versikeklol

[versikeklol]

#hungarianpoem #hungarian poem #versike

[versikeklol]

szívdobogás (verő)fényes dübörgését érzem mellkasomon

Halkan betoppansz..

Csöndesen világít a hajnal a teraszon,

-egyre közelebb érünk össze-

Fáradt szemeink szinte gúzsba kötve pásztáznak az ablak halvány fénycsóváin 

Tétova mozdulat sem telik el meggondolatlanul

Egymást nézzük a kicsavart takarók között  

#hungarianpoem #hungarian poem #2021 #versskic #versike #vers #jegyzet

[versikeklol]

Szálló percek

A puccba veretik a leértékelt bálványokat

amíg

Csak káprázok az ábrándomban

Ármányokkal fűszerezett látásomban.

Lidércek álmát mondva mondom ádáz módba

Egy tükörképbe átmásolva

Számlálom a, napokat a perceket elkalódni

Ahogy a tudat lassan füsttel megrakódik

#versike #hungarianpoem #versskic #hungarian poem

[versikeklol]

Szellő

Az áramlás hullámában szállok szerte

Az öröklétben lapulva minden másodpercben

A vászon szerte, húzza az

álmom: tervel

Így ébred haldoklásom álnok csendje

Ahogy önmagammal rekedten állok szembe

a város lelke lassan számol bennem..

.. vágom persze

Te is ezt nyomod a szürkeségben, de most ülj le kérlek és hallgasd az ürességet, ahogy a szél lüktétése sem szab határt a tüzes égnek

#hungarianpoem #versike #vers #versskic #hungarian poem

[versikeklol]

Lep-el

Árnyad leple betakar, és csontig éget

Porladok a végtelen mélyével,

ahogy

Hamis tudatom kélyel teli álmában

Nem tudom, hogy Téged vagy mást láttam

Halkan emésztödőm az ég tükrének lomha ízében

Egyre közelebb érzem illatod hamis lágyságát

[versikeklol]

Alkohol

Keserédes mámor, közös égben háló

Pókháló szövődik fejemben, mely meseszépen szálló

Ténfergés a minden napokban

Kéjelgés a hideg a vackomban

Pusztulat és ébredés

Mintegy végtermék a polcon, mely szüntelenül remél, és álmomban játszik

Folydogáló kamra, szépen lassan elapadva

A haldoklásban megakadva.

Mint egy szakadt ág iszom remegve a vacogásom

#hungarianpoem #versskic #hungarian poem #poem #alkohol

[versikeklol]

Éj

Az éjszaka törzsében keresem az önképem

Lombkoronàm minden levele egy önálló történet

A kéregben takar be a csöndes éj leple

Csillagaim álma lepi be a végtelent

Ciripel a Hold, száguld a képzelet.

[versikeklol]

Ki-lét

Fakockàval kidobott valóságban, hasonmásztam a csalódásban

,mert valójában eddig vakon jártam a képzeletbe való kattogásba

[versikeklol]

Hő

Dacból gyilkolok

Belül, ahogy

Nyíladoznak a rések

Kitárulkozom mint egy hajléktalan hallgatása

[versikeklol]

Pszichózis

Omlás

A létezés lemállott kősziklájának darabján állunk Mivoltad puszta vízió csak megborult fejemben  Csókod zamatának vágyálma hiányod búskomor  kiteljesedése

Vad csermely folydogál a földön, elered az eső A kövek szépen lassan repedezni kezdenek a pulzálás zakatolása mentén

A pitvarból rózsák vad hajtásai nőnek ki Az omlás elkerülhetetlen, de a vénám nem ereszt Képed egyre távolabb zuhan

Mégis dobog a szív

#Vers #versike

[versikeklol]

Pár

Beléd bújok akár egy szövegoszlop,

hullámaid hajlásával leszek

örökkévaló

Szempáraid páratlanul párosítanak

A végérvény nem véges,

ahogy mesél a léted

#Vers #versike

[versikeklol]

Parázs

Lehűlsz bennem Te is

Széplassan egyé válsz tudatom szürke másával

Mese-mese mátka meg a hamis valóság mása

Mást akartál, valami különös ábránddal

Különös különc, halkan üvölt

Tűnődsz, de nem lyukadsz ki máshova

Álmodba vájva álmodhatsz csak másokat

Tűnődnél, de nem lyukadsz ki máshova 

#versike

[versikeklol]

Spirál 2

Egy spirál az élet És a közötte húzódó sík a pulzusok Lüktetsz És nem törsz ki Lük-tetsz lük-tetsz, és nem törsz ki Itt fog minden kezdődni

#versike #Vers

[versikeklol]

Végződés

Szomorú az, ha már most érzed a közelgő halál neszét

Érzésekkel teli néma beszéd

Beszédülsz önmagadtól mint a véged

Saját magam dalától mindig halkan ébred(sz).

Éltet a közelgő vég

...

#vers #versike

[versikeklol]

Pragmatika

A gondolat valósággá válik

Minden ami eltörött önmagam meghasonulása

A vízcseppek igazsága, mindent állít

Megalkuvásom önmagam képzelt túlkapása

A létben szállok, és elhagyom önmagam

Ismétlem önmagam, még ha közhelyes is

A talaj nyomása lepereg mint a földdara

Elnehezülnek, rajtam a cseppek súlyának förtelmei

Még egy slukk magány

A barlang mélyében útvesztő

Kijutni onnan lesz a legnagyobb talány

Ahogy nem látni a kusza erdőt

#vers #versike #hungarianpoem #gondolat

[versikeklol]

Váltakozás

A hasfaladban ragadt a kora reggel,

vagy dél.

Mindenesetre fogalmad sincs.

Mire észhez térnél,

lyukat üt gyomrodban az éjfél.

A betűk foszlányából próbálom kibogozni magam.

Sallangos hétközi délután.

Közben ragadsz már a máztól.

A zuhanyzás biztos jót tesz.

Hevült légkör, egyenletes fokozatok.

A víz pergésével oldódok.

Este kicsapongok akár a gőz.

A napszakok változásával hal meg az értelem.

Védtelen vagyok, sötétbe borít a hallgatás.

#hungarianpoem #hungarian poem #vers #versike

[versikeklol]

Vergődés

Keresem magamban illesztésem bomlásait.

Morajlik bennem a világ,

levettem rólad a csend árnyékát.

Áradsz a szél keltette hullámzásban.

Kisimulsz, mint a vízpart.

Szemcsés gödreidben megtalálod önmagad.

Tapadósan csúszol rajtam végig,

ahogy reggelre eltűnsz a hegyek között.

#versike #vers #hungarianpoem #hungarian poem