#emberiség

[fuckofflifesworld]

Why not?

#gondolatok #gondolataim #magyar #sajat #magyar tumblisok #csak barátok #like #kiss #girl #fekete #art #post #idézetekmindennapra #ember #emberiség #egyszerélünk

[orsiisworld]

Jó tett

Egyszer egy bácsika a parkban odajött hozzám, miközben vártam a barátnőmet, kért aprópénzt, azt mondja kenyere van, csak krémhez kellene neki még

Látszott tényleg szüksége van rá és rendesnek tűnt

Nem gondolkodtam, rögtön adtam neki, tényleg nem fájt az az összeg és láttam jó helyre kerül

Egy órával később, láttam hogy a másik oldalon sétál és eszi a kenyeret a krémmel

Elképesztő öröm volt, hogy segíthettem, egy életre belém égett ez a kép

Legutóbb a buszállomáson várakoztam, volt nálam 4 szelet kenyér, nem bírtam meglenni mindet

Ezért az utolsó szeletet úgy döntöttem nem viszem már el, nem is volt már aznapos és sok lett volna neki már az a pár óra utazás, csak összenyomódott volna és nem is ettem volna meg időben

Úgy gondoltam nem dobom el, letettem a padra, hátha valaki megeszi, akinek nagyobb szüksége volt rá

Másnap már nem volt ott, bárki is vitte el, remélem tudtam segíteni

Egy hónappal később sétálok az utcán, és egy lepcsőaljon látok már egy egész kenyeret egy ház előtt

Vajon aki letette oda, ugyanez juthatott eszébe mint nekem akkor vagy csak ott felejtette?

Ha a példámat követték nagyon jó érzés

Ha egyszer annyira futja majd, többet fogok segíteni azoknak, akik megérdemlik

De már most elkezdtem, minden apróság számít

Igazából több ilyen apróság van, amit véghez vittem, de ez a kettő nagyon bevéste magát az emlékezetembe

Illetve ezt fordítva is megtapasztaltam természetesen, szemtanúja is voltam szép tetteknek, illetve maga a személy is aki kapta, bármilyen formában is történjen ez az egész

Ez csak egy kis töredéke amit ezekkel kapcsolatban érzek, viszont most nem tudtam jobban kifejteni, viszont

egy a lényeg

Talán egy kicsit szebbé lehet tenni ezekkel a tettekkel a világot 🫶

#pillanat #gondolatok #èrzèsek #boldogság #magyar #minden #szeretet #szövegek #tumblr #apró örömök #segítség #segíteni #jó tett #emberiség #ember #emberek #pénz #tárgy #vagyon #világ #miért #nehéz #szeretés #szeretni #emlékek #emlékezés #tettek #szavak #gondolat #múlt

[alarcok-mogott-rejtozo]

Vicces nézni, ahogy az emberek egymást, valamint saját magukat elpusztítják. Nem kellenek ehez eget rengető fegyverek, elég csak a folyamatos nyomás, kihasználás, kiközösítés és megalázás...

#szomorú #öngyilkosság #szar az élet #halálvágy #fáradtság #kiközösítés #emberiség #ember #pusztítás #kihasználás #megalázás #vicces #egyedül #fáradt vagyok #szar az egész

[telaviv-delhi]

Módfelett rövidke sci-fi novella az emberiségnek a földönkívūliekkel történt találkozásáról

Végre megérkeztek. Elérkezett az emberiség várva várt nagy pillanata, mikor végre vége szakad a kozmikus magányunknak: egy hiperintelligens galaktikus fajtának végre feltűnt a rádiózajunk, ezért kapcsolatfelvevő és ūdvözlő delegációt kūldtek a Földre, hogy átadhassák nekūnk a tudásukat és magához emeljék az emberiséget a csillagokba. A verébszerű, apró egyedekből álló delegáció azonban megérkezése után nem sokkal a pánikhajtóműveket bekapcsolva, kapcsolatfelvétel és egy árva sziasztok nélkūl iszkolt el, magyarázatként a kapitáy csak annyit ūzent az otthoniaknak:

- Baszki, ha az emberek csupa fogból, karomból és gyilkos vágyból álló szörnyetegeket tartanak házikedvencként, akkor milyenek lehetnek az emberek maguk?

#harmadik típusú találkozás #földönkívūliek #emberiség #ufó #kapcsolatfelvétel #galaktikus civilizáció

[szarazkartoneszmek]

Konfliktuskezelés ember módra

Sokat gondolkodtam, hogy ezt megmutassam-e vagy ne, de megpróbálkozom vele.

Ezt több, mint egy éve rajzoltam.

Azt az érzésemet próbáltam vele kifejezni, hogyha nem rajta vagy, fentről ez a bolygó milyen békésnek, szépnek tűnhet. Annyira jó lehet az űrhajósoknak, hogy látják a saját szemükkel.

Amikor kinn vagy egy dobozba zárva, és lenézel, és tudod, hogy azért mégis elérhető közelségben ott van egy lakható bolygó, egy életre alkalmas világ. Fentről biztosan békésnek látszik, egy oázisnak a sivatagban.

Idelenn ezt nem becsüljük meg. :( Úgy értem, hogy kollektíven, mint EMBERISÉG nem tudunk létezni. Nem, idelenn szét kell darabolódni, utálkozni, minden sz*rért egymásnak menni, hatalomért, pénzért gyógyíthatatlan károkat okozni. Elnézést kérek midenkitől, akinek nem inge ne vegye magára, de az emberi lények olyan kegyetlenségekre és beteges dolgokra képesek egymással szemben, az életterükkel szemben, hogy az szégyenletes. Más élőlények is törekednek az élettér foglalásra, versenyeznek az erőforrásokért a fennmaradásuk érdekében, de nagyon nyílt, alapvető érdekek mentén cselekszenek, és egyensúlyban maradnak a környezetükkel. Nem törekednek egymás megalázására, vagy beteges kegyetlenkedésre. Az ember háborúzik a vallás miatt, pedig lehet tisztelni is egymás hitét és kultúráját. Az ember háborúzik a hatalomért, mintha az valami lenne. A legnagyobb ország vezetői, a leghíresebb uralkodók a történelemben mind porszemek a bolygó szempontjából is, nemhogy a galaxis, vagy a világmindenség méreteihez viszonyítva. Az ember kiutálja a másik embert a bőrszíne miatt, mintha nem mind közös ősöktől erednénk, és a biológiai változatosság nem az evolúció része lenne... alkalmazkodás a környezeti adottságokhoz.

Amikor tanultam az iskolában a világháborúkról, reménykedtem benne, hogy talán leélhetem az életem mielőtt kitör a harmadik. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy nem lesz harmadik, előbb, vagy utóbb valami kiváltaná... Most meglátjuk, hogy a jelenlegi helyzet elég-e hozzá, vagy sem. Szeretném azt hinni, hogy valahol mélyen a többségnek inkább arra van igénye, hogy legyen egy szép kis otthona, családja, ne nélkülözzön és békében eléldegéljen. De ez nem sokaknak adatik meg, és ezért mindig lesznek, akiket harcra lehet bírni valamivel, és nem mondják azt, hogy bocs, nekem elég, amim van, nem harcolok, nem teszem tönkre. De ugye ott van az is sokakban, hogy: "többet akarok, még többet akarok, és uralkodni akarok másokon, és mások eszközök a saját céljaim eléréséhez". Ezt aztán hangzatos eszmék alá rejtve lehet tálalni, amit minél kevesebben ismernek fel, annál jobb. (Amit szintén meg lehet oldani, elég, ha elfelejt a tömeg gondolkodni.) Ahol dolgozom, van nekünk ilyen készségeket feljesztő tréning, ahol téma volt a konfliktuskezelés. Korábban is tanultam már róla, de ez most szemléletesebb tréning volt.

Félelmetes, hogy a kis közösségben lejátszódó konfliktus folyamat, mintázat, mennyire hasonlít a nagyobb, több országot érintő konfliktusok mintázatára. Azt kell mondjam, hogy az egyes személyek sem túl jók a konfliktuskezelésben, így aztán nagyobb léptékben sem csoda, hogy megjelennek ugyanazok a tünetek. Csakhogy amíg egy személyes konfliktusban megoldható, hogy mindenki megy amerre lát, a legrosszabb esetben szétesik a csapat, úgy országok esetében nem tudunk átmenni egy másik Földre, itt kell elszenvedni, akármit is hoznak a fejünkre.

Ezt a bejegyzést én nem állásfoglalásnak szánom, nem akarom megmondani, hogy egy-egy nemzetközi konfliktusba helyes, vagy nem helyes bevonódni. Nem arról szól, hogy bármelyik jelenlegi háborúban szimpatizálok-e valamelyik féllel, vagy sem. A bejegyzésem arról szól, hogy akár a nagy konfliktusok, akár a kicsik, és az, ahogy az emberi faj intézi ezeket, amit kihoz az emberekből, vezetőkből, a harcolókból, az mennyire tipikusan az emberre jellemző mintázat. A konfliktuskezelés tréningen azt tanítják, hogy kell ezeket intelligensen rendezni. Ezt generációknak kellene oktatni világszerte, mire látszatja lenne. Bőven elég egy konfliktusban, ha az egyik fél szabotálja a békés rendezhetőséget. :( Természetesen arról is szól a bejegyzésem, hogy félelmetesnek találom egy világháború lehetőségét. Azon túl, hogy azonnali óriási pusztítást jelent, olyan ellentéteket szül nemzetek között, amitől évszázadokig nem fognak szabadulni. Ez a kisebb háborúkra is igaz. Ne legyenek olyan naív elkézeléseink, hogyha elszabadul egy ilyen konfliktus akkor lesz olyan visszatartó erő mindkét félben, ami miatt nem mernek majd bevetni bizonyos fegyvereket. Ilyen visszatartó erő nem volt az előző világháborúban sem. "Ha tudod, hogy valami lehetséges, megépíted és beveted, mielőtt az ellenség teszi meg." Ez a logika, mert háborúban nem létezik bizalom, nem alapoz arra senki, hogy ennyire úgysem lesz kegyetlen a másik fél. Arra alapoz, hogy az egyetlen választása, hogy ő lépi meg előbb, vagy megvárja, hogy a másik letarolja vele. Pont azért, mert mind tudjuk, hogy mikre képes az ember, amikor a legrosszabb arcát mutatja. Kívánom, hogy ne jusson el a világ erre a pontra!

:(

.......................................

Wikipédia: BÉKE

.......................................

.......................................

Elnézést, ha valakinek elrontottam a kedvét, vagy nagyon borúlátónak tűnök, de ki kellett írnom magamból.

Nagyon naív elképzelés, tudom, de úgy szeretném egyszer azt látni, hogy valami borzalmasra egyszerűen egyöntetűen azt mondanák az emberek, - minden résztvevő oldalon - hogy márpedig nem csináljuk. Nem megyünk, nem lövünk, nem tartóztatjuk le azt, aki nem megy öldökölni, oldjátok meg másképp, nem ez az érdekünk. Mit tudna csinálni az a maroknyi "vezető" ha nem lenne kinek dirigáljon? Félelmetesen egyszerű, de csoportos szinten már hiányzik az emberből a képesség erre.

#:( #szomorú #félelmetes #háború #veszély #bolygó #ember #emberek #világ #rajz #kép #konfliktus #konfliktuskezelés #egyensúly #kegyetlenség #gyűlölet #érdek #hatalom #harc #mintázat #viselkedés #egység #csoport #emberiség #béke #békevágy #pszichológia #félelem #filozófia #gondolatok

[politikapolka]

Talán jobb lenne, ha Putyin megnyomná a nagy piros gombot.... Mielőtt ez a gonosz, ön- és közveszélyes majomfaj kiszabadulna a Galaxisba

#emberiség #veszélyes majomfaj

[andyesisaidyesiwillyes]

#mandarin #good job emberiség

[southalldiaries]

Emberiség - Mesterséges Inteligencia 1:0

[hicapacity]

A német történelem legsötétebb fejezetében, amikor a felbujtott csőcselék köveket dobált az ártatlan üzlettulajdonosok ablakaiba, nőket és gyerekeket nyíltan aláztak meg kegyetlenül; Dietrich Bonhoeffer, egy fiatal lelkész nyilvánosan felszólalt az atrocitások ellen.

Miután éveken át próbálta megváltoztatni az emberek véleményét, egy este mikor Bonhoeffer hazatért, saját apjának kellett elmondania neki, hogy két férfi várja a szobájában, hogy elvigyék.

A börtönben Bonhoeffer azon kezdett el elmélkedni, hogyan vált a költők és gondolkodók országa gyávák, szélhámosok és bűnözők kollektívájává. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a probléma gyökere nem a rosszindulat, hanem az ostobaság.

Bonhoeffer a börtönből írt híres leveleiben azzal érvelt, hogy az ostobaság veszélyesebb ellensége a jónak, mint a rosszindulat, mert míg „tiltakozni lehet a rossz ellen; erőszakkal leleplezhető és megelőzhető, a hülyeséggel szemben védtelenek vagyunk. Sem a tiltakozás, sem az erőszak alkalmazása nem ér semmit. Az érvek süket fülekre találnak.”

Azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak egy hülye ember előítéletének, egyszerűen nem hiszi el, és ha megcáfolhatatlanok, akkor lényegtelenként, mellékesként félre teszi őket. A hülye ember önelégült, és könnyen ingerülten támadásba lendülve veszélyessé válik.

Emiatt nagyobb elővigyázatosság szükséges, ha egy ostoba emberrel bánunk, mint amikor egy rosszindulatúval. Ha tudni akarjuk, hogyan lehet felülkerekedni a butaságon, törekednünk kell annak természetének megértésére.

Annyi bizonyos, hogy a hülyeség lényegében nem intellektuális, hanem erkölcsi hiba. Vannak emberek, akik feltűnően mozgékonyak intellektuálisan, de ostobák, és vannak olyanok, akik intellektuálisan unalmasak, de nem hülyék.

Nem annyira az a benyomás alakul ki az emberben, hogy a hülyeség veleszületett hiba, hanem az, hogy bizonyos körülmények között az embereket hülyévé teszik, vagy inkább megengedik, hogy ez megtörténjen.

A magányosan élőknél ez a hiba ritkábban jelentkezik, mint a csoportokban előknél. Ezért úgy tűnik, hogy a hülyeség kevésbé pszichológiai, mint szociológiai probléma.

Nyilvánvalóvá válik, hogy a hatalom minden erős felfutása, legyen az politikai vagy vallási jellegű, az emberiség nagy részét butasággal fertőzi meg. Mintha ez egy szociológiai-pszichológiai törvény lenne, ahol az egyik hatalmához a másik hülyesége kell.

A folyamat itt nem az, hogy bizonyos emberi képességek, mint például az értelem, hirtelen meghibásodnak. Ehelyett úgy tűnik, hogy a növekvő hatalom elsöprő hatása alatt az embereket megfosztják belső függetlenségüktől, és többé-kevésbé tudatosan feladják autonóm pozíciójukat.

Az a tény, hogy a hülye ember gyakran makacs, nem vakíthat el attól, hogy nem független. A vele való beszélgetés során az ember gyakorlatilag azt érzi, hogy egyáltalán nem is mint emberrel van dolga, hanem szlogenekkel, hívószavakkal és hasonlókkal, amelyek birtokba vették.

Megbabonázták, megvakították, visszaélnek vele, és lényében bántalmazzák. Miután így esztelen eszközzé vált, az ostoba ember is képes lesz minden rosszra – nem látja, hogy az gonosz.

Az utasítás nem, csak a felszabadítás képes legyőzni a hülyeséget. Itt be kell látnunk, hogy a legtöbb esetben a valódi belső felszabadulás csak akkor válik lehetségessé, ha az a külső felszabadulás megelőzte. Amíg ez nem történik meg fel kell hagynunk minden próbálkozással, hogy meggyőzzük az ostoba embert.

Bonhoeffer az Adolf Hitler elleni összeesküvésben való részvétele miatt 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hunyt el, mindössze két héttel azelőtt, hogy az Egyesült Államokból érkező katonák felszabadították a tábort.

Bonhoeffer szavaival: „A cselekvés nem a gondolatból fakad, hanem a felelősségre való készségből. Az erkölcsös társadalom végső próbája az, hogy milyen világot hagy gyermekeire.

#dietrich bonhoeffer #Bonhoeffer #hitler #hülye #hülyeség #erkölcs #röfi #orbán

[fuckofflifesworld]

Annyira utállak hogy ilyen könnyen tudsz ignorálni azok után ami történt

#gondolataim #sajat #magyar #magyar tumblisok #emberiség #ember #fiuk #személyiség #szemét #gondolatok #mindenneljobban #nem vagyok elég jó #nagyon félek #baratok

[sztivan]

teljesen egyértelmű, súlyosan károsítja a rádiót figyelmesen hallgató hat éven alattiakat (tipikus Kossuth rádió-hallgató korosztály), ha egy nem nekik szóló, amúgy tizenévesek által készített műsorban arról van szó, mi történik rendszeresen az emberiség nagyjából felével

[mikropenisz]

bolhapiac

időnként el kell mennem egyre, hogy rájöjjek, mennyire utálok bolhapiacra járni. És hogy az emberiség mennyi iszonyatos sok felesleges, értelmetlen, ronda és helyenként káros vackot gyárt le, halmoz fel és aztán sóz másokra. Cringeparádé, és valahol sokkoló is, mennyi embert megmozgat

[zeroz2ro]

Hosszú, nehéz és nagyon nyugtalanító interjú.

[newlifeprojects]

az emberiség óriási vesztesége, hogy nem ismerte fel a létezésem mérhetetlen értékét...

virágokat az öltözőmbe, kedvesek!

#nostalgia #pers #food

[andyesisaidyesiwillyes]

rövidnadrág stílusú bugyi

#good job emberiség #wtf

[csacskamacskamocska]

Gyereknek, kamasznak, fiatalnak maradni?

Búcsúztattuk egy kolléganőmet. Jól dolgozott. Mindig elismertem az erőfeszítéseit és az eredményeit. Kurvára idegesítő volt kb minden megnyilvánulása. Hálistennek társosztályon dolgozott, nem volt sok dolgunk egymással. Erőszakos, énközpontú, határtalanul és tapintatlanul kiáradó embernek láttam őt. Ücsörögtem a búcsúztatón, majszoltam a sós-vajas lófaszkákat és figyeltem, hogy ki is lehet ő valójában. Aztán el is mondta ő magáról meg többen is nagyon dicsérték, hogy csupa élet, csupa ötlet és elevenség, és rengeteget beszél – órákra nyújtva ezzel a meetingeket, nagyokat nevet és másokat is belevisz ebbe az asztalcsapkodós harsányan röhögős hangulatba és nélküle üres és csendes az iroda. Mert gyerek tudott maradni – mondta ő. Okos, ötletes, kreatív felnőttekkel szeretnék dolgozni – gondoltam én. Nade nem is egy ismeretlen kolléga szapulása az érdekes, hanem az, hogy eszembe jutott, mennyire utálom azokat a részeket az elmúlt 10 évből, amikor szerintem gyerekesen viselkedtem. Szégyellem is picit, meg dühös is vagyok, meg szeretném másra meg a körülményekre kenni a dolgot. Néha sikerül. :D Akármi is történik, csak abból lehet kihozni a buta, hisztis gyereket, akinek az adott dologra egyszerűen nincs megoldása. Nem tudom hogyan kell felnőttként érvényesíteni magam, nem tudom hogyan kell felnőttként kezelni más, gyerekként hisztiző felnőtteket, nem tudom hogyan kell elmenni onnan ahol nem vagyok jóhelyen, nem tudom hogyan kell visszautasítani, ha bántanak. Egészen elképesztő, hogy az ember korosodik, családja lesz, gyerekeket nevel, ingatlanokkal zsonglőrködik, mindent megold, de egy rakás dologban gyerek maradhat, aki teljesen egyszerű társas helyzeteket vagy konfliktusokat nem tud kezelni és zsigerből jön a hisztiző, tomboló gyerek. Másokon észrevesszük, magunkon sosem.

Olvastam egy cikkben a napokban a kamasznak maradt férfiakról. Akik csak odáig tudnak egy kapcsolatot, hogy pár randi, itt még kézben tudják tartani az érdeklődésüket, de ennyi. És képesek párkapcsolatban, családban élni úgy, hogy az érzelmi életük megrekedt ezen a szinten. Aztán nem tudják mi a baj, a társuk sem tudja. Következő kapcsolat, megint így. Aztán halálukig nem is változik ez. Hetven évesen is kamaszként beszélnek a kapcsolatokról. Nem éri őket elég nagy trauma a változáshoz? Erről már nem írt a cikk. Ez talány maradt. Valószínűleg mindenkinek vannak kisebb elakadásai. A nagyobb elakadások valószínűleg súlyosan akadályozzák a normális emberi kapcsolatokat. Az elakadásainkkal is azonosítjuk magunkat. Én ilyen vagyok. Ha dühös vagyok ezt csinálom. Ha félek, így viselkedem. Ez van, ilyen vagyok! És várjuk az elfogadást. Sokszor még az elismerést is, hogy milyen öntudatosan (valójában önző módon) megoldottuk a problémánkat.

A gyereknek maradni jó gondolat elég káros, mert felmenti az embereket a hülyeségük alól. Ami valóban értékes a gyerekségben, az az érdeklődés a világ felé. A kíváncsiság. Meg a szabad asszociáció. Minden más a gyerekkoron túl nem hasznos, nem jó és nosztalgikus torzítással gondolunk rá. A kutatások szerint a gyerekek kirekesztőek, morálisan alulteljesítenek (nyilván), önzők, akaratosak, manipulatívak, hazudósak, stb, stb. (a gyerek valószínűleg egy túlélőgép :D) Az, hogy hoznak 1-1 ellenpéldát, vagy a saját gyerekünket nem ilyennek látjuk vagy mindezt jól toleráljuk, mert különben kihalna az emberiség, az teljesen rendben van. Így van kitalálva. De aki őrült meg már a saját gyerekétől, az gondoljon arra, hogy egy éppen olyan felnőttel kell egy irodában dolgoznia vagy párkapcsolatban lennie.

Azt gondolom, hogy ha már az ember eljutott oda, hogy tudatosult benne, hogy dolgokra nem jó válaszokat adott, helyzeteket gyerekesen oldott meg, akkor nehezebb helyzetben van, mint amíg ezt nem tudta. Mert ettől még nem lesz a kezében új eszköz, új megoldás. Az eszközt, új megoldást pedig csak "helyzetekben" lehet kifejleszteni. Aztán vagy lesz hozzá elegendő idő, alkalom, megfelelő társ, vagy nem.

És hogy a cím harmadik részéhez is legyen valami: A gyerekesen vagy kamaszosan viselkedő embereket irigylésre méltóan fiatalabbnak érzékeljük a koruknál. Ez csábító, hogy mi is olyanok legyünk. Mintha valamit elrontottunk volna, hogy nekünk nem sikerült. Pedig érdeklődő, kreatív, bölcs felnőttnek lenni hatalmas szabadság.

#gyerek #kamasz férfi #felnőtt #kapcsolatok #taruma #bölcsesség #01-24