Tumgik
#elég
egysornemsor · 3 months
Text
Minek szeressek kicsit,
Ha egy egész világ van bennem,
Amit megoszthatok veled?
— Soha ne érezd magad azért rosszul, mert valakinek “túl sok” vagy.
173 notes · View notes
Text
Jelenleg azt érzem, hogy be kéne baszni, kimenni a vaksötétbe bőgve, leszarni mindent és itt hagyni ezt a kurva várost
984 notes · View notes
csakszavak · 1 year
Text
Csak szeretnék végre valakinek elég lenni. Nem túl sok, de nem is túl kevés. Pont annyi, amennyire vágyik.
506 notes · View notes
anonim-lelek · 3 months
Text
Ebben az életnek nevezett szarban tényleg csak akkor lesz jól az ember és akkor lesz fontos ha halott?
40 notes · View notes
a-belso-suttog2 · 2 years
Text
Csak elég akarok lenni!
740 notes · View notes
ket-veglet-kozt · 5 months
Text
Sohasem lesz elég jó, amit csinálok
22 notes · View notes
jeghideg-lelek · 2 months
Text
“Te ellenőrizgetsz”
Nem drága. Nem ellenőrizlek. Aggódom miattad. De ha ennyire zavar, befejezem az érdeklődést. Légy szabad.
17 notes · View notes
Text
Megvan az az érzés, amikor szereted, de már nem bírsz mellette maradni a faszságai miatt..
49 notes · View notes
million-scar-for-you · 4 months
Text
Vajon mennyi kínt bír el egy emberi szív?
5 notes · View notes
Text
Mással is volt már olyan hogy akármit szeretett volna, de tényleg bármit.. semmi sem jött össze? Az elmúlt 1 évben csak a szar ömlik a nyakamba. Pár napig jó minden aztán hirtelen elcsesződik valami. És én kitartó vagyok tényleg, de ez ami történik az elmúlt időszakban, már sok. Belefáradtam az egészbe pedig mostanában annyira igyekszem jobb ember lenni, és ez jön cserébe. Drága élet! Vagy sors vagy akármi! Nem lehetne már végre vége?
291 notes · View notes
csakszavak · 1 year
Text
Történnek dolgok, amelyek miatt azt érzem, minden kezd jobbá válni. Aztán újra azon kapom magam, hogy valójában semmi sem változik…
66 notes · View notes
anonim-lelek · 23 days
Text
Miért fos a depresszió?
-Ha tetszik ha nem veled van és együtt kell élj vele…
14 notes · View notes
Text
Sokáig érted sírtam.
Most miattad.
16 notes · View notes
ket-veglet-kozt · 2 months
Text
1:22
Na én itt és most fejeztem be...
Elegem van
6 notes · View notes
viragnapsugar · 7 months
Text
Mikor a gyermeteg énemre gondolok, valahogy mélyről elém tárul és szörnyű szomorúság ejt rabjául.
S nem azért, mert rosszul bánt volna velem a családom, igaz az se volt számomra sose leány álom.
Hanem az a kép terít le a lábamról, az amikor arra gondolok, hogy milyen kegyetlenül magányos voltam.
Persze, a dac korszak mondhatná belőlem, hogy ez azért van mert haragszom azokra az emberekre, akiket egykoron a barátomnak hittem.
De ez nem egészen így van.
Nem a harag mondatja velem azt, hogy sosem szerettek igazán, ez valahogy egy egész testemet átitató, csalódást keltő érzés
Amikor a gyermeki, mosolygós arcomat látom magam előtt, végtelenül sajnálom, sőt szánom magamat. Szánom magamat...
Szánom őt.
Szánom őt, aki mindig mások kedvében járt, aki az érzelmek rabjává vált.
Azt, aki úgy éhezett a szeretetre, mint sivatag közepén a szomjazó az esőcseppre.
Azt, ki gömbőc szemével könyörgött, hogy szavaiért megbocsátást nyerjen.
Hiszen nem volt szabad neki ám bármit szólni, csupán csak tojás héjon lépdelni.
S ha úgy érezte, hogy a kis apró világa összeomlik, akkor sem volt mellette soha senki.
S tudod, legszívesebben megsimogatnám a kis fejét és azt mondanám, hogy "Itt vagyok én neked!".
ITT VAGYOK! ITT VAGYOK! ITT VAGYOK!
Karomba zárnám jó mélyen, szeretettel teli és úgy ringatnám mind addig, míg fel nem szívódnak a könnyeink.
3 notes · View notes
Text
Nem megy a tovább lépés még nem engedem el azt hogy a MIÉRTRE várom a választ........
6 notes · View notes