#beletörődtem

[faszom-azegeszbe]

Mikor már beletörődtél abba hogy veled van a baj, jön valaki aki ugyan annyira "beteg" mint te és rájössz, hogy a világgal van baj nem veletek.

#magyar #perverzió #szerelem #világ #beteg #beletörődtem #baj

[stickalittle]

Anyámat el akarom vinni rehabra.

Foglaltam is időpontot az orvoshoz egy hónappal ezelőtt. Nov. 4-re kaptam időpontot. Kis aggodalomra adott okot, hogy nov. 4 az szombat. De megnyugtattam magam, hogy biztosan már annyi a beteg, hogy szombaton is rendelnek, és tulajdonképpen nem is akartam az a nehézfejű kuncsaft lenni, aki értetlenkedik, úgyhogy beletörődtem, hogy ha szombat, akkor szombat. Persze azért abban a hónapban négyszer is megnéztem az időpontról szóló visszaigazoló e-mailt, hogy egészen biztosan nem én néztem el a dolgot. De nem. Ott szerepelt, hogy november 4. Úgyhogy szombaton bepakoltam anyámat a kocsiba, és bevittem a rendelőbe. Persze parkolót még szombaton sem találni, úgyhogy a rendelő előtt kipakoltam anyámat, hogy ne kelljen annyit mennie bottal, én meg majd keresek parkolót távolabb. Már éppen indultam volna, amikor kijött a portás, és nevetgélve közölte, hogy márpedig itt rajta kívül nincs senki. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy fel kellett volna vállalnom a nehézfejű kuncsaft szerepet, mert most már innentől a szerencsétlen hülye fasz szerepet tolom. Megkérdeztem a portást, hogy akkor ilyenkor mi van. Ő nem tudja, de talán érdeklődjek az ötszáz méterre lévő kórházban. Arra gondoltam, hogy ott aztán végül is mi a faszt tudnának mondani arról, hogy a betegirányító adott nekem egy szar időpontot, én meg itt kóválygok anyámmal, mint postás a levéllel, aki egy másik faluban keresi a Kossuth utcát. De persze, ha már itt vagyok, végül is mit veszíthetek, ha ott is téblábolok kicsit? Úgyhogy anyámat visszapakoltam a kocsiba, és irány a kórház. Parkolót is találtam a közelben, kb. akkora üres helyet két autó között, ahová egy nyuszimotor fér csak be. Mondom, nekem ez elég, én ide beteszem az autót akkor is, ha az előttem parkoló rám hívja a halálfalókat. Valamit biztosan rám hívott, mert kiszálltunk a kocsiból, és elkezdett esni az eső. Mindegy, ez pont jól illett a kedvemhez, úgyhogy esőben mentünk a kórházba. Portás. Ez is nevetve mondja, hogy nincs rendelés. Úgy látszik, itt valamilyen ellátmányba kapják a portások a füvet. Mondom az orvos nevét, akihez az időpontot kaptuk. A portás közli, hogy hát pont ő az ügyeletes az intenzíven. Meg van-e vele beszélve a dolog? Akkorát bólintottam, hogy leesett a fejem. Hát persze, hogy meg van vele beszélve. Azt sem tudtam, ki az. Akkor menjünk fel az első emeletre, ott van az intenzív. Mentünk. Az intenzív előtere tökre kihalt volt. Mondjuk, mégis, mi lenne egy kórház intenzívjének előterében, sajtpult? Sajtpult nem volt, de volt egy kaputelefonszerűség. Na, ezt megnyomkodtam, mire előkerült egy nővér, akinek mondom, hogy itt kérem én jelenleg át vagyok baszva időpontilag, és ha már így esett, akkor beszélnék a főorvosúrral. Oké, szól neki. Jött az orvos, ki is kerestem a telefonomon a levelet, amit mutatok neki, hogy bizony ez a helyzet, és a történetben én vagyok a kisebbik hülye. Nézi az orvos, aztán közösen, teljes egyetértésben megállapítottuk, hogy az időpont rossz. De mindegy, ha már itt vagyunk, akkor a folyosón megnézi anyámat. Megnéztük anyámat. Olyan volt, mint előtte. Szóval oké, akkor nem kell már bejönnie, mert látta, de én jöjjek be 7-én szerdán, és akkor beviszi a gépbe, felveszik rehabra. Hát, kurvára örültem, mégiscsak a tenyerén hordoznak a halálfalók, sikerült elintéznem a dolgot, majd hetedikén szerdán én bejövök, hozom anyám papírjait, és mindent elintézek. Anyámat be a kocsiba, és haza. Ott jutott eszembe, hogy baszd meg, szerda nem 7-e, hanem 8-a. Úgyhogy nem csodálkozom semmin.

[szuksegallapot]

VÉGRE!

Augusztus 17-én rendeltem meg cég által a monitort home office-hoz (Japánból érkezett, gondoltam 1-1,5 hónap lesz, mire ideér.. )

Már beletörődtem, hogy karácsonyig nem lesz ebből semmi, de MA, november 3-án jött az email, hogy beérkezett a monitor és átvehetem az irodában 🥳

#el sem hiszem

[zoeeozzoeeoz]

Lépd át, nem érdekel ez téged!

Megint munka :S Sokáig a draftban volt, most is gondolkodtam rajta hogy kitegyem, de végül is, nem bántok vele senkit.

Mivel, elég sokat emailezek, hozzá tartozik a munkámhoz, mindenféle hivatalos cuccot, megrendeléseket stb rendezek így. Ezeket, természetesen céges emailen, de mivel kis cég, és 99%-ban csak én használom, így nincs külön nevesítve, maradt a Főni nevén az egész. ( ffi név) Azoknak a Vevőknek, akiknek innen küldök dolgokat, jelzem mindig, hogy milyen néven fog érkezni , nehogy kukázzák egyből. Azon kívül, mindig aláírom, xy (saját,női név) +cég név. Évekkel ezelőtt, jeleztem, hogy változtassuk meg a nevet, az enyémre,de bizonyos okokból nem lehet, én meg beletörődtem, hogy hiába írom alá, 99%-ban a Főni nevének megszólításán jön válasz. Volt hogy hetekig leveleztem így valakivel, majd mikor felhívták a Főnit, és nem volt naprakész a dologban, akkor végre megnézték hogy kivel is leveleztek eddig. Volt, aki meg is jegyezte, hogy jajh de jó, hogy személyesen a főnökkel tudják megbeszélni, nos, meghagytam ebben a hitükben, annak ellenére, hogy ebben az esetben is ott virított a nevem minden levél alján. Gondoltam, 1x csak elolvassák. Nem olvasták. Nagyon ritka, ha valakinek feltűnik. Többnyire nyomnak egy választ, és a címben szereplő névnek címeznek. Egy bizonyos szolgáltatást is végzünk, emiatt is voltak már félreértések, az email címünk bekerült céges levelezésekbe,sorra kaptunk olyan anyagokat, amiket nem kellett volna. Meg jeleztem vissza hogy mi csak egy szolgáltatást végző cég vagyunk, más elérhetőségen keressék az ügyfelüket. Ezekből tanulva, most már a Vevő saját címére küldjük az anyagokat, és majd Ő tovább küldi azoknak akiknek akarja. Volt, hogy kivételesen elolvasták az aláírásom, de azt hitték, hogy az asszisztense vagyok az ügyfelüknek. Mondjuk, néha úgy is érzem magamat, mintha mindenki titkárnője/asszisztense lennék. Na de a lényeg, ami miatt megint ki írom magamból ezt a szemetet:

Hónapok óta kínlódtam, hogy a 10+ éve jól működő , de az utóbbi fél-1 évben, sorozatos problémákat/gondokat generáló céges kapcsolatot lecseréljem. Nem jó szívvel, de olyan mértékeket öltött a dolog, hogy muszáj voltam meglépni. Felkutattam,megtaláltam, lebeszéltem, és el is indítottam velük amit kellett. Számtalanszor beszéltem velük telón, voltam bent személyesen, írtam emailt, mindig át ment, hogy én csinálom, én vezetem, én viszem stb. Erre most, mikor beélesítettem mindent, sorozatban kapom a válasz emaileket tőlük, hogy "Kedves "f��ni neve" " ..........Ma reggel, mikor megint átkereszteltek, gondoltam telón, szóban okézom le az aktuális dolgot, és megemlítettem nekik, hogy továbbra is Én vagyok a túlvégen, továbbra is én intézem, stb. Nem értették miért mondom, de jeleztem hogy másnak címezték az utóbbi 4-5 levelüket. Itt is kiderült, amit fent is leírtam, hogy nyomtak egy választ, és a címben szereplő névhez címeztek. Azon kivűl, hogy ez számomra elég idegesítő, tudom, ez egyéni szoc probléma, de felveti a kérdést, hogy vajon emberek, mennyire figyelmesen olvassák el, azt amit írok, mondok, amit kapnak emailben. Mennyire figyelnek oda, jelen esetben a munkájukra.

Lehet, csak az a bajom, hogy volt egy munkahelyem, ahol az álltalam átadott munka után, más "aratta le a a babérokat", másnak volt jó, aki sehol, egyetlen szóval sem említette meg , hogy az én kezem is elég vastagon benne van a dologban. Ha szóltam, a válasz az volt, "Neked ez a munkád!". Se szóbani elismerés, se egy köszönöm, sehol nem szerepelhetett a nevem, az esetleges jutalom/emelés/stb -ben sem szerepeltem. Az illető viszont egyre magasabbra lépkedett, egyre nagyobb hatásköre lett. Semmi féltékenység nem volt bennem, örültem a sikerének, de ott volt a keserűség a háttérben, hogy soha, semmi, még egy köszönöm se, csak " Hát neked ez a munkád!". Elkezdtem vissza venni, ami nagyrészt rajta csattant. A lebaszásokat persze én is megkaptam, majd kiléptem. Az utódom, nem dolgozott ennyire a keze alá, majd kb fél év múlva mindkettejüket kirúgták. Nem ezt akartam, csak Én akartam kilépni ebből az egészből. Gondoltam, majd talál egy másik hülyét magának, meg onnan csak felfelé lehet bukni. Nem így lett. Ez viszont, annyira belém vésődőtt, hogy azóta bárhol, bármilyen témában felmerül ennek a szikrája, azonnal elkezd villogni a fejemben a lámpa. Meg nem utolsó sorban, meghúztam a határokat. Ha értelmét látom, oda pakolom magam. Ha nem, akkor várok, annyit adok magamból, amennyi szükséges, aztán ha nagyon nem, akkor lépek. Meg rájöttem, hogy nekem, ahogy idősödőm, rohadtúl nem fekszik a csapat munka. Nekem az jött le, hogy csak magamra számíthatok. AZ van megcsinálva jól, amit én megcsinálok. Ne legyenek elvárásaim mások felé. Nekem nincs olyan hogy lehetetlen, hogy nem lehet. Mindent meg lehet oldani! Még soha nem csináltam valamit? Majd most fogok! Megtanulom, és csinálom. Utána megyek, kinyomozom, megcsinálom. Addig nem engedem el, amíg jó nem lesz! A határ időket meg én szabom. De addigra 1000% hogy készen is lesz! Nem érzem magam nagyképűnek, inkább határozottnak. Olyanokkal tudok együtt dolgozni , akik akarnak dolgozni! Tudok alkalmazkodni, a cél érdekében, de a tutyi-mutyi, megoldásokat mástól váró emberektől kiráz a hideg.

#napi felesleges off. #napi én off

[napialmaim]

Horrorfelvonó

Hogy egy 150 éves bérház liftjében utazgattam fel-le egész nap, és a hideg rázott tőle. Olyan hangokat adott ki, hogy rendesen beletörődtem, hogy ott fogok meghalni. Próbáltam megtippelni, melyik hang lesz a vesztem.

Az utolsó előtti utamon már olyan ívben ment a lift, mint búcsúkon a maxon járó óriáshinta, az utolsó körön pedig egy ló húzta fel az emeletre, aztán megkértek, hogy többé ne használjuk

[legnagyobb-hiba-voltal1030]

Én egyszerűen beletörődtem,hogy van olyan,hogy TE és van olyan,hogy ÉN.

Olyan,hogy “mi” már nincs :)

[nemondoksemmit]

“Koncentrálj…

kutass a múltban…

azután pedig mondd ki a varázsigét:”

MÁR ELMÚLT / ELFOGADTAM / JÓL CSINÁLTAM / ÍGY KELLETT LENNIE / LESZAROM / A RÉGI SZÉP IDŐK / BELETÖRŐDTEM / MÁR A MÚLTTÉ / AZ AKKOR VOLT, MOST MOST VAN

#tumblr magyarorszag #sajatgondolat #sajat iras #sajatposzt #sajatidezet #magyar tumblisok #magyar tumblr #boldog vagyok #boldog akarok lenni #gondolataim #ez az élet #élet

[fubenalvo]

Végre alszom

így nagyjából 5 év után. Még én sem akarom elhinni, de több mint 2 hónapja minimális amikor éjjelente megébredek. Amikor igen, az meg telihold, de ennyit kibírok. A végén még kiderül, hogy tényleg nem fejben volt a gond, hanem vagy nem nekem való dolgokat ettem, vagy a nagyon masszív D vitamin hiányom. Bár néha még arra a a hatalmas szteroid adagra is gyanakszom, amitől teljes mértékben megszünt a hát és csuklófájdalmam.

Valószínűleg nem fog kiderülni, hogy mi kattintott rendbe az alvással valamit. Bár a szteroid volt az összes közül az első, attól nagyjából az első naptól mélyen és jól aludtam, a leállás kicsit zötyögött kb. egy hétig, majd újra ment az alvás.

A D vitaminom meg most ment először 40 fölé az elmúlt 10 évben, dokiknak már nem merem mondani, hogy mennyit szedtem önhatalmúlag 2 hétig. Most pedig beálltam 5000-re és inkább nézetem magamnak. Az orvosi receptre kiváltósból évekig 2000-et szedtem, amivel eddig egyszer sikerült 25-ös eredményt produkálnom, nyáron, úgy hogy februártól kb trikóban és kisgatyában futottam. Az átlag mégis 17-20 között mozgott. Úgyhogy a menjek többet napra fényvédő nélkül tanács nem igazán vált be.

A másik pedig, hogy újra eszem hetente legalább 2-3 alkalommal csirkét és halat, emellé lecsúszik 2-3 avokádót, 5-6 tojás és félvödörnyi görögjoghurt. Részben mert 1-2 dietetikus beszélt a tryptophanról, illetve spektrumos dolgokkal kapcsolatban is feljött. Viszont összességében megbízható kutatást sem én, sem a jobbik felem nem talált, csak annyit, hogy az étrendkiegészítős formát inkább kerülni érdemes. Ettől függetlenül adtam a dolognak egy esélyt és most már nem merem abbahagyni, mert annyival jobban működök.

Nem tudom, hogy a három közül melyiknek lett ilyen szuper hatása. Mert én már tényleg beletörődtem, hogy soha többet nem alszom rendesen.

[semmikozod]

Nem adtam fel, csak beletörődtem...

[csakegyidezetes]

Én voltam a szellő a szélkakasodhoz.

Akármerről közelítettelek meg: az ellenkező irányba fordultál.

Kitartottam, mindent bevetettem, igyekeztem kiszámíthatatlan lenni, de Te átverhetetlen voltál.

Csak távolról figyelhettelek, bele kellett törődnöm, hogy egy angyalnak nem az ördög mellett a helye.

Márpedig én maga voltam az ördög.

Túl ártatlan voltál, a glóriád a fejed fölött díszelgett, a szárnyaid vakítóan fehérek voltak az én sötét lelkemhez képest.

Beletörődtem.

Néha muszáj lemondanunk arról, amit a legjobban szeretnénk.

De remélem egy nap majd rájössz, hogy én voltam az egyetlen szellő, ami nem irányt akart mutatni.

Egyszerűen csak azt akartam: felém fordulj végre.

#idezetek #magyar idezet #idézet #saját idézet #magyar idézetek #hungary #magyar #saját

[prologusblog]

J. L. Armentrout: Obszidián (Luxen 1.)

„Az ​újrakezdés szívás. Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk – éppen az utolsó gimis évem előtt –, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült. Aztán a srác megszólalt. Daemon dühítő. Beképzelt. Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De…

View On WordPress

#ajánló #fantasy #Könyv #könyvajánló #Könyvmolyképző Kiadó #paranormal romance #projekt #prológus #romantikus

[ntoth413]

Már beletörődtem, hogy sosem lehet tudni ki marad mellettem az út végére.

[zoeeozzoeeoz]

Uncsi morgolódás, menj tovább!

Ma , úgy látszik, ilyen napom lesz. Vagy legalább is, így kezdődik. Tudom, hogy mi emberek különbözőek vagyunk, különbözően gondolkodunk, teszünk meg ua azt a dolgot, stb. Azt is tudom, hogy a tesók is lehetnek nagyon mások. Ezt tapasztalom is. Ma is. A lakást sajnos még mindig nem tudtunk eladni, de vannak vele kapcsolatos ügyintézések. Mindig akad valami. Ezeket én automatikusan intézem is. A tesóm, már jó régen, a legelején, rám tolt minden e fajta dolgot, már nem is emiatt morgolódóm, csinálom. Ha rákérdez valamire, mondom h elintéztem, vagy folyamatban van vagy bármi. Ma hajnalban, ( fél 6-kor) elkezdett nekem üziket írni cseten, hogy ott van a lakásban, és miket tapasztal. Mondhatni tudósít. Kiderült az is, hogy miért van ott. Valami csoda folytán, nem engem utasítgatott hogy ez meg az van, intézkedjek, hanem ő saját maga intézkedik. Majd később felhívott, és elmondta hogy mit intézet. Semmi utasítgatás, semmi hárítás. Mondjuk beszélni nem tudtunk,mert ő elmondta amit akart, kérdezett ugyan, de a válasz már nem érdekelte, majd letette hogy siet a buszhoz. Lényeg hogy eggyel kevesebb dolgot kell nekem intézni. Majd pár perc múlva felhívott a felső szomszéd, ( vele is volt dolga ) hogy most mennyire vegye komolyan a tesómat, mert hogy megszokta hogy én intézkedek, és most akkor biztos hogy az van ami? Aztán felhívott a közös képviselő is, ue a csodálkozással, és megerősítésre várva. Én megy így........nem tudtam hova rakni sem a tesóm aktivitását, sem a másik két ember reakcióját. Lényeg. Én szó nélkül intézem ami adódik, és ha rákérdeznek , mondom h folyamatban , vagy elintézve. A tesóm végig tudósít mindent, majd az érintettek megerősítést várnak tőlem. Valamit nem látok? Nem tudok? Vagy az érintetteknek fura a tesóm? Az nem lehet fura, hogy ő is intézkedik, hisz ő is tulajdonos. Miért várnak megerősítést tőlem? Én egyelőre örülök hogy végre ő is aktivizálja magát, és kevesebb dolgot kell nekem intézni.

Aztán ahogy beértem a munkahelyemre, már a parkolóban elkapott egy vevőm, közölte h majd jön, és ezt meg azt fog venni/intézni nálam. Oké. Gyere. De ezt miért közli velem a parkolóban?

Nyitás előtt be szoktam érni, mert vannak dolgok, amit minden reggel meg kell csinálni nyitás előtt, és nem csak a táblát fordítom meg h nyitva. Meg a sok munka miatt is hamarabb járok be, mert a délutáni túlóra valahogy nem fekszik nekem. Akkor már nem vagyok produktív, csak kínlódók, több időbe telik minden, meg a vevők is addig jönnek, amíg ég a lámpa, és csodálkoznak h zárva az ajtó, de nem olvassák a zárva táblát. Számukra amíg ég a lámpa, addig nyitva vagyok,mert itt vagyok. Csak dolgozni nem tudok emiatt. Szóval jobb nekem a reggeli túlóra. Na de így is van, és volt ma is, aki majdnem berobbant a zárt ajtón, mert azt hitte nyitva vagyok. És néz rám értetlenűl, meg lebasz, hogy miért van az ajtó zárva. Hát azért, mert majd csak 2 óra múlva fogok kinyitni?! Akkor meg miért vagyok itt??? CSAK! Nem mindegy? Pedig szemmagasságban, jól látható helyen van a nyitva/zárva tábla, és a nyitva tartási idő tábla is, de senki nem olvassa, akkor sem ha lepattannak az ajtóról, és inkább lebasz, hogy hogy képzelem, az helyett, hogy elolvasná. Jóóóóó, senkit nem kergetek el, meg próbálok még ehhez is jópofit vágni, és kedves maradni, elvégre ők hozzák nekem a bevételt, csak na.

Úgy látszik ma ilyen napom lesz/van. Magamban morgolódók, keresem néha a kandi kamerát, néha megállok, hogy "ez most mi a franc volt? ", és utána robogok tovább. Nem engedem magamban mélyre ezeket a dolgokat, max a morgolódásig jutok, de van mikor sok ilyen van nagyon rövid idő alatt, és akkor csak nézek, hogy most akkor mi van. Beletörődtem én már nagyon sok mindenbe. Elfogadtam, nagyon sok mindent. Ha nem, akkor kizártam. Ha nem tudom megoldani, megváltoztatni, megtettem ami rajtam múlt, és még sem, akkor minek engedjem mélyre, minek lelkizzek rajta?! Tudom magamról, hogy extra érzékeny vagyok. Sok olyan dolgon fennakadok, észre veszek, amit más észre sem vesz. Mondhatni lelkis vagyok, de utálok lelkizni. Mivel ennyire érzékeny vagyok, ezért igyekszem gyorsan letudni azokat a dolgokat, és nem mélyre engedni, ami bántóak, idegesítőek. Azt is utálom, ha engem elemezgetnek. Utálok én is mást elemezgetni. Nem vagyok önmarcangoló, hibáztató. Van hogy magamba roskadok, de ki nem? Most is magamat elemezgettem. Brrrr......gyorsan be is fejezem.

Cső!

[dobd-ki-az-eterbe]

24. nap

Még mindig sokat jársz a fejemben. Szeretném megosztani veled mi történik velem. De nem fogom. Érdekesnek találom, hogy napi egyszer látom hogy online vagy, és mindig reggel, utána meg nem. Borzasztó érdekes, de nem tudom mi történik veled. Hjaj 24. nap… mindjárt egy hónap… igen… lassan egy hónapja nem beszélünk, nem fekszünk le egymással. Bassza meg kúrva büszke vagyok, hogy jó úton vagyok. Bár zavar hogy nem beszéltük meg, nem zártuk le, de már beletörődtem, hogy nem valószínű, hogy fogunk is.

Lazaság van most…

2023.01.10. 00:14

[evaldmark]

Álomnapló #1

Szóval azzal kezdődött, hogy egy páran elmentünk egy helyi könyvtárba, mert történtek dolgok. Nem tudom pontosan mik, de hogy valamiért a könyvtár tűnt a megfelelő helynek a nyomozás kezdetéhez. Viszont nem volt olvasójegyünk mindannyiunknak, de hát úgy voltunk vele, hogy akkor már belógunk, amig nem figyelnek az információnál. Ez kettönek sikerült, nálam meg pont odafordultak, úgyhogy téblábolnom kellett az előcsarnokban, majd egy "mindent vagy semmit" mozdulattal egy kevésbé jó időpontban kilöttem és befutottam én is, de sajnos láttak. Úgy voltam vele, hogy nem baj, megtalálom amit akarok, aztán mehetek tovább, csakhogy egy talpig fekete viktoriánus ruhákba öltözött férfi nyakon csipett és mondta hogy kifizeti nekem az egynapos látogatójegyet. Nyilván nekiálltam vitázni, de nem.nagyon érdekelte, én meg végül beletörődtem. Aztán félrehivott és közölte, hogy én is közéjük tartozom és ha meg akarom ismerni őket, akkor használjak egy bizonyos liftet az épületben és menjek a harmadik emeletre és keressem őt. A nevét is megmondta, de arra már nem emlékszem. Na, megtaláltam a liftet, bár ott egyértelműen nem szabadott volna liftnek lennie, és ilyen nagyon régi fajta volt, amiél azt is csodáltam, hogy egyáltalán az ajtói bezáródtak magától. Csupa réz, meg fa, meg tükör, nagyon fancy volt. Azonban a harmadik emelet helyett a másodikon szálltam ki, mert nem is tudom, jó ötletnek tűnt. Az egész emelet nyitott volt, rengeteg ablakkal, és egy körbefutó balkonnal, ami még hozzá tartozott. És nem csak könyvek voltak ott, hanem díszek, játékok, zenedobozok, girlandok, meg rengeteg karácsonyi dolog. És nagyon sok minden mozgott magától, de tudtam, hogy nem elemek mozgatják őket, hanem varázslat, És nem csak emberek látogatták, hanem varázslók, boszorkányok, tündék és tündérek és rengeteg egyéb varázslatos faj. Rögtön ki is szúrták, hogy én csak ámulok körbe-körbe, és egy boszorkány meg is kérdezte, hogy én vagyok-e a legújabb pártfogolt, és hogy menjek a harmadik emeletre, mert már várnak rám. Megköszöntem, és így is tettem. A harmadik emelet egy szoba volt, kevesebb nyilt térrel, égig érő könyvespolcokkal, és az ablakok előtt el volt húzva a függöny. A terem közepén egy nagy asztal volt, ami körül már ültek, és ott volt az a fekete ruhás alak, aki rám talált. Egy szék szabadon volt nekem hagyva mellette, amit el is foglaltam. Bár egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy mind férfiak, rendkívül elegáns ruhában - bár nem mind emberek -, én meg ott sima utcai ruhában voltam és azt se tudtam, mi történik. Nagyon nem is magyarázták el, csak közölték, hogy lesz a szabadban egy nyílt filozófiai vita, amire oda kell figyelni, mert hogy olyan varázslatokat használnak, ami nincs teljesen szabadalmaztatva, és oda kell figyelni majd rájuk. Aztán a gyűlés ment tovább, amiből továbbra se értettem túl sok mindent, de a végén a pártfogóm megdicsért, hogy nagyon jól vettem az akadályt, meg meg is ölelt, mert tudta, hogy ez nekem sok volt így egyszerre. Aztán délután mi is kimentünk a vitára, és tudom, hogy csillámporral kellett fizetni. Az egész liget ilyen nagyon világoszöld volt és mindenki pasztell színű ruhákat viselt, meg szalagokat, és az egésznek ilyen nagyon könnyed hangulata volt. Voltak zsúrkocsin szines kis sütemények, meg tea, és a központi pavinlonban kapott helyet ez a filozófiai vita, ahova már elkezdtek gyülekezni az előadók, szintén midenféle fajból. Aztán elkezdődött, és nem tudom, hogy mi volt, de egy ponton felhivtak vissza a gyűlésterembe, hogy valami aggodalmukat megvitassák. Mert valaki eltűnt, és rá pár perccel már arra sem emlékeztek, hogy egyáltalán létezett. Úgyhogy ez volt az a varázslat, amit igy használtak és nem kellett volna, szóval rám bízták, hogy valahogy vegyem rá őket, hogy hagyják abba az egészet, amíg ők kitalálják az ellenszerét. Én meg hát visszamentem a ligetbe, és megtettem az egyetlen olyan dolgot amiről biztosan tudtam, hogy használ: megdobáltam őket a cipőmmel.

Mondjuk beválni bevált, mert abbahagyták, aztán feljöttek velem a tanácsterembe megbeszélni az egészet, hogy egy félreértés volt és nagyon sajnálják meg hajlandóak visszacsinálni, és még a cipőmet is visszaadták. Nagyon helyesen, megjegyezném, jó kis cipők voltak. És itt ébredtem fel, szóval fogalmam nincs, hogy miért én kellettem nekik meg kik voltak meg ilyenek, de cserébe az egész hihetetlenül fancy volt

#álomnapló #hungarian #fantasy

[misunderstood11]

Nem tudom, hogy mennyi mindent bír még el a testem

Mindig túl magasra mentem, ez a vesztem

Aztán kurva nagyot estem

De én ezt élvezem

Beletörődtem, tudom magamat mérgezem