#valóságos

[amit-sose-mondtam-el]

Azt mondják a szerelem akkor igazi ha fáj.

És ha ez igaz,

akkor a mi szerelmünk a legigazibb ezen az egész kurva földön.

#érzések #érzés #érzéseim #jelenlegi érzéseim #fájdalom #fájdalmas szerelem #nyers igazság #fájdalmas igazság #igazság #fájdalmas #ketten #szeretet #szerelem #szeretem #szeretlek #igazi #valóságos #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #magyartumblr

[wildiesong]

"De a zene, melyet szeretett, nem feledkezést akart nyújtani, hanem megérintette az emberekben a szenvedélyeket, a bűntudatot, azt akarta, hogy az élet az emberi szívekben és öntudatokban valóságosabb legyen. Az ilyen zene félelmetes."

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

#Márai Sándor #gyertyák #gyertya #csonkig ég #idézet #zene #valóságos #igaz #félelmetes #emberi lélek

[stickalittle]

Lesz ám egy ilyen fasza rendezvény:

Előadások: Dávid Gyula: Tanácsok kezdő időutazóknak. Az időutazás rövid története oda és vissza. Györgyey János: Rendelkezünk-e a szuperhősök szupergénjeivel? Mire képes a génszerkesztés? Hraskó Gábor: Van-e félnivalónk az AI-tól? Minden, amit az AI-ról tudni érdemes. Képes Gábor: Holdraszállás zsebszámológéppel. Érdekességek a számítógépes játékok világából. Süle Zoltán: Lehet szexi egy sci-fi? Az erotika útvesztői a fantasztikus filmekben. Vancsó Éva: 60 éves a Dr. Who univerzum. Valóságos rejtélyek, amikre Doctor Who választ talált.

Kvíz-show 6 témakörből: Szélesi Sándor: Tévés sorozatok Kasza Magdolna: Szuperhősök Vancsó Éva: Doctor Who Süle Zoltán: Horror, rémtörténetek Kasza Magdolna: Időutazós filmek Szélesi Sándor: Sci-fi irodalom

Minden témakörben 10 ezer forint a fődíj plusz villámkérdések külön tárgynyereményekért, és aki a legtöbb kérdésre jól válaszolt, az 20 ezer forintot nyer.

Event: https://www.facebook.com/events/684222769873401

Kedvezményes jegyek elővételben és a programokról bővebben: https://hungarocon.hu

Időpont: 2023. október 14. Kapunyitás 9-kor, az első előadás 10-kor. Helyszín: FMK – Ferencvárosi Művelődési Központ (1096 Budapest, Haller u. 27.)

Szerintem ez mindenkit IS érdekel. Én ott leszek, gyertek ti is!

[spraystory]

A lehúzás

A graffitisek etikai kódexe az az íratlan szabályrendszer, amit idővel mindannyian megkapunk amikor ennek a közösségnek tagjaivá válunk, mindannyian megtanuljuk vagy hozzászokunk és általánosságban véve mind be is tartjuk ezeket. Én még csak nem is gondoltam rá soha, hogy nem úgy vannak a dolgok, mint ahogy tapasztaltam-tanultam, sosem jutott eszembe hogy egy-egy klasszik firkász szituációt megkérdőjelezzek, például hogy miért tiszteljük az oldschool arcokat, miért nem fedjük le ennek vagy annak a rajzát vagy hogy miért kell valakinek adnia kannákat egy-egy összetűzés elsimítására. Meg kell jegyeznem hogy szerencsére én soha nem adtam kannát senkinek, de nem azért mert akkora king lettem volna, hanem pusztán mert igyekeztem az olyan szituációt elkerülni aminek következménye ez lehetett volna. De ami még fontosabb, hogy nekem soha eszembe sem jutott volna így megtorolni bármiféle tettet. A kanna "váltságdíjnak" kétségtelenül meg lehet a maga létjogosultsága, de szerintem ez a féle vita elintézősdi nagyon könnyen átcsaphat nettó lehúzásba ami viszont szerintem aljas és teljességgel etikátlan módja egy-egy vita rendezésének. Noha velem soha nem történt ilyesmi, több ilyen esetnek is szemtanúja voltam. Azt gondolom hogy ezek az árnyoldalak is éppúgy hozzátartoznak a teljes képhez mint a vicces sztorik. Fontos, hogy egyáltalán nem célom senki lejáratása, sem a tettesé, az áldozaté pedig végképp nem, még ha a tettes az egyetemes emberi értékrendjeink szerint morálisan meg is érdemelné. Annyira azonban állást foglalhatok, hogy bátran kijelentem : a lehúzás aljas és gyáva tett.

Útonállók

A kétezres évek elején, olyan 2002 körül, egy meleg nyári napon bejött a Burnerbe egy kissrác, aki - amint bemutatkozott - break táncos ismerőseink kis haverja volt. Vett kannát, markert, miegymást. Pár szót csevegtünk is, hogy az izéék meg az izéék üdvözölnek minket és ilyesmik. Másnap, ugyanez a fiú ismét megjelent a boltban és kb ugyanezeket még egyszer megvette, ezúttal azonban már elég szomorú hangulatban. Kérdeztük, hogy hát mi lett a tegnapi cuccokkal? A srác nagyon elszomorodott és elmesélte hogy nem sokkal miután eljött a Burnerből, az egyik sarkon fiatal srácok ( nála idősebbek) eléálltak és követelték hogy minden vásárolt cuccát adja csak oda, különben ellátják a baját. Szegény fiú úgy megijedt hogy mindenét odaadta. Megszégyenítve hazakullogott tehát, majd másnap inkább megtartva magának a történetét, megint megvette a kis cuccait nálunk. Mi persze megdöbbenve hallgattuk ezt a sztorit, különösen a magunk helyzetéből kiindulva, hogy ki merészel ilyen gaztettet elkövetni a mi vásárlóinkkal? Mondtuk hogy vigyázzon magára és ha ismét megtörténne ilyesmi, mihamarabb értesítsen minket. Igen ám, de amint elment a boltból, nem sokkal később ismét visszajött, ezúttal már könnyes szemekkel és teljesen rémülten újságolta hogy megint elvették tőle mindenét, ugyanazok, ugyanott. Síri csend lett a boltban. System, aki jó szokása szerint épp a shopban lógott, elkomolyodott arccal felemelkedett a helyéről, Zai és a többiek, csodálkozva kérdezték : - Mi? Most komolyan? Ez most volt? Hol vannak? Mutasd meg! Több sem kellett, valóságos hajtóvadászat indult a lehúzós útonállók ellen. Kisült, hogy a két srác alig pár sarokra a Burnertől ólálkodott, áldozataira várva. Pillanatok alatt meglettek. A többiek visszaterelték őket a Burnerbe, aminek ajtajai bezáródtak, ablakai elsötétültek. Szegény ördögök, alapos számonkérésben részesültek. Persze ott helyben nem tudták visszaadni a korábban lenyúlt cuccokat, vagy az árukat rendezni így azt hiszem egy kulccsomót és - mivel épp nyár közepe volt - a pólóikat kellett otthagyniuk zálogban. Végül csupasz felsőtesttel kellett hazamenniük a belvárosból, a pólóikért soha többé nem jöttek vissza de egyébként sem láttuk őket többször.

A Jó és a Rossz találkozása

Ez egy nagyon kellemetlen történet, mert hazai graffiti világában mindkét érintett igen ismert és engem akkor eléggé megdöbbentett hogy ez megtörténhetett. Itt már éreztette a hatását az idő, ami miatt a fiatalos, harcias küzdésvágy már alábbhagyott bennünk és átvette a helyét a megfontolt gondolkodás, a mérlegelés. Hogy a sztorit diszkréten kezeljem és a szereplők névtelenségben maradjanak,  ezért a feleket Sergio Leone kultikus westernje után csak "Jó" és "Rossz" néven említem. Ennek a történetnek azonban nem volt semmi különös happy endje. Csak a szomorú tények maradtak és az örök szabály, miszerint az okos enged. A Wesselényi utcai Shopp ideje alatt, talán olyan 2008-2011 között történt valamikor ez a szomorú eset. "Jó" aki egy igen csendes és tisztességes stylemaster, egy ízben az akkoriban divatos romkocsmák egyikében töltött egy estét a baráti társaságával. Röviddel ezután ( talán néhány nap elteltével, de lehet hogy már másnap - erre pontosan nem emlékszem ) egy másik writer, "Rossz", aki szintén igen ismert szereplője volt a hazai graffitis életnek, megjelent a Shoppban ( vagy beküldött valakit maga helyett ) , azzal a szöveggel hogy hát az a helyzet hogy "Jó" abban a romkocsmában, ahol mulatott, bizony elhagyta a fényképező gépének a memória kártyáját, amit történetesen “Rossz” egyik haverja talált meg véletlenül.” Nekem az lenne a természetes, hogy rögtön megkeresném a gazdáját és visszaadnám neki, és ha van mindannyiunkban egy egyetemes graffitis etikai szabályrendszer, azt érzem az is ugyanezt diktálná. De nem ez történt. "Rossz" elmondta hogy a memória kártyán "Jó" graffitijei vannak és ha jól emlékszem az volt a nyomós indok hogy állítólag “Jó” arca több fotón is látszik. Na most ez az állítólagos haverja kijelentette hogy viszi a kártyát a rendőrségre! De “Rossz” volt olyan szuperjó arc hogy “rá tudta beszélni” a haverját hogy ne tegye, de sajnos a haver azt üzente hogy ok de akkor kér X mennyiségű kannát cserébe hogy a memóriakártya visszakerüljön a gazdájához. Tulajdonképpen ez egy nettó zsarolás volt. Természetesen megdöbbenten hallgattuk a történetet és egy másodpercig sem hittük el. Azonban "Jó" volt annyira józan és balhéktól mentes, hogy rögtön kijelentette: ő bizony inkább minden kérésnek eleget tesz, mintsem hogy egy ilyen ostobaság miatt mélyebb konfliktusba kerüljön, arról nem is beszélve ha tényleg a rendőrség kezei közé kerül az ügy. Szerintem bölcsen döntött. Mindazonáltal megjegyezném, hogy nagy eséllyel "Rossz" csak blöffölt a rendőrséggel, de "Jó" értelemszerűen nem mert kockáztatni. Végül is ha valaki elég arcátlan ahhoz hogy egy ilyen követeléssel előálljon, ahhoz is elég elszánt lehet hogy valóban a zsaruknak adja a bizonyítékot. Végül, a megbeszélt időpontban "Rossz" megjelent a Shoppban, ahol "Jó" és persze közülünk többen vártuk őt. Halotti csend volt. Senki sem szólt egy szót sem. "Rossz" bement a pult mögé, leválogatott - ha jól emlékszem - kb 25db kannát, ránk nézett és közölte hogy megvagyunk. Ott és akkor, valóban visszaadta az elhagyott memória kártyát. Összecsomagolt és megsemmisítő pillantásainkkal kísérve, kisétált a boltból. Nem volt kakaskodás, sem vita, sem hadakozás. Csendben történt egy aljas lehúzás, aminek a károsultja egy valóban derék ember volt. Az egész rettentő szánalmas és szomorú ügy volt. Semelyikünk sem szólt bele és nem azért mert gyávák lettünk volna. “Rossz” azt az utat választotta hogy szembegy az erkölccsel és mindazzal az ellenszenvvel amiről tudta, hogy kiváltja majd belőlünk, mégis ragaszkodott a zsaroláshoz. Neki fontosabb volt 25 kanna mint a becsület. “Jó” azt a döntést hozta hogy lerendezi a dolgot úgy ahogy azt kérik tőle, ezzel remélhetőleg egy életre megszabadul ettől a problémától. Itt ránk nem volt szükség. Tudtommal soha többé nem volt semmilyen kapcsolat a két fél között.

#graffiti #2000's #storytelling #Budapest

[diogenesz2020portugal]

Esterházy Péter, amikor egyszer élni kívánt grófi előjogaival...

"(Ők kezdték. Hát akkor legyen:) Mondják, lesz vármegye. Lesz ispán is? De, kedveseim, ispánban én jobb vagyok. Szó szót követ. Mert ha ispán van, nincs mese, gróf is kell. Na és akkor én végre visszavonhatom a „Földet vissza nem veszek!"-et, és grófi előjogaimnál és főleg hajlamaimnál fogva elzavarok mindenkit hatfele korpára malacnak, mindenkit, ispánostul, hitvallásostul, és persze, ne tévedjünk, Lúdas Matyistul - hát a bánatba.

Ezzel az új szomorúsággal üdvözlöm herceg, őrgróf, gróf, báró és lófő (nem, Zsozsóka, ez nem egy csúnya szó) honfitársaimat, a többiek nem számítanak, servustok, kérlek: Répavár és Salátakatáng grófja, Petrezselyemvár, Hagymafok és Murokháza örökös ura, a szuverén Macskagyökér-Rend lovagkeresztese, az Arany Uborka-Rend nagykeresztese, valóságos belső és titkos satöbbi, stb., stb.

Tévedések elkerülése végett: vármegye, ispán, hitvallás, ennek így semmi köze a tradícióhoz vagy mondjuk a nemzet múltjának tiszteletéhez, ez csak dagály és fuszekli, olyan, mint az étlapon a tikmony, miközben a konyhában a mangalica-levespor az úr."

Esterházy Péter: Ujjgyak (2); Élet és Irodalom, LV. évfolyam, 13. szám, 2011. április 1.

[zeroz2ro]

"A Metropol számolt be arról, hogy döbbenetes környezetszennyezés zajlik Rákosrendezőn, pár száz méterre a Városligettől. A portál szerint áldatlan állapotok uralkodnak, ugyanis az egykori rendező pályaudvaron felépült illegális bádogváros lakói tonnaszámra tüzelik el a szemetet és a mindenhonnan összekukázott kábeleket. Az így kinyert színesfém a legfőbb bevételi forrása az itt élőknek. Hozzáteszik: a környék lakói ritkán merészkednek a hatalmas szeméthalmok és tűzrakó helyek közelébe, de a gyakori füstöt, az égő hulladék fojtó bűzét sajnos naponta érzékelik." A nyomorult Metropol - Origo páros bravúros helyszíni oknyomozással megírta, hogy Karácson Gergely nem tart rendet a MÁV területén xDDDDDDD Ez már-már művészet, ennyire ostobának és/vagy gecinek lenni.

[tibberg]

3 nap után eszembe jutott hogy elhúzzam a függönyt a szállodában. Hát, szép a kilátás, kar hogy nem ezt kell nézzem napközben. Persze ha nem is látom, akkor biztosan megéri ezt a szállodát fizetni a cégnek. Meg mondjuk ilyen tisztaságot még sose láttam errefelé, ez nem is valóságos.

[nitta86]

Ez tök érdekes, de arra jöttem rá, hogy kicsit zavar, ha mások a testükről, mint valami tőlük, a lényüktől külön dologról beszélnek. Persze ettől még elfogadom, met toleráns vagyok, meg ez tipikusan olyasmi, amit mindenki máshogy fog fel. Az tűnt fel, hogy jógán nagyon zavart mikor azt mondták, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel. Akkor mivel lennénk azonosak mégis? Meg volt, hogy egy önsegítőkönyvben is fura volt nekem, mikor a testünkkel kialakítandó egészséges viszonyról beszéltek. A testem én vagyok, nem szükséges vele semmilyen viszonyt kialaktanom vagy harmóniába kerülnöm, mivel én egy egység vagyok. Majd csak akkor fogadom el, hogy van külön test és lélek vagy tudat, mikor majd ott tart a tudomány, hogy le lehet tölteni a tudatunkat, hogy a testünktől függetlenül tovább éljen. Amíg ez nem történik meg, addig értelmetlen ezeket akár gondolatban is elválasztani.

Ami még zavarni szokott de szintén elfogadom, mikor emberek arról beszélnek, hogy az életnek egy konkrét célja és értelme van. Szerintem alapvetően nincs neki, de az ép eszünk megőrzése érdekében ettől még keresünk értelmet a káoszban, de amit találunk az nagyrészt illúzió, bár néha van valóságos része, pl. szerintem egymás segítése paradox módon úgy is értelmes cél, hogy különben minden értelmetlen, a létünk is. De teljesen megértem, hogy mások miért szeretik hinni, hogy ezek konkrét és valóságos dolgok, és szívesen meghagyom őket ebben a hitben, csak ne magyarázzák ezt nekem enyhén kioktatóan, mert zavar.

#szövegesposzt

[csacskamacskamocska]

Kinek tetszünk

Egyszer egy közeli barátom lebaszott, hogy miért azokat a szar fotókat tettem ki róla (egy szülinapos sorozat volt), vegyem le sürgősen. Szerintem azok a legjobb fotók voltak a sorozatból, kifejezetten jól nézett ki rajtuk. Alapos mérlegelés után tettem ki őket, gyönyörű volt mindegyiken. Választott ő hármat. Szerintem borzalmasakat. De kitettem, ha ő magának azon tetszik, legyen. A plasztikás csoportban (plasztikai műtétek) ma az egyik csaj rakott ki magáról fotót, a nem régen műtött hatalmas cicjével. A cickókkal nincs baj, bár mostanra kiokosodtam már, simán megmondom, hogy melyik mell implantátumos és melyik nem, de az arca! Te jó ég! Arca, szája műtve, és természetellenes, láthatóan mű, miközben követ egyfajta divatot, a járomcsont szögletesre zsírtalanítva, a száj lufira fújva, a szem felhúzva amit a lófarokba fogott haj csak erősít. Az a gyanúm, hogy a kiindulás egy szép nő lehetett, amit sikeresen szörnyűvé tettek.

Akit szeretsz, szépnek látod. Én legalábbis így vagyok vele. Látom a szemeimmel az öregedést vagy a felszaladt kilókat, de a szívem nem látja idegennek, hanem szépen megszereti az összes változást. Szép nekem ahogy van. Értem azt is, hogy, ha a párod boldogabb lenne, ha valamit megváltoztatna magán, mert az elvárásai magával szemben azt diktálják, ahogy én sem tudtam megküzdeni a múló idő nyomaival az arcomon. Belül tudtam, hogy hülyeség, de most mégis jobb nekem. Aki szeret, az szeretné, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. De vajon mit szólna a pasim (ha lenne, aki szeret), ha lufira töltetném a számat? Begerjedne? Szopósszáj álom? Vagy megkérdezné, hogy mikor múlik el, és addig aludhat-e a kanapén? Annak a csajnak a faszija biztos szereti az ilyet, bár én borzasztónak látom. Igazán borzasztónak. De ő tetszik magának. Az ő fejében más képek vannak a vonzóról és szépről.

Mi is a kérdés? Te tudod a saját párkapcsolatodban, hogy a társad mivel elégedetlen saját magán? Ha meg akarná változtatni, akár műtéttel, támogatnád benne? Van olyan változtatás, ami necces, hogy szakításhoz vezetne, annyira idegenkedsz tőle, vagy mivel szereted őt, azt is megszoknád? Van amit titokban megváltoztatnál rajta mert szerinted jobban állna neki? Hosszabb/rövidebb haj, borosta/szakáll, másszínű haj, másféle szemüveg, más öltözködési stílus? Vagy akár kisebb/nagyobb mell, kevesebb vagy több kiló?

És a könnyed kis téma végére ideteszek egy súlyosabb kérdést is. A mesterséges intelligencia olyan módon fogja befolyásolni a szépségről és a valóságról alkotott elképzeléseinket, aminek a következményeit most fel sem tudjuk mérni. Eddig is szemben állt a valóságos megjelenés a jól beállított és korrigált képekkel, de ez a végletekig megy majd. Emberek milliárdjaiban okozva kisebbségi és alkalmatlansági érzést, illetve lefagyást, hogy addig nem élnek, amíg olyanok nem lesznek majd, mint az ideálok. Vagyis végül soha. örök átmenetet, mindig várakozást, csak felszínt és soha nem mélységet. Nem fogod tudni mi a valóság, mert a képek nem lesznek azok, és a valóság sem lesz az. Megfoghatatlanná válik az igazság. Hiheted, hogy neked nem, pedig igen. Az agy már csak ilyen.

#szépség #plasztikai sebészet #változás #AI #valóság #elfogadás #kapcsolat #12-01

[pszeudoertelmisegi]

"Fügekávé, a rosszabb minőségű, szárított fügéből pörköléssel és némi zsiradékkal készült barna színű, édeskés ízű anyag, amelyet papírdobozokba tömve, pótkávé gyanánt árulnak. A kávét színesíti, de nem pótolja, ellenben cukor- és zsírtartalmánál fogva van bizonyos tápláló értéke." (Tolnai Új Világlexikona, 1926)

A fügekávé is amolyan kávépótlék volt, mint a cikória. Már a 19. század közepén lelkesen hirdetik a korabeli újságokban mint a kávébab alternatívája, orvosi hetilapban székrekedés ellen javasolják gyerekeknek.

Az elkészítése nem volt nagy kunszt elvileg: "Szárítsunk meg alaposan egy félkoszorú fügét, aztán törjük össze finomra és szitáljuk meg. Ekkor kgr. nemeskávét megpörkölünk, megdaráljuk, s a fügével elkeverjük, majd szokás szerint járunk el és egy kis pótkávét keverünk hozzá."

Na, most mint oly sok mindent akkoriban, idővel a fügekávét -prosztósága ellenére - elkezdték hamisítani: "A cikória és a fügekávé. Egyik épolyan értéktelen, haszontalan portéka, mint a másik. Sem a cikória, sem a fügekávé nem alkalmas arra, hogy a kávét pótolja. Sem ez, sem az nem tartalmazza egyikét sem a kávé jellemző és specifikus alkatrészeinek. Emelett mind a két szurrogátum meglehetősen drága is, azért bizony sokkal okosabban tennék a pótkávék barátai, ha azért a pénzért, amit ezekért a haszontalan dolgokért kidobnak, valóságos kávét vennének. Annál inkább cselekednének okosan, mert a legtöbb esetben az a hamisított kávé is, amit pótkávé név alatt beszereznek, meg van hamisítva. Különösnek hangzik, de tény, hogy manapság nemcsak a kávét magát hamisítják, hanem hamisítják a kávépótlékot is.[...] A fügekávé megint, mely újabb időben majdnem egészen kiszorította a cikóriát a használatból, ez az undorító keverék, a legkülönfélébb hulladékokkal hamisíttatik meg. Már a hamisítatlan fügekávé is olyan, hogy elmegy tőle az étvágya az embernek, ha megtudja, hogy miből és mi módon készül. Készül ugyanis az eredeti, hamisítatlan fügekávé fügéből. De milyen fügéből! Olyanból, amit már semmire használni nem lehet, még arra sem, hogy a marhákat megetessék vele. Tehát a legrosszabb fajtájú fügét, amit az állatok sem akarnak megenni, megesszük mi emberek nagy élvezettel kávé alakjában. És mert olyan nagyon megszerettük azt a rondaságot, hát jó drágán mérik is. És mert drága és jól fizet hamisítják is mindenfelé.Hamisítására használják pedig a háttérbe szorított cikóriát.[...] Ahol cikória nem terem, ott burgonya és hüvelyesek lisztjével, répahulladékokkal és sok más minden egyébbel keverik a fügekávét, melyben aztán épen a füge a legkevesebb. Főképpen azonban a répahulladék az, amellyel hamisítják. A cukorgyárak olcsón és örömest adnak túl ezen a hulladékon, a kilúgozott répaszeleteken, melyeket a hamisítók még vérrel is kevernek, hogy elég nedvesek maradjanak. Vérrel, téglaporral, szénporral, faliszttel keverik a répaszeleteket és egy kevés rothadt fügét is adnak hozzá, hogy legyen miről elnevezni ezt az undorító mixtrum compositiumot. És ezt az ocsmány keveréket, mely valóságos tenyésztő fészke a legkülönfélébb betegségeket okozó baktériumoknak, drága pénzen sózzák rá a hiszékeny népre lelketlen hamisítók." (Jó Egészség. Népszerű Egészségügyi Újság, 1916/13.)

1924-ben rendelet szabályozta a forgalmazását, valamint a földmívelésügyi miniszter azt is kikötötte, hogy fügekávénak csak olyan termék minősül, amelyet kellően megérett fügéből tisztítás, szárítás, aprítás után szakszerű pörköléssel állítottak elő, továbbá csak akkor nevezhető valami fügekávénak, ha csak fügéből áll és egy kis "kávézamatból". (Valszeg nagyon elharapódzott a fügekávé hígítása.)

Mindenbizonnyal megosztó jelenség volt ez az ital. A második világháború fokozatosan el is tűnt a köztudatból. Néhány különc esküszik már csak, hogy ez a valami iható.

#fügekávé #ocsmány keverék #történelem

[pajjorimre]

Lássuk

[hicapacity]

Donald Winnicott volt az egyik első orvos és pszichológus, aki részletesen bemutatta, milyen nagy szerepet játszik az ember fejlődésében a szülő és az újszülött közötti testi kapcsolat. Hogy ezek a fizikai interakciók az egész életünkre kihatnak és meghatározzák az identitásunkat.

Magyarul az, ahogy a baba érzi a szülő testét, ahogy reagál rá, és ahogy a szülő reagál a baba testére - az kihat arra, hogy miként alakítjuk ki azt a képet, amit saját magunkról alkotunk. Mi több, azt is, hogy mit képzelünk valóságnak és mit nem.

Az a mód, ahogyan az anya a gyerekét tartja, meghatározza a gyermek "képességét arra, hogy érezze a saját testét, mint a léleknek otthont biztosító helyet," írta.

Amikor ez a folyamat félremegy, mert az anya képtelen kapcsolódni és ráhangolódni a gyermek testének rezdüléseire - akkor a baba azt tanulja meg, hogy a szülő elvárásaihoz hasonuljon. A szülő képzetét teszi magáévá arról, hogy ki és mi is ő.

A kisgyermek persze nem képes még szofisztikált és racionális magyarázatot fűzni ahhoz, ami történik. Egy jóval ősibb, zsigeri és kinesztetikus (mozgás-reflex) szinten annyit fog fel, hogy "valami nincs rendben" vele. Hogy elutasítják. Azt tanulja meg, hogy a saját testéből érkező jelzésekre nem kap megfelelő választ - ezért azokat el kell fojtania.

A gyermek bezárul. A valódi szükségletei nem tűnnek valóságosnak maga számára. Megszakad a kapcsolata a valós énjével. Egy hamis ént kezd el építeni, hogy elfogadásra találjon. Hogy alkalmazkodjon és túléljen.

A jó hír Winnicott szerint az, hogy a szülők túlnyomó többsége képes arra, hogy megadja a gyermekének azt, amire szüksége van. És a gyermekek túlnyomó többsége egészséges kötődést alakít ki a szüleivel. És ehhez a szülőnek egyáltalán nem kell "tökéletesnek" lennie - csupán "elég jó szülőnek."

A rossz hír az, hogy a szülők egy kisebbsége képtelen megadni azt, amire a gyermekének szüksége van. Nem feltétlenül azért, mert nem akarja. Hanem például azért, mert ő sem kapta meg soha a saját szüleitől. Vagy mert egyéb okból (halál, betegség, nyomor stb.) képtelen rá a legjobb szándékai ellenére sem.

Ha ellátogatsz egy nevelőintézetbe, elmegyógyintézetbe, hajléktalan szállóra, rehabilitációs otthonba, börtönbe vagy hasonló helyre, akkor viszont azt fogod látni, hogy azok az emberek képezik a többséget, akik súlyosan traumatizálódtak gyermekként.

Évtizedek óta tudjuk, hogy a különféle "deviáns" és antiszociális viselkedések mögött nem az áll, hogy ezek az emberek erkölcstelenebbek, jellemtelenebbek, rosszabb emberek lennének, mint az átlag. Hogy más anyagból lennének gyúrva. Hanem sokkal inkább az, hogy az ő történetük már a kezdetektől nagyon félrement. Akkor, amikor még nem is értették, hogy mi történik körülöttük.

Tudjuk azt is, hogy a generációról generációra átadott traumák ördögi köre megszakítható - hogy a múlt börtönéből van szabadulás. Hogy számos jó gyakorlat van arra, miként lehet a szülők és gyermekek támogatásával valóságos csodát elérni.

Évtizedek óta tudjuk ezt. És mégis, nem azt tesszük, ami logikus lenne. Hogy masszívan befektetünk abba, hogy minél több szülő kapjon támogatást ahhoz, hogy megadja a gyermekének, amire szüksége van. Hanem továbbra is abba fektetünk bele egyre növekvő forrásokat, amiről tudjuk, hogy rövid távon legfeljebb tüneti kezelés, kozmetikázás - hosszú távon pedig tovább súlyosbítja a problémát.

Kirekesztő, kriminalizáló politikák. Diszkriminatív egészségügy. Oktatási és lakóhelyi szegregáció. Tömeges bebörtönzés. Paternalizmus. Elitizmus. Megbélyegzés.

Amikor a legközelebb arról lesz szó a közéletben, hogy valamelyik népszerűtlen, "deviáns" társadalmi csoportot hogyan lehet még jobban kirekeszteni, büntetni, fegyelmezni - akkor jusson eszedbe ez a poszt! Jusson eszedbe, hogy a valódi megoldás nem bilincsekből meg rácsokból áll. Hanem a gyermekét váró szülőkkel kezdődik.

#Donald Winnicott #winnicott

[stickalittle]

Itt az oroszok rendkívüli bejelentése: nagy bajban az ukránok

(Ez egy Origós cikk, direkt nem linkelem, mert felesleges kattintani, és csak arról szól az újabb ruszkiszopó propaganda, hogy az oroszok idén több harckocsit gyártanak, mint tavaly.)

Vonatkoztassunk el attól, hogy mennyiben számít sikernek, hogy rohamléptekben kell pótolni a felszerelést, mert hatalmas számban lesz belőlük kiégett roncs Ukrajnában. Vonatkoztassunk el attól, hogy az sincs részletezve, mi számít tulajdonképpen "harckocsinak", és talán a páncélozott nyuszimotort is ide számolják az oroszok.

De a ruszki faszt szopkodó propagandistákat kivéve érdemes minden háborúval kapcsolatos bejelentést egy egészséges kétkedéssel fogadni a szembenálló felektől, és nem messzemenő következtetést levonni belőle. Mivel mindkét háborús fél érdeke, hogy az ellenség ne kaphasson tiszta képet a másik állapotáról. Így természetes, hogy egyik oldal sem közöl valós adatokat saját felszereléséről, nem közöl valós adatokat a halottak számáról, nem közöl valós adatokat a hadsereg állapotáról, az ellenség csapásai nyomán megsemmisült hadifelszerelésről, a katonák moráljáról, az ellátás színvonaláról, vagyis semmiről.

De az biztos, hogy Oroszország ebbe a háborúba gyakorlatilag belerokkan. A valóságos háborún túl még egy hidegháború is zajlik Oroszország és a nyugat között. Ezt egyszer már elvesztette Oroszország, de belekényszerült megint, és most sem áll nyerésre. Oroszország rohamléptekben égeti el minden megtakarítását, és öli bele a pénzét olyan eszközökbe, amikből vashulladék lesz Ukrajnában. Másik oldalról pedig amennyivel a nyugat támogatja Ukrajnát, az a nyugati országok kiadásának hangyafasznyi része, és amíg Oroszország belekényszerült abba, hogy tömegtermelésben gyártson elavult technológiával elavult hadieszközöket, addig a nyugat részére az ukrajnai háború egy olyan lehetőséget teremtett, ahol élesben próbálhatják ki saját haditechnikájukat, mind a védekezőt, mind a támadót úgy, hogy tulajdonképpen nincsenek háborús szituációban. Ezért a nyugatnak nem kidobott pénz, amit Ukrajnára költenek, hanem megfizetik annak a terepnek a bérleti díját, ahol éppen a hadifejlesztéseiket tesztelik.

Vagyis a nyugat és Oroszország háborúját akkor sem nyerné meg Oroszország, ha történetesen elfoglalná egész Ukrajnát, amitől a jelenlegi állás szerint nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon messze van, és minél tovább tart a háború, annál messzebb kerül. Ettől a háborútól, bármi lesz is a végkimenetele a nyugat és a NATO erősödik. Hülye, aki (főleg NATO tagként) belelát ebbe a háborúba bármiféle orosz sikert. Orbán egyszerűen hazudik, amikor azt állítja, hogy ezt a háborút nem nyerheti meg senki. Mert ezt a háborút már megnyerte a nyugat és a NATO, bármi lesz is a végkimenetele. Már most megnyerte. Tehát józan paraszti ésszel belátható lenne, hogy ebben a felállásban a nyertes nyugathoz kellene húzni, mert Oroszország faszát szopkodni jelenleg olyan, mint autópályán padlógázzal száguldani a kudarc szakadéka felé. És ebben a háborúban Oroszország mellett letenni a voksot, és ezzel a kudarc felé vezetni az országot az én szememben simán felér egy hazaárulással.

[spraystory]

Tehervonatos

Ahogyan már korábban írtam, az évezred elején volt egy “íratlan megállapodásunk” a nyugatit járató writerek között, miszerint mi (GRW stb) inkább a váci, szobi vonalat járattuk, míg mások pl a TDF az irsai vonalon tevékenykedett. Így hát 2000 - 2001 körül meglehetősen sokat jártunk Szobra. Egyik ilyen alkalommal Banx-el és Metax-al indultunk el, szokás szerint régi jó kék vonatot festeni és ekkor esett egy megmosolyogni való kalandunk ami máig élénken él bennem és szerintem a többiek is emlékeznek rá. Ahogyan az lenni szokott, a helyszínen türelmesen, csendben vártunk hogy a yard lenyugodjon, a vonatok huzigálását befejezzék hogy mi ott hátul nekiláthassunk a festésnek. Szokás szerint, előtte még a vonaton keresztülmenve, a túloldalra is kinéztünk, hogy meggyőződjünk róla, ott is minden rendben van-e? A yard természetesen mindig máshogy nézett ki, mindig máshogy álltak a vonatok. Ezúttal, a mi egyetlen, legszélén álló régi kék személyvonatunk mellett, az összes többi vágányon csak tehervonatok álltak, így közvetlenül melletünk is. Mint általában a vidéki, kisvárosi rendezőkben késő éjjel, itt is síri csend és teljes nyugalom volt. Ahogyan a nyitott vonatajtóban álltunk és figyeltünk, közvetlenül a mellettünk álló dobozos tehervagonból, irdatlan dörömbölés hallatszott. Mintha valami erősen ütné, döngetné belülről, a tehervonat konténerkocsijának a belső falát. A hangok egyre erősödtek, majd elhalkultak, mintha elfáradtak volna. Aztán megismétlődött de ritkább dörömböléssel. Majd csak egy-két nagy ütés és így tovább, rendszertelen zajokkal. Mi lehet ez? Mi csinálja ezt? Egészen olyan volt mintha valaki vagy valami direkt döngetné a fémfalakat, ott az éjszaka csendjében valahogy túl élő volt az egész. Találgattunk, hogy csak nem valamiféle emberek vannak oda bezárva és így jeleznek? De miért nem kiabálnak? Vagy valami állat van bent és az dörömböl? De akkor a járkálását miért nem halljuk? Az egész elég freak volt és természetesen fogalmunk sem volt róla mi lehet ez - legalább is én még megannyi vonatkaland ellenére sem hallottam ilyesmit. Egy darabig hallgattuk csendben, de mivel a nagy hangokra sem jött senki hátra, így nekiláttunk festeni. Később szerintem már nem is figyeltünk a hangokra. Egyébként ez is olyan idegesítő szitu volt amikor nem tudtuk befejezni a cuccokat, a szerelvényt elkezdték kihúzni, mi meg szaladtunk mellette a legfontosabb vonalakat még behúzni de aztán elengedtük. Szóval hatványozottan fura este volt. Teltek az évek. A tehervonat-festést akkoriban az én környezetem - engem is beleértve -  nem tartottuk sokra. Valahogy úgy voltunk vele, hogy amíg van igazi vonat addig nem kell teher, azt nem látják annyian, azt te se látod soha újra, meg az gagyi, legál, meg ilyenek. Ma már természetesen nem így látom, de mivel akkoriban nem foglalkoztunk teherekkel, így nem is mászkáltam sokat köztük, így aztán nem is ismertem ezt a világot. Arra emlékszem, mennyire oldotta a hangulatot ha trainfestés közben eljött egy teher a túloldalon. Olyankor hosszú időre, akkora hangzavar keletkezett hogy végre fel lehetett rázni a kannákat vagy odaszaladni a másikhoz megbeszélni, kivel mi van, ki hol tart? Bő tíz év és rengeteg kaland után, a 2010-es években szembejött velem Bill Daniel 2005-ös, elképesztően jó dokumentumfilmje a “Who is Bozo Texino?”.  A rendező 16 éven át forgatta és az amerikai  “Moniker” kultúrát, a tehrevonatokon utazó és azokat többnyire krétával firkálgató hobók és csavargók világát mutatja be. A film első másodpercei síneket, a teheryard fényeit mutatják és mindenféle ott hallható hang megy alatta, recsegés, kattogás, meg ilyesmi ipari hangok. És azok a hangok is. Azonnal eszembe jutott a régi kalandunk és rögtön felismertem hogy épp ezeket a zajokat hallottuk akkor. Itt már nekem is egyértelmű volt hogy a fém kattogását hallom de akkor és ott ezt sokkal erősebben, valóságos dörömbölésnek hallottuk. Így kellett rájönnöm hogy semmiféle ember vagy állat nem volt bezárva sehova, csak a szerelvény adja ki ezeket a kattogó, döngető hangokat.

1. “Who is Bozo Texino” video elején a Hangok 0:24-0:35

2.kép : befejezetlen vonatunk Nikon, Banx, Dsin (Metax) 2001

3,4.kép : egyik kedvenc saját cuccom Nikon, Tish - Szob 2001

5.kép : kevés teher cuccom egyike amiről fotóm is van (kb 2009)

#graffiti #storytelling #2000's #train #freighttrain #Budapest #hungary #goldenyears

[erosnekszulettem]

Ő más... de nem úgy más hanem tényleg teljesen más jobb mint eddig bármi...

Ő különleges gyönyörű bárki büszke lenne rá...

Én mégis úgy érzem talán nem vagyok elég jó mellé... talán még nem szenvedtem eleget ekkora boldogsághoz amit ő hoz az életembe minden nap napról napra egyre jobban és jobban érzem azt hogy fhuhh jól vagyok... évek óta először érzem ezt igazán... jól vagyok... bárcsak örökké tartana ez... bárcsak örökké boldog lehetnék veled....

Ha az ember olyan mint egy gép üres érzelmek nélküli... minden szürke lesz minden hideg üres és unalmas minden egyforma... egy valóságos börtön mint a szívben és mind a tudatban...

Azt hittem sosem lesz másképp... aztán jött ő... és más ize van a kenyérnek más ize van a víznek másképp fúj a szél és másképp süt a nap is.. más az egész világ emberként a gondok ellenére is boldognak lenni... nem akarom őt elveszíteni...

Nem akarok többé üres lenni...

[zeroz2ro]

Boldog karácsonyt!