Tumgik
#elfelejtenek
banatostenger · 2 years
Text
Igazából jobb ha bezárkózom, csak megkímélem magam a felesleges fájdalomtól…
748 notes · View notes
donb · 5 months
Text
gasztrohelyesírás
Ha már fílo, jut eszembe egy régi poszt:
Csezáre salátája
azt meséltem már itt tumbleren, hogy matekérettségin megbuktam és pótérettségin mentem át kettessel???? :D:D:D:D (beneipeter posted this) valahogy nem vagyok meglepve (don B reblogged this) gondolom azon annál inkább, hogy gimiben híresen jó helyesíró voltam, kb iskolaelső, velem példálóztak. nem tudom, hova lett ez a képesség, vagy a mezőny lehetett olyan gyenge? (peteranna reblogged this)
Valahogy úgy van, hogy a magyar közoktatás kábé addig képes behatolni a magyar helyesírás szerencsétlenül összenyelvtanozott dágványába, hogy hülye papagáj, de röhejes bagoly, meg hogy tízen voltak, de tizenketten voltak (ceterum censeo, tiltsák be az í, ú, ű betüket, hosszú felső nyelvállású magánhangzók márpedig nincsenek (na jó, nem bírnak értelemmel)).
Akinek az agyberendeződése lehetővé teszi ezeknek a besulykolandóknak (mindig meg kell nézzem a szótárban, ly-jel van-e a sulykol) viszonylag mérsékelt keservek árán való elsajátítását, az lesz a „jó helyesíró”. Középiskolai szinten. Aztán akit szerencsétlensége professzionális szöveggyártóvá teszen, fültövét vakarva toporoghat az egybe-külön írás (jól néz ki, mi?), az ilyen-olyan agyonbonyolított tulajdonnevek, a mint előtti vessző meg a többi cizellált hókuszpókusz labirintusában. Már ha érdekli egyáltalán szövegeinek a helyesírási szabályzathoz való viszonya.
Szegény Péter Anna pechjére megakadt a szemem egy Malackaraj-poszt címén. A Cézár vajon mi? Ahogy Annának evidens, hogy az a saláta, amit a magyar vendéglősök fölszolgálnak, nem az a saláta, nekem az volt ránézésre egyértelmű, hogy a Cézár saláta – így, ebben a formában – nem lehet ételnév (az aktuális helyesírásikézikönyv-állományhoz rigorózusan ragaszkodva nem lehet).
Kitérő: Ha megnézzük a dolgozatot, jellegzetes helyesírási képet mutat. A jó helyesírású magyar újságíróké ilyen. Ők azok, akik álmukban sem írnák hosszú második i-vel a mindig-et, és azt is tudják, hogy a muszáj j-vel muss sein. Viszont az és előtti vesszőt már csak hetven-nyolcvan százalékos aránnyal szokták eltrafálni (meglocsolom vele a leveleket[,] és parmezánt forgácsolok rá). Bizonyos „kurta” főmondatok és mellékmondatuk közé is el-elfelejtenek vessztőt tenni (emlékszem[,] amikor még olvasni se tudtál; azt beszéljék[,] az Aranyhalba’ büdös az étel). És sokkal kevesebb sikerrel szoktak megbirkózni a bonyolultabb összetett szavakkal. Kevesen tudják a mozgószabályokat, na. Például, hogy a római saláta levele, az rómaisaláta-levél. De vissza a salátához!
Első ránézésre azt gondolná az ember, hogy az az étel, amit a Malackaraj Cézár salátának nevez, talán Julius Caesarról kapta a nevét (nem róla kapta). Vagyis egy tulajdonnév van benne. Elég G. Bogár Edit cikkébe (Személynevet tartalmazó ételneveink 1. rész, 2. rész) beleolvasni, hogy lássuk, a személynevet tartalmazó ételnevekkel meglehetősen összevissza bánnak az étlapok (a főúrnak vagy a főszakácsnak ritkán jut eszébe korrektor után nézni), de ha hiszünk a helyesírási szótáraknak, követhetjük az analóg példákat: Esterházy-rostélyos, Újházi-tyúkleves, Gundel-palacsinta, Mozart-kugli, Cumberland-mártás, Worcester-szósz, Sacher-torta, Rákóczi-túrós stb.
Vagyis Caesar-saláta.
Hacsak nem gondoljuk, hogy ez a név már köznevesülve van, mint a dobostorta, a székelykáposzta vagy a zserbószelet. Akkor pedig cézársaláta.
Vélhetnénk (vélhetnők) azt is, hogy az a cézár abban a salátában foglalkozásnév: diákcsemege, gulyásleves, hentesborda, parasztkolbász, pásztortarhonya, vadászfelvágott, sőt! császárgomba, császárhús, császárkörte, császármorzsa, császárszalonna, császárzsemle stb. Akkor is cézársaláta.
Salátánk azonban nem Juliusról, a cézárról kapta a nevét, hanem egy olasz származású vendéglős, Cesare Cardini keresztnevét őrzi. Cardini az Egyesült Államokban és Mexikóban működött, úgyhogy Cesare, César és Caesar formában is találkozhatni a nevével. Ahogy nézem, az angolok, németek, svédek, hollandok a Caesart használják a saláta nevében, a franciák, spanyolok a Césart, az olaszok persze a Cesarét.
Namost, használhatjuk akár az angol, akár az olasz, akár a spanyol keresztnevet, sőt a magyar Cézár keresztnevet is, mindenképp nagy C és kötőjel a „szabálos”: Caesar-saláta, Cesare-saláta, César-saláta, Cézár-saláta. (A Malackaraj mentségére legyen mondva, a Google fordítója az angol „Caesar salad”-ot „Cézár salátá”-nak fordítja, nagy C-vel, különírva, statisztikai alapon valószínűleg.)
De legjobb, ha nem gatyázunk, és köznevesítjük: cézársaláta.
Eszmefuttatásunkat ezzel befejezettnek nyilváníthatnánk, de! Ismerjük be férfiasan, hogy a kötőjeles írásmód melletti érvelésünk nem valami izmos, valójában egyetlen (tekintély)érven nyugoszik, azon ti., hogy nem találtunk helyesírási szótárainkban olyan tulajdonnevet tartalmazó ételnevet, amibe a szótárszerkesztők ne írtak volna kötőjelet. De ha jobban megnézzük a tulajdonnevet is tartalmazó különféle neveket, megnevezéseket, találhattunk volna más analógiákat is. Biztos, hogy a Jókai-bableves értelmezése ’Jókai kedvenc paszulylevese’ kell legyen? A Gundel-palacsinta ’Gundel kitalálta palacsinta’? A Rákóczi-túrós ’Rákóczi-féle túrós’?
Vegyük, mondjuk, a márkaneveket. Ha a Fiat autó vagy a Samsung tévé különírandó, miért ne lehetne a Gundel is „márka”? Vagy ott vannak az olyan intézménynevek és intézménynévszerű megnevezések, mint a Jókai Színház meg a Jókai vendéglő. Miért a Jókai-szobor meg a Jókai-regény analóg a Jókai-bablevessel, miért nem az előbbiek? (A földrajzi neveket jobb nem piszkálni: Jókai utca, Jókai-völgy, Jókaifalva, bahh.) De hát ez van, illetve nincs: tételes ételnévszabály nincs. Marad a szótárírókra hagyatkozás, ők meg, úgy látszik, nem a ’Jókairól elnevezett bableves’ értelmezésre hajlanak, hanem a ’Jókai-féle bableves’-re.
Na, hűtsük le magunkat, és együnk egy erdőmesterfagylaltot! Amiben az a szép, hogy a Waldmeister nemcsak azt jelenti, főerdész, hanem azt is: szagos müge.
26 notes · View notes
istenes-bibic-mihaly · 8 months
Text
mások, amikor elfelejtenek megvenni valamit a sütéshez: "a fenébe, elfelejtettem megvenni valamit a sütéshez, visszamegyek a boltba"
én:
Tumblr media
25 notes · View notes
Text
"Csak az hal meg, akit elfelejtenek."
14 notes · View notes
angelofghetto · 23 days
Text
Termékkorrupció
Van a NTFLX-en egy négy részes oknyomozó minisorozat.
Az első rész a tökéletesre fejlesztett sminktermék hamisítványokról szól, amelyekben akár arzén, pillanatragasztó, vagy baktériumtenyészet is lehet az a titkos összetevő, amit "elfelejtenek" feltüntetni a csomagoláson. A második az e-cigi bizniszről szól, amit úgy hirdetnek, hogy segíti a leszokást a hagyományos dohánytermékekről. A valóság ennek az ellenkezője, a tinik rászokását célozza egy ördögien rafinált módon. Harmadikként a gyilkos IKEA-komódról tudhatjuk meg, hány kisgyereket temetett maga alá az instabil kialakítása miatt. A komód a mai napig kapható, csak áttolják a felelősséget a szülőkre egy utasítással: rögzítsd a falhoz! Végül az újrahasznosítható műanyag kamuról esik szó, amit ugyan mindenki lázasan gyűjtöget a szelektívben, de valójában ez csak hamis alibi a gyártók számára, hogy még többet gyárthassanak retorzió nélkül.
Tumblr media
4 notes · View notes
smlalkzm · 1 year
Text
Amíg az óceánok kiszáradnak és amíg az örökzöldek elveszítik a színüket. Amíg a nap elfelejt ragyogni és a madarak elfelejtenek énekelni. Amikor a világ nem kerek és a csillagok leesnek az égről, addig foglak szeretni.
16 notes · View notes
stickalittle · 2 years
Text
Olvasgattam pár fideszes kommentet, és ezek az ostobák tényleg abban a hitben élnek, hogy csak Orbán Viktor szereti a hazáját, és rajta kívül senki más nem magyar. Egyedül a fideszesek a magyarok, és szerintük mindenki más azért dolgozik, hogy szarabb legyen itt élnie.
Szerintük Orbán Viktoron kívül senki más nem akar jót a hazájának, a fideszeseken kívül mindenki szarabbul szeretne élni ebben az országban. Agyrém.
Tényleg elképesztő ez a párhuzamos világ, amibe a főgazember hittérítő beteg eszméinek hatására a bolondok bezárták magukat.
Ezeknek az ostobáknak elég annyit beböfögnie, hogy Szeretünk Magyarország!, és akkor ezek elfelejtenek mindent. Elfelejtik, hogy a geci konkrétan kirabolta az országot. De úgy szüretelte le a Magyarország nevű gyümölcsfát, mint egy közönséges tolvaj, hogy bemászott a kertbe, és ágakat letördelve, a fát tönkretéve vitte el a termést.
Orbán eltűnik egész napra, semmiféle életjelet nem ad a Nagy Magyar Nemzeti Ünnepen, de elég, ha este nagy kegyesen kiröffenti a Facebookra, hogy Szeretünk Magyarország!, ezek a retardáltak meg úgy átnedvesednek tőle, mint akit elsosort egy megvadult folyó, és elfelejtik, hogy a gazember elvitte a Magyarország nevű gyümölcsfa termését, sőt, miközben együgyü mosollyal nézték, ahogy a köztörvényes bűnöző bandája legényest jár a hátsókertben, a tolvaj a papírmasé turul mögött még a fát is kivágta láncfűrésszel, hogy azt is eladja. Még azt sem vették észre.
Szeretlek Magyarország! Ezeknek ennyi igényük van. A mondat mögött meg lehet megszállóként rabolni, az országból egy elszegényedett, szánalmasan leszakadt putrit csinálni, az már mindegy. Ezeknek az értelmi fogyatékosoknak elég ez az egyszerű mondat a boldogsághoz.
51 notes · View notes
Text
Régen én voltam az, akin átgázoltak, akit megcsaltak, akit kihasználtak, akinek hazudtak, akit elfelejtenek.. Most én jövök!😌
1 note · View note
dodrina · 1 year
Text
Egy cetli vagyok a hűtőszekrényen Várom, hogy odafigyeljenek rám, de valahogy Mindig elfelejtenek
Ezen kívül egy keksz vagyok, a kávé mellett Senki sem kért, csak úgy adtak valami nagyon különleges Más földrészbeli kávéhoz
Egy test vagyok a többi között Alapjaiban semmiben sem más Mégis kurvára különböző.
2 notes · View notes
afeketealmok · 2 years
Text
Semmi sem fáj jobban, mint amikor leszarnak, helyettessítenek, elfelejtenek, vagy hazudnak neked.
3 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
Egy újabb nyár egyedül…
35 notes · View notes
kiisvagyokvalojaban · 2 years
Text
Gondolatok a fejembe.
Bár egyszer megszűnnènek.
Hogy ne halljam öket.
Mert mindig bántanak.
Soha nem èrezhetem.
Hogy milyen mikor nem lèteznek.
Túl hangosak.
Mindig csak kínoznak.
Hogy nem vagy elèg jo.
Hogy ö milyen vèkony.
Hogy neki van müszempillája.
Nincsen tokája.
A teste tökèletes.
De az enyèm nem.
Hogy nem lenne helyes enni.
Söt lètezni.
Mert mindig mindenkinek csak ártok.
Soha nem vagyok elèg jo.
Szedjem össze magam.
De nem megy.
Egyszerűen szétestek már megint.
A hangok tehetnek rola a fejembe.
Mert azt ismètelgetik ami soha nem lehetek.
Összevesznek a gondolatok a fejembe.
Hogy ne ted meg amitöl mindenki reteg.
De a hangok megszünnènek.
Nem kène megfeleljek mindenkinek.
Csak csend lenne,ès nyugalom.
Ott maradnák csak egy emlèkben.
Ami szèp lassan elfelejtenek.
5 notes · View notes
libirk · 2 years
Text
Tumblr media
Ma átadták a Néprajzi Múzeumot a néhai Városligetben. A miniszterelnök szerint a magyarok ápr. 3-án rábólintottak, a múzeumnegyed összes épületét felhúzzák. A főváros éppen leszavazta, de hát egy apró füllentés ugye nem számít, sokkal nagyobbakat is elvisel a magyar Viktortól.. Kormányunknak abszolút közömbös a természetvédelem, a globális felmelegedés, ezért az sem érdekelte hogy a Zuglóiak pihenőparkja folyamatos turistanyüzsgéssé változik. Érvelnek ugyan a zöldfelületek növelésével (ezt vagy elhisszük, vagy nem-lakossági tiltakozáskor fűt fát meg szoktak ígérni, amely ígéreteket aztán elegánsan elfelejtenek-pl. Karmelita kolostor), de a tömeg leamortizálja a pihenőparkot.
2 notes · View notes
bibivagyok · 2 years
Text
Ballagás..
Tudod hogy vége de meg nem fogtad fel hogy többet nem mesz be a suliba idegeskedve hogy miért kell itt lenni, hogy nem latod minden nap a tanárokat és az iskolatársaidat akik a szívedhez nőttek, hogy most nem tartozol sehova és önállónak kell lenned.
Csak sírsz mert felsz a változástól és attól hogy elfelejtenek
6 notes · View notes
babeltrip · 2 months
Text
Minden egyéb a nagy fejű, vékony nyakú és csillogóan fekete szemű emberkék titka maradt, akik tőlünk, felnőttektől annyira különböznek, mint a nők a férfiaktól, sőt annál is jobban, mert csak a saját múlt és jövő nélküli, mesékkel és különös rítusokkal teli zárt világukban élnek. A kicsi, keskeny vállú, törékeny csontú gyerekek őrzik azokat a titkokat, amelyeket a nagyobbak elfelejtenek, ahogy felfedezik a bűvös szexet, a kábítószert meg a fantáziálást, és önző módon kisajátítják maguknak. Kibékíthetetlen ellenségeskedésben a két másképp gondolkodó emberfaj másképpen álmodik, és másképpen titkolja az ingerületátvivő anyagokat a szinapszisok között egyik idegsejttől a másikig, a titkos játékban állandóan egymással szemben állnak, a magasak és nagyképűek elfelejtik, hogy mennyire sebezhetőek ebben a háborúban. Mivel a gyerekek emberlárvák, rabságban és tudatlanságban kell tartani őket. Akaratom ellenére zsoldos vagyok ebben a fajok közötti örökös háborúban, ráadásul kettős áruló is. Mindig szemtől szemben a másik csoport több tucat tagjával, isteni magasságból folyton egy tőlük idegen bölcsesség alapismereteit osztogatva közöttük, arra kényszerülve, hogy alig leplezett félelemmel elviseljem az álnok alázatba fojtott gyűlöletüket, gúnyolódásukat, a felsőbbrendű faj páncélja alá dugjam előlük az ártatlan gyermeket, aki, mint valami bohóc, az én túl bő bőrömet viseli. Az utolsó tanítási nap a tanáriban végignézek a kollégákon, a megrokkant istenek panteonján, ahogy az ablaknál állva reszketnek, miközben a kirohanó gyerekeket nézik, akik lökdösődés közben majdnem ledöntik az iskola kerítését, és a rabságból szabadulás himnuszát üvöltik vadul: Itt van már a vakáció, Ünnepli minden náció, Leromboljuk az iskolát, Megöljük az összes tanárt! Soha egyetlen lázadás, egyetlen mégoly véres forradalom sem volt ilyen radikális, mert ez az istenek haláláról szól, és azoknak a varázsszereknek az elpusztításáról, amelyekkel a fény gyermekeit elhallgattatják. A millió poros, rosszul világított és a vágóhíd hűtőkamrájához hasonló helyiségben egy-egy magányos felnőtt áll szemben a harminc kegyetlen, álmaiba és képzelgésébe merült törpével. Kik ezek a nagy szemű, varázslatos lények, akik olyanok, mint a méhek? Miért kell éveken át szelídíteni és végül a saját képünkre formálni őket? Csak azért, nehogy végül elpusztítsanak?
0 notes
gabrielvansyl · 5 months
Text
Kötödés
Nem kötődőm senkiihez mert csak fájna, ha egy nap elkéne búcsúznom és mennem a távolba inkább meg utáltatom magam igy nekem is könnyeb jobb, ha elfelejtenek............
0 notes