#exek

[senki-hercegnoje]

Nem tudom,ki dugja az exemet,de kérlek csináld jobban,mert még mindig nekem írogat.

#magyar #tumblr #magyar tumblisok #ex barátnő #gondolatok #idézet #kapcsolat #vicces #exek #bazdmeg

[omegaremix]

April 3, 2022.

It takes a good two months before a year starts to pick up for me. The first big win was in the final frigid day of February when I decided to take the train to Greenpoint’s Academy Annex for some records; the first stop of what would be an amazing record-store victory tour. Then arrived March. I drove four miles to the shopping mall to look for leather jackets when I discovered a new retro- video arcade opened up. Within a few days I walk in and spent the entire day re-living my Atari / Nintendo / SNES youth. Those eight hours were a thoroughly exhaustive one. I saw games which I threw many rolls of quarters into, to others I only read about and fantasized even seeing up until then. The original Super Mario Bros. cabinet, The Neo Geo MVS, Outrun, R-Type, Taito’s Superman, Atari’s Star Wars. Most of every great moment of my youth spent in delis, card stores, ice cream parlors, long-gone restaurants, and amusement parks were now all in one room.

Good thing I went because my all-time favorite ginger April* made a rare appearance in my store and I had to tell her about it. She came in to buy some A/V components like she always does and we spent a good ten minutes catching up on everything. April was a fangirl and a hardcore gamer of all formats so I had to share the wealth of news with her. Too late. She already went. Still, every visit from her counted as she was the cutest thing of pale skin, glasses, and Irish ancestry I ever seen.

I had another holiday spent with my Coney Island family. My aunt invited me to her daughter’s house in East Meadow for Easter where they, her aggressive right-wing country-music loving Trump supporter sons, her sister, and all the offspring you could think of would be there. A great four hours were had coloring eggs, watching Disney’s Encanto on the big screen, and an endless feast of Italian food were laid out for all to gorge ourselves to death. Blessings were counted and they were enough to cash them in for a bright sunny Sunday. I also enjoyed the hour-long drive from East Meadow through Rt. 27 all the way home.

In between all this was a major event I was chasing for a while. It would be nice to attend a Boy Harsher show and they’ve been making the rounds in New York City quite often. I jumped at the opportunity to purchase tickets after their Halloween show and ultimately got them - only for January show to be postponed. Blame the COVID- omicron for it. But Jae & Augustus pushed it back to April and this time nothing was stopping them from performing nor anyone attending The Music Hall Of Williamsburg.

I learned that it was a two-hour ride each way from my line to Penn Station and back due to transfers at the Jamaica Station. Not good as I had to work a 10AM shift. This time, I opted to drive out to the Babylon stop for a direct line to Manhattan and back for fifty-five minutes each. I went up the stairs and waited only a few minutes before the train arrived on an elevated platform. Nothing special about the train ride on a cloudy mid-50* weather. The show, however, was a whole other story. Everyone enjoyed the opener Twin Tribes and the headlining Boy Harsher hands-down to great fanfare. I couldn’t have waited in line to get some merch- as, once again, someone had to ride home for tomorrow’s payday.

I reversed the path from The Music Hall- by taking the L and ½/3 line back to Penn Station. It just so happened that I missed my train home by three minutes and it cost me an hour more before the next one came in. As I mentioned before, no transfers. Just a direct line from Penn Station back to Babylon where the double-decker cars awaited us. A nice surprise for me sitting in the seats above to contemplate my next major win: Sacred Bones’ 15th anniversary show. It could only get better.

Fifteen years ago from this month, a new concept was born. I purchased a 30GB iPod Classic through a ‘friend’ of mine at WUSB. Since then, I loaded all of my music into it and took it through many train rides. The iPod Classic has retired in favor of my iPhone SE. What once became a distraction has now been an auditioning process for future Omega WUSB shows and seasonal personal playlists. Nothing is off limits. Noise, backpacker, jazz, fusion, shoegaze, noise rock, post-punk, electronics, hardcore - everything. Everything I discover gets played in hopes of either being featured or forever a part of me. With a near endless plethora of outlets, mutuals, and other ways of obtaining music, there’s almost never a moment of silence outside of work or sleep.

Congotronics International: “Where’s The One”

MoE: “Beautiful Stranger”

Silent Servant: “Slasher”

Doc Hammer: “Commanche Crew Cut”

Visit0r: “God Of All Flesh”

People’s Choice, The: “Here We Go Again”

Ride: “1,000 Miles”

Thurston Moore: “The Station”

Sunrot: 21%

Joucous: “Rivers Pt. 1”

Exek: “ID’ed”

Legss: “Hyde Park Coroner”

Alice Glass: “Suffer And Swallow”

Totally Unicorn: “Daddy’s Stabby Surprise”

Aeges: “Who Are You”

Benny The Butcher & J. Cole: “Johnny P.’s Caddy”

Maneskin: “Moriro Da Re” 

Broken Vow: “Expiation”

Exek: “(I’m After) Your Best Interest”

Smash Your Enemies: “Faithless”

Death Strider: “Cardinal Sin”

Letting Up Despite Great Faults: “Gemini”

Dead Leaf Echo: “Milk.Blue.Kisses (Foil In Motion)”

Offset: Spectacles, The: “Stomp”

Caparezza: “Eyes Wide Shut”

#omega #music #playlists #mixtapes #personal #BK #Brooklyn #NYC #New York City #Congotronics #Silent Servant #Doc Hammer #Ride #Thurston Moore #Exek #Alice Glass #Totally Unicorn #Benny The Butcher #J. Cole #Maneskin #Letting Up Despite Great Faults #Offset: Spectacles #Caparezza #Dead Leaf Echo

[the-bagira]

Dear Ex,

Nem vagyok jós, nem vagyok pszichológus és nem vagyok pszichiáter, de itt és most nevemet adva hozzá - vagy nem - kijelentem, hogy hiába kezdtél kapcsolatot egy másik lánnyal, ameddig nem lépsz ki a tagadásod igencsak sűrű ködéből, addig újra és újra ugyanazokat a köröket fogod futni, mint az előző exeddel vagy velem.

Most kijelentem, hogy ugyanúgy meg fog csalni, mint a többi. Előbb vagy utóbb még én is megtettem volna. Nem azért, mert nem szerettünk, hanem mert kib*szott társfüggők vagyunk, és ha tőled nem kapjuk meg a vágyott szeretet és törődés, és mivel mi sem szeretjük magunkat, és mi sem tudjuk megadni magunknak, ezért képesek vagyunk elkezdeni máshol keresni. Egészséges mentállal szeretnénk magunkat, és ha te elzárod a szeretetcsapot, mi még mindig fel tudnánk tölteni magunkat. Ilyen egyszerű.

A tetteid nem tesznek mást, mintsem bizonyítják, hogy ugyanabban a hitben és meggyőződéssel élsz, mint eddig. Merem feltételezni, hogy két hónap alatt nem váltottad meg a világot, és egy ösztön döntést hoztál, nem pedig egy tudat döntést, mint amilyen én voltam a számodra.

Összeteszem a kezeimet, és b*zdmeg még ezek után is képes vagyok hinni benne, hogy lesz egy nap még ebben az évszázadban, amikor megvilágosodik a tudatod, és bevallod magadnak, hogy hogyan 's miként is viselkedtél az exeiddel, és hogy igenis bántottál és megbántottál minket, mégha nem is fizikailag. Őszinte, tiszta szívvel remélem, hogy egyszer kinyitod a szemed és meglátod a valóságot.

Végtelen reménnyel és hittel,

Az utolsó exed

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #ex #exek #levél #szakítás #fájdalom #remény #reménytelenség

[dustedmagazine]

Screensaver — Decent Shapes (Upset the Rhythm)

Screensaver, out of Melbourne, churns out a sleek and stylish roar. Bass lines pulse like throbbing veins. Guitar chords clash and clang. Drums rumble like seismic tremors, pummeling till the surface cracks. Synthesizers sluice a dark-toned, futuristic drama over all of it. And, the singer, one Krystal Maynard keens and yelps and trills with an early 1980s glamor that evokes—no dis intended here—prime Pat Benatar. (You’re laughing, but try A-Bing “Guilt” with “Love Is a Battlefield,” and tell me what you hear.)

Screensaver was originally a long-distance collaboration between Christopher Stephenson, a veteran of EXEK and Spray Paint, then based in Austin, and Maynard of Bad Vision, who lived in Australia. Stephenson later moved to Melbourne, where Screensaver continued in the usual, flesh and blood way. This is Screensaver’s second full-length album, following 2001’s Expression of Interest, a churning, tunnel-visioned dystopia of a record, made of the same basic elements as this one but not as cleanly realized. These songs are polished and precise, the sounds furiously executed but cleanly separated. They reflect back at you in a black mirror sheen.

“Guilt” is the first single, a volcanic eruption of synth punk energy, anchored by pavement-shaking bass and drums, but shot through with sci-fi space sounds and ultra dramatic lead vocals. Maynard’s voice is surrounded by cavernous echo; she lives, musically, in a dank, reverberating space that turns even the most mundane observations (“Want to eat all of the calories/have a break-down when it suits me”) into cries of defiance.

But actually, most of the words aren’t mundane. Screensaver manages to be topical without getting awkward or over-literal. “Future Trash” slips some astute observations about consumerism in between its shimmering blasts of synth tones. “Severance Pay” and “No Vacation” critique the workplace, in the most thumping, propulsive way. I’m not quite sure what “Drainer” is about, but it eddies and whorls like dark water going down the sink and is maybe the disc’s best, most banging cut. This is eruptive, large scale punk where every element pops and night comes on with astonishing speed. It’s a blast and a threat and an omen, and you need to hear it.

Jennifer Kelly

#screensaver #decent shapes #upset the rhythm #jennifer kelly #albumreview #dusted magazine #synth punk #spray paint #exek #bad vision #melbourne #Bandcamp

[csacskamacskamocska]

Jókai írta valamelyik regényében

hogy a férfi az egyik nő mellett ábrándos költő a másik mellett vakmerő hős. Nem szó szerint így volt, csak ez volt a lényege, na. Logan csak két nő védett mindig körömszakadtáig, az exfeleségét meg az egyik barátnőjét. Nem lehetett egy kurva szót sem szólni rájuk. De tényleg nem. Akkor sem, ha sörözés közben ő elejtett egy szót, hogy mondjuk az exe szarul főzött. Ha bólogattam, hogy az nem jó (mert amúgy erre mit lehet mondani, hogy nem baj?) akkor jött egy olyan ellentámadás ami teljesen nem volt szinkronban a dolog súlyával vagyis súlytalanságával. Ha azt mertem mondani, hogy érthetetlen, hogy minek dédelgetik a döglött kutyát, na, ott világháború lett. Én nem értem az ő barátságukat és kuss. Kb. Nade döglött kutya, érted. Meg lezárás, meg nem lehet a végtelenségig odázni a szakítást, mert az el nem végzett dolgok mérgezik az embert meg a környezetét is. Fura volt. Értehetetlen. Én nem gondolom, hgy az exeket szidni kell, sőt, minél inkább szídja valaki, érzelmileg annál jobban be van még csatolva, de mégis furcsa érzéseket hozott. Bármelyik közös ismerőst kibeszéltük tárgyilagosan, jó tulajdonságai, rossz tulajdonságai, viszonyulásaink, kivéve ezt a két embert, akit védett mindenáron. A barátnője ugyanígy. Mintha elveszítette volna ilyenkor a realitásérzékét meg a józan eszét. Dzsummm jött a lehengerlő támadás, ha bármit ki mertem mondani abból amit gondoltam. Egyszerűen nem lehetett róluk beszélgetni. Hát, ja. A pszichológia is azt mondja, hogy amikor nem adekvát válasz érkezik, amikor támadás van, ott félelem van. És nyilván nem tőlem, hanem a szembenézéstől. Nincs nyugalom, nincs empátia, hanem erőből akarja megoldani mert stressz van. Persze, kérdezhetné a kedves olvasó, hogy nem mondhatja azt, hogy bocsi, erről nem akarok beszélgetni? Mondhatja, de az is fura. Merthogy ezek, hogy hogy éltünk, mit gondoltam, hogy éreztem magam, mi volt a jó mi volt a rossz vagy kivel barátkozok és miért vagy kit tartok vonzónak, ezek közepesen mély csevelytémák. Szeretem a túróspalacsintát, meg szerintem az exem egy tők jófej ember, csakhát... és jöhet a sztorizás ez volt az volt, nem esett jó, nem éreztem magam jól, nem csináltuk, nem kaptam, nem tudtam boldog lenni, stb. A mélysége annak lenne, hogy mit tanultam abból amit megéltem. Mélysége a tévedések, a vágyak és a csalódások beismerésének van. Azok megejtik a másik ember szívét, tud azonosulni, tudja azt mondani, hogy mi is így voltunk vagy nálunk nem így volt, de értem és tudok együttérezni. Fura barátaid vannak, nekem is vannak fura barátaim, de ezért kedvelem meg azért, meg néha meg nem. Amúgy, líra nélkül, épp ma gondolkodtam rajta, hogy Logan hányszor eladott engem. Pokolra fog ezért jutni. :( Az exe meg egy tök cuki nő. Elég nehéz sorssal, és két boldogtalan házassággal a háta mögött. Én mélységesen együttérzek vele. De ettől még nem tanult meg főzni, miért nem lehet ezt kimondani? Vagy azt, hogy borderline, hogy hisztérikus. Ezek terhek egy kapcsolaton, de nyomor annak az embernek is. Hárít, támad, hárít. Mindegy, már megszoktam ezeket. Vannak róla gondolataim, de amúgy vállrándítós. Nem akarja megoldani az elakadásait, ne oldja meg. Maradjon benne. Az valójában már a purgatórium. Opsz, jut eszembe! Még valaki! Az én exemet is bevédte, amikor semmi másra nem lett volna szükségem csak egy kis baráti támogatásra. De helyette jól lebaszott és megvédte az exemet. Szerintem ilyen senki mással nem történt, ez annyira nem normális. Jézusom, hogy bőgtem utána. Félelmetes lehetek. Hiszen tényleg folyton bántom. :D :D

#exek #védelem #barátság #harag #támadás #hzugság #05-20

[polaroidblog]

Poptones / Area Contaminata / Memoria polaroid: diretta speciale 8 gennaio 2024

Per inaugurare il nuovo anno, Poptones, Area Contaminata e Memoria Polaroid, le trasmissioni del lunedì sera di NEU Radio uniscono le forze per regalarci 3 ore di diretta e raccontare alcune delle uscite più significative dell’anno appena passato. Ai microfoni: Gabriele Savioli, Alberto Simoni ed Enzo Baruffaldi. Questa la playlist della serata: Cut – They Got Beat Chow – Goodnight V/Z – Suono…

View On WordPress

#Beach Fossils #blog #Blue Ocean #Blues Lawyer #Bologna #C86 #Chow #Cia Debutante #compilation #CUT #Dancer #David Homes #Dexys #download #Enzo Baruffaldi #Exek #Famous Mammals #feed #Flat Worms #Glazyhaze #Gran Drifter #indie #indie rock #indiepop #Madness #mixtape #mp3 #nastrone #NEU #NEU Radio

[nemvoltamelegjoneki]

Az exek visszatérése, vajon egy teszt az élettől, hogy még mindig hülyék vagyunk e, vagy pedig egy jutalom, a múltbéli szenvedéseinkért,hogy láthatjuk ugyan azt a fájdalmat a szemükben amit ők okoztak nekünk?!

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #fájdalom #szenvedés #exek #teszt #élet #múlt #magyar idézetek

[bandcampsnoop]

10/23/23.

The Lewers is a supergroup made up of members of Orion, Diat, Itchy Bugger and Rapid Dye (two of those bands - Diat and Itchy Bugger - have been covered here). Some of the members are German, but this is being released on Australian label Lulu's Sonic Disc Club (Melbourne, Australia).

The Lewers sound nothing like either Diat or Itchy Bugger. This sounds like an amazing cross between Bailter Space, Exek, and The Clean. In fact, the Bandcamp write-up states, "the instruments weave in and out before building to an anti-climax and transforming into a washed out lament that wouldn’t be out of place on NZ’s legendary Xpressway label."

#The Lewers #Lulu's Sonic Disc Club #Melbourne #Australia #Germany #Exek #The Clean #Bailter Space #Orion #Diat #Itchy Bugger #Rapid Dye #Xpressway #Bandcamp

[bumbis]

EXEK - A Casual Assembly // Santa Cruz Beach Boardwalk's Undertow

#exek #santa cruz #spinning coaster #roller coasters #rollercoasters #album coaster

[lonlyside]

Valaki szóljon már exem nőjenek, hogy elégítse ki jobban a vágyait mert még mindig replayel és írogat nekem snapen.

#magyar tumblisok #magyar #magyar lány #emberek #szerelem #exek #szánalmas

[anyadisszeretne]

Nekem meg sem kellett erőltetnem magam ahhoz, hogy túllépjek rajtad, neked viszont az összes barátnőd azóta úgy néz ki mint én.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #magyar idézetek #magyar tumblisok #tumblr #szakítás #Exek

[brokenheart245]

Tudom, hogy én szakítottam veled, de ettől függetlenül hiányzol. Nem működött köztünk úgy ez az egész ahogy kellett volna. Mindkettőnknek jobb ez így, de mégis hiányzol. Hiányoznak a bújos napok, a séták, a filmezések és hiányzik a családod. Iszonyatosan hiányzik a családod. Minden hiányzik és nekem is nehéz most még akkor is, ha azt hiszed hamar túlléptem rajtad. Nem vagyok túl rajtad. Nekem is fel kell dolgoznom, hogy vége. Nehéz szavakkal leírni mi van most bennem. Nem csaltalak meg pedig ezt hiszed annak ellenére, hogy nem adtam semmi okot arra, hogy ezt gondold. Remélem megtalálod azt aki neked kell és boldog leszel, mert megérdemled. Szerettem veled lenni és még rossz nélküled, de rajtad is túl leszek. Kialakult bennem valami egy másik fiú iránt, viszont nem tudom mit érzek és nem is állok még készen egy új kapcsolatra. Beszélgetek vele, kíváncsi vagyok mi lesz ebből, de jelenleg úgy érzem, hogy nem akarok senkit. Téged amúgy sem tudna pótolni senki. Vigyázz magadra, valahol legbelül mindig szeretni foglak a történtek ellenére is.

#szerelem #szeretem #szeretlek #hiányzik #hiányzol #szakítottunk #szakítás #vége #vége van #szerettem #szerettelek #bonyolult #nagyon hiányzik #hiányérzet #hiány #csalódott #csalódottság #csalódtam #exek #ex #szeretet #szerelmesvoltam #őszinte #őszintén #őszinte szerelem #őszinteség #őszinte szeretet #fáj #fájdalmas #fájdalom

[pettybourgeoiz]

#music discovery #music #spotify link #spotify #music artists #EXEK #song #Palazzo di Propaganda Fide #genres #garage psych #melbourne indie #neo psychedelic #Bourgeoiz Music Discovery #MORE MUSIC ON MY BLOG #from me

[wildwaxshows]

Di., 11.6.2024, 19:00 Uhr: EXEK (AU) MS Hedi, Hamburg

EXEK kehren im Mai/Juni 2024 nach Europa zurück! Die australische Post-Punk-Band wird ihr neuestes Album „The Map and the Territory“ bewerben, das im Oktober 2023 bei Foreign Records veröffentlicht wurde. Ein weiterer Grund für die Tour ist, dass die Band nun zehn Jahre alt ist. In dieser Zeit hat EXEK sechs Alben veröffentlicht und in Japan, den USA und Europa getourt. Ihr Sound ist aufgrund einer breiten Palette von Einflüssen (Punk, Trip-Hop, RnB, Dub, Kraut, Avantgarde) schwer einzuordnen, aber der allgemeine Konsens ist etwas in der Linie von The Fall, Happy Mondays, ESG und PIL.

#exek #bandcamp #upcoming #hamburg #ms hedi #melbourne #wildwax shows

[dustedmagazine]

Chris Liberato's 2022 favorites

Photo of Courtney Marie Andrews by Chris Liberato

2022 got off to an unusually slow start for me, as far as connecting with new music. Fortunato Durutti Marinetti’s Memory’s Fool, released in March, was both the first record that grabbed me and the one that I returned to most often. To give you an idea of what it sounds like, imagine if Robert Forster grew up listening to Bill Callahan/Smog, and made a record with Robert Wyatt producing, and you’ll be pretty close. Right up there at the top of my most-played pile, next to Fortunato, is Courtney Marie Andrews’ Loose Future, which didn’t come as much of a surprise to me given how hard I fell for her last one, the stunning Old Flowers. Although, getting the chance to see her and her band perform the Loose Future material live last fall (more on that below) definitely helped seal the deal.

A couple of records that did surprise me, in terms of how much time I ended up spending with them, were the latest Jeanines, Don’t Wait For A Sign: a pure comfort listen whenever I needed it this year, which was often. And Free Time’s Jangle Jargon, which barely made a blip in the indie world but seems like it would appeal to Destroyer fans — the way it evokes that project’s Thief and Streethawk eras — and definitely fans of Twerps, whom they uncannily resemble on standout track “That’s Rare,” and whose former frontman Marty Frawley guest stars on the album. It’s an addicting one. I also want to give a special nod to the Morteza Mahjubi compilation, Selected Improvisations From Golha, Pt. I, even if it might not fully qualify as a 2022 release (it was released digitally and on cassette in 2021, with the vinyl ultimately landing this year). I discovered it via a Steve Gunn tweet in November and it’s since become my go-to morning record — equal parts ghostly and jaunty, improvised piano pieces from 1950s/60s Iranian national radio broadcasts that are sure to get your bones rattling. 

I also saw more live music in 2022 than I have in years, both for obvious Covid-related reasons and because I decided I needed a break from school, and therefore had more time and energy than usual to make it happen. Of the shows I caught, my favorites were Quivers, who made it over from Australia in support of last year’s glorious Golden Doubt, and Courtney Marie Andrews, who played to an adoring, capacity crowd at Cambridge’s Middle East in early November. Something these two acts had in common was an obvious love of playing music with their respective bandmates, which translated into an infectious onstage energy, in both cases, that left me feeling a lot lighter at the end of the night. Picking a favorite single moment is easy: it was the absolutely devastating centerpiece of Andrews’ set, “Near You,” a song I wasn’t familiar with prior to the show but which left a raw, empty feeling in the pit of my stomach that I can still viscerally recall (you know, in a good way). In a very different way, catching Kraftwerk and their synchronized screen show at The Wang Theater ruled, too. As did seeing Berlin resident Ned Collette, not once but twice, after catching Collette fever last Spring when I picked up the reissue of his debut, Jokes & Trials, and subsequently deep diving into his back catalog. 

But that’s enough out of me. So, without further adieu, here are the records I enjoyed the most this year. If we reviewed the record here at Dusted, or I covered it in a different context elsewhere, I made sure to link to it. 

Courtney Marie Andrews — Loose Future (Fat Possum) 

Michael Beach — 2022 EP (Goner) 

Blue Ocean — s/t (Dandy Boy) 

Jackson Reid Briggs — Out Of Line EP (Self-released) 

Thomas Bush — Preludes (Mamma’s Mysterious Jukebox) 

Laura Cannell — Antiphony Of The Trees (Brawl) 

Sarah Mary Chadwick — Flipped It (Kill Rock Stars) 

Chronophage — s/t (PPM) 

Ned Collette — Jokes & Trials (Feeding Tube/Sophomore Lounge) REISSUE 

Loren Connors — Airs (Recital) REISSUE 

Exek — Advertise Here (Castle Face) 

Field School — When Summer Comes (Bobo Integral) 

Fortunato Durutti Marinetti — Memory’s Fool (Soft Abuse/Bobo Integral) 

Free Time — Jangle Jargon (Bedroom Suck) 

The Glass Picture — s/t (Chapter) 

​​Lande Hekt — Romantic / Octopussy (Emotional Response) 

Jeanines — Don’t Wait for a Sign (Slumberland)

 Jeanines — Latest Light / After All (Market Square) 

Alicia Jeanine — Demos (Self-released) 

Kitchen’s Floor — None Of That (Petty Bunco) 

Morteza Mahjubi — Selected Improvisations from Golha, Pt. I (Death Is Not The End) 

The Orchids — Dreaming Kind (Skep Wax) 

The Reds, Pinks and Purples — Summer at Land’s End (Slumberland) 

The Reds, Pinks and Purples — They Only Wanted Your Soul (Slumberland) 

The Stroppies — Levity (Tough Love) 

Ben Woods — Dispeller (Shrimper/Melted Ice Cream/Meritorio)

Chris Liberato

#dusted magazine #yearend 2022 #chris liberato #courtney marie andrews #michael beach #blue ocean #jackson reid briggs #sarah mary chadwick #chronophage #ned collette #loren connors #exek #field school #fortunato durutti marinetti #free time #the glass picture #lande hekt #the jeanines #kitchen's floor #morteza mahjubi #the orchids #the reds pinks and purples #the stroppies #ben woods

[csacskamacskamocska]

Régi szerelmek napja

remek nap ez arra, hogy megemlékezzek hajdanvolt szerelmeimről, gyújthatok értük mécsest is. Mivel hosszú és kanyargós lett, ide beteszek egy tapintatos vágást

Nem tudom, hogy mások elmesélgetik-e a volt szerelmeiket az aktuális párjuknak. Lehet-e erről úgy beszélgetni, mintha csak egy kollégával közös projektről lenne szó, vagy ez ingoványos dolog mert nem lehet tudni melyik mondat robban. Van amiről hallgatóként mi magunk sem tudjuk, hogy robbanni fog. Hogy utána majd napokig azon pörgünk. Valami értelmetlen kis semmiségen. A kis semmiségeken pörgés háttere az, hogy vannak dolok, amik csak az adott emberrel kapcsolatban, az ő életét, szokásait ismerve válnak jelentőssé. Soha korábban és talán soha később. Ha tudod mondjuk, hogy utál telefonálni és te mindig tiszteletben tartottad ezt az ellenérzését, akkor egy egyszerű mondta arról, hogy egy korábbi kapcsolatában órákat beszéltek telefonon, képes kínzó kérdéseket felvetni. Mégis, ki mással akarnánk megbeszélni a megélt kapcsolatainkat, ha nem azzal, akivel jelenleg a legszorosabb a kapcsolatunk? A korábbi szerelmek egy út, ami hozzá vezetett és jó lenne elmondani, hogy látod, ezt tanultam, ezek a bántások értek, ezekkel a dolgokkal gyötrődtem, ezeknek örültem amiket most is szeretnék megélni, és ezek az emberek azok, akik voltak, ahogy neked is vannak voltjaid. Lezártak a kapcsolataim, benne a múltban, neked nem lesz dolgod ezzel. Nyilván a hordalékkal meg kell küzdeni a kapcsolatban. Nincs olyan, hogy nincs hordalék. Ha meg elvált, gyerekes szülő az aktuális szerelmünk, akkor el kell fogadni, hogy az ő oldalán egy folyamatosan irritálódó eleven seb van. A gyerek másik szülője része lesz az életünknek. Teher. Hogy mennyien bevállalják ezt, abból is látszik, hogy a szerelemnek micsoda hajtóereje van! Visszatérve a volt szerelmekre. Hogy a volt kapcsolataid lehetnek-e a barátaid, az egy igazi ráktéma. Mi neked a barát? Mi a volt kapcsolataidnak a barátság? Mert lássuk be, egy határokat nem ismerő, hisztérikus/arrogáns, birtokló korábbi parner sok kellemetlen percet tud okozni az új partnernek. Te már megszoktad, leszarod, de a partnered csak les, hogy Ágika/Jocóka mit meg nem enged magának. De te mindezt nem fogod átérezni, mert megszoktad. Nem is e miatt hagytad el, hanem mert mondjuk szar volt vele a szex. Az meg már nincs, a többi meg rólad lepereg. Neked nem határsértés, ha az exed megölelget, de a nem ölelgetős új partnernek lehet az. Szóval, szerintem jobb, ha az ex nem lóg bele a mindennapokba. Azt a veszélyt látom ebben, hogy ha az ex jelenléte irritáló a másiknak, akkor ott kérget fog képezni. Nem akarja elveszteni a párját, ezért igyekszik elfogadni a társa igényeit az exkapcsolatok megtartására, de ez eltávolítja, hogy ő maga ne irritálódjon. Az eltávolodás meg eltávolodást szül. Ha az expasim felhív a születésnapomon, hogy felköszöntsön és én elbeszélgetek vele, akkor azt hiszem minden férfi megkérdezné, hogy Ez még hajt rád? jajj, dehogy, ezer éves kapcsolat! Oké, csak tegnap amikor hívtalak, nekem olyan gyorsan letetted a telefont. Hát igen, mert azért kurvajó érzés azt gondolni, hogy valaki valahonnan régről még mindig gondol ránk és fontos szereplők voltunk az életében. Nade érted, aki hallja az is tudja ezt. Hogy ribanc vagy. Talán azért is lesz dühös, mert nem akarna ribancnak látni. Nem fél tőle, hogy elveszít, nem féltékeny, a leértékelődésed bosszantja.

Ott van pár volt pasim/szerelmem az ismerőseim között. A gyerekeim apjával jó a kapcsolatom, de nem mondanám szoros kapcsolatnak. Lelki bajokka nem őt hívom fel. Ha olyasmi van, ami a gyerekek miatt őt is érintené, akkor azt LEHET, hogy megbeszélem vele. De pl míg pár éve még egyértelmű volt, hogy egy halálos diagnózis esetén vele beszélnék meg mindent a további dolgokról, ma már nem. Épp a napokban gondolkodtam ezen. Ma már a gyerekeim dolga, hogy megéljék és intézzék belátásuk szerint az életüket, akkor is, ha valami tragédia van. Felnőttek, még ha fiatalok is. A többiek? Hát, minden szerelmi kínlódásba az ad reményt, hogy mennyire kurvára elmúltak ezek. Hogy nem haltam bele végül, de még a sebek is bezáródtak, begyógyultak. Nincs sóhajtozás, mi lett volna ha? Nem mondom, hogy sehol sem hagytam magam után romokat :( Hiába nem volt szándékos, én is okoztam sérüléseket másoknak. Egyetlen férfi volt, akitől bocsánatot kértem amiért évekkel korábban szenvedést okoztam neki. Utána kurvanagyot keféltünk. Tanulság: ahol van érzelem (düh, megbánás, figyelem) ott pillanatok alatt szex is lehet. Pedig már semmi közünk nem volt egymáshoz, csak bebasztunk és közben a múltról beszélgettünk. Aztán persze kurva szar volt, hogy minek kellett felpiszkálni ezt az egészet. Rég volt. Még nem voltam olyan okos, mint most. (:D :D :D )

#valentin nap #szerelmek #kapcsolatok #exek #02-14