#tudomás

[fovarosiblog]

Még jó pár éve találkoztam vele, akkor írtam a blogomra egy komplett cikksorozatot:

Nyugodjon békében.

#finta #fintajozsef

[versinator]

Képzeletvilág ötletileg

Vakságáról szájunk éreztet kinézel Szakadhat balhét bandájával szomorúságra Rostos búcsúnapján szorongott közzel Szaporítom nevetségesnek vadgesztenye távolságra

Meglelni keménypapír bénulni visszanézel Szidták eljátszhatja szállodában újságra Tized üregében fülű elképzel Háromféle konvektorba megrokkanva foglalatosságra

Felszegett elkobozná témáim szidását Nyolcan épületéből örökéletre fejlett Részéről kortársaink nyomócsövek kiabálását

Gyalogolok felebarátod fokozottabban címzett Gondolatoké végpontra tudomás kiadását Ellógok körbehajtott járhatnak meggyökeresedett

#szonett #Tandori #Képzeletvilág #ötletileg #v2.2

[szottesfolditanyak]

a között

Volt egyszer egy barátom, aki egyedül szokta volt Európa erdőit-mezőit bebarangolni. Egyszer egy elhagyottabb olasz tengerpartról úgy jött haza, hogy rábukkant néhány marha jó formájú sziklára, de a hátizsákjába értelemszerűen nem tudta őket begyömöszölni. Viszont milyen jól mutatnának azok az ő gerendaházában. A srácnak nem volt jogsija. A barátnőjének volt, és autója is, neki viszont gyakorlata nem volt a hosszútávú vezetésben. Így megkerestek, lenne-e kedvem kiautókázni velük a kövekért, vezessek én. Hát, gondoltam, egy öreg Corsával kimenni az olasz tengerhez néhány ötvenkilós kőért? Mikor indulunk?

Kiértünk az adott tengerszakaszhoz, lementünk a partra. A barátom és a lány elkezdték a köveket keresni, amiket a srác az előző ottlétekor előrelátóan elrejtett a parti bokorerdő valami rejtekébe. Engem nem érdekeltek a kövek semennyire. Lesétáltam egyedül a tenger felé. Bámészkodtam, ténferegtem egy ideig, aztán azzal szórakoztam, hogy az ujjaim hegyével kis cicalábnyomokat nyomkodtam a homokba. A barátomék némi idő múltán lehangoltan odajöttek. Nem találták a helyükön a köveket. De aztán a srác örömében felkiáltott, mert a hatalmas tengerparton nekem sikerült valahogy pont az ő rejtélyesen odakerült kövei mellett nyomkodnom a cicalábnyomokat a homokba.

.

Amikor az isten háta mögött laktam, egyik télen kimentem kocsival a közeli városba, a vonattal érkező barátnőm elé. Valami éjfél lehetett. Elindultunk hazafelé, de félúton az egyik hátsó rugó eltörött és a kocsi ráült a kerekére. Azzal onnét nem megyünk tovább. A következő fél percben a következők történtek. Nem gondoltam arra - távolról tudatában voltam ugyan, de tartózkodtam a fókuszba hozásától -, hogy tíz kilométerre van a meleg házam, fagy, éjfél van, és a zsákfalum felé ebben az időpontban óránként jó, ha egy autó elmegy és most stoppolni kéne vagy gyalogolni. Kiszálltam, és ebben a fura, gondolatokat szokatlanul visszatartott állapotban körbejártam a kocsit. Akkor a sötétségből előtűnt és megállt mellettünk egy autó, ami a mi falunkba ment és kérés nélkül elvitt minket haza.

.

Tűnődtem utána ezeken a szokatlan történéseken. Közös volt a két 'véletlenben'-varázslásban, hogy nem szándékosan csináltam (nem 'csináltam'). Valamint mindkettőnél egy fura között tudatállapot. Nem akartam [elérni-megtalálni], de nem is nem-akartam. Benne volt a tudatosságom tágabb körében, de nem volt benne konkrét gondolatként. Elengedett valamikként voltak. Nem számított az eredmény.

#tudomás #varázslatos

[mindegy11]

…csak úgy lehetne élni, ha az ember tudomásul tudná venni a múltat, és fájdalmasan, de megkönnyebbülve valóban elmúltnak is tekintené.

#csak #úgy #lehet #élni #élet #ember #tudomás #tud #tudná #venni #múlt #fájdalom #megkönnyebülés #való #elmúlt #tekint

[mihasznamimoza]

"Két szép szemedér' nincsen semmi eladóm nekem, babám!" című örökké zöld nótácska van ma a műsoron! Népszerű hiedelemmel leszünk csóróbbak ma, mer' kiderül rögvest, hogy nem az összes pasas csak az AZT akarja, hanem olyan néhányakról is van tudomás, amelyek a valami másra hegyeződnek ki főleg! Megdöbbentős, ám igaz! Különben meg, az ismeretes 'csába ha egyszer így küldenének el engem, szívesen is mennék még tán! Valahány flúgos futamot csak el tudok képzelni, összesben a befutó nálam ez a dal! Ez ilyen házi kedvenc errefelé! (1958)

#the coasters #doo wop #rhythm n blues #rock n roll #50s #1958

[mindennapraapropenz]

És hamarosan eljön a kezdet

Ennyi okos dolog után elfogadom, hogy a saját zsebbe nyúlkálás is ugyanúgy az élet része, mint nem tudomást venni arról, hogy a legjobb dolgok csakis létbiztonságban születhetnek, és élnek.

#kezdet #tudomás #biztos #cél

[moolaa]

"Felém se nézett, hozzám beszélt de nem nézett rám, majd elköszönt s elment, tudomás sem véve rólam, otthagyott és kilépett az ajtón."

-ⓑ

Egy pillanat, mióta másképp látok mindent attól a pillantástól.

#love #thinking #eyes #problems #dream #fucklife #heart #mood #far. #moment #never. #time #few #lovely #my life #night #why? just why? #b

[antimarkovnikovrule]

Közhelyek - Félelem

“Magunknak teremtjük meg a félelmeinket.”

Közhely:” Üres közlés, elcsépelt kifejezés, amely a túlságosan gyakori használat miatt eredeti tartalmát elvesztette, eredetiség nélküli hangzatos mondat.”

Mennyire számíthat közhelynek a fentebb lévő kijelentés? Ami közhely, az már rossz és kellemetlenül kellene éreznünk magunkat kreativitásunk hiánya miatt, hogy ilyen mondatokat alkalmazunk? A talált meghatározás szerint úgy vélem igen.

„Üres közlés”: Nincs tehát mélysége, nem bír komoly és megfontolandó tartalommal.  

Ez nem hangzik kellemesen, sőt számomra eléggé súrolja a nem kívánatosság határát. Sokkal jobb, ha valami nem sablonos, hanem eredeti, én is igyekszem erre törekedni. De ki dönti el, hogy mi számít közhelynek, vagy sablonosnak? Te? Én? Ő? Szerintem mindenki magának. Ha úgy esik jól, akkor rágd rongyosa a szavakat és ne érdekeljen, ha szófordulatoddá válik, majd valamikor elhagyod, vagy nem. Ha persze zavar, hogy valaki olyannak nem tetszik ez, aki számodra fontos, akkor úgy is találsz rá módot, hogy változtass.

„elcsépelt kifejezés”: Tehát sokszor ismételt, már-már unalomig használt. Ha valami elcsépelt, akkor mondhatjuk azt, hogy már csak legyintünk egyet, ha meghalljuk? Ha ez igaz lenne, akkor így éreznénk, mikor szüleink, nagyszüleink, vagy barátaink lelkesedésükben akár megszámolhatatlanadik alkalommal is elmesélik ugyanazt a történetet. Ilyenkor hogyan szokás viselkedni? Hogyan érdemes? Biztosan megvan írva ezekre a válasz, de nincs kőbe vésve (még egy elcsépelt szóhasználat), hiszen számomra, ha valaki fontos, akkor akár ezredjére is meghallgatom ugyanazt. Ki tudja…, talán nem lesz ezeregyedik (+1). Talán jelzem, hogy igen, már említette az illető, de a következő alkalomnál már nem fogom, mert nem bánom.

Úgy vélem, az válik elcsépelté, ami nem érdekel igazán. Sokszor magunknak is nehezen valljuk ezt be, de nem irányítható. Talán elmúlik az érdeklődés, vagy éppen elkalandozunk. Legközelebb akár megint csillogó szemekkel fogjuk figyelni. Természetesen olyan is van, hogy akkor éppen, abban a pillanatban olyan állapotban vagyunk, ami nem megfelelő a befogadáshoz. Én ha így érzem magam, akkor még azok a dolgok se biztos, hogy megfognak, vagy érdekelnek, amelyek a hét minden egyes másik percében azonban igen.

„a túlságosan gyakori használat miatt eredeti tartalmát elvesztette”: Távolodjunk el most az eredeti szótól és tekintsük ezt a kijelentést. Közhely, igaz? Mi számít túlságosan gyakori használatnak? Ki szabja meg ezt a mértéket? Van egy egység, amivel mérni lehet, ha valami túl sokszor történik egy beszélgetés során? De ne csak a beszélgetésekre gondoljunk. Egy többször ismételt érintés lehet túl gyakori? Attól függ, hogy kitől kapod, illetve mikor. Bár a kitől az sokszor kiüti az idő fogalmát és meglehet róla feledkezni (+1).

Itt ismételten visszakanyarodnék ahhoz, ha valaki számít, akkor mindegy, hogy hányszor ér hozzánk, sőt van, hogy a sok nem elég és még többet szeretnénk. Szubjektív, érzelmi alapú, nem meghatározható, tehát nem mérhető.

A tartalom pedig egészen addig eredeti, amíg nem szerzünk róla tudomás. Abban a pillanatban múlik el az eredetisége, hogy meghalljuk, mert már ismerjük, már hallottuk és tovább gondoljuk, tehát számunkra más jelentéssel fog bírni, mint annak, aki kijelentette. A többség átforgatja magára tekintve a hallottakat, így tudja azokat értelmezni és közelebbinek érezni. Ezek nélkül pedig nincs kommunikáció. A közhelyek azonban saját, mindenki által jól ismert jelentéssel bírnak, mindenki úgy értelmezi, ahogyan, az ki van mondva, persze ugyanúgy kivetítjük magunkra, de tudunk miből kiindulni.

A szólások és közmondások is közhelyeknek számítanának ezek szerint? Üres közlés? Nem biztos. Elcsépelt? Ez sem biztos. Túlságosan gyakori használat? Ez talán, ember függő. Hány kérdésre kell igennek lennie a válasznak ahhoz, hogy közhellyé nyilváníthassunk valamit?

Tehát a kiemelt mondatrész is annak számítana. Ha elkövetkeztetünk a teljes mondattól, akkor mit lehet belőle kiolvasni? Ha sokszor felrázunk egy szénsavas üdítővel teli üveget és közben párszor letekerjük a kupakot, akkor már kevésbé lesz szénsavas. Tehát sokszor használtuk (ráztuk) és elvesztette eredeti tartalmát (szénsavasság). Ez természetesen eléggé nagy sarkítás.

Ahogyan az is, hogy szokás mondani, ha egy lány sok mindenkivel feküdt már le, akkor egy ribanc. Sokszor használt és elveszíti eredeti tartalmát, ami akár lehet az ártatlansága, vagy az oly’ sokszor emlegetett vadász ösztönre buzdítás hiánya, hiszen könnyen megszerezhető. Aztán ki tudja, hogy mi lehet a háttérben, amiért így viselkedik. Szerintem nem ribanc. Senkinek nincs hozzá köze, hogy mit csinál, attól még lehet nálam jobb ember, sőt, még nálad is.

Közhelynek számít-e a mondatrész? A definícióból ítélve és a kiforgatásokat tekintve, nagyon is, még ha nem is hiszek abban. A kérdés csak az, hogy miért kell ennyire negatív jelentéssel bírnia ennek az egy szónak és ha azzal bír, akkor ezt vajon mennyire érzékelik az emberek.

„eredetiség nélküli hangzatos mondat”: Talán ennél a pontnál lett volna a leginkább érdemes kifejtenem, hogy mennyire kreatív olyan kijelentéseket használni, melyek már köztudatban vannak és lassan közhellyé válnak. Lehet, hogy nem eléggé ötletes a személy, de az is lehet, hogy egyszerűen nem szeretne magyarázkodni, csak bead egy ilyen mindenki által ismert(nek) (vélt) mondatot (amit persze vagy úgy értünk ahogyan azt a címző tervezte, vagy nem, mindenesetre nagy valószínűséggel hasonlóra gondolhat a befogadó is), hogy ne kelljen jobban kifejtenie, hogy senki ne kérdezősködjön. Mint, mikor a negatívumokra inkább csak legyintünk egyet hogy „Ilyen az élet.”, vagy a vallásosaknál az „Isten így akarta.”. Ezekkel megmagyarázhatunk bármit és ha úgy szeretnénk, akkor szerencsénk van, ha nem kérik, hogy fejtsük ki. Bár érdekes lehet, hogy vajon hány ilyen sokszor semmit mondó, ám máskor nagyon is igaz ám ezen kettősség miatt nem feltétlenül komolyan vehető mondat szükséges ahhoz, hogy a hallagatóság végleg feladja és ne igyekezzen tovább kutakodni a véleményünk vagy egyéb iránt. Érdemes lenne kipróbálni.

Hogy a hangzatos mondat mit is jelent pontosan…, hát megint negatívumot. Ha belegondolunk, hogy mit jelent a hangzatos, azt hogy szép a csomagolása, de jobb nem kinyitni. Az internet ezt megspékeli azzal, hogy amellett, hogy tartalmatlan még hazugság is az, ami hangzatos, még ha jól is hangzik ez a szó. Az én olvasatomban a hangzatos nem hazugságot jelent, hanem ezt a bizonyos csomagot, lehet nem szeretném látni, hogy mi van benne, pedig szeretem a meglepetéseket és kíváncsi típus is vagyok, valószínűleg én kibontanám.

Mindent egybe véve a közhelyek nagyon rossz dolgok, mármint ez alapján a def. alapján. Én senkit sem fogok elítélni, ha használja, én is használom, talán sokat is. Akit zavar annak bocsi, vagy nem tudom, ez van (+1), majd leszokok róla, ha eljön az ideje.

 Amiért ez az elemzés született, az pedig a legelső mondat. Senki nem fogja nekem elmagyarázni, hogy ez a közhely nem igaz, mert az. Ez is egy sokadik olyan dolog, amit tudok, de attól még nem tudok vele mit kezdeni, mert rám sajnos halmozottan igaz.

Ahogy apám mondaná: „Ne gondolkozz mások fejével.” Röviden: Ha valamit szeretnél tudni mástól, akár egy reakciót, vagy választ, véleményt (bár az közel hasonló a reakcióhoz, de nem mindig), akkor azt nyíltan kell kezelni. Ha beburkolózom, akkor sose fogom megtudni, hogy mit gondol és csak tovább gondolom, túl agyalom, hogy vajon mi lenne ha és egyre erősítem magamban a kudarc lehetőségét és ezzel a félelmemet, hogy csalódást okozok. Persze ki ne okozna csalódást, valószínűleg naponta számtalanszor megtesszük, de a 98%-nak nem tulajdonítok komolyabb jelentőséget, bár lehet, hogy nálam ez a szám kisebb. Amikor viszont igen, akkor az komoly és nehéz és eltölthet kétségekkel, amik utána eltöltenek és kibontakoznak, ellepve minden gondolatot és a sötétség onnan már csak egy köpésnyire van.

Örök körforgás, vagy ahogy azt egy nagyon kedves személy mondta, egy hurok, ami mindig az elejéről kezdődik és egyre erősebb, mert már megint azok a szarok jönnek elő és már várod, hogy mikor lesz megint olyan napod, mikor minden mindegy, mikor minden elég és csak szeretnéd, ha vége lenne. Az igazság, hogy úgy is eljön, de erre nem lehet felkészülni, sőt, ha készülsz rá, akkor még szarabb, mert előre felhergeled magad.

Én félek, félek félni, pedig minden nap megtapasztalom a gondolataim miatt és igazából egyre több minden miatt, mert egyre több mindent veszíthetek el. Barátot, családtagot, célokat, szerelmet. Önmagamat már nem, az már rég nem tudom, hogy hol van. De a többiből nem nagyon szeretek engedni.

Azon gondolkoztam a minap, hogy azt mondják, hogy az segít, ha beszélünk a gondjainkról (+1), de nem beszélni kell róluk, hanem kimondani azokat. Nem kerülgetve, nem célozgatva. A legnagyobb bátorság és ezzel legyőzve a félelmet, ha kimondjuk azt az egy szót, ami ha eszünk be jut, akkor átjár az aggodalom, a félelem és emésztjük, mert amíg a fejünkben él csak, addig még könnyű tagadni, még ha tagadás azt is jelenti, hogy nem titok, de nincs kimondva.

Bátornak lenni azonban nem könnyű.

- 2019.10.15. -

#közhely #félelem #jelentés #elemzés #gondolatok

[keresztyandras]

Szúnyogok pedig nincsenek!

M. Archa <De culicibus vero quae non sunt, nulla questio fiat;

– legalább is, Könyves Kálmán óta, afféle legendás, pokoli rontást hozó és alakváltó vérszívó szörnyetegekről (elvégre a striga, melyet a törvénye említ, szintén vérszívó) az óta hivatalból nincsen tudomás. Mindenesetre a katasztrófavédelem ehhez tartja magát!

   Vagyis, ameddig a hivatal hivatalosan nem utasít…

View On WordPress

[ggdbshoesforsale-blog]

Isabel Marant Cipő Outlet Hungary Hogyan lehet végül vásárolni, hogy megtalálják a legnagyobb Isabel Marant cipőt

Az on-line tesztelés segít a cipők fanatikus hölgyének, hogy megtanulta ezeket a legújabb lábbeli trendeket, amelyek kétségtelenül nagyszerűen frissített megjelenést kínálnak. Az online keresés minden bizonnyal a legegyszerűbb ügy, amellyel a keresőmotort figyelembe Isabel Marant Cipő Outlet Hungary esszük. A keresőmotorok tudomá Isabel Marant Outlet yosan továbbfejlesztett szavak széles körű webes interfészek, amelyek segítenek az internetes egyéneknek a kívánt kapcsolódó információk megalapozásában. Biztos vagyok benne, hogy egy csodálatos anyukám és apa megtörtént, hogy elkezdhessék látni a slouchy punk irányt, hogy kilépjenek a városból, de látta, hogy most már valószínűleg visszatért. Amikor 2010-ben olyan sok tervező épített be egyszerre a punk-hangulatát, amely a gyűjteményükön található, tépett farmereket, faragott harisnyát, estélyi ruhákat és igazán haute couture ruhákat és szegecseket mutatott be. Ezzel a múlttal ez valószínűleg csak a kiugrott utakon érezte magát az utcákon, de most, a srácok hihetetlen divatmunka lesz. Eredetileg pillantva a cselekvés és a kegyelem idézik a kitörést, hogy ugyanakkor jelen legyenek ugyanabban a munkában. Mindketten szándékosan keresnek, hogy megkapják a legmegbízhatóbbakat. A kemény fizikai személyes igények tökéletesebbé válnak. De böngésszen tovább, továbbá a szabványuk, bár nagyon hasonló, eltér a legtöbb ponttól, ami a szépséget alkotja. A divatvilág csodája nyüzsgő módon nyúlik: ez a tétel a mókás, a megközelíthető, a valóságos szerkesztőségi golf. A nagyszerű szépségpályák hírnevesen szépségeket fogalmaztak meg, és így jellemzően egy határozott nyerési tekintetnek tekintik, hogy a kultúra minden egyes szegmens elvárásai miatt esélyt nyújtson. Általában közismert, hogy a meglehetősen kezelhető sarokkal készült cipők vagy csizmák sokkal kényelmesebbek, mint a nagy lökhárítókkal végzett munkákkal. Amikor egy grafikus művész indításakor meglehetősen kicsi borjút szereztek, úgy tervezték, hogy megmagyarázhatatlan szintű kényelmet érjen el. Az útmutató munkája azt is kimutatta, hogy kinek az ínje próbál majd szundi üzemmódban lenni, amikor a csúcsvezető minőségi csizmákhoz viszonyul a kis távolságok között. Ma Mindannyian hozzunk a legtöbb embert a szerzői jogi kalandok átírásához. Két szandál, amit az én partnereim és én éppen erre törekszünk, könnyen elérhető új méretben, függetlenül attól, hogy hol van a saját World Wide tartományunkban. A Juicy Lucy a West O2 Street-nél egy stílusos ház, amely a belsejében használja, mint egy előkelő háziállat Európában. Az Alberta Ferretti filozófiai márkájú nevek, a cipők isabel marant, a Comme des Garcon-mal bizonyították, hogy abszolút szép tégla kandallóval, motiváló díszítéssel és néhány igazán nagy ékszerrel. Polka-pontok: a pöttyöskeresés, amely a legkedvezőbb megszerzett teremtés, a szezonban jön létre. A retro ruhák, sapkák, felsők és még harisnyák után is meghatározzuk az érintett szerető pöttyösöket! Nyereséges, hogy ez a nyomtatás már nem csak a kislányok előállítására szolgál, várom, hogy le tudjon menni, és kaphat valamit, amikor a ruháim sorozata. Még a gyerekek is durvaan tudják ezt a tendenciát elképzelni. A legtöbb esetben ez valószínűleg egy kicsit sokat fog, de aranyos visszatérése, hogy ismerje meg cégét és a végső lányát, most már mindketten divatosak lehetnek az AW11 szezonban. A webes divatboltok és a tégla- és habarcs divat dugók között a számok igen határozott számok. A vásárlás csak egy bolygó alapú elrendezési boltban kétségtelenül rendkívül kényelmes párt. Minden, ahol sikeresen felkutatják az internetet, a tökéletesen megbízható számítógép, a zenészek széles köre, az internetes net-kapcsolat és a mesés törvényes vagy fogyasztói hitelkártya. Az offline fizetés valószínűleg fantasztikus élvezetes esküvő lesz, ha a testet pálmákkal / haverokkal csomagolják.

[versinator]

Sorolása megriadó

Közlekedett árulva gépszalagfesték reptetni Egykoriak csapadék! mutatjuk bekanyarodom Hőmérsékletű lábamon lehűt elbeszélgetni Ű tudomás átlopóztam bajlódom

Jelentkezne kapcsolódik hahnenkamm erőltetni Olvasandónak őrültség! tartozéka? leadom Drágalátos visszaleltek érkezve énekelgetni Levelekről legfontosabbnak pótoltam szidom

Talpunk tűnt? elvándorolni hitelesítő Nyüzsög! diktáld kinevetjük hitteme Vízmelegítő víz? papírkosárban edényöblítő

Bőrégésében megérezte vasgerenda nézeme Szervezetünk anak! hártyás vízmelegítő Antivari alábbiakban várjak? föltetteme

#szonett #Tandori #Sorolása #megriadó #v2.0

[szottesfolditanyak]

Találomra benyomtam ezt a zenét az este. Mindjárt az elején elkezdett az agyam hátuljában motoszkálni, ismerős ez távolról, és nyugtáztam is, bizonyára valami nagyon-átdolgozás. Fél perc után nyilvánvaló lett, ezt a dallamot én sokat hallgattam régen és szerettem is. Ugyanakkor nem bírtam rájönni, mi ez, honnan ismerem, ki az eredeti előadó.

Ez egy nagyon érdekes helyzet ilyenkor, és ezért írom ezeket most ide. Kicsit rá lehet látni ilyen alkalmakkor az észlelés rétegeire.

Ha, mint tegnap este is, nem tudom, ki az előadó és honnan ismerem a zenét, akkor anélkül vagyok kénytelen magamba- és hatni engedni, hogy az előadóhoz kapcsolódó bármilyen vélekedésem befolyásolná azt, amit érzek. Mintha megint először hallanám. Nagyon különös ez a fajta tapasztalás.

Explicit irányban megfogalmazva, ha leemelek a polcról egy cd-t és elkezdem hallgatni, vajon az élmény mekkora részét fogja adni a zeneszerző, illetve az előadó vélt vagy valós presztízse és a hozzájuk fűződő összes információ? A jelek szerint, a legnagyobb őszinteséggel is magam iránt, nem csekélyet.

Ebben pont ez az érdekes, hogy annyira összegyógyult már az észlelésünk a véleményeinkkel, hogy közönségesen nemigen fejthetők szét egymástól. A fenti véletlen eseteket pedig azért célszerű ajándékokként kezelni, mert felhasználhatók az észlelés természetével való kis kísérletezésre. De mennyire nem egyszerű ilyenkor leállítani az elme kényszeres rájönni akarását, hogy hol hallottam én ezt a zenét! Hanem csak egyszerűen figyelni, ami történik.

.

Persze ez az egész jelenség kiválóan ismert a becsomagolástechnikai szakemberek között, lásd Steve Jobs és társai.

A múltkori japán teáscsésze is értelmezhető ebből a szempontból, meg az egész teaszertartásosdi aggályos igazodásai is a mindenhez, amik a teát körülveszik.

.

Nagyritkán, otthon békésen elbambulva észre szoktam venni mondjuk a konyhapolcon egy-egy olyan tárgyat, amikről nem tudom, micsodák és hogyan kerültek oda. Ilyenkor ugye megszűnik minden fejemben futó projekt és gondolatfolyam, és az agyam teljes kapacitással annak kiderítésébe kezd, mi lehet az az ismeretlen gyösz, és vajon mikor tehettem oda. Egy ideje ezekben a esetekben is próbálom ezt a kiderítési folyamatot leállítani és csak fürdőzni abban a furcsa, kissé bizonytalan érzésben, ami ilyenkor szokás szerint elönt.

Merthogy a világ körülöttünk alapvetően ilyen lenne, furcsa, újszerű és bizonytalan, csak mi változtattuk címkék és dobozok közötti éléssé, megszokottá. (Mondják, hogy ami régesrég a túléléshez kellett, a csíkos valamit azon nyomban tigrisnek felismerni, az később a börtönünkké vált, és nem hogy szabadulni nem tudunk az azonnali címkézés kényszerétől, hanem még azt is elfelejtettük, hogy egyáltalán ezt mi csináljuk.)

.

A fenti zenés élményt még jobban szét lehet szedni. Még kollégiumban laktam, és egy este már javában csúsztam bele az álomba, amikor történt valami.

Valami elképesztően kellemes dolog történt... kis idő múlva egy újabb történést észleltem, az előzőhöz kapcsolódva valamennyire... aztán így ment ez még egy rövid ideig. Csodálatos érzetek követték egymást.

Végül a mindennapi élés rutinja működni kezdett és felébredtem, de szerencsémre fokozatosan tértem csak vissza az álom előszobájából a nappali tudatosságomhoz. Először arra ébredtem rá, hogy amik történtek, azok hangok; és én ezeket hallom. Aztán arra, hogy ezek különböző magasságú hangok. Aztán arra, hogy hangok egymásutánja. Majd, hogy ez zene. Ismerem, sőt a kedves zenéim közül az egyiknek az első hangjai. A szomszéd szobából jön. Végül, hogy az ágyamban fekszem, a szomszéd szobában valaki benyomott egy kazettát, és a nyitott ablakon átszűrődött a szobánkba a zene első pár üteme, és én erre felébredtem.

.

Jó lenne tudni ki- bekapcsolni a tiszta érzékelésre rárakódó (valamiként-) felismerést, majd az erre rárakódó értelmezést. (És ekkor az értékítélet és a viszonyulás hozzá még sehol nincs.)

#tudomás

[szvn]

Wildalpen

Ez olyasmi történet, ami a szavakon túlcsordul, és elmesélni nem elég, olyasmi továbbá, ami valaminek az eleje, ezért lehet a közepén kezdeni. Önellentmondásokkal tele szálltam vízre – nem csak valami metaforikus vízre, hanem név szerint a Salza folyóra az Alpokban. Az első métereken még az volt a legnagyobb gondom, hogy túl meleg a nap és hogy túl hideg a víz, és hogy melyik a jobbra és melyik a balra... Aztán már egyáltalán semmi gondom nem volt. A jobbra és a balra egységesedett abban a kifejezésben, hogy "tartani az irányt" és abban a fogalomban, hogy "mozgás". A tudatom olyan áttetszően tiszta lett, mint a folyó vize, amivel együtt haladtunk. Ellentétek megszűntek létezni, csak fokozatok voltak. Érezni és reagálni, ennyi alkotta a lényemet. Aktívan. Ha visz a sodrás, akkor is mozdulni kell, és ha nem, akkor is. Nem volt kedvem, nem volt értelme azon agyalni, hogy erősebben vagy gyengébben evezzek, hanem pont annyi erővel húztam a lapátot, amennyit a víz kívánt. A természet őszinte. Nem játszik rá semmire és nem tart ellene semminek. Ami van, az úgy van. És aki a természetben van, az is csak van. Egyetlen ellentétpár maradt meg... Az igen és a nem. Amik a létező lénynek a reakciói az ittésmostra. Az igen: egy vagyok vele, belehelyezkedem, örülök neki, az örömemet hozzáteszem. A nem: egy vagyok vele, elfogadom, de nem hagyom, hogy hasson rám – a helyzet a kezdeményező, ő vezet, de én olyan egyszerre lépek vele, hogy csak azt lehet érezni, hogy táncolunk! Nem sokkal később a jelen feldobott a feje fölé és el is kapott. Kikötöttünk egy sziklaszirttel szemben, úgy olyan magas lehetett, mint a házunk. Odaúsztam a túlpartra és felkapaszkodtam rá. Három... (Mi van már? Hol marad a...?) Kettő... (Na már mindegy.) Egy... A lábam alatt egyik pillanatban tömör kő volt, a másik pillanatban víz. Aztán az egész testem körül víz. És a lábam alatt megint kő. Letüdőztem egy kis vizet, de köhögtem kettőt és már működött is minden, mint az új. Érezve és nyugtázva, hogy micsoda remekmű az emberi szervezet, egyetlen egy valami kerített hatalmába. Nem gondolat, mint inkább tudomás. Felismerés. Szavakba nem erőltethető bele, de számokba sem. Csak egy előjel: pozitív. Egy IGEN. Mint aki először jár, úgy remegve és úgy nevetve sétáltam a hajóhoz. Világosság. Minden tajtéktarajban és hegyhasadékban ez jött szembe. A tér is tűnt annyira illúziónak, mint az idő. Valaki egyszer fogta a mindent, és kinyújtotta. Ennyi. Hogy külön-külön megízlelhesd az összetevőket, mielőtt kész lesz a tápláló étel. Az előttünk haladó hajó fara megfeneklett valamin. Az eleje keresztbefordult. Ki akartuk kerülni, de nem volt több hely letenni a lapátot. Merőleges helyett körülbelül harminc fokban nekiütköztünk. Mély levegőt venni sem volt időm előtte. A hajónk azonnal felborult. Beszorultam a pereme alá. Az egyik karomat kinyújtottam, azt kivéve mindenem víz alatt volt. Mondják, hogy ilyenkor lepörög az ember előtt az élete... Nem pörgött le semmi. Sem fény, sem alagút. Sem vége. Éreztem, hogy dobban a szívem. Mintha az engem körülvevő víz is együtt lüktetett volna vele. Hogy van még oxigén a tüdőmben. Hogy élek. És élni akarok. Nem akarok meghalni. A magzatvízben töltött időtől kezdve minden pillanat egyetlen NEM-be sűrűsödve a víz iszonyatos súlya alatt. Ahogy mindkét lábamat sikerült az üléshez tartozó hevederből kiszabadítanom, a másik karommal is belekapaszkodtam a hajóba. Próbáltam közelebb húzni magam, lecsúszott róla a kezem. Távolodni kezdtem tőle, az áramlásban megláttam libegni egy mentőkötelet, azonnal megkapaszkodtam. Partra húztak. Letérdeltem egy nagyobb kősziklára és leültem a sarkamra. A hajam vizesen lógott ki a sisak alól. Minden izmom fáradt volt, a legteljesebb alázattal, félbehajtva néztem magam elé. Az evezőm is náluk volt. Visszaültem a hajóba. Utasításra három mély levegőt vettem. Kérdésre válaszolva azt mondtam: Nem tudtam, meddig leszek lent!... Beeveztünk a célba. A partra tett hajók mellett elnyúltam hosszában. Igen, és igen.–"gondoltam". Halálközeli élményhez közeli élmény. Bepattantam a kisbuszunk hátsóülésére törökülésben, (ablak nyílik, ajtó csukódik, indítókulcs fordul, rádió bekapcsol) és nevetve néztem, ahogy az elöl ülő haverom a jobb karját, a volánnál mellette ülő pedig a balt lógatja ki az ablakon, és egyszerre, lassan csapkodnak, mint ha szárnyunk lenne.

#Ausztria #Alpok

[mihasznamimoza]

A JÖVŐRŰL (FŐLEG)

Megértük ezt is, hogy eljött a vég, az év vége! Valahány dolog benne van a szokásban ilyenkor, hogy mást ne mondjak, példa kedvéért az, hogy az ember sorra veszi az utoljára eltelt időszak csúcsteljesítményeit! Egyre-másra jönnek kifele a mindenféle listák, mintha legalábbis dézsából öntenék őket, pedig amúgy aligha. A jövőhéttel az az elképzelés, hogy a semmire se kellő, semmire se jó magam is feliratkozom a listakészítők listájára, hogy senki le nem vakar róla. Az ilyetén eljárásomnak számos jó oka van, viszont nincs neki egy rossz se. A mindenek előtt fontos, hogy nem szeretem ha jelentős muzsikák csak úgy faképnél hagynak, aztán idővel már nem szólnak hozzám olyan szépen, mint ahogyan eleinte, vagy pláne sehogy se. Érdemes az ilyesmit elkerülni, én mondom! Ezért aztán jóféle csokorba szedtem a mérvadó megtörténteket, hogy legyen módjuk magukért beszélni akkor is, ha ezek az idők már elmúlásban részesültek! Hozzá kell tennem, mert hozzávaló, hogy a tumblr a legkevésbé partner abban, hogy az egyszerű ember könnyűsúlyú hozzáféréssel bírjon a kivételezett posztokhoz, viszont érdemes használatba venni az eszünket ilyenkor! (Azért ne felejtsem már el kifejezni, hogy mennyire bosszant ez a dolog (is): MÉRGEMNEK SE SZERI, SE SZÁMA!) Szóval, a magam fajtája úgy áll ehhez a kérdéshez, hogy más partnerek után néz, udvarol mondjuk kicsit a google-nek, és ha jól műveli az ilyesmit akkor csakhamar lesz egy mappája az úgynevezett "könyvjelzősávon", ami pusztán a legbelevalóbb posztokat tartalmazza. Innentől kezdődik az, hogy a tumblr mindahány faszomat magához veszi, és boldogan él velük amíg csak igénye van a hasonlóra! Apropó, a lényeget mintha el is felejtettem volna, ami szokásom. Na! Tehát húsz, a jobbnál jobb muzsika került a kiválasztásra, amit jóval megelőzött egy hosszas huzavona és mérlegelés. Erre azért volt szükség, hogy ne kelljen később a minőségbeli hiányosságok miatt a bizonyos szőnyeg szélén berendezkedni. Na most, a jövő héten célszerű volna ezt az egész nagyszabású dalfesztivált lerendeznem, mert a későbbiekben előreláthatólag még a jelenleginél is jobban befészkeli magát a számba a szintúgy nagyszabású dínódákó, amivel az élet rendre kínálgat. Mértéktartásra nem nagyon lesz hát mód, hanem az első napon négy, a továbbiak során pedig napi három poszt van kilátásba helyezve, és vasárnapra már csak egyetlen egy marad, az az egy, ami fölülmúlhatatlan volt idén, és múlhatatlan lesz a maradék időkben, ha sikerül odáig eljutni. Mindent szépségesen kitaláltam tehát, annyi csak a dolgom, hogy a gondosan bekészített jóságokat a rend szerint megosszam, ami esetenként alig több mint néhány szaros kis perc szabadidőt és jelentéktelen mennyiségű koncentrációt igényel. Na most, a kérdés csak az, hogy nyomós okkal feltételezheti-e bárki széles e tájon, hogy ennyire még én is képes vagyok? E kérdés megválaszolásához jelen állásban nem rendelkezünk elégséges hitelt érdemlő információval, ugyanakkor van tudomás bizonyos jelzésekről amelyek egynehány aggodalomra adnak okot. Ami biztos, kiderül a minden idővel!

Vannak még valahány további hozzáfűzésre valók. Szeretném a hangsúlyt ráhelyezni arra a tényre, hogy nekünk itt a MihasznaMimózánálTM három jelszavunk van, a minőség, a menőség, és az ősrég! Ehhez képest történik a listázás is, mondani se kell! Ugyanakkor az esetleges elszalasztott tutiságok vonatkozásában nem áll módunkban vállalni a felelősséget! Az időnk se teljesen végtelen, az ismeretlenre való rájagerjedésünknek is számtalan dolog szabja a határt, meglehet egyiket se kérte az ilyesmire senki. A másik részről megemlíthető a tény, hogy legföljebb öt-hat tartalomszolgáltató működésére vagyunk rálátással, itt a tumblr-n. Amit ezen szolgáltatók nem részesítenek előnyben, az jó eséllyel kerüli a mi figyelmünket is, ahogyan sánta kecske a forró kását. További nemmindegy, hogy cégünk teljesen le van kötelezve a sokszínűség irányába, magyarán mi a vevők vagyunk mindig, ha valaki prémium muzsikával házal, és sose vagyunk elfoglalva azzal, hogy milyen a zenének a származása, a neme, vagy a bőrszíne. Ezeket mondanám a lényegesnek a toppolással kapcsolatban.

Az egyéb rovatba kívánkozik, hogy egy darabon tervbe volt még, hogy a saját feltöltéseimből is készítek valamiféle besztofot, de csakhamar rá kellett eszmélnem, hogy az ilyesmi egyrészt lehetetlen vállalkozás, a csőd bivaly kockázatával, másrészt felesleges is. Ezért is lehet, hogy végül az ilyesmi nem fog megtörténni, meg aztán azért is mert úgy sem az effélére lesz módom mikor itt volna annak a helye, hanem inkább a korábban felhánytorgatott dínódákónak okozom majd az örömöt vélhetően. Ami a tőlem távol álló jövőt illeti, tán megadjuk majd a módját a karácsonynak, néhány alkalmi dalocskával, tán nem. A még később eljövendőkről meg ilyen messzeségből nincs még mit mondani.

Következzen még gyorsba néhány idei legleg a más területekről! Az év legirritálóbb nőcskéje: Dobos Marianne, az év hasonszőrzetű faszjankója: DJ Yessenszky Zsolti, az év leginkább vége idén is a December, az elejére már nem emlékszem. Továbbá: az év beceneve a ”Nyuszicska”, az év szava pedig meggyőző fölénnyel a RINOCÉROSZPOPSI! A többi dolgok most nem jutnak az észbe!

A továbbiakban pedig jöjjön aminek a jövés a dolga, és reméljük, hogy jön tényleg!

[i-will-be-better-than-you-blog]

05. Tudomás

... S ha a tükörbe nézek, kérdem én; Ki az?

Haldokló egyén; gyertyáról leolvadó vértől vörös viasz.

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

József főherceg 54 milliós közpénz-forintos botja

New Post has been published on https://zarojel.hu/jozsef-foherceg-54-millios-botja/

József főherceg 54 milliós közpénz-forintos botja

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Érdemes néha felnézni a kormany.hu weboldalra, főleg, ha alacsony a vérnyomás. Csütörtöki történet, hogy újabb magyar kincset szerzett meg az állam a mi közpénzünkből. Vagyis az „állam” – jelentsen ez bármit – ismét belenyúlt a zsebünkbe.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”145317″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1505407948796background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_column_text]

Ferenc József fiának az ő botja

A dokumentum értelmében a Miniszterelnökség 53,9 millió forintos támogatást adott a Budavári Ingatlanfejlesztő Kft.-nek azért, hogy az egykor Habsburg József főherceg számára készült, IV. Károly császár és király, Gödöllőn, 1918. október 24. kelt értékesítésével adományozott marsallbotot megvegye a magyar állam számára.

Az összeget a tranzakció lebonyolítójának, a Budavári Ingatlanfejlesztő Kft.-nek adta oda a Miniszterelnökség.

Az adásvétel már le is zajlott, hiszen egyrészt a közel 54 millió forint támogatást 2017. március 1 és 2017. augusztus 31. között használhatta fel. Másrészt a Kft. által készített kérelemben is leírják:

az adásvételi szerződés már megkötésre került, tekintettel arra, hogy a társaságnak lehetősége nyílt egy egyedülálló, ritkasága miatt felbecsülhetetlen jelentőségű és emiatt a magyar állam javára a kulturális örökségvédelmi közfeladatához kapcsolódó lehetőséggel élni. A vételárat a Kft. megelőlegezte.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A Budavári Ingatlanfejlesztő Kft. kérelme szerint

“a marsallbot magas színvonalon elkészített ötvösmű és kivételes jelentőségű történelmi emlék, adományozása időpontjában az ország második legjelentősebb közjogi méltóságának, a király képviselőjének rangjlező jelvénye. A hazai műtárgyállományban típusánál fogva is hiánypótló emlék: magyar köz- és magángyűjteményben nincs tudomás további marsallbotról”.

A marsallbot a Hauszmann Terv által bemutatni célzott korszak egyik jelentős kései emléke; ezt bizonyítja többek között, hogy a marsallbotot Habsburg József főherceg számára ajándékozó IV. Károly császár és király Hauszmann Alajos részére nemesi rangot és “velenczei” előnevet adományozott.

Ezekre tekintettel a marsallbot magyar állam számára történő megvétele és későbbi bemutatása mindenképpen indokolt és szükséges a Kft. kérelmében foglaltak szerint.

Kíváncsian várjuk, milyen ereklye kerül legközelebb elő, aminek az eladója nem tudható, csak az, hogy feltétlenül szükségünk van rá.

Cikkek a témában:

Orbán Viktor nagy bejelentése

Magyar Corvin-lánc Iroda – kell, mint egy falat kenyér

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjc4NjkzOTM4ODQlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#Budavári Ingatlanfejlesztő #Habsburg József főherceg #Hauszmann Terv