Tumgik
#te nem szeretsz
pkbg · 2 years
Text
Nem tudok már mit kezdeni veled. Sosem tudom, hogy mit akarsz, hogy akarod. Hol kommunikálsz, és úgy viselkedsz, mintha fontos lennék neked, hol pedig hosszú órákon keresztül figyelmen kívül hagysz, bunkó vagy velem és flegma. Én pedig elfáradtam. Mert hiába szeretlek, ha te így viselkedsz velem, előbb-utóbb nálam is be fog telni a pohár, és nem fogok minden csettintésedre ugrani…
466 notes · View notes
Text
faj hogy engem sosem fogsz annyira szeretni mint amennyire ot szeretted
22 notes · View notes
sztivan · 2 months
Text
aki azt állítja, hogy Petőfiről nem lehet jó műalkotást készíteni, az persze nem olvasott Karinthyt
PETŐFI SÁNDOR
Született a Nagy Magyar Alföldön, a Kárpátoktól az Adriáig és visszafelé, egy anyától Sorsharag nevű unokafivérével. Húszéves korában bejelentette a sóhivatalnál, hogy mindenkinek szabadnak kell lenni, magyar szabad, osztrák szabad, olasz szabad, német birod. szabad. Később a Magyar Lánccsörgető Egyesület Részvénytársaságnál kapott alkalmazást, mint főcsörgető, majd a Külső Tavaszmező utcában világítási minőségben működött, a szabadalmazott lángelme-égő társulatnál. Számos óriás jelentőségű felfedezést tett, így például ő jött rá, hogy a szerelem sötét verem, és hogy kint egy mezőn az ember jobban érzi magát, mint egy sötét szobában lecsukva fejjel lefelé, összekötött kézzel. "Csatában esem el, mibe fogadjunk" című versében megjósolja, hogy csatában fog elesni, mely ígéretét be is váltotta. Másik ígéretét "Szeptember végén" című versében, melyben azt írja, hogy nem csatában fog elesni, viszont nem váltotta be. Szobra a Duna-parton áll, fölfelé tartott három ujjával jelzi a közvetlen alatta állomásozó propellerközlekedés másodosztályú menetdíját: - mások szerint viszont arra esküszik, hogy Ábrányi Emilt nem is ismeri, nemhogy ő szólította volna fel a róla szóló költemények megírására.
Barna kis lány szemének a lángja Idetűzött szívem pitvarába, Kis halacska szőke Tisza vizén, Örömében akrát ugrok biz én.
Olyan az ő lelke, mint a rózsa, De mint az a fehér, tiszta rózsa, Fehér rózsa az én babám lelke, Fehér galamb az ő nagy szerelme.
Barna kis lány, mikor megláttalak Bennem mindjárt nagy szerelem fakadt, Megláttalak New York kávéházban, Mint harmat kökörcsin-virágban.
Kacsintottam, barna kis lány, neked, De te ültél zordon férjed mellett. Barna kis lány, te a fényes hajnal, Férjed pedig a fekete éjjal.
Színművészet a te hivatásod, Barna kis lány, magyar vagy te, látom, Magyar az a fényes lelked neked, Az isten is magyarnak teremtett.
Zordon férjed tojást evett, hármat, És titokban megcsípte a vállad. Hej, titokba, te is mosolyogtál, De hej, bizony, énreám gondoltál.
Beültetek aztán kocsikába, S elmentetek egy nagy szállodába. Igaz, magyar szálloda volt az is, Igaz, magyar a lelked neked is.
Kiskapunál, hej, megálltam ottan, Reszketett a szívem, rád gondoltam, Rád gondoltam, remegő szívedre, Fehér galamb, magyar szép lelkedre.
Rád gondoltam, gondolsz-e most énrám, Kis kezedet összeteszed mélán. Megértetted-e az én lelkemet, Mint a szellő a fényes felleget.
Fehér rózsa az én babám lelke, Fehér galamb az ő nagy szerelme, Barna kis lány, ha te szeretsz végre, Felrepülök a csillagos égbe.
61 notes · View notes
vagyokolyannaiv · 3 months
Text
Lerágott körmök, beszakadt ajkak.
Talán csak ezek árulkodnak hangtalanul arról, hogy mégsem múlt el bennem.
Néha még magam sem tudom eldönteni, hogy bánom-e vagy sem,és ha esetleg a válasz igen, akkor pontosan melyik részét.
Olyan mintha a rólad élő emlékeim csak az elmém gyermekei lennének,
mintha csak egy romantikus könyv első soraiban beleszeretnék újra és újra a főszereplőbe, pedig pontosan tudom, hogy a történet végére megfakul a bája.
Az utolsó lapoknál úgyis újra összetörik a szívem, teljesen mindegy hányszor olvasom el. Ezt a könyvet nem írták soha újra.
Sokszor olyan, mintha már nem is te hiányoznál, csak maga az érzés, hogy tudjam
Igen, jól vagy.
Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva töretlenül hiszek a sorsban, és abban, hogy nem lehet véletlen az egymás életében betöltött szerepünk.
Tegnap megviccelt a tudatom és álmomban elém vetített egy képet rólad.
Fekete ing, fekete zakó. Sosem láttalak még így ezelőtt.
Egy temetésre mentél.
Történetesen az enyémre.
Minden erőmmel látni szerettem volna az arcod, látni akartam, hogy sírsz vagy sem, de mielőtt megnézhettem volna, elfordultál.
Talán pont ugyanígy érzek most is. Talán pont ugyanígy éreztem mindig veled.
Szerettem volna látni az arcod a játszmák mögött. Szerettem volna tudni, hogy egyik és másik nevetésed tényleg szívből jön.
Hogy fontos vagyok.
Hogy számítok.
Hogy szeretsz.
De évek óta elfordítod előlem a fejed.
61 notes · View notes
csacskamacskamocska · 7 months
Text
Szexmentes
Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.
Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...
Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.
Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.
Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.
Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.
A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.
Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D
Tumblr media
78 notes · View notes
Text
Szeretlek
Akkor is most mindig is szeretni foglak. És hogy pontosan miért is szeretlek?
Azért mert pont akkor jöttél az életembe amikor tényleg nem számítottam rá nem kerestem a szerelmet. Hirtelen jöttél és el söpörtél mindent . Te vagy és voltál az az a személy aki abból a mély pontombol ki húzott és azóta még hanybol ki huztal.
Minden hibammal együtt szeretsz , hiszen annyi szeretet van benned és kedvesség. Nagyon sokszor meg se érdemlem ezeket tőled , de mind ezek fejében is kitartasz mellettem.
Nem csak a szerelmem vagy, hanem a társam a barátom és minden is egyben.
61 notes · View notes
csaklegyazenyeem · 3 months
Text
Ha őszinte akarok lenni, örülök, hogy nem én vagyok az, akit szeretsz. Mert nem tudod, hogyan kell vigyázni egy értékre, óvni azt, amid van. Nem tudod, hogyan kell igazán szeretni valakit. Nem tudod, hogyan kell adni, mert csak az érdekel, te mit kapsz.
Számodra a szeretet nem arról szól, hogyan védd meg a szívet, hanem arról, hogyan törd össze.
A kapcsolataidat inkább elpusztítod, mintsem építed…
Mindig úgy próbáltad formálni és alakítani az embereket, ahogy neked jó, és nem foglalkoztál azzal, ők mit akarnak. Ezt tetted velem is… Elvetted a szabadságomat! Sosem hallottad meg, mit mondtam neked. Sosem segítetted a növekedésemet, inkább hátráltattál és akkor rúgtál belém, amikor a legjobban fájt.
21 notes · View notes
pszichiatriaiintezet · 4 months
Text
Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.
Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..
A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.
Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.
Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.
Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.
De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.
A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.
Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.
Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.
Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.
De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.
Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.
“ Az életed”
22 notes · View notes
pkbg · 2 years
Text
Sokszor gondoltam azt, hogy ennyi volt, itt a vége, de most, most érzem azt, hogy tényleg ennyi volt. Hogy tényleg vége. Rengetegszer meggyászoltam már ezt a kapcsolatot, de most a szívem szakad meg, mert tudom, hogy nem fogsz visszajönni, és nekem is túl kell lépnem rajtad. És ez nagyon fáj, mert nagyon élveztem veled ezt az egészet.
97 notes · View notes
Text
"S fog majd téged valaki úgy szeretni, ahogy én arra sosem voltam képes, és nem is tehettem. Távolból foglak titeket csodálni, miközben a féltékenység, mint a rák egy végsó stádiumban szenvedőt, úgy fog apránként felemészteni. Lassan. Fájdalmasan. Először csak hívlak, részegen. Ahogyan te tetted mikor még együtt voltunk, de én nem azt fogom mondani mennyire hiányzol és mennyire szeretlek. Utálatos leszek majd, a végen benyögöm "hiányzol", és te megérted az egész hívásom lényegét. Bántani akarlak, ismét. Megérted, mert felvetted, én pedig büszke leszek magamra néhány másodpercig, mert nem a hangpostád irritáló monológját hallottam. Majd rájövök, már nem szerelemből vagy izgalomból, inkább unott megszokásból válaszolsz. Te még szeretsz, ezért nem nyomsz ki, reménykedsz abban, hogy még én is így érzem. Mert én is hiányzom neked, az az énem akit megismertél, és aki már a szakításkor rég nem volt jelen. Cserben hagyott téged. S az az ember aki úgy szeret, ahogy arra én sosem voltam képes, és sosem tehettem, majd megkérdezi, "ki volt az?", s te csak elharapva azt feleled "senki", pedig ez nem igaz. A "mostmár senki" egy helyesebb megfogalmazás. Mi voltunk egykor a "valakik", akik mindenen keresztül mentek, titokban imádták egymást, semmi és senki nem állhatott közéjük, de tévedtek. Saját maguk, és az önmaguknak ismételt hazugságaik tönkretették őket. Ez a kapcsolat nem volt szép, tragikus volt, nem volt romantikus, csak bántalmazó. "Mindent megtettünk", semmit, hiszen mindent megtenni, nem az, hogy titokban szereted a másikat, hanem, hogy vállalod az összesugdalózó embereket, és büszkén megcsókolod előttük a másikat, mert szereted. Ezaz, mi nem szerettük egymást. Mi csak azt az embert szerettük, akiben titokban szerettünk bele, és elképzeltük, hogy tökéletes. Titokban szerettük egymást. Csak egymás hazug, titkolózó oldalát láttuk, néha érezhettük milyen is lenne a másik teljes valójában, de igazából sosem. Illózikókat szerettünk, de azokat nagyon. És nem. Én nem hívnálak részegen, és tudom, "és"-sel nem kezdünk mondatod, de te gyűlölöd a szabályokat. Esetleg alkotni szereted őket. Az a te szokásod, hazudtam. Viszont hiányzol. Sosem lenne képes téged bárki is jobban szeretni nálam..."
"Pár gondolat tőle, ha még gondolna rám"
11.13
12 notes · View notes
mindigvankiut · 1 year
Text
Tudom, hogy nehéz megtalálni az igazit.
De egyszer majd..
Egyszer majd megismer téged. Tudni fogja a születési dátumodat, a második nevedet, hol születtél és hogyan hívják az édes szüleidet. Ő tudni fogja hány évesen tanultál meg először biciklizni, hogy hogyan hunyt el a nagymamád és a nagypapád, hogy mennyire szereted a kutyád és, hogy mennyire szereted a munkahelyedet. Ő tudni fogja a szemed színét, az összes heged helyet és történetét, szeplőidet, a mosolyod vonalait és az összes anyajegyed helyét. Ő tudni fogja a kedvenc színed, könyvedet, filmedet, édességedet, ételed és a zenéd. Ő tudni fogja, hogy miért nem tudsz gyakran hajnali 3-kor elaludni, hol voltál, hogy mikor jöttél rá, hogy elveszítetted az igaz barátodat. Ő tudni fogja a félelmeidet, álmaidat, fóbiáidat. Ő tudni fogja az első szerelmed történetét. Hogy milyen is az álom esküvőd. Az összes problémáidról tudni fog. Ő tudni fogja, hogy mit utálsz magadon és magadban. Ő tudni fogja az erősségedet, gyengeségedet, lustaságodról, energiádról és a hangulat ingadozásaidról. Ő tudni fogja, hogy kiskorodban melyik híresség akartál lenni, és hogy minden egyes filmet végig kommentelted. Ő tudni fog az összes rossz szokásodról, az összes arc kifejezésedről. Ő tudni fogja hogyan szeretsz enni, inni, aludni és aggódni. Tudni fogja, hogy te már kiválasztottad az esküvői csokrodat, konyha csempét és a falak színét. Ő tudni fogja elfogadni azt, hogy szét dobálod a ruháidat a szobádban és, hogy 20 percig tart leadni egy rendelést. Ő tudni fogja a rendelésedet a kedvenc kávézódban, hány kanál cukrot kérsz a teádba, hány gombóc fagyit szeretsz, és melyik a kedvenc fagyid. Ő akkor is fogja tudni, hogy valójában hogyan érzed magad ha nem mondasz semmit. Tudni fogja, hogy épp sírsz anélkül, hogy látná a könnyeidet. Mind ezeket a dolgokat tudni fogja, ismerni fog tetőtől talpig és belülről is! Ő tudni fogja az összes apróságot. És tudod miért? Bármi is legyen Ő mindig szerelmes lesz beléd!
@mindigvankiut
93 notes · View notes
youaremycloud · 22 days
Text
na
most levonjuk a konklúziót
mostmár nem tudom mennyi idő telt el, nem számolom már. volt benne sok lent és egy kevés fent, mert kár lenne szégyellni, hogy bizony az a lent uralta ezt a pár hetet. de örülök ennek így utólag. minden nap, mindent egy kicsit másképp kezdtem látni. magamat, téged és magunkat is. én is tudom, olyan, hogy mi, olyan most nincsen. legalábbis bizonyos értelemben. viszont más tekintetben mindig is lesz, ugyanis jelentős szerepet töltöttünk be egymás életében, szóval mondhatom azt hogy mi. az első fontos dolog, amit nehéz, de nem lehetetlen megtanulni és befogadni, az a béke. hogy békében vagyok magammal, hogy nincs szükségem rád ahhoz, hogy boldog legyek. nem te vagy a boldogság közepe. te vagy egy része. de nem a mozgatórugója. az én vagyok. rajtam múlik, hogy beengedem-e a boldog dolgokat, boldog embereket az életembe. a következő fontos dolog a gyász. ugyanis ha nagyon szeretsz, akkor bizony nagyon gyászolsz ha ez a szeretetforrás eltűnik. de ezt sem bánom. ennyire szépen, ennyire tisztán sosem vittem véghez valamit magamban. nem mondom, hogy a lezárás olyan volt közöttünk amire számítottam, de magamban olyan volt amilyet elvártam. tisztességes, kedves és ami a legfontosabb békés. nem mondom kellett hozzá idő, de tudtam, hogy menni fog. a következő az elengedés. el kellett engedjem azt, hogy azt akarjam itt legyél. nem a vágyat engedtem el, hanem a ragaszkodást. ugyanis nélküled is teljes vagyok, nélküled is boldog vagyok, nélküled is halad az életem, nélküled is vannak sikereim, nélküled is képes vagyok élni. azt hiszem inkább ez a legnehezebb. összemosni a békét az elengedéssel. meg kell békélj azzal, hogy valami már nem a tiéd. itt vagy magadnak, szeretned kell magad, hogy mások is szeretni tudjanak, hogy képes legyél befogadni ha valaki szeretni akar. természetesen nem kívántam ezt sose magamnak, vagy neked, hogy ilyen helyzetben legyünk. de ebből a szituációból annyi de annyi tanulságom lett, nem csak rád, úgy az egész életre nézve. annyi mindenben változott meg a véleményem, a felfogásom, hogy miben látok boldogságot, hogy miben keresem a biztonságot. eleinte fájdalmas, de aztán óriási leckét adtál nekem. az, hogy elmentél, megtanított igazán értékelni saját magam. mert igazán sosem rád kellett volna szükségem legyen
hanem magamra 🤍
9 notes · View notes
jeghideg-lelek · 2 months
Text
Ő: Szeretsz te engem?
Én: Persze, hogy szeretlek.
Ő: Lehetetlen. Mindig bántalak. Nem szerethetsz így.
Én: De.. De szerethetlek.
18 notes · View notes
csacskamacskamocska · 1 month
Text
Labirintus
„Az ember alapvetően olyan, hogy igényli az intimitást, a meghitt, szoros és mély szeretetkapcsolatokat, amelyeket nem lehet megosztani senki mással. Egészséges lelkületű ember nem létezik kötődések nélkül. Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem az egyetlen lehetséges út egy társ számára, akihez jó hazamenni, és akivel lelki szinten is hazaérkezünk egymásban.
Egy véd- és dacszövetség kell, melyben szükségünk van arra, hogy kölcsönösen az Egyetlen szintjére emeljük fel egymást; mindannyiunk számára fontos ez a biztonságos védvonal. Nem lehet minden emberi kapcsolatunk tökéletesen harmonikus, de arra törekedhetünk, hogy legyen EGY igazi, működőképes kapcsolatunk, ahol megélhetjük a teljes elfogadást és lelki intimitást, és amelyben nem kell félnünk, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek.”
Azt hiszem, hogy az igényli és a képes rá az két különböző dolog. Úgy látom, hogy sokan igénylik, de nem tudják kialakítani, működtetni, jól érezni magukat benne. Ebből az ellentmondásból aztán jön a baj, a konfliktus meg a nyafogás a tumblin :). TE teremtsd meg (vagy eredendően hozd magaddal) azt, hogy ÉN megéljem a biztonságos kötődést. Majd, ha lesz olyan valaki (az igazi), majd vele megélem, mert ő így meg úgy fog működni. Aki nem tudja belül megélni az örömöket egyedül is, ha nem tud jóindulattal fordulni másokhoz, vagy ha szándékosan bántani szokott más embereket, akkor ez nem múlik el. Csodás partner érkezhet (az univerzum küldi :D :D), de minek? A forgatókönyv ugyanaz lesz, mint mindig. Érdeklődés, kritizálás, tönkretevés, elhagyás. A biztonságos kötődésről azt hiszem, sokszor rossz elképzelésünk van. Bár mindenkinek célja, hogy jól érezze magát, kényelmesen, illetve békés és örömteli legyen az élete, de a problémamentesség nem azonos a biztonságos kötődéssel. A problémamentesség a felszínességgel azonos. A biztonságos kötődés az, amikor biztosan tudja mindkét ember, hogy a problémák ellenére stabil a kapcsolat, megbízhatnak egymásban, a szeretetük töretlen. A biztonságos kötődés valószínűleg hatalmas szabadságot ad az embereknek. Képzeld el, hogy biztosan hiszel benne, hogy a másik szeret, nem hagyna el semmilyen baj esetén, nem bántana. Mi történne ilyenkor? Nem gondolkodnál azon, hogy mit gondol, mit akar, mit miért tesz, mikor ír, mikor jön, mikor dugtok, mikor és hogyan lesz a bármi is, hanem van egy életed, amit csinálsz és az a belső bizalom, hogy bármikor felhívhatod, megölelheted, elmondhatod, megkérheted, kimutathatod, beszámolhatsz, kibosszankodhatod, stb, stb, és őt érdekli, támogat, figyel rád, örül neked. Ehhez viszont neked is érezned kell ugyanezt. Höhö. Teljesen normális, hogy az ember nem érzi mindig. Se te, se ő. Nem mindig van erőd, hogy meghallgasd, támogasd, elkísérd, megcsináld. A biztonságos kötődés legfontosabb része, hogy akkor is kötődsz, amikor éppen nem érzed, hogy akarod. A lelked mélyén akkor is hiszel a kapcsolatban, és törekszel rá, hogy a kapcsolat stabil maradjon. Hogy maga a kapcsolat a másik emberrel, fontos annyira, hogy túllépj a saját érdekeiden és őt részesítsd előnyben. Ez nem azt jelenti, hogy akkor is megteszel valamit, amikor a hátad közepére nem kívánod (néha azért előfordul), hanem az, hogy legalább abba teszel energiát, hogy normálisan kommunikáld a nem-et. Ha nem szeretsz valakit, akkor ez egyszerűen elképzelhetetlen.
A biztonságos kötődésnek nincs köze a szerelemhez.
A biztonságos kötődés túléli a szerelmet.
A biztonságos kötődés működik a szülők, testvérek, barátok felé is. Néha azon gondolkodom, hogy milyen is az a szuperember, aki mindazokat tudja, amikről írok ezen a blogon. Nem létezik. :) MINDET senki sem tudja. De vannak dolgok, amiknek a tudása sok területre hat. Ha van belső tartás (ez nem az önérzet), belső béke, önszeretet, önismeret, egy pozitív (jóindulatú) életszemlélet, ezek kihatnak minden területre. Ez például egy elég jó életcél.
Nos, így a végére át kellett gondolnom, hogy én hogy is vagyok ezzel. Valójában úgy, hogy nem tudok biztonságot érezni a kötődéseimben. Csak azt tudom érezni, ahogy mindig is működtem, hogy kötődök, mindent beleteszek a kapcsolatba, de csak abban hiszek, hogy bármi is történik, én túlélem. Hiába teszek bele mindent, ennek semmi köze a biztonságos kötődéshez. Nem a kapcsolatban hiszek és nem a másik emberben, hanem magamban, a saját erőmben. :( Ez persze másoknak lehet kényelmes meg akár kellemes is, de nekem nem jó. Nem emlékszem, hogy bárki férfit érdekelt volna, hogy hogy vagyok én ezzel és elmondta volna, hogy ő hogy van ezzel. Az asszimetria (erős kötődés, erős bizalmatlanság) nehéz helyzeteket teremt. Ezen még melózni kell.
Tumblr media
21 notes · View notes
Text
Ma újra láttalak.. újra és utoljára
Boldog voltam mikor megérkeztél, miközben tudtam,hogy ez az utolsó találkozó mindennél fájdalmasabb lesz..
Azt mondtad még mindig nagyon szeretsz, ahogyan én is téged.
Azt mondtad hiányzom, ahogy te is nekem.
Mégis ez volt az utolsó találkozónk.
Mégis ezután is külön úton fogjuk folytatni..
Búcsúzóul megcsókoltal, amit már oly régen érezhettem.. a mézédes csókod..
Fájdalmas és boldog volt egyszerre, hiszen soha többet nem érezhetem újra.
Azt hittem nem lehet rosszabb ez az érzés, de miután elmentél, a szívem megjobban megszakadt. Érzem, nem csak egy részét vitted magaddal, hanem ezúttal az egész szívemet.
Borzasztóan fáj,hogy tudom.. mindketten tudjuk, szeretjük egymást... mégsem leszünk együtt újra soha többet.
Köszönök mindent Manó!
Mindig hiányozni fogsz és örökké szeretni foglak 🔒💔
16 notes · View notes
georgina-2003 · 5 months
Text
Míg én erőmön felül küzdöttem a kapcsolatunkért vívott csatában, hogy vajon Te leszel e a jövőm.
Addig, Te el voltál azzal foglalva hogy jobb ha nélkülem mész tovább csak ennek jelét nem adtad marasztaltál, míg közben a közelemben se szerettél volna lenni.
Elhitetted velem, hogy semmit se érek, majd nélküled nem is akartam létezni.
Reményt adtál hogy jobb lesz és, hogy újra boldogok leszünk, majd az érzéseimen végigsétáltál.
Mutattad hogy szeretsz mások előtt, majd ketten a négy fal között újra meghűlt köztünk a levegő.
Így lettünk mi egymás mellett idegenek.
18 notes · View notes