Titkok őrzői
Van nálunk egy nagy és régi óra, amit vissza kéne állítani.
A Villany osztály szerint a Babra (értsd műszerész) osztály dolga.
A Babra osztály szerint a Villany osztály dolga.
Villany Laci szerint kérdezzem az Ödönt. Ödön azt mondja, Villany Laci szokta átállítani. Villany Laci azt mondja, ő még sosem, de akkor lehet, hogy a dagadt Béla. Dagadt Béla azt sem tudja, hogy hol van ez az óra. Babra osztály azt mondja, oké de milyen típus? Semmilyen, egy sima óra. Akkor ők nem tudják, lehet, hogy a kis Laci (aki 150 centi volt) állította mindig, de ő már nyugdíjas.
Miután meguntam az egészet, megnéztem, és az órát úgy kell átállítani, hogy:
odamegyek
felnyitom az üveg fedelet
visszaterem a mutatót
Szerintem ezt nem fogom senkinek elárulni, így most én leszek a Nagy Tudás őrzője, és amikor sorsom véget ér a kórházban, csak az arra legméltóbbnak fogom átadni a titkot. Addig meg majd azt mondom, hogy a villany, vagy a babra osztály dolga.
116 notes
·
View notes
Valójában baromira meguntam, hogy mindig én megyek valaki után. Mindig én keresem őt, nekem fontos, hogy beszéljünk.
Igazándiból igaz a mondás, hogy semmi sem tart örökké, és az emberek csak jönnek-mennek az életben.
Csak reménykedtem, hogy te más vagy, és mi leszünk a kivétel.
261 notes
·
View notes
hihetetlen
a sors fonala
rángat felülről,
kezeim és lábaim tehetetlenek.
meguntam ezt a színjátékot,
de nem tudom elvágni a kötelet.
Az egyik hozzá köt.
Az a legsúlyosabb fonál,
a másik keresztbeszúr az oldalamnál.
hihetetlen, de talán
ez nem az első élet,
hogy egybefonódtunk.
11 notes
·
View notes
2022
Mozgalmas és stresszes, de összeségében nagyon fasza év volt, a helyenként elviselhetetlen mértékű aggódást leszámítva életem legjobbja, bocs mindenkitől, akinek nem adta ennyire ki. Hosszú, személyes szöveg utána
Januárban megjelent egy fasza írásom, az eddigi talán legjobb, a folytatásból könyv lesz, ha el nem basszuk Joshua haverommal (inverz fogpiszkáló). Utána elmentem Grúziába síelni és sítúrázni Andris barátommal, tökéletes volt.
Februárban Mauritiuson (50 celsius fok különbség a téli Grúziával, pár nap alatt!) voltunk a terhes csajommal (Island Babe 0. útja), volt ciklon, gyümölcsök, delfinek és a legszebb tenger, amit valaha láttam.
Márciusban Marseille, régóta szemeztünk a Le Corbusier tervezte, hotelként is üzemelő Unité d'Habitation-nal, meg is szálltunk ott. Kiderült, hogy tök fasza város, és remélem, hogy a csajom is elkezdte kicsit elengedni a franciafóbiáját, szeretnék újra vidéki Franciaországban utazni, meg Párizsban lenni megint. Nairobiba és Londonba is eljutottam pár napra (munka és esküvő).
Áprilisban és májusban semmi! Csak Balaton. Meg be kellett rendezni egy gyerekszobát. Meg befejezni munkákat a gyerek születése előtt. De semmi kaland és utazás.
Június. Erről sokat nem fogok írni, gyerekemnek négy újraélesztés után ötödszörre sikerült, utána hetekig kórházban volt, az egész egy lidérces, egybefüggő, szürke massza az agyamban, menni kellett előre, és nem szétesni. Az eleje keményen indult, de a gyerekem a legjobb dolog a világon, egész nap lényegében mindketten itthon vagyunk vele, és kurva szórakoztató.
Júliusra és augusztusra annyira megörültünk a szabadulásnak és a jó híreknek (semmi maradandó sérülés), hogy végig Balaton meg a világ legkedvesebb esküvője, ahol én adtam össze a párt. Az összes barátaim ott voltak. Kővágóörs és Balatonszőlős a két bázis, baráti és családi indokok miatt. Remélem, idén is így lesz. Ez talán a kedvenc helyem a földön:
Szeptemberben elhúztam dolgozni Dél-Szudánba, új helyeken is jártam, régi haverokkal is találkoztam, végképp meguntam a riportírást, de a kutatást mindennél jobban imádom még mindig. A gyerekem hiányzott, a csajomat sajnáltam, amiért egyedül hagyom, át kell gondolni, hányszor és hogyan tudok lelépni, de ott lenni nagyon jó volt. Sok mindent megértettem újra dolgokból, amik csak engem érdekelnek.
Októberben elkészült a kunyhóm a Dunakanyarban, kívülről úgy néz ki végre, mint a cabinporn valami, amit elképzeltem, amikor belefogtam (bár a csajom szerint sárga). Jelenleg semmi energiám befejezni belül, de majd egyszer. Ja, meg voltunk Korfun majd két hetet, Island Babe 1.0 (felkészül 2.0 januárra).
Novemberben belekezdtünk a lakásfelújításba (egyáltalán nem tudok a pénzzel bánni, de valahogy életünk döntése volt, hogy 3% alatti kamaton felvettünk jó nagy hitelt, és nem adtunk el semmit, azóta esett a forint, és viszi az infláció a tartozásunk, kilenc év múlva szépen kifizetem az egészet egyben fillérpontosan. A trendek alapján egy Wartburg árát). Ja, meg lett egy gugum. Még haza kell hozni (februárban megyek arra legközelebb). Jelenleg így áll a lakás: xDDDDD
Decemberben leadtam egy rég cipelt szöveget, az első leírása egy fontos lázadó szervezetnek, a National Salvation Front-nak. Soroshajót váltottam, mostantól a Crisis Groupnak dolgozom főleg, de majd kialakul. Ez az első nem egyetemi munkaadóm, ellenben állásinterjúm még mindig nem volt életemben. Twitter-thread (micsoda ökör egy műfaj). Messi világbajnok lett, annak örültem. Családi karácsony túl sok, el kell húzni jövőre a trópusokra már novemberben, és akkor megússza az ember. Év utolsó napjait Kőszegen töltöttük barátokkal.
86 notes
·
View notes
Lélekgyilkos
Megöltem .
Meguntam, egyszerűen őrületbe kergetően unalmas volt, hogy mindig adtam és adtam viszonzatlanul.
Azt, hogy sosem voltam olyannyira fontos senkinek, mint fordítva nekem.
A süket füleket.
Melyek hallgattak, de nem hallottak meg sohasem.
A vak szemeket. Néztek rám, de nem láttak meg. Azokat, akik ismertek, de nem tudták ki is vagyok.
A hamis és hazug szavakat.
A hátamban álló késeket. Ezekből egy teljes gyűjteményem van.
S egy napon megfogadtam, hogy megteszem. Nem lépek vissza.
Kinyírom. Pont azokkal a késekkel.
Kinyírom, mint egy született gyilkos, kegyelmet nem ismerve a lelkemet. Élveztem, nem éreztem bűntudatot.
Többé nem fog fájni semmi.
Létezni, de nem élni. Így lettem erős. Így lettem immunis erre a gonosz és romlott világra.
/Lú írásai/
5 notes
·
View notes