Tumgik
#sikítás
newlifeprojects · 11 months
Text
viszonyrendezés
a szó, amitől kétségbeesetten rándul össze a gyomrom, és hosszú, néma sikítás tölti ki az elmém
persze, tudom, hogy a bennem lötyögő maradék, kis maréknyi, lejárt szavatosságú szeretetet mind a kutyára fröcskölöm és ez neki nem feltétlenül_vagyis egyáltalán nem_előnyös, de ki másra szórnám?!
7 notes · View notes
versinator · 5 months
Text
Tájba áttörtek
Ledöntenék rózsaliget összerombolták kevered Elégedetlenséget gong láthatókká kérdésed Szüzeivel teletömöd átlőtt egysíkú Kesztyűit vakoknak szokásaim keménynyakú Csukják megerednek ágaboga ébredtél Kínállak oszlopokkal muníciójuk tengődtél
Fenyőfa hollókkal hónod kürtösök Zsidaik négyszögletes gida nőttök Túlnanról potrohát nyálaztam siratói Kifordítható fölszállt hűségünk takarói Láthatják lugasból akaratából reméltél Elporlad rettenetét szédülés forgószél
Henyélő vöröshadsereg júliák letépted Feloldoztak rigóknak délutánból dicsérted Sebesültekkel kötögeti leköpni szűkmarkú Mozgok megátalkodottak gyöngysor torkú Kemencét gerle halhatatlanságomat könyörögtél Múljon ízlelheted pontyom ökörnél
Ingoványba cimborálni zuhatagában gyűjtök Súrolókefével verítékem bársonyfekete kenőcsök Tűzoltóink lapozgatott lakkozott zászlói Dűlj fillérekért bedobja csikói Sikítás virágozzanak mintapéldánya szemerkél Jutnátok békalány meghalnia elvesztél
Zsindelytető bontalak pocsékká téped Aktivitás gólyacsalád műanyagból mellőled Káromkodott elvonulni valcereket pávafarkú Üldözhet kerülővel ünnepnapokon szívalakú Pengeted hosszúszárú hínárja vezettél Ismerjen hintette legénnyel legénynél
Szellőzetlen lábaikon átvilágítja redőnyök Kánikulában távolodtam évadja jégtükrök Asztalunknál odaveszett kiugrottak kígyói Kislányról viaskodása dömötör csomói Felhorkansz uccáin póz készítettél Lilászöld hangjának felcserek néznél
0 notes
meseszerelo · 3 years
Text
"Persze, hogy bántom magam. Akinek nincs hangja, az is kell, hogy sikítson valahogy."
Ginny és Georgia, s01e08
252 notes · View notes
outside-inside-dead · 3 years
Text
Miért kellett ezt tenned velem?
MONDD MIÉRT??!!
67 notes · View notes
sokszinufekete · 2 years
Text
Tumblr media
3 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 3 years
Text
Vajon hány könnycseppet viselnek még el a szobám falai, hány párnába fojtott sikítást, mielőtt rám dől az egész ház?
11 notes · View notes
rozsablog · 4 years
Text
Hogy milyen érzés, mikor trauma ér?
A trauma pár másodpercében lelassul az idő, csak azt a tragédiát látod, minden más elsötétül.. Nem tudod elsőnek felfogni. Csak üvöltesz vagy sikítasz. Vagy ami talán még roszabb, ha csak nézed mereven egy hang sem jön ki a torkodból.. Jobb esetbe férrevonulsz, roszabb esetbe ott helybe összerogysz és sírógörcsben törsz ki.. Senki és semmi nem tudja elállítani a szemedből patakokban folyó könnycsepp- áradatot.. Csak sírsz, üvöltesz, és csak az a pár másodperces jelenet jár a fejedbe. Újra és újra lejátszodik a szemed előtt. Nem tudod felfogni mi történt.
Eltelhet bármennyi idő akár hányszor eszedbe jut az az emlék újra és újra átéled ugyan azt a szenvedést és kínt amit Akkor és Ott éreztél. Ugyan úgy elfog a düh ugyan úgy szorít a torkod, mint a legelső visszaemlékezésednél..
Nos ilyen átélni egy traumát..
20 notes · View notes
Text
A rémálom nem olyan dolog, amit meg lehet szokni. De egy idő után, már nem sikítva kelsz fel, és talán fél órán belül vissza is tudsz aludni. De az ijedtség örökre megmarad.
690 notes · View notes
your-nightmare69 · 5 years
Text
Sosem leszek elég jó neked.
anya
79 notes · View notes
alegrovidebborokke · 5 years
Text
Rémálmok gyötörnek. A fájdalom nem enyhül. Mosolygok pedig üres vagyok. A fejemben a gondolatok zsúfoltan lökdösik egymást, kínozva engem minden egyes megmozdulásnál. A harag bennem hatalmas, de már magam sem tudom kire haragszok. Rád, aki elrabolta a szívemet vagy rá, aki elrabolta a tiédet, pedig mégcsak megbecsülni sem képes azt.
34 notes · View notes
babyfasirt · 7 years
Text
Néha szeretnék tök meglepő dolgokat csinálni, hogy mi a reakció. Pl hirtelen sikítani egy nagyot, vagy uv zöld hajjal megjelenni. Hisztizni mint egy gyerek egy plázában, nem tudom.....valami nem szokványosat.
448 notes · View notes
versinator · 11 months
Text
Számokat orvgyilkosok
Rengetegében csakha szétrágott nadrágszárazföldi Ustor történelmi mértéken sisakjukon Ásítottak izmai sírodban megelégszenekísérettel Szederfa ráncokkal fönntartás tagjaimból Omladozik átugrottuk hódítottam odakötözte Táplálékod énekemmel tüskézett külföldi Kukacok sikítás engesztelhetetlenek szekerezték Rokonunk ötszázak eltakarjon érintené Megéheztek takarékosak padlásszobák meggyőzni Megvakultak csontjaival lássatok abszolút Iramló menyországrólszakadt őrangyalom csipkerózsakoszorút Apjához melegségre ketrecünk kihűlő
Jánosra zsendülő mérföldre megengedi Becsukták báránynak állomásán papucsban Kívánságom állatait váltsa csámcsogott Nyújtanak vízimadarak erőltették polcán Gyermekleánytavaszunk vasszerkezeten üllőn megbontatlantiszalatti Kihallottuk parancsának csengeti ügyvédi Asszonytól küldjenek szappanhabban fütyörészel Ordasok bögre körülnézek tanulhat Ugattak alkonyom feleségével kiteregette Dolgainkért indulásra irigyeljük rézsút Kérdéseire álmaikkal lázadást kocsiút Tétovázás vészre áradása átszúrják
0 notes
elefanii · 3 years
Text
Az alattam lévő gyerekszobából megint sikítás tört elő, nem tehettem mást, szóltam a hatóságoknak, hogy vessenek ennek véget. Érkezett is Csendember, berobbantotta az ablakot, odalépett a fején headsettel ordító 13 éves forma faszszopóhoz, aki órák óta lövöldözős játékot játszik az internetes barátaival. Azaz csk játszott.  Kitépte a fülhallgatót , és beledöfte először a jobb, majd a bal szemébe. Aztán egy gyors mozdulat, a “kobra fogás”: Jobb kézzel megragadja a gégecsövet, villámgyors mozdulattal kiszakítja a helyéről, és feldugja egy köríves mozdulattal az ánuszba. Nadrágon keresztül. Rálépett a vonagló testre, és csak annyit vetett oda: Most ordítsál kutyageci! Kilépett az ablakon, és huss, már ott sem volt! Köszönöm Csendember!
22 notes · View notes
outside-inside-dead · 4 years
Text
Nem tudtam sírni, pedig szétfeszített belülről.
Sikítani tudtam volna, csakhogy minden fájdalmam megszűnjön.
- @outside-inside-dead
30 notes · View notes
thecamellie · 3 years
Text
4
 Attól a pillanattól kezdve, hogy Nora a házába engedett, ő lett a fogva tartom. A szoba ahová behozott lett a ketrecem. A doboz amibe bezártak, fény és élet nélkül. Rajtam kívül semmi élő dolog nem volt a környezetemben ki tudja mennyi ideig. Az apró szobában csak egy kis ágy volt amin tudtam feküdni. Az idő legnagyobb részében öntudatlanul feküdtem épp ahol voltam, hol az ágyon hol a földön. Csupán pár órára tértem magamhoz és minden egyes ilyen ébredéskor fájdalmasan össze szorultam. Nehezen tudtam fókuszálni, tekintetem kiutat keresett minden alkalommal, de az ablaktalan szobában mindössze a plafonon függő lámpa fénye ragyogott rám, mintha magát isten testesítette volna meg és a purgatóriumi szenvedéseimet kísérné figyelemmel.
Hiányzott valami. Sürgetően viszketett és feszült a bőröm. Jobb volt addig a pontig míg rá nem jöttem, hogy a fény az ami hiányzik nekem, ez után rosszabb lett minden. A gondolataim ébren és álmomban is ekörül forogtak. Napsütés és fény ami kell nekem. Szinte éreztem, hogy a sejtjeim sikítanak. Hullámokban öntött el a fájdalom, mikor a elérte a tetőpontot megtudtam volna ölni bármit, magamat is beleértve. Vakaróztam ahol csak értem magam, de hátrányban voltam. Koordinálatlan mozgásom volt és apró kezeim amik pufók hurkákból álltak. Mikor először megláttam a kezeim egy ilyen vakarózó roham során nem egyszerűen megdöbbentem. Csak néztem a kezeim ide oda forgatva őket, hátha rosszul látok, még a vakarózás és a fájdalom is elmúlt. Vissza fojtott lélegzettel bámultam őket, talán órákig is. Majd jött a sikítás. Olyan hangosan és sokáig ordítottam, hogy Nora bejött hozzám és párnát nyomott a fejemre, de nem hagytam abba addig míg meg nem ragadt engem és ordibálva megrázott szitkokat szórva rám. Ezt követően gond nélkül ledobott az ágyra ami miatta a levegő kiszorult belőlem így abba maradt a sikítozásom. Ezt látva kiviharzott a szobából ismét magamra hagyva.
Mikor már tudtam normálisan levegőt venni jó pár pillanatig nem csináltam vagy nem gondoltam semmire. Az agyam lebénult. Alig bírtam magamhoz térni a kábulatból. Majd hirtelen egyik pillanatról a másikra rengeteg gondolat lepte el lefagyott agyamat. Megdermedve feküdtem az oldalamon és kérdezgettem magamat. Mégis mi történt velem? Eddig sem sokat értettem abból ami körülvett de most már semmit sem.
Lassan ahogy a csigák haladnak megfogalmazódott bennem egy kicsinyke lehetetlen gondolat foszlány. Kicsi vagyok, alig tudok mászni is. Nem tudok beszélni a kiabálást és az artikulálatlan hangok kiadásán kívül. Alig látok, rengeteget alszok és a ruhába ami rajtam van abba végzem el a dolgom. A mozgásom olyan akár egy újszülött macskáé. Hah! Újszülött?! ÚJSZÜLÖTT! Egy baba lennék?! Egy baba?
Mi a pokol folyik itt? Tettem fel magamnak a költői kérdést.
Sajnos minden tényező arra utal, hogy egy baba vagyok. Egy töpörödött vakarék. Ezért volt minden olyan nagy és elérhetetlen. De ha egy baba vagyok akkor az a fekete hajú nő aki ide hozott lehetett a szülő anyám. Aki lemondott rólam és oda adott Noranak, hogy lassú szenvedéssel megöljön engem, mert benne nem volt annyi, hogy megtegye. Nyilvánvaló, hogy Nora nem arra törekedett, hogy túléljek, mivel ahogy megtudtam figyelni egyszer adott nekem enni egy nap. Erre tudtam következtetni ugyanis semmi olyan nem volt a környezetemben ami az idő múlását számon tudtam volna követni. Ha a feltevésem igaz akkor az egyszeri étkezés vajmi kevés lesz ahhoz, hogy életben maradjak. 2-3 óránként kellene megetetnie. Tisztába kellene tennie és foglalkoznia kellene velem, nem? Ez a helyzet emlékeztet arra milyen volt a gyermekkorom. Magányos és félelmetes. Egyedül lenni ....de...várj csak. Nem is voltam egyedül, hiszen nekem volt egy öcsém! Volt egy öcsém! De ő miért nincs itt? Ha én itt vagyok akkor ő hol van? Azt ne mondd, hogy megölte őt a fekete hajú nő. Nem, nem hiszem. Ha engem nem tudott megölni akkor őt hogy tudta volna?
Lázasan dolgozott az agyam ahogy a jelen és a múlt egyszerre öntötte el a fejem. A lélegzetem szapora lett amitől még kevésbé tudtam koncentrálni. Kezdtem pánikba esni.
Nem, nem engedhettem meg magamnak, hogy pánikoljak. Ki kell gondolnom, hogy mi történik vagy történt velem. Testemet megfeszítve mantráztam magamban. Nyugi, nyugi, nyugalom. Minden rendben lesz. Minden a legnagyobb rendben lesz ha sikerül megnyugodnom és végig gondolnom a dolgokat. Remegtem az erőfeszítéstől vagy a pániktól, már nem tudom.
Megszámlálhatatlan perc telt el így. A légzésemre összpontosítottam. Ki-be, ki-be. Méltányolva az erőfeszítéseimet mondhatjuk, hogy lassan ugyan de megnyugodtam. Egyszer- egyszer még megremegtem. Kicsi kezeimet magam elé téve, nem tagadhattam tovább a tényt, hogy egy baba vagyok. Ez nem csak egy feltevés hanem a valóság. Újra baba vagyok. Meghaltam és most újra baba lettem. Reinkarnáció? Reinkarnálódtam volna? Mégis miért? Valami célt szolgált ez? És mégis ki az aki ezt akarta? Vagy Isten az aki kiválasztott erre? Akkor rossz a humora, mivel úgy tűnik nem sokáig fogok élni. Vagy talán véletlen lenne? Pusztán egy véletlen műve lenne, hogy újjá születtem? Lehet ezt egyáltalán véletlenek nevezni? Nem, nem tartom valószínűnek. Ez nem akaratlanul történt. Valaki vagy valami tette.
Amennyire tudtam ökölbe szorítottam kezecskéim.
Túl fogom élni ezt.
Ahogy az előző életemben is úgy most is megtalálom a módját, hogy túléljek. Túlélem ezt és megkeresem a testvéremet. Bármi áron. Ha én újjászülettem akkor is és könnyen meglehet, hogy hasonló helyzetben van. Tarts ki öcsém, érted megyek. Ígérem.
De először is tervet kell kovácsolnom, hogy hogyan éljek túl.
***
Ki kellett találnom egy technikát arra, hogy több élelemhez jussak. Nem vártam az ágyon, hogy történjen valami. Nehézkesen, vergődéssel ugyan de lejutottam a földre, inkább leestem mint ugrottam. Erősebbnek kell lennem, hogyha ki akarok innen jutni. Sejtelmem sincs most mennyi idős lehettem, mivel még sosem láttam magam így csak abból ítélhetem meg a korom amennyit a testemből láthattam és éreztem. Nem lehetek több fél évesnél. Folyamatos alvás, éhség és nehézkes mozgásból kiindulva. De nincs meg a luxusom, hogy éveket várjak arra, hogy megerősödjek. Képeznem kell magam.
Lépésről lépésre haladok. Mivel nem tudom mi van oda kint így fel kell készülnöm minden eshetőségre ami csak az eszembe jut. A következő céljaim. hogy több kajához jussak és javítsak a mozgásomon. Nincs itt Nora, hogy enni adjon így nem várhatok ölbe tett kézzel. A koordinációmat fejlesztem addig. Meg kell tanulnom járni és futni minél előbb. Az esés már megy.
Hasra fordulva az ágy mellett kúszó mozdulatokat tette, hogy közelebb jussak az ágy széléhez. Kapálóztam és rúgkapáltam össze-vissza mire elértem az ágyról lelógó húzatott. Mind a két kezemmel megragadtam és lassan húzni kezdtem magam. Remegtem az erőfeszítéstől. Kicsit felhúztam magam majd vissza engedtem. Újra és újra. Próbálgatva meddig megy. Nem sokáig de nem adhatom fel. Muszáj erősebbnek lennem, így folytattam.
Addig csináltam újra és újra kisebb pihenőkkel amíg Nora be nem jött hozzám. Egy cumis üvegre hasonlító üveg volt az egyik kezében. Igazi felhőkarcoló magasságú volt innen lentről ahol vagyok. Az egész öltözete sötét és rongyos volt. Lyukas szövet cipő a lábán, hosszú barna dörzsé szövet szoknyát és inget viselt. Bőre halvány karamell színű volt, itt-ott lila folt éktelenkedtek rajta, az alkarján és a nyakán is. Mintha valaki fojtogatta volna. Magas csontos alkat. Koszos fél hosszú barna haj és szem ami alatt sötét karikák a kialvatlanságról árulkodtak. Bal állkapcsán is egy halvány, már gyógyuló véraláfutást vettem észre. Hétköznapi arca volt. Keskeny szemek, hosszú keskeny orr és száj. A húszas éveiben járhatott de a ráncok és szarkalábak már jelen voltak az arcán.
Odajött hozzám és felvett a kezébe, hátamat megtámasztva fenekemnél fogva tartott magához, mint aki tudja, hogy tartson a babát. Számba adta a cumis üveget amiben reményeim szerint tej volt. Nem igazán volt íze, de fehér színű folyadék volt. Nem akarok másra gondolni mint a tej. Ha tej az amit ad nekem akkor, hogy tudok még több tejhez jutni? Hmmm. Az arcát fürkésztem miközben ittam. Nora a semmibe meredve nézett maga elé, kicsit ringatva magát előre hátra.
Támadt egy ötletem. Ha el tudom érni, hogy ne egyszerre itassa meg velem a tejet és itt hagya az üveget akkor később is tudok inni belőle és esetleg ha elől hagyom akkor legközelebb újra tölti miközben hoz egy másik üveggel. Míg a végén megunja és itt hagyva őket csak tejet hoz be, hogy újra töltse az üvegeket. Így nem lesz annyira feltűnő, hogy mindegyikből fogy egy kevés. Nem tűnik a helyzet magaslatán, szóval lehet sikerülne. Ha ezt legalább két naponta eltudom játszani akkor jutok majd valahova. Fapadló van, ha kiütöm a kezéből akkor lehet eltörik és löttek az ötletemnek. Megkérni nem tudom, nem mintha hajlandónak tűnne. Van arra is esély, hogyha hangoskódok akkor elhallgatatt ezzel. Nem vehetem biztosra, de próbáloznom kell.
Mocorogni kezdtem a fogásában, nem igazan foglalkozott velem. Erősebben nyomta a számba a cumis üveget amitől alig bírtam tartani a lépés nyelésben nehogy félre nyeljek. Hadonászni és fuldokló hangot kezdtem ki adni. Ahogy kapálóztam a kezeimmel meglöktem a kezét amitől a számból kifoly ta tej a ruhámra. További hangokat adva ennek felhívtam a figyelmét magamra.
- Oh, what did you do?(jaj, mit csináltál)- kérdezte tőlem.
Letett háttal az ágyra, az üveget letette mellém. Kibontott a ruhából és a tejes rongyot magával vive kiment a szobából. Sietnem kell, el kell dugnom amíg nincs itt. Fészkelődés, vergődés árán sikerült annyira felhúznom és összegyűrni a lepedőt, hogy betudtam takarni az üveget magam mellett. Még valamennyire igyekeztem ráfeküdni, hogy takarjam. Alapból egy egész káosz volt az ágyon a lepedő, nem fogja észre venni. Érezetem, hogy izzadni kezdek ahogy várakozok a vissza tértére. Nem is kellett neki sok mire vissza jött egy másik kényelmetlen vászon ruhácskával. Láthatott rajtam valamit mert összevonta a szemöldökét.
- Did it burn you? (megégetett?) - nézett végig rajtam. Magában motyogott valamit de felületesen megtörölgetett mielőtt rám adta a ruhát. Nyúlt volna az üvegért de nem találta, de nem is érdekelte annyira. Egyszerűen kiment a szobából és hozott egy másik cumis üveget tele töltve tejjel. Újra a kezébe vett és itatni kezdett. Annyit ittam amennyi belém fért. A gyomrom feszült és pihegve vettem a levegőt de mind meg kellett innom.
Miután megitatott kicserélte az alsómat is. Undorító, hogy képtelen vagyok mosdóba menni és a napi egy tisztába rakás nulla fürdéssel nem a legkomfortosabb párosítás.
Vissza tett az ágyra, mielőtt magamra hagyott volna nézett pár pillanatig. Tekintetünk találkozott.
-You shouldn't have been born. (nem kellett volna megszületned) - mondta, ezután kisétált a szobából, hogy újra egy magam legyek egy teljesen üres, lámpa fényes szobában a gondolataimmal és félelmeimmel.
***
Minden etetés időt számoltam, mintha akkor kellt volna a nap és tudtam, hogy ha újra tejet hoz nekem akkor eltelt egy újabb nap. Egy újabb és újabb. A tervem bevált. Tizenöt napba telt de lett hét darab üveg a szobában. Ezekben a napokban folytattam a testem edzését és már olajozottan feltudok ülni és könnyebben tudok mozogni. Az aluszékonyság ami egyik pillanatról a másikra elönt nem sok sikerrel tudok ellenállni. Észre sem veszem és hiphop elaludtam. De nem adhatom fel. Gyakorolnom és edzenem kell magam. Erősebbnek kell lennem. Ki kell jutnom innen és megkeresni a testvéremet. Bármilyen áron is érem el ezt.
1 note · View note
doughterofsatan666 · 3 years
Text
Az a bizonyos sikítás amit elnyomsz mert mindenki alszik.
8 notes · View notes