#imádtam

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Ahhhj... Jobb nem is lehetett volna életem egyik legszebb napja... Köszönöm mindenkinek aki részese volt bármilyen formában🥺 <333

#saját #boldogság #végzős #utolsó év #szalagavató #tánc #hála #tökéletes volt #after #pia #buli #haverok #cigi #imádtam #köszönöm #fehér ruha #újra élném nagyon #legjobb volt #nyctophobia

[the-bagira]

☁️ borús volt és sáros, 😇 de mennyei kaland volt!

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #kirándulás #erdő #baranya #mecsek #tavasz #imádtam #2022 #április #23

[dramatic-dolphin]

So we don't spam the tags but.

Ebneveldén volt fanfic??????

Én csak anime fanfiction style on és merengőn olvastam magyarul the fuck

OKAY rosszul emlékeztem. a cicaneveldén volt fanfic. meg nem fanfic is. mindenféle jobbnál jobb történet:

nagyon jó kis kordokumentum.

de amúgy ja a merengő meg az anime fanfiction style voltak a legnagyobbak nyilván. én még nagyon szerettem egy másik oldalt is, ami névleg fanfic oldal volt, de leginkább original ficeket töltöttek fel, de már az is nyomtalanul eltűnt. rip imagine fanfiction :( meg ugye ott vannak a különböző írók blogspotjai, ami örökzöld és szerintem még most is használják.

engem néha a lehető legfurább helyekre küldött a google amikor untam ezeket az oldalakat és beírtam hogy "[fandom] fanfiction magyar". cicanevelde, szerepjátékos oldal, régi gportalok... egyszer valahogyan megtaláltam az egyik kedvenc fanficíróm 2008as alex rider fanficét egy gportalon.

#2012ben találtam rá az anime fanfiction stylera erre tisztán emlékszem #nem tudom miért #amúgy a blogspotok tényleg örökzöldek. pár éve az egyik barátom egy olyan jó paródia blogspot sztorit mutatott.... #sajnos azóta priváttá tette az író de az a mondat hogy “a buli nagyon durva volt; gáspár menyhértet körülmetélték” #lives in my head rent free #az volt a címe hogy “my swaggy life” #volt egy fejezet amiben a főszereplő lány csak hallucinált mert kórházban volt miután beleesett a dunába #az egyik love interestet valami rikárdónak vagy hasonlónak hívták #meg ugyebár ott volt a secondary character gáspár menyhért. #anyways. sorry de annyira bánom hogy priváttá tette a blogot az író 😭😭 imádtam

[chakjoe]

Apache / 8 éves Olly busking gitár / Chester / magabiztosság /...

#youtube #)Amikor én is kissrác volta imádtam gitározni és pörgettem ezt a számot is!Rég volt #szép volt!

[eltiron2]

Hogyan ért gyors véget az Állatkerti pályafutásom? (Kis Magyarország-bemutató)

1991 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal vendéglátóztam, voltam pincér, kocsmapultos, mosogató, ha mást nem találtam, üzletvezető, séf, kutyafasza. 2-3 éve azt mondtam, elegem van a 12-16 órás műszakokból, a feketemunkából, a hamis mítoszokból.

ÉS MOST SZERETNÉM MEGKÉRNI A SOK FOLLOWERREL RENDELKEZŐ ISMERŐSEIMET, HOGY REBLOGOLJÁK EZT A SZART. Tudom, hogy lehetetlenül hosszú poszt.

Szóval szóltam minden haveromnak, hogy aki tud a képességeimnek megfelelő melót, az szóljon. Sok mindent nem tudtam összeszedni: beszélek angolul, németül, meg még pár nyelvet nagyon alapszinten, van egy esti gimis érettségim, meg egy vödör tapasztalatom mindenféle munkákból, a legaljától a legtetejéig.

Idén tavasszal felhívott a legrégebbi barátom (32 éve ismerjük egymást), hogy őt kinevezték a Fővárosi Állat-és Növénykert (innentől: FÁNK) osztályvezetőjének, és megszervez nekem egy munkainterjút. De (innentől GG lesz a neve) borzalmasan rendes, szabálykövető fickó, tehát nem becsempész a hátsó ajtón, hanem írjak rendes pályázatot, menjek be interjúra, ő támogatni fog, mert tudja, hogy jó vagyok a munkára.

A munka nagyon nehéz és felellöségteljes: kapusnak kell lenni, mosolyogva érvényesíteni a látogatók jegyét és azt mondani nekik, hogy "érezzék jól magukat", naponta 2-3 ezer alkalommal. Ezért ajánlottak garantált bérminimumot. Persze az interjú alatt elmondtam, hogy van kereskedelmis múltam is, szóval végül "kapus-jegypénztáros-jegyellenőr" lett a hivatalos státuszom, ez lett rányomtatva a badge-emre is.

A munkainterjún ott volt a "beléptetési csoportfőnök" (innentől legyen a neve PP) is, akinek az volt a két kérdése, hogy 1. Vagyok-e legalább 100 kiló; 2. Tudok-e bánni a cigányokkal?

Igen és igen.

Ez idén áprilisban történt, és aztán elkezdtem élni az áloméletet: kurvaszarul kerestem, de bazi jó helyen dolgoztam, igazából engem a lóvé sosem izgatott.

Aztán bő egy hónap után jött egy koszorúér-görcs, nem sokkal utána pedig meghalt anyukám, de ezekkel együtt is csak 4-5 napot hagytam ki a munkából, mert (figyelem!) SZERETTEM OTT LENNI.

Az állatkerti alkalmazottak közszolgálati státuszban vannak (amit imádtam, és nagyon-nagyon fontos lett volna nekem egy banki kölcsönhöz), tehát nekik nem 3, hanem 4 hónap a próbaidő.

Augusztusban lett időszerű, hogy beszélgessünk a véglegesítésről, GG, aki odavitt, eljött beszélgetni hozzám, hogy bajok vannak, mert a csoportfőnök PP problémázik, hogy én nehezen illeszkedek be és a munkatársak panaszkodnak rám. Nem értettem. Semmi ilyesmit nem tapasztaltam, csak azt, hogy PP kerül velem minden kommunikációt.

Végül a döntés napján (ami megérne egy külön posztot) PP odajött hozzám és közölte, hogy megvétózta a szerződéshosszabításomat, tehát gyakorlatilag ki vagyok rúgva.

Köpni-nyelni nem tudtam - aztán kb két hét múlva GG feljött hozzám és elmesélte, hogy PP-t és vele együtt a fél beléptetési csoportot ki kellett rúgni, mert kiderült, hogy a pénztárosok és a kapusok hosszú idő óta rendszeresen együttműködve LOPNAK. A Modus vivendi lényegtelen, de soksokmillió forinttal károsították meg a FÁNK-ot. Engem pedig azért rúgatott ki PP, mert tudta hogy van egy cimborám a vezetőségben, szóval nem lehet belevenni a buliba, így kockázatos, hogy lebuktatom őket.

Ez még nem a vége a sztorinak. Jeleztem GG-nek, hogy szívesen visszamennék a céghez, mert minden szarsággal együtt igenis imádok ott dolgozni. Egyeztetett az újonnan kinevezett csopfőnökkel, aki felhívott, hogy mennyire örülne ha visszamennék és legyek a helyettese - szóval a bürokrácia miatt újra megpályáztam formálisan a régi pozíciómat, biztosra tudva, hogy visszavesznek.

Pár nappal később hívott GG, hogy nem vesznek vissza, mert a "cég" nem veszi jó néven, hogy favoritizálja a haverját.

Míg ott dolgoztam, rövid negyed évben végig küzdöttem a bürokráciával, lehetetlen sztorijaim lennének még.

De a lényeg az, hogy tökéletesen alkalmas vagyok egy munkakör ellátására, de nem dolgozhatok ott, because fuck you.

Ez a rövid történet.

#énblog #állatkerti sztorik

[sztupy]

Mivel csak éjfélkor megy a vonatom haza gondoltam így 11 év után újra meglátogatom az első lakást ahol laktam Londonban itt @sronti hoodja mellett.

Volt council housing a terület, ahol talán már az összes házat kivásárolták, vagy legalábbis továbbbérbeadják, még ha illegális is. Londoni Magyaroknak is volt itt 3 lakása is, abból az egyikben laktam.

Mint látható szép biztonságos hely, vaskapu védi mindkét oldalt a bejáratokat, beleértve a játszótért meg a charitys ruhaledobó kukát is, amit nem igazán értek, de gondolom ennek a 10 lakásnak mindig van elég kidobandó ruhája, hogy megérje azt ott tárolni, a tágabb környék meg bekaphatja.

Játszótér sincs sok a közelben, csak itt. Asszem anno csak egyetlen házban laktak fiatalok a telepen a 10-ből, a környékről a legtöbben emiatt átmásztak a kerítésen, hogy hozzáférjenek a kosárpályához a helyiek nagy örömére.

Volt a közelben egy bolt, nagyon imádtam a szezámos kenyerüket, mindig azt vettem munka után hazajövet egy kis sajttal. A bácsi már nincs ott (bár ha ő volt Elif akkor még nyitott három boltot szóval jól megy neki a bolt hihi), de a bolt megvan, belülről kicsit kiegészült és már árulnak lengyel cuccokat is. Szerencsére a kenyér is megmaradt pont olyan ízűnek mint emlékeztem, de tényleg kihozta az emlékeket.

Összesen csak egy hónapot laktam itt. Velünk lakott a Magyarok Londonban helyi helytartója aki szedte a sarcot kéthetente. Mindig adott pecsétes papírt is, hogy átvette. Továbbra is ez volt az első és utolsó hely a UK-ben, ahol céges pecsétet láttam:

A helytartó mellett lakott velünk még egy beszívott gyerek, minden nap elmesélte, hogy úgy 3 órát sétált nyugatra, mert csak ott lehet jó füvet kapni. Buszozni sose buszozott, mert az drága. Volt egy PC-je, egyszer megkért, hogy javítsam meg, mert nem ment rajta a CPU hűtés. Kb. 5 másodperc alatt kiderült csak annyi volt a gond, hogy egyszer valószínűleg kikapcsolt állapotban (mármint a gyerek volt kikapcsolva nem a PC) lehúzta az alaplapról a CPU hűtő tápkábelét, mert túl zajosnak találta. Ettől mondjuk elszégyelte magát, mondta hogy ad £20-at, ha ezt nem mondom el senkinek, de nem fogadtam el, valszeg ennyi pénze volt a héten fűre amúgyis.

A negyedik lakóra nem emlékszem, de asszem ő volt a szobatársam. Sose volt ott, szóval a szoba többnyire az enyém volt egyedül.

3 hétig laktam itt, aztán a helytartó, aki amúgy tökre úgy nézett ki, mint @deadmanrideagain átrakott egy másik lakásba. Pár hónap múlva derült ki, hogy illegálisan, legalábbis a Magyarok Londonban-nál azt hazudta, hogy ezt én kértem. Nem költöztem amúgy messze, és a hely is jobb volt szóval annyira mondjuk nem zavart, de hát na. Itt mondjuk már nyolcan laktunk, Lacika volt a kedvencem, aki talán @lacikaszep volt kinézetre. Talán nem, már a fasztuggya. Az összes pénzét arra tette fel hogy kiköltözzön a Londonba, összesen két hétnyi lakbérre való pénze maradt. Angolul se tudott nagyon, de 4 nap alatt talált mosogatós állást, aztán ott dolgozott míg el nem költöztem fél évvel később saját kecóba. Mondjuk elég nagy fasz volt, kétszer jött haza hullarészegen úgy hogy elkezdett balhézni a többi lakóval, szóval az én 100 kilómra volt szükség, hogy szétválasszam őket. Lacikának amúgy voltak fontos gondolatai, mint például hogy a cheddar egy ízetlen sajt, nem úgy, mint a trappista, aminek van íze.

Volt itt még két csaj is, barátnők voltak vagy mi. Azóta már nem. Az egyik nem volt a legélesebb kés a fiókban. Hamar talált mondjuk munkát a közelben, büszkén mesélte hogy nincs bejelentve, teljesen fű alatt dolgoztatják, és ez neki tökéletes. Mondjuk a minimálbérnek csak a felét adták neki, de hát ugye ő akarta hogy pont úgy dolgoztassák ahogy Magyarországon szokás. A másik csaj amúgy rendes volt, mai napig tartjuk a kapcsolatot, esküvőkön is ott volt meg ilyenek, de persze már rég nem Angliában él.

Lakott még itt egy pár, ők voltak a helyi janik, velük persze mindig a bajom volt, nem igazán viselték el, hogy lakik a lakásban egy másik aki nem balfasz és ért a dolgokhoz (persze elég balfasz voltam amiatt mert Magyarok Londonbanon keresztül költöztem ki, de hát na), szerencsére nem sokáig bírták, és elköltöztek. Rám hagyták a szobájukat, ami a ház legnagyobbja volt, szóval azóta már én voltam ott a jani, vagy mi.

Egyszer meséltem a lakóknak, hogy öt perc sétára van egy hatalmas park folyóval, tök szép sétáljunk el oda, teljesen meglepődtek hogy Londonban ilyen is van. Mondjuk térképet sose néztek, hogy hol laknak.

Kb. 3 hónap múlva jöttek a Magyarok Londonbantól, hogy a helyi helytartó lelépett úgy két hónapnyi beszedett lakbérrel (ez lehetett vagy £10k, fasztuggya hány lakásért felelt) a csajával, szóval ha esetleg látnánk szóljunk a rendőröknek.

Na mindegy ennyi, a nosztalgiázás végén egy kis ajándék ablakalattcica. Én addig majszolgatok egy kis szezámmagos kenyeret sajttal. Lehet még elnézek a helyi csirkéshez, hogy mennyi volt az infláció. Anno asszem itt £3.50 volt a csirkés szenyamenü. De lehet csak £2.50?

#london #nostalgy #gpoy

[insane-girl666]

💞Imádtam a megismerkedésünket💞

#love #szerelem #szeretlek

[chimie]

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit.

10/10-es értékelést kaptak:

The Holdovers Tökéletes karácsonyi film szívmelengető végkifejlettel, de a szokásos klisék nélkül.

The Whale Tényleg nagyon erős dráma egy tanárról, aki mellesleg borzasztóan el is hízott élete alkonyára.

Babylon A 100 évvel ezelőtti és a mostani Hollywood őrült találkozása, tele csodás sztorikkal meg érdekességekkel a hősidőkből

9/10-et kaptak:

War Pony Egy indián film, ami a rezervátumok mai világát mutatja be - már csak ezért is érdemes megnézni, de tök jók a karakterek is

Let me Fall Kíméletlen drogos film Izlandról, ami elég izgi kérdéseket is feszeget - 2018-as, de valahogy tavaly került csak elém.

Talk to Me Az év horrorja nálam, imádtam, hogy a Gonoszt kábé rekreációs drogként használták a főszereplők, egyszerre volt szórakoztató, és retteghető.

Safe Place

Az a fajta film, aminek a hétköznapisága az erőssége, valahogy nagyon hitelesnek éreztem benne mindent, amúgy egy horvát fiú története, akit öngyilkossági kísérlete után próbálnak visszahozni a normalitásba.

A Man Nyomozós sztori, de nem nevezném thrillernek, lassú és filozófikus. Élet nagy kérdesei meg ilyenek.

Oppenheimer Hosszú volt, de tényleg ütött, na.

Műanyag égbolt

A kedvenc magyar film idén - igen, animációs és igen, sci-fi. . A sztori önmagában kicsit "vótmár" kategória, de a megvalósítás nagyon korrekt és tele van budapestiként imádnivaló részletekkel, például Tátrába vezető metró meg titkos földalatti üzem a vár alatti Alagútban. És egy jövő, amiben a Földön jobbára magyarok élnek ;)

Brother's Keeper

Egy török árvaház az isten háta mögött, a hegyekben... fantasztikus szereplők és az a fajta sztori, amiben minden apróságnak jelentése van. Lassú dráma.

The Quiet Girl Kb ugyanazt mondanám róla, mint az előző filmről, csak itt a nyolcvanas évek Írországa a helyszín.

The Blue Caftan Már a környezet is érdekes európai szemmel - a főhős egy marokkói szabó - de ebben a filmben sokkal több van ennél, talán azt mondanám, hogy a szerelem-szeretet ellentmondásairól szól.

Glass Onion Klasszikus krimi, nekem hozta a Knives Out szintjét.

All Quiet on the Western Front   A film, amit az Oppenheimerhez hasonlóan szerintem senkinek nem kell bemutatni. Tényleg tökéletes háborús zsánerfilm. 8.5/10, azaz majdnem kilences:

Blue Jean

Egy (persze csak titokban - különben nem taníthatna) leszbikus tanár a 80-as évek Angliájában és egy tanítványa, akit széjjel szivatnak az iskolában leszbikussága miatt (és akin nem nagyon akar segíteni).

Anatomy of a Fall Tulajdonképpen lassú krimiként is működik, de inkább az a fajta film, aminek egy karakter nagyon aprólékos, hiteles bemutatása az erőssége.

Journeys to the Edge of Consciousness Kedvenc dokumentumfilm mindenféle pszichedelikus kalandokról, néhol nagyon jó animációs betétekkel. És még Máté Gábor is megszólal benne!

[anyadisszeretne]

Olyan vagy mint anyám... Tudnál szeretni csak apám nem engedi.

Imádtam a szövegeket amelyeket betépve az arcomba nyomtál, akkor még fel sem tűnt mennyire szenvedsz.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #szerelem #magyar idézetek #magyar tumblisok #tumblr

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Muszáj kiírnom magamból mi történt most délután. Őszintén szólva nem gondoltam volna hogy a szalagavató 2/1 ennyire jól fog sikerülni... Sokkal rosszabbra számítottam, de ehelyett mindenki tök happy és segítőkész volt, viccelődtem csomó mindenkivel, a keringőt nagyon faszán eltáncoltuk osztálytársammal és higgadt voltam.. higgadtabb mint ő. Az meg már ráadás volt hogy legjobb barátnőmmel és legjobb barátommal is újra közel kerültünk egymáshoz és érzem hogy jól fog alakulni a barátság mindkettejükkel, mondjuk azt hogy legjobb fiú haverom már leakart smárolni ott már leblokkoltam😅 imádom őt de na... Mondjuk az tetszett hogy a végzős osztályokból csomóan megnéztek hogy hogy kibasztam magam ami valljuk jól esett, pláne hogy utána a irigy kis ribanc osztálytársam újból forrt a dühtől ezt látva. Nekem csak ez jó hogy ennyivel érdekesebb az életem a sajátjánál😆... Összegezve egyszerűen minden annyira szuper volt... Imádtam ezt a napot. Pénteken pedig let's go again, sokkal tapasztaltabban, és még vidámabban, utána meg a barátommal ihatunk🤪

Szalagavató 2/2 gyere rám 😍✨

#saját #szalagavató #végzős #utolsó év #boldogság #tánc #csinibe #imádtam #irigykedhetsz te kurva #van is mire #legjobb nap #barátok #osztály #köszönöm nektek #♡♡♡ #szemezés #fiúk #hahh #happy vagyok #büszke vagyok #önbizalom #most az egyszer van hahh #keringő #ének #nyctophobia

[megtudommagyarazni]

Rückwärts

A kamionos munkának az egyik fontos (és látványos) skillje a tolatás. Kívülállónak néha leesik az álla, pedig ugyanúgy tanulható, mint mondjuk egy péknél, hogy mennyi liszthez mennyi élesztőt tesz, vagy egy irodában dolgozónak excellel bűvészkedni. Nyilván érzék, térlátás, ügyesség kell hozzá, de nem egy vasporral kivert feketemágia. Persze, a sokéves gyakorlat szükségeltetik a gördülékeny végrehajtáshoz, az elején évekig magam is többször kiugráltam megnézni, hol tart a pót vége, pláne, ha szar szögben, szűk helyre, sötétben, hóviharban kellett gépészkedni, de most 40 év után is szinte bárhová betennék egy 13,6-os pótot.

Marseille-be vittem motyót Roskildéből (DK), valami fenntartható energiáról szóló expo volt. Renault Magnummal, Mack motorossal jártam akkoriban, imádtam. Ajtótól ajtóig felegyenesedve lehetett sétálni benne, beforgatható ülések, motoros függönyök, ágyból vezérelhető rádió meg tetőablak, külön italhűtő a sofőrülés mellett, pár mozdulattal széthajtható ágy, hatalmas asztal, úgynevezett 'konferencia-fülke' (egyszer majd talán a kamiontípusokról is írok, koptattam jópárat). Már a bevezető út is para volt, egy idő után térköves sétányon mentem, szemben, közel a városháza, kétoldalt belógó fák. A csarnok bejárata is igen passzentos volt. Már vártak, leraktak hamar, jó szűk hely volt. Félreálltam üresen, vártam a visszfuvart. Megérkezett egy lengyel is, új FH Volvo, vadi új Kässbohrer pót. Forgolódott egy darabig, névtábláján "Paweł" állt. Fiatal srác volt, sejtettem, hogy annyira nem penge még. Az úttörő ahol tud, segít, kérdeztem tőle, hogy 'Pomoc?', 'Nie, dziękuję'. 'Dobry.'

Valamikor nagyon szerettem a lengyeleket, Lengyelországot. A fura de szép 70-es években intellektuális kalandszámba ment kivonatozni, kistoppolni Krakkóba, mindig volt valami jazzfesztivál. A dollárboltban (asszem Pewex) megvettük a Colgate fogkrémet, meg 5 nyugatnémet márkáért a laposüveges High&Dry gint, este összegyűltünk a főtéren a szökőkútnál, ha volt, akkor mentünk a jazzkoncertre. Odafelé a vonaton (gőzmozdony, baszod!) éjszaka mentek a hírek, állítólag holnap ott lesz a Namyslowski, talán a Garbarek is, meg ilyenek! Meg a sok gyönyörű búzaszőke, kékszemű lengyel csaj, ahh. Aztán teltek-múltak az évek, a lengyel sofőrök, mikor rászabadultak az unióra, a szakma legalja lettek, kulturálatlan, erőszakos, primitív köcsögök (tisztelet a kivételnek), sok helyről ki is tiltották őket, német autohofból, de az ír kikötöben, Rosslareban is volt a falu elején tábla, áthúzott PL-el.

Pawel nekiállt. Első nekifutásból letarolt két neonzöld műanyag terelőbabát, aztán erővel próbálta, a bejáratnál lévő sín szélességjelzőnek nekidurrantott, az új pót aláfutás-gátlója panaszosan megnyekerdült. Többszöri előre-hátra tolatás után annyit tudott felmutatni, hogy meglökött egy nagy zöld kerekes szemétkonténert, amely lassan nekigurult egy ott parkoló suv-nak, majd a ponyva jobb oldalát akasztotta meg egy formára vágott fával, úgy 3 méternyi szakadást vágva a zsír új ponyván, aztán a túlságosan betört traktorról a töltő légkábel beleakadt a pót első sarkába, hatalmas süvítéssel távozott a levegő, mikor visszavette.

Ennyi elég is volt a műsorból, megjött a kommunikátorra a felrakó, valahol nem messze, talán Aubagne-ban raktam dél-olaszt. Milyen érdekes a véletlen, a lengyellel legközelebb ott, Bari mellett találkoztam, ugyanazt a cuccot hozta, ugyanonnan. Ott viszont nem vártam, az is szűk hely volt, és már ismertem a repertoárját, üresen kerestem helyet a hosszú hétvégére, közel a tengerparthoz.

#kamion #terápiás emlékezések

[chakjoe]

Soha többé nem megy vissza Fleetwood Mac borító | Guitar Tab a Drop D-ben | Kevésbé..

#youtube #) #Régi szép idők #valaha imádtam gitározni!

[angelofghetto]

fordításban elveszett

Sosem értettem, miért kell egy tökéletes szinkront megváltoztatni a filmek alatt. Egyszer volt egy rádióinterjú Tomasevics Zorkával, aki híres szinkronrendező, ő sem érti. Talán olcsóbb újra lefordíttatni, alámondatni, mint felújítani régi anyagokat, esetleg jogdíjakat fizetni.

A gyerekfilmeknél ez kimondottan gyilkos dolog. A kölkeim szóról szóra tudták az összes Gumimaci és Balu kapitány rész szövegét (a kicsik agya olyan mint a szivacs), aztán néhány év múlva megismételték pont a Balu sorozatot egy totál más szöveggel, és talán még a szinkronhangok is különböztek. Többé nem voltak hajlandók megnézni.

Ilyen hatalmas csalódásom volt a Távol Afrikától. Asszem az HBO adta le azt a változatot, amit imádtam, mert annyira jól visszaadta a gyarmati hangulatot. Alig vártam, hogy kiadják DVD-n, de az a változat borzalmas. Visszasírom a régit, amiben Farah Aden, a szomáli szolgáló, a bárónő jobbkeze, a maga végtelen egyszerű és gyakorlatias bölcsességével, alázatosságában is kissé felsőbbrendően, szűkszavúan és lényegre törően időnként megszólal. (Az új változatban ehhez képest túlmagyarázza. Ezzel a karakter lényege vész el.)

Az eredeti valahogy így szól: Az éjszakai tábort oroszlánok támadják meg, de elhajtják őket, viszont egy ökör elpusztul. Farah Aden ezt így foglalja össze: - "Mszabu vérzik, nincs neki ökör. Oroszlán éhes, neki sincs ökör. Kocsi nehéz, neki sincs ökör. Isten most örül. Játszik velünk." Amikor a kávépörkölő üzem kigyullad, Farrah felébreszti álmából a gazdáját: - "Azt hiszem, fel kell kelned Memszahib. Isten jön."

Ugyanezt a bosszantó csalódottságot érzem A lány alibije film esetében is. Eleve nem értem, az új változatnál miért kell a Her alibi-t Bibis alibinek fordítani. Több jelenetet is tönkretesz az új változat (a régit meg sem találtam a neten). A hangszín is más, az újban Nagy Gábor hangja került Tom Selleck karaktere alá, míg az eredetiben ha jól tévedek, Sörös Sándor, aki férfiasabb orgánum. Van egy jelenet, amikor a két főszereplő a férfi házában beszélget. A román származású lány kicsit hibásan beszéli az angolt, a krimiíró férfi az egyik könyvéről érdeklődik, amit a lány épp elolvasott. Dicsérő szavakat vár, ehelyett a lány azt mondja, "megsójolható". Több visszakérdezés után a férfi rájön, hogy valójában azt akarta mondani, "megjósolható". Az új változatban ez a kis nyelvi baki nincs benne, a lány egyből helyesen mondja "előre látható", a férfi csak elismétli ugyanazt.

Egy másik jelenetnél durvább. Levest esznek. Nem láttam az angol nyelvű változatot, de feltételezem, hogy a soup - soap elhallás nyelvi humora van remekül áttéve magyarra, imigyen: Lány: - Mi ez? Férfi: - Kappan. Lány: - Ááá, szappan.

Az új változatban ez így hallható: Lány: - Ez meg mi? Férfi: - Én úgy hívom, leves. Lány: - Ó, leves.

És pikk-pakk, a poén máris semmivé lett, mintha soha ott se lett volna.

Azért attól függetlenül jó kis film ez, szeretem, és élvezhetjük Tom Selleck vígjátéki oldalát is:

[oldmacykerenew]

Egy hihetetlenül cuki megrendelést valósíthattam meg az elmúlt napokban… @levendulakertsarka keresett meg egy különleges kéréssel, hogy a párja és általa kitalált Pokémont, ha tudom horgoljam meg. (Az utolsó képen az ihlető kis manócska, aztán a rajz, ami alapján horgoltam, és a megvalósított plüss együtt :D)

Én imádtam a horgolását, sokat agyaltam, hogy mit, hogyan és merre, de fantasztikus volt ez a “kihívás”. Az pedig külön öröm számomra, hogy az ajándékozottnak tetszett és nagyon örült neki😍❤️

Nagyon köszönöm a bizalmat @levendulakertsarka ❤️❤️

Ha bármi egyedi kérésetek lenne, nyugodtan keressetek meg! Ha tudom, megvalósítom örömmel☺️

#oldmacyke horgol #horgolás

[spraystory]

Gremlins of the Railways

Sráckoromban az anyai nagyszüleim zuglóban laktak ezért sűrűn jártam a 2-es metró vonalán, így volt szerencsém csaknem hetente a Pillangó utcai megálló előtti és utáni graffitiket megcsodálni. Ezek a styleok nem csak simán úttörök voltak hanem a mai szemmel is nézve már akkor bomba stílusok. PNC, MRC, SWK, THK és persze a GRW. Rapaz, Rask, Epos, Sac, Biar, Inza, Koal, Donor, Cak, Ozen vagy Hoesh és a többiek, mind olyan nevek akiknek életem végéig hálás leszek. Rengetegen írnak nekem, mennyire hálásak hogy ezeket a sztorijaimat megírom. Nagyon jól esik, de én pedig ezeknek az alkotóknak tartozom örök hálával azért amilyen úttörő munkát végeztek, hogy megteremtették a magyar graffiti mozgalmat. Egyébként, a Pillangó utca után már majdnem az Őrsnél, volt egy valamiféle szertár épület a metró területén, több cuccal az oldalán, ezek között volt Hoesh egyik másnéven festett cucca egy Tank graffiti. Persze ez nem egy tank harckocsi volt hanem az volt írva hogy Tank, mint név és style. Nekem ez különösen tetszett és akkora hatással volt rám hogy minden vágyam az volt hogy bárcsak olyasmit festhetnék, ezért én kb 1996-ban első nevem Chaos után egészen rövid ideig kitaláltam hogy lelopom a Tank-ot valahogy és a Tank-hoz hasonló csengésű de egyébként rettenetesen béna Akna nevet választom. Ebből a szörnyű névből mindössze 2-3 cuccot festettem életemben aztán szerencsére elfelejtettem, jobban mondva csak elfelejtettem volna de pl Elemér barátom a mai napig így hív. Szintén 1996 körül volt egy barátnőm aki a Rózsadombon lakott, ahová menet mindig a Batthiányi téren szálltam le a metróról, itt találkoztam többször is Rapaz/PNC atyaúristennel, ez a csodálatos ember aki azóta nagyon jó barátom, ő volt az első aki szóba állt velem mint firkásszal. Többek között ettől kezdve gondoltam magamról hogy én is graffitis vagyok. Ezek az apró gesztusok másoktól őrületesen sokat jelentettek. Az Őrs vagy Rákoskereszttúr - ahol pl az MRC-sek egy része lakott, a lehető legmesszebb volt az én lakóhelyemtől. De az Őrs esti fényei, a kereszttúri vasúti line látványa, a tudat hogy arrafelé aktív firkászok laknak, meg az az egész környék és annak a tőlem való messzesége - noha nem szerettem azt a környéket - mégis erős romantikus képpel él bennem és valószínűleg elsőként nagymértékben hozzájárult az a hangulat + látvány ahhoz hogy később, éveken át olyan képeket festettem amik naplementében, mindenféle vasúti környezetet ábrázolnak, esti fényekkel, vezetékekkel, villanyoszlopokkal. Olyan 1998-tól kb 2001-ig a Süss Fel Nap nevű kultikus szórakozóhelyen dolgoztam pohárszedőként és pultosként. Mikor ide érkeztem már itt volt szakács a Firma és Nem Közölt Sáv ( korábban Funkrodeo ) tagjaiból alakult legendás Az Idő Urai tagja, Face da Pooh, nekünk csak Face. Igen, a Faktor-Labor Face-e. Szakács volt ugyan de emlékeim szerint leginkább csak sonkás-sajtos melegszendvicset készített toast kenyérből de ez akkor senkit sem érdekelt mert a legjobb arc volt. Face-hez gyakran jártak le a Süsibe az akkor már abszolút etalonnak számító PNC-GRW tagok, Bankos, Azur, Raska, Rapa, talán Epos is, egyszóval a hazai graffiti úttörői. Természetesen én igyekeztem a legtöbbet sürögni-forogni körülöttük, beszélgetni velük. Akkor én már amennyit csak tudtam festettem és óriási megtiszteltetés volt hogy Bankos egy készülő magazinhoz fotózta az én cuccaimat is. Szó szót, bandázás bandázást követett, imádtam minden pillanatát. Végtére is néhány találkozás és megismerés után elhangzott a kérdés talán Raskától: - Volna-e kedvem GRW-t írni? Bumm. Ez nekem konkrétan olyan érzés volt mintha egy amatőr rockzenésztől megkérdezné James Hetfield hogy volna-e kedve a Metallicában zenélni. Természetesen azonnal igent mondtam és én voltam a világ legboldogabb embere. Így kerültem hát a GRW-be és így lettem ennek a csodálatos és iszonyú jól működődő, progresszív kultúrális környezetnek az egyik résztevevője. És ezután jött minden. Ugyanez másokkal is megtörtént, de én csak a saját verziómat tudom leírni. A PNC és holdudvara zseniális ízléssel válogatták ki az akkori aktív hazai - leginkább budapesti -  firkászokból egy számomra “szupercsapat” tagjait amiben én is ott lehettem. Ha nem is szó szerint de egyfajta eufórikus érzés volt találkozni, bandázni és persze együtt festeni. Érinthetetlennek és megállíthatatlannak éreztem magunkat és ez felemelő érzés volt. Éjjel, nappal gyártottuk a falakat, traineket, hétvégén pedig szinte mindig legáloztunk. Vonatokat főleg a Nyugati lineon festettünk, ha kimentél a nyugatiba 2000-es években, szinte bármikor találkozhattál valamelyik csoporttársunkkal aki épp az azelőtti napi cuccot várta befutni. Volt, hogy 11-en(!) festettünk vonatot ami akkor egészen elképesztő felelőtlenségnek és őrültségnek tűnt (7.kép). A GRW korszak volt az első jelentős lépés ami megnyitotta számomra az utat a kreatív fejlődéshez, megismertette a verseny és csapatszellemet, az összetartozás érzését. Néhány évig tartott csupán és az elmúlása számomra szomorú volt ugyan de a legtermészetesebb úton ment végbe. Sokan jöttünk sokfelől és ugyanilyen sokfelé széledtünk szét később. Utólag visszagondolva a “nagyban lenni” varázsa épp addig tartott ameddig kellett és így volt ez jó.

1. kép : Tite, Nikon, Idar, Borg ( KoolKasko) - Blik hiányzik a képről de ez volt a GRW friss generációja

2. kép : Banx, Nikon - Fővám tér 2000

3. kép : Tish, Stik, Jok, Blek (Blik), Nikon - 2000 Nyugati line

4. kép : Banx, Bazer, Nikon, Sken - 2000, Nyugati line

5. kép : Nikon, Tish E2E - 2000, Nyugati line

6. kép : Banx, Sken, Blik, Bais (Bazer), Nikon, Tite - 2000, Filatorigát

7. kép : Bify (Rapa), Kath (Stick), Izm (CBS, LA), Blek (Blik), Nikon, Banx, Tish, E2E - 2000, Nyugati line

8. kép : GRW (Nikon) - 2000, Rákosrendező

9. kép : Banx, Tite, Dormi18 (Blik), Nikon - 2000, Nyugati line

10. kép : Blek (Nlik), Bif (Rapa), Nikon, Banx, Tish, Kath (Stick) - 2000, Nyugati line

#graffiti #budapest #2000's #storytelling