Tumgik
boldognaklenni-01 · 3 months
Text
(Befejezetlen) Hiány
A csontjaimba belemar a kín
Minden sejtem hiányol.
Az agytekervényeimen megragadsz
Mint örök ragtapasz.
Számolom a napokat
Hétfőket, keddeket.
Bebörtönözve
Visszafogni vágyódó testemet.
Anna S.
33 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 6 months
Text
Felnőtt.
Van valami őrülten fura ebben a szóban. Ha ránézek és tovább lapozok valójában nincs sok jelentőssége. Azonban, ha elgondolkozok rajta egyszerűen csak nem értem.
Talán kapálózok ennek a szónak a mélyében. Földre esek, és a padlón figyelem a gyerek és tinédzser koromnak az apró porszemeit.
Mert én nem tudom mikor nőttem fel. Talán abban a pillanatban, mikor húsz évesen a csomagjaimat pakoltam be anya barátjának az autójába? Vagy talán mikor befejeztem a tanulmányaim? Amikor utoljára mentem ki a haverokkal megnézni a focimeccset? Vagy amikor a párommal töltött esték fontosabbá váltak a részegen, saját hányásomban fetrengő estéimtől? Vagy talán akkor mikor a gondjaim miatt éjszakánként forgolódtam és alig tudtam elaludni?
Huszonhárom. Ennyi éves lettem idén, de még mindig elsírom magam amikor cuki cicás videókat nézek. Vagy amikor boldog születésnapot énekelnek nekem.
Felnőttnek lenni egészen pontosan nem tudom mit jelent. Nem tartozom a tinédzserekhez, viszont úgy igazán a felnőtteknek sem.
Az biztos, hogy ha őrült dolgot készülök elkövetni, kétszer, nem is, háromszor átgondolom. Megfontolttá váltam.
Viszont a cuki cicás zoknit ugyanúgy felveszem és mikor hazajövök édesanyám még mindig azt mondja: “ülj le gyerek, majd én megcsinálom”.
Néhány dolog azonban biztos; már sokkal inkább az érdekel, hogy belül mi történik. Már nem az a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem a buliba. Vagy, hogy a kiszemeltem nem ír vissza nekem. Már nem a harcot, sokkal inkább a békét keresem. Már nem azzal hívom fel anyát, hogy jöjjön értem a buliba, hanem hogy van egy új mosógép és egyszerűen nem értem,hogy melyik lyukba mit kell tenni.
Sok apró dolog elgondolkoztatott.
Hogy hiányzik-e? Igen. Hiányoznak azok az idők, mikor nem kellett a problémákkal foglalkoznom. Azokkal az igaziakkal. Mikor valaki mindent megoldott helyettem, vagy az, hogy önfeledt és szabad voltam. Hogy 6 napig sátorban aludtam egy fesztiválon, vagy hogy a legjobb barátnőmmel majd hogy minden este együtt aludtunk.
Természetesen minden hiányzik az akkori életemből, de őszintén el kell fogadni, hogy ennyi volt. Az évek telnek és ha nem is akarsz, de felnősz. Pontosan ezért kell minden pillanatot a szívedbe zárni. Biztosan lesz második felvonás meg harmadik. Mindig új fejezetek az életben. De azt amit akkor és ott átéltél, azok az érzések nem lesznek már ugyanolyanok.
Mert hát igen, felnőttél.
-Anna S.
75 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 1 year
Text
“Szeretlek”
Aznap a szerelemről beszélgettünk. Azt kérdeztem honnan tudod, hogy az érzéseid valósak. A szavaid akkor nagyon sokat tanítottak nekem a szerelemről.
Azt mondtad: “Onnan tudom, hogy ez igazi, hogy tudom hogy odakint lányok ezrei lehetnek olyan őrültek, olyan viccesek mint te vagy lehet hasonló személyiségük, én mégis téged akarlak. A tudat, hogy másban is meg lehet találni, te mégis egy embert akarsz. És az a valami amit megláttam benned, amit őrzök már nagyon régóta. Minden rossz és jó ellenére. Tudom, ha ez nem életre szóló, akkor semmi sem az.”
Néha mikor a múltunk árnyai felbukkannak, hogy beköszönnek, hogy próbálják tönkretenni a jelent, ezekre a szavakra gondolok. Mert a múlttal igenis nagyon nehéz dűlőre jutni. A sebeket pedig bizony nehéz begyógyítani. De a szavaid megnyugtatnak. És csak szeretni akarlak.
pillanatok az életünkből.
Anna S.
26 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 1 year
Text
Tudtad?
A Tumblr általában a megsebzett lelkek mentsvára.
Egy olyan hely, ahova elbújni mész, egy hely ahogy megértésre találsz. Gondolatokra, amelyek egyeznek az érzéseiddel amit te nem tudsz szavakba önteni.
A Tumblr egy hely ahol kiírhatod magadból a rossz gondolatokat és nem fognak bántani vagy elítélni érte.
Ez egy menedék a fájó szívre.
Ironikus, hogy pont miattad tértem vissza ide. Te szoktattál le róla.
-Anna S.
328 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 1 year
Text
“Szeretlek”
7515 km. Innen is érzem a szerelmed.
“Szerelmem”.
Aznap éjszaka felhívtál. Álmosan vettem fel a telefont.
-Hiányzol. Látni akarlak- mondtad.
Nagyon hiányzol. Gondoltam magamban. Annyira szerelmes vagyok beléd.
-Meg akarlak csókolni- súgtam.
-Ide költözhetnél- Hangod kissé könyörgően hatott.
-Igen.
-Nagyon szeretlek, szerelmem.
-Nemsokára újra találkozunk. Itt vagyok veled - mutattam a mellkasomra.
Pár perc után letettük a telefont. Sírtam. Úgy éreztem, hogy a szívem kiszakad a helyéről. Hogy igazságtalan az élet. Hogy nem bírom ezt a távolságot. De tudtam, hogy ki kell bírjuk ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni építeni a közös életünk.
Annyira szeretlek, szerelmem.
-pillanatok az életünkből.
-Anna S.
32 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
A valóságról.
Itt minden más. A valóságban. A szerelemről alkotott képed darabjaira hullik, ha a szemeiddel kezdesz látni a szíved helyett.
Olyankor a szivárvány sem olyan színes. Sőt, egészen fakó.
Rájössz, hogy a filmek miért filmek. Hogy a boldog befejezés sem igazán boldog. Nem tudod mi történik azután. A nagy egymásra tálalás, a megbocsátás után.
Rájössz, hogy nem minden hiba javítható ki.
És arra, hogy a filmekben szereplő rideg és bunkó rossz fiú nem fog miattad megváltozni.
Megtapasztalod, hogy a szíved többféle módon tud összetörni.
Megtapasztalod milyen a magasból a mélybe zuhanni.
Mindez akkor történik mikor kinyitod a szemed, és egészen pontosan a valóságba csöppensz.
-Anna S.
46 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.
Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom.
A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.
Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.
Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.
Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos mélybarna szemeidről.
De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.
A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.
Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.
Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.
Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a következő kapcsolatom normális és nyugodt lesz.
De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.
Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.
“az egyetlened”
-Anna S.
109 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Háborog
A szívem mélységein néha megtörik a fény,
A sötétben, odalent mégis egy lány üldögél
Olykor olykor fel-fel pillant
Lelkében nagy harc dúl.
Szemeiben óceánok
Egy kezében vadvirágok hada tornyosul.
Piros fonál fűzi ujjaihoz
Ki szívének oly kedves.
A távolban már sötétszürke viharfelhők,
Várják az ítéletet.
Minden virág hervadásnak indul,
A lány könnyei elerednek, irgalmatlanul.
-Elvágták a fonalat-
Valami eltört odabent.
Ha itt lenne az ördög, neki adnám lelkemet.
De nincs itt se ő, se te
Csak én, és a háborgó lelkem.
-Anna S.
27 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Tovább léptem. /./
Azt mondom tovább léptem. De ha őszinte akarok lenni, a szívem mélyén még mindig van egy kis hely számodra.
Tudod.
Arra az esetre, ha visszajönnél.
-Anna S.
72 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Annyit beszéltem már a szerelemről, hogy elkoptak a szavaim
Nincstelenné váltam
Mert nélküled már nincs értelme a szavaknak.
-Anna S.
41 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Csodálkoztam.
Hogy szerethetlek, azután hogy darabokra törted a szívem?
Aztán rájöttem.
A szívem, darabjaiban is ugyanúgy szeret téged.
-Anna S.
385 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Arra késztet, hogy bizonytalan legyek önmagammal kapcsolatban .
(minden, csak nem szerelem.)
Azt mondja változik, de a végén ugyanaz marad.
(minden, csak nem szerelem.)
Sírógörcs.
(minden, csak nem szerelem.)
De mit tegyek, ha én még így is szeretem?
-Anna S.
23 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
❤️
Mit írhatnék rólad?
Van valami abban a csokoládé színű szempárban.
Az a homlok puszi megmelengette a szívem.
A tekintete komolyságról árulkodott.
A tettei vágyról.
A történetben egyetlen kérdés maradt.
/
Én miről árulkodjak?
Maradjon meg ő is vágynak?
Vagy a verseim múzsájának?
Legyen komoly, de készen állok?
Már én sem tudom mit csinálok.
-Anna S.
195 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Játszótéri homok
Bárcsak visszamehetnék abba az időbe, mikor a legnagyobb problémát az életemben a cipőmben levő játszótéri homok okozta.
-Anna S.
159 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Ez az amit minden embernek meg kell tanulni, köztük nekem. Rettentően büszke lehetsz magadra, @csillagok-az-egbolton ! Arra, hogy rájöttél hogyan is csináld ezt. 💖
Boldognak lenni
Úgy lesz a legjobb, ha hagylak menni
És megtanulok egyedül boldognak lenni
-Soulwave
175 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Zaj
Ha csendet kívánsz belül
Teremts zajt kívül.
És megtalálod a megoldást.
-Anna S.
75 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 2 years
Text
Annyira szeretlek ❤️
"Szeretlek"
Emlékszel az első találkozásunkra?
A fél városon át köröztél, mert én részeg voltam és nagyjából fél óránként másik helyre akartam menni.
Emlékszel?
Az eső rohadtul esett. Ott sétáltam a főtéren a két legjobb srác barátommal és azon gondolkodtam mennyire elcseszett is vagyok.
Akkor jöttél te, bevágtál elém egy random embertől kölcsönkért biciklivel, azt kiabáltad, hogy: végre megvagy! Én pedig csak megöleltelek a szakadó esőben, egymás után többször. Azt hiszem nagyjából hatszor mondtam el , hogy sajnálom. Aztán csak néztelek. Olyan volt az a pár perc mintha igazából nem zuhogott volna ránk az eső. Minden fényes volt, pedig hajnali fél egykor semmi sem igazán fényes. Rajtad kívül.
Így hát azt mondtam, legyen.
Mert pontosan abban a pillanatban jelentél meg az életemben, amikor a legrohadtabbul éreztem magam. Mert akkor lettél a fényem. A sötét, viharos éjszakában.
-pillanatok az életünkből.
-Anna S.
47 notes · View notes