szarazkartoneszmek

[szarazkartoneszmek]

C mint cica :3

#rajz #festmény #hobbi #cica #macska #macskák #hagyományos és digitális rajz #kiscica nagycica foltos cirmos mindenféle

[szarazkartoneszmek]

Amikor szabin vagy és ráérsz főzni :)

#sütő #konyha #főzés #étel #nyami #nyam-nyam #finom #éhes #jó étvágyat

[szarazkartoneszmek]

Vizes

Száradnak.

Néha elgondolkodom rajta, hogy ilyen "hülye" stílusom van. Úgy értem, hogy nem tudnám minek nevezni. Lehet, hogy van rá kifejezés, csak nekem nem tanítottak eleget a rajzról/festésről. :)

Megpróbálkozom "víz" témájú képeket összehozni, hátha sikerülne egy sorozat. Akkor lehetne vele kezdeni valamit. :)

#festés #rajz #víz #WIP #eső #tó #kép #fű #virág #felhő

[szarazkartoneszmek]

"Képeslapok"

Nem igazi képeslapok, csak a fényképeim ezekről a számomra érdekes hangulatú helyekről.

#Nyíregyháza #Nyírcsászári #Gyula #Nyírbátor #magyar #település #város #falu #utca #lámpaoszlop #óra #iskola #templom #vár #kisvonat #csatorna #élővíz csatorna #tó #áruház #vintage #retro #épület #Szabolcs-Szatmár-Bereg #Békés #Magyarország #híd

[szarazkartoneszmek]

Igazítás

Ideális esetben a szabályok az emberekért vannak. Betartásuk nyilván fontos, mert a biztonságot, rendezett körülményeket szolgálja. Ha egy szabály elavult, életszerűtlen, hibás, akkor változtatni kell rajta, hozzá kell igazítani a helyzethez.

E helyett, a szabályokat gyakran kőbe vésik, és az embereket próbálják ezekhez idomítani.

Ha nem sikerül, abból konfliktusok keletkeznek, és olyan helyzetek, amikor a józan ész ellentmondásba kerül a szabállyal.

:)

#gondolat #rövid #emberek #szabályok #szabály #filozófia

[szarazkartoneszmek]

Föld Napja

... alkalmából elhoztam néhány fényképemet.

#virág #Föld Napja #természet #növény #élet #szépség #kert #színes #fénykép #ibolya #gyögyvirág #pipacs #vaddohány #tavirózsa #őszirózsa #iszalag #tűztövis

[szarazkartoneszmek]

#méhecskék #napsütés #vízpart #kék #virág #tavasz

[szarazkartoneszmek]

@est-hajnalcsillag Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszenek.

A kollégádnak biztos megvolt az oka, hogy miért nem osztott meg többet a képeiből, de sajnos már nem lehet megkérdezni róla. Ismerek egy fiút, még 30 sincs, nagyon jó portrékat tud rajzolni, egyáltalán nem érdekli, hogy másoknak is megmutassa. Ritkán egyet-egyet… Azt mondja, őt nem érdekli, hogy látja-e valaki. Ha rajzol, csak az érzés miatt teszi. Őszinte leszek, én a legkevésbé művészi rajzoló vagyok. Nem értem ezt a részét. Fogalmam sincs, mit éreznek mások alkotás közben. Nekem nincs egy különleges állapotom, érzésem közben. Vagy legalább is nem ismerem fel. XD

Nem nyugtat meg, éppen fordítva, csak akkor megy, ha nem vagyok feszült. Úgyhogy nem is "önterápia".

Inkább ehhez az újdonsült blogíráshoz hasonlítanám. Gondolatok, érzések, hangulatok kifejezése, kommunikálása.

A mindennapokban többnyire az a jellemző, hogy nem érdeklem másokat, vagy nem célszerű kimondani előttük dolgokat. Valamilyen módon, valamilyen csatornán mágiscsak szeretném kifejezni a személyiségemet, gondolataimat, hátha valakinek érdekes lesz, hasznos lesz. Vagy ránéz a képekre, és tetszik neki, jobb kedve lesz, eszébe jut valami.

Másoknál az alkotás, szerintem másképp működik. Van, akinek öngyógyítás, van, akinek önbizalom erősítés - főleg, ha visszajelzéseket kap. Van, akinek munka. És van, aki csak egy "flow" élményt keres, bármilyen is az.

Talán a kollégád is hasonlóan gondolkodott, mint az a fiú, akit én ismerek, és ezt az állapotot próbálta megosztani a gyermekével is, amikor tanította. :) Nem az volt a fontos, hogy mások lássák, hanem amit közben tapasztal.

Szép gesztusnak találom, hogy kiállították a képeit. Az enyémeket egyszer majd kikukázzák, ha előbb oda nem adom valakinek, hogy csináljon vele valamit. XD De még az odébb van, még meg kell érnem, hogy vénasszony legyek. :)

forrás: freepik

Csendélet

Néha úgy érzem - de valószínűleg a rossz közösség miatt, amit otthagytam - hogy a csendéletet alábecsülik. Én kedvelem, és alkotni is szeretem ezeket a fajta képeket. A tárgyaknak jelentése van, lehetnek szimbólumok, vagy kedves személyes holmik. Nem feltétlenül ordít a kép az arcodba, mint egy akciódús jelenet, vagy felnőtt tartalom, hanem a maga visszafogott szelíd módján mesél.

#köszönet #válasz

[szarazkartoneszmek]

Csendélet

Néha úgy érzem - de valószínűleg a rossz közösség miatt, amit otthagytam - hogy a csendéletet alábecsülik. Én kedvelem, és alkotni is szeretem ezeket a fajta képeket. A tárgyaknak jelentése van, lehetnek szimbólumok, vagy kedves személyes holmik. Nem feltétlenül ordít a kép az arcodba, mint egy akciódús jelenet, vagy felnőtt tartalom, hanem a maga visszafogott szelíd módján mesél.

#csendélet #étel #tárgyak #rajz #festmény #hagyományos #digitális #ékszer #hagyma #gyertyatartó #madár #pogácsa #reggeli #tejeskávé #kávé #kifli #kakaóscsiga #péksütemény #tányér #ametiszt #kristály #eső #utca #konzervdoboz #jácint #virág #hobbi

[szarazkartoneszmek]

Virágos képek

Az előző bejegyzés után valami kellemesebbel zárnám a napot. Úgy gondoltam, megpróbálom megosztani itt néhány munkám. Volt egy dA galériám, de túlságosan idegesítővé váltak a profilomon önreklámozók, és nincs már meg az a légkör, ahol jól érezném magam.

Ha tetszik, annak örülök, ha nem, akkor kérlek csak állj tovább, és ne foglalkozz velem! Köszönöm! :)

Lelopni nem érdemes, úgysem töltöm fel akkora felbontásban, amivel lehetne bármit kezdeni, másfelől ilyet ti is tudtok, csak esetleg még nem próbáltátok. :)

#rajz #festmény #kép #kreatív #hobbi #virág #növény #bogyó #levelek #természet #kert #színes

[szarazkartoneszmek]

Konfliktuskezelés ember módra

Sokat gondolkodtam, hogy ezt megmutassam-e vagy ne, de megpróbálkozom vele.

Ezt több, mint egy éve rajzoltam.

Azt az érzésemet próbáltam vele kifejezni, hogyha nem rajta vagy, fentről ez a bolygó milyen békésnek, szépnek tűnhet. Annyira jó lehet az űrhajósoknak, hogy látják a saját szemükkel.

Amikor kinn vagy egy dobozba zárva, és lenézel, és tudod, hogy azért mégis elérhető közelségben ott van egy lakható bolygó, egy életre alkalmas világ. Fentről biztosan békésnek látszik, egy oázisnak a sivatagban.

Idelenn ezt nem becsüljük meg. :( Úgy értem, hogy kollektíven, mint EMBERISÉG nem tudunk létezni. Nem, idelenn szét kell darabolódni, utálkozni, minden sz*rért egymásnak menni, hatalomért, pénzért gyógyíthatatlan károkat okozni. Elnézést kérek midenkitől, akinek nem inge ne vegye magára, de az emberi lények olyan kegyetlenségekre és beteges dolgokra képesek egymással szemben, az életterükkel szemben, hogy az szégyenletes. Más élőlények is törekednek az élettér foglalásra, versenyeznek az erőforrásokért a fennmaradásuk érdekében, de nagyon nyílt, alapvető érdekek mentén cselekszenek, és egyensúlyban maradnak a környezetükkel. Nem törekednek egymás megalázására, vagy beteges kegyetlenkedésre. Az ember háborúzik a vallás miatt, pedig lehet tisztelni is egymás hitét és kultúráját. Az ember háborúzik a hatalomért, mintha az valami lenne. A legnagyobb ország vezetői, a leghíresebb uralkodók a történelemben mind porszemek a bolygó szempontjából is, nemhogy a galaxis, vagy a világmindenség méreteihez viszonyítva. Az ember kiutálja a másik embert a bőrszíne miatt, mintha nem mind közös ősöktől erednénk, és a biológiai változatosság nem az evolúció része lenne... alkalmazkodás a környezeti adottságokhoz.

Amikor tanultam az iskolában a világháborúkról, reménykedtem benne, hogy talán leélhetem az életem mielőtt kitör a harmadik. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy nem lesz harmadik, előbb, vagy utóbb valami kiváltaná... Most meglátjuk, hogy a jelenlegi helyzet elég-e hozzá, vagy sem. Szeretném azt hinni, hogy valahol mélyen a többségnek inkább arra van igénye, hogy legyen egy szép kis otthona, családja, ne nélkülözzön és békében eléldegéljen. De ez nem sokaknak adatik meg, és ezért mindig lesznek, akiket harcra lehet bírni valamivel, és nem mondják azt, hogy bocs, nekem elég, amim van, nem harcolok, nem teszem tönkre. De ugye ott van az is sokakban, hogy: "többet akarok, még többet akarok, és uralkodni akarok másokon, és mások eszközök a saját céljaim eléréséhez". Ezt aztán hangzatos eszmék alá rejtve lehet tálalni, amit minél kevesebben ismernek fel, annál jobb. (Amit szintén meg lehet oldani, elég, ha elfelejt a tömeg gondolkodni.) Ahol dolgozom, van nekünk ilyen készségeket feljesztő tréning, ahol téma volt a konfliktuskezelés. Korábban is tanultam már róla, de ez most szemléletesebb tréning volt.

Félelmetes, hogy a kis közösségben lejátszódó konfliktus folyamat, mintázat, mennyire hasonlít a nagyobb, több országot érintő konfliktusok mintázatára. Azt kell mondjam, hogy az egyes személyek sem túl jók a konfliktuskezelésben, így aztán nagyobb léptékben sem csoda, hogy megjelennek ugyanazok a tünetek. Csakhogy amíg egy személyes konfliktusban megoldható, hogy mindenki megy amerre lát, a legrosszabb esetben szétesik a csapat, úgy országok esetében nem tudunk átmenni egy másik Földre, itt kell elszenvedni, akármit is hoznak a fejünkre.

Ezt a bejegyzést én nem állásfoglalásnak szánom, nem akarom megmondani, hogy egy-egy nemzetközi konfliktusba helyes, vagy nem helyes bevonódni. Nem arról szól, hogy bármelyik jelenlegi háborúban szimpatizálok-e valamelyik féllel, vagy sem. A bejegyzésem arról szól, hogy akár a nagy konfliktusok, akár a kicsik, és az, ahogy az emberi faj intézi ezeket, amit kihoz az emberekből, vezetőkből, a harcolókból, az mennyire tipikusan az emberre jellemző mintázat. A konfliktuskezelés tréningen azt tanítják, hogy kell ezeket intelligensen rendezni. Ezt generációknak kellene oktatni világszerte, mire látszatja lenne. Bőven elég egy konfliktusban, ha az egyik fél szabotálja a békés rendezhetőséget. :( Természetesen arról is szól a bejegyzésem, hogy félelmetesnek találom egy világháború lehetőségét. Azon túl, hogy azonnali óriási pusztítást jelent, olyan ellentéteket szül nemzetek között, amitől évszázadokig nem fognak szabadulni. Ez a kisebb háborúkra is igaz. Ne legyenek olyan naív elkézeléseink, hogyha elszabadul egy ilyen konfliktus akkor lesz olyan visszatartó erő mindkét félben, ami miatt nem mernek majd bevetni bizonyos fegyvereket. Ilyen visszatartó erő nem volt az előző világháborúban sem. "Ha tudod, hogy valami lehetséges, megépíted és beveted, mielőtt az ellenség teszi meg." Ez a logika, mert háborúban nem létezik bizalom, nem alapoz arra senki, hogy ennyire úgysem lesz kegyetlen a másik fél. Arra alapoz, hogy az egyetlen választása, hogy ő lépi meg előbb, vagy megvárja, hogy a másik letarolja vele. Pont azért, mert mind tudjuk, hogy mikre képes az ember, amikor a legrosszabb arcát mutatja. Kívánom, hogy ne jusson el a világ erre a pontra!

:(

.......................................

Wikipédia: BÉKE

.......................................

.......................................

Elnézést, ha valakinek elrontottam a kedvét, vagy nagyon borúlátónak tűnök, de ki kellett írnom magamból.

Nagyon naív elképzelés, tudom, de úgy szeretném egyszer azt látni, hogy valami borzalmasra egyszerűen egyöntetűen azt mondanák az emberek, - minden résztvevő oldalon - hogy márpedig nem csináljuk. Nem megyünk, nem lövünk, nem tartóztatjuk le azt, aki nem megy öldökölni, oldjátok meg másképp, nem ez az érdekünk. Mit tudna csinálni az a maroknyi "vezető" ha nem lenne kinek dirigáljon? Félelmetesen egyszerű, de csoportos szinten már hiányzik az emberből a képesség erre.

#:( #szomorú #félelmetes #háború #veszély #bolygó #ember #emberek #világ #rajz #kép #konfliktus #konfliktuskezelés #egyensúly #kegyetlenség #gyűlölet #érdek #hatalom #harc #mintázat #viselkedés #egység #csoport #emberiség #béke #békevágy #pszichológia #félelem #filozófia #gondolatok

[szarazkartoneszmek]

Átkelés

Zöld a lámpa. Elindulok.

Neonrózsaszín festék a zebrán és az úttesten, vonalak és számok.

"itt is történt valami, ami elkerülhető lett volna." - gondolom magamban. Igazam van, mint később megtudom:

Egy kerékpáros alig pár méternyire a zebrától úgy gondolta, hogy ő szépen keresztülcangázik az úttesten. Ha elment volna a gyalogátkelő helyig, látta volna, hogy nem is neki volt zöld a lámpa.

Így egy csöppet nekimentek.

Mázlija volt, senki nem halt meg, de biztos jól összetörte magát, amiből remélhetőleg tanul majd.

Nem tudom, máshol hogy van ez, de itt az emberek nem tudnak közlekedni. Hiába van kitéve, - képpel is a gyengébbek kedvéért - hogy a zebrán tolni kell a bicilkit, mégis szinte mind átteker, vagy még jobb, a zebra közepén kezd felülni. Anyuka úgy tekert át, hogy az ovis kislány ott ült mögötte a kis gyerekülésben a csomagtartón. Újabb példamutató szülő. Gratulálok!

Gyalogosok ugyanilyen okosak. Mind nagyon siet, mert nem jut neki dinnyeföld. Ő még átmegy, ezen még simán átmegy... mert beleőszülne kivárni azt a pár percet, míg újra zöld lesz. :) Aztán még nem is váltott a lámpa, de már indul, mert sijjet az istenadta.

Sose felejtem el, amikor majdnem a szemem előtt ütközött egy kicsi piros autó, amit egy néni vezetett, egy kicsi piros rokkantkocsival, amin egy másik néni ült.

Maradok a sétánál, ha nem muszáj, nem rohanok, alaposan szétnézek, akkor is, ha zöld, mert más talán sijjet és nem így gondolja. :) Én legalább látom a virágzó fákat, észreveszem a cicákat és a maradarakat, és még elkésni sem szoktam. Szóval, ítéljetek el érte, de nem érzem úgy, hogy lemaradok valami rettenetesen fontos dologról. :)

#közlekedés #úttest #baleset #jelzőlámpa #zebra #gyalogátkelő #séta #kerékpár #gyalogos #kerékpáros #biztonság #magyar #veszély

[szarazkartoneszmek]

Csokoládéital a hideg ellen...

#csokoládé #ital #meleg #hideg #komfort

[szarazkartoneszmek]

Itt rendes népek laknak

Ha valaki elsétál ennek a városkának a központjába, azt gondolhatja, milyen rendszerető népek lakják. Ha a mellékutcákba is betéved, eldönti magában, hogy ott a helyi gettó, ahol lezüllött alakok laknak.

A valóság az, hogy a központot kora reggel már feltakarítják - valószínűleg közfoglalkoztatottak. Hol itt, hol ott futok össze a férfival, aki az általam bejárt útvonalon dolgozik.

A szemetelést sajnos nem oldja meg, ha kiküldjük a közmunkást, vagy évente rendezünk egy akciót, amikor önkéntesekkel és iskolásokkal takaríttatjuk mások mocskát.

Nem az fog menni szemetet szedni, aki eldobálta. Őket nem érdekli, mert más úgyis felszedi.

A megoldás az, hogy el sem kéne dobálni azt a sok lomot.

Mi lehet az oka, hogy több generáció felnőtt úgy, hogy megszokta a szemetelést?

Vizsgáljunk meg néhány lehetséges okot!

1. Legyünk naívak, és kezdjük ott, hogy van-e elég köztéri szemetes?

Mindenhol nincs. Viszont azt látom, hogy ahol van, ott sem használják.

Főiskolás éveim alatt láttam az iskola melleti megállóban egy csoport hallgatót. Köztük egy fiúból hullott a szemét. Lusta disznó volt két lépést tenni, és a társai se tették szóvá, hogy: "te mamlasz, ott a kuka, ne égess már minket". (Vegyük észre, hogy ebből a fiúból valószínűleg diplomás lett. Vagyis a végzettség megszerzése nem garantálja, hogy intelligensebben is fog viselkedni. :P )

A buszmegállóban szokott lenni szemetes, ezt tudja,aki utazik.

Mégis tele a föld csikkel, eldobott jegyekkel, más hulladékkal.

2. Legyünk kevésbé naívak és tételezzük fel, hogy a szemetelésnek van érzelmi háttere.

Például rosszindulat, utálat a közösség iránt, szemetelés az utált személy háza előtt. Bosszantani másokat a saját vélt vagy valós sérelmei miatt.

3. Vegyük figyelembe a nevelést, tanítást is!

Van olyan, amikor a gyerekek úgy nőnek fel, hogy szemét veszi körül őket otthon is: mert a szüleik felhalmozzák az saját udvarukon. Később vagy azonosul ezzel, és észre sem veszi a hulladékot, vagy jobb esetben az ellentétére vált, és örül, ha kiszabadul belőle.

Szomorú látni, amikor kicsi gyerekek a szeméttel teli udvaron mászkálnak, veszélyes, koszos, törött tárgyak közt leülnek, esznek... a szülő sehol. Benn tesped a lakásban. Még ha szegény is az ember - az én családom se volt gazdag soha - akkor is lehet igényes magára és a környezetére.

Olyan is van, amikor a gyerekeket nem tanítják: Szerintem ez elég gyakori. Sokszor a felnőttek, nagyobb gyerekek és fiatalok a családban nem mutatnak jó példát; nem tanítják a gyereket, hanem lerázzák vagy nem veszik komolyan, amit ilyenkor csinál, mert kicsi.

Pedig a gyerek itt, a családban sajátítja el az első viselkedésformákat, értékeket, a legtöbbet pont ameddig kicsi. Újratermeli magát a káros viselkedés a következő generációban. Nem csak a szemetelést. :(

A következő helyszín az óvoda, iskola. Itt kétfelől hatnak a gyerekre, a pedagógusok és a kortársak.

Most nem tudom, hogy van, de amikor én gyerek voltam, az óvodában semmit nem tanultunk a környezetről, természetről, mit kellene tenni, hogy védjük, mit tegyünk, hogy a saját környezetünk rendezett, tiszta legyen, miért jó ez nekünk.

Általános iskolában egy kicsit többet foglalkoztunk ezzel, ha kijött egy környezetvédelmi rajzpályázat... egyszer-egyszer... de annyit nem, hogy valóban összeálljanak dolgok, tudatosuljanak az ismeretek és mindig csak egy-egy témára fókuszálva, ami nem feltétlenül az, ami érintette a településünket is.

Az nem elég, hogy büntetünk, hogy megszidjuk a gyereket, "nem szabad, mit csinálsz". Magyarázat nélkül nem értik meg, mi a tiltás oka, mi a kért dolog értelme.

Azt tudtuk, hogy mi lehet a bagolyköpetben, hogyan mozog az ujja, mit bányásznak Felsőkukityintetőn, de a saját közvetlen környezetünkről, a lakóhelyünkről, az emberek együttéléséről egy településen sehol nem esett szó.

Ezeket a dolgokat, ismereteket, ha otthon nem tudatosítják, és a hiányt az iskola sem pótolja, nem korrigál, akkor az eredmény egy újabb generáció tudatlan felnőtt, akik képtelenek a normális közösségbeli viselkedésre, sértésnek veszik, ha szabályok - akár mindenki érdekeit szolgáló előírások - betartását kérik tőlük.

Nyilván, amennyi tekintélye most van egy pedagógusnak... mintha nem is gyerekek, hanem kis vadak közé járnának be dolgozni - ahogy hallom többfelől is - nem biztos, hogy sokat tudnának hatni, de talán még a kisebb gyerekek fogékonyabbak lennének ezekre az ismeretekre.

Tudatosítás nélkül, hogy is jutna eszükbe, hogy "nem szemetelem körbe a boltot, ahol az ételt veszem" - ahol egyébként mindig van szemetes is. Vagy amikor fiatal szülők lesznek, akkor se jut eszükbe, hogy a használt pelenkát nem kell a kutya előtt hagyni, akkor nem húzgálja szét az utcában, és nem fog mindenki a fertőben közlekedni és szidni érte őket, vagy feljelenteni. Hogy az udvaron a szemétdomb nem TV-ből meg hulladékból van - pedig kakasa sincs, de ha lenne se kukorékolna rajta- hanem az egy komposztálódó kupacot jelent, amiből tápanyag lesz a növényeknek.

Szerintem az ilyen változásoknak, mint a szemetelés megszűnése, belülről kell indulnia, a szemetelőknek kell, hogy kialakuljon az igénye arra, hogy bármi baja, mérge van, azt ne így vezesse le! Értse meg, hogy a saját érdeke sem az hogy szeméttelepen lakjon családostól! Értse meg, hogy jó fényt vet a környékre, közösségre, segít csökkenteni a lenézést is, ha bárki erre jön, és azt látja, hogy itt rendes népek laknak.

#szennyezés #szemetelés #magyarország #magyar #vidék #szokás #hulladék #viselkedés #szocializáció #nevelés #iskola #család #gondolatok #vélemény

[szarazkartoneszmek]

Boldog Esőnapot!

#szárazság #eső #víz #április #esernyő #☔

[szarazkartoneszmek]

írisz

Örömmel jelentem, hogy szépséges virágom végre bontogatja szirmait. :) Elsőre nem sikerült eltalálnom, melyik helyet szeretné a kertben, ezért ősszel átültetésre került sor, és így közölte a véleményét.

#kert #virág #írisz #magyar #virágoskert #növény #öröm #tavasz

[szarazkartoneszmek]

Elvárások

Volt a főiskolán egy tanárom, aki egyszer elmondott egy gondolatkísérletet. A szituációban egy kutya és egy ember sodródik a vízben. A kérdés, hogy kit, mit mentünk meg?

Persze rögtön kérdezni akartunk, hogy elérjük-e valamelyiket? Mi áll rendelkezésre pl. kötél, bot? Tudunk-e úszni? Mienk a kutya? Ismerjük az embert? Tudunk kommunikálni?

De a tanár leállított minket. Mint kiderült, a helyes válasz, hogy az életet mentjük.

...

Néztünk. Ebből nem tudtuk meg, ki élheti túl, mit kellene tennünk.

Akkor hozzátette, hogy ez a "politikailag korrekt" válasz.

Az eset sokszor eszembe jut, valahányszor kozmetikázott, "politikailag korrekt" tartalmakkal találkozom, vagy, amikor emberektől kapok ilyen " nesze semmi, fogd meg jól" típusú tanácsokat.

Például, amikor azt mondják, hogy ne törődj vele, ki, mit gondol rólad. :)

Ezt mondják, mert ez empatikusan hangzik, helyesnek tűnik. Viszont a valóságban egyáltalán nem mindegy, mit gondol rólunk a környezetünk, mert pokollá tehetik az életünket, derékba törhetik a karrierünket, akiknek rossz véleménye van rólunk. Nem kapjuk meg az állást, ha nem alakítunk ki jó képet az interjúztatóban.

Amikor kritizálják, azt a bizonyos kollégát, aki "nem tudja, hogy nem így viseledünk/ nem így jelenünk meg/ ilyet nem mondunk (és így tovább), akkor gyakorlatilag arról van szó, hogy az illető semmibe vette az elvárásokat, nem törődött vele, ki, mit gondol erről. :)

Nyilván vannak ésszerű elvárások, amelyek a közösség működését szolgálják, és vannak feleslegesen létező elvárások is. Valahol mégis törődnünk kell ezekkel, ha másért nem, akkor azért, hogy magunk alatt ne vágjuk a fát!

Inkább az lenne értelmes tanács, hogy törődjünk mások véleményével is, de az ésszerű határokon belül. Az soha nem baj, ha élünk az egészséges szintű kritikával. Illetve ne tegyük feltétlenül belsővé mások véleményét. Vizsgáljuk meg, hogy helytálló-e!

Persze sok helyről halljuk, hogy vakfoltunk van, amit mi nem, hanem csak mások látnak meg velünk kapcsolatban. De ha gyanúsan túlzó az a vélemény, amit kapunk, akkor jusson eszünkbe, hogy másnak érdeke lehet elbizonytalanítani minket, vagy lehet, hogy nagyon kedveskedni akar, és eltúlozza a rólunk alkotott pozitív képet.

Nagyon jól hangzik, de a többségünknek luxus, hogy ne törődjön vele, mit gondolnak róla. Egy bizonyos szinten nevel formál is minket, hogy milyen elvárásoknak igyekszünk megfelelni.

Képzeljük el hogy nem érdekel, ki, mit gondol, holnaptól nem köszönünk senkinek, pattogatott kukoricát viszünk a temetésre, a férfiak nem vesznek fel se nadrágot, se alsót, mert így kényelmesebb, és legalább nem kell bömböltetni a tam-tam zenét, hogy felhívják magukra a figyelmet. A humor kedvéért nyilván túlzok egy kicsit, de belátható, hogy hamar problémákba ütköznénk. :)

Nyilván, aki rendesen viselkedik, nem ad okot rá, mégis piszkálják, ott érdemes megválogatni, hogy mit is vesz komolyan belőle.

#gondolatok #magyar #emberek #elvárások #filozófia #illem #diplomatikus #politikailag korrekt #kozmetikázott #visszajelzés #szabályok #gondolatkísérlet #önismeret #realitás