„Minden embernek ezeregy maszkja, és mindegyik alatt legalább két arca. Minden ember vadász, és préda is. Mindenki egyszerre gyenge és bivalyerős. És nem lehet tudni, mikor lesz egyikből a másik."
Legalább a konziknak van valami véleménye, még ha fos is, de ez a kurva kényelmes felnőtt ember vagyok és gecire nem érdekel mi van körülöttem én megvagyok hozzáállás kurva kiábrándító.
Persze a végeredmény ugyanaz: mindkettő balra megy, de ez még fel is basz.
három éve halt meg az apám, és most nem csak róla szeretnék írni, hanem arról is, hogy a teljes magyar társadalom mennyire nem dolgozta fel azt a kollektív traumát, ami 2020-21-ben történt
szóval lehet játszani azt, hogy visszamegyünk a normalitáshoz, de az, hogy akkor egy év leforgása alatt meghalt ötvenezer ember egy olyan betegségben, ami egy évvel korábban még nem létezett, közülük ráadásul nagyon sokan az állam hibái és a társadalom felelőtlensége miatt, azt jelenti, hogy több százezren vagyunk, akik akkor elvesztettünk valakit, és ez nincs kimondva, nincs feldolgozva, úgy teszünk, mint ha mennénk tovább, és egyéni tragédiák történtek volna, nem pedig közösségi
ahogy telik az idő, megy előre a személyes gyászfolyamat, és pont emiatt, hogy a mennyire hiányzik szakaszt lezártam magamban, érzem most már a teljes súlyát annak a tökéletes elbaszottságnak, hogy megbetegszik, de nem foglalkoznak vele, mert nem covidos, majdnem meghal, erre kórházba viszik, megmentik, viszont bent megfertőzik coviddal, és abba már viszont belehal. szóval én otthonosan mozgok az abszurd műfajokban, de ez azért mégis erős volt, na
és hogy hány százezren vagyunk ebben az országban, akik nem csak azt éltük át, hogy elvesztettünk valaki fontosat, hanem azt is, hogy eközben az állam előbb nem védi meg azt a polgárát, aki gyenge és segítségre szorul, majd azt hazudja, hogy megküzdöttünk a bajjal. fél évvel később pedig, amikor napi 200-300 ember halt meg így, a társadalom jókora része nyálcsorgatva azon verte magát, hogy mikor lehet már kiülni sörözni, mint ha nem lehetett volna még várni két hónapot, ha már annyit vártunk, amíg elég embert beoltanak. ott akkor azt írtam, hogy az állam megszűnt államként működni, a társadalom vagy nemzet, hívjuk akárhogy, pedig minden szolidaritását feladta. úgy próbálunk tenni, mint ha ez az egész meg sem történt volna, a társadalom azt a döntést hozta, hogy ez az egész nem számít, és ezzel a társadalommal, ezzel az állammal együtt kell élni még most is
értem persze, hogy mi még ennél is sokkal durvább közösségi traumákat sem voltunk képesek együtt feldolgozni. de mondjuk már ki, hogy itt történt valami nagyon rossz. és hogy nincs normalitás, nem tudunk visszamenni bele, csak sokkal rosszabb lesz minden, ha ami megtörtént, abból nem tanulunk, és nem is próbálunk úgy tenni, mint ha lett volna miből tanulni
“Mikor nem az ismerős melankólia, az elpazarolt potenciálod húz az ágyba. Akár egy madár, akinek szárnyai vannak, mégsem tud repülni. Lehet, hogy igazuk van és ez csak egy gyenge kifogás. Hogy amikor mások a fiatal éveiket a jövőre való felkészüléssel töltötték, minden energiád arra fordítottad, hogy életben maradj. De lehet nem. Mert ott állsz huszonévesen és nyom mindenki súlya, akiről úgy érzed, hogy bármilyen tekintetben előtted van. Köröket rajzolsz a pohár szélén, egy enyhe mosollyal, miközben próbálják megindokolni, hogy miért kellett volna felkészülnöd egy olyan jövőre, amelyről nem is gondoltad, hogy eljön majd. A múlt meg sem történt, a jövő lázálom. Minden ingóságunk a jelen. Talán azt hiszed, hogy neked ez jutott, hogy nem volt szerencséd. De nem a szerencsés emberek mennek tovább, hanem a bátrak.”
Alexander Levin: Things I wish someone told me when I was young
Ha egy férfi nem akar változtatni, csiszolódni melletted, akkor keres magának egy olyan lányt, aki bőven beéri a gyenge jellemével és stílusával, hogy ne keljen felnőnie melletted.
Stratégiai nyugalom
Nemzeti értékrend
Nekünk ebből a háborúból ki kell maradni
Magyarérdek!
Családérdek!
Sorosterv!
Fürkészünk és portyázunk!
Hátha leesik valami a kamionról
Rezsigázkőolaj
Hol a faszban a dílerem!
Béke! Béke! Béke!
A magyar nép katonanép
Keresztény értékekkel!
Sohasem fogom kimosni a számból Lavrovot…
Hol a picsában lehet
ebben a szaros városban koxot szerezni?
Just one fix!
Kereszténydemokrácia
A Geccnek persze könnyű
Ő legálban tolja
Rivotrilra páleszt
Putyin békepapagája
Mikor lesz már ennek vége?
Hogy kerültem ebbe a majomketrecbe?
Hazám, hazám, te mindenem!
Baszki bogarak mászkálnak a bőröm alatt!!!!
Csak az a döglődő Putyin meg ne nyomja
Azt a piros gombot
Akkor fölöslegesen építettem magamnak futsalpályát
Baszki Kun Béla, Rákosi és Kádár nyomdokain
Moszkvába járunk faszt szopni
Ezek a genya ukránok miért nem adják meg magukat?!!!
Fogadják vendégszeretően az orosz felszabadítókat
Széttárt combokkal és pucsító seggel
Mint az én őseim
1848, 1945, 1956 magasságában
Just one fix
Where is the exit?
Békeharc!!! Békeharc!
Nem gyenge bástya
Hanem erős rés vagyunk
Az EU várfalán!
Just one fix!