#vicces divat

[telaviv-delhi]

Los Angelestől eltérően San Franciscoban léteznek "valódi" (Identitás? Klímatudatos? Egészségtudatos?) bringások (mármint nemcsak az underdog meg a 16 év alattiak bringáznak). A tömegközlekedésért eleve csak az fizet, aki akar. Mi többnyire fizettünk, bérletet vettünk... nade politikai korrektség ide-oda-amoda, soha sem fogom megszokni a letolt gatyás fekákat. A letolt gatya, mint az identitás kifejeződése vagymi... Kulturális gap és differerencia, van még néhány furcsaság a világban. Nadehát ezért utazunk, hogy utána szörnyülködve elmeséljük, hogy némely helyeken tetveket tesznek a joghurtba ;)

#san francisco #letolt gatya #feka divat #bringások #bicikli #jákob zoltán #magyar divat #szent jobb #jézus zokni #jesus socks #a haza mindenek előtt #nagy magyarország #trianon #szent jobb körmenet #magyarország #habony árpád #divat #feka #fekák #vicces divat #funny fashion

[csacskamacskamocska]

Babaház

Azért nem csak szar volt a gyerekkoromban, akármennyire erős nyomot hagyott. Vettek nekem bababútort és apám csinált hozzá egy babaházat vagyis egy ilyen nagy fél dobozt, amibe be lehetett rakni a bútorokat (ha megtalálom a pincében biztos széjjelbőgöm magam) és volt benne elemről működő villany, meg fürdőszoba rész ahol működött a zuhany, ha a hátsó tartályba töltöttem vizet. A lakásunkban nem volt folyóvíz a fürdőszobában. Háromtól hétéves koromig olyan lakásban laktam, ahol kád volt a fürdőszobává alakított spájzban, de a melegvizet fazékban melegítettük. Olajkályha volt a szobában meg palackos gáz a konyhában. Amúgy anyám egy fullos családiházat hagyott maga mögött, központi porszívóval meg központi kazánnal és minden flanccal, amit amúgy maga épített, a nagyszüleim támogatásával, az apám egy jóképű alkoholista volt. A nevelőapám meg egy fullos lakást hagyott ott a feleségének, aki lelépett egy másik faszival, meg a gyerekének. Tisztességes ember volt. Azért az ő érzelmi életük is cafatokban lehetett akkortájt. Vitte a puttonyát mindkettő. A pszichológus szerint anyám legnagyobb jótéteménye az én életemben az, hogy nevelőapámnak egy érzelmileg nyitott embert választott, aki képes volt a szeretetre. A nevelőapám elég sokat játszott velem. Arra emlékszem. Az anyámra nem. Pedig ő meg festett az ágyam fölé a falra mindenféle mesefigurákat. Ez akkor még nem volt divat, de az anyám tényleg különleges nő volt. Meg ügyes és ötletes. A babházhoz meg kaptam rengeteg kacatkát, lehetett pakolgatni és anyám varrt függönyt az ablakra meg ágyneműt az ágyhoz. Nyolc éves voltam amikor elment dolgozni egy elit presszóba és soha többet nem kaptam vissza az anyámat. Hogy a munka miatt vagy én kezdtem kinőni a cuki korból, ezt nem tudom. De onnantól elég boldogtalan gyerek voltam, bár előtte is sokat voltam egyedül meg rábízva a szomszédokra. Már akkor sem törődött senki azzal, hogy a szülők hogy tudnak dolgozni meg a gyerekért menni vagy megoldani a szüneteket. Nagyon sokat voltam egyedül, a szomszédnéni csak néha nézett ráám, hogy élek-e még. Aztán már nem volt szomszéd néni se. Érdekes módon a nevelőapámnak az anyukájáról (Tóth mamának hívtuk) róla nagyon kedves emlékeim vannak. Talán az apám nem véletlenül volt olyan kedves ember. Nemhiszem, hogy szar gyerekkorom volt. Vagy, hogy a szüleim ne igyekeztek volna, hogy boldog legyek. Folyton féltem az anyámtól. igazán ez volt a baj. Ha ez nem lett volna, ha az anyám nem egy ideggörcsként éli az életét, tulajdonképpen rendben lett volna még az egyedüllét is. Várok, jön, öröm és boldogság. De nem ez volt. Szorongás, aztán persze alakoskodás, manipuláció, hogy ne legyen baj és megússzam az együtt töltött időt. Ha meg köztük volt vita, akkor nagyon igyekeztem elsimítani a dolgokat (ez vicces lehetett, de tényleg sokszor beszéltem az anyám lelkére), annyira rettegtem tőle, hogy elmarja mellőlünk a nevelőapámat.

És ahogy a pszichológia is mondja, hogy mindig faltól falig megyünk, amikor én neveltem gyereket, azt hittem, hogy a legfontosabb az, hogy tudja, hogy mindig számíthat rám, lehet velem őszinte és én mindig mellette fogok állni. Bármit tesz, ha a legborzalmasabbat, én akkor sem fogom őt megtagadni és sosem hagyom magára. Így is gondolom most is. Csakhát, ha nem félsz, ha tudod, hogy alanyi jogon kapod a szeretetet, akkor nem küzdesz érte picit sem. És lehet, hogy értékelni sem tudod annyira. Majd kiderül.

#babaház #gyerekkor #anyám #apus #06-21

[starlight-girl666]

Emlékkönyv

Óvodából ballagtam amikor kaptam, akkor még nagy divat volt. Mindenki aki szeretett engem írt, vagy rajzolt bele valamit, és majdnem teljesen ki is van töltve. Pakolászás közben találtam meg, és boldogan kezdtem lapozni mert tudtam hogy tele van kedves és vicces gyerekrajzokkal.

Aztán elértem az utolsó laphoz, amin ez a kép fogadott, amire nem is emlékeztem. Pedig övé volt az első rajz a könyvben, az első rajz az utolsó oldalon. Ez annyira jellemezte őt, és mégis csak most tudatosult bennem. Nem írt szinte semmit, hisz nem is volt rá szükség, és mégis ez a legfontosabb rajz számomra a könyvben. Immár 5. éve hogy nem vagy velünk, és bevallom, a hétköznapokban már nem kereslek.

Nem volt könnyű -mi több- iszonyúan nehéz volt, de megtanultam élni az életem úgy hogy nem vagy itt.

Most mégis, amikor egy mérföldkőhöz jutottam az életben, nagyon szükségem lenne rá hogy itt legyél.

Ilyenkor eszembe jut amit volt kolléganőm, Jutka néni mondott, akivel sajnos hasonló sorson kellett osztoznunk és aki ezáltal talán a leginkább értette a helyzetemet;

Hogy ilyenkor fog a legjobban fájni a hiányod, amikor nem lehetsz velem az én Nagy napjaimon. Nem ismerheted meg az embert, akit a legjobban szeretek, és nem lehetsz itt hogy útnak engedj amikor elindulok.

A helyed itt van, és mindig is itt lesz - ahogy én is mindig csak egy gyerek leszek, akinek nincs már anyukája, de nagyon hiányzik neki.

#memories #emlék #gondolatok #halál #thoughts #writing

[naiv-gondolatok]

Az érzés amikor még be sem értél a suliba,de már várod,hogy hazamehess.

#magyar #idézet #gondolat #saját #iskola #saját gondolat #utálom az embereket #utálok élni #utálat #depresszió #magyar idézetek #alternatív #divat #vicces #haj #köröm #ruha #tb #idezetek #cipő #lányok

[szottesfolditanyak]

“Volt egy Józsi nevű óbudai srác,

aki fagyit árult az árpád-hídi HÉV-megállóban. Jóképű, vidám, dumás gyerek, a harmadik gombócnál már úgy beszélgettünk, mint akik régóta ismerik egymást. Hallotta, mondja irigykedve, hogy micsoda idilli állapotok uralkodnak nálunk a Dunakanyarban, ki se kell mozdulnunk egy kis verekedésért, szinte házhoz megy. Nekik van, hogy más kerületbe, de olykor még Pilisvörösvárig is el kell zarándokolniuk, hogy legyen valami élet. Pedig ők igazán megtesznek mindent, amit csak lehet, de hát nehéz rendes indokot találni. A barátnőknek szigorúan ki van adva parancsba a megfelelően ledér öltözék viselése, hátha beszól nekik valaki, akibe aztán már jogosan bele lehet kötni. Sőt, még srácban is akad olyan önfeláldozó alkat, aki jobb meggyőződése ellenére fortunás frizurát visel, hátha ő meg ezért szenved hátrányt valamiben, akkor pedig máris fel lehet lépni a védelmében. Ez a fortunás, egyébként amolyan kétoldalt leomlós forma némileg csajos külsőt eredményezett, de mivel nagy divat volt, mi egész megszoktuk. Természetesen csak másoktól. Óbudán, úgy látszik, másképp bírálták el. Egyszóval, Józsival jól elbeszélgettünk a szokott témákról.

...

Pilisvörösvárról voltak mindenféle szórványos híreink, de egyelőre oda sem jutottunk el. Volt egy sulitársunk, akinek nagyjából a következőképp nézett ki a hete: hétfőn megjelent, éktelen mokeszokkal a képén, Urunkra és minden szentjeire fogadkozva, hogy na most már aztán ő megmutatja. A hét első három napján bőszen járt is a konditerembe, ahol ekkoriban nagyon sok helyen a zsák is hozzátartozott a felszereléshez, úgyhogy azon is lehetett gyakorolni. Hét közepe felé már csökkent a lendület, de nőtt az önbizalom. Aztán eljött a hétvége, majd a hétfő, amikor is újabb sallerokkal az arcán láthattuk, még hangosabban fogadkozva. Ez így hétről hétre ismétlődött. Megjegyeztük tehát, hogy Vörösvár is ígéretes környék, csak legyen pénzünk eljutni odáig.

...

[A köríves rúgásunk] mindenesetre nagyon másképp nézett ki, mint egy becsületes karatés-kickboxos rúgás. Egyszer egy nagymenő wado-ryus srácnak megmutattam, neki csak annyi észrevétele volt: te ilyen merev vagy? Nagyszerű, gondoltam, ez bizony egyből levágta, hogy mi van, és ezek szerint náluk is ismernek valami ilyesmit, gondolom, a bénák csinálják. Innentől béna körív maradt a neve. De azért nem keseredtem el, mert másoktól nemigen láttam ilyesmit, én pedig már üzembiztosan tudtam vele fejre rúgni, egész erőset, még külön nyújtásokat és rávezetőket is kitaláltam rá, úgyhogy a többieknek is sikerült megtanítani. Azzal az azonos kezes előkészítéssel nagyon jól eladható rúgásnak bizonyult. Kicsit lassabb volt, mint egy rendes köríves, de amikor Sisnyó egy 195 magas srácot fejbe tudott vele rúgni a maga edzésén, ő se tudta hogyan, akkor ilyen apróságokkal már nem törődtünk. Működik, az a lényeg, és jó is valamire.

Nagyjából 10 év múlva, a Eurosporton néztem Glaube Feitosa mérkőzését a K1 valamelyik elődöntőjében.

– Wow! – üvölti a tévéközvetítő. – Brazilian kick! It was a brazilian kick! What an amazing technique!

Nahát, gondoltam magamban. Szóval az, amit nálunk azért tanultak az emberek, mert nem tudtak rendes körívet rúgni, vagyis a klasszikus freestyle-os béna körív, az, úgy látszik, máshol világszenzáció.

...

Sokáig úgy gondoltam, akkor sérültem le, amikor az egyik radarantennát állítottuk fel. Minden jel erre utalt, az orvosok is ezt erősítették meg. Mai tudásommal már világos, se valódi sérülés nem volt, se valami hatalmas túlterhelés. Egyszerűen csak ekkor borult fel a globális izomkontroll. Az a rendszer, ami már eddig is pengeélen táncolt, ezért telt hetekbe regenerálódni egy-egy nagyobb terhelés után. Az a vezérlés, ami már eddig is csúcsra volt járatva, és minden komolyabb edzés után figyelmeztetett, itt a plafon, ne lépj feljebb, mert ezzel a mozgásösszetétellel ennyit lehet elérni. E felett már nem tudom egyben tartani az irányítást. Csakhogy sem én, sem mások nem ismerték ennek a jelzésnek a jelentését. Én ugyan eddig mindig leálltam, de most nem törődtem a jelzésekkel. Hiszen nagggyon keménynek kell lenni, tűrni a fájdalmat, legyőzni önmagunkat.

A fájdalom lassan alakult ki. Két héten keresztül, nap mint nap kúszott egy kicsit feljebb, míg aztán elérte az elviselhetetlen szintet. A gerincemet, derekamat is éreztem, a csúcs azonban a csípőm és a keresztcsont körül volt. Utáltam a gyógyszereket, főleg a fájdalomcsillapítókat, de itt nem volt választás, a puszta létezéshez is szükség volt rájuk. Egyre nagyobb gyógyszeradagok kellettek, hogy egyáltalán el tudjam látni a szolgálatot. Aztán eljött a pont, amikor már nem ment tovább, és az EÜ-s dokinénink kiküldött a kórházba.

Ez már nem volt vicces állapot. Emlékszem, egyik este a lépcsőfordulóban volt szó valami bunyóról. Megpörgettem kicsit a kezem, milyen is egy súlytalan sorozatütés. Nem mozdultam bele testből, mégis belehasított a medencémbe, nyomban a falnak is estem. Csupa rémült arcot láttam magam körül, mert állítólag egyetlen másodperc alatt falfehér lettem, és a vergődés, ahogy próbáltam megállni úgy, hogy elviselhető legyen, szörnyű látvány volt. A kecskeméti repülőkórház szakorvosát ez nem hatotta meg, holott előtte is megtörtént, ahogy fordítgatott az asztalon. Csináltak felvételeket, semmi rendellenesség, minden reflex rendben. Ilyen szintű fájdalom ezen egyéb tünetek nélkül lehetetlen. Diagnózis: szolgálatkerülés gyanúja, szimuláns.

El lehet képzelni a hátralévő három hónapot a leszerelésig... Tanult voltam, sportoltam, kiképző voltam, és most még szimuláns is. Ott nálunk ettől lejjebb már nem volt semmi. Azért még az őrnagyunk sötét koponyájában is derengett valami, hogy ezt azért mégsem lehet szimulálni, egyszer a lelke megnyugtatására be is hívatott magához, feltett pár kérdést, és az elé sem gördített akadályokat, hogy ismételten kijussak a kórházba, másik orvosokhoz. A szimuláns szó el is tűnt a használatból, mert kiderült, valóban van itt baj, csak épp a dokiknak fogalmuk sem volt, micsoda. Úgyhogy onnantól csak lógós voltam meg szolgálatkerülő. A későbbi vonulás tagjaitól tudom, hogy az őrnagy még fél évvel a leszerelésem után is velem példálózott, amikor a lógás került szóba.

Leszerelésemkor Laci bácsi, a kiképzőparancsnok búcsúztatott, mosolyogva mondta, Tomikám, már nem kell sántítanod többé, most már civil vagy. Aztán elfutotta a könny a szemét, megölelt, és azt mondta, reméli, találok végre valami rendes kórházat, ahol majd rendbe hoznak. Én is nagyon reméltem.

Az elkövetkező másfél év azzal telt, hogy végigjártam az egészségügyet, A-tól Z-ig. Életem egyik legsötétebb időszaka volt. Az idegrendszerem teljesen felőrlődött a reménytelenségben, ahogy láttam, senki nem tudja, mi bajom lehet. Egészen vad dolgokat mesélhetnék, olyanokat hallottam és láttam orvosoktól és más terapeutáktól, amiről még laikusként is tudtam, hogy oltári baromság.

A legnagyobb baj az volt, hogy nem voltam az a tipikus beteg fajta.

...

Másfél év alatt kitanultam az egészségügy minden csínját-bínját, megértettem, hogy ezt a jelenséget, ami velem történik, nem lehet tisztán orvosi úton kezelni. Valamilyen trükkel ismét sikerült a Sportkórházba bejutnom. Ott megkerestem a legnagyobb nevű szakorvost, leraktam az asztalra félhavi fizetésemet, három mondatban elmondtam, hogy már mindent láttam, nem kell engem utalni sehova, nem kell még csak megvizsgálnia sem. Nekem csak egy nevet mondjon, aki végre tudja majd, mi bajom. A pénz egy harcművészt megszégyenítő mozdulattal tűnt el az asztalfiókban, és a doki mondott egy nevet.

Felkerestem az illetőt. Rendkívül szimpatikus, fiatalos, sportos úriember volt, sebész, aki magánban kiropraktőr, vagyis a csontkovácslás modern, amerikai eredetű válfajában szakértő. Komoran hallgatta beszámolómat, megnézte a felvételeimet, majd még komorabban bólogatott. Nézz ide, mutatja. Látod itt ezeket az elváltozásokat? Meg ezeket? Meg ezt itt? Ezeket a hivatalos orvostudomány mind nem hajlandó figyelembe venni. Tudják, hogy van, szép latin neveket adtak nekik, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek vele. Másfél év után már én sem tudok mit tenni. Ha időben jössz, meg tudtam volna akadályozni, hogy kialakuljon. Megteszem, amit tudok, mert ez itt, meg ez itt, mutatja, egyértelműen blokk, még ha kívülről nem is látszik. Ezt ki tudom mozgatni, utána futás egy jó gyógytornászhoz.

Nagyon hosszú út volt még hátra, de végre ráléptem. Ez a doki, Zoltán volt az első, aki tudta, hogy mi a gond, de ilyen szar állapotból ő sem látott még teljesen felépülni senkit. ”

...

http://www.sstyle.hu/azsstylesztori.pdf

Ez egy sok szempontból érdekes írás.

#emberi dolgok #wushu #gyógyít

[21hetbangkokban]

Culture show💃🏽🕺🏽

Na. Előző pénteken volt ez a rendezvény, de még mindig nem pihentem ki magam. Most szerda van. Haha😂

Tudom már leírtam, de most összeszedettebben csak erről a rendezvényről szeretnék mesélni. Ez arról szólt, hogy minden nemzet megmutatta a saját kultúráját különböző kategóriákban (csoportos zenélés, szóló ének, tánc, divat, stb..). Természetesen ez verseny volt kategóriánként. Ezek közé tartozik a Mr. és Miss. AIT verseny is, ahol minden nemzetből 1-1 személy jelentkezhetett. Az eredményeket 4 bíró döntése alapján ítélték meg.

Az egyik osztálytársam megkért, hogy segítsem az ő nemzetét (Myanmar🇲🇲) és tanítsam meg őket táncolni. Mutatták az elképzeléseiket, aztán kihoztuk belőle a legjobbat. Annyira imádtam velük a próbákat.😍 Általában csak este 10 után értünk mindannyian rá, mert valakinek laborgyakorlata, valakinek órái voltak. Viszont annyira kitartóak és aranyosak voltak, hogy egyszer sem hallottam őket panaszkodni arra, hogy fáradtak, pedig nagyon látszott rajtuk. Annyira odafigyeltek rám is, hogy sokszor haza is küldtek pihenni, mert én sem voltam mindig a helyzet magaslatán.😅 Tényleg nagyon aranyosak voltak, szanaszét dícsértem őket minden egyes próbán. Aztán bumm, mi lett belőle?😍

Természetesen megnyerték a versenyt.😍 Annyira büszke voltam rájuk, hogy eszméletlen. Eredményhirdetés után egyből futottak hozzám és a nyakamba ugrottak. Annyira örültek, hogy a dísztányérukat is majdnem eltörték a hátamon.😂

Ennek az eredménynek én baromira örültem, csak nem teljesen értettem. Volt egy másik nemzet (Bangladesh🇧🇩), akik baromira jól teljesítettek. Onnan származik a tánctanárom, ő is fellépett.

Olyan kis pici a csajszi.😂 Na de megtudtam, hogy őket kizárták a versenyből. Elméletileg csak angol nyelvű dalokat lehetett volna használni. Az indiaiak és ők is saját dalokat koreografáltak meg. Őket kizárták, Indiát nem.🤔 Természetesen a szervezőket a verseny előtt megkérdezték, hogy milyen zenéket lehet használni, és azt a választ kapták, hogy bármilyet. Aztán most mégsem. Kicsit úgy érzem ez is igazságtalan volt.

Az indiaiak mindegyik kategóriában persze dobogósak voltak. Tudni kell, itt baromira sokan vannak, nem érdemes velük kötekedni. A tánctanárommal beszéltük, hogy azért sem táncolok a nyitó és záró táncban, mert ott volt egy indiai csávó aki kispécizett magának. Elsőnek nem értettem miért, aztán fel lettem világosítva. Az én véleményem előbb kikérték a tanárok, mint az övét. Engem előbb megbíztak koreografálással és tanítással, mint őt. Meg nyilván jóban vagyok a lányokkal is, mert velük táncolunk.😃 Magyarán megmondva irritálom őt és féltékeny rám. A tánctanárom mondta is, hogy ha tényleg ezt érzem, hogy kispécizett magának akkor ne is lépjek fel, mert sok indiai van.😅😂 Ezért a táncokat el is engedtem, és csak a Mr. AIT-ra koncentráltam.😌

Mr. AIT

Na öntsünk tiszta vizet a pohárba ezzel kapcsolatban. Ez a verseny 3 kategóriát jelent az indulók számára. Van a legnépszerűbb, a legjobb kosztüm és a Mr. és Miss. AIT.

A legnépszerűbb kategória úgy zajlik, hogy facebookon a legtöbb reakciót kapott delegált nyer. Hát.. A srácok között én nyertem toronymagasan. Több, mint 400 reakcióval többet kaptam a második helyezetnél. Haha, köszönöm mégegyszer.❤️

Nem tudom felfogni, hogy mennyien támogattatok. 884 ember szavazott rám, és 124 meg is osztotta a versenyt. Baromira sokan. Jó tudni, hogy ennyien mellettem vagytok hihi.😊 Jó, ebből a 124 megosztásból édesanyukám legalább 4x osztotta meg különböző csoportokban. Haha. Neki ez a verseny nagyon fontos volt. A munkahelyén zaklatta a kollegáit, hogy osszák meg a képem és nyomjanak egy szivecskét rám.😂 Természetesen édesapukám, a testvéreim, a családtagjaim és a barátaim is kampányoltak nekem.❤️ Nagyon szeretem őket.🥰

Ezt a szallagot adták a nyakamba, és kaptam egy oklevelet a versenyről.

Miss. India lett a hölgyek között a legnépszerűbb.

Ezen a képen látszik, hogy mennyire elegünk volt már abból, hogy mindenki 500 fotót akar rólunk készíteni. Természetesen a szervezők nem osztották még meg az ő képeiket velünk.🙂🙂 Szóval azokat majd az instagrammomon láthatjátok majd, ha megkaptam őket.😌

A legjobb kosztüm kategóriát az az ember nyeri, aki a nemzete legszebb hivatalos ruháját hordja. Hát nem tudom. Itt Mr. India és Miss. Thailand nyert. Az indiai srácnak tényleg szép volt a nemzeti ruhája.. Viszont a csajszi egy rendes elegáns női ruhát viselt, nem volt semmi köze Thaiföldhöz.. Fura. Pedig más nemzetből jobb ruhákat viseltek a csajok. Megint nem találtam igazságosnak..

Mr. és Miss. AIT kategóriát nem teljesen értettem. Készítettek velünk interjút, videó promót, a színpadon sétálnunk kellett, mint valami modellek és feltettek egyetlen egy kérdést a nézők előtt. Mindenki olyan kérdést kapott, hogy ki a példaképed, mit szeretsz az egyetemben, ha lehetne egy kívánságod mi lenne az stbstb.. Ilyen primitív egyszerű semmit mondó kérdések kb. Tőlem persze egy teljesen személyes és kellemetlen kérdést feszegettek ami úgy hangzott, hogy : Voltam-e már terrorizálva vagy bántalmazva az életben? Ha igen, hogyan kezeltem?.... Mondom haha, köpni nyelni nem tudtam. 30 másodpercem volt válaszolni, nyilván mondogattam, hogy sosem történt ez meg (ami amúgy nem igaz), és hogy Magyarországon mindenki alapvetően kedves. Aztán amikor észbe kaptam, hogy miről akarok beszélni, lejárt az időm és szégyenkezve mentem vissza a helyemre. Azt hittem baromira beégtem, de annyira nem volt ez vészes. Na mindegy. Ezt a versenyszámot nem értem hogyan pontozták.

Viszont hála a versenynek rengeteg barátom lett az egyetemen. Most ha kimozdulok a szobámból tuti legalább 2-3 emberrel le tudok állni beszélgetni.😊 Nagyon sokan megtudták, hogy a győztes tánccsapatot én tanítottam, ezért nagyon sokan akarnak tőlem majd tanulni táncolni. Ez azt jelenti, hogy a vizsgahét után tanítani fogok.😅

Most a vizsgáimra nagyon sokat készülök. Az osztálytársak “beköltöztek” a tanulószóbába, és ott készülünk együtt. Nagyon szájbarágósan és türelmesen tudnak magyarázni nekünk, baromira jó, hogy ennyire összetartanak.

Azért néha van olyan amit én értek és magyarázok a többieknek.😃 Annyira vicces.

Szóval ez a hetem alvásban szegény, de még kitartok valahogy.😅😪

2020.02.27.

[tudomfogjambe-blog]

Mi a faszert szorongtok?

Mi a faszert szorongasz??

Tudod, en nem ertem. Fiatal vagy, tied az egesz vilag, te meg itt szorongasz, meg panikolsz, meg bipolarisoZGATSZ. Nincs neked semmi bajod, csak szimulalsz. Igen, tudom, tegnap tenyleg hiperventillaltal, de azt en is meg tudom csinalni, nezd! Jo, te izzadtal is, meg total nem tudtad hol vagy, de hat ez ilyen, ha jo szinesz vagy. Nem kell neked pszichologus, itt vagyunk mi, a szereto csaladod. Itt a xanax, amit mi is szedunk, semmi bajod nem lesz tole. Latod, most is beszelgetek veled, mi kellhet ennel tobb? Hogy nem vagyok pszichologus? Es? Te sem vagy beteg. Ez csak a dackorszakod, biztos igy bunteted anyadat meg engem, mert sokat dolgozunk, hogy neked mindened meglegyen. Ezt erted tesszuk! Jajj, most mit sirsz? Hogy inkabb foglalkozzunk veled? De hat szeretunk! Egy hete sincs, hogy megkaptad a legujabb Iphone-odat, mi mas kellhet neked? Nincs neked semmi bajod, csak unatkozol. Na de mostmar huzzal tanulni, mert en biztos nem foglak eltartani eleted vegeig. Jajj, mar megint sirsz? Hat szerinted az en apam, anyam fizette nekem a bulikat, meg az uj ruhakat? Neked semmi bajod nem lehet, hisz tegnap is adtam egy tizezrest. Mi tobb kellhet neked? Na, mielott tanulnal, mosogass el, es jo lenne ha ki is teregetnel. Aztan hangodat ne halljam, mert a focit akarom nezni, es nem tini dramaval foglalkozni. Na, akkor en most mentem, te meg tanulj, es barmi van, nyugodtan fordulj hozzam, mindig segitek neked, szeretlek.

Kicsi a melled? Most komolyan? Ez a problemad? Mindenki leszarja, hogy mekkora a melled. Jo, tudom, nem szarja le mindenki, de te szard le. Max nem mesz ki a tengerpartra es akkor nem rohognek ki. Jajj, ne mar! Miert kellene nekik megvaltozniuk? Nekik kicsi a melluk? Nem. Akkor meg? Majd megtanulsz helyesen oltozni es tokeletesen mosolygos arcot vagni, amikor legebeznek, meg anorexiasnak neveznek, meg ilyesmi. Mi ezen az olyan kurva nehez? Nyugi, majd jon valaki,aki a kis melled miatt fog szeretni.  De hogy te nem szereted magad? Latod, a hibas te vagy. Te csinalod a problemat, nem a vilag. Jo, tegnap is azt hittek fiu vagy, es? Szerintem vicces volt. Amugy is, miert ilyen rovid a hajad? Egy lanynak legyen hosszu haja. Igen, es nagy melle, de neked kicsi a melled. De akkor legalabb a hajad noveszd meg. Nem, nem veszek neked masik furdoruhat. Ezt a ketreszest anyad nezte ki neked, le volt ertekelve, nincs nekunk arra penzunk, hogy a te izlesedet kiszolgaljuk. Mi? Hogy a melled nem tolti ki a bikini felsot? Es? Akkor raveszel egy polot, es kesz. Jajj, a Balatonban ki nezi, hogy a melled kitolti vagy nem a felsot? Hogy mindenki? Jo, akkor majd ok vesznek neked jobb bikini felsot. Tok mindegy mekkora a melled, ugysem kell meg pasiznod, 19 vagy.  Most mit sirsz? Most meg koncentralj a tanulasra, azt kis mellel is lehet. Hogy ne ismetelgessem, hogy kicsi a melled? Hat most en tehetek arrol, hogy kicsi? Na, akkor en most mentem, te meg tanulj, es barmi van, nyugodtan fordulj hozzam, mindig segitek neked, szeretlek.

Csufolnak, mert kover vagy? Es? Most komolyan ez a problemad? Talan, ha nem zabalnal ossze minden szart, akkor nem lennel kover. Hogy nem eszel semmit? Akkor meg az a baj. Hogy te igy nem mesz ki a strandra? Jo, ne menj. Ugyis inkabb tanulnod kellene, vagy ha ahhoz nincs kedved, akkor mosogass el, teregess ki, barmi. Szeretnel edzeni jarni? Minek? En nem fogom finanszirozni, hogy olyan ferfias legyen a kulsod, nem kell, hogy te is leszbikus legyel, mint a baratnod. Allandoan rajtad log, mikozben neked pasikkal kellene lognod. Hogy te jobb szeretsz vele logni? Dehat o leszbikus! Beteg, undorito. Meg jo, hogy te nem vagy leszbikus, a szuszt is kivernem beloled. Hogy szerinted ez normalis? Szerinted az normalis, hogy nem lehet gyereketek? Szerinted Isten ezt akarta? Hogy nem vagyunk vallasosak? Ez igaz, de ebben egyetertek a Konyv irojaval. Hogy mutassam meg, hol ir arrol, hogy a leszbikussag bun? Mindenhol! Most nem fogok neked idezgetni, nincs nekem erre idom. A lenyeg, hogy te nem vagy leszbosz. Es mondd meg a baratnodnek, hogy ismerkedjen mas beteg emberrel, neked erre nincs szukseged. Neked tanulnod kell, meg ahogy latom le is kellene fogynod. Nem kovereztelek le, de nekem nincs arra penzem, hogy minden heten uj melltartokat vegyek neked. Hogy ne bantsalak? En nem bantalak, csak elmondtam, hogy ne csodalkozz, ha csufolnak. Na, akkor en most mentem, te meg tanulj, es barmi van, nyugodtan fordulj hozzam, mindig segitek neked, szeretlek.

Buzi vagy?? Nem azt mondtad, hanem panszexualis? Szoval buzi! Hogy az nem azt jelenti? De, az bizony azt jelenti, hogy buzi vagy. Szopod a faszt nem? Na latod, akkor buzi vagy. Meg szep hogy a noket is szereted, az a normalis. De ide ne hozz semmilyen pasit fel, nem fogjatok itt a szemunk lattara beszennyezni a csaladunkat. Mi? Hogy senkit nem erdekel a csaladunk? Hat teged biztos, hogy nem. Ha erdekelne, akkor nem jatszanal buzit, hanem rendes ember lennel. Nem hoznal rank szegyent. Felejtsd el, ez csak egy uj divat, lecsendesul. Mi is szerettuk Zoltan Erikat, es nezd, mar azt sem tudjak, ki az. Hogy te tudod ki az? Na latod, akkor nem vagy buzi, tudtam en, hogy hetero vagy. Hogy ez nem ettol fugg es hogy te nem buzi vagy hanem panszexualis? Mi a szar az a panszexualis? Hogy nem erdekel a masik neme, te attol fuggetlenul tudod oket szeretni? Ez mekkora faszsag! Ha pasikkal dugsz, akkor buzi vagy, ha nokkel akkor normalis. Hogy biszexualis is letezett eddig is? Nem, eddig sem letezett. Hogy biztos en is nezek leszbi pornot? Igen, es? Az miota ugyanaz? Ket gyonyoru noi test egymasnak simul, abbaj mi a baj? De ti seggbedugjatok egymast! Hogy a leszbikusok sem mind olyanok, mint a pornoban? Hat en meg csak helyes leszbikust lattam, de azok legalabb nem buzik! Hogy azt is hivjak ugy? Butasag. Kisfiam, 20 eves vagy, meg csak ismerkedsz a vilaggal. Ez ilyen hobort csak. De ha tovabbra is tartod magad ehhez, akkor viszont koltozz el. Nekem itt nem fogsz pasikkal smarolni meg dugni. Ez egy rendes haz, itt normalis emberek laknak. Nem igy neveltelek. Es en ezt nem fogom finanszirozni. Na, akkor en most mentem, te meg tanulj, es barmi van, nyugodtan fordulj hozzam, mindig segitek neked, szeretlek.

Nem ertem, mi a faszert szorongtok?

#szorongas #szorongás #lgbtq #nemertem

[algebraicvarietyshow]

Feltűnt ez a Fukuyama-cikk a héten a dashen (sajnos már nem emlékszem kinél, ezért nem tudom reblogolni), most volt időm elolvasni, és ha már úgyis dörög és zuhog az eső (hopp, közben kisütött már a nap), gondoltam írok róla kicsit. Főleg azért, mert amikor elsőre ránéztem, akkor kicsit megijedtem, mert Fukuyama Huntingtonnak a két, talán legproblémásabb és vitatottabb munkájára hivatkozik (ami egyben élete utolsó két önálló könyve volt), amik közül az egyiket meg pont újraolvastam a héten, de amúgy szerencsére elég kritikus is marad ezekkel szemben.

Először akkor Huntingtonról. Az egyikről, a Clash of civilizations-ről talán nem annyira kell írni, erről mindenki hallott, ha máshonnan nem, akkor lebutított huntingtoniánus magyarázatokból, például a civilizációnkat megvédő határkerítés melletti kormánypropagandából. A lényeg úgyis valami olyasmi, hogy Huntington nagyjából kilenc, elsődlegesen (de nem kizárólag) vallási alapon szerveződő civilizációra osztja a bolygót, és azt állítja, hogy a hidegháború utáni világrend elsődleges konfliktusai civilizációs törésvonalak mentén fognak zajlani; nyilván szeptember 11., majd a legutóbbi menekültválság után hirtelen megnőtt a vonzereje az ilyen magyarázatoknak. A második, ennek részleteiben picit ellentmondó könyv az amerikai nemzeti identitásról szól; a fő céltáblája pedig a kilencvenes évek divatos multikulturalizmus hulláma, illetve azok, akik az amerikai identitást tisztán politikai alapon (Függetlenségi Nyilatkozat, Alkotmány, intézményrendszer stb.) nyugvónak gondolják. Huntington szerint ehelyett hagyományosan négy komponense van az amerikai identitásnak: etnikai, faji, kulturális (ami nála szintén főleg vallási eredetű, az anglo-protestáns tradícióból származik) és politikai. Sokakkal ellentétben ráadásul úgy véli, a politikai később jött, mint a másik három (csak az 1770-es/80-as években, míg a többit már a telepesek hozták hamarabb), viszont a második világháború idejére (de valójában már a 19. század második felének nagy bevándorlási hullámával) előbb az etnikai, majd a 60-as évek polgárjogi mozgalmának eredményeképp a faji jellege az identitásnak leépült. Ami maradt, az tehát a politikai és a kulturális, de az írás idejében (2004-ben jelent meg) attól fél, hogy a kulturális is eltűnőben van - több különböző tendencia miatt, de a globalizációs/multikulturális jelenséget, illetve a spanyolajkú bevándorlást jelöli meg fő okként. Bevándorlás persze volt mindig is (bár ő úgy véli, ez közel se annyira egyértelmű, mint az “USA mindig is bevándorló ország volt” klisék, szerinte a politikai közösség létrehozásának céljával jövő telepeseket el kell különíteni a politikai közösséghez csatlakozó bevándorlóktól), de - Huntington véleménye szerint - a Latin-Amerikából jövő bevándorlás több szempontból új jelenség. Értelemszerűen ez a legtöbbet vitatott és problémásabb része a könyvnek, az érvelése sok szempontból támadható (ma már nem Mexikóból jön a legtöbb bevándorló; nincs nyoma, hogy bármiféle “mexikói revizionizmus” lett volna a bevándorlók között; a többedik generáció asszimilációs szintjét egyszerűen még túl korai megítélni, 2004-ben meg aztán még inkább az volt, és nem egyértelmű, hogy más lett volna, mint korábban érkező csoportoknál, ahol amúgyis a csoportidentitás sokkal hosszabb ideig kihatott különböző szinteken, mint azt a divatos “melting pot” elmélet képviselte stb.), voltak, akik szerint simán rasszista is lett öregkorára. Szerintem az érvelése nem rasszista, csak kulturalista, amit persze tumblr-threadekből és facebook-kommentekből jól ismerünk, hogy simán át tud lendülni kulturális rasszizmusba, ha valaki “a cigányok ilyenek” helyett “a cigányok kultúrája ilyen”-t mond, akkor azt hiszi, azzal minden meg van oldva - lett is rengeteg rasszista hivatkozás rá, de maga az érvelés talán elkülöníthető attól. A könyv végén négy lehetséges jövőt vázol: egy multikulturális Amerikáét, ami csak a politikai identitásra épülne (szerinte ez nem elég alap, ezért túl gyenge lenne); egy bikulturális Amerikáét, ami a hispanic/anglo-törésvonal mentén szétszakad (értelemszerűen ez az előző minden negatívumát hordozza, és még veszélyesebb); egy etnicista Amerikáét, ami a fehér/anglo válasz a korábbi tendenciákra (és amit Charlottesville illetve a Trump-támogatók mélyebb bugyrai alapján azt mondhatjuk, hogy elég jól előrelátott); és a kulturális amerikai identitás megerősítését, amit értelmszerűen ő favorizál.

Másfél évtized eltelt, sok szempontból mintha megelőzte volna a korát Huntington, de azért két alapvető problémát az érvelésével kapcsolatban meg lehet említeni (Fukuyama is részben ezekre hívja fel a figyelmet):

1. Bár Huntington is már az identitásról beszél nagyon erőteljesen, az nem egyértelmű, hogy mikor melyik identifikációs szint lesz “a” magyarázata a konfliktusoknak. A két könyv is ahogy látjuk más szinten dolgozik: az egyik civilizációs (ahol az USA része a nyugati civilizációnak), a másik egy nemzeti kultúráról, és persze lehet mondani, hogy a két könyv ebben az esetben viszont eltérő szinten akar magyarázattal szolgálni (globális, illetve nemzeti szintű kérdésekre), de főleg a későbbi, “vulgár-huntingtoniánus” magyarázatoknál lett divat, hogy a komplikált, sokszor egymást fedő civilizációs/nemzeti/kulturális/vallási/nyelvi törésvonalak közül épp azt emeli ki valaki, ami politikailag kifizetődő. Ha Orbán Viktor Macedóniában vagy Montenegróban van, akkor közös civilizációt, vallást védünk meg, de más esetben hirtelen már a Balkánnal szemben is értelmezzük magunkat. Időnként feltűnnek ezek a térképek, amik valamilyen megosztottság alapján mintha önmaguk magyaráznák meg a konfliktusokat, csak éppen messze nem egyértelmű, hogy mikor mi a valódi alapja a szembenállásnak; van, amikor eltérő vallású, de lényegében azonos nyelvet beszélő csoportok közti konfliktust láttatnak predetermináltnak (szerb-horvát-bosnyák), máskor azonos civilizációjú, azonos vallású, de némileg eltérő nyelv konfliktusa a mindent magyarázó ok (ukrán-orosz, de nem is beszélve arról, hogy ott még a nyelvi eltérés se ad pontos magyarázatot a különböző lojalitásokra).  

2. Részben ebből következik, hogy ezek a (kulturális, nyelvi, vallási, nemzeti) identitások messze nem olyan fixek és jól elkülöníthetők térben és időben, mint Huntington állította. Igen, “anglo-protestáns” gyökerei vannak az amerikai kultúrának, de az evolválódott folyamatosan, különben nem lehetett volna, hogy tegnap a John McCain temetésének (és azon az amerikai “civil religion” hagyomány szinte - a hivatalban lévő elnök jelenlétét kivéve - minden jegyét mutató szertartásnak) helyet adó National Cathedralban pár órával később egy leszbikus esküvőt tartottak. Fukuyama helyesen (és egy realistától-ex-neokontól némileg meglepő módon) kiemeli, hogy ezek az identitások mind társadalmilag konstruáltak és vitathatók, emellett és emiatt pedig a határvonalai elmosódottak, porózusak, nem választhatók szét könnyen. Jugoszlávia hivatalos nyelve a szerbhorvát volt, nyilván, hogy elősegítse az egységes államot, majd értelemszerűen annak felbomlása után és a nacionalista erősödéssel hirtelen felfedezték az önálló szerb, horvát, bosnyák nyelveket. Manapság megint egyre többen mondják, hogy valójában egy közös, policentrikus nyelvként kellene ezekre gondolni.

Ennyit akkor Huntingtonról, és vissza Fukuyamához. Fukuyama nyilván azért hozta föl Huntingtont, mert őket állandóan össze szokták hasonlítani, némi önkritikával meg is jegyzi, hogy tengernyi bevezető nemzetközi kapcsolatok kurzus kezdődik az ő “The End of history?” [az eredetiben ott a kérdőjel a végén, vicces, hogy itt a cikkben Fukuyama maga is lehagyja] és Huntington Clash of civilizations esszéinek összehasonlításával (és tényleg), amiből hát mostanában azért egyértelműen úgy néz ki, Huntington jön ki jobban. A liberális demokrácia végső globális sikerére mindenképp várni kell, most meg ráadásul még úgy is tűnik, hogy visszaszorulóban van, ellenben a kulturális-civilizációs-identitás alapú világmagyarázatok igen népszerűek. Fukuyama is elismeri ezt, külön kiemeli Huntington igazát a kulturális tényezők fontosságáról, és át is vesz valamit új könyvében, aminek a korszellemhez illeszkedő módon az Identity címet adta [ezt persze még nem olvastam, ahogy látom, még meg se jelent, viszont egy regisztrációval és a havi ingyenes Foreign Affairs-cikk ellövésével itt egy kivonat elolvasható belőle]. Fukuyama azért csavar a dolgon egyet, és a vallásos alapot elhagyja, helyette pedig - némileg problémás módon - azt állítja, hogy tulajdonképpen a mai politika minden jelentős mozgalma az ISIS-től a #meToo-ig, az alt-righttól a Black Lives Matterig (plusz az európai politika populista/nacionalista fordulata és Xi Jinping hatalomkoncentrációja) arról szól, hogy különböző identitások elismerésre vágynak. A dolog ott lesz problémás, hogy akkor ez megint egy mindent magyarázó elméletté válik, csak épp most nem a liberális demokrácia magyaráz mindent, de nyilván, hát bármilyen emberek csoportja, akik egy közös politikai célt tűznek ki, egy idő után ehhez identitást is kapcsolnak, csak akkor mi értelme annak - ami a FA-esszéjének a címe -, hogy “Against Identity Politics”, főleg hogy a cikk egyfajta nemzeti identitás megőrzését tűzi ki végülis célul, Huntington picit másképp. (A könyv még ugye meg se jelent, olvasás nélkül ezért többet nem is akarnék róla, de pár napja már posztoltam egy New Yorker-reviewt, ami elég jól célba veszi ezt az úgy néz ki állandó tendenciát Fukuyamánál, hogy néhány száz oldalon az egész történelmet vagy nyugati gondolkodást vázolja és megmagyarázza.)

Ebben az esszében két fő dolgot mond Fukuyama Huntington öröksége kapcsán:

1. Az egyik az identitásos témájához kapcsolódik, és megismétli, hogy a baloldali identity politics (tulajdonképpen részidentitások hangsúlyozása és politikai témává emelése) szerepet játszott a Trump által felkarolt jobboldali identity politics felemelkedésében. Ez nem új gondolat persze, a NYT-ban Mark Lilla nem sokkal a választás után arról írt, hogy ez az identitásos liberalizmus egyenes út volt a kudarchoz, és hát nem más, mint Steve Bannon is azt mondta, hogy ilyenekkel, mint a travel ban, direkt hergelték a baloldalt, mert egész addig, amik ezek a baloldal témái, ők mindig nyerni fognak. Hát ez utóbbiról várjuk ki a végét, illetve az is megemlíthető, hogy attól még, hogy valami rossz politics, morálisan vállalható lehet mellette kiállni (sőt, esetleg az egyetlen morális vállalható dolog lehet), de Fukuyama amúgyis ennél tágabban érti az identitáspolitikát és könnyen lehet, hogy nála a Sanders-féle mozgalom is ide tartozna. Az amúgyis egy false dichotomy-nak tűnik, hogy a részidentitásoknak egyenlő bánásmódot követő mozgalmak gyengítik az általános gazdasági egyenlőtlenséggel szembeni kiállást; ha valami igaznak tűnik, akkor az, hogy ezek össze vannak kapcsolva, és az nekem nem tűnik igaznak, hogy a balos aktivisták keveset (vagy a jobboldalnál kevesebbet) mondtak volna az amerikai opioid krízisről vagy rurális Amerika elszegényedett egyszülős családjainak helyzetéről. Alexandria Ocasio-Cortez mintha ilyesmikről egyszerre beszélne, és ez nem azt jelenti, hogy egyet kell érteni vele, csak azt, hogy bizonyos egyenlőtlenségek hangsúlyozása nem feltétlenül megy más egyenlőtlenségek észrevételének rovására. Az, hogy ezek a hangok nem jutottak el bizonyos helyekre vagy felülírták más aggodalmak, amiket mondjuk hangosabban harsogtak, nem jelenti, hogy ennek a magyarázatát balról kéne keresni. Lehet persze a rasszizmust is identity politics-nak nevezni, de ettől az még rasszizmus marad, és nem bizonyos egyenlősítő mozgalmak meg az egyetemi kampuszok amúgy is túlhangsúlyozott magatartási kódexei hívják elő, hanem az ebben utazó gyűlöletszítók, meg persze egyszerűen az a tény, hogy emberek féltik a státuszukat egy változó országban, ahol fekete is lehet már elnök.

2. A másik, amit Fukuyama az írás végén az univerzális értékekről ír, azzal meglepő módon viszont nagyjából szimpatizálok. Huntington elutasította az univerzális értékeket (ez se ennyire egyértelmű, a “Third wave” megjelenése idején ő is jóval optimistább volt a liberális demokrácia globális elterjedését illetően), Fukuyama viszont kitart mellettük, még ha el is ismeri, hogy a liberális demokráciához bizonyos körülmények kellenek, és nem lehet azt úgy elterjeszteni egyik napról a másikra, ahogy Bush 2004-05 táján gondolta. De ez csak azokat kell, hogy meglepje, akik komolyan gondolták, hogy Irak lerohanása és egy választás után kitör a demokrácia, vagy akik optimistán abban bíztak az Arab Tavasz közben, hogy ez egy egyenes vonalban előrehaladó progresszió része. A cikkcakkok megvoltak és lesznek, de ez nem magyarázza azt, hogy elfogadjuk a saját viselkedésüket “helyi sajátosságok”-kal magyarázó tolvajok és diktátorok uralmát; nyilván variációi vannak és lesznek a demokráciának, de ezeknek akkor is valamilyen módon a közös döntéshozatalra, az elszámoltathatóságra, a többség uralmával szembeni védelemre stb. kell épülniük. Igazából a nagy történelmi léptékű, lineáris modernizációs izé továbbra se tetszik annyira Fukuyama cikkében, de ezt el tudom fogadni: “We need to be cautious in thinking that certain parts of the world will always remain poor. And if Saudi Arabia, Iran, and China become rich, high-tech societies with large middle classes and highly educated populations, will they still be content to be ruled by poorly educated clerics or Communist party apparatchiks? The possibility that they will not, and that they will demand greater political participation, is the grounds on which one might believe that convergence in regime types remains a possibility.”

[ahogyelkepzeltem]

Lehet egyszerre ennyi mindent gondolni?

Írni kéne a neonosoknak, fáj a derekam, majd beszakad, legyen egy cikk arról, hogy a divat a kultúránk része, vajon tényleg kell bármit mondani arra, hogy a pápa szerint önző, akinek kutyája van és nem gyereke? Nyilván nincs normális ember, aki szerint ettől kevesebb vagy, a többieket meg ki nem szarja le? Unom, hogy mindenki ugrik mindenre, hogy senki nem tud továbbmenni. Konstans fel van baszódva mindenki. Hány embert kel felhívnom a héten? Sokat. Két munkát ma be kell fejezni. Mi volt annak az étteremnek a neve, amiről a múltkor olvastam? Olyan a neve, mint a tequilának. Mezcal, nem mezcal. Mármint a tequila igen, az étterem nem. Itt van a hangzása a nyelvem hegyén, faszom, nem érdekel, tessék én nagyvonalúan tudok tovább menni. Egy sort sem olvastam még. Lehet, hogy depressziós vagyok? Délelőtt rossz kedvem volt, délután tettrekész lettem estére meg szomorú. Sírtam is. Lehet, hogy pms. De, tényleg,é s ha depressziós vagyok és nem tudom? Csinálni kéne valamit és nem csinálok? Csinálni kéne valamit, haha N, mindig ezen röhögünk, hogy talán csinálni kéne valamit, aztán ülünk tovább és iszunk. Nem kéne annyit inni Ijesztően sokan isznak sokat körülöttem. Mi a sok? Mi az elég? El se kéne kezdeni. Most kéne abbahagyni, elfutni elrohanni. Mindig azt hiszem, hogy egész jól éneklek, de hát hamis vagyok, mint a kurvaélet. Kiskoromban mindig énekeltem a babáknak, anyám kiröhögött, most is kiröhög, most is szarul érzem magam tőle, megszégyenítve, ha mondom, hogy fejezze be, legyen már humorom. Van humorom, én vicces vagyok. Nem írtam föl a kávét a listára, tuti el fogom felejteni. Vagy olyat felejtek el, amit föl írtam. Nincs szerencsesüti a legközelebbi Lidliben, mehetek messzebbre, kapitalista összeesküvés. Okosan bólogatok, igazándiból nem tudom,mit jelentenek ezek a kategóriák, csak úgy schlagwortokban. 

Aztán elbambulok, és csak a zsezsgését hallom a gondolataimat, de igazából nem hallom mit gondolok, csak arra gondolok közben, hogy ennyi mindenre nem lehet gondolni egyszerre. Vagy, ha mégis lehet, hát hogy nem robban szét a fejem???? 

[verasaarbruckenben]

Murder dinner

Voltam a fine dine society murder dinner eseményén. Az Eszterrel mentem és megismertük egy amerikai párt. A Kate Kennedy ösztöndíjjal vannak itt. Az első és utolsó évüket Amerikában a középső kettőt itt töltik. Most másodévesek és nagyjából úgy viselkednek mintha a royal family tagja lennének. Dresscode volt, szóval mindenki csinos volt, de ők mintha vörös szőnyegről szakadtak volna oda. A srác old timer koktélt szürcsölgetett egész este,ami nem csak, hogy fura volt tekintve, hogy kb 19 éves, de nagyjából annyiba került mint egy egész vacsora. Persze érthető a felhajtás, mert a szervezet aminek keretein belül tanulnak, rendezi az összes nagy eseményt. Bálokat, divat showkat és hasonlóakat, megfizethetetlen belépőkkel persze.

A vacsi amúgy jó volt. A sztori nem volt különösebben csavaros, de jót nevettem mert az Ester semmit se értett és vicces volt neki elmagyarázni. Az kicsit furcsa volt, hogy ilyen közel hozzánk játszanak a színészek. Nagyon jó volt végre csinosan felöltözni és jókat enni.

[weareallilluminated]

Hogyan rejtsük el a fájdalmunkat - profiknak

Ezen időszak megihletett engem, ezért gondoltam összerakok egy listát, ami tényleg beválik.

1. Ne tegyél mindig úgy, mintha boldog/vidám lennél ... mert ha így teszel, ki fogod csavarni az összes energiát magadból, és azt fogod érezni, hogy nem bírod tovább a színjátékot. egyébként is gyanús, ha valakinek mindig fülig ér a szája. nem divat már hangosan röhögni, aztán titokban fuldokolni a sírástól, mert nem bírod tovább (és hátha valaki meglátja). sokkal menőbb mindig kicsiben játszani, úgy, hogy az ne legyen igazán megerőltető - a hasadban fel-felmerülő görcsöket is le lehet küzdeni, és egy idő után olyan jól fog menni, hogy már te sem hiszed majd, hogy rosszul vagy.

2. Foglald el magad ... hogy ne kelljen gondolkodnod. ha éppen utálod önmagad, és egy fűszálat sem vagy képes keresztbe rakni azért, hogy egy picit is jobb legyen, akkor sem kell aggódni, mert számos alternatív lehetőség van előtted: a) tv műsorok (filmek, sorozatok, vetélkedők, mónika show...) b) ha szerencsés vagy, és vannak olyan emberek melletted, akik azt gondolják, hogy a barátaid, de közben nem látják, hogy mi is zajlik benned, akkor találkozz velük sokat, beszélgess hülyeségekről, fogyassz c) alkoholt. de csak óvatosan. pont annyit, hogy ne tűnjön segélykiáltásnak. d) zabálj e) cigarettázz ezek mind olyan tevékenységek, amiktől egy picit sem fogsz fejlődni* de időtöltésnek tökéletesek, és, ha megvan az egyensúly, akkor teljesen természetesnek tűnnek majd mindenki számára. (*filmeknél van lehetőség némi látókör-szélesedésre, de ha jól választasz ennél sem kell tartani.)

3. NE gondolj bele valami probléma van benned, amit meg kellene oldani? eszedbe ne jusson, mert ezek nehéz dolgok, amik nagy mértékű szomorúsággal járnak, amit ugye elkerülni / rejteni szeretnénk. így válassz a kettes pontban felsorolt tevékenységek közül.

4. Hazudj keveset az is megerőltető, és egy idő után fárasztja az embert. a mai világban nem igazán kell tartani attól, hogy valakitől őszinte érdeklődést tapasztalsz, így a “hogy vagy?”, “mi újság?” típusú kérdésekre nem hazudni kell, hanem mondjuk a) pozitív dolgokról beszélni: ("jajj olyan vicces volt a metrón egy nő..." jellegű mondatok is megfelelőek, ha amúgy nincs semmi az ég adta világon) b) másra terelni a szót (ezt lehet úgy is, hogy "jajj velem annyi minden van, most kicsit fáradt vagyok, mesélj te", vagy úgy is, hogy "ne is mond... most az foglal le teljesen, hogy Lindáék összevesztek. szeretnék neki segíteni, de tudod...") c) néha mesélni valami negatívat, hogy ne nézzenek robotnak, de nem kell az igazat mondani, lehet fogni fáradtságra, rosszul alvásra, munkahelyi/iskolai stresszre, barát/családtag/háziállat/kedvencsztár rossz élményére, világban valami rossz bekövetkezésére, kedvenc sorozatod elbaltázott epizódjára

Ezek a főbb olyan pontok, amik az ilyen kritikus élethelyzetekben egy egészségtelen látszatkép fenntartását teszik lehetővé, amit mindenki elhisz, és valószínűleg végül annyira beszippant, hogy te sem tudod majd, hogyan is kezdődött, vagy, hogy elkezdődött-e egyáltalán.

#hogyan #fájdalom #depresszió #titok #hazugság #nem vagyok jól #jól vagyok #nehéz

[csacskamacskamocska]

Valami elvész

Furcsa érzés kerített a hatalmába a múltkorjában. Valami különös halálfélelem, vagy siettetés érzés, amit még sosem éreztem korábban. Az dobolt bennem, hogy velem valaminek vége lesz a világban. Azóta próbálom ezt megfogni, hogy mi? Mert nem gondolok én valami Einsteni vagy Tolsztoji nagyszerűségre vagy Terézanyai netán Buddhai megvilágosodásra és mégis rámtört az érzés, hogy valami nem lesz többet. Szóval, amikor én nevelkedtem, akkor sem voltak a nők kevésbé kancásak, csak nem írták ki magukra. Nem ültek szoknyában szétvetett lábbal a metrón és a férfiak se küldözgettek fotókat a farkukról pedig épp annyira akartak baszni, mint mostanság. Nem tudom, hogy jobb volt-e. Más volt. Csak a tefusoknak meg a börtönt megjárt embereknek volt tetoválása (mondta az apám) és bár ez nem volt igaz, de azért belém égett a mondás. Nem volt divat a trágár beszéd, elég erős indulat volt csak a mentség rá, de egyébként az aluliskolázottság és a műveletlenség jele volt, nőtöl meg kifejezetten kínos élmény. A becsületesség valami kemény alap volt, meg a bátorság is. És akkor ezek ellen lehetett lázadni. Lehetett küzdeni azért, hogy márpedig beszéljünk a szexről mert fontos, és mindenről ami ezzel kapcsolatos, és tetováltassunk mert részben azt szimbolizálja, hogy a testeddel azt kezdesz amit csak akarsz, és úgy ülsz, élsz, öltözöl, ahogy jólesik neked, és folyhat ki a szádon a trágárság, majd rámondjuk, hogy szabadság és menő meg vicces, és aki nem így gondolja, az öreg, mint a szüleink. És sok másokkal együtt keményen küzdöttem ezekért a szabadságokért, hogy ez mindenkinek meglegyen és terjesztettem és alkalmaztam és végül mostanra beleborzadtam. Mert nem jobb, a hétköznapokban nem jobb. Csak más. Persze vannak a dolognak pozitív hozadékai, hogy sokkal több információhoz lehet hozzájutni, bármelyik témában, és talán kevesebb megkülönböztető támadás éri az embereket, de a nagy harcban elvesztettem magam és közben valahogy elment az idő. Ha most mesélnék azokról az idealista dolgokról amiket gondoltam korábban, már eljárt felettük az idő. Azt modta a pszichológus, hogy anyám hatalmas nagyot lépett előre az életében. Én meg is tartottam ezt, és mint alkotó ember, szintén léptem előre. Hogy a gyerekeim a hatalmas előnnyel, amit kaptak, mit kezdenek és megugorják-e a következő szintet, az már nem az én dolgom, az rajtuk múlik. Ezt sem könnyű elfogadni.

Bár azt tanultam, hogy mindig azt teszi az ember amit a legjobbnak tart és bocsássa meg magának, hogy korábban a mostani tudása nélkül hozott döntéseket, azért ezek a kétségek rémisztőek. Közben, talán mindig is átsütött minden tettemen az idealizmus, meg apám tündéri, örökgyerek érdeklődése a világ felé. Szeretnék még elég időt a másik életemre.

#idő #értékrend #én #05-27

[lesbiansofhungary]

A leszbiség divat lett

Ez azért vicces. Olyanok vallják magukat leszbikusnak/biszexuálisnak, akik még sosem szerettek bele egy saját nemüket képviselő illetőbe. Nem élték át az érzést, amikor felfogod, hogy "legjobb barátnőkön" kívül sosem lehettek többek.

Ezek miatt a kontárok miatt léteznek (főleg) a homofóbok. Nem feltétlen a meleg szerelem ellen vannak; inkább a sok picsogó kölyök ellen, akik a közösségi médián pusztítanak.

#vélemény #Real #social media #Kids #Homofob #leszbikus #Biszexuális #lesbian #biseuxal #Hungary #magyar

[avicdsgn1]

https://hirklikk.hu/kozelet/a-techcegek-szabadsaga-vagy-a-felhasznaloi-adatok-biztonsaga/371958 Hát ha valaki szerelmes a tech óriásokba, mint a fácsé az Puzsér. Hiszen ezeken éli az életét. És ezeken építette ki a "karrierjét" is.Én értem, hogy ő többnek hiszi magát, de csak egy social media celeb.Tudjuk a mindentisjobbantudó okoskodó celeb és nem a trash celeb, de attól még csak egy celeb. Tényleges produktum és bármihez való hozzáértés nélküli nagy arcú híresség. A fikázást nem tekintem produktumnak, bármennyire is néha vicces és persze jogos is szokott lenni. De képmutató is. Általában azt kéri számon másokon amit maga is csinál. Az ízléstelen magamutogatást. Amikor pl. rappelni próbál az mi? Végülis mind1. Nem ez a lényeg. Mondjuk hónapokig azon hőbörgött, hogy az ATV nem tekinthető függetlennek, és a műsorvezetők sem, mert Zsákfosék seggéből lógnak ki. Vagyis inkább tárcájából. Mert ugye hirdetésekkel tömik őket meg hitgyülis faszi is narancsos alsógyatyát visel. Addig hőbörgött amíg nem hívták egy műsorba. Azóta nem hőbörög annyit, hogy mennyire nem lehet független az ATV meg a szereplők. Érdekes. Szóval ha valaki szerelmes ezekbe a social media platformokba az pont ő. Ki lenne Puzsér, ha nem lenne facebook, youtube stb.?? Egy Budapest TV-n bohóckodó valaki. Én értem, hogy 50 évesen éli a tinédzserkorát és Bernie Bro-nak hiszi magát. De nettó baromságokat hord össze. És tényleg látszik, hogy soha nem kellett piaci körülmények köz megállnia a helyét. Vagy anyu tartotta el vagy valahol celebkedett vagy közpénznyelő cirkuszmédiában osztotta az észt. Ahogy egyébként a Bernie Bro-k is általában. Csak ők 15-20-max 30 évesek nem 50. Emiatt egy nagyon gyermeteg rálátásuk van a világra, mint a tiniknek általában. Szocializmust akarunk!!!!! De kapitalista életmódot élünk. Szocializmust akarunk!!!! De azért drága ruhákat, új telefonokat fogyasztunk, habzsolunk. Hülye tech óriások!!!!!! De kb. a  életünket azokon éljük. stb. Kicsit nevetséges. Itt volt ez a Thaiföldi balhé. Thaiföldön nemrég nyitott egy irodát a fácsé. Egy rakat embernek adott munkát akiknek alapból nem túl sok esélyük lett volna. Több milliárd baht-ot toltak bele. Szép lassan a teljes thai hirdetőpiac a fácséra épült rá. És még több ágazat. 47 millió fácsé felhasználó van thaiföldön. Ezeknek majdnem 80%-ának az egyetlen rendszeres hírforrása. TV-t sokkal kevesebben néznek a thai-ok, mint a nyugatiak. És rengeteget vásárolnak fácsén keresztül. Ezt mind dobják el...rúgjanak ki mindenkit és vigyék csődbe a hirdetői piacot csak, mert Puzsér most éli a Bernie Bro tinédzserkorát. Azért nem olyan nehéz értelmezni miért annyira abszurd azt várni, hogy egy közösségi oldal szálljon szembe politikai alapon egy egyeduralkodó királlyal. A fácsé nem politikus szervezet, nem aktivisták, nem NGO és nekik ez semmilyen szinten nem feladatuk. De azért ebben is van némi képmutatás, nem? Azt várja Puzsér a fácsétól amit ő sem tesz meg. Puzsér politikailag elfogadhatatlannak tartja a  facebook gyakorlatát. Erre van egy régi demokrata módszer a bojkott. Bojkottálja a fácsét!!! Miért nem?? Ja, hogy akkor nincs hol élnie. De a fácsétól úgy várja el, hogy politikai alapon balhézzon össze a Thai királlyal és basszon szét egy országot, hogy ő még ennyire sem képes az elveiért. Pedig ő politikai szereplő(polgármester jelölt, LMP stb.) a fácsé viszont nem. Ha úgy érzi, hogy az ATV Zsákfos által kitartott miért fogadta el a műsort?? Biztos van magyarázata, mint pl hogy hagyják, hogy független véleményt formáljon. De hát nem pont ő hőbörgött, hogy nem lehet független úgy, hogy Zsákfosék fizetik? De. Ő volt. Akkor?? Biztos mert jól fizet, nemde? És hát csinálni sem kell semmit csak okoskodni olyan dolgokról amihez láthatóan nem ért. Ilyen ez a celeb lét. Teljesen abszurd egy közösségi oldaltól elvárni, hogy politikai csatát vívjon egy királlyal úgy, hogy ekkora károkat okozna ezzel. De az is nevetséges, hogy azt várja, hogy minden bannolást a bíróság döntsön el. :DDD Mennyi megkérdőjelezhető content születhet naponta a fácsén??? Még belegondolni is gáz. Ezeket mind bíróság döntse el?? Gondolj bele gyogyóországon. Csak összehasonlításképp egy piti lopási ügyben mennyi idő míg megszületik az ítélet. Na indulj ki ebből..vicces lenne. :DDD Az egyik pillanatban azon hisztizik, hogy a fácsénak jobban kéne szűrnie a fake news híreket. Aztán azon, hogy a fake news hírek banhammer alá kerülnek és ez csorbult szóóóólássszabaccsssssság. Jó lenne rendszert varázsolni a gondolatokba, mert ez így csak csapongó hőbörgés. De a legabszurdabb amikor arról szövegelt, hogy közművesíteni kéne a facebook-ot. Baszki ....ez mennyire komcsi tempó!!!! Valahogy a szoci lelkületű emberek nem nagyon értik a magántulajdon fogalmát. Mégis, hogy képzeli bárki is, hogy alapítok egy céget és kitalálok valamit és csak azért, mert sikeres lesz elvehetik tőlem erőszakkal és államosíthatják???? Ezt mégis hogy képzeli bárki is? A legsötétebb kommer időket idézi. Sikeres vagy?? Elvesszük az mostantól állami...háhhááá és örülj, hogy nem lövünk meszes gödörbe vagy mi? Bullshit!!! Arról nem beszélve, hogy ez minden diktátor meg király álma. Gondolj bele Zsákfosnak nem is kellett volna egy médiabirodalmat felvásárolni meg mindenkit kirúgatni ott lenne helyben egy mindent vivő óriás a fácsébúk. Egy életre bebetonozzák magukat. Addig jó amíg az ilyesmi decentralizált. Meg ez a szolidaritást a fasisztákkal!!! Lófaszt!!! Hagyjad már!!!A szabályzatban benne van világosan, hogy gyűlöletkeltő tartalom=BAN!! Túró Torta csinált mást valaha is, mint gyűlöletkeltő tartalmat? Éjjel-nappal a homokosokat baszogatja. Persze buta a csaj, mint a főd. Sötét, mint a Mariana-árok. De ez végülis állampolgári jog. Mindenféle korcsnak meg genetikai selejtnek hordja el őket. És könyvet darált be. "Ahol könyveket égetnek ott hamarosan embereket is fognak." Teljes mértékig jogos a BAN. Semmi sem indokolja a szolidaritást velük. Valahol bírom Puzsért, mert abban az ótvar retekben ami a gyogyoró közélet egy üde színfolt, de nagyon sok hülyeséget beszélnek. Téves történelmi tényekből kiindulva őrjöngés órákig baromságokon. Lsd. Churchill Sztálin meg a balliberalizmus, meg azért esznek kutyahúst a kínaiak, mert a Manchesteri kapitalizmus...még Manchester mint város sem létezett mikor a kínaiak már kutyáikat ették. Meg amikor zenéket fikáznak és Morcheeba...és még a stílust sem találják el, de naaaagggyon szakértenek és full hülyeségeket hablatyolnak. És gyakorlatilag minden második hőzöngésük ilyen :D Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a óriás tech cégek ne lennének gecik és ne torzítanák a piacot. Ezt majd most el is intézik. Ahogy azt sem, hogy ne lenne néha megkérdőjelezhető a kommentek meg a tartalmak szűrése. De ezek nettó baromságok amiket összehord. És mindezt úgy mondom, hogy évek óta nincs facebook-om és Puzsér a facebook elleni legnagyobb őrjöngő a fél életét azon éli :D Ahogy Puzsér a legnagyobb kapitalizmus elleni őrjöngő 100% kapitalista módon él. Ahogy a Börni Bro-k is általában :DD A nagyképernyős LED TV a Nályki cipő a laptop a hembörgör meg az Állyfón kell csak a kapitalizmus nem...ércsük :D Ez most divat, de ez minden idők legnevetségesebb képmutató divatja. Az igazi hippik legalább tényleg rongyokban tolták meg bolhásak voltak. Felesleges rinyálni...Kínának csak a hatalmi berendezkedése Komcsy....a gazdasága egyértelműen kapitalista. Sokan ezt úgy hívják, hogy szocialista piacgazdaság........tehát kapitalista. Azt a növekedést ami megy és ami kihúzta őket a vírusból is természetesen a privát szektornak köszönhetik.

[onsieluenkeli]

.

Látjátok azt az iciri-piciri világos kis pontot? Nah, azok vagyunk mi! - Mert otthon maradunk!

.

- Mert tudunk kezet mosni!

- Mert nálunk nem divat az állatok csókolgatása!

- Mert képesek vagyunk "illedelmesen" tüsszenteni, és köhögni!

- Mert csukott szájjal eszünk, késsel és villával!

......................................

➖ Amerikában a hétköznapok a legveszélyesebbek egy NewYork-i szerint, mert ilyenkor mozdulnak ki a legtöbben, és nagyon sokan gyorséttermi/streetfood kajákon élnek. = Sosem mosnak kezet evés előtt az utcán álldogálva, vagy az autókban ülve. Mindig mindenhez puszta kézzel nyúlnak hozzá. Belemarkolnak a sós sültkrumpliba, a fűszeres csirkefalatkákba miután végig fogdosták mondjuk a metro üléseket és a kapaszkodókat. - Pfúj

➖ Sokan folyamatosan beszélgetnek evés közben is, nyitott szájjal csámcsognak. Nincsen olyan ember aki ne tapasztalta volna már hogy a videobeszélgetések közben milyen lazán lehetnek nyálcseppek a képernyőn. = Képzeld el, hogy evés közben egy ember mennyivel többet ejthet el!

➖ Imádják csókolgatni az állataikat, vagy szájon cuppantani a saját gyerekeiket is!

➖ Amikor az Amerikaiak köhögnek, orrot fújnak, vagy tüsszentenek sokszor eszükbe sem jut hogy a kezüket/könyöküket/zsebkendőjüket az arcuk elé tegyék, vagy elforduljanak.

➖ Megveszik a menő Starbucks Coffee-t, a CocaCola-t, vagy az ásványvizet = és hiába steril a pohár, vagy az üveg = sokan rosszul fogják a kezükben, hozzáérnek koszos manccsal, és máris ott lehet a vírus!

Igen, Ázsiában is van streetfood. De ott pontosan azért mert van tapasztalatuk a járványokból, illetve a gasztronómia a túrizmusuk egyik legfőbb és legértékesebb alappillérje, sokszor adnak eldobható tányért, kanalat, villát, és pálcikát is a kajád mellé, vagy papírba illetve műanyagba csomagolják szorosan az ételt csak azért, hogy ne kelljen kézzel hozzáérned amikor megeszed! Egy híres utazó shéf mesélte, hogy eredetileg a WHO teljesen megakarta szüntetni az utcai kifőzdéket ázsiában, mire rájöttek hogy nem az ételek a veszélyesek, hanem pont az ha kosszos kézzel eszel. = Tehát az ázsiaiak pontosan a vírusok miatt változtattak a kiszolgáláson, és így megmaradhatott a hagyományos Streetfood árusítás náluk.

➖ Amerikában viszont a szalvétát nem arra használják hogy megfogják vele a hamburgert, hanem hogy evés végeztével megtöröljék vele a zsíros kezüket!

➖ Szomorúan azt is látom, hogy az amerikai közösség 80%-a csak az egészségüggyel foglalkozik. Számolják az ágyakat, a lélegeztetőgépeket, a nővéreket és az orvosokat. Mintha már mindenki csak beteg lenne. És egyfolytában csak Trump-ot hibáztatják (veszettül utálják az öreget). Igen, hibázott. Nagyon komoly hibákat követtek el. Nem vették időben komolyra a koronavírust. De ha józan paraszti ésszel belegondolsz, a Covid19 mindenkinek a felelőssége is. Az emberek pedig sehol vagy csak alig-alig hívják fel a figyelmet arra, hogy „ne akarjál beteg lenni”, „ne akarj kórházba kerülni”, „ne legyen túlterhelt az egészségügy”, „maradj otthon”. Sokan csak online, és 1db posztban hívják fel a figyelmet, és közben ők maguk is lesz@rják az egészet, és mennek shopping-olni. Az emberek másik fele pedig teljesen átesett a vicc cunamiba, és ahogy telik az idő, és egyre több a beteg, annál jobban válnak hiteltelenebbekké, és unszimpatikusabbakká. Tényleg képmutató, és kétszínű egy ország... tele hülyékkel, és felelőtlenekkel. (Tisztelet a kivételnek). Most (nagyon) büszke vagyok a Magyarokra!

➖ Egy Londonban élő magyar csaj mondta azt egy riportban, hogy nem fél a Covid19-től. ● Azért mert Magyar, és ő nem vette át a rossz angol szokásokat, és a „KeepCalm” gondolkozásmódot. ● Ő igenis felkészült ● igenis komolyan veszi ● igenis otthon marad, és ● mindent elkövet azért hogy magát is és a családját is megóvja, és ezért majd minél hamarabb térhessen vissza a normális kerékvágásba az életük.

......................................

......................................

Érdekesség

Anno DerezsmaCity is nagyon durva járványokat élt át. Az Indiából indult 1831-es Kolerajárvány miatt mi majdnem teljesen kihaltunk. Csak néhány család maradt életben. Azért hogy megmeneküljön a városunk Észak-Magyarországról telepítettek át új családokat hozzánk. (ezért sem beszéltünk mi soha olyan "ő" betűsen). A Nagyimnak is volt egy kisöccse akit csak pár évesen vitt el valamilyen komoly ragály a két világháború között. A temetőnk egyik sarka teljesen "érintetlen", 50 éve senki sem sétál oda, mert az a rész csak a gyermekeké. Csak annyit tudunk hogy valamilyen járvány miatt halt meg rengeteg baba, és az egész túl sok volt a város lelkének. Szóval meg/érthető ha nálunk = generációról generációra tanítják az idősek már-már rögeszmésen azt, hogy "ne akarj megfertőződni", "ne legyél bacilusos", "mossál kezet", "ne engedd hogy egy állat nyalogassa a kezedet", "fordulj el ha tüsszentesz", "ne fogd meg a pohár száját", "ne egyél kézzel". - Ezek nem baromságok. És most a Covid19 miatt mi is ugyanezt fogjuk tanítani... tovább, és tovább, és tovább...

.

.

[felvidek]

Nagy disclaimer

Az a vicces a Cséká pattogásában (aminek úgy mellékesen semmi köze sincs ahhoz, amit én vetettem fel - az, hogy szeret hozzászólásokat törölgetni), hogy igazából semmilyen rejtegetnivalóm nincs, úgyhogy akár ki is írhatom ide, mi velem a helyzet.

Az illető hölgy egész konkrétan a feleségem, szóval ebből adódóan se lehet nagyon titkolni a dolgot (és ennek a fényében lehet értékelni a megjegyzéseket is rá...).

Hatásom és ambícióm arra, hogy bármilyen formában is beleszóljak a felvidéki támogatásokba, nincs. Az általam menedzselt Kerekasztal költségvetésének egy része viszont magyarországi támogatás, amelynek az összege konstans, nem változott az utóbbi időben. Amennyire tudom, az Átlátszó anno egy nagy csomagban a többi felvidéki támogatás részeként ki is kérte, a költségvetésben szereplő egyes tételeket szívesen pontosítom, csak még nem kérdezték. Nem divat az ilyesmi, de szívesen elmondom, hogy az országos koordináció, amit csinálok a Kerekasztal menedzselése kapcsán, az bevétellel jár és még számosítani is tudom - a jelenlegi magyar átlagbér 75 százalékának megfelelő összeg havonta.

Mindig arra törekedtem, hogy ne írjak hülyeséget, ehhez igyekszem is magam tartani. Szóval ennyi rólam.