#bátorság | Explore Tumblr Posts and Blogs

szarazkartoneszmek · 21 days

Text

Művészet?

Le akartam írni néhány gondolatot a művészettel kapcsolatban, de hirtelen húsvét lett és még bolondok napja is, ezért inkább játszottam a cicatappancsos jelvényekért.

Most bepótolom, remélem, nem, felejtettem el a felét annak, amit akkor kigondoltam. :)

Mindig egy kicsit vegyesek voltak az érzéseim a művészettel kapcsolatban. Ennek elég hosszas története van, nem fogok minden részletbe belemenni, értek jó és rossz élmények is.

A lényeg - az én személyes szemszögemből - hogy egész kicsi korom óta rajzolok, és még akkor is, ha nem mindig tudom megindokolni, valami tudatalatti dolog miatt késztetést érzek arra, hogy megtartsam ezt a szokást.

Ezt a hobbit néha tudják rólam, néha nem. Kifejezetten nem reklámozom a környezetemben, jobb a békesség. Néhányan művészetnek hívják a képeimet, amitől zavarban vagyok, de értékelem a kedveségüket. Viszont olyan is volt már, hogy kinevettek, akik rajzolni láttak. Olyan is volt, hogy valaki nem értette a viselkedésemet, és ezt hozta fel, ki tudja, milyen megfontolásból: "...tudom, hogy művészlélek vagy, de..." Mintha ez indokolna valami rossz dolgot a személyiségemmel kapcsolatban. Ezek a kellemetlen helyzetek felnőttként értek, talán jobban el tudtam helyezni valahová, de óvatossá tettek.

Diákként olyasmi is történt, amikor inkább csak éreztem, hogy helytelen, és zavar, ami történt, de akkor fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna. Ilyen volt, amikor a gimnázium irodalom szakkörének kiadták a válogatott verseit, és a megkérdezésem nélkül illusztrációnak beletették egy rajzomat, amit csak úgy kivettek a rajz szertári mappámból. Az osztályfőnököm keze volt a dologban, és be merte hozni a füzetet büszkén mutogatva, hogy benne van a rajzom. Nekem egy példányt sem adtak, és soha senki nem kért bocsánatot, amiért loptak tőlem. Egyébként a magyartanárom tudta, hogy verseket is írtam, mégsem szólt, hogy egyáltalán létezik ilyen szakkör, akkor tudtam meg, mikor ellopták a számukra a képem. Ez még ennyi év távlatából leírva is elég gáz rájuk nézve. Inkább nem mondom meg, melyik iskolában tanultam. XD

Az is jó kis élmény volt, amikor rajz szakkörön azt mondta a tanárnő, hogy ismer valakit, akinek valami írásaihoz kutya illusztrációk kellenének. Na most azért leszögezném, hogy én nem művészeti iskolába jártam, ez egy sima gimnázium volt. Mit tudtam én arról, hogy működik ez? Adott egy darab akvarell papírt, azt mondta fessek rá kutyákat, megmutatja ennek a valakinek és majd eldönti. Nem voltam ellene a jó kihívásnak, szereztem pár kutyás magazint, különféle tetszetős fajtákat rajzoltam, kifestettem. Elvitte, visszahozta, hogy nem ilyenre gondolt az illető.

Na most felnőtt fejjel azért másként állnék neki. Diákként meg akartam mutatni, hogy a kutyáim szépek, gondoltam, utána hozzá lehet igazítani a szöveghez. Ma arról kérdezném a tanáromat, hogy nagyjából mi is lesz a szöveg? Humoros? Mese? Komoly történet? Megpróbálnám kitalálni, hogy mit csináljon a kutya, jobban figyelnék a cselekvésre. Felnőtt fejjel már úgy gondolom, hogy pont azért jártam szakkörre, hogy ott ilyesmikről beszélgetni kellett volna, adhatott volna egy-két támpontot, tanácsot, és akkor talán nem bukok el egy jó lehetőséget. :( A képlopás dühítő, de ez meg inkább szomorú, mert gimnázium után tartottam a kapcsolatot a szakkörös tanárommal, de ahogy érett a felnőtt személyiségem, egyre több dologban kezdtem másképp gondolkodni, mint ő.

Szerintem alapvetően nem szereti a képeimet, régen giccsesnek tartotta, aztán amikor számítógépet is használtam, akkor szerinte a gép rajzolta, de szerinte a ceruzát sem úgy kell használni, ahogy én szoktam, és egyébként is mi az ott a háttérben, és ez a macska hatásvadász...

Jó. Elfogadom, hogy nem értek hozzá, hogy jó képeket csináljak, de akkor miért mondja mindig, hogy "tudod te, mitől jó egy kép". Dehogy tudom! Honnan tudnám? Ilyesmikre nem tanítottak. Sem a rendes órán, sem a szakkörön.

Van egy elképzelésem arról, hogy a művészetnek minek kellene lennie, de ez az én értelmezésem.

Szerintem a művészet elsősorban egy kommunikációs forma. A kép elmond valamit - pontosabban akkor jó, ha elmond valamit. Ezt nem úgy értem, hogy feltétlenül figuráknak kell lennie a képen. A nagyon absztrakt is elmond valamit a színeivel, formáival, csak az nem olyan kézzel fogható lesz, hanem egy hangulat vagy érzés. Mint ez a kusza vonalam fentebb, ami befejezte a mondatom. :)

1.) Kell valami mondani való.

1/2.) Ha nincs is kifejezett mondani való, legalább legyen esztétikus, hogy dekoratív értéke legyen.

3.) Szerintem nincs értelme kizárni technikákat, és csak a tankönyv szerinti módszerekkel dolgozni.

Nem sikerült megértenem, hogy mi a baj azzal, ahogy a ceruzával bánok. Nem ártottam senkinek azzal a kis satírozással. :) Egyébként ez is egy olyan dolog, amit nem tanítottak meg, de számon kérik rajtam, szóval nehezemre esik komolyan venni. Szerintem egy kép attól még lehet jó, hogy nem évszázados módszereket használ, hanem akár szokatlan anyagokkal is kísérletezik. Ha a végeredmény nem lesz tetszetős, úgysem fogom úgy folytatni, de ha nincs gond vele, akkor - mivel nem fizetnek érte - dönthetek úgy, hogy használom tovább a technikát.

4.) Szerintem a művészethez kell még némi befektetett energia. Idő, odafigyelés, kidolgozottság.

Úgy gondolom, ezt értékelni kellene, amikor ránézünk egy képre. Elhiszem, hogy nagy poén lehet egy ötperces firka is, de egy részem nem fogadja be, amikor a közízlés, a nép felkap egy igénytelen kis valamit, mert mondjuk fanart, és süllyesztőbe küld olyan festményeket, amiken az alkotóik napokat, heteket dolgoztak, és látszik, hogy értik a dolgukat, szép a munkájuk. Egy rózsaszín birka skiccet F*** Y*** felírattal nem akasztasz a nappalid falára (jó esetben). A süllyesztőben eltűnt igényes képek közt viszont akad bőven, amit igen.

Itt érkeztem el a saját képeimhez. Én is úgy gondolom, hogy a képeim nem ütik meg azt a szintet, hogy művészetnek lehessen nevezni. Egy felől a technika, kidolgozottság nincs azon a szinten, másfelől gondjaim vannak a mondanivalóval. Ez utóbbi a nagyobbik hiányosság. Mostanában elgondolkodtam azon, hogy ha létrehozok egy képet, akkor mit akarnék mondani és kinek szólna?

Az a képem, amit hatásvadásznak nevezett a régi tanárnőm, egy bizonyos életkorú, bizonyos ízlésű csoportnak szólt. Az régen volt. Én is másmilyen voltam. Azóta öregebb lettem, és most az a helyzet áll fenn, hogy ahol be tudnám mutatni a képeimet, ott a többség elég fiatal, és én pedig már nem akarok olyasmiket rajzolni, amivel megütöm az ingerküszöbüket. Máshová, komolyabb helyre, mint egy kiállítás, pedig nem vagyok elég jó.

Fogalmam sincs, hol találnám azokat az embereket, akiket érdekelhet, amit most mutatnék, kifejeznék.

A gondolataim, témáim egy része általános, csak midnennapi szépségek, dekoratív dolgok, mint a virágok, természet, cicák, de egy része lehetne komolyabb, akár komorabb. Bizony megfordul a fejemben, hogyha megmutatnám ezeket a negatív dolgokat is, akkor nem szednének-e darabokra?

Ez a reckír benne van ebben a blogban is, természetesen. Számomra van különbség, hogy mit tennének tönkre. A blogírás más, ezt nem félek elveszíteni, de a rajzolást nem akarom abbahagyni. Egyszer majdnem eljutattak idáig a barátaim a reakcióikkal. Nem akarom a rajzolást társítani az állandó feszültséggel, támadásokkal. Nem akarok védekezni az érzéseim, gondolataim miatt, különösen, ha egyébként nem ártok vele senkinek.

Persze megtarthatnám magamnak a képeket. :) Aminek egy egész bejegyzést szenteltem nem rég, hogy az nem én vagyok.

Nem szeretem, hogy csak úgy rajzoljak, hogy már eleve tudom, hogy nem fogja látni senki, meg fogom tartani meg magamnak, mert az félbe töri az alkotókedvemet. Van, akinek működik, nálam nem, mivel én kommunikációnak tekintem az alkotást, és nem akarok "magamban beszélni". Szeretem megmutatni a képeimet, akkor is, ha nem művészet. :P

Úgy vagyok vele, hogy akinek nem tetszik, ne nézze! Legyen szíves, menjen tovább! Ezt nem olyan nehéz megtenni.

Mert, ha kifejezetten provokálnék bárkit egy alkotással, akkor rendben, szóljon bele! De ha nem, akkor csak a kötekedés kedvéért nem érdemes rám vesztegetnie az időt, vagy kioktatnia, hogy szerinte hogyan kellene húzigálnom a vonalakat. Rajzoljon magának olyat, amilyen neki tetszik! Nem igaz? :)

Úgyhogy gyűjtöm a bátorságom, de nincs kinek megkérdeznem a véleményét erről, hogy buta ötlet-e vagy sem?

0 notes

krezigranat · 2 months

Text

#terápia mindenkinek!

Sosem értettem, miért van legalább annyi oldala az érzelmi világomnak, mint ahány féle részeg törp van ebben a filmrészletben és miért olyan hangos mind? Itten van a rringy-rongy törp: https://youtu.be/MM6O9ZuJ2jE?si=VFmRqDZuDtDzItFG.

Felhalmoztam kellő mennyiségű sérülést, beiratkoztam pszichológia szakra, majd a második évem elején a személyiséglélektan kurzus első alkalma után leszerződtem egy pszichológussal diagnosztikára, mert végre nyakon tudtam csípni valamit.

Berzenkedtem. 😣 Milyen dolog az, hogy 10 éve ki-be sétálgatok pszichológusi rendelőkben, s mégis be kellett iratkozzak egy drága egyetemi képzésre ahhoz, hogy egy értelmezhető mérföldkőben megkapaszkodva valós irányt vegyen az életem??? Néztem bután. 🥴Mire ment el akkor az a rengeteg lóvé az elmúlt 10 évben???

A válaszban nincs semmi fancy: pont arra ment el, hogy eljussak idáig; egyik nincs a másik nélkül; az élet türelem, kíváncsiság és remény nélkül brutálisan szar tud lenni. Ezen felül módszeresen elfelejtettem az időpontokat; olyan időben egyeztem meg amiről előre tudtam, hogy nem érek oda; szüneteltettem a konzultációt hónapkig; kiléptem csoportokból egy-két alkalom után; a javasolt önsegítő módszereket terápián kívül SOHA nem gyakoroltam; váltogattam a szakembereket; hazudtam nekik; felülbíráltam a segítőket; és persze mindenben kezdeményezésben az elejétől a végéig kételkedtem, ami tőlrm önálló munkavégzést követelt. Én voltam az önakadályozás, a bojkott és a változás előli menekvés mintapéldánya, a szakemberek tankönyvi rémálma.

Én a saját életemben azt tapasztalom, hogy mikor már kellően elfáradtam és tényleg tudni szeretném, mit is irányítok valójában - akármennyire is megfoghatatlan - annak a valós mérésével és kitartó szembesüléssel lesz megértése. Igazán vicces ezt írni azok után, hogy 8 évig mérnököket cikiztem azért, mert a ránotthúst is csak mérve eszik meg. Elfogadva a tényeket, a mértek alapján célirányosított tanulással beszélhetünk majd valódi irányításról egy olyan szerkezetben, mint az emberi elme és a személyiség.

Miért írok róla? Mert 1000 ismerősből 2 veszi komolyan a saját állapotait és a maradék 998 olyan szélsőséges bizalmi problémákkal küzd, hogy vagy inkább cserbenhagyja önmagát és elmegy a kedve az élettől, vagy a közvetlen környezetét terheli túl azzal, hogy a saját határait tartatja meg velük ahelyett, hogy "elérhető" közelségű, képzett segítséghez fordulna önmaga megerősítésében. Érdemes összehasonlításképp hadd említsem, hogy a májunkat belgyógyászhoz valamiért megkérdőjelezhetetlen prioritással megyünk mutogatni mikor a vérképen valami eltérés látszik, de a módszeres alkoholizmusunk (társaságban csak alkohollal létezni az már az), vagy a notórius konfliktus kerülésünk, vagy épp a konfliktusokból nőtt hegyek, esetleg a támogató közeg teljes hiánya, na ez mind nem gyújtja fel ugyanazt a piros lámpát. Ezek mind egy kétségek között hagyott gyerek keze által zöldre átszínezett redflagek.

Egyre hatékonyabbak a módszerek a pszichológusi szakmában és alkuképesek a szakemberek is az elhivatottság és a megértési nehézséggel küzdő tömeg végre láthatóbb léptéke okán. Egyre jobban képviseltetik magukat az emberek, de egyelőre az agyunk úgy van összerakva, hogy minden olyan tevékenységhez a legmagasabb küszöböt rendeli, ami a saját kiegyensúlyozatlan működésével engedne végre foglalkozni. Nem hiába van ez a téma is szőnyeg alá, négy fal közé, titkos írással tolva. Nem hiába vállalsz politikai és média karriert és taposol szét, zaklatsz rommá közben embereket magad alatt sokkal hamarabb és könnyebben, minthogy elvidd magad pszichológushoz és komolyan véve csináld végig a saját terápiád! Az agyad az a csirke, aki sokszor inkább megdöglik éjjel a róka szájában, minthogy védve legyen a körbekerített ólban, ha azt az ólat nem ő találta ki. Igen, csirke, mert tanyán nőttem fel és bírom az ilyet, kopirájt én! (Terapeutának hazudni olyan dolog, amivel a szakember tisztában van és nem várja el tőled, hogy nem fogod csinálni, max egy ponton felkínálja a lehetőségét annak, hogy módot válts.)

"Elérhető" idézőjelben, mert igen drága a magánpraxist vivő szakember és eszméletlen hosszú a várólista a közintézményekben. Jellemzően nem fogtok kétszázezret kifizetni azért, hogy megerősítést kapjatok abban, milyen ideális körülmények szükségesek a jó mentális működésetekhez, de ki fogtok fizetni azért, hogy kényelmes legyen a lábatoknak a lesiklás a havas pályán az idei szezonban. Nekem rendbe tennem dolgokat és rutint szerezni egy jobb minőségű élet vezetésében az egy éves és egymilliós költségvetésű projektet jelent. Azért mondom, hogy legyen viszonyszámotok. Kérdés nélkül végig fogom csinálni, mert nem csak azonnali eredménye van és elégedettséggel tölt el, de a szerzett tudás a közösségem számára is értéket teremt.

Ijesztőek ezek a számok és közösségi támogatás nélkül el sem lehet ezt érni. A jelenlegi gazdasági/társadalmi berendezkedést, a bérsávokat, az adórendszert, a közszolgáltatásokat, a vagyonfelhalmozás mértéke közötti különbséget mind a társadalom teszi lehetővé amiben az megtörténik, amit csak azért mondok, hogy a szerencsésebbek (köztük én is) észben tarthassák, mennyi ember hátán utazva élik az életüket. Jellemzően nem mozdul semmi ezen a sakktáblán, ha nem beszélünk róla.

Akkor mondom: ÉR ALKUDNI egy szakemberrel az árból és ÉR KÉRNI KÖLCSÖN egy olyan projektre, ami sokszor nem csak a saját, de a hozzád kapcsolt, esetleg tőled függő, neked kiszolgáltatott életek minőségét hivatott garantálni!!! Én egy időben, mikor rosszabbul ment, barterben ablakot pucoltam a terápiás konzultációért cserében. NEM CIKI, hanem MENŐ, TISZTELETRE MÉLTÓ, és TÁMOGATÁST ÉRDEMEL! Ér BESZÉLNI RÓLA amíg meg nem unod és kezdesz is vele végre valamit, ér társaságért KUNCSOROGNI és ér kutyát, macskát, pókot, nyulat, kígyót és békát SIMOGATNI akkor, amikor majd beledöglesz a magányba, a szorongásba, a pánikrohamokba és a vonatkozó esetleges tévképzetekbe is.

Legyen végre alapvető az, hogy a fiatalok és fiatal felnőttek összemérik az aznap elfogyasztandó alkoholra fordítandó összeg árát egy 50 perces terápiás foglalkozás díjával és szerezhessenek végre támogatott terápiás tapasztalatot már legkésőbb 14-18 éves koruk között ahhoz, hogy értsék, mit mérnek össze ebben az összehasonlításban mivel.

A fiatalkori alkoholizmus marketingje, a magyar szórakozóhelyeken tapasztalható módszeres cserbenhagyás és a felelősség konzekvens visszahárítása a döntéshozatalra képtelen személyekre ELFOGADHATATLAN! Decemberben a belvárosban egy alkoholmérgezéses kiskorút kidobtak az utcára, hogy ne lehessen megállapítani, hogy a szórakozóhelyen fogyasztott és ne indulhasson eljárás a hely ellen. A feljelentés nem maradt el.

A segítségre szorulók, a segítséget kérők megbélyegzése, megalázása, hibáztatása és módszeres bántalmazása ELFOGADHATATLAN!

A szaksegítség piaci elvek alapján történő árazása, értékesítése állami támogatottság nélkül, a hozzáférés gazdasági és szociális helyzettől való függővé tétele ELFOGADHATATLAN! Ezen a pofám leszakad.

Az "én majd ezt megoldom"-ság és közben tovább csinálom az elvakult, másokra is káros és veszélyes működésem ELFOGADHATATLAN!

FELNŐTT EMBERNEK EGYETLEN IGAZI KÖTELESSÉGE VAN AZ ÉLETBEN: AZ, HOGY MEGTANULJA ÖNMAGÁT ÁRTALMATLANNÁ TENNI. EZ A KÖZPONTI ELV TÁRSADALMI SZINTRE FELSKÁLÁZVA IS VÁLTOZATLAN MARAD.

Legyen legalább egy olyan ember a társaságodban, aki ezt bizonyítottan komolyan veszi, hogy legyen kivel diskurálnod a témában.

Kérdezz!!

#terápia #pszichológus #bátorság #diagnózis #segítség #közösség #pénz #karrier

0 notes

keresztyandras · 2 months

Text

Gyávaságról és bátorságról

Batka Zoltán >A politika mára a rosszarcúak showbiznisze lett. Sőt, minél hitványabb alak valaki, annál hajlíthatóbb, így alkalmasabb arra, hogy kampányguruk politikai terméket faragjanak belőle. Így lett az aktakukac Putyinból félmeztelenül lovagló macsó. A dolog bevált, a világ összes diktátor-aspiránsa az orosz potencianövelő receptet kezdte másolni, stréber segédkönyvelőkből, gyűlölködő…

View On WordPress

#Batka Zoltán gyávaság #bátorság

0 notes

xszerelmes-lelekx · 2 years

Text

Bárcsak lenne egyszer elég bátorságom ahhoz, hogy elmondjak minden egyes gondolatot és érzelmet amit irántad érzek❤️‍🩹

#fájdalom #szeretlek #érzelem #fájó szív #élet #magyar #magány #fáj az élet #fajdalom #boldog akarok lenni #sajatgondolat #sajat iras #barcsak #bátorság #gondolatok #erzelmek #erzeseim

6 notes · View notes

prologusblog · 3 months

Text

Scolar Kiadó: Sajtó Launch

2024. I. félév Kicsiny csapatunk meghívásra került a Scolar kiadó által a hó elején tartott sajtóeseményre, ahol az elkövetkezendő félév újdonságairól hallhattunk egy rövid, de annál informatívabb bemutatót. Már most leszögezném, hogy remek megjelenések várhatóak a kiadónál, érdekesebbnél-érdekesebb könyvek kerültek terítékre. Nyisd fel egy könyvünket, és meglátod, kik vagyunk! A fenti…

View On WordPress

0 notes

telaviv-delhi · 2 days

Text

Itthon: Hivatalos, hogy májusban Magyarországra jön a kínai elnök | hvg.hu

Ha lenne egy kis bátorság a tumbli "libsi" magyar tagozatában (nincs), akkor Micimackót a vonulása útvonalán mindenfelé "fck communism" táblák fogadnák. Érdekelne az orbánista rendőrség és propaganda reakciója :)

#hszi csi ping #hszi csi ping magyarország #orbán viktor #kína #gyávaság

19 notes · View notes

az-ejszaka-kiralynoje · 5 months

Text

A jó játékos, nemcsak azt veszi figyelembe, hogy mennyi az esélye a vesztésre, hanem azt is, hogy ha veszít, mennyit veszíthet. A felesleges kockázatvállalás nem bátorság, hanem hülyeség. Hiába kicsi a valószínűsége a bukásnak, ha túl nagy a tét, nem szabad beszállni a játékba.

#gondolatok #idezetek #idézetekmindennapra #magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #gondolataim #élet #elet #játék #jatek

37 notes · View notes

kepeslajoska · 11 months

Photo

A Fideszjugend hős harcosai hatalmas bátorsággal kivették részüket a Corvin felújított homlokzatának avatóján. Csak nézzük meg a „bátorság” arcait, vajon ezek a szépreményű ifjak évek múltán hogy fogják gyerekeiknek, unokáiknak megmagyarázni, miért éltettek egy országrabló diktátort 2023-ban.

82 notes · View notes

bynes · 1 year

Text

Reméltem hogy össze sodor minket még az élet,

Mert a mi történetünk , nem érhet így véget!

A szemébe elvesztem, és tudom, hogy vesztettem,

Akkor, amikor a szívembe beengedtem!

Nem tudok parancsolni, elvesztettem a kontrollt,

A felépített falakból ez a nő mindent lerombolt!

Nem ismerek magamra, olyan vagyok mint egy kisgyerek,

Önbizalom, bátorság… Ezek mellette nincsenek .

Évek óta vágyom rá, nincsenek bennem kételyek,

Hogy ha vele vagyok, mindenegyes percet élvezek.

Össze tenném a két kezem, és érezném, hogy létezem,

Ha vele lehetnék, mert tudom, hogy ő az én végeztem!

By: NeS

58 notes · View notes

csacskamacskamocska · 2 months

Text

A suttogó

Nem mondom, hogy a technika nem veszélyes némileg. Azt sem mondom, hogy nem megkérdőjelezhető. Hogy működik, az egészen döbbenetes élmény volt.

Ha önmagunkban elcsendesedve lemerülünk a mélybe, ami lent van, az felszínre kerül. Ha felszínre kerül, ha félig öntudatlanul elkezdjük kommunikálni a környezetünk felé a vágyainkat, érzéseinket, gondolatainkat, arra, ha van vevő, érkezik válasz. A Suttogó nem feldolgozhatatlan és nevetséges misztikum, csupán egy engedékeny, önmagunkkal engedékeny „játék”. Ha nem működik, nem fogunk emlékezni rá. Kognitív torzítás. :) Lélektan, én így szeretlek!

Lazulj el, este, éjjel, hajnalban, amikor amúgy is pihennél, már félig alszol is. Ha még ilyenkor is képes vagy arra a valakire koncentrálni, aki fontos neked, akkor valóban nagyon fontos lehet. Ha nem, ha elalszol vagy egy „Eh, a fenébe az egésszel!” gondolat születik meg, akkor nem is fog működni, mert nem fontos. Nézz szembe ezzel, nem fontos, nem szereted azt a valakit, csak manipulálnád, ha tudnád. Az ego éjjel feladja a küzdelmet. Az érzelmek soha :) Ha ellazultál, képzeld magad oda, ahol ő van. (ugye, ez az első buktató, ha nem elég közeli az ismeretség, nyilván kevésbé fog működni) Idézd fel minél jobban a környezetet, képzeld el, hogy most éppen hol lehet, mit csinál, hogyan néz ki. Idézz fel mindent, amit tudsz róla. Még azt is, hogyan hullik a haja a szemébe vagy milyen cakkok vannak fülén, mindent, amitől teljesebb és valószerűbb a kép. Ő nem lát téged, bármit megtehetsz. Nem kell jól kinézned és nem kell semminek megfelelned. Nem lát, nem szagol, nem mérlegel és nem ítélkezik. Öleld át. Simogasd. Szeresd úgy, ahogy szívedből jön. És suttogd el amit mondani akarsz neki. Valóban mond ki azokat a gondolatokat! Súgva, mintha ott lennél és neki mondanád. Itt is igaz, ami minden más pszichológiai dolognál, senkit nem tudsz manipulálni valójában. Nem tudod olyasmire kényszeríteni amit nem akar. És a ne csináld ezt vagy ne csináld azt, teljesen értelmetlen üzenet. Üzenj jó dolgokat. Békét, szeretetet, elfogadást. Persze, üzenhetsz a vágyaidról is, aztán vagy bejön vagy nem. Békét teremteni lehet, szerelmet nem. Ha nem jót akarsz neki, ne csináld! Szeresd, dédelgesd, sugdoss a fülébe mindenféléket, amit csak gondolsz. Mondd ki! Suttogd bele a levegőbe, a párnádba, csak úgy halkan magad elé. És képzeld el, hogy öleled, nyugtatod, szereted. Elmondhatsz persze olyan dolgokat is, amik fájdalmasak, de ne vond felelősségre, ne akard ráterhelni a saját fájdalmadat. Ez nem erről szól. Suttogd el neki azokat a szép dolgokat, amik benned vannak.

Az a mondás, hogy maximum egy hét múlva érezni fogod a hatását. Ha azt mondom, hogy két nap múlva megkaptam a választ, ami örömmel töltött el, akkor ezzel azt támasztanám alá, hogy a mágia működik. Én nem tudom mit csinál a mágia, de megkeresni magunkban a jót meg a szépet és elmondani valakinek, az szerintem akkor is jó dolog, ha ez nem mágia, nem varázslat, csak pszichológia. Ha nem mondhatod el máshogy, suttogd el neki.

Kell hozzá bátorság.

#Suttogó #mágia #lélek #imagináció #03-14

12 notes · View notes