ez egész helyes. Erre mondtam neki mindig viccelődve, hogy valószínűleg a tévé és a showbiznisz biztos az összes szép embert bekebelezte, mert a reklámok teli voltak nagyon cuki lányokkal. Fiúk hát... nem nagyon rémlenek ők a tévéből, mert gondolom mindent lányokkal próbálnak eladatni XD

5. Nem annyira drága, mint hisszük

Újabb dolog, amit főként anyától hallottam, de neki mindenki azt mondta, Japán mennyire drága hely. Holott nem. Legalábbis amiket anya nézett pl. ruhákat vagy kaját, azokra többnyire azt mondta, hogy itthon sem kapjuk meg olcsóbban, átváltva kb. ugyanannyi volt, mintha itthon vettük volna meg. Ezek nyilván nem a méregdrága éttermekre meg márkás boltokra vonatkoznak, mert azokért ott is egy vagyont kell fizetni, de amúgy a pórnépet érdeklő holmik megfizethetőek és elérhetőek számunkra.

6. Tudod, hogy mit eszel

Ha már kaják, a japánok tesznek róla, hogy azelőtt tudd, mit fogsz enni, mielőtt belépnél a kajáldába. A legtöbb helyen az éttermek előtt megcsodálhatjuk az ételek műanyag verzióját, amivel egyrészt megtudhatjuk, mit lehet odabent enni és hogyan néz ki. Ez egy továbbfejlesztett verziója annak, mikor az étlapon képekkel illusztrálják az ételt és akkor már sejted, hogy befogadhatónak tűnik-e a kaja, vagy sem.

Mondjuk azért ezt se venném mindig készpénznek, mert az első napokban jártunk úgy, hogy a műanyag kaják közül kiválasztottuk, melyiket akarjuk enni, erre az étteremben nem találtuk az étlapon, szóval vagy csak beetetésnek volt ott, vagy mi mentünk rossz helyre (furcsa, de mindkettő lehetetlennek tűnik, úgyhogy marad a tanácstalanság)

7. Hol vannak a kutyák?

Azt tudom, hogy Japán macskás ország, de azért ekkora kutyahiányra nem számítottam. Mondjuk oké, elvileg állatot tartani nekik luxus, pláne egy olyat, amit naponta többször kéne sétáltatni + mi a betondzsungel közepén laktunk, de azért én Pesten is szoktam látni kutyásokat mindenfele járni, szóval a nagyváros nem kizáró tényező. Úgyhogy vagy rossz helyeken voltunk, vagy tényleg kétszer is meggondolják, akarnak-e kutyát tartani.

Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem láttunk. Főként a kistestű bokarágók elég népszerűek, tehát az ilyen csivava, yorki vagy pomerániai törpe spicc. Nagyobb testű kutyákból csak egy agarat és két golden retrivert láttam. Valószínűleg könnyebben bírnak a kis kutyákkal és kevesebb a mozgásigényük, de annak ellenére, hogy én a “minden kutya cuki és meg kell védenünk” nézet híve vagyok, azért mégis a nagyobb simogatható felület miatt a közepes és nagyméretű kutyákat preferálom inkább.

Viszont a japánok ha kutyát tartanak, biztos imádhatják a kis jószáguk, mert rengetegen kis babakocsiban tologatják az ebüket o.O Vagyis gondolom ezek kifejezetten ekkora kutyákra tervezett kis kocsik voltak, de akkor is mulatságosan festenek pl. az idősebb párok, ahogy tolják maguk előtt ezt a kocsit, benne egy szőrcsomóval.

8. A koala tartók

Rendes babakocsik viszont nem rémlenek. Vagyis nem annyi. Az anyukák inkább ilyen kenguruban, vagy miben hordják a gyerekeiket, bár én koala tartónak hívtam őket, mert a gyerekek úgy csüngtek az anyjuk mellkasán, ahogy a koalák kapaszkodnak a fába.

Szerintem amúgy nem egy rossz megoldás. Hazaérve pl. láttam egy nőt, aki az EuroFamily-be a babakocsijával jött be és finoman szólva se fért el semerre, ahogy a többi vevő se tőle. Nekem meg eszembe jutottak a japán nők, akik valószínűleg legalább egy fokkal kényelmesebben tudnak közlekedni, mert ugyan egész nap ott lóg a gyerek a nyakukban, legalább nem kell mindenhol a babakocsival kínlódni és nem okoznak annyi kellemetlenséget.

9. Romantika és tetoválás

Szintén egy jól ismert sztereotípia a japánokról, hogy nem merik annyira az érzéseiket kifejezni meg nem úgy romantikusak, mint a nyugatiak. Nos, ezt megcáfolni nem tudom, de örömmel láttam, hogy azért járkáltak párok kézen fogva az utcán, 1-2-en össze is bújtak, meg mintha egyszer a hátam mögül hallottam volna, ahogy egy apuka nagy puszit nyom a gyerek arcára.

A tetoválás dettó. Mármint azt mondják ez valamiféle félig-meddig tiltott és lenézett dolog Japánban, de azért én láttam fiatalokat tetkóval, ráadásul nem is kicsikkel és jól látható testfelületen.

10. A WC-k

Furcsa, de egy kisebb szakdolgozatot lehetne a japán vécékről írni, de most már kezdek fáradni, szal a lényeg.

Nem kell értük fizetni, mégis mindegyik tiszta és mindig volt vécépapír. Nem tudom miféle boszorkányságot használnak, de el kéne tőlük tanulni ezt a fekete mágiát, mert itt Európában is hasznát vennénk.

Vagy húszféleképpen lehet őket lehúzni, ettől meg anyám teljesen bezavarodott idővel. Annyira, hogy pár nap után engem küldött előre a vécébe, hogy megnézzem, hol kell lehúzni, mert egyedül nem mindig jött rá XD Igazából van a klasszikus nyomógombos, vagy karhúzós, van amikor a kezed kell egy érzékelő előtt elhúznod és akkor aktivizálódik és van, amelyik érzékeli, ha letetted a hátsódat és amíg végzed a dolgot, ez a rohadtul érzékeny szar vagy háromszor lehúzza magát, mire befejezted úri feladatod (ilyenekkel itthon is találkoztam és gyűlölöm őket. abszolút pazarolják a vizet és nem tudsz tőlük nyugodtan csurgatni) Néhány helyen a lehúzandó vízmennyiséget is megtudod határozni.

Igen, van fenéktisztító, bár mi nem próbáltuk ki. egyszer kíváncsiságból bekapcsoltuk a hotelben, hogy hol jön ki meg mit csinál, de ráülni már nem mertünk XD

Néhány vécéülőke melegített.

A vécében gondolnak az anyukákra, mert vannak olyan fülkék, amik rendelkeznek babaüléssel, vagy mivel. Szóval a kisgyerekes anyák fel tudják oda ültetni a gyereket, míg végzik a dolgukat. Durva.

Ez meg csak nekem érdekes, de örültem, hogy láttam olyan vécét, amiben az apukáknak is pelenkázó asztal. Mármint nem az apukákat pelenkázzák rajta, hanem hogy ők is tisztába tudják tenni a gyereküket ott és nem kell a babakocsiban vagy egyéb alternatívákhoz folyamodniuk XD

+1 Animék és reklámok

Egyik nagy félelmem volt, hogy nem tudok majd Banana Fish-t... akarom mondani animét nézni és Gegec is azt mondta, hogy a hotelben nincsenek animék a tévén. Mint kiderült, vagy nagyon rossz helyeken lakott, vagy nem maradt fel elég későig (kétlem), mert igenis lehet nézni a hotelek tévéjében animét.

Ezzel pedig kicsit átláthatóbbá váltak nekem a vetítések és a reklámok is. Azt eddig is tudtam, hogy egy 20 perces részt képesek háromszor megszakítani reklámokkal, de végső soron nem vészesen hosszúak, ellenben az itthoni szokásokkal. Másrészt ilyenkor az adott animével kapcsolatos reklámokat (ha vannak) vágják be, ami tök logikus, mert mikor máskor alkalmasabb kicsit pénzt gyűjteni, ha nem akkor, mikor a láma nézi az animéjét?

Mondjuk amúgy is szerintem néha a reklámok szórakoztatóbbak, mint a tényleges műsorok, amik nagy része kb. ilyen reakcióvideókra hajazó cucc, mert akármit vetítenek, valaki arcát az egyik sarokban mindig látod és hallod a kommentációját is.

Két műsor volt, ami egész tetszett. Az egyikben - gondolom - híres embereket szedtek össze és Dragon Ball stílusú feladatokat kaptak, miközben három férfi, akik a Man in Black-ből szöktek, vadásztak rájuk és részben csapatként, részben egyénenként kellett dolgozniuk, hogy a végén a pénznyereményt hazavihessék. Jópofa és érdekes volt, jó lenne tudni a címét. A másik már inkább cringey kategóriás cucc volt, mert van ez a 22/7 nevű kitalált lányidol csapat, akiket meghívtak egy beszélgetős műsorba, de nem a megszólaltatóikat, hanem az anime karaktereket. Vagyis a seiyuuk ott voltak, csak valami speciális ruhát vettek fel, amivel utólag rájuk animálták a karakterüket és úgy jelentek meg, miközben a műsorvezetők is úgy beszéltek velük, mintha az animelányokkal dumálnának. Szóval egyrészt gáz, hogy Japánban már ennyire a 2D-s világban gondolkoznak, hogy húsvér emberek helyett jobban megéri nekik a fiktív csajokat interjúvoltatni. Másfelől zseniális az ötlet, mert már csak a poén kedvéért is megnéznék egy műsort, ahol az Idolish7 tagjai ott vannak és velük beszélgetnek + nem semmi, hogy mikre képesek manapság a modern technológiával az emberek. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint a Vocaloid koncertekkel, hogy egyrészt gáz, amiért emberek százai mennek el egy hologramot nézni, ahogy szörnyű géphangon recseg, másrészt ámulok a technológia csodáin. A lényeg, hogy elsőre ez a műsor is gáz volt, de aztán valahogy eléggé lebutíthatott, mert a második része már inkább vicces volt, szóval... ja, gáz vagyok XD

És asszem “ennyi” volt. Szörnyű, mennyit tudok pofázni, de szeretnék minél több mindent megőrizni erről az útról, szóval ezért eresztem szabadjára az irományt. Legközelebb remélhetőleg a napi beszámolók jönnek.

#personal #japán út

4 notes · View notes