Tumgik
#nem lehet
xszerelmes-lelekx · 4 months
Text
Vagy az ígéreteidet tartsd be, vagy a távolságot.
626 notes · View notes
Quote
paradoxon végre készen állok egy új kapcsolatra, de ha bárkinél érzem, hogy idővel lehetne több köztünk, késztetést érzek arra, hogy lekoptassam, mielőtt úgy igazán megkedvelném.
111 notes · View notes
Text
~Tudod az basz fel, hogy Ő már a harmadik esélyt játszotta el, Én meg egyet sem kaptam...~
Tumblr media
11 notes · View notes
vesztesegmentes · 11 months
Text
Nem tudom miért csináltam, mert nem számítottam más reakcióra magamtól, de mégis csináltam.
Pár hete, de lehet már pár hónapja meghallgattam azt a zenét, hogy “oo jó lesz az”. Aha. Nem. Annyi volt. Végem volt. És persze mikor indítottam el? Vezetés közben. Hülye vagyok? Hát már annyiszor rájöttem, hogy nem lehet vezetni, ha sír az ember. Vagy ez olyan, mint amikor nagyon berúgsz és azt mondod, hogy “na én már soha többet nem iszok”? Lehet.
De ugyan ilyen volt az is, hogy tegnap visszatekertem a tumblimat 2016-ig. Amúgy minek? Amikor tudtam, hogy nem fog a fellegekbe röpíteni.
De az is, hogy most a Tiédet. Igaz, hogy a 70%-át nem mutatja, mert túl prűd hozzá a tumblr felület, de ugye csak pár évig szólt a “franciáról”. És ha nem iszok, akkor viszonylag vissza tudom fogni a sírást, de most nem sikerült. Pedig emberek között vagyok a munkahelyemen.
Aztán rájöttem, hogy itt mindig is úgymond “kiélveztem”, hogy megoszthatom a gondolataimat és érzéseimet még akkor is, mikor Te is csatlakoztál ehhez a közösséghez, de most picit olyan érzés van bennem, hogy nem lehet. Mert Te látod (vagy láthatod, ha egyáltalán érdekel Téged). Vagy nem kéne ezzel foglalkoznom?
és ez a szöveg is csak 1 az ezernyi dolog közül, amiket postolnék, mert kiakarnak törni belőlem.
2 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
Nem engedhetem meg magamnak hogy megint sírjak….nem lehetek gyenge.
18 notes · View notes
Text
Engem nem lehet elfelejteni csak megjegyezni
5 notes · View notes
humblepie00 · 2 years
Text
Lehet ez csak egy pillanatnyi állapot, de sikerült megenyhítened a szívem.
5 notes · View notes
zolikaaaa · 8 months
Text
Mindig nem küzdhetsz érte, hagyd hogy ő is meg tegye érted.
237 notes · View notes
lonelysoul235 · 10 months
Text
Úgy megváltoztatnék pár dolgot a múltamban, de sajnos nem lehet és ez tönkretesz
182 notes · View notes
dajkag · 1 year
Text
Úgynevezett kvázi perszonál kontent. Elnézést. Hagyd is a picsába, tényleg.
Igazából nem is kéne ezt így public platformon megírnom, de ez a blog az elmúlt években sokkal inkább terápiás jellegű felületként funkcionált számomra mintsem bármi egyébként, úgyhogy szarok bele. Aki nem tetszik, azt úgyis lelkiismeret-furdalás nélkül blokkolom a picsába ¯\_(ツ)_/¯ Meg igazából már az sem érdekel, hogy az ismerőseim is olvassák. Egy ideig rejtőzködtem előlük, de aztán rájöttem: minek? Ez vagyok én, kész. Elbaszottul szép rendetlenség az életem. Szóval nem olyan rég értem vissza a legkétesebb városrészben található hotelembe. Ülök itt, hallgatom a kint ötpercenként elrobogó vonatot meg a szomszédban ötezres hangerőn turházó kínait és közben azon gondolkodom, hogy mennyire hihetetlenül gyorsan elment ez a másfél hónap. Gyakorlatilag most érkeztem. Ezalatt az idő alatt pedig egyetlen rossz napom sem volt. Még a legátlagosabb hétköznap is felért egy kibaszott csodával. Rettenetesen sok dolgot láttam, iszonyú sok mindent tapasztaltam, rengeteg mindent átéltem és legalább ennyi dolgot átértékeltem magamban. És hát ezalatt az idő alatt gyakorlatilag semmiféle negatív élmény nem ért. Tényleg. Semmi. Még amikor Tokióban elhagytam a jegyem a vonaton és pánikrohamot kaptam, akkor is egyetlen pillanat alatt megoldódott a helyzet (innen is köszönöm, elképesztően jó fej Állomásfőnök-san!). Annyi kedvességet kaptam itt, mint az elmúlt tíz év alatt talán összesen nem. Ha egyetlen olyan dolgot kellene mondanom, ami nem fog hiányozni Japánból, gyakorlatilag semmi sem jutna eszembe. Próbálkoztam, de tényleg semmi. És persze mondhatjátok azt, hogy hurrdurr, hát én elfogult vagyok, de ez nem igaz. Azért az induláskor bőven volt bennem félsz amiatt, hogy majd itt kiábrándulok kicsit az országról és az emberekről évek óta dédelgetett képből, pláne azok miatt az emberek miatt, akik a magatartásukkal kicsit ezt sugallták felém (mármint az otthoniak közül). De az a helyzet, hogy ők is megbaszhatják magukat. Minden pozitív érzés csak a sokszorosára erősödött. És habár még van itt két teljes napom, azt hiszem, a mait már nehéz lenne felülmúlni (nem lehetne). Ez ugyanis nemcsak a Japánban töltött legjobb napom volt, hanem úgy igazából egész eddigi életem egyik legszebb napja, amit innen is köszönök Yukonak. Yukoval szerdán vacsoráztam együtt először és ezt annyira élveztem, hogy még aznap este újból elhívtam és nagyon örültem, amikor igent mondott vasárnapra. Annak meg méginkább, hogy ma délelőtt megkérdezte, szeretném-e megnézni vele a cseresznyevirágokat az Okawa folyó menti parkban vacsora előtt. Megnéztük őket. Talán itt voltak a legszebbek.
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Ezután teáztunk egyet, majd elmentünk az Osaka Tenmangu szentélybe és közösen imádkoztunk. Itt csak azért kértem ismét egy goshuint, hogy ez legyen az, ami lezárja a goshuinchomat. Asszem, ennél szebben nem lehetett volna. Végül egy kis étterembe mentünk, közel a Tenjimbashisuji 6-chome állomáshoz, aminek a környékén az első szállásom is volt. Egyértelműen itt ettem életem legjobb szusiját. És annyira kurvára otthon éreztem magam, bassza meg. A többi most nem fontos. Vagyis de, de nem itt, az csak nekem.
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Viszont sajnos úgy néz ki, hogy Yukoval a héten már nem tudok találkozni. Azt nyilván mindenki sejti, milyenek egy hivatalban dolgozó japán hétköznapjai, és hát én teljesen megértem. Viszont konkrétan belehasad a szívem. Alig egy órája láttam utoljára és hiányzik. Szeretném hallani, ahogy azt mondja, hogy "mochi".
Szóval az utazásnak még nincs teljesen vége, de azt hiszem, a lezárás megvolt és az elkövetkező két napban én már egy kicsit csak kísértetként bolyongok majd Oszaka utcáin. Köszönöm mindenkinek a támogatást, a kedves szavakat és a rengeteg érdeklődést. Folytatni fogom ezen a vonalon (otthonról is) és habár a saját oldalamon futó BigInJapan blogra már nem tervezek túl sok új bejegyzést (azért még lesz, asszem), ettől függetlenül elkezdtem egy hosszabb, összefüggő szöveg megírását az élményekből, amit szeretnék majd rengeteg érdekes infóval és hivatkozással megtámogatni. Hogy ez elkészüljön, ahhoz szükségem lesz 1-2 hónapra (meg a végén egy jó lektorra is). Azt pedig nagyon remélem, hogy mihamarabb hosszabb időre is vissza tudok ide térni, mert egyrészt Tokió és Nara után (bután hangzik, tudom, de) visszatérni Oszakába kicsit olyan volt, mintha hazajöttem volna.
Meg hát úgy érzem, bőven lenne miért. Ha másért nem, hát egy kicsit ennél is jobban összetörni (lehet-e még?). Mert igazából ez egy gyönyörű karambol volt és gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy most akkor hogyan tovább. Mégis elmondhatatlanul örülök annak, hogy 2018-ban végül nem ettem meg azt a kurva üveg nyugtatót. Na, puszi, hamarosan megyek haza csövesnek.
Tumblr media
神は私たちを助けてください ⛩️🙏🏻
56 notes · View notes
xszerelmes-lelekx · 4 months
Text
Hiába szeretnéd megmenteni de valamit már nem lehet..
18 notes · View notes
mellifluoussonorous · 2 years
Text
akarom őt, de túl is akarok lépni rajta,
és egyik sem történik meg
63 notes · View notes
istenes-bibic-mihaly · 9 months
Text
Mások álma általában nem igazán érdekel senkit, de azért kiírom ide, mert nagyon jó volt a mai. Szóval azt álmodtam, hogy ki lehetett már járkálni az űrbe, ahol egy (azt hiszem) mesterséges vörös bolygón volt egy lajka kutya múzeum, és volt egy kurvajó poszter, amin valami olyasmi állt hogy
From up above i see; everyone's running in circles
és akkor alatta egy kép a Földről, halvány fényekkel a kontinenseken, és alatta még egy sor hogy
the Big Men are running in circles
28 notes · View notes
vesztesegmentes · 1 year
Text
Olyan szépen indult minden,
mint a dominók mikor eldőlnek.
Aztán persze elrontok mindent,
melyet talán már helyre hozni nem lehet.
4 notes · View notes
csacskamacskamocska · 7 months
Text
Utazás első nap
Ami, bár nem történik semmi és nincs semmi látnivaló, mégis hasznos tapasztalat. Ha valaha is, de tényleg valaha is próbálkoznék valami pasit beújítani... nem dohányozhat. Ez biztos. nincs az humor, intelligencia, szépség, gazdagság, nagyfarok, ami elfedné a gyomorforgató büdöset. Ha reggel ébredés után elkezd beszélni, én világgá megyek. Szóval nemdohányzó, csendes faszit keresek, aki reggel még jelbeszéddel sem zaklat. és nem matat, nem pakol, nem készít reggelit, nem kérdez. Szóval van ugye az a férfi, akivel a térképről lemennék, ha akarná. Fogalmam sincs, hogy ő mit csinál reggel egy közös szobában, lehet, hogy pont ugyanezeket. Nos, akkor a szép, kitartó szerelem pukk, szarrá törne a valóság zátonyán. De sosem fogom megtudni, így ugye... Na mindegy is. Ott egye meg a fene.
Csak tényleg, nem dohányzó csendes reggeleket kedvelő fiúk, esetleg írjatok. Jogsival!
:D
21 notes · View notes
sronti · 10 months
Text
Egyrészről ellopták* a ~400 fontos bringámat tegnap, másrészt viszont megtudtam, hogy a bíróság végre megítélt nekünk olyan nettó 6000 fontot.
Ez egy elég felemás hét volt, na.
40 notes · View notes