#ádáz

[whyyareallnamestaken]

...úgy gondoltam, hogy már épp elég rossz a napom, de egyértelmű, hogy az univerzum úgy döntött, teljes katasztrófánál nem adja alább.

#whyyareallnamestaken #l.j. shen #sinners of saint #vicious #ádáz

[zeroz2ro]

"Bírósághoz fordult a Líra-könyvesbolthálózat fenntartója, amiért a nyáron 12 millióra büntette őket a fővárosi kormányhivatal. Utóbbi szerint „az érintett könyvek homoszexualitást jelenítenek meg, ennek ellenére a gyermekeknek szóló, ifjúsági irodalom körébe sorolt könyvek között helyezték ki azokat, és forgalmazásuk sem zárt csomagolásban történt”. Valóban. Csakhogy a Válasz Online-nak megküldött keresetlevélből kiderül: a jogszabály ilyesmit nem is ír elő. Mégpedig egy vesszőhiba miatt. Elképesztő történet következik, egy nagy tanulsággal: ha akkora nemzetvédő vagy, hogy könyvesboltosok és írók ellen is ádáz küzdelemben védenéd a magyar gyermekeket – előtte legalább tanulj meg magyarul! A rendelet szövege, a szabály megfogalmazása a Magyar Közlönyben megjelent, hiteles formában a következő: a „termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható”. Minimális nyelvérzékkel is könnyen belátható márpedig, hogy ha az „elkülönítve” szó után nincs vessző, akkor a szabály jelentése ennyi: ha a többi terméktől elkülönítve helyezi ki a terméket a boltos, akkor kizárólag zárt csomagolásban teheti ezt meg. Csakhogy így ez a szabály semmit sem ír elő arra az esetre, ha nem elkülönítve helyezik el a homoszexualitást megjelenítő könyvet. Abban az esetben tehát, ha nincs elkülönítés, nem kell fóliázni sem. Ergo: a Líra semmiféle jogsértést nem követett el, hiszen a könyvespolcokon volt a kifogásolt kiadvány, megbújt szépen a többi között." Felnevettem!

[szepkerekkocka]

A globális akkumulátorgyártó összkapacitás már 2023-ban is a kereslet háromszorosát adta. A Bloomberg elemzői szerint pedig, ha 2025-ig megépülne az összes bejelentett új gyár, akkor a 2025-ös kereslet ötszörösére duzzadna az aksigyártók összkapacitása. Ez már akkora nagyságrend, aminek a fele is képes lenne ellátni egy 50 KWh-s akkuval a világ összes, 2025-ben eladott autóját. Természetesen nem fog mind megépülni, és az aksikra nemcsak az autókban, hanem egyre inkább az otthoni és ipari méretű energiatárolókban is szükség van, de nagyságrendek mégis megdöbbentőek.

#holdblog #catl #byd #lg #panasonic #kína

[angelofghetto]

a kételkedés joga (ez most hosszú lesz)

Van valami olyasmi a Bibliában, hogy értékesebb a hite a kételkedőnek aki megtér, mint a vakbuzgónak aki egyből mindent elfogad. Ha az ember átmossa a gondolkodásán az eszmét, és ez alapján választja, értékesebb, mint ha kritika nélkül veszi át.

Múltkor volt egy nézetkülönbségem, mert inkább elfogadtam a mongol kolléganőm szájhagyományát (aki azt állította, hogy a kínaiak számos találmányt loptak el más népektől, és tartják magukénak), mint bizonyos kínai forrásokat. Azt a kérdést is megkaptam, hogy ugyan miféle népek élhettek még ott Ázsiában a kínaiakon kívül.

Jókat szoktam vihogni a holdraszállás-tagadókon, akik a mai számítógépes grafika szintet kérik számon a hatvanas évek végén, mert nem néztek utána, mi volt a filmtrükkös csúcstechnológia annak idején. Ugyanígy vihogok azon, akik a mai térképek alapján állítanak bármit a múltról. Csak nézzük meg, mit művel Kína Tibettel vagy az ujgurokkal, és vetítsük ezt vissza "primitívebb" történelmi korokra. Vajon hány népet, törzset pusztítottak el vagy kebeleztek be? A kép egyből árnyaltabb lesz. Hallgattam ujgur népzenét, amiben élesen ott vannak a mi ősi gyökereink is, de erősen ott a kínai (nyafogó stílusú éneklés) és az arab hatás (dobok dominanciája) is. Kínai és arab országok közé szorultan élnek. Talán majd előkeresem, ha még megvannak az összehasonlítás alapjául szolgáló videók: akinek kicsit is zeneérzékeny füle van, maga is hallhatja majd.

A történelmet a győztesek írják, és semmit sem lehet könnyebben hamisítani, mint a múltat, mert még nem találták fel az időgépet. Vajon véletlen-e, hogy az a Habsburg ház hozta be az alattvalók kötelező oktatását (benne a saját szájízének megfelelő történelmet), aki ellopta és megpróbálta szétbarmolni a szent koronánkat?

Nálam az egész Grenczer Attila, volt töritanárral kezdődött, akinek egyik videójába egészen véletlenül botlottam, és aki azt állította, többé nem tanítja ezt a sok marhaságot, ami történelem tantárgy címén benne van az alaptantervben, mert tök logikátlan. (Vajon véletlen-e hogy a videói valahogy eltűntek a yt-tól?) Ez az egy kis töredék maradt, egyetlen perc, ami az östörténetünk hivatalos verziójáról szólna, amit tanítanak az iskolákban:

Sok zavarba ejtő kérdést tett fel, amitől én is elkezdtem megkérdőjelezni az evidenciákat. Fura élmény volt a rendszerváltás idején megtapasztalni, hogy amit eddig tanultunk a baráti Szovjetunióról, és az elszabadultan mohó és agresszív kapitalista (bár titkon irigyelt) nyugatról, az nagyjából fordítva igaz, és eddig hazugságokkal etettek mindent. De akkor amit innentől tanítanak, akkor az mind igaz, vagy az is hazugság?

Kedvenc kérdésem: miközben az európai történelem arról szól, hogy zsebkendőnyi hercegségekért dúltak ádáz csaták, itt van középen egy termékeny medence, ami senkit nem érdekel, pusztán elszórt szláv földművelő csoportok lakják. Vajon egyáltalán volt ezeknek a földművelőknek hadseregük, hogy megvédjék magukat? Vagy valami áthatolhatatlan erőtér védte őket?

Másik ellentmondás, amit Grenczer felvet: Állítólag a besenyők elől menekülve találtunk a Kárpát-medencére. Egy több ezres tömeget mozgatni asszonyokkal, gyerekekkel, szülő nőkkel, öregekkel, állatokkal, élelmiszer tartalékokkal, nem kis logisztikai kihívás. A nagy menekülés közepette valahogy mégis sikerült az egyetlen apró helyre keveredni, megtalálni a szorost, ahol a Kárpátok hegyvonulatán át lehet evickélni. És mi lett a besenyőkkel? Ők nem találták, vagy elfáradtak az üldözésben?

Mindegy, ezt most nem tupírozom. Viszont fenntartom a kételkedés jogát, és annak a jogát, hogy kereshessem a számomra elfogadható válaszokat, amelyeket össze tudok egyeztetni a családom generációi által rám örökített értékrenddel. Hogy újra és újra kételkedjek ebben az értékrendben is, és mint annyiszor már, újra visszatalálhassak.

Rengeteg kérdésem van, mert rengeteg a hibás tudás, amit lenyomnak a torkunkon. Például bioszból megtanították, hogy a nyelvünk más-más területei érzékelik a különböző ízeket. Azt gondoltam akkor, hogy velem biztosan valami nagy baj van, mert én nem így érzékelek. Mára kiderült, hogy ez egy épületes baromság, ezt egyszer valaki kitalálta, azóta szolgai módon mindenki átvette.

Miben hiszek? Az átöröklött értékrendben és hagyományokban, a népmesék, népdalok titkos üzeneteiben, a zeneiség és jellegzetes ételek párhuzamaiban, a régészeti leletekben, a genetikai kutatásokban, és igen, a szájhagyományokban. Vajon Michigan-ben vagy Rio de Janeiro-ban vagy Kalkuttában mit tudnak mondjuk a románokról? Nem hitelesebb forrás egy magyar, vagy egy bolgár beszámolója, akik régóta a szomszédságban élnek?

Csak kérdezem.

És akkor itt egy újabb vélemény, ami más, független források állításait is alátámasztani látszik, bár még óvatosan hallgatom, mert a Magyarságkutató Intézettől származik, de a hivatkozott Obrusánszky Borbála több előadását, és helyszíni régészeti kutatásokról szóló "első kézből" beszámolóját hallottam. Ez is egy mozaikkő. Meglátjuk, hova illik bele. Talán az én kirakósomba, talán valaki máséba.

#Youtube

[homregeszet]

Ásatási élménybeszámoló blogger-stílusban

Október elején néhány múzeumi munkatárs azt a megtisztelő feladatot kapta Szolyák Péter igazgató úrtól, hogy a régészeti osztály kapacitásának leterheltsége miatt pár napot a bükkábrányi feltárás helyszínén segítségére legyen az ott dolgozó kollégáknak a mindennapi munkában. Békési Gábor és Szabó Attila október 3-7. között csatlakozott a bükkábrányi régészcsapathoz. Az ott szerzett élményeket dolgozza fel Szabó Attila beszámolója, amely „nyomokban tartalmaz” valóségelemeket is, de inkább hangulatokat, gondolatokat rögzít.

1. Csincse Öten ülünk a múzeumi terepjáróban. Három régész – és két alkalmi régészsegéd. A bükkábrányi ásatási helyszínhez vető út Vattán át a Csincse felé vezető út felől közelíthető meg. Csincse, Csincse… Hát persze! Vikár Béla!

A Kalevala fordítójaként is ismert Vikár Béla elsőként használta az 1877-ben megalkotott Edison-féle találmányt, a fonográfot néprajzi gyűjtés rögzítésére. Az új gépezetet Amerikában megkísérelték felhasználni az őslakosok körében végzett nyelvi gyűjtésre, erről az Ethnographia is tudósított 1891-ben, de folklórgyűjtésre hitelt érdemlően elsőként ő alkalmazta, 1896-ban éppen Csincsén (Csincsetanyán)!

A folyamatos falujárás, vonaton, lovas kocsin az 50 kg-os fonográffal – elképzelni is nehéz a százhúsz évvel ezelőtti gyűjtőmunkát. Mindehhez a munkához átlagosnál nagyobb teherbírásra volt elengedhetetlenül szüksége, no meg monotóniatűrésre, kellő testi-lelki energiára, illetve olyan hivatástudatra, amelynek mibenlétéről manapság azok tudnak érdemben beszélni, akik pl. régészetre adják a fejük…

A leletekhez vezető út - vízszintes és függőleges irányban egyaránt – a régész kitartását, szakmai alázatát teszi naponta próbára. Amolyan Bartók- és Kodály-féle emberek ők is, csupán a felszereltséget tekintve tettek szert némi komfortelőnyre: a szekeret terepjáróra cserélték, a fonográfot pedig drónra…

2. Látjátuk feleim szümtükhel… Anzelm testvér, akit elöljárója Boldváról Csincsére küldött missziós feladatot ellátni, álmatlanul töltötte az éjszakát: elméje és lelke megsínylette azt az ádáz vitát, amelyet a helyi kuruzslóval folytatott előző este. A „táltos” váltig hangoztatta, hogy a hosszú aszályt felváltó termékeny eső az ő vajákos cselekményének a gyümölcse. „Hogyan is nevezhetném szent rítusnak az esőcsinálás végett produkált artikulátlan üvöltözést és vonaglást, melyhez foghatót csak olyan ember kénytelen elszenvedni, kit tarantellapók csípett meg?” – morfondírozott magában Anzelm testvér. Régóta nyomasztotta az a gondolat, hogy az Úr végtelen nagy irgalmában megtűri az anyaszentegyházat érő folyamatos gyalázatot. Fülében csengtek a táltos szavai: Te csak fohászkodj Istenedhez, mormold a hókuszpókuszt, én esőt csinálok! Hókuszpókusz…? Jóllehet meglehetősen gazdag volt magyar szókincse, ezzel a kifejezéssel nem találkozott eddigelé. „Alighanem az eucharisztia szereztetési igéjét gúnyolta ki a kurafi táltos: Hoc est corpus meum! Igaza van Bernát testvérnek, a nép nyelvén kell az igét hirdetni…” – tűnődött Anzelm testvér, majd számba vette aznapi szent kötelezettségeit. Matutinum - letudva, laudes – félálomban abszolválva… Délelőtt temetés. Összesen négy. Egy hajadon, két asszony, egy özvegy…

„Milyen sekély sírokat ásnak ezek az asszonyok! Tudomásom szerint a sírásásra fogható férfiak most éppen az úzok ellen vonultak, így csak a fehér- meg az aprónép maradt otthon. A gyönyörű 23. zsoltárral fogom búcsúztatni őket: „Nam et si ambulavero in medio umbrae mortis non timebo mala quoniam tu mecum es…” Kár, hogy egy kukkot se értenek belőle… Aztán a Bernát testvértől tanult sermo super sepulchrum következik, amelyet Isten dicsőségére mától fogva nem latinul, hanem magyarul fogok elmondani a halott felett. Csak meg ne tudják a boldvai tudós atyák…”

3. Sic transit gloria mundi… Egyre szakszerűbben végzem a feltárási munkát, az eredetileg rám bízott félbevágott-pillepalackkal-gödörből-esővizet-kilöttyinteni feladatot summa cum laude teljesítettem, miáltal jogot formálhattam nagyobb szakmai presztízzsel bíró feladat ellátására: fejest ugrottam a mélyvízbe…

Ingujj feltűr, ásót a kézbe. Tíz perccel később: leguggol, kislapátot előkap. Újabb tíz perc: letérdel, behajol a sírba, spaklival végez finommotorikai mutatványt, és egyszer csak karc! Hoppácska! Bűvös szó fakad ajkaimról: melléklet! * Egy bronzkarika! Ez csakis lábujjgyűrű lehet! A sírban talált s-végű karikáknak se szeri se száma, de ezek hajdíszek, gyűrűk, egyéb felsőtesti viselmények! Az én síromban található karika viszont viselettörténeti szenzáció! Világraszóló áttörés a kora Árpád-kori életmódkutatásban! Lábujjgyűrű!

Felvillanyozó leletkülönlegesség a feltárt sírok hervasztó egyformaságában! Bódultan sütkérezem a hirtelen rám szakadó szakmai sikerben, és mint a régésztársadalom életébe üstökösként berobbanó titán már látom is az ásatásvezető (vagy az akadémia elnöke?) által vezetett régészdelegációt, amely lerója háláját a lábujjgyűrű bravúros feltárása nyomán óhatatlanul bekövetkező tudományos paradigmaváltás elindítója előtt – amikor is a mindig-mosolygó Antónia hirtelen megáll mellettem.

Szavai hét tőrként járják át lelkemet.

„Az ott egy hajkarika, amelyet a sírba bejutó rágcsáló odébb kotort.”

Csak ülök szárnyaszegetten, fél lábbal a sírban (szó szerint veendő!) és nézek ki a fejemből hosszú percekig. Sic transit gloria mundi – mondaná Anzelm testvér, ha itt ülne mellettem. Látjátok feleim, mik vogymuk? A siker csúcsáról a mélybe hulló senkik vogymuk.

4. A hiányzó darab „És képzeld, föladtam a küzdelmet – beletörődtem abba, hogy a hiányzó darabot sose találom már meg!” Akaratlanul is fültanúja voltam a bizalmas beszélgetésnek, mert az én sírom mellett álltak. A régésztechnikus zavartan paskolgatja a vállán zokogó kolléga hátát, az egyenpufimellény** pedig jellegzetes püff! püff! hangot bocsát ki. Feladta a küzdelmet? Istenem, tipikus régészsors! A hivatás teljes elköteleződést kíván, nincs a szakmája iránt lanyha érdeklődést tanúsító régész. Milyen emberfeletti kínokat kell kiállnia szegénynek, amikor éjt nappá téve kutatja, keresi a hiányzó darabkát, a csonka leletet egésszé – vagyis tökéletessé – tevő részletet! Ezért az egy darabért a régész kész tűzbe menni, képes leásni a Marianna-árok legmélyére, szent megszállottsággal, akár élete árán is! De mi van akkor, ha a kudarcélmény súlya alatt összeroskad? Ha nem tudja újrakezdeni? Vagy ne adj’ isten bedobja a törölközőt (pl. az ásatási gödörbe)? Hát, a régész is emberből van, nem róhatjuk fel neki, ha aláveti magát a sors akaratának… Most éppen egy ilyen szomorú esetnek vagyok tanúja.

Azon tűnődtem, ilyenkor illik-e részvétet nyilvánítani, amikor a vallomás folytatódott:

„És képzeld, azt mondja a fiam, a kisteszkóban még kapható a limitált széria, próbáljunk szerencsét! Mint az őrült, ki letépte láncát, nyargaltam a kisteszkóba, és megvettem mind a tíz kindertojást, és az egyikben OTT VOLT A HIÁNYZÓ KENGURU!!! Most már teljes az Ausztrália-gyűjteményem! Komplett a két Amerika, az Eurázsia, jövő héten dobják piacra a húsz állatot tartalmazó Afrika-sorozatot… A zsiráf állítólag nagyon ritka lesz!

Szabó Attila

*utóbb elmagyarázták, hogy a hajkarika nem tekinthető mellékletnek, mert a viselet része, tehát a csontvázhoz tartozik. **jellegzetes régészruhadarab.

#hermanottómúzeum #homregeszet #miskolcimúzeum #régészet #regeszet #miskolc #múzeum #feltárás #külsősszemmel #rólunkírták #magyarrégészet #ásatás

[g0om]

ádáz vadak

[csacskamacskamocska]

Megemlékezés a közhelyekről

Múltkoriban mondja az egyik előadó, hogy a tényeket istenítő tudósok is lehetnek hívők, sőt babonásak is, ezek (sajnos) nem zárják ki egymást. És ő mennyire kiábrándult amikor egy alkalommal valami kollégája "lekopogta a fán" a valamit. Erről eszembe jutott, hogy apám mindig lekopogta. Nem volt tudós, az igaz. Biztos így tanulta az apjától. Szerintem fogalma sem volt, hogy ez egy babona, inkább csak egy beszélgetési panel, egy szokás, az apám nem volt babonás, a műanyagon vagy az üvegen is lekopogta, az volt a lényeg, hogy megerősítődjön a mondanivaló. De nem is ez a lényeg, hanem olvasgatok a tumblin és egyszercsak jött a felismerés, hogy lám, ha olyan valaki ír közhelyeket, akit nem kedvelek, akkor gúnyos megvetést érzek, ha meg olyan valaki, akit kedvelek, akkor még válaszolnék is rá. Az emberi psziché SZÁNALMASAN elfogult. Ha valaki butaságot kérdez... Kedveled? Rohansz válaszolni, segíteni, megoldani, tájékoztatni. Nem kedveled? Ez de hülye, tájékozatlan, amúgymeg felfújt hólyag, remélem sose oldódik meg amit akar, mutogatni kéne, hogy milyen ostoba. És, hogy egyik se legyen kőbe vésve, se a kedvelés, se a nemkedvelés:

Minap jön a kolléganőm (ádáz ellenségem amióta csak a cégnél dolgozom, de egy ideje többször jött beszélgetni) és megosztja velem, hogy meghalt az anyukája, és ez meg az. Én meg őszintén, de tényleg őszintén együttéreztem vele és beszélgettem vele. Nade tök normális volt! Engem nem basztatnak, én nem harapok. (Messziről, csendben is tudok ellenszenvezni. :D) Amúgy egy művelt és jóhumorú nő, rengeteg öniróniával. Az ilyesféle embereket én szoktam kedvelni. Kedvelhetem őt is. Vannak ellenszenvek, amik nem feloldhatóak, mert valami fontos dolog mélyen rejlő elutasítása az alapja. Mondjuk, mert érzed, hogy a másik olyan látens narcisztikus, hogy megvadulsz tőle. Az ilyen elenszenvvel nincs mit tenni. El kell fogadni, odébbmenni. De vannk ellenszenvek amiket felold az idő meg a megismerés vagy a fókuszváltozás. Téved is sokszor az ember dolgokban. Én legalábbis szoktam. :)

#közhelyek #ellenszenv #megértés #tévedés #05-16

[donb]

„ha akkora nemzetvédő vagy, hogy könyvesboltosok és írók ellen is ádáz küzdelemben védenéd a magyar gyermekeket – előtte legalább tanulj meg magyarul!”

Hogyan verjem a népek fejébe: ez a szöveg ugyanolyan önlejáratás, mint az a typo a tv.-szövegben. Nem, drága, okos, kibaszott művelt barátaim, abból, hogy valakinek szar a helyesírása (vagy nem alkalmaz korrektort, vagy akármi), sok minden következhet, az azonban nem, hogy nem tud magyarul. Tessék már elérni addig az elmebeli teljesítményig, hogy az írásrendszer _nem része a nyelvnek.

#helyesírás #magyartudás #grammatikanácizmus

[szaller]

ENSZ fenntartható fejlődési célok

Itt van 17 teljesen vállalható és szükséges cél, és már éppen hozzátettem volna, hogy Magyarország ezekből kb. nullát teljesít, vagy egyáltalán igyekszik teljesíteni, mire kiderült, hogy az előkelő 21. helyen állunk a világrangsorban. 2022-ben!

A részletes értékelésnél pedig azt ��rják, hogy a "no poverty" területén nagyot javítottuk. 50%-os élelmiszerár-infláció mellett!? A többi területen még e szerint a jelentés szerint is leginkább stagnálunk. Bár ez a stagnálás akár sikerként is elkönyvelhető a NER rezsim értelmes világ elleni ádáz harcának fényében.

Finnország és Svédország amúgy az első és harmadik helyezett, úgyhogy biztos izgatottan várják a magyar delegáció kritikai észrevételeit, hogy miben tudnának még fejlődni!

#draftban volt de aktuális lett

[madarashirek]

Viccesen néz ki, de krokodilokat is eszik ez a madár - Dívány

#madár #madarak #madarashírek

[prologusblog]

Kate Dramis: A Szentek Átka

„Aya ​a királynő kéme és bizalmasa, a fegyelemnek és a kötelességnek szenteli életét, és arra használja az istenektől kapott adottságát, hogy megakadályozza a sötét varázslat visszatérését. Megesküdött rá, hogy megvédi a harcostársait, Willt is beleértve, aki a királynő végrehajtója és Aya ádáz ellensége. Mivel a körülmények rákényszerítik őket arra, hogy együttműködjenek egymással, átmenetileg…

View On WordPress

#ajánló #Anassa Könyvek #fantasy #Könyv #könyvajánló #projekt #prológus #romantikus

[whyyareallnamestaken]

Mi ketten mindig is kurvára összetartoztunk.

#whyyareallnamestaken #l.j. shen #sinners of saint #ádáz #vicious

[urbancobrastrikeforce]

Formo Toys Legends of Dragonore Ignytor, Fallen King of Dragons Deluxe figura

A várva várt Ignytor, Fallen King of Dragons figura a sikeres Legends of Dragonore márkát bővítő deluxe termékcsalád nyitánya! A deluxe sárkány levehető páncélt, levehető övet, levehető nyerget és moduláris botot tartalmaz. Humanoid formában körülbelül 10 inch magas. A mellékelt két készlet karnak köszönhetően Ingytor ádáz, kétlábú harcosként vagy fenyegető négylábú sárkányként konfigurálható,…

View On WordPress

#hirek #legendsofdragonore #motu

[keresztyandras]

Mint sarokba szorított patkányok

 NVZS  >A miniszterelnök és kormánya ádáz USA-ellenes hadjáratának okát az Orbán-kormány elszigeteltségében kell keresni – mondta a Hírklikknek Radványi Miklós. A magyar származás konzervatív közírót azzal kapcsolatban kerestük meg, hogy egy újabb Amerika-ellenes hadjárat látszik kibontakozóban. Szerinte az elszigeteltség miatt Orbánék elkezdtek nagyon félni, féltik a hatalmukat és az általuk…

View On WordPress

#Radványi Miklós

[angelofghetto]

a szappan

Ünnepek előtt voltunk úgy két éve. Megszokásból karácsonyi ajándékok után böngésztem, amit már egyre nehezebb volt kiválasztani, mert szerencsére a rokonaimnak nagyjából "mindenük megvan". Már túl voltunk a vicces ajándékokon, a névre szóló hímzéssel ellátott pizsamán és törölközőn, a tökéletesen személytelen de mindenkinek jó kozmetikai és tisztálkodó termékeket tartalmazó díszcsomagokon, és már a saját kézzel készített ajándékokra is egyre kevésbé volt idő, ötlet, türelem, mert már minden volt. Tavaly elhatároztuk a nagy családi kupaktanácsban, hogy innentől csak "batyubál" lesz, vagyis mindenki főz vagy süt valamit megbeszélés szerint, amit a legjobban tud, és közösen eszünk, aztán társasozunk. De hát a megszokás, ugye.

Elnézem ezeket a hülye amcsi filmeket, az őrült dekorációs versenyt, a tonnányi mennyiségű potenciális hulladékot, ami ünnepek után a kukában végzi, az ajándékvásárlási versenyt, amikor az épp trendi képregényhős műanyag másáért folyik az ádáz beszerzési hajsza. A karácsonynak a lecsendesedésről, az összerendeződésről, a befelé fordulásról, a meghitt családi pillanatokról kellene szólnia, ehelyett a boltok ilyenkor termelik meg az éves bevételük legnagyobb részét. A fogyasztói társadalom profittá alakítja a lelkifurdalást, amiért a családok nem lehetnek együtt idejük nagy részében, hogy azokat a vackokat termeljék meg, amit ilyenkor el lehet adni. Ez őrület.

Szóval mászkáltam igazi cél nélkül, inkább csak azért, hogy a zene, a polcokon felsorakoztatott vackok valami perverz módon hangulatba hozzanak, de még közben is a munkahelyi miegymások jártak az eszemben. És akkor ott kínálta magát egy nagy kosárban az a sok szappan. Kicsit messzebbről is lehetett érezni azt az illat kevercset, amiben volt kamilla, citrusok, levendula, gránátalma, olíva, és ki tudja mi minden más. Natúr csomagolás, ami azt sugallja, hogy valami bio-izé van az újrahasznosított papír alatt, rajta szép rajzokkal ábrázolva az adott illat. Elég drágáért adták, még így "akciózva" is, de dupla méretű szappanok voltak, és ahogy egyenként megszimatoltam őket, elvarázsoltak. Nehogy már az egész éves gürizés után ne jutalmazhassam meg magam egy kis kényeztetéssel. Elképzeltem, ahogy belemerülök a kád forró vízbe, bebújok a hab alá (vigyázva, hogy a kiloccsanó víz ne oltsa el a kis mécsesek lángját), aztán nyúlok a szappanért, és jön az illat. Rögtön kettőt is vettem. Adjunk a luxusnak, igenis megérdemlem.

Hazaérve az egyiket beraktam a szekrénybe a fehérneműk közé, a másikat kitettem a fürdőszobában a szappantartóba, és rém elégedett voltam. Nem tudtam türtőztetni magam, még kari előtt ki kellett próbálnom az élményt. Nem tolom túl a sztorit, néhány használat után a szappan illata eltűnt. Nem is habzott igazán, és leginkább nagyikám Flóra mosószappanára emlékeztetett az, ami lett belőle. Mintha csak a külső néhány milliméteres réteg lett volna illatosítva. Hatalmas csalódás volt. Gondolkoztam rajta, hogy visszaviszem, és reklamálok, de basszus, egy nyomorult, pár száz forintos szappanért nem megy vissza az ember reklamálni, mert kiröhögik vagy lesajnálják. És akkor belegondoltam, mit adtak el nekem. Egy illúziót, egy be nem teljesült ígéretet, bosszankodást, lelkifurdalást, önvádat és szégyent, hogy nem állok ki magamért. Hogy nem megyek vissza tiltakozni, mert sajnálom az időt rá, és nem akarok még több feszültséget, mint amit az életem egyéb területei generálnak.

Tanulópénz. A fogyasztói társadalom leckéje. Egy olyan kapitalizmusé, ahol már rég nem a kereslet szabályozza a kínálatot, hanem ahol a fogyasztót manipulálják a kínálathoz, és a profit szentesít bármilyen eszközt. És ha nem tetszik, nem lehet kiszállni.

Azok a szappanok mai napig újra és újra kikerülnek kosarakban. Ajándékozós ünnepek előtt nagyobb mennyiségben. Csábítóan, illatosan, ígéretesen, és várják az új balekokat, akik még nem tudnak semmit, és megveszik őket... vagy inkább a habos fürdő, a kényeztetés soha be nem teljesülő illúzióját. Csak mondom. Egyébként meg boldog karácsonyt.

#szappan #üzletlánc #fogyasztói társadalom

[versikeklol]

Szálló percek

A puccba veretik a leértékelt bálványokat

amíg

Csak káprázok az ábrándomban

Ármányokkal fűszerezett látásomban.

Lidércek álmát mondva mondom ádáz módba

Egy tükörképbe átmásolva

Számlálom a, napokat a perceket elkalódni

Ahogy a tudat lassan füsttel megrakódik

#versike #hungarianpoem #versskic #hungarian poem