Tumgik
#ki nem mondott szavak
Text
- Mit szeretsz benne?- kérdezte miközben a kávéjában olvadozó jeget kavargatta a papír szívó szállal.
Nyeltem egyet.
Hirtelen nem tudtam mit mondhatnék.
Mindent?
Az annyira elcsépelt, de mégis ez az igazság.
Szeretem amit a világgal művel, amikor a közelemben van.
- Azt hiszem értem.- nevetett fel keserűen, anélkül hogy egy szót is szóltam volna. - Másnak nincs helye az életedben. Talán sohasem lesz.
367 notes · View notes
emlekeimhullama · 7 months
Text
Take one, pour it out
It’s not worth crying about
The things you can't erase
Like tattoos and regrets
Words I never meant
And ones that got away
2023.09.16.
0 notes
Text
Sok év van mögöttünk már és sok minden történt ezidő alatt.
Régen az emlék 📔könyvemben írtál✍️ nekem valamit
Ami így szolt -Két 🛥️ úszik az élet tengerén az egyikben te👱‍♀️ a másikban én👩‍🦰, két 🛥️ egymástól távol de a mi barátságunk örökre megmarad. -
A mai napig nyomot hagyott bennem ez.
Nem gondoltam volna hogy fényderül arra amit igyekeztem az évek alatt mélyen el nyomni.
Az utóbbi időben annak ellenére hogy sok minden történt rá kellet jönnöm hogy már nem nyomhatom el ezt az egészet magamban, hogy ebben a "barátságban"is csak egyedül voltam a barát 💔
Tumblr media
1 note · View note
g1-v · 2 years
Text
Színház.
Ott állsz előtte, a karjai úgy ölelnek ahogy szüleid sose tették. Az ajkai forróak, nyelve hevesen keresik a tiedet minden csók alatt. A keze a tieddel összefonódik, miközben egyre kevesebb dolog fedi a létetek.
Aztán a semmiből átfut egy gondolat rajtad, és kizökkensz. Egyetlen pillanat csupán, de mégis megtöri az illúziót. Nem vagy boldog. Annak kéne lenned, de nem vagy az. Próbálod élvezni az életet, de a nap végén mást sem érzel magadban, csak végtelen ürességet. Elfáradtál a hazugságaidban. Boldogságot színlelsz, szerelmet, barátságot. Holott ebből mi igaz? Igaz egyáltalán valami?
Emlékek, melyekre mosolyogva emlékszel, emberek akik törődnek veled, család, barátok, szerető. Mondd, ki számít igazán? Ki valódi, s ki él csak a te képzeletedben?
Jó neked, hisz ő boldog... de nem lehet hogy csak színleli, akárcsak te?
Mégis honnan tudhatod hogy ki színleli, s ki érzi igazán azt, amit látsz rajta? Hisz végtére már te se tudod eldönteni hogy mi az igazság, és mi a színjáték...
Mondd, boldog vagy?
0 notes
egy-lany-blogja · 6 months
Text
Halottak napjához közeledve a legnagyobb fájdalmat mindig a ki nem mondott szavak, a meg nem tett ölelések, a tisztázatlan kérdések okozzák. Az este, amikor egyetlen szó szakad fel a lelkünkből: Bárcsak. Majd szótlanul gyertyát gyújtunk, abban a hitben, hogy a lángja elmossa a fájdalmat és fényt mutat az eltávozónak vissza, a lelkünkbe, a szívünkbe, az életünkbe. Békességet teremtve a fájdalomba, a maró bűntudatba, az emésztő hiányba. A láng, amitől enyhülést várunk, de hiába.
Halottak napjához közeledve talán az életről se feledkezzünk meg. Azokról, akiket ma még hívhatunk, akiknek elmondhatjuk, akinek fontos a létezés, és benne mi magunk. Mert minden elmúlást élet előz meg. A most, a pillanat, és benne Te. Hogy egyszer, ha elmúlt, ne fájhasson a bárcsak örökké maró érzése. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis
Tumblr media
7 notes · View notes
Gyász
A sír fölött állva, a ki nem mondott szavak és az elmaradt tettek miatt ejtjük a legkeservesebb könnyeket.
23 notes · View notes
ma-holnap · 1 year
Text
visszafolytott könnyek,
titkos gondolatok,
ki nem mondott szavak,
szoruló szív
az ami megmarad a napból.
mert nincs barát, aki keres,
nincs nyugalmat adó szó,
és nincs aki pont annyira szeret.
minden csak pillanatnyilag jó,
attól hidegen nedves a párna,
és megtennél bármit azért,
hogy csak fele ennyire fájna,
vagy ne égetne így az, ami szép.
4 notes · View notes
vizmozdulas · 1 year
Text
Tandori Dezső: Pillanatnyi (?) végszó
Ily morzsák, ez voltál
Felismertem a világ függőleges szerkezetét, és elnémultam.
Felismertem a világ vízszintes szerkezetét, és magányos lettem.
Az események bekövetkezésének nincs ideje, nem voltak, s vannak.
Mindent csodálkozás nélkül kell fogadni, csak akit ér, belevész.
A látni, hallani, a semmi se, semmit se: már a magányos út vége.
Jó állapot lenne, mikor már alig; csak a közeli halál az ára.
A világ függőleges szerkezete pedig: ahogy az embereknek te kellesz.
A világ vízszintes szerkezete: ahogy neked ők kellettek volna.
Hiába múlik el ez utóbbi, az előbbi megmarad.
Hiába egyetlen igényed a magány, ki vagy szolgáltatva így is.
Társaid ebben sincsenek, mert mindenki más: játék, a test vágyai,
babérleveles krumplifőzelék, déltengerek, család, ily vágyak.
Ezek tesznek minket egyedivé, és minél jobban közeleg a végszó,
annál kevésbé lesznek érthetőek az egymásnak mondott szavak.
Ez a világ igazi szerkezete, a végső vízszintes.
A végső függőleges az, ami belőled pernyeként felszáll,
vagy szétszórt poraid felett madarak röppennek, kutatnak esetleg,
és nem leszel hasznukra, ha nem szórnak veled morzsákat is.
3 notes · View notes
mehetnenktovabb · 2 years
Text
Barátok, akik toleránsak.
Spontán beszélgetések.
Aranyos idegenek.
Ki nem mondott szavak.
Számtalan öröm.
Nevetünk. A hülyeségen nevetünk.
Egy dal, amitől éneklünk.
Viccek, amik felvidítanak minket.
És a lelkek, mint mi.
2 notes · View notes
hrvthvnd · 6 months
Text
Ki nem mondott, könnytől ázott szavak sírján táncol a magány.
1 note · View note
1matt-hew3 · 1 year
Text
Kavalkád
Menthetetlenül félek,
Hogy újraéled vélem léted,
Félelmetes útját, bús múltját.
Kételyek közt heverek,
Tulipántengerek helyett,
Hideg télen, a nyár melegében.
Szavak, ki nem mondott gondolatok,
Hát nem ��rzed, mily szomorú vagyok?
Hol létem véget ér, énem életre kél.
Tán sorsom az elfogadás,
S nem gyönge önámítás.
Az élet mezejében, sűrű erdejében.
Ezen versem örökkévalóság,
Végtelen veremben rejlő elfogultság.
Egy életért, melyben értem mit miért.
Beszélj, hisz én is csak beszélni tudok,
Így kerülnek hozzád lélekbeli mondatok.
Csendesen ordítva, hangosan suttogva.
Húzom, még tart tovább,
Elmémben nyílt némi virág.
Egy rejtett vadon, hol élhetünk szabadon.
Lépkedek némán társasházak ablaka alatt,
Cigarettafüst vaksága mutat utat.
Csendes éj, ébredezz kényelmes remény.
Tündököl az ég,
Csillagkavalkád közepén.
A hold fényében, mély tekintetében.
Ha reggelig írnám sem,
Néznél rá értelmesen.
Van mi volt, s lesz mi múlt.
Ma kulcsra zárom elmém,
Bár félve tenném.
Ki tudja, új kulcsom mely kaput nyitja újra.
1 note · View note
230226 · 1 year
Text
Tudod, nem is vártlak, de te mégis jöttél. Na jó, ez nem teljesen igaz, tulajdonképpen nagyon is vártalak és idegesen tördeltem a kezeim, amikor egy újabb fiúról derült ki, hogy szép, szép, csak éppen nem te vagy.
Mert akkor még nem tudtam, hogy mit keresek. Most, hogy megtaláltam, már igen.
Mert nem volt velük semmi baj, csak a lelkünk nem illeszkedett. Nem volt velük baj és igazából velem sem. Csak éppen barokk körmondatokban kellett beszélnem, hogy a negyedét megértsék annak, aki vagyok. Csak nem úgy láttak engem, mint te. Meg nem úgy nevettek. Meg túl sok voltam nekik. Néha meg túl kevés. De tudod ez mind nem fáj már.
Nem szégyellem, hogy annyiszor estem el, hogy véresre horzsoltam a tenyerem, mert előtted lehetek őszinte. Előtted nem kell elharapni mondatokat, hogy aztán bárdként lebegjenek felettünk a ki nem mondott szavak, neked nem kell magyaráznom, hogy miért értem be sokszor kevesebbel, mint amit én adtam. Nem szánom már magam az esendőségeimért, sem azért, amiért annyiszor kellett azt mondanom, hogy „majd legközelebb”.
Mert te vagy az a csattanó a film végén, amire vártam, de nem voltam benne biztos, hogy elérkezik. Meg te vagy a nyugalom is a mellkasomban, pedig már egészen megszoktam, hogy valami folyamatos nyomás költözött belé.
Te vagy az, akinek az érintését a sejtjeim hét év után sem akarják majd kilökni magukból, az, akinek én vagyok szép, mármint a lelkem meg a gondolataim, nem csak a meztelen testem vagy a mosolyom.
Te, Te, Te.
Köszönöm, hogy melletted teljesen önmagam lehetek.
Köszönöm, hogy látsz engem.
- I💕
1 note · View note
bordasfalsblog · 1 year
Text
Chat-fej
Ennyi kell ahhoz hogy újra szarul legyél.
Egy olyan rosszkor csinált képernyőkép,
Egy illat buszon, boltban vagy ajándékként.
Nem, nem azért van hányingerem,
Akarom magamra tetoválni hogy viszlát-
(Amit senki sem mondott még komolyan)
És sírok mindenen hónapok óta,
Mert szeretlek
Csak van egy kis gondom az elmúlással.
Tudod, azzal hogy mindenki elhagy
Minden véget ér és mindegy mit teszel
Mert úgyis meghalsz - egyedül.
Mindenki hiányzik. Még az is akit nem szerettem.
Lehet ez nem az elmúlás hibája,
Hanem az enyém. Elvégre miért szeretnék vissza valakit,
Aki az idegeimre ment?
Igen, ez az én hibám.
Már a szavak sem jönnek
Nincs mód hogy elmondhassam,
Kiadhassam,
Azt ami szorongat, és lassan
De biztosan megöl.
Igazából még annyit sem tesz
Hogy megöl. Az túl nagy szívesség.
Inkabb hagy, hogy szenvedjek
És azt kívánjam bár megtenné.
1 note · View note