23:43
vannak barátaim akikkel elvagyok, van családom akik szeretnek, jó jegyeim vannak, van egy boldog párkapcsolatom, álmokat szeretnék megvalósítani, építem az életem, és mégis mi történik? egyik éjszaka hirtelen egy dolog túlgondolása miatt több felesleges fájdalmas gondolat jön, én pedig marcangolom magam ezekkel egész éjszaka, és máris ott tartok hogy össze vagyok törve, sírok, elegem van mert minden sok, elmegy az önbizalmam, elkezdem gyűlölni magam és mindenkit, eszembe jutnak a mondatok amikkel mások megbántottak és ezek megállás nélkül egymás után cikáznak a fejemben. mint egy ördögi kör. és megint a kurva padlón vagyok pedig már azt hittem végre magabiztos leszek, vége lesz de megint ott tartok néhány nyomorék ember miatt akik fájdalmat okoztak a szavaikkal/tetteikkel hogy kezdhetem elölről újraépíteni a lelkivilágomat... annyira fáj és annyira ordítanék de már az sem megy... utálom ezt az elbaszott szar generációnkat, ami csomó embert idejuttat.. miért a gyökerekből van több?
6 notes
·
View notes
gyűlölök mindenkit, aki olyan videót oszt meg, amiben valaki megsérül
frankón nem értem milyen lelkiállapot kell ahhoz, hogy valaki ezeket megnézze, majd tovább terjessze. mi a cél? hátha jön majd a sok lájk mások leszakadó lábfejére/eltört gerincére?
7 notes
·
View notes
Teljesen szokatlan érzés
Szombat-vasárnap dolgoztam, ez nálam megszokott - de most már az új helyemen. És tényleg, de tényleg döbbenetes módon jól éreztem magam a munkában - valahogy hétvégére összejött egy olyan műszak, ahol mindenkit kedvelek. Élveztem a munkát, évek óta nem volt ilyen.
Tegnap konkrétan fél órával korábban bementem, hogy szépen felkészüljek az ebédeltetésre, este pedig tök magamtól nekiálltam pakolni és nagytakarítani a pályámon; és büszke voltam magamra, hogy szép rendet hagyok magam után a szabadnapomra.
Tudom, hogy gyorsan véget érnek majd a mézeshetek*, de tényleg kurva jó dolog olyan helyen dolgozni, amit nem gyűlölök, hagynak élni és elismerik a munkámat. Nagyon megérte váltani, akkor is, ha a munkahely-keresés sokba került.
*Már most kezdenek kialakulni klikkek, egyértelmű, hogy lesznek komoly problémák, de megpróbálok optimista lenni és mindenkivel normálisan bánni és kedvesen viselkedni, de sajnos van 1-2 fasz, akiről lepereg a jómodor. Legidősebbnek lenni (mert bizony az vagyok) nagyon nehéz egy munkahelyi közösségben, mert a nép egy része lenéz (mit keres itt ez a vén fasz), a másik fele meg afféle orákulumként tekint rám (Te már biztos mindent láttál és tutira tudsz mindent).
8 notes
·
View notes
Néha gyűlölök mindenkit, néha meg szükségem van mindenkire…..
11 notes
·
View notes
Csend…
Nem akarok foglalkozni semmivel és senkivel. Nem bírom már. Nekem sem segít senki! Torkig vagyok veletek. Gyűlölök mindenkit! Nem akarok itt lenni tovább! MEG AKAROK HALNI, HÁT MIÉRT NEM VESZITEK MÁR ÉSZRE!? Hogy mondjam el ennél őszintébben, hogy szenvedek?? Nem bírom már tovább. Bele fogok őrülni ebbe az egészbe! SZENVEDEK SZENVEDEK SZENVEDEK SZENVEDEK… Tombol az agyam, hányni tudnék, elég már! Nem bírok tovább itt maradni. El kell mennem. Nincs itt keresnivalóm. Meg kell halnom.
…
És én csendben maradok. Veszek egy mély levegőt és hallgatok tovább. Segítek. Megértek. Támaszt nyújtok. Lenyelem ezeket a szavakat, eltörlöm a gondolataimat. Végül már nincs kedvem beszélni hozzátok. Nem akarom megosztani veletek, hogy mi van velem. Mindenkinek nagyobb a bánata. Nem akarok beszélni, versenyezni meg végképp nem - ti nyertetek. Igazatok van, ezek nem problémák. Majd kialszom magam. Jobb a békesség.
@mimca
1 note
·
View note
Szeretnék szeretni, törődni,
emelett gyűlölök mindenkit.
0 notes
amúgy azt akartam csak megemlíteni, nekem tényleg tökmindegy, milyen a vallása valakinek, akár KDNP-s is lehet, de a [szitokszó] tévét ne bömböltesse már annyira, hogy nálam is jól lehet hallani az egész misét, hanem vegyen elemet a hallókészülékbe
felebarát meg minden
8 notes
·
View notes
9 notes
·
View notes
Persze ha tőlem kérnek valamit akkor én egyből ugrok és segítek. Bezzeg ha én kérek valamit akkor arra mindenki szarik.
62 notes
·
View notes
Üdv. Újra itthon. Máris megőrülök. Tegnap visszavonatoztam a nénémhez, és ma délelőtt meg elidnultam kocsival haza, tök életképesen vezetek, ha lassan mentek előttem, előzgettem is, mellékkérdés, hogy olyan lassan gyorsul a kocsika, hogy egy igazi adtenalin lökett volt, vajon felzárkózik, vagy sem, mire jönnek szembe?! Anyám első kérdése itthon az volt, hogy nem megyek-e el vásárolni, hát mondom nem, 180km után nem megyek, nekem sok volt. Amíg odavolt a rengeteg cuccom 4/5-ét elpakoltam, plusz jött velem cukor, házi almalé, minden mi jó, kimostam a sötétebb ruháimat, büzlöttek a cigi szagtól, a szobatársamat nem érdekli, ha rászólok, meg hogy most már visszacsúszott a drogokra, meg se próbálom jelezni, hogy ha már a szobában dohányzik, az ablakot nyissa már ki, feleslegesen idegesíteném magam. Kézzel kell mosni a nagy sálam, ezért több víz maradt benne, kicsit csepegett, de ügyeltem, hogy a csempére, a többi ruhámat meg szépen kiteregettem a nappaliban, anyuka megjött dühöngve, és kivágta az egészet a kertbe, a mocsokba, annyira tehetetlen dühöt éreztem, tényleg nem láttam lassan másfél hónapja, de csak tehetetlen undort, és gyűlöletet érzek, elkezdtem dobálni a dolgokkal, amik a kezem ügyébe akadtak, mandarin, fából készült bizgentyű gömbök díszítésnek, a poharat már nem akartam felemelni...és nem tudom, mi a baj velem, tényleg egy olyan erős tegetetlen haragot érzek, elegem van. Most nem mondom, hogy mindig a toppon voltam, vagy a néném nem szokott rosszakat mondani, de az sose zavart ennyire, az hogy ennyire undorítónak, és koloncnak tart a saját anyám is feldolgozhatatlannak tartom...már mindenkit elmart maga mellől, akit csak tudott, de mi van, ha Én is pont ugyanilyen szörnyeteg vagyok. Nincs hova mennem, annyira gyűlölök itt, gyűlölök, megbénulok, csak fekszem majd egész ünnepek alatt az ágyamban, a fejemre húzom a takarót, és úgy érzem majd, hogy megbénulok, máris kezdek megint teljesen szétcsúszni, esik ki alólam a világ.
9 notes
·
View notes
GYŰLÖLÖK MINDENKIT
6 notes
·
View notes
Amikor szépen csendben gyászolnál a házban erre bazdmeg megjelenik a párod családja hogy milyen rég találkoztunk... Hát a kibekúrt méteres faszt már mindenkibe komolyan hogy még sírni sem lehet nyugodtan faszom
Gyűlölök mindenkit
1 note
·
View note
- Miért éhezteted Magad?
- Mert kevés vagyok számára. Mert dagadt vagyok. Mert a barátnői szebbek. Mert én nem lehetek tökéletes. Mert mindent túlgondolok. Mert az élet semmit sem ér. Mert én más vagyok. Mert egyszer úgyis meghalunk. Mert nincsennek barátaim. Mert magányos vagyok. Mert rossz helyre születtem. Mert nem kellek neki. Mert depressziós vagyok. Mert gyűlölök mindenkit. Mert még mindig élek. Mert megakarok halni.
141 notes
·
View notes
Bánat és harag vegyülete tölti csordultig a testem.
Haragszom a világra
Szétfeszít ezer meg ezeregy érzés.
Már egyre nehezebben tudom kordában tartani.
Összerogyok, és a csontjaimat szétfeszítve lassan kimászik belőlem az összes bántó gondolat.
Parázsló szörnyetegként nyájasan körülnéz, közben mindketten ordítunk a fájdalomtól.
Ő megfordul, és apró cafatokra szaggat szét.
Körülöttünk minden lángokban áll.
Felemésztjük egymást
Engem a gyűlölet, őt pedig az összes mérgező energiám.
Őrületes káosz a nyugalom szigetén
Békés környezet, csend, pár kutyáknak való vezérszó, várakozás.
Nehezemre esik a létezés.
Mindenkit utálok, mindenkit gyűlölök, mindenki hagyjon békén!
Néma segélykiáltás.
Ki nem mondott szavak tömkelege
Békülésért kiált a tükörképem.
Dörömböl, bocsánatért esedezik és sír.
Nézem ahogy szenved.
Megfogom, összetöröm és kidobom.
Aztán megbánom, és megprobálom megjavítani, és úgy tekinteni rá, mintha semmi sem történt volna.
Minden nap ez történik.
Nyugalmat akarok!
Hagyj békén!
Segíts!
Vigasztalj meg!
.. Megint elromlottam.
7 notes
·
View notes
Gyűlölök mindenkit, aki láthat majd felnőni.
Lőrinczi Liliána - Könnyek országa
18 notes
·
View notes
Elég volt. Haza akarok menni. Mindenkit gyűlölök innen.
28 notes
·
View notes