Tumgik
#ötlet
Text
Csináltam dobozt
Ez úgy volt, hogy kitaláltam, hogy kellene olyan doboz a női mosdóba, amiben vannak ilyen vészcuccok, mint betét, pótharisnya, fogkefe-fogkrém, sebtapasz, fogselyem, stb. Velem legalábbis megboldogult lánykoromban rengeteg olyen baleset történt, amin egy ilyen segített volna, és szorongtam is ezek miatt, meg persze csak akkor történt meg amikor nem volt nálam „pót”. Jelenleg, hogy ne szorongjak a táskám fele ilyen pót faszságokból áll, amit állandóan hurcolok magammal. (Hehe, láthatatlan szorongások) Mondtam egyszer az egyik főnöknőnek ezt a dobozt, és hogy szerezzen már rá pénzt. A főnöknő mondta is, hogy deremek ötlet, aztán felmondott és annyiban maradt a dolog. Nekem meg a minap eszembe jutott, hogy basszameg, ez nem komoly pénz, nálunk 3 női mosdó van az emeleten, már csak ennyi a cég, én ezt megcsinálhatom magamtól is. És összeraktam a három dobozt. Párszáz forintos dolgok vannak benne a kínaiból. Persze, eszembe jutott olyasmi, hogy felesleges, meg olyan is eszembe jutott, hogy majd ellopkodják, nem pótolják, de arra jutottam, hogy nem számít. Az számít, hogy ha az embernek van egy gesztusa mások felé, akkor azt megtegye. Aztán, hogy abból mi lesz... majd meglátjuk. Próbálok kitalálni valami jó nevet a doboznak, ami kedves, nőies, kommunikálja azt amiért van és ahogyan használni kell (pótolni). Arra gondoltam, hogy írok egy papírt, hogy mi ez és minek és lelaminálva kiragasztom mellé a falra vagy a tükörre. Aztán meglátjuk mi történik. A lényeg, hogy a mindenféle ötleteimet meg kell csinálnom! Bárcsak mindig megcsináltam volna.
Tumblr media
79 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Ha nem tervezel, azt tervezed, hogy kudarcot vallasz
Taylor Swift - Mastermind
28 notes · View notes
calochortus · 1 day
Video
Colorless Glass Bottles #10 (Explore 2023/07/02)
flickr
Colorless Glass Bottles #10 (Explore 2023/07/02) by Nagy István Via Flickr: #112 #Explore www.flickr.com/explore/2023/07/02
0 notes
szarazkartoneszmek · 18 days
Text
Művészet?
Le akartam írni néhány gondolatot a művészettel kapcsolatban, de hirtelen húsvét lett és még bolondok napja is, ezért inkább játszottam a cicatappancsos jelvényekért.
Most bepótolom, remélem, nem, felejtettem el a felét annak, amit akkor kigondoltam. :)
Mindig egy kicsit vegyesek voltak az érzéseim a művészettel kapcsolatban. Ennek elég hosszas története van, nem fogok minden részletbe belemenni, értek jó és rossz élmények is.
A lényeg - az én személyes szemszögemből - hogy egész kicsi korom óta rajzolok, és még akkor is, ha nem mindig tudom megindokolni, valami tudatalatti dolog miatt késztetést érzek arra, hogy megtartsam ezt a szokást.
Ezt a hobbit néha tudják rólam, néha nem. Kifejezetten nem reklámozom a környezetemben, jobb a békesség. Néhányan művészetnek hívják a képeimet, amitől zavarban vagyok, de értékelem a kedveségüket. Viszont olyan is volt már, hogy kinevettek, akik rajzolni láttak. Olyan is volt, hogy valaki nem értette a viselkedésemet, és ezt hozta fel, ki tudja, milyen megfontolásból: "...tudom, hogy művészlélek vagy, de..." Mintha ez indokolna valami rossz dolgot a személyiségemmel kapcsolatban. Ezek a kellemetlen helyzetek felnőttként értek, talán jobban el tudtam helyezni valahová, de óvatossá tettek.
Diákként olyasmi is történt, amikor inkább csak éreztem, hogy helytelen, és zavar, ami történt, de akkor fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna. Ilyen volt, amikor a gimnázium irodalom szakkörének kiadták a válogatott verseit, és a megkérdezésem nélkül illusztrációnak beletették egy rajzomat, amit csak úgy kivettek a rajz szertári mappámból. Az osztályfőnököm keze volt a dologban, és be merte hozni a füzetet büszkén mutogatva, hogy benne van a rajzom. Nekem egy példányt sem adtak, és soha senki nem kért bocsánatot, amiért loptak tőlem. Egyébként a magyartanárom tudta, hogy verseket is írtam, mégsem szólt, hogy egyáltalán létezik ilyen szakkör, akkor tudtam meg, mikor ellopták a számukra a képem. Ez még ennyi év távlatából leírva is elég gáz rájuk nézve. Inkább nem mondom meg, melyik iskolában tanultam. XD
Az is jó kis élmény volt, amikor rajz szakkörön azt mondta a tanárnő, hogy ismer valakit, akinek valami írásaihoz kutya illusztrációk kellenének. Na most azért leszögezném, hogy én nem művészeti iskolába jártam, ez egy sima gimnázium volt. Mit tudtam én arról, hogy működik ez? Adott egy darab akvarell papírt, azt mondta fessek rá kutyákat, megmutatja ennek a valakinek és majd eldönti. Nem voltam ellene a jó kihívásnak, szereztem pár kutyás magazint, különféle tetszetős fajtákat rajzoltam, kifestettem. Elvitte, visszahozta, hogy nem ilyenre gondolt az illető.
Na most felnőtt fejjel azért másként állnék neki. Diákként meg akartam mutatni, hogy a kutyáim szépek, gondoltam, utána hozzá lehet igazítani a szöveghez. Ma arról kérdezném a tanáromat, hogy nagyjából mi is lesz a szöveg? Humoros? Mese? Komoly történet? Megpróbálnám kitalálni, hogy mit csináljon a kutya, jobban figyelnék a cselekvésre. Felnőtt fejjel már úgy gondolom, hogy pont azért jártam szakkörre, hogy ott ilyesmikről beszélgetni kellett volna, adhatott volna egy-két támpontot, tanácsot, és akkor talán nem bukok el egy jó lehetőséget. :( A képlopás dühítő, de ez meg inkább szomorú, mert gimnázium után tartottam a kapcsolatot a szakkörös tanárommal, de ahogy érett a felnőtt személyiségem, egyre több dologban kezdtem másképp gondolkodni, mint ő.
Szerintem alapvetően nem szereti a képeimet, régen giccsesnek tartotta, aztán amikor számítógépet is használtam, akkor szerinte a gép rajzolta, de szerinte a ceruzát sem úgy kell használni, ahogy én szoktam, és egyébként is mi az ott a háttérben, és ez a macska hatásvadász...
Tumblr media
Jó. Elfogadom, hogy nem értek hozzá, hogy jó képeket csináljak, de akkor miért mondja mindig, hogy "tudod te, mitől jó egy kép". Dehogy tudom! Honnan tudnám? Ilyesmikre nem tanítottak. Sem a rendes órán, sem a szakkörön.
Van egy elképzelésem arról, hogy a művészetnek minek kellene lennie, de ez az én értelmezésem.
Szerintem a művészet elsősorban egy kommunikációs forma. A kép elmond valamit - pontosabban akkor jó, ha elmond valamit. Ezt nem úgy értem, hogy feltétlenül figuráknak kell lennie a képen. A nagyon absztrakt is elmond valamit a színeivel, formáival, csak az nem olyan kézzel fogható lesz, hanem egy hangulat vagy érzés. Mint ez a kusza vonalam fentebb, ami befejezte a mondatom. :)
1.) Kell valami mondani való.
1/2.) Ha nincs is kifejezett mondani való, legalább legyen esztétikus, hogy dekoratív értéke legyen.
3.) Szerintem nincs értelme kizárni technikákat, és csak a tankönyv szerinti módszerekkel dolgozni.
Nem sikerült megértenem, hogy mi a baj azzal, ahogy a ceruzával bánok. Nem ártottam senkinek azzal a kis satírozással. :) Egyébként ez is egy olyan dolog, amit nem tanítottak meg, de számon kérik rajtam, szóval nehezemre esik komolyan venni. Szerintem egy kép attól még lehet jó, hogy nem évszázados módszereket használ, hanem akár szokatlan anyagokkal is kísérletezik. Ha a végeredmény nem lesz tetszetős, úgysem fogom úgy folytatni, de ha nincs gond vele, akkor - mivel nem fizetnek érte - dönthetek úgy, hogy használom tovább a technikát.
4.) Szerintem a művészethez kell még némi befektetett energia. Idő, odafigyelés, kidolgozottság.
Úgy gondolom, ezt értékelni kellene, amikor ránézünk egy képre. Elhiszem, hogy nagy poén lehet egy ötperces firka is, de egy részem nem fogadja be, amikor a közízlés, a nép felkap egy igénytelen kis valamit, mert mondjuk fanart, és süllyesztőbe küld olyan festményeket, amiken az alkotóik napokat, heteket dolgoztak, és látszik, hogy értik a dolgukat, szép a munkájuk. Egy rózsaszín birka skiccet F*** Y*** felírattal nem akasztasz a nappalid falára (jó esetben). A süllyesztőben eltűnt igényes képek közt viszont akad bőven, amit igen.
Itt érkeztem el a saját képeimhez. Én is úgy gondolom, hogy a képeim nem ütik meg azt a szintet, hogy művészetnek lehessen nevezni. Egy felől a technika, kidolgozottság nincs azon a szinten, másfelől gondjaim vannak a mondanivalóval. Ez utóbbi a nagyobbik hiányosság. Mostanában elgondolkodtam azon, hogy ha létrehozok egy képet, akkor mit akarnék mondani és kinek szólna?
Az a képem, amit hatásvadásznak nevezett a régi tanárnőm, egy bizonyos életkorú, bizonyos ízlésű csoportnak szólt. Az régen volt. Én is másmilyen voltam. Azóta öregebb lettem, és most az a helyzet áll fenn, hogy ahol be tudnám mutatni a képeimet, ott a többség elég fiatal, és én pedig már nem akarok olyasmiket rajzolni, amivel megütöm az ingerküszöbüket. Máshová, komolyabb helyre, mint egy kiállítás, pedig nem vagyok elég jó.
Fogalmam sincs, hol találnám azokat az embereket, akiket érdekelhet, amit most mutatnék, kifejeznék.
A gondolataim, témáim egy része általános, csak midnennapi szépségek, dekoratív dolgok, mint a virágok, természet, cicák, de egy része lehetne komolyabb, akár komorabb. Bizony megfordul a fejemben, hogyha megmutatnám ezeket a negatív dolgokat is, akkor nem szednének-e darabokra?
Ez a reckír benne van ebben a blogban is, természetesen. Számomra van különbség, hogy mit tennének tönkre. A blogírás más, ezt nem félek elveszíteni, de a rajzolást nem akarom abbahagyni. Egyszer majdnem eljutattak idáig a barátaim a reakcióikkal. Nem akarom a rajzolást társítani az állandó feszültséggel, támadásokkal. Nem akarok védekezni az érzéseim, gondolataim miatt, különösen, ha egyébként nem ártok vele senkinek.
Persze megtarthatnám magamnak a képeket. :) Aminek egy egész bejegyzést szenteltem nem rég, hogy az nem én vagyok.
Nem szeretem, hogy csak úgy rajzoljak, hogy már eleve tudom, hogy nem fogja látni senki, meg fogom tartani meg magamnak, mert az félbe töri az alkotókedvemet. Van, akinek működik, nálam nem, mivel én kommunikációnak tekintem az alkotást, és nem akarok "magamban beszélni". Szeretem megmutatni a képeimet, akkor is, ha nem művészet. :P
Úgy vagyok vele, hogy akinek nem tetszik, ne nézze! Legyen szíves, menjen tovább! Ezt nem olyan nehéz megtenni.
Mert, ha kifejezetten provokálnék bárkit egy alkotással, akkor rendben, szóljon bele! De ha nem, akkor csak a kötekedés kedvéért nem érdemes rám vesztegetnie az időt, vagy kioktatnia, hogy szerinte hogyan kellene húzigálnom a vonalakat. Rajzoljon magának olyat, amilyen neki tetszik! Nem igaz? :)
Úgyhogy gyűjtöm a bátorságom, de nincs kinek megkérdeznem a véleményét erről, hogy buta ötlet-e vagy sem?
0 notes
spabook · 5 months
Text
Pár ötlet karácsonyra még időben, de akik utolsó pillanatra hagyják az ajándékvadászatot, na számukra meg aztán különösen hasznos ötletek!
0 notes
kertahegyen1 · 10 months
Text
Tumblr media Tumblr media
0 notes
megaport-media · 1 year
Text
0 notes
valamiegyedikene · 4 months
Text
Instant életbölcsesség vodkával
A Mértéktelenség útja vezet a Bölcsesség palotájába
12 notes · View notes
kiskezitcsokolom · 11 months
Text
Tumblr media
🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰
ignore the tükröződő kupleráj, de annyira örülök, hogy vettem ezt tegnap
nem csak a Gaupa miatt, ami önmagában is már 🥰🥰🥰, hát bazd miattuk mentem eleve (BC&UA is jó, de Gaupa nélkül nem lett volna tuti, hogy megyek), de az erőteljes Keyleth-vibe és a teljesen egyértelmű műszecesszió teszi teljessé (tudom, a műfajban ez elég gyakori, de akkor is)
majd faragok neki rendes paszpartut, most még az eredeti ikeásban senyved
járjatok koncertre és vegyetek úgy mörcsöt, hogy nem (nektek) kell rá shippinget fizetni, ennyit szerettem volna mondani
2 notes · View notes
prologusblog · 1 year
Text
2023 a könyves partik éve - Légy te a legjobb!
2023 a könyves partik éve – Légy te a legjobb!
Mindenki szeret a barátaival együtt lógni, az meg pláne szuper érzés, ha a te házibulidat várják a legjobban. Új év, új kezdet, ahogy a mondás is tartja, légy idén TE a házigazdák gyöngye!  Nincs is jobb egy tematikus bulinál! Igazi könyvmolyként szinte kötelező könyves tematikára építeni. Nekem személy szerint Jane Austen: Büszkeség és balítélet című regénye a kedvenc könyvem, így amikor a…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
viking84chef · 6 months
Text
Voltam a Lidlben, hogy vegyek egy zsák kutyatápot, amikor a kasszánál egy hölgy megkérdezte, hogy van-e kutyám?🤔 Hirtelen lemeredtem, akik ismertek, képzelhetitek, milyen fejet vágtam és azon gondolkodtam, vajon miért is vásárolnék kutyatápot, ha nincs kutyám??? 🙄🤷
Hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam neki, hogy nincs kutyám, csak újra akarom kezdeni a diétámat...😁
Ami nem biztos, hogy nagyon jó ötlet, mivel utoljára is a kórházban kötöttem ki, de 15 kiló mínusszal...😵‍💫 Mondtam neki, hogy ez egy nagyon jó diéta, mivel csak annyit kell tenni, hogy megtömöm a zsebem bogyókkal és amikor éhesnek érzem magam, akkor bekapok 2-3 szem tápot.
Azt el kell mondanom, hogy mindenki a sorból nagyon figyelte a beszélgetésünket. A hölgy sokkosan kérdezte, hogy vajon azért kerültem kórházba, mert megmérgeződtem a kutyatáptól?😳🫢 Mondom neki, DEHOGY!!😂
Csak annyi történt, hogy átfutottam az úton egy kutya után, mert meg akartam szaglászni a hátsóját, de telibe kapott egy autó!🐕 🏃‍♂️ 🚗 🚑 🏥
Azt hittem, hogy a mögöttem levő úriember infarktust kap a röhögéstől és a kasszás csajszi is alig kapott levegőt, vörös volt a feje, a visszatartott nevetéstől!😂
Csak a kérdező hölgy állt némán és bámult rám hitetlenkedő szemekkel.😱
Rég volt ilyen jó napom! 😜😜😂😂😂
233 notes · View notes
kgyst · 3 months
Text
Hülye Magyar Posta HALP
Ettől az isten baszta Postától kaptam egy furmányos SMS-t, hogy van egy vámkezelendő postai küldeményem.
A probléma az, hogy semmit nem tudok róla, az azonosítót nem találom sehol, a 17tack nem látja. Egyszerűen semmi infót nem tudok róla.
Bónusz track, hogy nincsen semmilyen hiányzó küldeményem stb.
Ötlet, hogy mi a faszt csináljak?
PS van ilyen phishing? Vagy egy két éve feladott csomag került elő a múltból?
85 notes · View notes
telaviv-delhi · 3 months
Text
Nem titok, hogy szeretnék az Ügyvédemmel végleg lelépni Orbánisztánból, még a hivatalos hunxit előtt. És ameddig fel nem épüítik a horogkeresztény hazafiak a Vasfüggöny 2.0-t. Meg tetőt nem raknak Ferihegyre. Értitek, menekülés a Titanicról, utánunk az özönvíz, sok sikert Magna Hungáriában, cselédország, szolganép, pfújpfúj, ilyesmi. Egy lendülettel nevet is változtatnék, hogy tökéletes legyen a szakítás, ezidáig a Hasselhoff volt a kedvenc opcióm, gyerekkori kedvencem miatt. Ügyvédem csekély lelkesedést mutatott a név iránt, nem akar Hasselhoffné lenni. - Sőt Schicklgruberné sem, ha egy mód van rá, por favor! - tette hozzá. Ma viszont megszállt a Szentlélek, az a bizonyos homlokracsapós aha: - Drágám!- kezdtem óvatosan. - Szeretnél Lebowskiné lenni?.... Ügyvédem (felélénkülve, sőt kaccantva): - Végre egy értelmes névválasztás, èletem orkja! Lebowskit én is szeretem és szuper ötlet, hogy hálóköntösben fogjuk beutazni a világot!
61 notes · View notes
pajjorimre · 6 months
Note
Gyerektelen és szingliadót! - már nagyon régóta be kellett volna vezetni!
Nagy ötlet!!! Óriási!!!
78 notes · View notes