#perverzió

[faszom-azegeszbe]

Mikor már beletörődtél abba hogy veled van a baj, jön valaki aki ugyan annyira "beteg" mint te és rájössz, hogy a világgal van baj nem veletek.

#magyar #perverzió #szerelem #világ #beteg #beletörődtem #baj

[romanmigracs]

Transtelex: Manipulatív zagyvaságokat ír a Székelyhon a medvék számáról, az MTI pedig masszívan terjeszti az álhíreket

Rendszeresen felülbecsülték az állomány nagyságát, azaz több medvét jelentettek, mint amennyi valóban élt a területükön annak érdekében, hogy magasabb kvótát lehessen megállapítani, azaz több egyed kilövését lehessen engedélyeztetni.

Hogy minél nagyobb számban jöhessenek a külföldi vadászok, akik több tízezer eurót is hajlandóak kifizetni azért, hogy kiélhessék a beteg hajlamaikat.

A 8 ezres populációlétszámot egyébként azért szeretnék mindenáron elérni, mert idén egyszer már lejelentették a minisztériumnak, hogy ennyi medve él az országban. Aminek alapján Tánczos Barna volt miniszter próbált is egy 500 egyedes kilövési kvótát érvénybe léptetni, azonban a Román Akadémia ebben megakadályozta. A tudományos testület végül kevesebb mint a felére csökkenttette a kilőhető medvék számát.

A lakossági nyomás növelése érdekében 2016 óta a vadászok és egyes politikusok időt és energiát nem kímélve hergelnek és uszítanak a medvék ellen. Az emberek pedig reagálnak is:

hurkozzák, mérgezik, mézes gipsszel megetetik a szerencsétlen állatokat, akik keserves kínok között pusztulnak el, egyre nagyobb számban.

Szakértő barátom mondta, egy fajt kétféleképpen lehet kiirtani: vagy tönkreteszed az élőhelyét vagy ráuszítod a helyi lakosságot. Romániában, Erdélyben egyelőre nem áll fenn annak a veszélye, hogy a medvéknek ne maradjon élőhelye. A már felszított gyűlölethullámhoz viszont újabb és újabb veszélyes löketet ad minden toxikus politikusi megnyilvánulás és minden botcsinálta szakértő zagyvaságokon alapuló manipulációs kísérlete.

#kapzsi magyar fideszes székelyek #perverzió és vadászat #medveölés #medvevadászat #kapzsi székelyek #székelyföld #rmdsz #vadászati kvóta

[nincsessza]

A nagyon szemrevaló nőkre is igaz, hogy bár lehetnek rendkívül szépek, bájosak, elbűvülőek, sőt mikor feláll az ember farka vagy érzelmileg elgyengülök nagyon jó szolgálatot tesznek, DE egy idő után, úgy összességében rettentő unalmasak, erőszakosak, irányítani akarnak, folyamatosan minden inkolatlan böszmeség miatt panaszkodnak és, ha látják rajtam a bizonytalanságot még saját hibáikért képesek felelőssé is tenni A legnevetségesebb mikor ki akarnak oktatni, ezért megpróbálva visszabillenteni a természetes egyensúlyt, irónikus, de őszinte válaszaimmal finoman jelzem behozhatatlan mentális fölényemet. Ilyenkor szoktam megkapni, a szerintük jól megérdemelt, "nagyképű bunkó" méltatást. A gond az, hogy ennek ellenére mégis szükségem van nőre, részben érzelmi, részben testi igényeim miatt. Az ennél is sokkal nagyobb gond, hogy válaszút elé értem: Vagy öngyilkos leszek (sajnos biztos, hogy nem; nem vagyok öngyi alkat) vagy összeszedem magam és családot alapítok. Ehhez pedig nagyon kell egy nő, egy sajátos működésű oldalborda... (Azért nem több, mert egyrészt monogám alkat vagyok másrészt az én idegrendszerem egyszerre csak egy nőt képes elviselni.) A költői kérdés: Csak azért házasodjak meg, kössem az életemet örökre egy nőhöz, hogy magomat termékeny földbe vethessem? És így Arisztotelész szerint: halondóként utódaim révén részesüljek az örökkévalóságban? Vagy igaz, hogy az emberi élet legmagasztosabb vonása az, hogy a Teremtő szeretetében részesülhetünk és egyben abban társai is lehetünk. Idézet: "Hogy tud az ember az isteni szeretethez hasonlóvá válni? Úgy, hogy maga is megéli azt a szeretetet, amely tökéletesen eggyé teszi egy másik személlyel: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (Ter 2,24). Ehhez a szeretet-közösséghez Isten áldást is kapcsolt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet ” (Ter 1,28). A szeretetben eggyé váló férfi és nő Isten ajándékaként az élet átadója, hordozója is lett." És valójában az én problémám, fájdalmam az, hogy: Idézet: "Az önzés, a birtoklás, az őszintétlenség s még megannyi emberi rossz rombolja a feltétlen szeretetet. Így a férfi és nő szövetsége mindvégig megmaradt a teljes emberiségben, mindvégig hordozta Isten áldását, de sebesült lett. Jézus helyreállította a szeretet kölcsönösségét és felbonthatatlan szövetségét, a kőszívek helyett érző szívet adva az embernek: [a férfi és a nő a házasságban] „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét” (Mt 19,6). Vagyis a házasság egyetemes emberi intézmény. A Krisztus kegyelmében megélt házasság azonban szentség: lehetővé teszi a férfi és a nő számára az isteni szeretetben való megmaradást" Tehát azért tekintek így a Nő-re, a jövendőbelimre, mert én is önző, öszintétlen lettem, és a másikat saját hasznomra, élvezetemre birtokolni akarom? De ha képes leszek hinni és bízni, akkor tudok szeretni és szeretve lenni? Két kérdésem lenne: 1. Te is ilyen vagy, mint a fent jellemzett archetípikus nő? 2. Ha nem, hajlandó lennél-e leszopni? +1. Okos nőkkel ismerkedni egész egyszerűen perverzió, esetleg az érettség (öregedés) kezdeti jele? Vagy rosszul közelítem meg a problémát és az okos nő kifejezés már önmagában egy ellentmondás? Puszi A Te Bencéd Ui:A kérdés szándékosan provokatív, az elégedetlenkedő gúnyos rész sokkal inkább sajátos humor, semmint komoly vélemény. A (kevésbé) költői kérdésben megfogalmazott kételyem csupán formai. Nyilvánvaló melyik gondolattal, érzéssel azonosulok. A reakciódra viszont nagyon kíváncsi vagyok. A második kérdés nagyon őszinte 😊😍😃 a Neked írt hosszú, komoly érdeklődéssel és erőfeszítéssel megírt kérdéssel együtt. Szeretném, ha ezt elismernéd és értékelnéd és ez alapján válaszolnál. :D elküldöm anonba is, valamiért nem enged chatelni és reagálni se , lehet ez se menne át csak így

Nos, ennyi hivatkozás a szakdolgozatomban sincs🥹

Szóval valóban értékelem ezt a sok erőfeszítést, időt, ami ebben az üzenetben van😇

Én magamat amúgy egyáltalán nem tartom irányító személyiségnek..és előbb hibáztatom magamat, mint mást.

Panaszkodni sem szeretek, de azért néha jól esik😄 Ha ezzel nem fárasztom a másikat.

Feltétel nélkül tudok/tudnék szeretni, ha hagynák.

De valahogy úgy érzem, hogy pont emiatt válok unalmassá.

Pasiknak az izgalom kell, meg a nehezen elérhetőség.

Tudom, általánosítok.

De jöjjön egyszer a szabályerősítő kivétel, várom.

[nagyenka]

Biztos ilyen perverzió ez, de pedagógus gyerekeként én szeretem ezeket az iskolai alkalmakat, beszéd, Himnusz, kiskórus, miegymás. Meg is szoktam kicsit könnyezni… De ma végig az járt az eszemben, hogy mennyire nem tudjuk, ebben az évben mivel nézünk majd szembe, hány hónapig kell majd télen itthonról megoldani valahogy az oktatást, hogy mekkora sztrájkok lesznek addig is (és legyen is, ha nem változik semmi).

Mekkora szopás már, hogy a nagyobbik két évvel ezelőtti nem normális tanéve után most a kicsi is egy várhatóan teljesen vállalhatatlan tanévvel kezdi az ismerkedést az iskolával :((( Mondjuk legalább már olvasni és számolni tud, hála a nővére online oktatásának, meg a saját tudásvágyának. Az is valami.

[angelofghetto]

mindenki defektes

Egy nap alatt felfalható sorozat. Egy nap sem kell, hozzá, elég egy fél. A magyar címe Barátság perverziókkal. Biztosan sokan szoft-pornóként kattintanak rá, de nem az, nincsenek benne pucér testek, nyílt színi dugások, sőt a központban nem is annyira a szex áll, mint a kiszolgáltatottságunk, a belső bizonytalanságaink a rejtegetett kis titkaink miatt. Mindehhez olyan sajátságos, nem harsány humor járul, ami kellően megfűszerezi és fogyaszthatóvá teszi... bár egy-két helyen betolakszik az a nagyon amerikai, műanyag ripacskodás, ami nálunk Európában nem annyira vicces, inkább sok. Mindegy, rájövünk, hogy a legtöbb perverzió veszélytelen, és lehet laza természetességgel viszonyulni hozzá. Talán a ma perverziója a jövő divatja lehet, vagy valami ilyesmi.

Bár sok szexin beöltözött nőt látni, ez mégis inkább csajos film. És végre egy mozi, amiben a másságok, akár a homoszexualitás ábrázolása nem öncélú polkorrektkedés, hanem dramaturgiailag teljesen a helyén van, a valóság ábrázolása, egy olyan világ látlelete, amiről legtöbben keveset tudunk... vagy nem ÚGY. Laza hétköznapiság szintjén mutatja meg a hátteret, az emberi, magánéleti vonalat is, az emberi természet kettősségét. Nem csinál ÜGYET abból, hogy mindenkinek megvannak a fétisei, titkolt hajlamai és vágyai. Mondom MINDENKINEK. Persze léteznek elfogadhatatlan szélsőségek, de azzal, hogy két felnőtt ember szabad akaratából, privát szobákban hogyan okoz örömet egymásnak, nincs semmi baj, amíg figyelnek egymás testi épségére és érzékenységeire.

Dominának lenni lehet részmunkaidős vagy teljes állás, mert ez munka, sőt hivatás. A Call girl titkos naplója sorozatban láttam ezt először, hogy a főszereplő lány felülemelkedik a prosti színvonalon, ő valójában terapeuta, aki a testével is dolgozik, minden ügyfelet, minden fura kérést vagy testi furcsaságot komolyan vesz, és kedves, figyelmes, elfogadó olyanokkal is, akikkel senki más nem lenne az. Eszünkben sincs lenézni őt, mert amit és amilyen nívón csinál, az már szinte nem is prostitúció, sokkal inkább közhasznú szolgáltatásnak tűnik.

A valódi dominák szokták hangsúlyozni, hogy nem “kiöregedett prostik”, ez a műfaj egészen másról szól, és alkatilag alkalmasnak kell lenni rá, és maximális bizalomra épül, ismerni kell a lehetőségeket és határokat, hogy a vendég öröme és biztonsága egyaránt meglegyen.

Külön tetszik a sorozatban, hogy a seggrepacsik, jelmezek és szexjátékszerek közé nagyon komoly mondatok is be vannak csempészve. Ezek hitelesítik azt a megállapítást, amit nagyon igaznak tartok: “a világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, mert az meg minden másról”

[mitsemerdekel]

Már sokszor kezdtem itt posztot ezzel, de vannak/voltak elég szar dolgok az életemben, általában csak akkor beszélek róluk, amikor már késő, és amikor már elkezd feszíteni.

Na ezen próbáltam változtatni, erre ment rá 2 év, szóval mondhatni nyitott könyv lettem valakiért, valakinek, persze teljes mértékben megérte, ugyanakkor úgy érzem ez sem a helyes út. Még mindig napi szinten tartjuk a kapcsolatot, és miután már nem voltunk egy pár elmondta, hogy elszenvedett pár szekunder traumát miattam, amit nem tud a saját lelkében polcokra pakolni, de valahogy így tudtunk minden egyes nappal előre haladni együtt.

Még mindig gyűlölöm magamat azért, hogy használható voltam, hogy nem álltam ellent, hogy hagytam megtörténni, hogy abban sem vagyok biztos, hogy pontosan mikor kezdődött és mikor ért véget, csak a szégyenérzettel tudok azonosulni. Ez nagyjából igaz volt a szerhasználatra is, a jobbik felem elég erős volt, hogy 8 éve letegye és többet ne éljen ezzel, én még 23 évesen is úgy éreztem, hogy a vesémet eladnám érte.

Aztán minél többet beszéltem erről, minél többször maradt fent velem a barátom 48 órákat beszélni egy szobában, minél többször adták oda nekem kézbe az unokahugaimat, annál kevésbé éreztem, hogy valójában csak egy test vagyok, amit fizikailag még nem nyilvánítottak halottnak, de valahol belül 18 éves korában már kiveszett belőle minden, amit életnek lehet nevezni. Abban sem voltam biztos, hogy 2016-ban az nem az én vérem volt a pólómon, és nem az én szememet csukták le. Aztán történt az az eset is, amiről nem beszélek, de csak azért, mert az az egyéni döntésem volt.

Ilyen ez. Nem állítom már be magamat áldozatnak, mert felesleges, ezt az elméletemet közel 7 év után elvetettem, mert annyi szar sors van ezen a világon, de nekem adatott valami kiút szerű, annyi ember van, akit szeretni akarok, még ha nem is hagyja, még akkor is, ha nem szeret viszont, ez egy édesebb fájdalom sokkal.

Úgy értem, ma negatívak lettek a teszteredményeim. Kettőnk közül én éltem túl még annak ellenére is, hogy annyi kárt okoztam már, hogy még nekem is meglepetés volt.

Leírtam neked ezt facebookon, bár már hét éve nincs kézbesítve. A leveleid ott vannak a pénztárcámban, van egy képem is, de mintha nem te lennél rajta. Nem tudom, hogy lehetséges mindenkinél jobban szeretni és gyűlölni valakit egyszerre, annyi érzés kavarog bennem, mikor eszembejutsz, hogy nem lehetne megnevezni sem őket.

Lehetséges, hogy ez lesz az utolsó posztom, vagy maximum még írok valami extra pozitívat egy olyasvalakiről, aki kedves nekem, de most megfelel ez így. Aki ezt olvassa, az minden valószínűséggel utál, és valami fura perverzió ez, de nyugi, nem leszel ezzel sosem egyedül.

Köszi a meghallgatást <3

[nemtudommitcsinalok]

Szerintem azért basztatnak ennyit mostanában, mert látják, hogy erősödöm és már van kire támaszkodnom. Hogy nem félek lelépni otthonról, lopni és hazudni. Oh, és kérlek, mindketten tudjuk a választ, hogy kiktől tanultam. Tudom, hogy minden erőtökkel korlátozni akartok, de ez van, beszoptátok. Még egy év és utána végre itt hagyom ezt a szarkupacot.

A legnagyobb álszentek vagytok, akiknek a saját gyerekük kínzása a legnagyobb élvezet. Ez valami szexuális perverzió vagy csak szimplán jó érzés? Undorodom tőletek, az egyetlen dolog, amit bánok ebben az életben, hogy gumi nélkül dugtatok és ez által ti lettetek a szüleim. Egy kurva hörcsögöt nem mernék rátok bízni, nem 2 gyereket. Ha nekem pénz kell gyógyszerre, azt sajnáljátok. Ha a másik gyereknek pénz kell az újabb 100 000 Ft-os cipőre az viszont okés. Remélem anya újra sírni fogsz. Öröm látni, ahogyan szenvedsz úgy, ahogyan egykor én is szenvedtem miattatok.

#öngyilkosság #elegem van #fájdalom #idézet #kurvaelet #literally me #magány #szeretve lenni #sajat #szerelmi élet #szorongás #szülők #idióta szülők

[onsieluenkeli]

Aki ismer, az tudja mekkora Prodigy Fan vagyok 12 éves korom óta. A szobám egyik falát egy óriási Graffity díszítette róluk. (A másik falon a LimpBizkit volt) Az évszázad egyik legjobb Punk&Rawe zenekara az övék. 20 évvel megelőzték a kortársaikat. Még csak néhány éve tart ott a zenei világ, hogy olyan sebészi precizitással alkossanak számokat mint ők. Lásd, az 1996-ban készült slágereik a mai napig felcsendülnek észrevétlenül reklàmok, filmek, interjúk alatt...

Az egyik híres különlegességük pedig az volt, hogy csaknem két évtizeden át nem igazán adtak interjút, se semmilyen információt magukról. A YouTuben is alig van néhány fent. A hírzárlat miatt a rajongók tényleg abban a hitben éltek hogy a tagok örökké lázadoznak, bűnrosszak, és persze keményen drogoznak.

Az unalmas valóság pedig csak annyi volt, hogy élték az életüket. Megnősültek, vitték a gyereket iskolába, edzésre, és pecázni jártak, KeithFlint kocsmát nyitott, és bárpultosként dolgozott. Aktívan futott, túrázott, és motorozott.

A Black Sabbath és Ozzy története is hasonló.

Ozzy-ról mindenki tudja hogy nem semmi életútat járt be, és nem egy szent ember, szóval megéri a pénzét. (Mostanában megy a rengeteg sztorizgatás a YouTube-n, örökké lehetne hallgatni).

Azt viszont már kevesen ismerik, hogy az igazán kemény 80-as évek után, a rehabokat megjárva, méregdrága terápiák mellett, Ozzy értelemszerűen nem torbézolt többet. Nem is bírt volna. Persze a rajongók előtt tovább folytatódott a 4ever Rock&Roll imidzs, de a koncertek után, ahogy elhagyta a hátsó kijáratot, a turné buszhoz vette az irányt, ahol a felesége és gyerekei vártak rá. Ha az a nő nincsen, és a normális élete, Ozzy már rég nem élne. És ha azt elmondja két 🎶 ájj, ájj, ájj 🎸 között, hogy megy mesét nézni, meg az asszony várja... abba meg a Black Sabbath döglik bele.

Ilyen a világ... felszínes, elvárásokkal teli, sztereotíp, ítélkező, szégyenítő...

Till Lindemann botrány

Jó, vettem a fáradságot és megnéztem a - Till The End - című klippet, ami miatt feltehetőleg annyira mélyen elitélik sokan  Lindemann-t, illetve ami miatt kurváknak mondanak minden rajongót aki a közelébe kerül. Tévedtem, tényleg lábon lőtte magát, de már akkor amikor a klip készült. És lábon lőtt minden női rajongóját.

Az olyan porn klippek készítése nem új keletű. Az amerikai rap zenészek már a 90-es évektől nyomják. Náluk ez olyan mint a Hummer terepjáró, vagy az 50 kilós arany nyaklánc. Nárcisztius, tesztoszteron agybaj, és férfi menopauza. Lehetne írni arról mi velük a súlyos probléma, vagy éppen miért károsak az olyan klipek... de most a botrány nem arról szól.

Till Lindemann egy korosodó nagypapa porn nyomott, egy tipikus gusztustalan sz*rt. Ez nagyon messze van az igazán minőségi filmektől. És erősen kétlem hogy nem jól megfizetett prostituáltakat vett igénybe. Sajnos az olyan filmekben minden van, és szintén egyfajta beteges versengés miatt. Ilyeneket pedig csak fizetett, és leszerződtetett nők vállalnak be.

És bármennyire is megbotránkoztató, az még akkor sem azt jelenti, hogy after partikra is olyan lányokat, és pont azért toboroztak. Még mindig van kérdőjel... és nem oké mindenkit ribancozni mert backstage-be jár bulizni. Lindemann-nak pedig tényleg kell a segítség, és azt hiszem jókor szakadt rá a botrány. Nem lepődnék meg ha rehabra küldenék.

Fú, nehéz egy eset. Mert akik egyáltalán nem néznek pornó oldalakat, csak azokat sokkolja mélységesen a klip, és válnak teljesen elitélővé... És arról fogalmuk sincsen, hogy mégis az egyik legnépszerűbb felnőtt/fantasy kategória öregedő és PURUTTYA férfiaknak. Lindemann perverzió nem egyedi, hanem nagyon sok férfi azon a szinten van! Hát meg kell hagyni, elismerem, Lindemann rendesen kiborította a bilit...

Sajnálom

.

[dreams-are-my-reality]

engem az emberi kapcsolódások egészen más szintjei és formái elégítenének ki, tennének kiteljesedetté, kész, képtelen vagyok tovább elnyomni és szégyellni sem vagyok hajlandó azt, hogy ezt így érzem és erre van szükségem

teljesen valid, teljesen természetes, whatever works works, nem telhetetlenség, nem döntésképtelenség, nem valami sötét perverzió, nem leszek emiatt egy kurva, nagyon nem

i love you really but i don’t think you would ever understand, you’re far too down-to-earth for this (which is also totally fine of course!) and not at all a spiritual, open-minded person in this topic

but i’m going crazy you know, i’m burnt out

[angolcsoport]

"International security,

Call of the righteous man"

#system of a down #a perverzió a hatalmi struktúra rejtett aspektusa

[csakazolvassa]

lelki pedofilok

-Nak ezúttal azokat nevezem, akik középkorúként vagy idősebbként olyan nagyon ravasz arccal érdeklődnek a fiatalok kapcsolatairól, szerelmi és nemi életéről. (Ez nem valami bevett terminus, most találtam ki.)

Megmondós poszt, sok felszólító módú igével. Viszont ez a téma legalább nincs tövig rágva. Azért tudom megírni, mert nagyobb gyerekem is van, így innen is, onnan is látom a témát.

Ártatlanna…

View On WordPress

#anya #anyaság #anyánk #emberi kapcsolatok #idegesít #lélek #miért? #perverzió #tapintat

[csillamkeccarvu]

Nincs szenvedély oly démoni módon türelmetlen, mint azé, aki egy szakadék partján borzadva kéjeleg a zuhanás gondolatában.

Edgar Allan Poe: A perverzió démona

#nevermore #oblivion #enshadowed #kelly creagh #poe #edgar allan poe #a perverzió démona #the demon of perversity

[eltiron2]

Kitaláltam unalmamban egy kaját, holnap megcsinálom.

Ez ilyen emlékeztető magamnak. Pár napja vettem egy üveg vietnámi szójaszószt, because fuck you, that’s why

Igazából bélszínnel lenne jó, de az nincs itthon, de van egy csomó sertésszüzem a fagyasztóban, az sem rossz. 

Szóval előkapom az új wokomat, és kevés (úgy fél deci) olajon átfuttatok 6-8 babérlevelet (ázsiai konyha: mi európában belefőzzük vízbe a fűszernövenyeket, amivel meg is öljük az ízt), pár perc múlva kikapom, és beleszórok 4-5 apróra karikázott chilipaprikát (not food for the pussies). Kb egy perc után (nem, nem lesz hagyma) hozzáteszek pár gerezd karikázott fokhagymát is, amint ez enyhén megbarnult, rámehet a csíkozott hús (kb 40 dekával számolok). Wok, tehát folyamatosan pörgetem. Általában szeretem a mindenféle fűszerkeverékeket, de most csak sót (tengeri) és durvára őrölt színesborsot teszek hozzá. Elég bő 10 perc - a szűzpecsenye eddigre már átpirult. 

Most jöhet hosszában felnegyedelt bébirépa, bébikukorica és ha kapok valahol, akkor bambuszrügy - csak addig forgatom össze a hússal, míg át nem melegszenek a zöldségek. Most jön a képbe a szójaszósz, mert ezt az egyveleget rendesen megöntöm vele - és hagyom forrni, míg redukálódik a cucc, a szója ízét beissza a hús meg a zöldségek. A wok alján már nincs folyadék, most jön az enyhe perverzió - megöntöm a dolgot némi mézzel és hagyom, hogy összekaramellizálódjon az egész cucc, ilyen ragacsos massza lesz az egészből, kész. 

Nem fogok mellé rizst csinálni, hanem tócsnit (lapcsenyka, ki hogy szereti). Lereszelek egy nagy darab krumplit nagylyukú (helló Michelle Wild!) reszelőn, só rá, megvárom míg kiizzadja levét, kinyomkodom, majd 2 tojással és liszttel (helló, Ferenc) félfolyékony masszát csinálok belőle - valószínűleg vegetát is teszek bele, de a tumblr gasztronáci csoportja ezért a véremet venné. Ezt a palacsinta-szerű cuccost beleöntöm a csodás tapadásmentes serpenyőmbe, és szépen megpirítom mind a két oldalát - amikor kész, akkor mehet rá a mézes-szójás-zöldséges hús, félbehajtom mint egy tortillát és lehet újabb 10 kilót hízni. 

#food #énblog

[feereg]

Annak a kifogásolásnak, érvnek, hogy ,,ez csak illúzió", nincs relevanciája. Elvégre mi az, hogy illúzió? Mi nem illúzió? Mire mondhatjuk hogy valódi? És ha mondhatjuk valamire hogy valódi, annak mi súlya van? Mit számít? Mivel több önmagában? Miért foglalkozzunk a dolgok ilyenképpeni állásával? Ez tény. Más kérdés, hogy akik ezt feldolgozzák, belátják, végigpörögnek rajta, és a valódi helyett a legjobbat keresik, azok ha elég kitartóan teszik, meg is találják. A minden szempontból legjobbat: ami a legjobb érzés, ami az egyetlen, legmegfoghatatlanabb, és legszilárdabb igazságot tartalmazza, ami kizárólag a legtisztább szempontból való építés felé visz. És ez a legjobb a valóság. Legalábbis az ember számára megfúrhatatlanul és kikerülhetetlenül tényszerűen, mert ásító, tátongó, üres formaként éhező realitásigényét teljes mértékben kitölti. A legmélyebb pontján található valóságkódnak kifogásolhatatlanul megfelel. Nincs tovább. A boldogság végtelen. Mi több: határtalan. Ha ezt teljes formájában megfelelő irányú és mennyiségű gondolkodással el lehetne érni, és meg lehetne tartani, a valóságban élő, boldog lelkek tulajdonosai elpárolognának a másik szempontból való realitásból, az anyagiból. Motivációjuk semmire sem lenne, nemhogy emelni, tanítani nem tudnák környezetüket, de ott rogynának össze ahol vannak, minden akaratlagosan mozgatható izmuk elernyedne, és még lélegeznének pár napig, míg szomjan nem halnának. E nyilvánvaló céltalan és eredménytelen hülyeség a terv által nem elkerült, nem is megelőzött, hanem egyszerűen soha nem is volt róla szó. Mert eredetileg sem volt cél az utat megjárt emberek tökéletes kielégítése, mivel ez az út még messze nem az egész út. A boldogság személyes megtapasztalása nem a minden, hanem egy nagyobb terv része. A jóság még csak itt kezdődik el. Isten nem beszippant, mint egy szörnyeteg. Nem. Isten megejt, felkavar, elborít, felzaklat, megrendít, megrettent, felizgat, fölráz, megbélyegez, elcsábít, megzavar, kitisztít, földbe döngöl, felemel, megőrjít, normálissá tesz, létrehoz, megsemmisít, beültet, megbetegít, életre kelt, és megöl. Egyszóval: Isten MEGMUTATJA MAGÁT. Ez a mozzanata tündéri, nevezzük ezentúl tündérmozzanatnak. A tündérmozzanat után az embert elborítják a meglátások, a néha nem is túl finoman adagolt információk egy jó darabig. Ez kinek élvezet, ki pedig annyira nem találja a helyét, mint soha még. Akár így, akár úgy, ez átmeneti állapot. A kép kitisztul, a fény megjelenik, minden a helyére kerül valamennyire, hangsúlyozom, valamennyire. A csoda kimeríthetetlen, már maga a tündérmozzanat is. Aztán elkezdődhet az Isten kergetése. Ki milyen utakon találja magát legközelebb a tündérmozzanat állapotához. Ki milyen utak intenzív taposásán van legközelebb önmagához. Mit kell izzítania ahhoz, hogy lássa önmagát, a tündért. Imagináció. Ez a feltérképezés korszaka. Az ember a meglátott legmélység után hétköznap is egyre mélyebbre és mélyebbre, egyre finomabb helyekre kerül, a perverzió és az absztrakció olyan tisztán utat és sorsot adó, lelkesítő szintjére, mely egy nem kereső embernek bemutatva mintha maga lenne az isteni rettenet, amelyet a maga teljességében még soha senki nem tapasztalt meg. A vége, önmagunk megtalálása az élethivatás megismerése és belénkvésődése. Minden igazán érdekes emberről mondják, hogy sok időt töltött fantáziálással. És aki ilyen szinten kialakult, annak számára elkezdődhet az alkotás, az a teremtés és rombolás, melyről itt inkább nem beszélek.

[romanmigracs]

Alapvetések:

1. A nemzeti būszkeség kompenzálás és tudati parazitizmus

2. Magyarnak lenni nem érdem és nem szégyen, hanem véletlen állapot.

Intézzük el a zsidót! - EXTRA MUROS

EXTRA MUROS

Avagy mi a magyar és legyünk-e büszkék magyarságunkra?

Kollektív érdem vagy kollektív bűn?

Előrebocsátom, hogy nem tudom, mi a ún. "magyar", sőt ezidáig nemigen érdekelt. Szombaton viszont néhány szobafestő elvitatta magyarságomat, bármi is legyen az, sőt ezáltal (mi magyarok vagyunk, te nem, tehát!) feljogosítva érezve magukat, hogy jól elkalapálják a fejemet.

Van nékem egy tökfedőm, melynek neve tákijá/topi/kufi, az iszlám világban ez a hagyományos fejfedő. Én egy magyarországi nőismerősömtől kaptam ajándékba, aki Orbán, Semjén & Co. ösztönzésére már Londonban keresi kenyerét, a legutóbbi hírek szerint nem is keveset, namindegy. Szóval van nékem egy mókásnak és Magyarországon szokatlannak ható fejfedőm, kiváló csajozásra meg kíváncsi idegenekkel való szóba elegyedésre. Most is sikerült szóba elegyednem egy vadidegennel a Wesselényi utcai Nemzeti Trafik előtt, hogyaszondja:

"Nem szégyelled magad, hogy zsidó vagy, hanem még provokatívan mutogatod is!!!"

Meghökkenés > Hitetlenkedés > Düh

Jobban meghökkentem, mintha Semjén Zsolt tüllszoknyában megkérte volna a kezemet. Mivan?!!! Mivan?!!! Mivan?!!! Zsidóskodjak otthon, a négy fal között? Az a bizonyos hitetlenkedés, mikor az ember nem hisz a fülének, az agya nem bírja feldolgozni a beérkező infókat. You talking to me?  Sajnos, az illető pirospozsgás fejére kiülő gyűlölet eléggé egyértelművé tette a helyzetet, hogy itt és most, kéremszépen, kötözködés áldozata vagyok, Budapest belvárosában, egy hétvégi napsütéses napon, méghozzá egy proletár testvérem részéről, hiszen ezen sorok írója sem blogírással keresi kenyerét.

Ezidáig csak lerománozás jutott nekem, teljesen újszerűnek találtam a mostani helyzetet.  Hann Péter és a Tett és Védelem Alapítvány szerint Budapest fele antiszemita, de "a  legtöbb antiszemitát a leggazdagabbak között találjuk", de hát ilyen peches vagyok, nekem egy csóró antiszemita jutott. Úgy éreztem, hogy méltatlan és gyáva cselekedet lenne, ha szimplán közölném, "de hát én nem is vagyok zsidó", úgyhogy miután némi hitetlenkedő hápogás követően visszanyertem a beszélőkészségemet, felszólítottam az idegent, hogy ne szólítson le vadidegen férfiakat az utcán, inkább a kedves édesanyjával létesítsen szexuális kapcsolatot,  én nemrég még jattot is adtam a nagyon tehetséges anyucijának, sőt felrúglak, le se esel, feldugom a golyóidat a seggedbe stb, stb,, elnézést, de mint már jeleztem, proletár környezetben szocializálódtam. Egy pc, toleráns liberál bizonyára megsimogatja a vöröslő fejű munkásembert és empatikusan megkérdezi, hogy "Mondd, ó, embertestvérem, mi a te frusztrációd valódi oka és segíthetek-e neked bármiben."

Ekkor megérkezett az erősítés, a jómunkásember kollégái és némi szóváltást követően az alfahím kiadta a utasítást:

"Fiúk, nézzetek szét, hogy merre vannak a kamerák, most elintézzük a Zsidót."

Ekkor a sorok írója rugalmas elszakadó hadműveletbe kezdett, taktikai visszavonulást végrehajtva az ősi magyar harcmodor szerint, hátrafelé anyázva ("Sokan vagytok, bátrak vagytok! Csürhe! Csürhe! Csürhe!").

A történetnek még nincs vége.

Még hogy nem a sapka teszi az embert. Ezidáig boldog biztonságban magyar állampolgárként éltem, egy tarka közösség részeként, reformátusok, katolikusok, hitgyülisek, zsidók, vallástalanok, alkoholisták és más drogosok, pinabubus heterók, seggkedvelő buzik, lefetyelő leszbikák, autósbosszantó biciklisták, biciklistabosszantó gyalogosok, gyalogosbosszantó hajléktalanok, tojásfejű egyetemisták, büdös prolik, bajkeverő romkocsmalakók, ködevő liberálisok, ostoba nácik, sörivó bunkók, borivó sznobok, rohadt korrupt gazdagok, rohadt korrupt szegények, északias szőkék, balkáni barnák és festett tiritarkák stb. de most néhány arc közölte, hogy LÓFASZ. És mivel nem "magyar" vagyok, hanem "zsidó", hát nekik bizony most joguk van elintézni engem.

Ezúton közlöm mindenkivel, hogy fel van baszva a zagyam!

Mi a magyar? Mi a magyar nemzet?

A zsidók amúgy nem magyarok? Radnóti? Dagadj, honfikebel, nézd, ezen kis nép mennyi Nobel-díjast adományozott a világnak, például elüldözés formájában. És mi van a szabad identitásválasztással? Egy részeg szobafestő, egy Orbán, egy Vona vagy egy bizottság döntsön ebben? Genetikailag osztrákok, nyelvüket tekintve finnugorok csoportja? Állampolgárok közössége? Aki adót fizet? Államnemzet vagy kultúrnemzet: a székelyek magyarok? A csángók? Közös történelmi kudarcélmény: akinek fáj Trianon? Bűnközösség: a magyar nemzet kirabolt és kínhalálba küldött százezrei miatti cinkosság és hárítás? Közös eredet: kidobjuk a kun kalapot is? Ha Amerika a népek olvasztótégelye, akkor mi a Kárpát-medence?

Etnikum, nyelv, kultúra, sorsközösség? A Londonba kitántorgott magyar magyar-e? És a magyarabok?  Szolidaritás sohasem látott, ismeretlen emberekkel? "Közös lelki alkat" (Sztálin) vagy esetleg ahogyan az a másik komcsi nemzetkarakterológus kifejtette, viszonylag kis területi elhelyezkedése ellenére sokszínűségében egységes (Hamvas B. - Az öt géniusz). A közös együttélésre való törekvés? Akkor a nácik nem magyarok? Gyurcsány tagja a nemzetnek, bár "saját nemzetére támadt"? Orbán és üzlettársai ezek szerint nem a magyar nemzet részét képezik, hiszen cinikusan, nemzetünkre tapadt parazitaként pusztítják lakóközösségünket? Akik egy viszonylag apró, viszonylag szegény, de viszonylag jó helyen fekvő országot eladnak Putyinnak, hogy megtömhessék a zsebüket, azok magyarok-e?

Mi a nemzeti érdek? Ezek szerint nemzeti érdek az ún. nemzeti burzsoázia (valójában a piacon versenyképtelen álvállalkozók) közpénzen való hizlalása? Megannyi kérdés.

Ezidáig abban a tudatban éltem, hogy magyarnak lenni a véletlen műve. A magyarnak a szüleiben gerjedelem ébred, oszt tessék, máris egy újabb élet az amúgy is túlnépesedett Földön, karmától/Isteni akarattól/véletlentől függően annak szegényebb vagy gazdagabb, boldogabb vagy boldogtalanabb részén, valamilyen közösségbe beleszületve, ezen sorok írója történetesen a magyarba. Things happen, ahogyan a művelt külföldi mondja. Úgy gondolom, hogy magyarnak lenni állapot, nem érdem vagy szégyenteljes baleset, egy vagyok a néhány milliárdnyi egyedet számláló ön- és közveszélyes emberi fajból, oszt csókolom. 

Büszke legyek-e a magyarságomra?

Neadjisten szégyeljem a magyarságomat? 

Kollektív érdem és kollektív bűn?

Senki sem kérdezte, hogy magyarnak akartál születni, nem egy zsűri adományozta magyarságodat érdemeid elismeréseképpen. Magyarként születtél, mint ahogyan férfiként vagy nőként, barnaként vagy szőkeként, magasként vagy alacsonyként. Imigyen, ha azt mondod, hogy "büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok", kábé ugyanazt jelenti, mintha arra lennél büszke, hogy pisze az orrod vagy zöld szemeid vannak.

Mivel a magyarságod nem személyes választás vagy versenyen elnyert jutalom, hanem születés révén meghatározott törzsi hovatartozás, büszkeségről (Nobel-díjasok! Európa védbástyája! Puskásöcsi!), se szégyenről (tízmillió fasiszta!, utolsó csatlós) nem érdemes beszélni, elégedettnek vagy elégedetlenek sem lehetünk magyarságunkért: ezt dobta a gép.

Ugyanígy arra sem lehetünk büszkék, hogy embernek születtünk, hiszen az emberiség is bővelkedik aljas gazemberekben (lásd. politikusok), akik az egész emberi fajt nevetségessé teszik, beleértve azokat, akik szorgosan elviszik kicsiny szavazataikat a pártok és politikusok oltárára. Vannak magyarok, akiknek magyarsága emeli közösségünk fényét, és vannak, akik miatt a fél világ rajtunk röhög vagy bosszankodik. Büszke lehetünk Petőfi-Petrovicsra vagy Szent-Györgyi Albertre, de nem Orbánra, Gyurcsányra, Vonára, akik pszichopata bűnözök, hiszen politikusok, akik bűnbandát szervezve egy egész ország kirablását tűzték maguk elé célként. "A hazafiasság a gazemberek utolsó menedéke". (Samuel Johnson) A nemzeti nagyságokkal való handabandázás közönséges bűnözök üzelmei paravánjául szolgál, elég az SZDSZ akciójára gondolni, mikor Kossuthot és társait plakátokon az SZDSZ szellemi elődjeként reklámozták, egyfajta legitimációként. 

Mindenki önmagáért felelős. mindenki csak önmaga teljesítménye miatt büszkélkedhet/szégyenkezhet. Esetenként büszke lehet egy ember, hogy rendes, becsületes, sikeres ember (de nem azért, mert az emberiség tagja), vagy azért, mert kultúráját nem szaniszlói szinten ápoló magyar (nem azért, mert történetesen magyarnak születtél). Szégyenkezzem Auschwitzért, de legyek büszke a Nobel-díjasainkra? Húzzam ki magam 1956 miatt, de sunyuljak-nemmagyarozzak a Rákosi-Kádár korszakért? Labancok vs. kurucok? Legyek büszke a 3-6 miatt? Baszom, azóta már "lesüllyedtünk" a brazil harmadosztály szintjére, ráadásul jelen sorok írója 5 méterről elhibázza a kaput. Érdekesen hasadt lelkiállapot ez a nemzeti büszkeség (vagy szégyen). Hetediziglen büszke vagy bűnös? Kollektív érdem és kollektív bűn? Apámfasza.

Azt megértem, ha valaki a csemetéjére büszke: azonos gének, saját nevelés, oktatás, lemondás, erőfeszítés a siker érdekében, hús a húsomból. Nade Mátyás király? Mi közöm-közünk hozzá? Segítettük vagy gátoltuk sikerében? Rovásírás? Hábazmeg, ne jöjjön senki a sumérokkal, hiszen nagyjából egyszerre mászott le az egész ősemberiség a fáról és nem egy speciális ősmagyar petesejtből születtünk egy ornitológiai perverzió következtében.

Másrészt teljesen igazságtalan, sőt felháborító, hogy egy sikertelen magyar arra legyen büszke, hogy a sikeres magyarokkal virtuálisan együtt bandázhat. Mi köze Pincekocsmai Übermagyarnak vagy az államigazgatásban-pártbürokraciában könyöklő senkinek a magyar űrutazó milliárdosunkhoz? Ettől nem lesz se sikertelenebb, se sikeresebb kocsmatöltelék/irodakukac lúzer minőségében, pusztán attól, hogy mindketten tudnak magyarul. Oktatta, ruházta?

Milyen alapon akar részesülni sikertelen fasz magyar egy sikeres magyar sikereiből? Azért, mert magyar? Fizessek még egy fröccsöt, magyar vérem? Hány fröccsre értékeled a magyarságod? Milyen előjogokra tartasz magyarságod okán igényt? Ha csak a magyarságodat tudod felmutatni teljesítményként, akkor tűz van, babám.

Ez igazságtalanság, véreim, ne lopjuk a sikert, hanem küzdjünk meg érte. Magyarnak lenni nem önérték, hanem állapot, sikeres magyarnak lenni viszont valóban értékelhető teljesítmény, amire büszke lehet az elkövető. "Rúgtunk egy gólt", mi?! Mikor végeztél társadalmi munkát utoljára? Mondok egy könnyebbet: mikor hallgattál Lisztet vagy Bartókot? Mondok egy még könnyebbet: mikor olvastál utoljára - nem Blikket, nem ám -, hanem egy könyvet? Vagy a legegyszerűbbet: mikor kapcsoltad ki egy kis időre a tévédet/fészbukkodat/internetedet, hogy megpróbálj egy rövidke ideig önállóan gondolkodni?

Epilógus:

Van még remény: fél óra múlva összefutottam a sarki CBA-ban egy fickóval, akiről kiderült, hogy a kötözködő cimborája. Megszólított és mentegetőzni kezdett: bocsánat, hülyék a cimboráim...

Van még remény. 

(a blogbejegyzés Andrei Plesu "Mandria de a fi roman" esszéjének felhasználásával készült)

#mi a magyar #magyarság #magyar nemzet #nemzeti būszkeség #nemzeti szégyen

[ramaxx]

...hogy mi az a perverzió? Ki dönti el? Milyen alapon? Szerintem az a lényeg, hogy mindenki élvezze, amit csak lehet, amikor csak lehet. 😃 Ha nem sérti ezzel mások köreit, akkor miért ne? Neked is van különleges élvezeted? 😉