#nyers igazság

[amit-sose-mondtam-el]

Azt mondják a szerelem akkor igazi ha fáj.

És ha ez igaz,

akkor a mi szerelmünk a legigazibb ezen az egész kurva földön.

#érzések #érzés #érzéseim #jelenlegi érzéseim #fájdalom #fájdalmas szerelem #nyers igazság #fájdalmas igazság #igazság #fájdalmas #ketten #szeretet #szerelem #szeretem #szeretlek #igazi #valóságos #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #magyartumblr

[sronti]

Politikai okoskodás az ellenzékről

Ungárnak, (mint az elromlott órának naponta kétszer), pont igaza van Gyurcsánnyal kapcsolatban. Hatalomtechnikai szempontból talán Karácsony közelíti meg az ellenzéki térfélen, de amúgy senki, (tudom, hogy Karácsonyra nem szoktak így tekinteni, pedig elég komoly túlélő és át tud verni intézkedéseket komoly ellenszélben).

Kicsit nehéz átlátni a megmondásokon, meg az elvi és kommunikációs ügyeken, hogy tudjuk mi történik a színfalak mögött, de az azért elég jól látszik, hogy ha van egy tárgyalás, akkor azon nagyjából az szokott történni, amit a DK (Gyurcsány) akar és ők építették ki azokat a hálózatokat, amik valahogy működnek mozgósítás szempontjából, amikor fontos szavazásokról van szó. Az ő emberei szúrnak hátba a legnagyobb valószínűséggel, de őket a legnehezebb megkerülni is, és ez már 2012-ben is így volt.

Ez abból a szempontból nagyon szomorú, hogy ezen a térfélen neki van a legkomolyabb elutasítottsága is, szóval van egy határ, ameddig el tud jutni, de az az igazság, hogy a jelenlegi választási rendszerben, ha valakinek is esélye van a Fidesz ellen, akkor az csak úgy lehet, ha bedarálja a többi pártot és mindenféle mozgalom, koalíció, meg hálózat helyett egy egységes, hierarchikus pártot indít. Ha a választási rendszer folyamatosan a Fideszre van szabva, akkor csak egy másik Fidesz nyerhet a Fidesz ellen. (Majdnem behoztam ide Luhmann értékduáljait, de szerencsére egy időben jött Pokol Béla flashback visszatartott ettől.)

Ez persze nem fog megtörténni és szépen összeomlik inkább majd az egész a saját súlya és valami nemzetközi krízis miatt, de azért azt látni kell, hogy itt nem csak arról van szó, hogy az ellenzék "béna", hanem arról is, hogy az ellenzékben a nem "bénák", de reménytelenek olyan ellensúlyt képeznek, ami visszatartja azokat, akik tudnának ténylegesen szervezni. Az ellenzék nem csak úgy megosztott, hogy a baloldalt és a jobboldalt is integrálnia kell egy győzelemhez, hanem úgy is, hogy az egyetlen valamennyire jól szervezett pártjuk természetes egyensúlyi állapotban van a többiekkel.

Jövőre mi lesz?

Erre a felismerésre épül nagyjából a Fidesz választási manipulációja, ahol az EU és az önkormányzati választások egyben tartásával választásra kényszerítheti a pártokat. A Momentum elsőre az EU parlament irányába mozdult a DK megtámadásával, mert listás választáson a saját karakter erősítése hozhat szavazókat, illetve muszáj is valamit lépni, mert hogy ha most nem lépnek, akkor teljesen eljelentéktelenedik a párt. Ha Donáth ügyes, akkor egyszerre tudja támadni a DK-t és megállapodni velük polgármesterjelöltekről, ha nem, akkor csak megosztónak látszik és sehol se nyer vele.

Ungár nyilatkozatánál viszont nem látszik, mit akar. Lehet, hogy nagyon okos, ezért nem értem, de inkább úgy tűnik, csak örül, hogy valakinek beszélhet a nagy megfejtéseiről. Az LMP lehetett volna az SZDSZ szerepében, ha nem válik ketté 2014-ben (?), így viszont nincs semmi, amit adni tud, a szakemberei nagyobb része elment a PM-be, nincs értelmiségi hátországa, de szavazói se nagyon vannak, az MKKP pedig jobb kommunikációban, szóval Ungárnak nagyjából semmilyen tere nincs semmire.

[unlikelygothdeputyzonk]

Van mit szeretnél, s teljes valójában elragad. A tudat, s vágyakozás szele elsodor magával. Kérdéseket teszel fel magadnak, miket senki nem válaszol meg neked, s keserédes csókokat nyomnak arcodra a nyers igazság átkozott sugallatai. Akaratod akár omlott falak maguk alá temetik reményed szellő könnyű sugarait, s már nem vársz semmit, mit kaphatnál s föld alá kaparhatnál. Hited lassan elfogy, eltűnik lelked szomorú sötétjében, s egy mit mondhatnál: Semmivé váltál, hisz túlságosan fájt.

[aranysziv]

olyan velem veszekedni, mint amikor az ember keresi a kincset, de közben eltéved az erdőben, lezuhan egy vízesésen, találkozik egy farkasfalkával, aztán, amikor már tényleg elvesztette minden reményét, és egy szikla tövében leül meghalni épp, vagy csak megpihenni, rájön, hogy tulajdonképpen ugyanott van, ahonnan elindult, és igazából a kincs, amit keresett, végig nála volt. szerinte mindent mondok, csak azt nem, ami a lényeg lenne. mondjuk ezt tudtuk, hiszen a sorok között és mögött van az igazság, és éppen ezért kell belőle annyi, hogy jól el tudjam rejteni. habár ennyi nyelv között egész jól megérti az enyémet is, de néha igazán megkönnyíthetném a dolgát - ezt mindig kéri. de hát mi lenne abban a vicces? plusz, szeretem, amikor éppen mondom a magamét, ő meg közbevág, hogy nem, ez már mind bullshit, egyetlen problémám csupán az, hogy hiányzik nekem ő, és képes vagyok mindent felhozni, minden más miatt harcolni vele, minthogy ezt az egyetlen mondatot kimondjam. egyik részem utálja, ha igaza van, de a másik szereti, mert ha egy olyan embernek van igaza, akit szeretsz, az valahol neked is elégtétel. még akkor is, ha veled szemben nyer igazságot. ezt a részét ő nem érti, vagy csak én nem fordítom jól, ugyanakkor békülni azért kellemes. és hát valójában azért nem szándékosan csinálom. vagyis hát de. illetve nem. bonyolult ez bennem.

külcsín meg belbecs. de ha a kertész jó, ha a környezet jó, akkor a virág mégis virágzik.

[metalindex-hu]

Maȟpíya Lúta - Wóohitike (2022)

Maȟpíya Lúta - Wóohitike (2022) - https://metalindex.hu/2022/08/13/ma%c8%9fpiya-luta-woohitike-2022/ -

2022-re akkorát fordult a világ, hogy kimerem mondani azt, amivel megint nem leszek túl népszerű. Miszerint, ha valaki igazán jó raw blacket akar hallani, én azt mondanám neki, hogy amerika északi felén keresgéljen, elsősorban. Elértünk ide, hogy pár éve mikor még jogosan volt köpködve (amúgy nem), hogy nincs ott jó black metal, most meg az egyik nagy hatalom lett a stílusban. Ezek a bandák két nagyobb részre oszthatóak. Van az egyik, akik azt hiszik vámpírok és kialakítottak egy olyan egyébként bugyuta, de mégis működő zenei világot, ami teljesen komolyan vehetetlen, mégis vérprofi(érteeeed??) dalszerzés és kreativitás jellemzi. A másik vonalon pedig az őslakos származásúak rátaláltak arra, amire a norvégok a 90-es évek elején, és a történelmi és politikai igazságtalanságokból eredő frusztrációjukat és dühüket, undorító, nyers az ősi tradíciókat éltető és hagyományokat ápoló black metalban manifesztálják.

Ilyen a Mahpíya Lúpa is, amit azonnal megvettem bandcampen, miután először lepörgött. Mondjuk nagyobb részt azért, mert féltem, hogy elfelejtem a nevét. Ez a debüt lemez és szó szerint semmit nem lehet tudni az egészről, vagy a háttérről. Ezt mondom igazán trvenak, nincs mellé pofázás, nincs okoskodás, magyarázás vagy pózolás. Van egy borító, meg van egy lemez és ebből kell kihámozni, mi is van. Dalszövegek sincsenek, ember vagy démon legyen a talpán, aki kihámozza a vokálból. Az igazság viszont az, hogy így is érthető és érezhető, de minimum sejthető mi volt a cél. Már a borítókép, a dacosan, olyan megsemmisítő tekintettel, mint amikor Tinderen csak láttamozzák a dick pickedet, ülő indián főnök megalapozza a hangulatot, ehhez a három dalhoz. Mert csak három dal van, viszont úgy voltak/volt vele emberünk/ink, hogy fogd meg a söröm és 9 perces a legrövidebb. Jó, így is mindösszesen 30 perces a lemez, de elég nagy magabiztosságra és bátorságra vall, hogy első anyagra ilyet bemertek vállalni. Mindezt arra alapozva, hogy ez egy első anyagos zenész/ek munkája.

Azt, hogy zeneileg milyen, simán rálehetne mondani, hogy jah, fasza meg minden, de pont olyan, mint a többi. Ami akár igaz is lehetne, viszont, ha jobban figyelünk, vagy elég kitartóan magyarázzuk be magunknak, ahogy jómagam is szoktam, akkor már nem is ilyen egyszerű a képlet. Nyilván imádnivalóan szarul szól. Az első, ami észrevehető, hogy a gitárok mintha egy fokkal mélyebben szólnának, mint az megszokott ebben a közegben. A basszus meg a dob meg valahogy nagyon együtt rezonál, mármint hangzás terén. Doromból, lüktet, ez az első dal 4. percénél, a kiállásnál vehető észre a legjobban. Izomból pumpálják a vért, ősi ritmusokon lovagolva. Visszatérve a kiállásokra, na azok vannak. És a legjobb érzékkel törik meg a sistergő csodát, ami itt végbe megy. Ezeknél a pillanatoknál jönnek elő a folkos részek. Amit valahogy úgy kell elképzelni, mint pl a Kampfar esetében. Hogy nincsenek tényleges népihangszerek, viszont a dallamvezetés és a ritmusok folkos mintákat követnek. Az ilyen kiállásoknál van tele, countrys, hegyeken kolbászoló cowboyos dallamokkal, amit sikerült olyan szinte beleépíteni, ebbe a világ másik feléről származó zenei stílusba, hogy nem, hogy nem lóg ki a lóláb, hanem úgy hangzik, mintha ezt eleve így találták volna ki. Ezeknek az apró kitéréseknek, na meg a kiváló dallam érzéknek köszönhetően, simán van töltve a 11 perces dalok ideje is úgy, hogy csak azt vesszük észre, hogy vége lett az egész lemeznek és indulhat is újra. Vannak gyengébb, vagy laposabb pillanatai a lemeznek, de mindig jön valami ami simán átlendít ezen és a végére ott vagyunk, hogy ez az idei év egyik legjobb bemutatkozó lemeze.

békepipás dühöngős 9/10

Wóohitike by Maȟpíya Lúta

[ezcsakletudozottboldogsag]

“Ha megpróbálod, veszíthetsz. De ha meg sem próbálod, máris veszítettél.”

#magyar tumblr #idézet #magyar idézet #igazság #igaz #igyvan #ennyi #élet #ez ilyen #próbálkozol #ilyen az élet #veszteni #nyer #nyerni #bölcs #napi bölcs #bölcselet

[csacskamacskamocska]

Teljesen ugyanolyan hasonló

"Teljesen ugyanolyan hasonló", ezt egy barátnőm kishúga mondta egyszer, és onnan került be a családi szótárba minden olyan dologra, ami egyáltalán nem hasonlít egymásra, de érzelmileg egyformán fontos.

Logannal való barátságomban folyamatosan vannak sértődős jelenetek. Vagy éppen én bántódok meg (szerinte megsértődőm) vagy ő sértődik meg, ha kritizálom. Engem a szeretetlen megnyilvánulások bántanak, őt a feltételezett korlátok sértik. Mucikákkal meg folyton megy a nyers igazság egymás fejéreolvasása és ez inkább mélyíti a barátságot. Az is igaz, hogy ott is mennek a tapogatózások, hogy valami mennyire volt súlyos, a másik hogyan viselte a szembesítést, nincs-e baj. Anyám mellett pedig rengeteg "elnézés kérek" kártyát készítettem, amit mindenféle érzelem nélkül tudtam elővenni a szükséges pillanatban. Őt ugyanis nem érdekelte, hogy én mit érzek, csak az, hogy tudatosítsa, hogy rosszul viselkedtem. Maradt belőle. Belefér-e a barátságba a kritika? Jó kérdés. Állati nehéz úgy kritizálni, hogy a másik ember ne bántódjon meg. Nincs olyan, aki ne arra vágyna, hogy nagyszerűnek és tökéletesnek lássák. Saját magát meg mindenki tökéletesnek (csak meg nem értettnek) gondolja. Szerintem nincs kivétel. Az alacsony önértékelésűek sem kivételek, csak ők nem értik, hogy mások miért nem látják őket elég jónak olyannak, amilyenek. Ezért a kijelentésért a pszichológusok megfojtanának egy kanál vízben mert a patológiás esetekre persze ez nem igaz, de szerintem normál esetben önmagunk tökéletesnek látása egyszerűen kikerülhetetlen. Mindent azért csinálunk, mert adott pillanatban azt gondoljuk a legjobb/tökéletes megoldásnak. Vagyis pillanatonkét tökéletesnek gondoljuk magunkat. Visszanézve, főleg, ha megmutatják az alternatívákat amiket elszalasztottunk, akkor már nem. A kérdés, hogy miért is kritizál az ember adott pillanatban. Pláne egy barátot. Depláne kérés nélkül. (kérés: szerinted jól csinálom ezt?, Szerinted miért történik velem ez?) Aki kritizál, feltehetőleg nem azért teszi mert bántani akarja a másikat. Ő is csak ki akarja fejezni azt ami benne van. Persze, ha lenne körítés a kritika mellé, ha egyből tudnánk, hogy bár kritizáltak, de szeretnek, akkor nem sértődnénk meg. A nyitott kommunikáció a "te ilyen vagy" helyett azt ajánlja, hogy "amikor ezt csinálod, az bennem ilyen érzést kelt". Na jó, de ez feltételezi, hogy a másikat érdekli, hogy milyen érzést kelt a viselkedése, érdekli a visszajelzés. De mi van, ha nem? ha a nyitott kommunikációra a "te érzésed, te bajod, te ilyen olyan vagy" a reakció? (lehet elővenni egy "elnézést kérek" kártyát és szomorúan átadni) Ez is olyan amit a kapcsolatoknak maguknak kell meggyurmázni, hogy hogyan bírnak el a dologgal. De az biztos, hogy kurva sok energiát visz el mire két ember megtanulja egymást és nyilván azokba tesszük bele ezt az energiát akikről azt gondoljuk, hogy megéri. És ezzel a szép mondattal vége is lehetne, de nem. Mert a kritika, amin megbántódunk, az mindig megérint valamit a mélyben. Nem csak a tökéletességünk karcolódik meg, hanem beletalál valamibe. jó kérdés a mibe. Gyerekkori sérülésbe? Valamibe amiről azt gondoljuk, hogy jól csináljuk és bumm nem elég jó? Valamibe amivel azonosítjuk magunkat? Mibe fúródik bele a szilánk amikor megsértődünk? Rengeteg kritika mellett nevetve megyünk el. Fel se vesszük, rájátszunk, lazán visszavágunk, még a felszínt se éri el. És akkor egy kis semmi... mindent tarol. A bocsánatkérés nem gyógyítja azt meg.

#kritika #barátság #sértődés #bocsánatkérés #05-12

[relativrealitas]

Öt kiló

Miért nem érzem jól magam?

Miért szürke még mindig minden? Miért nem tudok fejemet hátravetve, jóízűen nevetni? Miért nem tudok lágyan mosolyogva épp és egész lenni? Miért? Miért kérdőjelezem meg legtöbbször önmagam létjogosultságát is? Miért van bennem az, hogy ez a bejegyzés is csak egy nagy nulla?

A mérlegre álltam és öt kilóval voltam több, mint három hónapja ilyenkor. Rendkívül meglepődtem. Világ életemben küzdöttem a súlyommal. Persze, nem olyan értelemben, ahogyan mások küzdenek.

Mert hogy én sovány vagyok. Mindig is az voltam. És emiatt is jó szarul éreztem magamat. De úgy mindig. Kaptam a jó sok kritikát, megjegyzést. Miért nem eszel rendesen? Akkor híznál úgyis! Ilyen nincs is! Válogatós vagy! Nem eszel eleget! Kórosan sovány vagy, ez egészségtelen. Rossz rád nézni. A gimnáziumi éveim alatt az iskolavédelmis tanítás után félrehívott beszélgetni. Nem vagyok én anorexiás? Esetleg bulimiás? Nem, nem vagyok. Igaz, van más egészségügyi problémám sajnos, születésemtől fogva, ami talán összefüggésbe hozható kóros vékonyságommal, de nem, anorexiás, vagy bulimiás, az nem vagyok. Ezt pontosan tudta az osztályfőnököm is, nem volt titkolva előle egyetlen orvosi papír sem. Mégsem szólt az iskolavédelmisnek, hogy megkíméljen engem ettől a kellemes, tanítás utáni programtól. Az iskolaorvos, a szokásos, év eleji rutinvizsgálaton mást sem tett csak szörnyülködött. Hogy élhetek én egyáltalán? Mi okozza ezt a szörnyű abnormalitást? Nincs igazság a világon, és minden romlott, ha magamfajta mutáns lények járhatnak és kelhetnek szabadon világunkban. Sírás fojtogatott, valahányszor csak arra gondoltam, én nem vagyok nőies, hiszen csontokkal csak a kutyák szeretnek játszani. A férfiaknak az igazi nő kell, akiken van mit fogni. Akik formásak. Akik kerekek.

Vitaminok. Fehérjés tömegnövelők, amiktől görcsöt kaptam és kilökte azonnal a szervezetem. Nyers tojások csusszantak le torkomon. Erőnléti edzéstervek. Olyan kalóriamennyiségek bevitele, amitől már bárki simán kétszáz kilósra hízott volna. Aztán elérkeztem, a menstruációs görcseim miatt a hormonális készítményekhez. Talán én vagyok és voltam az egyetlen olyan nő, aki örült annak a mellékhatásnak, mely szerint a hormonális gyógyszerektől meghízik az ember. Minimális hatás, ez sem olyan, mint a többi nő esetében. Igaz, valamit javított a dolgokon.

Mindeközben, azért dolgoztam belül is. Mert tudtam én, hogy kell a belső munka, az építkezés, hogy kintről rendben lehessen minden. Egészen szépen haladtam. Végre valóban jó irányba haladtak a dolgok, sokkal jobba, mint ami eddig volt.

Aztán persze jött egy vírus. Bezárt mindenkit. Megkérdőjelezett és felborított mindent. Csendes elvonulások korszaka vette kezdetét. És nálam ez tart még most is. Veszélyeztetett vagyok, elviekben. Gyakorlatban a saját életem sosem érdekelt igazán. Sokkal inkább éreztem a társadalmi, gazdasági nyomást, és érzem is a mellkasomban. Szorongat, ha rágondolok. Frusztrál a jövő homályos mivolta. 

A karantén első időszakában szomorúan vettem tudomásul, hogy nehezen összekuporgatott nőiségem három kilót veszített. Nem tudtam az okát. Nem értettem igazán. Aztán most, a mérlegre álltam és meglepődve tapasztaltam, hogy visszajött, amit elveszettnek hittem. És kaptam még mellé plusz két kilót bónuszban. Így lett ez kereken, szépen, öt kiló. Örülni akartam, hisz ott van most forma, ahol eddig nem volt. Valamelyest észre is vettem már ezeket a változásokat, ahogy finoman, megfigyeltem a tükrözött másomat. Mégis eddig számomra ismeretlen kérdések bukkantak fel a fejemben. Eddig sosem szedtem magamra ennyire rövid idő alatt ennyit. Miért? További kilókra számíthatok? Elhanyagoltam a testmozgást, amiatt lehet? Ezen változtatnom kell. Mostanában túl sok sütit kreáltam nekem tetsző receptek alapján. Ezt nem szabad. Este hat után talán már nem kéne ennem. És végképp nem kéne édességet ennem. Hiszen az rossz, az ellenségem.

Ez borzalmas. Nem akarom így érezni magamat. Nem akarok folytonos elégedetlenségben, önmagam ostorozásában élni! Nem, nem akarok!

Mikor arra gondolok, milyen lenne magam mögött hagyni ezeket a marcangoló hangokat, mintha egy olyan vidéket kutatnék, ami nem került még fel a térképre. Ismeretlen. Nem csak nekem. Minden nőnek. Sajnos. Itt tartunk. Nem vagyunk boldogok. Akármi is legyen. És én ezt nem akarom.

#karantén #hízás #fogyás #önkép #önbizalomhiány #női sors #öt kiló #étrend #édesség #bűnözés #senkisemolvassa #senkisemkövet #testmozgás #egészség #életmód #személyes #saját történet #harmónia #boldog élet #bűntudat

[algebraicvarietyshow]

Néhány megjegyzés a brit választásokról (1. rész)

Volt itt mindenféle magyarázat, és mint Nate Silver is megjegyezte, az ilyen nagy különbségű eredménynél igazából mindegyik igaz kicsit: sok kombinációnak együtt kell összejönnie ahhoz, hogy (legalábbis mandátumszámban) ilyen megsemmisítő legyen egy vereség (a munkáspárti oldalról nézve). De akkor pár szempont (logikai, nem pedig az eredmény alakításában a fontosság sorrendjében - de mindegyik játszik némi szerepet):

1. Strukturális okok: a nyugati demokráciák általános tapasztalata a szocdem, balközép pártok visszaszorulása régi bázisuk területén, a szavazók átvándorlása identitás-alapú jobboldali pártokhoz/mozgalmakhoz, és még tágabban nézve: a fő választási törésvonalakat láthatóan a lakóhely típusa és a iskolai végzettség szintje határozza meg (ez a kettő nyilván korrelál is egymással, de azért nem azonosak - hogy melyik a fontosabb, vagy mi az igazi magyarázó, erről vannak versengő elméletek, amikbe most nem mennék bele), nem pedig a korábbi vagyoni/osztályalapú. Erre rengeteg magyarázatot lehet találni a korábbi fogalmaink szerinti nagyipar leépülésétől a szakszervezetek gyengülésén át a bevándorlás következményeig, mindegyikben van némi igazság, és valószínűleg egyik se _a_ megoldás (pl. nem ez az első időszak, legalábbis Amerikában, amikor erősen növekszik a bevándorlás). De ez egy létező jelenség, és úgy néz ki, bármilyen stratégiával/taktikával próbálkoznak a balközép pártok, nem igazán lehet visszafordítani - ettől még lehet jobb és rosszabb módon alkalmazkodni hozzá, de csupán a jóléti állam ígérete és a balos populizmus, úgy tűnik, nem fogja legyőzni a jobboldali populizmust. Nagy-Britanniában ehhez még hozzájön a Brexit, mint egyik első számú ok a szavazásnál (bár voltak más említett okok is - lásd ez a poll: 36% említette pro- és 21% anti-Brexit oldalról, hogy ez egyike volt a három fő oknak a szavazatában, ez 57%, ami együtt a legnagyobb érték, de látszik azért, hogy nem kizárólagos ok, az NHS pl. 55%-kal jött). A Brexit azonban inkább következménye, mint oka ennek a megosztottságnak, a Brexit-szavazás ugyanis a brit sajátosságok mellett még jobban felszínre hozta ezeket a különbségeket, amik mindenhol megvannak. Nem nagyon lehet abban reménykedni, hogy ha a Brexit eltűnik mint issue (és ez amúgyis messze van, mert még rengeteg formában újra elő fog jönni egy formális kilépés után is), akkor a Munkáspárt egy csapásra visszaszerzi az elvesztett körzeteit.

2. A választási rendszer: mindenhol a nyugati világban, ahol FPTP rendszer van vagy legalábbis a mandátumok egy része egyéni körzetekben kerül ki osztása, hozzájön egy újabb dilemma az 1. ponthoz: ez a választási rendszer ugyanis nyilvánvalóan torzítóan hat az újfajta törésvonalak mellett. Amerikában egyes számítások szerint a demokratáknak akár 6-7 százalékos győzelem is kellett a popular vote-on ahhoz, hogy többségbe jussanak a képviselőházban (végül majdnem 9 lett), és jövőre könnyen előfordulhat, hogy Donald Trump sorban másodszor nyer elnökséget úgy, hogy amúgy ellenfelére több millióval többen szavaznak. Ezek részben a gerrymanderingek, illetve az elektori kollégium sajátosságaiból adódó dolgok, de igazából ha teljesen fair módon rajzolnák ezeket a térképeket, az is a kis kiterjedésű városi területeken hatalmas többségeket szerző, viszont a vidéken nem elég versenyképes politikai oldal ellen hatna. Ezt Amerikában self-sortingnak hívják, nyilván a 80-90 százalékos többségben megnyert városi körzetek máshol megbosszulják magukat, ahogy Kalifornia és New York államok is rengeteg “felesleges” demokrata szavazatot adnak elektori szempontból. [Az elektori kollégium persze kicsit máshogy működik, mint a FPTP rendszerek, és ha a következő demokrata jelölt szorosan átfordítja Texast - ami nem kizárt -, akkor hirtelen ez a téma máshogy kerül szóba.] Az UK-ban ez olyan formában jelent meg (amit többen idézgettek, mint Corbyn “óvatos stratégiáját” igazoló adat), hogy miközben a Brexit-népszavazás szoros, 52-48-as eredményt hozott, a parlamenti körzetek 63%-a kilépés párti volt. Tulajdonképpen a népszavazás a lehető legjobb terep volt az urbánus, EU-párti rétegnek, hiszen itt minden szavazat ugyanannyit ér, és ezt is elbukták. (Kapcsolódó dolog, és ez még a Corbyn-előtti időkre nyúlik vissza, hogy a Munkáspárt lábon lőtte magát azzal, hogy 2011-ben nem támogatta a választási rendszer reformját.) Sőt, a munkáspárti körzetek majdnem kétharmada is leave-re szavazott, ahogy gyakran megjegyzik. Ebből nem következik az, hogy a munkáspárti szavazók is kilépéspártiak, sőt: bár a kilépéspárti körzetekben kevésbé voltak EU-pártiak, mint mondjuk Londonban, de Nagy-Britannia minden régiójában magasan remain párti volt a munkáspárti szavazók többsége. Ez egy lehetetlen dilemmához vezetett: a párt szavazói a maradást akarják, de olyan körzetekkel rendelkeznek, ahol viszont kilépéspártiak - szóval nem állítom, hogy erre könnyű reagálni, de valószínűleg Corbyn nem mondok semmit határozottan válasza nem a legjobb volt.

3. A brit pártrendszer: Az előzőre még hozzárakódik, hogy valami érthetetlen okból, és Duverger “törvényének” némileg ellentmondó módon az UK a választási rendszere ellenére sem lett teljes kétpártrendszer. A regionális pártok léte persze nem meglepő, de nem arról van szó, hogy régiónként kétpártrendszer alakult volna ki: Skóciában olykor 3-4, míg Angliában is sokszor 3 párt verseng a szavazatokért nem teljes esélytelenül. Ennek az oka gondolom történelmi, máshogy működnek ezek a pártok, mint az amerikai republikánus és demokrata (amik olyan tág koalíciók, hogy az előválasztási rendszerrel együtt kevés kivétellel tulajdonképpen minden komoly szereplőt arra ösztönöznek, hogy a két párt valamelyikében akarjanak karriert), meg egyszerűen más a szerepük a pártoknak, lásd ezeket a választás éjszakai nyilvános eredményhirdetéseket, ami elég elképzelhetetlen lenne máshol. Mindenesetre miközben Amerikában a legtöbb választáson 95 százalék körül vagy afölött kap a két nagy párt, Nagy-Britanniában a 2017-es 82 már extrém magas volt. (Nem volt ez mindig így, a második világháború utáni első három évtizedben általában 90+-ot kaptak a toryk és a Labour együtt, de hogy utána pont mi történt, ehhez többet kéne tudni brit politikatörténetből.) Mindenesetre ez nem segítette most a Brexit-ellenes oldalt - a Brexit ügyében legalábbis új népszavazás mellett elköteleződő pártok (Libdem, Green, Labour) együtt valamivel 50% fölött kaptak, viszont főleg Londonban és környékén nyerhető helyeket buktak a koordináció hiánya miatt. Persze a koordinációnál az átszavazás sose automatikus stb., de 2019-re még a magyar ellenzéki szereplők is megtanulták, hogy bizonyos esetekben nincs nagyon más megoldás. Az előző pontokban említett strukturális okok miatt ez nem lett volna csodafegyver: egy számolás szerint  328 körzetben akkor is a Brexit-párti erők nyernek, ha a Libdem/Lab/Green szavazatok összeadódnak, ami mutatja megint csak a szavazók nem megfelelő földrajzi elosztását, de egy ilyen szűk többség azért kicsit máshogy hatott volna, mint ez a nyolcvanfős többség, amit Johnson végülis megszerzett.

Mivel ez hosszúra nyúlik, ezért most szünet jön, de lesz még folytatás!

[bajnokokreggelije-blog]

Augusztus 31, a Nulladik nap

Egy évre tervezek.

Az iskolai évhez fogok igazodni és ezt a naplót szeptember 1-én kezdem el vezetni.

A történet maga az élet, de a neveket azért kicserélem.

2020-at írunk. Mikor éjfélkor elpukkant a pezsgő még gyanútlanul tekintettünk erre az évre. Én akkor a hónap végét vártam, hogy elutazzak Londonba Eviehez. A hírekben már akkor is lehetett olvasni egy járványról, ami - bár ezt akkor még hittük is, nem is - átterjedhet Európára. Becsomagoltam a szép új bőröndömbe, picit átgondoltam az útitervemet és január 31-én felszálltam egy Londonba tartó járatra. A reptéren minden sornak a végére álltam és a repülőgépre is utolsónak szálltam fel. Eldöntöttem, hogy most lemondok az Itsuról - pedig annak Evievel már hagyományt teremtettünk - máshol sem eszem nyers halat, sushit és mindenhol igyekszem majd kerülni a tömeget. Eviet picit letaglóztam amikor a St. Pancrasről hazafelé ő a bőröndömet vonszolta én pedig előadtam neki az elképzelésemet a szükséges óvintézkedésekről és arról, hogy mi várhat ránk a következő hónapokban. Szegény még ki sem heverte hogy előző nyáron kitörtem a lábam, három hónapig mankóztam, aztán októberben megműtötték a térdem, hogy több hónap intenzív és fájdalmas rehabilitáció után többé-kevésbé visszatérjek a normális életemhez, mielőtt májusban ismét a kés alá fekszem. Január végén alig vártuk, hogy viszontlássuk egymást, összeölelkezzünk és a Londonban töltött napok minden percét kihasználtuk, hogy testben és lélekben közel legyünk egymáshoz. Kipihenten, vidáman érkeztem haza. Néhány nap múlva azonban rádöbbentem mennyire vágyom vissza. Mindig nehéz elszakadni Evietől, de idén ez más volt. A terápiában eltöltött tavalyi év nyilván átkattintott ezt-azt az agyamban. Február közepén bejelentettem itthon, hogy szeretnék kétlaki életet élni. Másképp ugyanis nem tudom garantálni magamnak a szükséges énidőt. Beletelt néhány napba mire komolyan vettek. De az az igazság, hogy én nagyon komolyan elkezdtem tervezgetni a jövőmet, a változásokat. Egy hónapba sem telt mire rájöttem, hogy a szabad élet elúszott. Még mielőtt a város legtöbb lakója felfogta volna, én meghallottam a kalitka ajtajának nyikorgását, aztán tehetetlenül néztem végig ahogy ránk csukódik.

Március 12-én megálltam az iskolával szemben, vártam, hogy Pan felbukkanjon, közben végiggondoltam hogyan fogalmazzam meg a mondandómat, hogy ne ijesszem meg a szükségesnél jobban. Mikor beült a kocsiba megkértem, hogy gondolja végig milyen holmijai vannak a suliban, amikre a következő hetekben szüksége lehet, vagy csak sajnálná otthagyni ha hosszabb ideig nem jöhet érte. Értetlenül nézett rám, kicsit talán bosszankodott is, de végül visszament és összeszedte a cuccait. Csütörtökön és pénteken orvosi igazolással itthon maradt, pénteken délután elmentem Daveért a munkahelyére. Egy nagy szatyorral a kezében hagyta el az épületet. Akkor mi már tudtuk, hogy hétfőn reggel senki nem megy sehova. Megterveztem a bevásárlást, beszereztük amire a következő hetekben szükségünk lehet, talán még többet is.

Vasárnap pedig hivatalosan is bejelentették a vészhelyzetet, kezdetét vette a bezártság.

A hétköznapi bosszúságoktól eltekintve mi hárman jól vagyunk egymással. Egy kellemes méretű társasházi lakásban élünk, az agglomerációban, egy akkora városban, ami még elég kicsit ahhoz, hogy nyugis legyen, de már elég nagy, hogy biztosítson mindent, ami a kényelmes élethez szükséges. Jól felszerelt háztartást viszek, szinte mindenhez van egy-egy gépem. Dave tudja, hogy egy férfinak is be kell segítenie a háztartásban ha nem keres annyi pénzt amivel meggyőzheti a nőjét, hogy ne dolgozzon. Kedve viszont nincs hozzá. Dave jó ember és szeret engem, ezért tennie kell valamit ezzel az ellentmondásos helyzettel. Ő a háztartási gép vásárlásban látja a megoldást. Én pedig szeretem a jó gépeket és a gépek is szeretnek engem. Az önkéntes karantén első heteiben nagy élvezettel sütöttem-főztem, rendezgetettem az éléskamránkat és mindenfélét a lakásban, próbálgattam a kovászolást, palántákat, fűszernövényeket vettem és ültettem és közben azon járt a fejem mit kezdjek egy olyan helyzettel, ami nemcsak az én képességeimet haladja meg, de nincs élő ember a Földön, aki már átélt volna hasonlót.

Az tetszett, hogy mindannyian otthon vagyunk, meg az is, hogy több figyelem jut egymásra, de voltak napok amikor feszült voltam a bizonytalanságtól és a kontrolvesztettségtől. Mert nem volt tervem egy ilyen helyzetre. Pedig nekem mindig van tervem, A, B és néha még C is.

Davet lekötötte, hogy berendezkedjen az itthoni munkára. Örültem, hogy két éve megvettem neki álmai monitorját, meg hogy hazahozta a majdnem hibátlan irodai székét, amit a cég leselejtezett. Pan rendet csinált a szobájában és rájött, hogy neki is mindene megvan az itthoni tanuláshoz. Nekem pedig végre megcsináltuk az irodasarkot a hálószobában, amit évekkel ezelőtt kitaláltam és minden rendelkezésre is állt a kivitelezéséhez.

Reggel együtt keltünk, hétkor reggeliztünk, egykor ebédeltünk, a kettő között mindenki a saját asztalánál tanult vagy dolgozott. Ezt az idillt kezdetben délelőtt tizenegykor megtörtük, hogy meghallgassuk az Operatív Törzs aznapi előadását, aztán néhány hét alatt a nyunyókák varázsa megkopott, a kezdeti nehézségek már nem adtak felmentést a munka és a tanulás alól, maradtak ugyan zavaró tényezők, de mindenki tette a dolgát ahogy tudta. A húsvét jól telt, talán nem szép dolog, hogy ezt mondom, de nem hiányozott a családi összejövetelek semmitmondó egyhangúsága. Lecsúsztam a lépcsőn, megsérült a műtött lábam, nagyjából hat hét alatt jött helyre, ezért elmaradtak a délutáni sétáink. Pan meglepetés szülinapot szervezett Davenek, a barátai videóüzenetben köszöntötték fel és házi pasticciotiból csináltunk neki szülinapi tortát.

Pan szeret itthon lenni, de az nem jött be neki, hogy az iskolábájárás azt jelenti, hogy az ágyától két métert sétál, majd leül egy monitor elé. Mikor június közepén véget ért az iskolaév mindannyian megkönnyebbültünk kicsit. Nyáron sikerült kialakítanunk végre a medence helyet a teraszon, majd július közepén megérkezett a medence is. Erre szinte napra pontosan egy évet vártunk és ezen a nyáron ez a medence volt hivatott pótolni számunkra a nyaralást. Kialakítottunk egy kellemes sarkot a teraszon ahol tudunk vendégeket fogadni, mert abból amiket összeolvastam úgy gondoltam a szabadban minimális a fertőzésveszély. Evie lánya néhány hónapig itt lakott a közelünkben, így ha jó volt az idő és nem fáradt el nagyon a munkahelyen átjött. Néha más barátaink is. Ezek klassz napok voltak. Augusztus elején Evie is hazajött, de akkor már nem ölelkezhettünk. Az autoimmun betegségem miatt nekem fokozottan vigyáznom kell magamra, meg másoknak is rám. Ezt Evie nagyon komolyan vette.

Márciusban kialakítottuk a mi kis saját eljárásrendünket, a távolságtartás, vásárlás, fertőtlenítés és egyéb óvintézkedések tekintetében. Azóta is csiszolgatjuk. Amikor kitört a nagybetűs nyár, kinyitottak az éttermek, szállodák, mozik, strandok, fagyizók és megindultak a népek, hogy kifüstöljék magukból a karantén alatt felgyűlt feszkót, elküldjék a gyerekeket nagyihoz, táborba, vagy bárhova csak ne legyen már otthon, megkönnyebbülten értesüljenek a hírekből az Operatív Törzs utolsó részének megindító pillanatairól - mert addigra már senki sem nézte -, a morzsákkal együtt kiszórják a táskájukból a kézfertőtlenítőt, hogy aztán elfelejtetsék visszatenni, mint Pistike az ellenőrzőt a Mikulás előtti héten és szétszélednek minden irányba, amit csak a költségvetésük megengedett mi még mindig tartottuk magunkat a Szent Eljárasrendhez.

Egyébként már unjuk, egyébként észrevesszük amikor megmosolyognak, egyébként én különösen nehezen bírok magammal, mert Pan szerint ha engem valaki elhív egy holnapi buliba én már ma este megyek, ő meg a nyáron majdnem átalakult vámpírrá. Délután kettőig ki sem nyílt a szobája ajtaja, aztán éjfél körül azt se tudtuk hogy sunnyogjunk el Daveel lefeküdni, mert Pan addigra érte el az üzemi hőfokot és a vérünket szívta, hogy milyen mi nyámnyilák vagyunk, hogy nem sorizunk, dumcsizunk, társasozunk vagy nem segítünk valami ötezer darabos puzzle kirakásában. Elmaradtak a családi reggelik, a családi ebédek, a közös főzés, a teraszon grillezés, a séta, a nagy lakásszépítő tervek, az éléskamrába meg beköltözött az egér és összeszart mindent.

Én néha azért elszöktem itthonról egy másik barátnőmhöz, aki szerencsére nagyjából annyira józanul tudta olvasni a rémisztő híreket, mint én, és nagyjából ugyanannyira csapta ki nála a biztosítékot a maszktalan víruspartizánok korzózása, vigéckedése mint nálam. A kimenős esték után hazaérve kattant a zár és fejemben a felismerés, hogy másnap reggel ismét indul a műszak, felveszem a kényelmes papucsot meg az óvó nénis mosolyomat és etetem, öltöztetem, megbékítem, vigasztalom, szórakoztatom az én két lusta, unatkozó, nyafogó lakli tinédzseremet.

Augusztus elején ránéztem mit tudunk az iskolakezdésről. Aztán a biztonság kedvéért meg is kérdeztem olyanokat, akik ilyen helyen dolgoznak, hogy ők mit tudnak és megbizonyosadtam róla, hogy senki semmit. Akkor már józanul gondolkodva kirajzolódott előttem a szeptember elsején induló élőalanyos emberkísérlet képe, ezért kérelmeztem Pan számára az egyéni tanrendet.

Bár a hivatalos papír még nem érkezett meg, de Pan megkapta az engedélyt. Ma eldőlt, hogy Davenek heti két napot kell majd bejárnia az irodába, maszkban. Én továbbra is itthonról dolgozom, bár lesznek alkalmak amikor maszkban és távolságtartás mellett felkeresek majd ügyfelet, bankot, ilyen-olyan hivatali helységeket, hogy az üvegszálon átüthetetlen ügyekre is találjak valami megoldást.

Tekerjük a mókuskereket, nekimegyünk a második gimis évnek, visszahozunk az edzésből-kultúrából-barátságokból amit tudunk, etejük a kovászt és megpróbálunk annyit megőrizni a józan eszünkből, amennyit lehetséges.

Holnap elstartolunk!

[mindennapraegyvers-projekt]

Vörösmarty Mihály - Gondolatok a könyvtárban (részlet)

És mégis - mégis fáradozni kell.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Egy új irány tör át a lelkeken:

A nyers fajokba tisztább érzeményt

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Testvérim vannak, számos milliók;

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

#vörösmarty #gondolatok #a #könyvtárban #magyar vers #magyar költő #mindennapraegyvers #ars poetica

[fiatalkoriszennyezodesek]

Neked mindig fáj, ha kicsit nyers vagyok. De te is tudod, hogy nem azzal van a baj, hanem az igazsággal.

#mypost #igazság #őszinteség #őszinte #nyers #élet

[ka-steve]

ep-teóriák

 - Nem éri meg túlértékelni az eredményeket. Az EP-t gyakran (bár remélhetőleg egyre kevésbé) amolyan “közönségdíj”-ként is használják a választók - vagy nem. A UKIP 5 éve is a legnagyobb angol EP frakció lett, aztán 1 képviselőt tudott a parlamentbe küldeni az ogy-n. Le Pen viszont 5 éve több szavazatot kapott az EP-n mint most és ezt parlamenti képviselői helyekre is tudta váltani. Szóval ez az eredmény a nagyot nyerő és a nagyot vesztő ellenzéki pártoknál is bármit jelenthet.

 - Az egyik dolog, ami viszonylag jól korrelál az EP eredményekkel az az, hogy melyik pártnak van karakteres mondása konkrétan arról, hogy milyen Európát akar. A szocikról én sem tudnám megmondani, szóval nem látom, hogy kit miért lelkesített volna ez az urnákhoz. Az LMP-nél őszintén szólva azt sem tudnám megmondani, hogy náluk most épp pro-eu, balos-eu-kritikus vagy jobbos-eu-kritikus blokk volt éppen hatalmon (csak hasraütve tippelem, hogy az utóbbi), szóval megértem, hogy a szavazóiknak sem volt létkérdés ennek a támogatása. A Jobbik pedig szintén épp az anti-eu és a pro-eu szék között van a földön, a szavazóik azt sem feltétlenül tudják, hogy ők most a Fideszhez képest jobbrább vagy balrább vannak, így nehéz. Ezzel szemben a DK alapítása óta az Európai Egyesült Államok koncepciójával kampányol, míg a Momentum egyértelműen Orbán pro-eu macronista ellenfeleként pozícionálta magát. A Fidesz meg ugye továbbra is az ő alternatív világában létező “bevándorláspárti” erők elleni küzdelem aktuális csatájává tette a választást. És akinek volt mondása, az viszonylag jól szerepelt, akinek nem, az nem.

 - A másik dolog pedig, és ez nekem elég érdekes, az a pártszervezet léte, ami eléggé korrelál az eredményekkel. Az MSZP ugye anno rendelkezett káderhálózattal, de az rég megszűnt. A Jobbiknak ott volt félnackó hátországa, amit levakartak magukról (és az átment a Hazánkhoz, aminek nem volt ideje ezzel kezdeni valamit), helyette nincs más. Az LMP és a PM pedig pár helyi kezdeményezéstől eltekintve soha nem építettek ki maguknak országos aktivista hálózatot, ami aktivista gyökerű pártoktól mindig is furcsának tartottam, de ez van. Ezzel szemben azt jól tudjuk, hogy a Fidesz sikerének egyik szükséges feltétele az eleje óta a jól szervezett mobilizálás, amihez az összes ogy képviselőt, önkormányzati képviselőt, polgármestert, pártalkalmazottat, önkéntest, kubatov-listát stb felhasználnak. Emellett a DK-ról tudjuk, hogy rendelkezik egy ha ehhez nem is mérhető, de azért jól felépített, kulturálisan is megcsapatépített hálózattal, akik gyakran akár fanatikus eltökéltséggel képesek Feri (és most Klári) ügyét tolni. A Momentum pedig szándékosan 2 évig semmi mást nem csinált, mint csapatépített, bázist szervezett, és onnan indult neki előbb az országos politikának az aktiválható önkénteseket bevonó népszavazási aláírásgyűjtéssel, majd a párttá alakulással, 1 éves pártként 3%-ot elérve az ogy-n, majd 2 éves pártként 9,9%-ot az EP-n. És ez részemről némi wishful thinking is, mert én remélem, hogy ez a korreláció tényleg okozati. Szerintem ugyanis képviseleti demokráciában kellene, hogy legyen aktív kapcsolat a pártok és a választók között, és ha ez bebizonyosodik, hogy így van, akkor a korábban minden oldali pártok által űzött “mi elmondjuk a sajtóban, hogy mit gondolunk, a választók pedig a választásokon szavaznak és kész” féle stratégia végre kénytelen lesz kipusztulni, és ennél közvetlenebb kapcsolat lesz a szereplők között. Persze ez még mindig lehet egyirányú agymosás, de akkor már egyes pártoknál lehetne valami értelmesebb bázisépítő kapcsolatteremtés, ami elvileg ugye a demokráciának az ő lényege kéne legyen.

 - A pártok között anekdotikus sztorik alapján jóval nagyobb az átjárás a politikában kevésbé involvált szavazók számára, mint azt mi politika-geekek gondolnánk. Konkrét nyugdíjas példa rokonságból a néni, aki mindig is szocikra szavazott. Aztán a szocik kettéváltak, szóval azóta általában a szocikra, de ha épp úgy jött ki, akkor a Gyurcsányékra is szívesen. Most meg épp indult a Klári, aki nagyon szimpatikus, szóval akkor rá. A lényeg, hogy a két nagyon különböző karakterű, üzenetű és stílusú párt a szemében szinte kb egy társaság két feleként él, aminél szinte mindegy, melyikre szavaz, szóval egy kis különbség (mint most a Klári), nagyon erős átszavazást tud generálni. És hasonló a helyzet a “lehet más” pártoknál is. 6-8 éve az apolitikus szavazók azon rétege, akik valami újat, eddig nem sok kínos szituval rendelkező pártot akartak, az LMP-re szavaztak. Mostanra ugyanők ugyanoda biztos nem szavaznának. Részben ugyanezen emberek, részben a hozzájuk hasonló újonan szavazóként felbukkanó emberek számára most a Momentum teljesíti pontosan ezt az igényt, függetlenül attól, hogy a konkrét politikai álláspontok terén teljesen mást mondanak. Ezt a logikát erősítheti, hogy a szimpatikus arcok mozgása is nagyjából egybeesik a szavazók mozgásával. A DK-nál csak annyi történt, hogy hátralépett Gyurcsány és előre Dobrev Klára, ami az MSZP-hez képest, ahol senki húzóarc nem volt, kétszeres változás is lehetett a választók elszívásában. Az LMP->Momentum viszonylatban pedig elég konkrét jelenség volt, hogy nem csak a “fiatal szimpatikus arcok” kategóriában nyert simán a Momentum, de az Széll Bernadett, az LMP egykori társelnöke is nekik kampányolt.

 - Ha ezek szerint kategorizáljuk a pártokat, akkor igaziból nincsenek is olyan nagy változások a pártpreferenciákban, hiszen valójában a végeredmény az lett (viszonyítva a 2018-as ogy-hez), hogy: Fidesz 52% (+3%), régi szocdem pártok 23% (+6%), alternatív pártok (Mm, LMP, MKKP) 15% (+3%), nemzeti radikálisok (Jobbik, Mi Hazánk) 10% (-9%). Ebben a keretezésben nagy meglepetés nincs, a Jobbikok ideiglenes összeesésben vannak, ezért relatíve minden más pártcsoport erősödött, de ez valszeg inkább csak annyi, hogy az eddigi jobbikos szavazók otthon maradtak, mintsem hogy valós szétoszlás lenne. Ha vesszük a 3 nagyobb pártkategóriára leadott szavazatokat és ezeken belül nézzük meg a kategóriákra eső arányokat (azaz hogy a fideszre, szocdemekre és alterekre leadott szavazatok hány százaléka jutott melyik blokkra most, és hogy változott ez 2018 ugyanezen arányaihoz képest), akkor Fidesz 58,2% (-4% 62,2%-ról), szocdemek 25,4% (+3,5% 21,9%-ról), alterek 16,4% (+0,4%, 16%-ról). Azaz ezen kategóriák szerint a Jobbik összeesésétől függetlenítve az adatokat csak annyi történt, hogy a fidesz kicsit gyengült, a szocdemek kicsit erősödtek, és a “földrengésszerű”-nek tűnő változások csak ezen kategóriákon belüli átszavazások voltak.

 - A jobbos-nemjobbos és ellenzék-kormány viszonylatban csak választás kérdése, hogy az ember milyen eredményt akar látni. Ha jobbosokra (Fidesz, Jobbik, Mi Hazánk) és nemjobbosokra (mindenki más) osztjuk a szavazatokat, akkor a jobbosok eredménye 62% (-6% 68%-ról), míg a nemjobbosoké 38% (+6% 32%-ról). Ha fideszre és ellenzékre (minden párt, ami nem a fidesz) osztjuk, akkor persze a Fidesz 52% (+3% 49%-ról) és ellenzék 48% (-3% 51%-ról). 

 - Magyar jellegzetesség, hogy széljobbos pártunk az 3 is van, de újbalos az egy se, és a jelek szerint épp életben lévő zöld se, szóval konkrétan 0 képviselőt küldünk az European Green Partyba és a Party of the European Leftbe. Konkrétan Hollandia több magyar újbalos képviselővel rendelkezik, mint Magyarország.

 - Szintén magyar jellegzetesség, hogy immáron a Fidesz sorban a 6. választásán ér el 45%-os vagy annál jobb eredményt. (Az elmúlt két önkormányzatin kb bárhogy számolhatunk százalékot, messze fölötte vannak.) Ezt ők minden alkalommal a saját demokratikus felhatalmazásuk jeleként reklámozzák, és ebben van is egy fél igazság, hiszen tényleg szavaztak rájuk emberek. De közben azért az is van, hogy én a modern kori demokráciák és látszatdemokráciák történelméből nem tudnék olyan példát mondani, ahol ez valós demokráciával előfordult, ezzel ellenben látszatdemokráciáknak ez elég gyakori jellegzetessége, és idővel azért ez mindenkinek eléggé szembeszökő lesz.

 - Viszont mindez valójában nem oszt, nem szoroz a nemzetközi színtéren. Viktor ugyan nem némi óvatossággal nem égetett föl maga mögött minden hidat az elmúlt hónapokban, de azért elég egyértelműen arra épített, hogy a euszkeptikusok előretörése olyan helyzetbe fogja őt hozni, hogy vagy az EPP mindent kénytelen lenyelni neki a maradásért cserébe, vagy egy szupererős euszkeptikus frakció hangosembere lehet. Ehhez képest az EPP+SD-nek biztosan nem lesz önmagában többsége, szóval nem kell ragaszkodjanak Viktorhoz. Szükségük lesz viszont a liberálisokra vagy a zöldekre, amelyek mindketten előre kijelentették, hogy a Fideszhez hasonló pártokat is tartalmazó koalícióban ők biztosan nem lesznek benne. Szóval Viktor körül az EPP-ben fogy a levegő, ha bent akar maradni, akkor nagyon keményen le kell mennie kutyába. De közben nem lett egy hatalmas “bevándorlásellenes” forradalom sem. Ugyan EPP és az SD is 5-5%-ot vesztettek a jelenlegi számítások szerint, de az elveszett helyek szétoszlanak az összes többi pártcsalád között, amiből a European Conservatives and Reformists (pl lengyel kormánypárt) nyer 4%-ot, a Europe of Freedom and Direct Democracy Group  (pl UK Brexit Party, olasz Five Star) 2%-ot, a többiek ennél kevesebbet, így a Europe of Nations and Freedom (pl olasz Liga, francia NF) sem robbantott összeségében, szóval nem nagyon van kivel közösen szétverni az EU-t. (Még van kb 4%-nyi képviselő, akikről nem feltétlenül tudni, hogy hova fog ülni, és több országban még csak becslések az eredmények, de nagyságrendileg elvileg nem fognak változni ezek a számok.) Persze az ország nemfideszes fele számára nem nagyon van jó forgatókönyv, hiszen nézőpont kérdése, hogy az ország azzal jár-e rosszabbul, ha az EPP hagyja hogy szétlopjanak és szétbarmoljanak mindent továbbra is, vagy ha átkerülnek valami széljobbos frakcióba és akkor minden kontroll nélkül brutálkodhatnak, miközben az ország teljesen perifériára szorul...

Mindezen elmélkedések persze némi kritikával kezelendők, elvégre egy olyan embertől származnak, aki leszavazott Jávor Bence kedvéért (aki az egyetlen olyan esélyes, ámde bizonytalan helyen álló képviselő-jelölt volt, aki eddig is bent volt az EP-ben, rohadt jó munkát végzett, és szégyennek gondoltam volna, ha pont egy ilyen ember nem maradhatna) az MSZP-P listára, szóval a napokban az MSZP választmánya fogja megmondani neki, hogy Újhelyit vagy Szanyit szavazta be az EP-be...

#ep #2019 #választás

[yo-newsociety]

Álszent titkárok, barátok és testvérek, muszáj tönkre tennetek mindent? Mintha a világ új volna? Mintha ez lenne az első reggel? Mintha még mindig hajnal lenne? Az az igazság tisztelt titkárok, hogy ami már tönkrement, ami a legfőbb csalódásunk, az a szabadságunk. Nem lehet vesztenivalód, ha szívből és lélekből akarsz szeretni. A legszédítőbb magasságokba kell emelkedned, hogy fejest merj ugrani. El kell viselned a birodalmak bukását és a legnagyobb viharokat, hogy együtt legyetek abban a pillanatban. Élned kellett, veszítened kellett, újra és újra, hogy győzedelmeskedni tudj. A szerelem semmi, amikor új, nyers és tiszta. A vihar előtti szerelem nem egy döntés, hanem egy elhatározás. Amikor az esemény, baleset vagy lehetőség bekövetkezik, legyél ott! Állva. Találd meg a szót, tettet vagy nézést! Igen, szerelmem, abban a pillanatban bízz bennem! Nem tűnök el. Abban a percben én ott leszek. És így hát megjósolom, hogy mi fogunk győzedelmeskedni.

Mon roi

[aranysziv]

persze nem mindegy, hogy kinek mi a száma. mert lehet a miénk a nyolcas, ami fektetve végtelen, de mi sem élünk örökké. ezek a pillanatok mégis olyanok, a mieink, én meg ő, a mi, ami mondatba foglalva is új nekem, és még mindig csak szokom. egyszer csak azon kapom magam, hogy azt mondom mi, de nem kérdőszónak, hanem mert rólunk van szó, rólam és róla. de ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy ez majd mind megtörténik, biztos, hogy kinevetem.

mert készített nekem omlettet meg jegeskávét, és már meg sem kérdezi, hogy hogy szeretem, mert tudja. és én csak ülök bárgyún, álmosan az asztalnál, és nézem őt, és szívem szerint zokognék az örömtől, de teljesen lebénultam. nézem, és minden új értelmet nyer, hogy ő most ott áll a pult másik oldalán, én meg itt ülök vele szemben, és ez most létezik, mi most itt vagyunk, és megtörténik. mint ahogy volt az éjszaka is, a kedves szavak, amikor a legszemélyesebb pillanatban mondta, hogy hiányoztam neki, és érzem az őszinteségét, mert a szívembe vág, elér hozzám és leterít azonnal. kezdi ismerni a titkaimat, mert a legfurább pillanatokban mondom el neki, amit nem is ért, de mindig jól fogadja. én is leterítem őt a szívem sötétségével, és azon gondolkozik, hogy hogyan tudom mindezt magamban tartani, hordozni, és nem megosztani senkivel. kérdezni nem mer, de mindig ölel, és ezek jobbak is, mint a kérdések, mert elveszni a karjaiban olyan, mint amikor karácsonykor ehetek a kedvenc süteményemből. és előző nap rám adja a pólóját, hogy abban aludjak, a pulcsiját, mert reggel fáztam, de végül az ingjében megyek haza, a kedvencemben, mert azt mondta, hogy ott a szekrény, válasszak nyugodtan, és azt választom, amelyik úgy tetszett rajta még pár hete, és hiába kérdezem, hogy nem baj-e, vállat von, hogy miért lenne baj, aztán megigazítja a gallérját, mert kigombolva jobban áll, legalábbis azt mondja, de hiszek neki. és abban megyek haza, otthon a tükörben nézem magam, és eszembe jut, mikor a randi előtt is nézegettem magam, és ő mögém állt, felcsúsztatta a harisnyán a szoknya alá a kezét és megcsókolta a nyakamat, és olyan jól mutattunk. küldtem egy képet a barátnőimnek, az ingben, és azt mondják, hogy kiemeli a szememet, és szerintem is, de neki ezerszer jobban áll. érzem rajta az illatát, nem is akarom kimosni. olyan jó, hogy létezik. most ott van a székem támláján, mert szeretek ránézni.

az édesanyja kérdezi rólam, név szerint, és ő meg azt mondja lazán "éppen fogat mos", mert ezek ilyen normális dolgok. én meg csak nevetek, és kérdezem, hogy tényleg ezt mondta-e, de ezt mondta, miért mondott volna mást, hiszen ez volt az igazság, a fürdőszobában voltam. persze, tudom - mondom, aztán a szó a torkomon akad, mert igaz is, miért kellett volna mást mondania, én sem igazán értem magamat. de mindegy is. azt is mondta, hogy én állandóan csicsergek, és én csak nevetek ezen azóta is, mert amit ő még akkor nem tudott, hogy az én anyám is állandóan két becenéven szólít és ebből az egyik a zizi, ami szerintem önmagában is sokatmondó, a másik meg a csicseri, mert ha már régen hívtam őt telefonon, akkor mindig így keres: rég hallottam a csicsergős hangod, mi van veled? és amikor most is kérdezte, akartam neki mondani, hogy a világom teljesen felborult, hogy belépett egy férfi az ajtón, aki olyan részeimen csókol, ahol azelőtt senki, vagy csak talán a nap, de az ilyet hogy közli mégis egy ember telefonon? inkább csak hallgatok, de ő érzi, mindenki érzi, néha kérdezik is, meg mondják, hogy milyen más vagyok. de jó értelemben, mert kivirultam, és az arcom vékonyabb, látszik, hogy fogytam, és én is egy szinten könnyebbnek érzem magam, bár még megvannak a rossz rutinjaim is sajnos. szerintem, ha rajta múlna, agyon ütne, amikor ilyet mondok lefekvésnél: most gondoltam bele, és már több mint 24 órája nem aludtam egy percet sem, és amikor felkeltünk és eszünk, akkor meg hogy több mint 24 órája nem ettem. amikor én moziba voltam, és ő áthívta a többieket magához közben, nekik is elmondta ezt a két esetet, hogy aggódik, aztán a barátaim nekem szóltak, hogy ne hozzam rá a frászt, és a többiekre sem. mondtam, hogy nem fogom, de aztán a következő este, amikor felálltam a kanapéról, annyira megszédültem, hogy ő fogott meg, és másnap kikapcsoltatta az ébresztőmet, és az övét is, hogy most addig alszunk, ameddig bírunk, mert szüksége van rá a szervezetemnek, és utána meg ha felkeltünk, elvisz enni. és így is volt. közben simogatta a térdemet az asztal alatt, és arra gondoltam két falat közben, hogy tulajdonképpen ő az első férfi az egész életemben, aki nem lehúz, hanem feltölt. persze, csínján kell bánni az ilyen kijelentésekkel, hiszen még ez is megfordulhat, de őszintén, a többi erre sem vette a fáradtságot, szóval jelen körülmények között ez a kijelentés bizony helytálló.

de még mindig nem tudom elhinni. a hajam is már jóval hosszabb, mint azelőtt, de néha még mindig csak hullámos, mert akkor vagyok igazán elememben, és azt mondja: season of the witch. igen. de ha belenéz a szemembe, mindent elfelejtek. annyira, annyira, annyira.

[burningphoenixbird]

Változások

Én most éppen égek a tűzben, és hamarosan újjászületek...

Olyan sok minden kavarog bennem. Új élet vár rám, hamarosan elköltözöm a városból, amely 7 évig lakóhelyet biztosított nekem, és amelyet soha nem tudtam igazán megszokni. Nem gyászolom, de nem is tudom még pontosan, mit kaptam tőle, mit adott nekem, milyen útravalókkal fogok elindulni az új környezetbe. Minden örvénylik most, kavarog és utat keres a kitörésre.

Január első napjaiban 10 év után elkezdtem újra aktívan sportolni. Futok. Helyesebben, próbálkozom vele. Millió kérdés kavarog bennem az edzésekről, mit és hogyan kellene csinálnom, egyelőre próbálom egyedül megválaszolni őket, és keresem a csiszolt gyémántokat az internet bugyraiban. Jól akarom csinálni, fejlődni akarok, versenyezni akarok, erősödni akarok. Mellette erősítek is, a kettlebell lett az új szenvedélyem, kölcsönösen izzasztjuk egymást a nyári melegben. Talán túltolom, de annyira jól esik!

Az egészséges táplálkozás régóta foglalkoztat, és megdöbbentő a sok elmélet, hit, amely körülveszi ezt a témát: csak zöldség és gyümölcs, csak nyers zöldség és gyümölcs, csak hús, zéró glutén, IR diéta, vegetarianizmus, veganizmus - szinte végtelen a lista. Mindegyiket szakemberek, tudósok tucatjai támasztják alá és cáfolják meg. Hol hát az igazság? Én, mint laikus, le kell tennem a hitem valamelyik szekta mellett, és követnem? 

Minimalista törekvések. Jó ideje figyelem, követem, és már lépéseket is tettem a saját házam táján. A család még bizonytalanul toporog körülöttem, amikor erre vagy arra azt mondom, nincs rá szükségünk, ajándékozzuk el, vagy ne vegyük meg, akkor sem, ha mindenkinek van. A minimalista életszemléletet nekem nem kellett elsajátítanom, azaz csak részben. Sejtszinten belém égett a gyerekkoromban. Csak látszatra volt meg mindenünk, nekünk, gyerekeknek, és a szüleimnek sokat kellett gürizni azért, hogy ezt is előteremtsék. Később, amikor elég idős lettem, az is világossá vált, hogy ez csak a látszat, és milyen erőfeszítés bújik meg mögötte. Sokáig jártam gyűlölettel a mástól megörökölt, fosszínű téli kabátomban iskolába, amikor másnak szép színes cuccai voltak. Nekem pedig használt vacakok. De belém égett a mértékletesség, a józan ésszel történő fogyasztás. Vittem magammal, hoztam ide is. És gyakoroltam, nap mint nap. Zsigerből. És hülyén éreztem magam a környezetemben, mert rájuk minden jellemző, csak a minimalizmus nem. Aztán egy napon belefutottam egy ezzel foglalkozó cikkbe, majd egy dokumentumfilmbe. És felkiáltottam: jééé, ez én vagyok, ennek neve is van!

Változunk, változik, formálódik a szemléletmódunk. Én most éppen égek a tűzben, és hamarosan újjászületek!

#életmód #változás #magyar tumblr #magyar tumblisok #dilemma