Tumgik
#hittem neked
Text
Sok év van mögöttünk már és sok minden történt ezidő alatt.
Régen az emlék 📔könyvemben írtál✍️ nekem valamit
Ami így szolt -Két 🛥️ úszik az élet tengerén az egyikben te👱‍♀️ a másikban én👩‍🦰, két 🛥️ egymástól távol de a mi barátságunk örökre megmarad. -
A mai napig nyomot hagyott bennem ez.
Nem gondoltam volna hogy fényderül arra amit igyekeztem az évek alatt mélyen el nyomni.
Az utóbbi időben annak ellenére hogy sok minden történt rá kellet jönnöm hogy már nem nyomhatom el ezt az egészet magamban, hogy ebben a "barátságban"is csak egyedül voltam a barát 💔
Tumblr media
1 note · View note
Levél Nighty-hoz,
Amikor először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy az életemnek ennyire fontos része leszel. Pár hét leforgása alatt váltál szinte egyik pillanatról a másikra a legjobb barátommá és egyben a lelkitársammá is. Tudnod kell, hogy előtted nem igazán hittem a lelkitársak létezésében. Nem hittem, hogy van valaki akivel ennyire egyeznénk, de aztán megismertelek és bár ez az egész helyzet egyszerre ijesztő és megnyugtató mégse cserélném el semmiért. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek van egy múltja, hogy mindenkinél eljön az az idő amikor kételkedni kezd önmagában, de azt akarom, hogy ha ez veled is megtörténne akkor jusson eszedbe ennek a levélnek a tartalma (már ha valaha megmerem majd egyáltalán mutatni neked). Mert tudnod kell, hogy számomra Te így vagy tökéletes. Szinte látom magam előtt ahogy forgatod a szemed a klisé hallatán, de mindjárt kifejtem bővebben, hogy ezek miért is nem csak légből kapott szavak. Kezdjük a mások számára is látható dolgokkal. Imádom humorodat, hogy szarkasztikus vagy és állandóan a véremet szívod, a kedvességedet, hogy segítőkész vagy és, hogy lehet rád számítani. Azt, hogy képes vagy mindig felvidítani, hogy néha olyan vagy, mint egy rossz gyerek, de közben lehet veled komolyan is beszélni már amikor épp nem kardozol. Azt, hogy okos vagy átgondolt és logikus. Imádom, hogy magabiztos vagy menő és egyben baromi szexi is. Imádom a mosolyodat azt ahogy rám nézel miközben csillog a szemed. Azt ahogy vezetsz, hogy keresed a veszélyt, hogy magabiztos vagy, de bújos is ha arról van szó. Azt, hogy érzem, hogy fontos vagyok neked. Imádom a stílusodat, azt hogy motivált vagy, lelkes, maximalista, céltudatos, agyalos, kreatív, gondoskodó, önálló, talpraesett, éjszakázós, őrült. Imádom az illatodat, azt ahogy énekelsz a kocsidban. A kéz mozdulataidat, a pózolásodat, azt ahogy gügyögsz a nyuszidhoz. Imádom ahogy főzöl és azt is, ahogy angolul beszélsz. Imádom, hogy mindig felkapod a fejed mikor motorhangot hallasz. Imádom, hogy mindig összekócolod a hajam és azt is ahogy a félhomályban rám mosolyogsz. Imádom mikor megcsókolsz és magadhoz húzol. Azt, hogy puszit adsz a hajamra, összekulcsolod az ujjainkat vagy épp mikor visszahúzol magadhoz az ágyba. Imádom, hogy nem bírsz nyugton maradni alvásnál mégse engedsz el hanem végig ölelsz még akkor is ha fél percenként váltunk így pozíciót. Imádom, hogy még akkor is mikor hátat fordítasz odahúzod a kezem, hogy átöleljelek. Imádom mikor végig csókolod a nyakamat, vagy mikor puszit adsz az arcomra. Azt, hogy mindig nagyon közel hajolsz mikor sutyorgunk. Imádok veled hívásozni és imádom azt is mikor chaten szívet küldesz. Imádom, hogy számolsz velem a jövőben, azt, hogy azt mondtad nem szabadulok tőled, és azt is, hogy ott voltál nekem mikor kiborultam még ha nem is feltétlen tudtad kezelni a helyzetet. Imádom hogy, azt mondtad biztos döntésed vagyok, azt, hogy melletted önmagam lehetek, hogy gyilkos kombó vagyunk. Imádom, hogy a tiltakozásom ellenére elérted azt, hogy beleszeressek a legjobb barátomba.
428 notes · View notes
azsofiaa · 2 months
Text
Kiröhögtettem magam a családom és a barátaim előtt azzal hogy hittem neked….
49 notes · View notes
pszichiatriaiintezet · 4 months
Text
Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.
Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..
A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.
Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.
Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.
Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.
De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.
A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.
Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.
Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.
Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.
De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.
Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.
“ Az életed”
22 notes · View notes
Text
Szerelmes voltam de vajon mibe?!
A viragokba amiket sose kaptam?
A folyamatos atveresekbe?
A megjatszott eletbe amit elhitettel velem?
Vagy az oszintesegbe ami neked sose ment?
Talan abba az idoszakba amikor azt hittem jelentek valamit, amikor azt hittem ertekes vagyok.. Nagyon szep meset jatszottal nekem megkell hagyni..
12 notes · View notes
kertikavics · 7 months
Text
Tegnap anyukám letett elém három fénykép albumot. Mondta hogy ezek az én képeim, válogassam ki ami kell a többit majd megsemmisítik.
Végig lapoztam. A képek általános iskola 7-8 körül készültek. Mivel emlékszem, hogy mindig mindenki idősebbnek nézett engem a koromnál, ezért azt hittem ezt fogom látni, de nem.
A képeken látványosan egy 14eves gyerek látható, aki szeret kép kompozíciókat kreálni plüss macival.
Aztán ott volt a kép a volt barátomrol. Ő még nem is volt a legrosszabb. Egy kedves, nem túl okos fiú szívet melengető mosollyal.
A 14. születésnapom. Amikor ő 21 volt.
Előtte volt egy másik srác, ugyan ekkora korkülönbséggel, az azt mondta mikor rájött hogy még nem vagyok 14 hogy nem baj, megérem a börtönt.
Szóval ültem ott tegnap, nézve a volt barátom képét és csak annyit kérdeztem anyutól hogyan hagyhatta ezt. Alig voltam 14!
"mintha neked meg lehetett volna mondani hogy mit csinálj!"
Nem erre vannak a felnőttek a gyerekek körül?
Én akkor azt hittem ez milyen menő. Hogy az egyik börtönt vállalna, a másik meg hiába hét évvel idősebb az én mellem az első amivel közelről találkozott.
Azt hittem a következőnél, hogy az, hogy én vagyok a fogadott húga, majd a semmiből megcsókol és én nem értem akkor a reggel húgom este dugom az vicces, mert ő 23 volt én meg 14.5.
Vagy az utána lévő aki csak 19 volt, de azt mondta ha tudja, hogy maximum pettingre vagyok hajlandó akkor ő szakított volna velem. Még mindig csak 14.5.
Ezt mind és az összes többi hasonlót lejátszottam a fejemben, egy ideig csöndben ültem a volt barátom képével a kezemben.
Mondtam anyámnak hogy szóljon ha bármilyen hasonló dolgot mesél az unokahugom, mert én ölöm meg azt a férfit aki a közelébe megy.
Annyit mondott hogy rendben.
42 notes · View notes
searchingnewme · 16 days
Text
Mérhetetlen boldogság és nyugalom tölt el melletted.
Őszintén boldog vagyok, szeretek és szeretve vagyok, gondoskodom és gondoskodnak rólam, fontos vagy és én is fontos vagyok neked, aggódom érted és te is aggódsz értem. Kölcsönös odafigyelés, támogatás, közös munka, bizalom, feltétel nélküli szeretet és szikrázó kémia.
Ezek vagyunk mi.
Lelkünk szimbiózisban működik, oly közel egymáshoz.
Nem hittem, hogy ez lehetséges.
Megtaláltalak.
10 notes · View notes
girl-in-loves-posts · 20 days
Text
Elmesélem a történetem
Egy szép áprilisi nap volt 20a.
Minden úgy indult mint a mesékben, megismertem a "herceget" jól elvoltunk...egy szép juniusi napon összejöttünk megkérdezte hogy akarok e vele lenni, erre vártam amióta ismertem bele mentem.
Az életünk össze nőt vagyis csak nekem nőt össze az ő életével.
De ne szaladjunk előre. Látta a legrosszabb pillanataim azt hittem nem megy sehova, levetkőztem a gátlásaim és szószerint is...
Látta a testem lelkem majd egy szép áprilisi napon mielőtt 300naposak lettünk volna elhagyott. Igen tudom te se gondoltad volna hogy ez megtörténhet azokután amiken keresztül mentetek. Sütőtt neked ez volt a szeretettnyelve a főzés. Nagyon jól csinálta annyira jól hogy ahogy elment egyedül maradtál és nem akartál enni, annyira jól csinálta a rendben tartásod hogy miután elment nem ittál és ettél rendesen. Elkezdted rombolni magad míg végül elment az a szőrnyű áprilisi nap. Sírva feküdtél le, kisirtad a lelked és mikor felkeltél arra hogy már nincs többé magzatpózban elkezdtél bőgni. Alig aludtál, vele álmodtál hogy minden rendben hogy ez nem történt meg nem lett az exed de mikor kinyitottad a szemed 7órakor rájöttél miatta aludtál olyan jól és sokáig, stabil voltál mert tudtad hogy van egy párod aki szeret egy ember akiért felkelhetsz. De amint ez megváltozott összedőltél teljesen érzelmileg kisemmízve ébredtél a gyogyszereid nem vetted be
Elkezdted érezni a gyomorsavad a korgó hasad és a hányingert a hányást a torkodban, hirtelen levert a víz nem tudtad kihez nyúlj hirtelen hozzá akartál de rájöttél hogy ő már nincs
ő
már
nincs
...
8 notes · View notes
banatostenger · 9 months
Text
Vallomás..
Kedves volt másik felem,
Remélem egyszer eltudod ezt majd olvasni…Szóval hol is kezdjem. A történetünk véget ért.
Tudod mindig hittem a csodákban, úgy gondoltam ez is olyan lesz…sajnos nem lett. Szerettem minden egyes pillanatunkat, mikor a kocsidban énekelhettem, mikor elvittél télen magaddal és együtt karácsonyoztunk, vagy mikor az éjszaka közepén beöltöztünk jelmezbe mert viccesnek találtuk, vagy mikor éppen kikunyeráltam tőled egy cigit. Minden pillanat mai napig feltört bennem, de el kell hogy engedjem ahogy téged is elengedtelek. Sok dolgot köszönhetek neked, mert megtanítottál élni és boldognak lenni, ugyan akkor megtanultam hogy sokszor fel kell nőnünk az érzelmeinket irányítani…megtanulni vezetni és kezelni. Köszönöm hogy mindig mellettem áltál mikor nem volt ott senki. De szó mi szó fáj… fáj hogy ilyen könnyen elengedtél. Vártalak… és várni is foglak még talán egy ideig, de már nem tudok veled menni tovább az úton. Egyedül kell ahogy te is ezt választottad. Remélem azért valahol most is boldog vagy és már nem gondolsz rám. Hiányzol és hiányozni is fogsz…. Hiányzik a csókod, az érintésed, ahogy a hajam a fülem mögé hajtod, vagy mikor letörlöd a könnyeim. Talán nem én lettem neked szánva vagy talán igen, remélem egyszer még látlak azért boldogan ha mással is de boldogan élni. Tudod vicces, azóta elkezdtem edzeni, foglalkozok szabadidőmbe többet az autókkal, most fogok pont venni egyet amit sajnálom hogy nem làtsz… hisz te mondtad érjek el a céljaim, nézd ! megfogom csinálni. Remélem te is ezt teszed majd és boldogan emlékszel vissza azokra a percekre mikor nem hagytalak magadra…tömérdek érzelem kavarog bennem, tudod? Egyszerre utállak és szeretlek… Utállak, hogy itt hagytál és talán már mással vagy, de ez az élet rendje nem? Lehet neked is jobb így, csak légy boldog! Egyszerre meg szeretlek és bennem van még a hiányod de tudod egyenlőre én is el akarlak felejteni. Remélem minden rendben és nem hajszolod túl magad, sokat pihensz és oda figyelsz magadra. Remélem a szüleid is sok dologban támogatnak téged és nagyon szeretnek! Mindenki nagyon szeret csak sose veszítsen el az az embert akit megismertem nem is olyan rég… fontos vagy mindenkinek és maradj olyan nagyon kérlek amilyen vagy, ne dobd el magad mert nagy szíved van csak nem mindenki veszi észre. Ne haragudj rám ha bármikor kudarcnak érezted a kapcsolatunk, sosem akartam rosszat. Sokat hibáztam amit nagyon is bánok de azóta minden percben próbálok egy jobb ember lenni! Még jobb és vissza térni ahhoz az énemhez akit megismertél! Fejlődők és fejlődni akarok még… már nem akarom feladni ahogy feladtam a kapcsolatunk. Küzdeni akarok ès fogok is! Kérlek ne haragudj a sok butaságért, meg akartalak védeni a múlt fájdalmaitól, sosem akartam olyat tenni veled ami neked rosszat adott volna, remélem ezért ezt tudod, mindig figyeltem rád még ha azt érezted nem is! Nem eleget foglalkoztam a te érzelmeiddel, ezért nem te vagy a hibás…Remélem te sem adod fel és napról napra jobb leszel, csináld azt amit szeretnél! Fiatal vagy, érettségiz le, csinálj szakmát! Dolgozz meg a pillanatokért! Sose legyél gyáva! Hidd el, hogy jó vagy és erős mindenkinél jobban! Ebben a világban előny ha jobb vagy és ügyesebb! Találd meg azt amit akarsz csinálni! Légy vakmerő ne félj az új dolgoktól, és cselekedj mert egyszer már túl késő lesz! Szeress mert csalódni nem hiba, hanem tanulság… Élj egy olyan világban amiben akarsz!
Remélem megérted, hogy minden dologban van valami szép ès sosem adod fel! Kérlek emlékezz majd egyszer rám azért!
Szeretlek!
31 notes · View notes
Text
kedves a,
reménykedtem, azt hittem, végre megtaláltam
azt a másik felemnek nevezett valakit,
de végül, arra jöttem rá: neked nem lesz senki fontosabb,
csakis saját magad.
Így hát keves a, elbúcsúzom tőled, így, lelkiekben.
nem követek el újra hibát.
7 notes · View notes
without-you-way · 10 months
Text
Köszönöm neked.
Soha nem gondoltam volna, hogy vagyok olyan erős, hogy tűrjek és megálljak bizonyos dolgokat vagy esetleg visszafogjam magam, miközben összerokkantam volna érted.
Megtapasztalhattam milyen kitartónak lenni melletted, a legnagyobb vészben is.
Megismerhettem a remény fogalmát, amikor minden romban volt körülöttünk, én mégis hittem bennünk.
Megtanultam türelemmel várni rád és nem adtalak fel. Vártam a szerelmedre, a közelségedre, hogy megnyílj, hogy az enyém legyél.
Elfogadtam a sorsunkat. Beismertem, hogy amit nem tudok elkerülni, azon változtatnom kell, de amin nem tudok változtatni, azt el kell fogadnom.
Egy dolgot nem tanultam meg; elengedni téged.
52 notes · View notes
Text
Ott basztam el, hogy a másodperc tört részéig újra hittem neked.
18 notes · View notes
mindigradvagytam · 9 months
Text
Istenem miért váltasz belőlem ki ilyen érzéseket ennyi idő után?
Erre a pillanatra vártam, most mégis én érzem magam furán.
4 év eltelt és én azt hittem ott helyben a szívem megszakad.
Mikor a szemem, az ismerős vonásokon hirtelen megakad.
Bármit megadtam volna hogy belenézhessek a szemedbe.
Nem tudom, mindazok után neked vajon menne-e?
Talán egy ilyen nagy találkozás valahol megvan írva.
Azóta is minden fejben újra játszott perc szívemet hasítja.
Az nem lehet hogy évekig várlak, most pedig az egész elillan.
Elvagyok nélküled, majd ez a rohadt remény felcsillan.
Mondd eddig hol voltál? Miért nem jöttél el?
Ma is így alszom el, ezer kérdéssel...
22 notes · View notes
Text
Kukkoló
Megmondom tök őszintén, hogy szívből gyűlölöm ezeket a mondatokat, amik váratlanul lecsapnak rám a távoli múltból. De Feldmár ezt mondja: „Oda kell figyelni, amikor jön egy nagyon erős energia, ami nem tartozik a jelen pillanathoz. Nem lehet csak legyinteni rá, hogy ezzel nem foglalkozom, mert olyan erős, hogy az ember kész elfelejteni, hogy ez tulajdonképpen csak emlék. Egy olyan emlék, amit nem tudott megemészteni. Akkor találni kell egy emberi társaságot, egy olyan valakit, aki szeretettel tud a karjaiban tartani, amíg te megemészted azt, ami már évtizedek óta megülte a gyomrodat, és bántotta a lelkedet.” úgyhogy most leteszem ide, ami mostanában már nagy bátorság, hiszen azt mondtam, hogy jól vagyok, aztán ilyen pillanatokban meg még mindig összeugrik a gyomrom. Az ilyen pillanatokban nem vagyok jól.
Te kukkolsz engem? – kérdezte Logan még valamikor az ismeretségünk elején. Nem igazán értettem, hogy mire gondol csak elszégyelltem magam. Érdekelt, tetszett, kiváncsi voltam rá, de hogy leskelődtem volna utána? Talán igen, amennyit az internet ad. Meg amennyit az ember unalmában turkál az ismerősei idővonalán. Hogy mire gondolt, nem tudtam, nem értettem, csak megalázva éreztem magam. Soha addigi életemben semmilyen baráti vagy kapcsolati kíváncsiság vagy kezdeményezés ilyen durva pofonba nem ütközött. Minden létező felületen millió intim információt szórt magaköré, nem kellett kutatni vagy leskelődni utána, de biztos zavarta, hogy folyton belém botlott. Meg, valójában szeretett volna lerúgni magáról. Fura lehet, ha valaki, aki nem különösebben tetszik neked, elkezd érdeklődni meg ragaszkodni. Normális emberek egy ilyen után nem tudom mit csinálnak, elküldik a picsába, letiltják és soha vissza se néznek, mert pontosan tudják, hogy aki ilyet tesz, az egyéb gonoszságokra is képes? Nekem belefért a „pokróc férfi szar modorral” kategóriába és átléptem azon, hogy megalázva éreztem magam. Valójában az egésszel az a baj, amiről sem ő sem én nem tehetek, hogy ez a mondat fényévekkel vetett vissza abban, hogy érdeklődést mutassak bárki iránt. Ez egy olyan vonal volt, amiben anyám is sikeres aknamunkát végzett, de igazán mélyen megaláznia Logannek sikerült. Azt hittem, hogy ez majd feloldódik az időben, a csakazértisben, a pokrócságot lágyítja majd a türelem és a szeretetteljes odafigyelés. És igen, mindez megtörtént végül. De az nem, hogy feloldódjon bennem a szégyen azért, mert vonzónak találok valakit. De feldmár azt is mondta, hogy szükség van egy igazi kapcsolatra, amiben tudod, hogy nem fognak megszégyeníteni, nem fognak bántani. Biztonságot kell érezni, bizalmat, de mélyen. Akkor megengedheted magadnak, hogy visszamenjél oda, ahol bántottak, vagy ahol olyan élményeid voltak, amik veszedelmesek voltak számodra. Azt nem mondta, hogy ez nem lehet ugyanaz a kapcsolat. Én nem vagyok biztos benne, hogy lehet, nem tudom, hogy lehet-e, többnyire nem, de mi van, ha igen? Néha arra gondolok, hogy olyan jó lenne, ha jönne egy szerelem, egy olyan férfi, aki boldogan meghallgatja az összes rettenetes élményemet mert közben ölelhet, vigasztalhat, lehet erős és biztonságotadó és könnyedén lehet jobb, mint az összes korábbi. Milyen nagyon jól érezném magam! De ez nem egy kapcsolat, csak egy múló vágy, hogy valakit használjak a nélkül, hogy adnom kéne bármit. A kapcsolatok meg nem ilyenek. Sokfélék, és lehet idealizálni, sőt kell is, hogy legyen kihívás, de azért a kapcsolatok nagy része két ember, aki millió dolgot hoz a múltjából, szokásokat, sérüléseket, betokosodásokat, vágyakat és félelmeket, aztán valami érthetetlen okból megpróbálják ezt egymás torkán lenyomni, miközben igyekeznek jólérezni magukat. Nincs recept és nincs orvosság. Csak a mesélés.
Tumblr media
28 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.
Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom.
A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.
Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.
Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.
Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos mélybarna szemeidről.
De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.
A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.
Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.
Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.
Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a következő kapcsolatom normális és nyugodt lesz.
De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.
Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.
“az egyetlened”
-Anna S.
109 notes · View notes
Még akkor is, ha az csak a tizenhét éves énem fejében létező illúzió volt, érezni hogy valakit érdekel, mi történik velem, mindennél többet jelentett akkor. Hittem abban, hogy tényleg érdekel, amit mesélni akarok. Még akkor is, ha jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Számomra azt jelentette, hogy igenis megéri valamiért, valakiért itt maradnom. Mindig hálás leszek neked. Mert most, lassan huszonöt évesen, ha vissza mehetnék a tizenhét éves énemhez, és mondhatnék neki valamit, akkor az ez lenne: Tarts ki, mert igenis lesznek olyanok, akikért megérte maradni!
27 notes · View notes