#nappal

[arcra-festett-mosoly]

Sokáig érted sírtam.

Most miattad.

#elég #régen #most #te #én #mi #szeretlek #nagyon #sírás #nappal #este #buszon #érzések #érzéseim #meguntam #2023.05.11.

[faszom-azegeszbe]

"Néha jó, néha rossz, néha nem,

Néha nem foglalkoztat semmi sem,

Végül minden végső helyére kerül

Maradok ott, ahol voltam

egyedül

Beborítva sugarakkal,

Szemben állok a Nappal. "

#vad fruttik #magyar #dalszoveg #Szemben a Nappal

[posztolanyidezso]

hogy megnőtt a hajad!

köszönöm!

#harom nappal ezelott tortent #autizmus? #vagy tenyleg ezt kell mondani? #de ez nem is hiszem hogy bók. #elegendo ideig nem mentem fodraszhoz koszonom koszonom

[dajkag]

https://dajkag.hu/big-in-japan-05-epizod-avagy-ebbe-sajnos-bele-fogok-dogleni/

#Ez ugyanaz mint a két nappal ezelőtti rinyálásom csak bővebben

[rosandguilarehead1968]

jo azert a követségen eleg jo tudja hogy kell hasznalni a szavakat neha.

#wizardspeak #sakk a mjúzikel #istenem de uncsi még egy komcsi neki újabb paksamétát bonts ki itt az ember éjjel nappal hétrét görnyed senki sem is gondol bele mennyi mun #gond van vele ha piros az útlevele! napi ezer hecni-fecni nem kis hecli nem is tudjuk ecsetelni hogy utálunk pepecselni....

[meg-megbanom-ezt]

Többféle apropóból is küldeném

A múltba Édesapámnak, húsz évvel ezelőttre, és a jövőbe, nos, asszem, kitaláljátok.

#x évvel... #...hónappal?! #...nappal... #ezutánra #music i like #p. box #nosztalgia #Youtube

[ozdeg]

#28 Days Later #28 nappal később #2002 #Danny Boyle

[ffruzsiinthebox]

longing for the day i can watch things on my tv like a normal person. thoughts and prayers

#i can't watch movies anymore!!!!! i can't watch shit!!!!! #i hate watching things on my laptop #so all i watch now is éjjel nappal budapest reruns and one tree hill where i don't need to see that much dhfhjdnf #it's a prison #i always hated that it's too small and this is my punishment

[drakvuf]

:DDDDDDDDDDDDDDDDDD

#ukrajna #háború #elon musk #többet kéne twitteren járnom #és akkor nem a riposton látnám ezt két nappal később

[csakcsiga]

Egy sofőrömmek még decemberben elhunyt az édesanyja. Erdélyi gyerek lévén egyből haza is utazot. Azóta nem tudtunk róla semmit. A céges telefonját itt hagyta a csepeli lakásába a sajátja idő közben elérhetetlen lett. Mint megtudtuk már a rendőrség is kereste, mert hazulról ugyan elindult a temetés után pár nappal de sose érkezett meg Pestre a barátnőjéhez.

Most reggel műszak vége előtt jött oda egy másik sofőrünk, hogy megtalálták Szabi.

Egy Fehérváron bérlet garázsában, ajtó belülről volt bezárva, a rendőrség az idegenkezűséget kizárta.

Lelkes, kicsit lobbanèkony de jószándékú gyerek volt. Ha néha ciccegve is de mindig megcsinálta ha valami plusz feladatot adtam neki(igyekeztünk meg is becsülni ezt).

Tudom közhely de az ilyen esetek mindig megmutatják, hogy fogalmunk sincs mivel küzdhet a másik legbelül!

Nyugodj békében Szabi!

[eltiron2]

Hogyan ért gyors véget az Állatkerti pályafutásom? (Kis Magyarország-bemutató)

1991 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal vendéglátóztam, voltam pincér, kocsmapultos, mosogató, ha mást nem találtam, üzletvezető, séf, kutyafasza. 2-3 éve azt mondtam, elegem van a 12-16 órás műszakokból, a feketemunkából, a hamis mítoszokból.

ÉS MOST SZERETNÉM MEGKÉRNI A SOK FOLLOWERREL RENDELKEZŐ ISMERŐSEIMET, HOGY REBLOGOLJÁK EZT A SZART. Tudom, hogy lehetetlenül hosszú poszt.

Szóval szóltam minden haveromnak, hogy aki tud a képességeimnek megfelelő melót, az szóljon. Sok mindent nem tudtam összeszedni: beszélek angolul, németül, meg még pár nyelvet nagyon alapszinten, van egy esti gimis érettségim, meg egy vödör tapasztalatom mindenféle munkákból, a legaljától a legtetejéig.

Idén tavasszal felhívott a legrégebbi barátom (32 éve ismerjük egymást), hogy őt kinevezték a Fővárosi Állat-és Növénykert (innentől: FÁNK) osztályvezetőjének, és megszervez nekem egy munkainterjút. De (innentől GG lesz a neve) borzalmasan rendes, szabálykövető fickó, tehát nem becsempész a hátsó ajtón, hanem írjak rendes pályázatot, menjek be interjúra, ő támogatni fog, mert tudja, hogy jó vagyok a munkára.

A munka nagyon nehéz és felellöségteljes: kapusnak kell lenni, mosolyogva érvényesíteni a látogatók jegyét és azt mondani nekik, hogy "érezzék jól magukat", naponta 2-3 ezer alkalommal. Ezért ajánlottak garantált bérminimumot. Persze az interjú alatt elmondtam, hogy van kereskedelmis múltam is, szóval végül "kapus-jegypénztáros-jegyellenőr" lett a hivatalos státuszom, ez lett rányomtatva a badge-emre is.

A munkainterjún ott volt a "beléptetési csoportfőnök" (innentől legyen a neve PP) is, akinek az volt a két kérdése, hogy 1. Vagyok-e legalább 100 kiló; 2. Tudok-e bánni a cigányokkal?

Igen és igen.

Ez idén áprilisban történt, és aztán elkezdtem élni az áloméletet: kurvaszarul kerestem, de bazi jó helyen dolgoztam, igazából engem a lóvé sosem izgatott.

Aztán bő egy hónap után jött egy koszorúér-görcs, nem sokkal utána pedig meghalt anyukám, de ezekkel együtt is csak 4-5 napot hagytam ki a munkából, mert (figyelem!) SZERETTEM OTT LENNI.

Az állatkerti alkalmazottak közszolgálati státuszban vannak (amit imádtam, és nagyon-nagyon fontos lett volna nekem egy banki kölcsönhöz), tehát nekik nem 3, hanem 4 hónap a próbaidő.

Augusztusban lett időszerű, hogy beszélgessünk a véglegesítésről, GG, aki odavitt, eljött beszélgetni hozzám, hogy bajok vannak, mert a csoportfőnök PP problémázik, hogy én nehezen illeszkedek be és a munkatársak panaszkodnak rám. Nem értettem. Semmi ilyesmit nem tapasztaltam, csak azt, hogy PP kerül velem minden kommunikációt.

Végül a döntés napján (ami megérne egy külön posztot) PP odajött hozzám és közölte, hogy megvétózta a szerződéshosszabításomat, tehát gyakorlatilag ki vagyok rúgva.

Köpni-nyelni nem tudtam - aztán kb két hét múlva GG feljött hozzám és elmesélte, hogy PP-t és vele együtt a fél beléptetési csoportot ki kellett rúgni, mert kiderült, hogy a pénztárosok és a kapusok hosszú idő óta rendszeresen együttműködve LOPNAK. A Modus vivendi lényegtelen, de soksokmillió forinttal károsították meg a FÁNK-ot. Engem pedig azért rúgatott ki PP, mert tudta hogy van egy cimborám a vezetőségben, szóval nem lehet belevenni a buliba, így kockázatos, hogy lebuktatom őket.

Ez még nem a vége a sztorinak. Jeleztem GG-nek, hogy szívesen visszamennék a céghez, mert minden szarsággal együtt igenis imádok ott dolgozni. Egyeztetett az újonnan kinevezett csopfőnökkel, aki felhívott, hogy mennyire örülne ha visszamennék és legyek a helyettese - szóval a bürokrácia miatt újra megpályáztam formálisan a régi pozíciómat, biztosra tudva, hogy visszavesznek.

Pár nappal később hívott GG, hogy nem vesznek vissza, mert a "cég" nem veszi jó néven, hogy favoritizálja a haverját.

Míg ott dolgoztam, rövid negyed évben végig küzdöttem a bürokráciával, lehetetlen sztorijaim lennének még.

De a lényeg az, hogy tökéletesen alkalmas vagyok egy munkakör ellátására, de nem dolgozhatok ott, because fuck you.

Ez a rövid történet.

#énblog #állatkerti sztorik

[sonnenscheinmano]

Ma január hat van, vízkereszt. Nem mellesleg apám születésnapja. (78 lenne). De igazából arról nevezetes e nap, hogy két éve ilyenkor annyira sz@rul voltam, hogy behívták anyámat hozzám a kórházba, pedig akkor látogatási tilalom volt. Kvázi búcsúzzon el tőlem, de ezt akkor nem sejtettem, csak utólag kérdeztem rá. Valószínűleg azért maradtam életben, mert fel sem merült bennem, hogy feldobhatom a talpam. Úgy voltam vele, hogy itt ez a sok orvos, majd meggyógyítanak. Félórát kaptunk. Mondtam neki, hogy a szülinapján (január 23) már otthon leszek, s ananászos pizzát fogunk enni. Ettünk is, június közepén. Iszonyú két hét volt mögöttem, rémálmokkal, fulladásokkal, fájdalommal, lázzal, halott szobatársakkal. Készített rólam egy képet, amit szoktam nézni, ha kicsit nehéznek érzem az életemet. Két nappal később kezdődött a Dreaming Mistery Tour, ott is találkoztunk, megnyugtatott. Ilyenkor - ez már Pesten volt - ott ült az ágyam mellett, s beszélt hozzám.

#vízkereszt #wegenersgranulomatosis

[konyvekkozt]

búcsúztató - S. halálára

S. ma délben elhunyt

ő nem emlékezett rám, én viszont emlékeztem rá, mikor még utcásként látogattam. egy társasházban húzta meg magát, ahonnan kilakoltatták. egy lakó hívott minket, mert aggódott érte, már december volt, jött a hideg

S. szóba sem akart állni velünk, aztán csak beszélgettünk. nem érdekelte a hideg, ő volt katona, mindent túlél

mire lakóm lett, már könyökmankóval járt, elütötte egy kamion, úgy rakták össze a lábait

némileg makacs ember volt, de jó humorú. sokat dolgoztunk azért, hogy megértsük egymást. idős volt már, férfi, nem fogadta jól az intézményi szabályozást. aztán összeszoktunk

két nappal a kórházba szállítása előtt beszéltem vele utoljára. fájlalta a lábát, de a frontot panaszolta

két nap múlva kezdődött a kálvária, mikor napokig próbáltam megtalálni az egészségügyben. mire ötödnap megtaláltam és bementem hozzá, már nem volt magánál. utána még kétszer voltam nála, akkor már az intenzív osztályon

sok volt ez a két alkalom. de egyszer kellett mennem a meghatalmazásommal, hogy megtudjam, hogy van. két nap múlva pedig tusfürdőt, borotvát vittem neki, mert azt kértek a nővérek. mondtam is neki, hogy biztos morcos lenne az eper illatú tusfürdőért

sokat dolgoztam az intenzív osztályos élményeimmel. és a határokkal is. S. akkor már nem volt magánál, nem reagált, de szerettem volna, ha tudja, ott van mellette valaki, ezért miközben beszéltem hozzá, megsimogattam az arcát

ma a halálhír után sírtam. utána elintéztem a legszükségesebb adminisztratív teendőket vele kapcsolatban. holnap pedig majd szétszálazom a bevonódás kérdését. azt gondolom, szociális munkásként jogom van gyászolni egy ügyfél halálakor, közben meg nagyon rendezetlen viszony ez, hiszen nem rokonom. nem az, mégis én voltam az egyetlen, aki kereste, látogatta. (a lányát értesítettem, beszélt egyszer a kórházzal, de nem ment be hozzá - ami egyébként szerintem teljesen érthető, sok ez így ennyi év távolság után) először és utoljára akkor voltam halál közelében lévő ember mellett, mikor nagyi haldoklott. az ember jellemzően nincs idegenek halálos ágya mellett. de S. vajon idegennek számított?

ha nagyon jól haladok a belső munkámmal, szeretném megírni a dilemmáimat egy tanulmányban

S. ma 12:09-kor elhunyt. az örök világosság fényeskedjék neki!

sok vele kapcsolatos élmény miatt örökre emlékezni fogok rá. és örömmel tölt el, hogy ha felszínesen is, de most már ti is ismeritek, esetleg gondoltok is rá néha

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Otthontalannak érezni magunkat sokszor nem is azon múlik, van-e tető a fejünk felett, vagy ágy amiben aludhatunk.

Álomra hajthatod a fejedet minden este ugyan abban az ágyban, ha a lelked közben ugyan az alatt a takaró alatt, ugyan abban a testben vacog minden éjjel.

És sokszor nappal is.

#visszhangok #magyar

[fovarosiblog]

Így segíthetsz Iványi Gáboréknak

Kedves Barátaink!

Egy ideje (az anyagi problémák mellett) azzal is küszködünk, hogy szinte teljesen visszaesett a tartós élelmiszeradomány mennyisége mindenütt. Hiába kapjuk a kétségbeesett levelet a rászorulóktól, nemhogy nekik nem tudunk sokszor élelemiszercsomaggal segíteni, de most már (október 7-e óta) nem kapunk támogatást a központi konyhánkra sem, így a napi 655 adag ételhez is segítséget kell kérnünk. (Óvodásaink, iskolásaink, hajléktalanok és nehéz helyzetben lévő dolgozóink számára főzünk.)

Kérjük, ha a Dankó utcában járnak, és tehetik, hozzanak nekünk tartós élelmiszert, cukrot, tejet, lisztet, teafüvet, zsírt, margarint, konzervet. Nagyon örülünk búzadarának, lencsének, sárgaborsónak. Boldogan fogadjuk a gyerekek számára a száraz szalámit, sajtot, gyümölcsöt, zöldséget, édességet.

A Domestos és a folyékony szappan kelendőek még nagyon.

Sajnáljuk, hogy meg kell említenünk, de kérjük, csak olyasmit hozzanak, aminek a szavatossága nem járt le. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a 2016-ban lejárt liszt, vagy két éve lejárt tartós tej nem kiosztható, ellenben nagy gondot jelent megszabadulni tőlük. Tekintsük embernek rászoruló felebarátainkat is!

A Dankó u. 11. szám alatt éjjel-nappal várja adományaikat a portaszolgálat. Kérdéseikkel, felajánlásaikkal keressék Borsányi Aranka kollégánkat. Telefon: [phone]. E-mail: [email protected]

Hálásan köszönjük!

(2023. október 18.)

@kozszolg

#ivanyigabor #dankoutca #segitseg

[ajtostolahazba]

4.

Ennyi napja nem gyújtottam rá. És még nem lettem tömeggyilkos. Sőt, meglepően jól bírom. Minden nappal egyre büszkébb vagyok magamra, mindig csak a holnapra teszek fogadalmat, hogy holnap se. Eddig bevált. 25 év után jó lenne lejönni a szerről végleg...szóval szuroljatok! 😁🤞