Tudom, hogy én szakítottam veled, de ettől függetlenül hiányzol. Nem működött köztünk úgy ez az egész ahogy kellett volna. Mindkettőnknek jobb ez így, de mégis hiányzol. Hiányoznak a bújos napok, a séták, a filmezések és hiányzik a családod. Iszonyatosan hiányzik a családod. Minden hiányzik és nekem is nehéz most még akkor is, ha azt hiszed hamar túlléptem rajtad. Nem vagyok túl rajtad. Nekem is fel kell dolgoznom, hogy vége. Nehéz szavakkal leírni mi van most bennem. Nem csaltalak meg pedig ezt hiszed annak ellenére, hogy nem adtam semmi okot arra, hogy ezt gondold. Remélem megtalálod azt aki neked kell és boldog leszel, mert megérdemled. Szerettem veled lenni és még rossz nélküled, de rajtad is túl leszek. Kialakult bennem valami egy másik fiú iránt, viszont nem tudom mit érzek és nem is állok még készen egy új kapcsolatra. Beszélgetek vele, kíváncsi vagyok mi lesz ebből, de jelenleg úgy érzem, hogy nem akarok senkit. Téged amúgy sem tudna pótolni senki. Vigyázz magadra, valahol legbelül mindig szeretni foglak a történtek ellenére is.
Ne válassz engem, ha választanod kell.
Nem szeretnék egy döntés lenni, ami lehet, hogy jó, de lehet, hogy rossz.
Ha akarsz, azt választások nélkül is tudni fogod, de ha el kell gondolkodnod rajtunk, akkor inkább a szabadságot válaszd.
A lehetőséget arra, hogy olyasvalakit találsz, aki nélkül az élet egyszerűen nem megy tovább.
Ő lesz a te döntésed.
Hogy miről álmodozom mostanság? Egy közös életről, Veled… Hogy együtt lakunk, és minden reggel jó kedvvel ébredünk egymás karjaiban. Hogy minden nap mosolyogva érek/ érsz majd haza a munkából, mert Te vársz rám/ én várok Rád. Közös vacsoráról álmodok, ami közben megbeszéljük, mi történt velünk aznap. Majd együtt fürdünk. Összebújva filmezünk, sorozatozunk. Arról álmodok, hogy esténként egymás karjaiban alszunk el, azzal a gondolattal, hogy mennyire boldogok vagyunk így, együtt.