#túl kevés

[fuck-fake-world]

Kezdek beletörődni, hogy én soha nem leszek több egy éjszakánál, egy titkos csóknál vagy lelki szemetesnél.

#egyedül érzem magam #magyar #örökre egyedül #gondolataim #magyar idézetek #barátság #szomorú #egyedul #hiányzol #csók #túl kevés #kevés vagyok #nem vagyok fontos #nem vagy itt #nem vagyok elég jó #szomorúság #nem érzem jól magam #utálom magam #magány #öngyilkosság #öngyilkos akarok lenni

[soursoulsblog]

Nem tudom eldönteni, hogy túl sok vagy túl kevés voltam számodra.

#magyar tumblr #magyar #magyar tumblisok #antiszoc #fájdalom #gondolat #szerelem #fáj #túl sok #túl kevés

[lathatatlan-vagyok]

Túlragaszkodás. Túlgondolás. Nem akarok megint túl sok lenni.

#túl sok #túl kevés vagyok #elegem van az érzésekből #szükségem van rád #nem vagyok normális #elegem van #önbizalomhiány #egyedül vagyok

[kerleknerontsukelmarmegint]

Túl kevés időnk van ahhoz, hogy boldogtalanul éljünk.

#magyar #magyar tumblr #gondolatok #hianyzik #szeretem őt #csak őt akarom #hianyerzet #nagyon hianyzol #szerelem #szomorú #szomorkas #szomoru #magyar gondolat #magyar szoveg #nem #szerelmes #szeretet #szomorkás #mindig szeretni foglak #hianyzol #megáll az idő #rövid idő #idő #régi szép idők #múlt idő #nehéz idők #idővel #telik az idő #annyira fáj #fáj az élet

[konyvekkozt]

vallomást teszek

mégpedig azért, mert most érzem készen magam erre. az elmúlt hetek vihara, fájdalmas saját élmények tépése után ma érzem készen magam a "vallomástételre". beszélni már régóta vágyom, de eddig túlzottan fájt

nevelő voltam Böjte Csaba szovátai házában, ott, ahol kiderült, a házvezető szexuálisan bántalmazott legalább egy neveltet

én az első házban éltem, semmi közöm nem volt a hátsó "kamaszházhoz" és nem is ért el hozzám semmi hír, mi zajlik "hátul"

de volt kilenc "fiam". azaz kilenc fiúval alkottunk egy "családot". mesterdiplomásként érkeztem, Magyarországról. mindvégig én voltam a "tápos". de semmi nem érdekelt, szeretni akartam a fiúkat, gyarapítani akartam őket

visszagondolva életem második leghosszabb bántalmazási időszaka volt az, mikor nevelő voltam. a lakásban nem volt fűtés és melegvíz. kreatív voltam. vettem víforralót, nagy locsolókannát és tálat. a két kicsi a tálban pancsolt. a nagyok locsolókannával fürdették egymást párban. mindig abban a szobában aludtak együtt, ahol a legmelegebb volt. heti kétszer fürödtünk (én is), túl nagy mutatvány volt. szombaton mindig, mert vasárnap misére kellett menni

a fiúkat nagyon szerettem. tudtam, hogy édeskevés vagyok, nem hogy a traumáikat nem tudom helyretenni, a tanulmányi előmenetelükhöz is kevés voltam. de voltak örömök. a minden ellenére fejlődtünk

ami ott volt, az értehetetlen, elmondhatatlan. két hónap után fele akkora voltam, mint az érkezésemkor. péntekenként a gyerekek nekem kenték először a vinettás kenyeret, hogy egyek valamit. az ételek romlottak voltak, tápanyaguk nulla

azt hittem, lesz segítség. pszichológus, fejlesztőpedagógus. semmi nem volt. én voltam ott, s igyekeztem jól szeretni, jól segíteni a tanulásban. s mellettem sem volt senki, nem adott választ senki a kérdéseimre

így éltünk mi. tudtam, hogy ez nem jó. de azt is tudtam, ezek a gyerekek szinte meghalnának, ha nem a házban lennének

utáltam Böjte Csabát, mint ahogy a házvezetőt is. tudtam, hogy a házvezető lop, tudtam, hogy lehetne fűtés a lakásunkban. de nem tudtam semmit tenni, mert magam is alig éltem

minden történet, ami előkerül, ami most kering, megráz. mert megéltem, ott éltem, kilenc fiúért felelős voltam. éheztem és fáztam, ahogy a fiúk is

nem vagyok rendben ezekkel a történetekkel. de a feldolgozásban eljutottam odáig, hogy el merjem mondani, ott voltam, nevelő voltam Böjte Csaba szovátai házában

közben mérhetetlen kettősség van bennem. szerettem a fiúkat, rengeteg jó élményünk volt együtt. de a sok pozitív élmény mellett ott van a tehetetlenség. nem tudom megfogalmazni miért és hogy nehéz ez

[tamasmester]

Most akkor túl sok vagyok vagy túl kevés?

[nitta86]

Közben kiolvastam Rácz Laura Rebecca: Tudatosan gyermektelenek című interjúkötetét. Érdekes volt, csak nyomasztó, máskor majd hosszabban is írok róla, ha lesz időm/kedvem.

Most arról szeretnék írni, hogy ezt olvasva is felmerült, meg egy barátnőmmel beszélgetve is, hogy másoknál, ha bármilyen okból gyerektelenek, gyakran gondjuk az, hogy a kisgyerekes ismerőseiktől eltávolodnak és mivel kb. 35 éves korra már minden ismerősüknek kisgyerekeik vannak, elmagányosodnak stb. , ha sikerül tartani a kapcsolatot akkor sok basztatást és értetlenkedést kapnak tőlük, hogy miért nincs gyerek, mikor jön a baba.

Na és nekem csak sejtéseim vannak, hogy mit csináltam jól vagy rosszul, de semmi ilyesmit nem tapasztalok. Azt hiszem kicsit kiábrándító, de a megoldás csak annyi, hogy eleve sose volt túl nagy baráti köröm, (bár voltak olyan időszakaim, hogy hobbikon keresztül meglepően sok haverom volt, de kevés közeli), és nagyon sok mostani vagy régebbi ismerősömet elég specifikus szubkultúrákból ismerem, ahol amúgy se teng túl a gyerekvállalási kedv.

Sorrendben:

Tabletop RPG: valakinek már huszonévesen volt gyereke, sokaknak meg azóta se, pedig ők is 30sok évesek

Anime rajongók: keveseknek lett, egy lánynak igen, de vele már nem beszélek, de nem a gyerek miatt, hanem amiatt ahogy az esküvőjére készülve beszélt másokkal

BDSM közösség: teljesen logikus módon itt van a legtöbb felvállaltan tudatos gyermektelen ismerősöm, de meglepő módon sokaknak lett innen is, pedig ezzel a legneccesebb, macerásabb összeegyeztetni

Poliamor közösség: szintén sok a tudatos gyermektelen, de meglepően sok gyerek született is azóta

akiket metálkoncertről ismerünk: viszonylag nagy, a normál népességben megszokottat megközelítő gyerekszám, de azután már nem járnak metálkoncertre vagy csak ritkán, szóval nem velük találkozunk

Szóval vannak gyerekek az ismeretségi körömben azért, de közelebbi barátoknál nem igazán. Pedig egyébként én tökre elvagyok a kicsikkel. (Egy ideig, azért ha rám bíznának egy gyereket több napra, valszeg kétségbeesnék.)

#szövegesposzt #mitolvastam

[valaris]

Magán vs állami

Sok évnyi hallgatás után (az elvétett sci-fi irodalom hozzászólások kivételével) végre van egy jó személyes témám/kérdésem a tumblr tapasztalt népéhez. Hallgatásommal összefüggő csekély követőszámom miatt nem reménykedem túlzottan széleskörű diskuruzsra, de szerencsére a kevés követő között @ko1azer0 is megtalálható így ő talán katalizátora lehet a témának.

A háttérsztori annyi, hogy 7 éve volt egy remek vakbeles kalandom ami kétszeri félrediagnosztizálásnak köszönhetően (respect Honvéd SBO) elég súlyos állapotban került sebész elé, így a műtétet követő egy hét intenzíven pihenést követően volt még egy közben keletkezett tályog eltávolítását célzó műtét is, majd mindezek következtében a műtét helyén kialakult köldöksérv megszerelésére egy éven belül egy újabb műtét. Azóta az utóbbi pár évben időszakosan előfordulnak kellemetlen bélpanaszaim, egy napig tartó hullámokban érkező feszítő érzés gyomor magasságában, néha alhasban, ide oda kisugározva. Többször voltam hasi ultrahangon amik nem mutattak ki semmit, gasztroenterológussal arra jutottunk, hogy valószínűleg összenövések keletkezhettek a műtétek miatt, de a komolyabb utánajárás megkezdése előtt pont beütött a járvány, így halasztódott a dolog. Most vettem fel a fonalat egy újabb kellemetlen epizód után, és sebész/gasztroenterológus megállapította, hogy a sérvem kiújult, van kisebb (3cm) és nagyobb (10cm) méretű is és erre mindenképp sebészeti megoldás szükséges. Nem volt túl megnyugtató, hogy bár úgy fogalmazott, ez nem azonnali veszélyes állapot, de ha egy ilyen kellemetlen epizódnál hányás, hasmenés is előfordulna, takarodjak azonnal sürgősségire, mert sanszos, hogy kizáródás történt.

Ennyi bevezető után itt jön a lényegi kérdés rész. Első gondolatom az volt, hogy visszamegyek oda ahol előzőleg is műtöttek (Irgalmasrendi), de a gasztrós doki azt mondta, hogy most már az a világ van, hogy mehetek a területikeg illetékes kórházba vagy magánba, nincs kórincálás. A mai napon ezért behaladtam a területileg illetékes (Bajcsy) kórház rendelőjébe majd ambulanciájára, ahol összesen laza 3 óra várakozás során meghalgathattam a magyar EÜ elnyűhetetlen poénját: idénre már nincs időpont, a jövő évi előjegyzés még nem nyílt meg, tippre ha talán 2-3 hét múlva megnyílik (nem tudta megmondani a vizsgáló doki mikor) akkor február/március magasságára talán be tudnak ütemezni, szóval majd kitartóan telefonájak. Miközben arra gondoltam, hogy a havi majdnem 400k TB járulék amit befizetek az utolsó fillérig jó helyre megy, hogy ilyen messzire juttatott az ügyintézésben a következő lehetőségeket mérlegeltem:

Várok akkor szépen a soromra.

Csak megkeresem az Irgalmasrendit, mert a 2 doki akivel ma kontaktba kerültem nem volt azért annyira magabiztos abban, hogy csak a körzeti kórházba mehetek. Persze ha oda is mehetnék az nem jelenti azt, hogy ott nem ugyanígy fél évre van időpont.

Elmegyek magánba megszereltetni a dolgot.

Kijátszom a jokert és a várakozás 5 hónapjában valamikor kizáródott béllel külső sávon előzöm a sort sürgősségileg.

Az utolsó lehetőséget kihagynám, így igazából a kérdés az lenne, hogy van-e bárkinek tapasztalata ilyen nagyobb hasi műtétet csinálnak-e (jól) megánkórházakban és ha igen hol? A félelmem ezzel kapcsolatban azon túl, hogy egy magánkórházban kissé kopottasabb is lehet ilyen téren a tapasztalat, révén hogy állami dokik szerintem 10x ennyi műtétet csinálnak havonta fejenként, az hogy nem is igen vállalnának el, mert maga a sérv sem egységnyi komplexitású és ráadásul ha már műtétbe kezdünk akkor azokat az összenövéseket is jó lenne megnézni és elcsippentgetni egy nekifutásból.

Szóval tapasztalat/javaslat bárki részéről, érdemes-e ebbe az irányba indulni? Vagy esetleg létezik valami mindjárt megdöglöknél kevésbé kockázatos loophole az államiban előre kerülésben?

#EÜ

[bcsknmi25]

Minden tőlem telhető , túl kevés

[csacskamacskamocska]

Társkereső

Gondolkodtam nagyon, hogy írjam, ne írjam, dehát minek van ez a blog, ha nem annak, amivel nem tudok mit kezdeni.

Nem sok mindennel lehet engem untatni és kikészíteni, mint amikor valaki azon sír, hogy mikor lesz már neki valakije. Nem a magányosságról mesélés vagy a szomorkodás akaszt ki, hanem a konkrét kérdés. Hát már nekem nem lesz senkim? Hát honnan a faszból tudnám én azt? És mit tudnék hozzátenni ehhez a dologhoz? Van bennem együttérzés, mert rohamokban elkap engem is a szomorúság vagy a sóvárgás vagy éppen a rémület. Sosem lesz már olyan, hogy valaki magához ölel, hogy szereti és élvezi a társaságomat? Senki sem fogja megkérdezni, hogy hogy alakultak a számomra fontos dolgok? Nem is fogja számon tartani senki már a múltam és a jövőm? (:D) De az idő nagyobbik részében arra koncentrálok, hogy milyen fasza, hogy szabad, felnőtt életet élhetek.

Nem tudom megoldani. Nem tudom megoldani, hogy beújítsak egy csak szeretőt, ezen gondolkodtam tegnap. Mert ugyanott lennék. Hát valamennyire vonzónak kell lennie. Oké, vonzó éppen amennyire kell, és megegyezünk, mindenki éli a saját életét, akár érzelmileg leragadva valahova, leszarjuk, ezek csak kellemes órák. Aztán kezdődik az egyeztetés. Nekem ekkor jó, nekem akkor nem, most nem, majd jövőhéten, de akkor meg neki nem. És közben valamennyire persze az ember udvariasan megindokolja, most ez történik velem most azt csinálom, akarok találkozni, csak... És azért valamennyire kapcsolatot tart két dugás között is, legalább azért, hogy tudja, hogy még számíthat a másikra. Viszont ez meg nem különbözik egy együttjárástól, egy problémától, amiben vagy diktálsz vagy folyton alkalmazkodsz, és nem lesz épp akkor éppen ott, amikor szeretnéd. Nem akarok belesodródni egy ilyenbe. Csak megy vele az idő, amiből nekem kevés van. És persze rettenetesen félek, hogy beleszeretek abba, aki jó hozzám. Nemnem, nem cserélem el az egyik kiszolgáltatottságot egy másikra. NEM. Ha nem lehet az amit én szeretnék, akkor nem kell inkább semmise.

Nade vissza. Meséli a legutóbbi randiját. Jóképű, magas, jó egzisztencia, kellemes és férfias. NADE ezt se úgy csinálta meg azt se úgy csinálta ahogy szerinte kell. És ne simogassa meg, neki ez túl gyors tempó. Bár a múltkor egy buliban egy vadidegennel csókolózott. Az rendben volt, most viszont ő zárkózott, aki nehezen nyílik meg. Ismerem rég óta, ez nem igaz egyáltalán. És miért nem hívta fel, miért csak írt a randi után és miért társkeresőzik még mindig, akkor ő biztos nem keltett olyan mély benyomást és akkor neki nem is kell! oké, de ha nem kell, akkor minek tépjük a szánk? Megvolt a randi, nem kell, felejtsük el.

Értem, hogy az ember piszokul fél attól, hogy átbasszák, hogy reményt ébresztenek benne, de csak meg akarják dugni és már megy is tovább a másik, és akkor összeomlás, csalódottság, önutálat, düh, dac. Keresi a szerelem szikráját, rögtön az első beszélgetésnél. Az érzést, hogy Ő AZ!

Kérdeztem, hogy amikor volt ilyen érzése, abból mennyi lett boldog párkapcsolat? Csak így a statisztika végett. Sose. Tudom én, hogy a vonzás és vonzódás sokszor megmagyarázhatatlan dolog. Azt is tudom, hogy az emberek szeretik azt az elvarázsolt állapotot amibe a szerelmi hormonok sodorják. És néha szerencsésen alakul az élet, mert mire elmúlik, kiderül, hogy tényleg szeretjük azt a valakit. Hogy nem akarunk nélküle élni.

na jó, valójában az zavar nagyon, hogy egyrészt kéne némi önismeret. Másrészt kéne némi tisztelet a másik ember felé, aki a saját szarait próbálja megoldani. nem kell leszólni és nem kell kitalálni, hogy mi lehet a fejében. Úgy se tudjuk. És kéne némi lazaság, hogy ismerkedni és beszélgetni jó dolog, aztán vagy kialakul valami vagy nem, de akkor is kellemesen töltöttük azt az órát. Türelem. Az nagyon fontos lenne. Őszinteség magunkhoz. Elengedhetetlen. Önfegyelem. Nekem se volt könnyű, tudom miről beszélek. Ne nézegesd, ne várd, csak éld az életed.

Hozzáteszem, nincs sok gyakorlatom a társkeresőzésben. Volt amikor csináltam, volt pár elsőrandim, talán még második is, de semmi sem lett belőle. Úgy nem lehet, ha azt várom, hogy valakit verjenek ki a fejemből. Nem is tisztességes. De ha egy nap máshogy lesz, akkor azt hiszem csak ezt csinálnám: élném az életem, jöhetsz velem, megyek veled, már nincs min görcsölni, nem sürget a biológiai óra, van életem egyedül is, akkor is, ha vannak benne be nem töltött helyek.

#mikor lesz már #társkereső #12-05

[drakvuf]

Nagy Ő III/5: Magányos iramban

Egy hosszú hétvégét kellett várni, de végre kiderül ki kapja az utolsó szál rózsát és ki az a két nő aki hazamegy.

Vivien a szerencsés és Zsuzsától és Zoétől Adéltől búcsúzunk.

Zsuzsa szerint rossz döntést hozott a Nagy Ő. Úgy érezte, hogy már kialakult valami kapcsolat közöttük, de nem.

Adél se számított arra, hogy ki fog esni. Sajnos Zoli nem tolerálja a fideszeseket.

Búslakodásra viszont nincs idő. A Nagy Ő pezsgőt bont és indul a bulika a szerencsés továbbjutókkal.

Másnap Erika és Virág sétálgatnak. Erika szeretne életmód tanácsokat kérni a versenytársától. Virág nem zárkózik el tőle: 5000 + ÁFA lesz. A nő szerint Erika mosolygó gyilkos.

A bikini modell szeretné kideríteni, mit adott a lány Zolinak a ceremónián, de Erika nem hajlandó elárulni, hogy a bugyija kulcsát ajándékozta a férfinek. Megpróbálja beadni Virágnak, hogy nem is adott semmit neki csak képzelődik. Virágot viszont nem bassza át, mert ő egy Columbo és figyelni fogja a nőt. Megfenyegeti Erikát, hogy ha kiesik miatta megkeresi.

Zsófi meglátogatja a Nagy Őt. A férfi beszámol milyen nehéz volt elzavarni a legunalmasabb nőket a kastélyból. A műsorvezető viszont nem azért jött, hogy a picsogását hallgassa, hanem mert új játékkal készült. Egy akadálypályát készített elő, de nem vehet részt a játékban mindenki.

Jákob érzésre válogat: Emőke, Edina, Enikő, Vanda, Bettina és Maria megy játszani.

A kastélyban eközben kibeszélik a kiesőket. Zsuzsán senki nem lepődött meg, de Adélra nem számítottak.

Virág szerint Viviennek kellett volna menni, Nati szerint pedig Bernadett a leggyengébb láncszem, mert öreg. Virág megjegyzi, hogy a Nati a másik véglet, mert ő meg túl fiatal Zolihoz. Nati nem veszi magára a dolgot, mert már nem csak, hogy megszokta a nő stílusát, de meg is kedvelte Kaktuszt. Eltereli a témát azzal, hogy mekkora meglepetés volt neki, hogy Edina kapta a Hazatérés kulcsát. A többiek se értik miért történt így. Felhozzák Bettina Titanic produkcióját is, ami a fiatal lány szerint cringe volt. Sajnos újra elfelejtik, hogy akármilyen szar is volt, Zolinak tetszett...

Megérkeznek a kiválasztott hölgyek az akadálypályára. A mai játékokat Zoli inspirálta. Minden forduló egy-egy szakasz az életéből.

Az első egy kis biciklizés lesz, mert a Nagy Őnek gyerekkorában minden nyáron dolgoznia kellett és Első ilyen nyári munkájában vizet hordott a szőlőültetvényen a munkásoknak. Olcsón megúszta, nekem dinnyéket kellett dobálnom a geci melegben.

A feladat, hogy a biciklin vizet hordjanak és legalább 20 literrel megtöltsenek egy nagy tartályt.

Maria futja a leggyorsabb kört, de csak azért, mert nagyon kevés vizet visz magával. Vanda ezzel szemben lassan, de sokkal több vízzel megy, amivel határozottan be is húzza az első kört.

A második feladat paprikahordás. Gyerekkorában ezt is sokat kellett csinálnia Zolinak. Állítása szerint ettől olyan kitartó. 5 kiló paprikát kell A-ból B-be vinni, úgy, hogy egy matracon lökik magukat a célig.

A lányok mindenhova is pakolják a paprikákat. Edina váratlan előnybe kerül, mert ő öltözött fel a legjobban és sok paprika fért a pólója alá.

Ezzel át is vette a vezetést Vandától.

A harmadik feladat a gél lakk medence. Megtudjuk, hogy Zoli a gél lakk apukája. A lányoknak át kell menniük kristály alakú plüssökkel a gél lakk medencén, úgy hogy nem baszhatják össze festékkel a párnát.

Edina simán átszalad ezen az akadályon is. Az utolsó feladat az Elszántság fala, mert Zoli eredetileg építőmérnök volt és nehéz volt a körömbizniszbe átlovagolni vagy mi. Egy kalapáccsal át kell törniük a falat annyira, hogy átférjenek rajta.

Edina azelőtt szétveri a falat, mielőtt bárki más egyáltalán az előző feladat közelébe került volna.

Nem csak övé volt már eleve a Hazatérés kulcsa, de most még egy privát randit is nyert. Tesz egy laza megjegyzést, hogy ha a többiek nem mutogatnák magukat, hanem normálisan felöltöznének, talán nyerhettek volna.

Megérkezett a kastélyba a vert sereg. Beszámolnak a versenyről.

Nati ledöbbent, hogy Edina nyerte a versenyt, mert tegnap még fájt a lába. Virág összerakja, hogy ez gyakorlatilag kettő privát randi a nőnek a kulccsal együtt. Most, hogy mindenki utálja Edinát, Emőke elmondja Bettinek, hogy Varga Irénhez hasonlította a nő a Titanic produkcióját.

Nagyon rosszul is esik ez Bettinek. Csenge megjegyzi, hogy szerinte is szar volt, de azért nem Varga Irén szintű. Nati szerint fel kell kérdeznie a nőt. Bernadett különös monológba kezd. Előadja, hogy ő nem szereti ezt a felállást, hogy neki kell tepernie egy fasziért, mert ő konzervatív.

Nem találja a helyét a kastélyban, egyedül Vanda érti meg, vele meg nem sokra megy.

A Nagy Ő már várja a győztes Edinát. Kocsikázni viszi. Minden nő ilyen férfiről álmodik, aki azt mondja, hogy nem, az csak így próbálja elfogadni a tényt, hogy nem kaphatja meg.

Edina bevallja, hogy van jogsija, de ő traktort szokott vezetni. A Nagy Őt ez meglepi, mert Edina egy nő.

Ezután megtudjuk róla azt is, hogy kisgazda, ami tetszik Zolinak, mert az mégse fideszes mert földet venne, de nincs végzettsége hozzá. Szeretne egy kis gazdaságot, ahol megtermeli amit megeszik. Same Zoli, same.

Süvít a Jakob-1 mobil. Edina azt mondja azt hitte beszarik a sebességtől. A Nagy Ő szeretné átadni a volánt a lánynak, de az nem mer átülni, mert volt egy súlyos balesete, ami hatalmas traumát okozott neki és azóta nem vezetett.

Zoli ezért a felsőtestét mutogatja neki, hátha ettől jobban lesz. Nem lett.

A férfi szerint, a nő nem érzi biztonságban magát mellette, ami kicsit elszomorítja. Azt mondja neki vigyázni fog rá. Edinát ez teljesen meghatja, mert egy férfi se mondott még neki ilyen szépet.

Végül csak beül a kormány mögé és elindítja a Jakob-1 mobilt. Másfél év után Edina újra vezet. Csoda történt.

Zoli azt mondja a kamerának, hogy Edina most jócskán előrébb került a rangsorban, de igazából ez nem jelent semmit, mert akárkivel randizik az előrébb kerül.

Ezután vacsoráznak. Edina előadja, hogy nehezen barátkozik, mert túl őszinte és nem mindenki viseli el, hogy egy seggfej. A nő cukrász, szóval a férfi vizsgáztatja, azzal, hogy random desszertekre mutogat.

Egyet se tud, azzal terel, hogy megkérdezi, miért van ilyen régóta egyedül a férfi. Zoli megkérdezi, hogy két és fél év sok-e? A nő szerint igen, mert a férfiak kapcsolatfüggők. A Nagy Ő hozzáteszi, hogy meg minden kapcsolatban az anyjukat keresik és mit ad Isten, Edina pont olyan mint az anyja.

A Nagy Ő felfedi a gonosz tervét a nőnek. Mindegyik versenyző jó tulajdonságait összegyúrja egy lányba és Edina lesz a gazdatest ehhez a szörnyű kísérlethez. A nő próbálja megúszni azzal, hogy lehet benne ezek már alapból megvannak.

Megunja a férfi a beszélgetést és azt mondja, inkább menjenek egy illegális autóversenyre. Kicsit hezitálva, de belemegy a nő.

Felcsendül a See you again. Zoli a képernyőn kívül meghal. Kilövi egy műhold vagy egy drón.

A Nagy Őt teljesen lenyűgözte Edina bátorsága. Ad érte a végén egy homlokpuszit a nőnek. Mindketten várják a folytatást.

A kastélyban Edina randijáról spekulálnak a lányok, de nincs idejük sokat gondolkodni, mert Nati egy levéllel szalad be hozzájuk. Zsófi üzent. Miss Nagy Ő szépségversenyt rendez. Nati szerint bár lesz konkurencia a versenyen, de páran abszolút nem a kifutóra valóak. Virág nevet is mond: Vivien 2 szerinte Miss Röfi. Csenge elárulja, hogy volt már valami falusi szépségversenyen, amin nyert is. Virág megjegyzi, hogy nem nagy szám, ha csak egyedül indult. Betoppan Zsófi, hogy nyomassza a lányokat. Elmondja újra, amit a levélben már megírt. Meglepetés vendégeket hozott, akik segítenek a felkészülésben. Az első vendégük a modell, üzletasszony, jogászdoktor Zimány Linda. A második a táncművész, koreográfus Turi Lajos Péter.

A férfi elmondja a versenyzőknek, hogyan kell nőként viselkedni: mosolygás, elegáns kinézet, szép tartás. Gyanítom ez nem a beauvoiri iskola. Ezután megtanítják őket sétálni és pózolni is.

Nati szerint ez inkább bohócválogatás, mert olyan nők is lehetőséget kapnak, mint Betti, akinek szerinte nincs alakja ehhez.

A segédek viszont szinte mindenkitől el vannak ájulva, ahogy vonulnak előttük. Mikor végeztek beesik Vivien 2, aki elaludt. Szegény nem ismeri fel Zimány Lindát, meg a faszit se és két ismeretlen alakként hivatkozik rájuk.

Virág azt mondja ezzel a lendülettel vissza is mehet aludni, de a lány nem megy, megpróbál ő is vonulni egyet. Sajnos őt még a segédek is disszelik. Nati megjegyzi a kamerának, hogy Vivien 2 lapos és tepsi feje van.

Linda még egy játékkal készült. Mindenkinek el kell mondania, hogy miért gondolja magát szépnek és miért érdemelné meg az első helyet. Nati szerint ő kívül-belül szép, vidám és aranyos. Néha beleáll az emberekbe, de csak az igazságérzete miatt.

Vanda szerint a külső nem minden, de a szemét azért szereti magán. Valamiért azt hiszi, hogy a többiek szerethetőnek gondolják. Móni szerint a rövid haja és a kellemes kisugárzása hozza meg neki az első helyet. Nati megjegyzi a kamerába, hogy a nőnek inkább az állatkertben lenne a helye, nem egy szépségversenyen. Kokó, a kis papagáj. Emőke szerint a nőiességet kell átadni és nem kell túl szexinek lenni. Betti szerint az erotika felől kell hatni a férfiakra. Bernadett nőnek érzi magát és öregnek. Erika szerint az a lényeg, hogy önmagukat szépnek lássák. Virág egyéniségnek érzi magát, mint ahogy Zolit is és ezért passzolnak. Szerinte a jó pacek megvan és meg is dolgozott érte. Enikő nyom egy laza name-droppingot, hogy neki nagy barátnője Rubint Réka és edz néha. Vivien 2 szerint magabiztos és intelligens kinézete van. A tetkói miatt vadócnak tűnik, de van jókislányos beütése. Maria szerint ő magabiztos, ritmikus és mosolygós. Nati szerint ő is egy bohóc, bár legalább szerethető. Vivien őszinte ember. Csengének van egy mottója: Veni, vidi, vici. Visszajön Zsófi és kikérdezi a segédeket a lányokról. Szerintük indokolatlanul nagy önbizalmuk van. Nyolc lányt választanak ki a tényleges versenyre és a csavar, hogy a versenyzők fogják megszavazni maguk közül őket.

Újra meg kell jegyeznem, hogy milyen kurva kevés az a 30 kép, amit kiválaszthatok egy posztba.

#tv #tv2 #hogyvolt #nagy ő

[dopeforme]

Megrekedt lélek vagyok, nehezen telnek a napok.

Szarul voltam most még szarabbul vagyok, ez van az élet igazságtalanul oszt lapot…

Olyan jó volt gyerekként nem gondoltam, hogy fájni fog minden emlék.

Egyre rosszabbak az esték.

Semmihez sincs kedvem,

Erős voltam sokáig aztán én is gyenge lettem!

Nem tudom mit tegyek, hogy a múltamat felejtsem.

Túl sok idő telt el, hogy ami menthető azt mentsem.

Mennyi barát volt mögöttem, most pedig egy sem.

A depresszió mély gödör en pedig bele estem.

Régóta nem találom a kiutat, amit mutatok az csak kirakat.

Most pihennem kell kicsim egy kicsit, de te ne várj meg.

Látom a szemed most is kisírt, de ne bánd meg…

Nem akarom tönkre tenni a te életedet is.

Tudom egyszer jól vagyok aztán meg nem is.

Ne aggódj jó helyre kerülök biztos vagyok benne, a Földön nekem ez az élet már csak szenvedés lenne. 🖤

Most azt kérdezed, hogy téged miért nem nézlek? Erre az elmém válaszol: öld meg magad, itt egy kész terv.

Megpróbáltál meggyógyítani egy szívet amit nem te törtél össze.

Most az egyszer nem kérdezem meg, hogy velem jössz-e…

Több mint ezer traumát láttam gyerekkoromban.

Mindenki azt gondolta: ezt már feldolgozta.

Mégis megzuhantam a mélybe vagyok megint,

Ismerős ez a hely jó párszor jártam már itt.

Nem vagyok jól ezt mindenki tudja,

De mégis a karját csak kevés ember nyújtja.

Istenem ,vajon miért fordult el mindenki tőlem?

Magamba nézek az én hibám, mindenkit ellöktem!!

Szenvedtem eleget..igen tudom, más is.

Ne csak nézz körül, hanem láss is!

Mentális betegség sajnos népbetegség.

Annyit kérek a sírom ne -e földre temessék.

Az élethez vagy a halálhoz vagyok a gyengébb?!

Nem tudom eldönteni, de mostmár nagyon mennék…🥀

Unknown

#depresszió #gondolat #ongyilkos gondolatok #ongyilkossag #betegség #mentális betegség #mental instability #magyar tumblr #rossz napok #fajdalom #segitseg #egyedul #halálvágy #sötétség #összetörtem #drogok #viszonzatlan szerelem #annyira faj #vége van #bántás #viszlát

[lathatatlan-vagyok]

Hiányzik az az ember, akibe beleszerettem.

#elegem van az érzésekből #nem vagyok normális #elegem van #önbizalomhiány #szeretlek #szükségem van rád #sajnálom #túl kevés vagyok #túlérzékeny

[habkeinb0ck]

Túl kevés, túl későn és amúgy is hiteltelen

[diogenesz2020portugal]

Az abúzusról 3.

"Mélységes mély a múltnak kútja." Ezzel a mondattal kezdődik Thomas Mann József és testvérei című regénye.

Csodálatos mondat. A történelmi hűség kedvéért azt meg kell jegyezni, hogy ebben a “csodálatosságban” benne van a magyar nyelv szépsége, színes kifejezőképessége, és a fordítók lenyűgöző kreativitása is, mert az eredetiben egyébként így hangzik: “Tief ist der Brunnen der Vergangenheit.” A mélység szó fokozásával azért mégiscsak kifejezőbb és szebb lett a mondat.

Puritán, egyszerű szavak, mégis micsoda hatalmas térbe enged bepillantást, hiszen hol van a múltunk kezdete? Hol van a létezésünk legmélye és eredete? Hogyan láthatunk el addig? Hogyan tudhatunk arról, ami ott van, hogyan tapogathatjuk le, és hogyan ismerhetjük meg?

A pszichológusom tegnap megkérdezte, emlékszem-e a pillanatra, amikor megszülettem. Megdöbbentő kérdés volt. Őszintén szólva komolytalannak tartottam a kérdést: tuti nincs ember, aki emlékezne erre.

Aztán eszembe jutott egy bő 30 éve lezajlott beszélgetés köztem és az anyám közt. (Soha nem hívtuk őt Anyának, Anyunak, nekünk mindig Mama volt.) Épp nálam nyaralt olyan felhőtlen boldogságban, ami ritkán adatik meg az embernek. Az együttlét minden pillanatát élveztük, talán soha nem nevettünk annyit, mint azokban a napokban. Épp a 70-es trolira vártunk, amikor váratlanul feltette a kérdést a megállóban:

- Kisfiam, neked mikor lesz gyereked?

Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy akkor már tudta, hogy meleg vagyok, és talán azért is kérdezte meg, hogy végre ledobhassam a vallamról a titkolózás nyomasztó terhét. Mindig nagyon közel álltunk egymáshoz, de ez a 'titok' egyre mélyebb árkokat ásott közénk, és ezt egyikőnk sem bírta már elviselni. Mama szerette volna, ha végre mindenről beszélhetünk, mint évekkel korábban (és mint ezután egészen a haláláig).

Mama több mint 12 órán keresztül vajúdott velem. Nehéz szülés volt, nehezebb, mint az ikerbátyáimmal, akik ketten együtt nem voltak olyan nehezek, mint én egyedül.

Azt hiszem, engem jobban féltettek, mint a bátyáimat. Mama azt mondta, hogy én sebezhetőbbnek tűntem, mint ők. (Lehet, hogy szörnyű ilyet leírni, de én majd' 18 éven keresztül azt éreztem, hogy nem jó, hogy van két testvérem. A köztünk lévő 4 év korkülönbség túl sok volt ahhoz, hogy partner lehessek, és túl kevés ahhoz, hogy kistestvérként tekintsenek rám. Ott álltam egyedül a senkiföldjén, és csak egyre mélyebbre süllyedtem az önsajnálatban. A sors furcsa fintora, hogy míg az egyik bátyámmal egyre messzebbre, addig a másikkal egyre közelebb kerültünk egymáshoz az ezt követő években. Ezekbe a zivataros évekbe csak a szüleim szeretete hozott szivárványt.)

Néha kezdem azt hinni, hogy az emlékezet határai szinte bármeddig kitolódhatnak. Mintha már emlékeznék az első szavakra, simogatásokra. Mintha felrémlene bennem néhány nyári délután. Mintha még mindig érezném apám és anyám első simogatását.

Meddig kell és lehet elmenni, hogy találkozzunk igazi önmagunkkal? Meg lehet-e tenni ezt egyedül?

Ahogy József Attila írja:

"Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos."

[retisonic]

18. Emma Anderson- Pearlies

Biztos mindenki emlékszik a 2015. december 5-i posztomra, amiben leírtam, hogy miért a Lush az egyik kedvenc zenekarom, így hál istennek ezt most nem kell újból elmesélnem. Elég sok nyomorult dolog történt 2023-ban, de azért kicsit úgy is fogok majd rá emlékezni, hogy ez egy ilyen Lush-év is volt egyben, ami nem kicsit jobbá teszi az egészet. Év vége felé a majdnem a semmiből jött ez a lemez, nyáron végre újból kiadták vinylen a három Lush sorlemezt, és kis csúszással, de idén végre elolvastam Miki Berenyi önéletrajzi könyvét, ami hát egy iszonyú jó olvasmány volt. Simán a legjobb ilyen zenész memoár, ami valószínűleg még annak is érdekes lenne, akinek fogalma sincsen, mi az a Lush. Általában amikor ilyen könyveket olvasok, akkor mindig az szokott lenni, hogy alig várom, hogy vége legyen a gyerek- meg fiatalkori emlékeknek, és jöjjön a zenés rész, de Miki Berenyinek annyira zavaros, nyomasztó és elbaszott, ugyanakkor iszonyú érdekes gyerekkora volt, hogy kb azt kívántam, hogy bárcsak erről szólna az egész cucc. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a kiinduló pont egy 1956-ban Londonba menekült jólelkű, de iszonyat szétcsúszott apuka, Berényi Iván, aki szabadúszó sportújságíróként vesz részt a tokiói olimpián, ahol összejön egy helyi hostess lánnyal, Yasuko Nagazumival, aki később közepesen ismert színésznő lesz, még egy James Bond filmben is szerepet kap (You Only Live Twice). Nem lövöm le a poént, de egyikőjük sem lesz egy mintaszülő, el is válnak, és a kis Miki megkapja kvázi anyapótléknak a perverz, konkrétan  náci, magyar nagyanyját. Persze a későbbi részek is érdekesek, még nekem is, aki azért elég sokat olvasott a Lushról korábban. Pl. azt nem tudtam, hogy Mikinek és ennek a posztnak a főszereplőjének, Emmanak végig ennyire feszült volt a viszonya, és hogy milyen nagy volt a rivalizálás kettejük között. A könyv nem fest túl jó képet Emmáról, a történetben nagyjából ő végig a rossz arc, és nyilván jó lenne meghallgatni az ő oldalát is, de mivel Miki a könyvben sokszor magát sem kíméli, ezért simán el tudom képzelni, hogy nagyrészt úgy történtek a dolgok, ahogy itt meg lettek írva. Persze valószínűleg ez a rivalizálás is kellett ahhoz, hogy a Lush gyakorlatilag egy hibátlan életművet hagyjon maga mögött 1997-ben. Azóta volt egy újjáalakulás 2015-16-ban, de a régi sérelmek miatt elég rövid életűre sikeredett, a lányok megint összevesztek, és így sajnos csak egy négyszámos (és elég jó) EP kiadása fért bele.

Ez az újbóli feloszlás kicsit olyan, mint egy válás egy gyereknek. Szomorú meg minden, de legalább onnantól két helyről jönnek a jó zenék. Miki kiadott két elég menő lemezt a Piroshka nevű zenekarával, Emma meg összeszedte a dalfoszlányokat, amiket az újjáalakuláskor írt, és most befejezte őket. Valószínűleg a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem akart senkivel sem közösködni, ezért a lemezen kb csak egy számítógép a társa, amivel összerakta a dobokat, minden egyéb más hangszeren ő játszik. Mivel alapvetően ezek a dalok eredetileg az újjáalakuláshoz készültek, ezért nem csoda, hogy a lemez hallgatása során sokszor eszünkbe jut a Lush, méghozzá a korai, dreampop/shoegaze Lush, de ez egyáltalán nem zavaró meg erőltetett. Eleve, csak így egy pillanatra eszünkbe jut, aztán utána már inkább csak arra gondolunk, hogy ez a szám is milyen jó. Pár kritika amúgy a Beach House-hoz hasonlítja a hangzást, és azt hiszem, hogy ezt a hasonlatot értem is a néhol ambientes megszólalás miatt. Ami még érdekes, hogy azt így lehetett tudni, hogy Emma soha nem volt egy magabiztos énekes, ezért Lush-ban tök kevés olyan szám volt, amit végig ő énekelt, inkább csak így a háttérben vokálozott a gitározás mellett. Ehhez képest itt ez tökre nem észrevehető, tök jól illik a hangja a dalokhoz, és bár valószínűleg a Voiceból senki nem fordulna meg, de szerintem tök szépen énekel.  Lemez hangulata kicsit szomorkás, ami 2023-ban eléggé érthető. Azért nem ilyen lehangolóan szomorú, mint mondjuk egy Mount Eerie lemez, de valószínűsítem, hogy egy átlagember, azt mondaná, hogy ELVONT és ÉRFELVÁGÓS!

Kár, hogy csak novemberben jelent meg ez a lemez, mert szerintem, ha még többet hallgattam volna, akkor a listámon még előrébb lenne. Mindenesetre megnyugtató, hogy úgy tűnik, hogy a nagy shoegaze visszatérők nem tudnak hibázni.

Kedvenc számok: I Was Miles Away, Bend The Round, Xanthe, Willow and Mallow