#kirekesztett | Explore Tumblr Posts and Blogs

szasza-chan · 1 year

Text

Triangle Strategy - Morality Route

Ma végre kivittem a játékot az első befejezésig, és túl sok gondolatom van róla, amit Twitteren kb. lehetetlen normálisan levezetni (plusz úgysem olvassa el senki, csak nyomnak rá egy lájkot), AA-ra meg nem lesz pofám ennyi mindent leírni, de a végén szokás szerint hiányérzetem lesz, mert összecsapom és/vagy rövidítek, hogy minden kiférjen, de az meg nem az igazi.

És akkor szembe jutott, hogy van Tumblr-öm! XD

Ennél jobb hely nincs is, ahova kihányhatom az értéktelen gondolataimat, amikhez mégis annyira ragaszkodom, mert szeretném évekkel később visszaolvasni emlékeztetőként.

Nagyon szeretem ezt a játékot! OMG, hogy lett ez ennyire jó? Biztos csak az újdonság varázsa, mert ha bárki témában jártasabb meglátná ezt a posztot, biztos azzal kezdene, hogy semmi újat nem tesz le az asztalra, a szegény ember Final Fantasy Tactics-a/Tactics Ogre-ja vagy valami. Jó, leszarom. Jelenleg úgy gondolom, hogy remek játék, és sokkal könnyebben fel tudtam benne venni a fonalat, mint anno a Fire Emblem: Three Houses-zal, pedig jelen állás szerint azt is szeretem (ezt nyugodtabban akkor tudnám kijelenteni, ha végre kivinném mind a négy route-ot, de god, annyira nem könnyű az újrajátszása az első fele miatt!)

Szóval Morality Route, mert... nem tom. Mert ez Frederica route-ja és ő érdekelt a legkevésbé. Szal túl akartam rajta lenni.

Mivel úgyis magam vagyok, mindenféle ítélkezéstől való félelem nélkül kijelenthetem, hogy marhára nem érdekelt a hetero románc. Sajnálom, filthy fujoshiként csak az piszkálja meg a fantáziámat, ahol két férfi között van valami lamúr, ellenkező esetben NAGYON NAGYOT kell alakítania a párosnak, hogy minimális érdeklődést is tudjak feléjük kimutatni. Harminc év alatt annyi film, könyv, sorozat, anime stb. került elém, amiket teletömtek szükségtelen románccal, hogy nem tud érdekelni, hogyan képes negyvenmilliomodik módon is egy férfi meg egy nő egymásba habarodni.

Szintén van egy zsigeri ellenérzésem a megszervezett házasságok felé, még ha közben úgy is gondolom, hogy manapság nagyobb szükségünk van rá, mint gondolnánk, és lehet sokunknak előnye származna belőle. Mind1. Szorult még belém annyi romantika, hogy azt gondoljam, a szerelmet jobb megtalálni, nem megszokni és megszeretni egy embert, akit akaratod ellenére melléd raknak, és vagy szerencséd lesz vele, vagy nem. Ráadásul annyira ridegek egymással, bár ez majdnem mindenkiről elmondható, és legfőképpen Serenoáról. Annyira tisztelettudóan, látszólag minden létező etikettet betartva beszélnek egymással a karakterek, alig érződik bármi melegség. Olyan Shakespeare-ien távolságtartó mindenki mindenkivel, vagy én nem is tudom. Ezért különösen vicces, mennyire próbálták az angol verzióban teletömni Frederica és Serenoa párbeszédeid „my love” megszólítással, miközben a japán verzióban nyilván egyszer sem hívják egymást a szerelmüknek, csak a kötelezőszerű „-sama” megszólítást hagyják el.

Mindezek ellenére, objektíven nézve, Serenoa és Frederica párosa teljesen oké. Szerintem nehezen lehetne rájuk hívni a Twitter Rendőrséget (challenge accepted, Twitter 14 évesei? XD) Serenoa nagyon tisztelettudó Fredericával, kedvesen beszél vele, kiáll mellette, érezteti, hogy a családja tagjának tekinti, ami hatalmas ajándék egy olyan lánynak, akit egész életében kirekesztett a saját családja, és senkinek sem volt egy jó szava hozzá.

Ugyanitt érdemes megjegyezni, hogy szerintem Frederica megy át a legjobb karakterfejlődésen, sőt ki merem jelenteni, hogy ő az egyetlen, aki végig is fog szerintem. Én bírom a szereplőket, és nagyon érdekel minden velük kapcsolatban, de az a helyzet, hogy elég... nem tom. Sterilek? Egydimenziósnak vagy unalmasnak nem akarom hívni őket, de akkor is az a helyzet, hogy igazából annyira story driven az egész játék, hogy a karakterekre a rengeteg párbeszéd ellenére úgy nem jut idő, ezért hiába a sok morális kérdés és döntés, egyikükben sem mélyülünk el igazán. Serenoát spec kedveltem, de egyelőre nem mondanám, hogy egy egyedi főszereplő. Túl tökéletes. Nem akarom az elcsépelt Gary Stu kifejezést használni, deeee... kicsit az? Az apja betegsége miatt rászakad a Wolffort ház vezetése, és mindent gond nélkül vezet, a nehézségek nem törik meg, az ellenségek is jobban félnek tőle, mint Rolandtól, aki elvileg a király fia és nagyobb befolyása kellene hogy legyen a dolgokra, de mégis mindig Wolffort fiú így, Wolffort fiú úgy! Na mind1, csak azt akartam kinyögni, hogy minden karakter erősen kötött az elejétől fogva, és minimális vagy nem létező változáson mennek keresztül. Egyedül Frederica az, aki egyről a hatra jut. Önbizalmat szerez, kiáll az őt abúzáló testvérei ellen, próbál a taktikai megbeszéléseken érdemben hozzászólni és idővel még saját tervei is vannak, és a Morality Ending nyilván ennek a fejlődéstörténetnek a betetőzése, ahol végre azt teszi, ami szerinte a leginkább helyes.

Ettől függetlenül továbbra is ott vagyok, hogy csóri lány nem érdekel, és a története is vége is erősen ilyen „hát ez is megvolt” fílingű. Meg van vele 1-2 bajom, de erről később.

Még előtte inkább nyavalygok, hogy igazából mint harcossal sem voltam megelégedve vele, de lehet szimplán csak béna vagyok a játékban. Akárhány gamer oldalon is tüntessék fel úgy, mint az egyik leghasznosabb tagot a csapatban, én őszintén ha tehettem, mindig kiraktam. A több ellenfelet támadó tüzes támadása gyenge is puki, szinte soha senkit sem ölt meg velük. Vagy egy hatásosabb, de az csak egy ellenfelet támad, 2 TP-t vesz el, és néha sikerül vele meggyújtani a pályát, a drága harcosaim pedig ész nélkül belemennek a tűzbe, ha csak úgy elérhető a következő ellenfél, pedig így is sokszor vért izzadtam, hogy életben tartsam őket. Még van 1-2 másik támadása, de őszintén, semmi hasznukat nem vettem. És igen, Fredericát is fejlesztettem mindenhogyan, nem tíz szinttel alacsonyabban bedobtam egy túl erős pályára, aztán morgok, hogy nem teljesít jól. Vagyis de, az utolsó előtti harcban ez volt, de csakmert a játék kényszerített rá.

Talán itt van egy kis kritika, hogy ugyan történetmesélés szempontjából megértem, miért kényszerít rá a játék, hogy fix karaktereket kelljen harcba küldeni (és csak ritkán van ilyen), de akkor is bosszantó, mikor az egyik ilyen kötelező karakter aztán pont egy olyan lesz, akit alig használsz, és fel kell a helyét áldoznod egy sokkal erősebb harcosnak. Lásd a fenti esetet. Nem is törtem magam, hogy gyógyítsam a lányt, így is úgyis max 3 körön belül megsemmisítik és így is lett. Szal a játék szépen handicappelt egy amúgy sem könnyű pályán, mert rákényszerített, hogy egy gyenge karakterrel harcoljak. Najó mind1, engedjük el. Így is sikerült elsőre kipuculnom azt a pályát, szal annyira mégsem volt rossz a helyzet.

A rengeteg felvezetőnek az a lényege, hogy bár bajom nincs Fredericával és alapvetően egy jó karakternek tartom, illetve a kapcsolata Serenoával teljesen oké, nem tudott érdekelni egyik sem. Ettől függetlenül nyilván jó, hogy ennyi figyelmet kapott, és azért próbálkoztak Serenoával a kapcsolatukat, meg annak fejlődését is bemutatni. Itt sajnos nem foghatom rá, hogy mivel a készítők sem foglalkoztak vele, én is semmisnek tekintem az egész eljegyzéses dolgot (*köhöm* Final Fantasy XV *köhöm*)

Szóval a Morality Route…

Maga a befejezés… oké? Az a baj, hogy vannak már ismereteim és/vagy elképzeléseim a többi befejezésről, így azt is tudom, hogy van egy Golden Route, ami egy boldog befejezés. Ellenben a másik három ahhoz viszonyítva rossz, de pontosabb azt mondani, hogy mindegyik keserédes. A Utility Endtől előre félek, mert nagyon fikázzák az emberek (és őszintén én is lehidaltam, mikor Roland benyögte, hogy ő merre vinné az ország sorsát), a Liberty End meg gondolom Serenoa királlyá válásával érne véget, csak nem tudom, miféle mocskosságok útján fognak oda kikötni. És itt a Morality Ending, amiben elvileg valami jót teszünk, de cserébe az egész országot hagyjuk lángba borulni. Juj!

A cél nyilván az lehetett, hogy tényleg úgy érezzük, a történet során hozott döntéseinknek súlya legyen, és a végén mindegyikben legyen ugyanannyi pozitívum, mint negatívum. Hogy lássuk, a világ nem fekete és fehér, nem lehet mindig mindenkit megmenteni, nem létezik egy tökéletes út. Vagyis de, mert ott a Golden Route, aminek a létezését épp annyira utálom, mint amennyire örülök neki, mert ha tényleg ilyen keserédes lesz a másik két befejezés, mint ez, akkor nagyon fog kelleni a lelkemnek egy megnyugtatóbb, boldog befejezés. De akkor meg minek hypeolom magamat a többi befejezésre, ha a végén semmissé válnak? Mind1, még nem tartok ott.

Most ott tartok, hogy csak a Morality Ending van meg, és a többi ismerete nélkül még azt se tudom megmondani, hogy tetszett-e vagy sem. Értékelem, hogy van egy olyan befejezés, ahol a szereplők csak úgy hátat fordíthatnak mindennek, és ahelyett, hogy a világ megmentőivé válnak, elvonulnak távol a bajoktól egy kicsit nyugisabb, boldogabb életet élni. Persze közben rabszolga felszabadítást is tartanak, de az egész lényege az, hogy a két rossz szövetséges, vagy a totális elpusztulás helyett új életet választanak a szereplők. Ez tök izgi. És kurvára gyáva.

Én is nagyon sajnáltam a roselle-i embereket. Látva, hogyan bánik velük Hyzante, nekem is az egyik első reakcióm az lehetett, hogy remélem kitörik a parasztlázadás és el tudjuk őket innen vinni. Ami meg is történt, de milyen áron? Nyilván ez a dilemma része. Mondjuk az ő felszabadításuk technikailag nem kötelező következménye Serenoáék döntésének. Igazából simán megléphetnének anélkül is, hogy foglalkoznának velük, csak Frederica miatt alakultak úgy a dolgok, hogy a menekülés előtt kimenekítik a roselle-akat is, mert a rabszolgatartás csúnya dolog. Mind1, a lényeg, hogy a nagy döntésnél Frederica az, aki nagyon azt sulykolja, hogy szabadítsák ki a népét és keressék meg a béke partját, ahol nyugiban élhetnek. Ez egy nemes elképzelés, és láthatjuk, hogy a végén meg is történik. Csak cserébe szarban hagynak egy országot.

Mondom, én sem akarnám, hogy a roselle-iek szenvedjenek, épp ezért utálom kimondani azt, amit valszeg Roland és Benedict is ki fog a következő két befejezésben, hogy egy maroknyi ember szenvedése kisebb áldozat, mint több millió másiké, akik a háború közben esnek el. De attól még nem fair! Meg a roselle-i emberek helyzete külső segítség nélkül sohasem lesz jobb, az emberek azonban el tudnak valamennyire bújni a háború elől… gondolom én. És ha vége van, nagyobb az esélye, hogy visszakapják a szabadságukat, míg a roselle-ieknél nulla. Viszont az epilógusból megtudjuk, hogy nagyon sokáig elhúzódik Serenoáék nélkül a háború, és abban sem lehetünk biztosak, hogy ki nyerte meg, és utána mennyire szenvedtek az uralma alatt az emberek.

Most csak „hangosan” vitatkozom magammal, hogy melyik döntés okozhat kevesebb kárt. És sajnos így is oda lyukadok ki, hogy szerintem Serenoáéknak igenis felelősséget kellene vállalniuk, ha már éveken keresztül élvezték, hogy az emberek a Wolffortok valagát nyalják. Erre jön ez a menyasszony, és arra kéri Serenoát, hogy hagyjon hátra néhány „bevándorlóért”? *gasp* De amúgy tényleg, a Wolffort birtokon lakó embereket miért nem vitték magukkal? Meghagyhatta volna Benedictnek, hogy hajóztassa el őket a déli határig, és ott Serenoáék felveszik őket, miközben viszik a Roselle embereket is és máris kevésbé pocsék a helyzet. És totál OFF, de komolyan ott hagyták a szarban a fővárosban Roland húgát? Mikor az egyik konkrét cél az volt, hogy megmentsék az aestofrost-i befolyástól? Szegényt kétszer is sikerült cserben hagyni? Lol, ezt komolyan így elfelejtették a készítők, vagy Roland ennyire kegyetlen fivér? XD

És biztos nem lehetek egyedül a véleményemmel, hogy Serenoának valszeg azért kellett itt meghalnia, mert amúgy túl vidám lett volna a befejezés, és szembe ment volna azzal, hogy mindegyik keserédes legyen. Persze, a világ lángokban, a hátrahagyott emberek lehet éheznek és félnek, de hé, milyen cuki már Serenoa és Frederica gyermeke, nem? Szal a srácnak mennie kellett. Viszont az értékeltem, hogy Frederica nem kezdett el jajveszékelni, hogy miatta halt meg a vőlegénye, bár ne kényszerítette volna erre stb. hanem Serenoával közös utolsó beszélgetésükre emlékezve emelt fővel állt mindenki elé és mondta, hogy ez az ő döntésük volt, nincs mit bánni. Nice!

Utolsó bekezdésként hadd fejtsem itt ki, hogy mennyire fura az utolsó előtti döntés. Ha Morality befejezést akarok, akkor Morality döntéseket kell hoznom, és bár tök oké, hogy Frederica, Benedict és Roland nem mindig azt a választást „preferálja”, ami az ő befejezésükhöz vezet, amíg csak két döntés van, de ha három, akkor mi indokolja, hogy mondjuk ha Frederica nézetét támogatom, hogy mondjuk Utility pontokat kapok? Ugye itt a Morality döntés az, hogyha Benedicttel visszamegyek a Wolffort birtokra megnézni Serenoa felépült apját.

Amúgy ez is érdekes, hogy Symon az első 5 fejezet alatt lebetegszik és kb. a halálos ágyán fekszik, csakhogy az utolsó pillanatban hirtelen jobban legyen a legkényelmesebb pillanatban, és azzal a lendülettel kinyírják. A többi route-on hogy lesz? Azokon túléli, mert nincs bankett, ahol a merényletet elkövetik, vagy off-screen meghal és Benedict közli velünk a halálát, meg mondja el a féltve őrzött titkot, miszerint Serenoa valójában Regna király fia?

Ezen csak azért morfondírozok, mert nem lenne ez logikusabb Liberty döntésnek? Amikor annak (valószínűleg) az a vége, hogy Serenoa király lesz? Symon a fia karjai között hal meg (ami spec belátom, eddig a legmeghatóbb jelenet volt az egész játékban, kicsit meg is könnyeztem), utolsó leheletével még elmondja, ki ő valójában és kvázi ezzel az ország terhét a nyakába adja… erre Serenoa két nap múlva úgy dönt, mindent hátra hagy, mert rabszolga felszabadítást kell tartani. Nyilván nem kötelező Frederica ötletét támogatni, de a Morality pontok annyira az egekben lehettek, hogy szerintem csak többszöri próbálkozásra sikerült volna egy olyan válaszkombinációt kiharcolni a többieknél, amivel végül Benedict mellé állnak. Vagy nem tom, nem nagyon kísérleteztem ezzel. De így meg fura. A Morality döntés miért nem az, hogy Fredericával elmegy Serenoa a Roselle táborba? Akkor megint kapna egy löketet, mert látná, tényleg milyen nehéz sorsuk van és megszólalna a lelkiismerete, hogy segíteni akar, és ezért utána tök logikus, hogy Frederica mellé áll. Pont, ahogy érthetőbb lenne, hogy inkább Benedict tervét támogatva inkább összeállna Aestfrost-tal, hogy megszerezze magának a trónt, mintha ezzel tisztelegne az apja előtt – ideértve a vérszerintit és a nevelőapát.

De valszeg csak túlgondolom ezt a játékos logikát, vagy pont kifejezetten az volt a készítők célja, hogy az utolsó döntés előtt egy másik nézőpontot is lásson a játékos. Nem tudom. Minden esetre tök mind1, mert ha az ember az összes befejezésre kíváncsi, úgyis mindegyik döntésen végig kell mennie.

És pont erre készülök, mert már el is kezdtem a Utility Route-ot. És előre rettegek, mert… ja. Majd visszatérek rá.

#triangle strategy #sorry it's in hungarian #but i probably don't say anything interesting

1 note · View note