#tapasztalataim

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Mert az ember akkor értékeli még a legkisebb jó dolgokat is, amikor a poklok poklán megy keresztül.

#saját #fájdalom #élet #az élet nehéz #felnőni #emberek #barátok #tapasztalataim #depresszió #értékelés #igaz szerelem #szerelem #igaz barátok #sírás #boldogság #nyugalom #minden rendben lesz #nyctophobia

[csacskamacskamocska]

nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et

és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat. Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba? Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember. Jellemeznek-e minket a szórakozásaink? A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasító, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki. Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :) A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol. Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg. Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által. És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja. Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság. Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :( Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve. Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.

Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.

Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel. Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok? Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart. Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét? Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin. Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam. Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :( Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D

#tumblr massza #a tumblr személyisége #elfogadás #kritika #trash #01-21

[telaviv-delhi]

Tegnap végre bizonyíthattam az Ügyvédemnek: Önfeláldozó Férfi, Hős, sőt tetőtől-talpig Úriember vagyok, aki nem riad vissza a legnagyobb áldozatok meghozatalatól, ha a Sors megköveteli.

Történt vala, hogy sörivó identitasom és rossz tapasztalataim ellenére (Triple Crown, valaki?) tegnap az Ügyvédemmel bort ittunk igazmagyaremberek társaságában (igyanak húgyot a németek meg tótok! Magyarember boros!), aztán a vilaghírű magyar nedűtől hazafelé hirtelen ránktört a sürgető érzés, mint havaseső a bícsbojokra, hideg verítéktől csöpögve, remegve nyitottam ki a lakás ajtaját, majd galánsan előreengedtem hasonló állapotban levő Életem Ügyvédjét és önnön ánuszommal meg vastagbelemmel való rövid és reménytelen küzdelmet követően megadóan befostam. Be hát, mint a hős magyar hadsereg a Donnál. Viszont szupersztár még soha nem kapott olyan rajongó macskaszemeket meg dorombolást, mint én az Ügyvédemtől (sohasem gondoltam volna, hogy te egy ekkora Hős vagy, életem Orkja), plusz ágyba hozta a kávét és a reggelit!

#magyar bor #befosás

[algebraicvarietyshow]

this is a photograph, a window to the past

most, hogy hivatalosan is lezárult 2023, kijelenthetem, hogy a január eleji (már-épp-kilábaltam-covidból) mayberian és a december végi népi papa (ki-foglalkozik-már-a-coviddal) között több koncerten és több jó koncerten voltam, mint 2017 óta bármikor, ami ebben a mindenféle módon elszarodó világban egy pozitív fejlemény volt, legalább ennyiben visszatért valamiféle normalitás. és ha egy jó koncert hatása még mondjuk 2 napig intenzíven érződik az emberben (márpedig a tapasztalataim ezek, sőt), akkor mondhatom, hogy ~50 koncertnappal volt ~150 jó napom az évben csak emiatt, ami meg hát már majdnem az év fele, ki kívánhat ennél többet. (leszámlálási feladatokon edződött követőim bizonyára észreveszik a kisebb csalást itt, hiszen a 150 napban lehettek átfedések, hiszen, például fesztiválok idején, egyáltalán nem volt elképzelhetetlen mondjuk több egymást követő koncertnap.) ugyanakkor most ennek a listának az összeállításánál tűnt az fel, hogy miközben semmi nehézséget nem okozott 20-25 olyan koncert összeszedése, amiről kimondottan jó emlékeim vannak (a kérdés igazából az volt, hogy mit hagyjak ki), a sorrendiség már keményebb dió: az előző évekkel ellentétben, amikor volt egy fontaines dc, egy deerhunter, egy national vagy egy courtney barnett, amit egyrészt előtte kifejezetten vártam, és amiről már év közben egyértelművé vált, hogy _a_ (vagy _az egyik_) top élmény, most igazán kiemelkedő nem volt, vagy nem úgy, mint szokott. azaz a sorrendben van némi esetlegesség, de azért az első tízet megpróbáltam a fejemben lévő és a rendelkezésemre álló videós emlékek alapján mégis valahogy besorolni, egyébként meg végre ismét (közel) a pre-covid szinten vannak arányaiban a külföldi fellépők a listán, de persze voltak jó hazaiak, volt akvárium nagyhalltól és kisfesztivál nagykoncertjétől kezdve akvárium lokálig minden, fő a változatosság. így is volt persze, amit sajnáltam, hogy kimaradt, pl. iggy pop, bár legalább nála az vígasztalt, hogy pár éve láttam.

jöjjön tehát 20 jó koncert(nap) 2023-ból. a szabályok hasonlóak, mint eddig, egy projekt egy koncerttel (a szubjektív szempontjaim szerinti legjobbal) szerepel, és hát ezt viszonylag tágan értelmezem, szóval nálam a kispál és a borz például ugyanaz, mint a kispál és a lovasi, így a májusi esőben aranyat azért nem érő parkos buli pl. nincs itt a listán (amivel kapcsolatban amúgyis viszonylag kritikus voltam).

11-20) the rural alberta advantage @ bowery ballroom (nyc) (márc.) 11-20) cappuccino projekt lemezbemutató @ magyar zene háza (márc.) 11-20) platon karataev @ fishing on orfű (jún.) 11-20) still corners @ a38 (aug.) 11-20) esti kornél @ minifishing (aug.) 11-20) cpg @ dürer kert (szept.) - inkább a történelmi jelentősége miatt 11-20) swans @ akvárium (nov.) 11-20) shame @ dürer kert / reflektor feszt (nov.) 11-20) mayberian sanskülotts @ magyar zene háza (nov.) 11-20) strompopper + captain average @ auróra (nov.) - itt most a kettő együtt

10) raveonettes @ a38 (máj.) - visszatérő fellépő a hajón és ezen a listán is, mondhatni talán azt is, hogy semmi váratlant nem hozott, de nem is baj ez.

9) kispál és a lovasi @ fishing on orfű (jún.) - nem hatott olyan erővel, mint 2022-ben a direkt kispálos nosztalgiának szánt minifishingen, de még mindig ezt éreztem a relevánsabb és erősebb produkciónak, mint a "fő" koncertet a parkban. az év egyik tanulsága, hogy lehet el kell engedni lovasi andrás mostani produkcióit, az mvm dome-os jövő évi koncerten is erősen gondolkodom. de azért a dalok, és főleg az ebben a programban szereplő "eggyel kevésbé slágeres" dalok megmaradnak.

8) pál utcai fiúk 40. születésnap @ budapest park (jún.) - láttam a parkban nyár elején a régi nagy öregeket (kispál-puf-és már a hiperkarma is ide tartozik azért) egy hónapon belül, ebből szerintem egyértelműen és talán meglepő módon a puf öregedett jobban. érdekes volt a prigozsin-puccs napján végighallgatni a részben a katonaság élményei által ihletett korai számokat. (itt írtam még a 40 éves puf-ról.)

7) felső tízezer - majd lesz valahogy újrajátszás @ dürer kert (szept.) - a méltatlanul elfeledett lemez?? nem tudom, de nagyon jó hangulatú buli volt, még ha a kisteremben ezen a gyakorlatilag még nyári jellegű szeptemberi estén a hőség tényleg embert próbáló is volt.

6) holy wave @ akvárium lokál (nov.) - ez a koncert azt hiszem nem volt túlságosan reklámozva, mert én is kb 2 nappal előtte vettem észre, pedig azért minden szempontból célcsoportnak számíthatok. szóval inkább családias hangulatú lett, de azért becsületükre válljon, hogy egy teljesen kihalt novemberi szerda esti akváriumban (csak a kinti részen volt egyáltalán működő pult!) is odatették magukat.

5) king krule @ akvárium nagyhall (okt.) - ide én különösebb elvárások nélkül érkeztem, de megvett a koncert. az előző teljes ellentéte sok szempontból, slágerek, közönség, talán ez volt a leginkább "igazi" nagyszínpados koncert, amit láttam 2023-ban.

4) galaxisok lemezbemutató @ gólya (ápr.) - ha a felső tízezernél szóba került a hőség és a levegőtlenség, akkor itt hatványozottabban igaz, hogy meg kell említeni, hogy moccanni sem lehetett, annyira tele volt a gólya. de közben meg értem, hogy miért ettől a helyszíntől lett hiteles az új lemez bemutatása, és összességében azért egy nagyon jó élmény volt hallani ezeket a számokat.

3) eels @ akvárium nagyhall (ápr.) - ez már halasztódott egy ideje, de végre láttam az eelst (és végre ők is látták budapestet vagy a magyar közönséget, ahogy ez a koncerten szóba is került). valódi monstre-koncert (27 számmal a setlist.fm szerint), klasszikus coverekkel és jó dalokkal, nyilván jól begyakorolt, de mégis hiteles gag-elemekkel, elejétől végéig lehetett élvezni.

2) panda bear & sonic boom @ magyar zene háza (márc.) - ha valami 2023-ban igazán aktuális dolgot kéne említeni erről a listáról, akkor ez lenne az. és talán ide a magyar zene háza (könnyűzenei) koncertnézői szempontból egyébként feltűnő kisebb furcsaságai sem voltak zavaróak, külön-külön és együtt is kiemelkedő fellépők, jó dallamok, érdekes vetítések, jó este volt.

1) kevin morby @ akvárium kishall (jún.) - még pár napja is gondolkoztam azon, hogy mi lesz nálam a lista elején, és be kell azt is vallanom, hogy én ide azért nem úgy érkeztem, hogy elszánt kevin morby-rajongóként bizonyos számokat akarok konkrétan hallani. inkább a kíváncsiság vezérelt az eelshez hasonlóan ezzel a többször halasztott magyarországi fellépéssel kapcsolatban, de aztán annyira elégedetten távoztam az akváriumból, hogy még zenekaros pólót is vettem, és utólag visszagondolva, valóban ez volt az a koncert, ami még jónéhány napig jó érzést okozott, szóval azt hiszem ezen a listán teljesen jó helyre kerül.

még lehetett volna biztos megemlíteni dolgokat, volt például a middlemest red kettős búcsúja (orfűn és a dürerben láttam) vagy a bánkitóról is bekerülhetett volna valami (kolibri például nekem egy előtte kevésbé ismert, de meggyőző felfedezés volt), és hát a carson coma is helyet kaphatna egy 2023-as listán, de most nálam ez a top20. idén remélhetőleg legalább ennyi jó koncerttel jön a folytatás.

[több mint tíz év legjobb koncertjei: 2022, 2021, 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013, 2012, 2011]

[nyolcvan kihagyhatatlan előadó a 2010-es évekből]

#2023 #koncertek #top20@23

[lilcantina]

Munkakeresősdiben

Egy kedves ismerősöm felajánlotta, hogy ha írok, akkor egy nagyobb csoportba bedobja a kis munkakeresős szösszenetemet. Úgyhogy írtam, és ha már egyszer, gondoltam kidobom ide is. Pszichés beteg főnök elől menekülök jeligére, ha van ötletetek, ne tartsátok magatokban 💛 Köszi, puszi!

Magamról:

Kiemelkedő kommunikációs készségekkel rendelkezem, írásban és szóban egyaránt, nem okoz nehézséget előadni (akár nagyobb tömeg előtt). Jó szervező vagyok, szeretek rendszerezni, tervezni, a naptáram az egyik legfontosabb tárgy a mindennapjaimban. A felmerülő problémákat megoldandó feladatként kezelem. Szeretem az átlátható és logikus rendszereket. Krízishelyzetekben nyugodtan, gyorsan és jól reagálok. Jól tudok csapatban dolgozni, önálló munkavégzésre alkalmas vagyok, gyorsan és szívesen tanulok. Széles érdeklődési körrel rendelkezem: irodalom, előadóművészet, kézműves és kreatív projektek, lakberendezés, természet, biológia, gasztronómia.

Amit keresek:

Somogy és Zala megyében keresek munkát, elsősorban Kaposvár, Nagykanizsa, Marcali környékén. A munkábajárást saját autóval tudom megoldani. Egy kiszámítható, nyolc órás állást keresek, motiváló munkakörnyezettel és emberbarát kollégákkal, felettesekkel.

Tapasztalataim:

Közösségszervezésben, könyvtárban több mint két év munkatapasztalattal rendelkezem (művelődésszervező). Öt év állatorvosi asszisztensi munkatapasztalat (elsősorban adminisztrációs, és műtéti asszisztencia). Több nyáron keresztül dolgoztam gyerektáborokban foglalkozásvezetőként (természetvédelmi és kézműves foglalkozásokat tartottam). 2016 óta dolgozom több online magazinnál önkéntesként - újságírói, fotóriporteri és szerkesztői munkákban egyaránt. Angolul társalgási szinten beszélek.

Végzettségeim:

Érettségi Közösségszervező szakember Kulturális rendezvényszervező Könyvtárkezelési alapismeretek Német középfokú nyelvvizsa

#iroda #könyvesbolt #adminisztráció #művház #állatosbolt #munka #fizetés #esküvőregyűjtök

[troger]

hangüzenetek a randivonalon

merthogy ez a kontextus (olvassatok nótokat, de amúgy tényleg minden tapasztalat érdekel, és tök jó lett a thread), nem az, amikor a részeg haverod összefüggéstelen hablatyolást küld hajnali 3-kor, vagy a nagyi üzenetére nézve már úgyis tudod, hogy mi lesz benne, mert mindig hasonló

hanem amikor átgondolt mondanivalóról van szó, ráadásul egy ismeretlentől

eddigi tapasztalataim szerint pont ahogy a jutkával azt megéltem tegnap este, az ismerkedésnél is az történik, hogy a képes, szöveges és csetelő profil mögötti ember ebben a pillanatban még nem ölt ugyan testet, de egy újabb dimenzióját mutatja meg az elidegeníthetetlen énjéből

életre kel, megjelenik

praktikusan nézve, az egyik eset a következőképpen alakult eddig

---

3 középhosszú üzenetváltás

hangüzenet tőlem 1:44, plusz egy rövid szöveg

hangüzi tőle, 4:55

válasz tőlem 5:44, plusz telefonszám

whatsappon hangüzi tőle, 6:51

---

itt a hangüzenetek között minden fordulónál 16-24 óra telt el (!), és a maira már nem is számítottam, elengedtem őt is mostanra

(a whatsappra váltással visszaigazolta, hogy találkozni szeretne, úgyhogy)

most megint rá kell hangolódnom erre az emberre lélekre, mielőtt meghallgatom, de azt már tudom az előzőből, hogy a hangja

meleg, intelligens, határozott, vidám

és a médiumnak hála, átadhatom magam neki csukott szemmel ellazulva, minden idegszálammal rá figyelve

akárhányszor 😻

"The medium is the message"

Marshall McLuhan

#dating #bumble #voicemail

[newlifeprojects]

nemtudom ki panaszkodott arra, hogy utal willhabenen bizniszelni, mert mind turho es bunko es nem valaszol vagy seggbol rangatva ki, hat nekem eddig csak jo tapasztalataim vannak, a mai peldaul zsenialis, mert

delelott lattunk egy fasza kis erositot, rairtam, persze elerheto, ok, akkor mennenk, jo. delutan kocsiba pattantunk, aztan mire odaertunk, mar ugy voltunk, hogy az egyik basszusgitart is megvesszuk. ficko beinvitalt, hozta a kisszeket, kabelezett, a gitarjat, es szepen minden funkciot megmutogatott rajta (total analfabeta vagyok a zenehez), fel orat jatszott es pruntyogott, kurvajo volt, majd jott a basszusgitar, azon is, beszelt a stilusokrol, pengetett pengetovel, meg anelkul, es aztan amikor a penzre kerult a sor, gyorsan alkudott is nekunk egy kicsit a doppelbiznisz oromere, es a halovany kerdesre, miszerint nincs-e veletlenul egy gratisz kabele is az egeszhez, meg azt is becsomagolta a taskaba <3 kezet fogtunk, eljottunk, husz perc mulva kuldott egy yt-linket, ahol a regi bandajaval jatszanak

mindjart hazaerek, aztan iderakom azt is :)))

#au #prs

[csacskamacskamocska]

A házról

még nem kaptunk választ. A tapasztalataim szerint elég nyöszös felvenni a kapcsolatot az ingatlanközvetítőkkel, illetve elég furán kommunikálnak. Nincs az, hogy visszaírnak, hogy oks, megkaptuk a levelet, értjük, gyűjtjük az anyagot és válaszolunk, hanem egyszerűen nem válaszolnak. Most éppen öt napja. Van egy olasz-magyar ingatlanosom, korábban ő segített nekem mert telefonon felhívja a nemválaszoló ügynökséget és megkérdez mindent. A díja idén 5 euróról felment 10-re. Az se pénz, úgyhogy ha holnap se válaszolnak, akkor rájuk szabadítjuk. Amúgy, ma épp azt néztem, hogy ebből a faluból (kb 400-an laknak benne, egy év alatt névről ismerhetsz mindenkit :D) 17 óra alatt lehet Budapesten lenni tömegközlekedéssel. Annyira kurvajó helyen van, hogy két óra Milánó, és onnan sutty. A tenger busszal egy óra. És ami a vicc, hogy kocsival meg 45 perc. Hát ennyi idő alatt érek el Budapest másik végébe. Szóval, tényleg elég jó helyen van ez a picsányi kis település, 4 km-re meg van egy nagyobbacska település pizzériákkal meg üzletekkel. Rollerel az mennyi, 15 perc? Még gyalog is csak egy óra, ha az ember beborozva haza akar sétálni. és nyugodtan énekelhet közben mert csak a dombok vannak :D 20 percre (mert elég kanyargós az út) meg van egy még nagyobb város vasútállomással még több pizzériával meg még több üzelettel. Jah, és tengerszint felett 400 m, itt nem lenne hideg se télen. A ház emelkedőn van, ide a víz sem jön fel, nincs is felázás se beázás a falakon. Hajnalban azon gondolkodtam, hogy milyen öntözőrendszer kéne a teraszon a növényeknek amikor nem vagyunk ott. Legjobban az vonz, hogy lehet a patakká fogyott folyóparton bóklászni. Elég szép helyek vannak. Lehet, hogy nyáron szúnyogos. :) Ez a várakozás elég feszkós. Közben nézzük a repjegyeket, de van egy kardinális kérdés, hogy lehet-e kábeles netet bekötni. Egyikőnk cége sem fogad el más megoldást a távmunkára. Ha arra nincs megoldás, akkor nincs ház.

ez a folyó :D

ilyen is tud lenni...

És hogy szerelem-e ez a ház? Hát mindenképpen erős vonzalom. Lehet belőle szerelem, igen. Főleg az, hogy nekem fontos, hogy a terasz a lakáshoz kapcsolódjon, és ha kilépek reggel a kávésbögrémbe kapaszkodva a teraszra, úgy érezzem, hogy kapok levegőt, hogy van előttem tér, hogy szép a látvány.

#ház #kérdések #01-28

[nyeznajka]

2023 ádvent kilencedik söre

Lindemans: Framboise Lambic

Miszerint málna ízesítésű spontán erjesztésű belga sör. Mert a belgák ilyen badass sörfőzők, erős tradíciókkal. A lambic a spontán erjesztésű sörök közé tartozik, azaz nem adnak hozzá élesztőt, ahogy mostanában (lassan 200 éve) szokás, hanem az ősi módon, a levegőben lévő élesztő kerül bele deus ex machina-képpen a nyitott erjesztőtartályokba. Ennek megfelelően az íze sokkal inkább a pezsgőhöz hasonlatos, mint a sörhöz. Ezt ráadásul gyakran ízesítik is, amit én személy szerint sajnálok, mert tapasztalataim szerint a gyümölcslevek erőteljesen elfedik a sör valódi ízét, tisztelet a kivételnek.

Mindezek ellenére azért ez egy remek ital, bár szerintem a málna mellett mást nem nagyon érezni ki. Alkohol 2,5%, vagyis nagyon enyhe itóka ez.

Prost!

[eltiron2]

Egy kis énblog

Tegnap meglepően nagyot ment az állatkertes posztom, és páran rákérdeztek, hogy kerültem oda és miért hagytam abba a szakácskodást.

Megpróbálok röviden válaszolni: már elég rég terveztem, hogy kiszállok az iszonyú toxikus vendéglátóiparból. Elegem volt a 60 órás munkahetekből, a feketemunkából, az őrült stresszből. Úgy terveztem, hogy maximum 50 éves koromig csinálom, aztán keresek valami igazi nyugdíjas állást, lehetőleg a közszférában. Tavaly betöltöttem az 50-et és még mindig paníroztam/húsosládákat cipeltem/120 literes üstöket emelgettem és már nagyon elegem volt. Az ismerőseimnek szóltam, hogyha bárki tud olyan állást, ami illik az egyéb képzettségeimhez/tapasztalatomhoz az szóljon. 

Kb egy hónapja egy nagyon régi barátom, aki a FÁNK-ban (Fővárosi Állat- és Növénykert) dolgozik középvezetőként, szólt hogy lesz náluk több üresedés mert néhány dolgozó nyugdíjba megy (igen, kihalásos úton lehet bekerülni :D ). Megpályáztam rendesen, és a nyelvtudásom meg az eddigi tapasztalataim alapján azonnal felvettek, röviden ennyi a történet. 

Tényleg még csak most kezdtem, de óriási a változás a magánszférához képest. Mivel a cimborám jótállt értem, 1-2 kört átugrottam, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ugyanazt tapasztalom-e meg, amit egy abszolút rookie élne meg - de itt a vendéglátással ellentétben nem vagyok azonnal nekinyomva a köszörűkőnek. Abban is szerencsém van, hogy egy velem egykorú és hasonló gondolkodásmódú nő mellé kerültem betanulónak. 

Persze a valódi teszt jövő héten lesz - Május elsejei hosszú hétvége, ilyenkor a látogatószám* napi tízezer fölé ugrik, alkoholista apukák döntenek úgy, hogy ideje jófej apukának lenni, semmilyen nyelven nem beszélő belorusz/portugál/macedón/etc. turisták hada fog ránkdőlni, szóval tipikus goblinok focimeccse lesz a kollégáim elmondása szerint. 

(*Mint mondtam 1-2 szintet átugrottam, tehát a belső rendszerünkben rögtön adminjogokat kaptam és pl. látom az aktuális látogatószámot meg hasonló statokat - ami viszont üzleti titok és mi itt a tumblin kurvára tudjuk, hogy ilyeneket posztolni rossz-rossz dolog, szóval nem is fogok.)

Annyit még hozzáteszek - ha már idáig elolvastad ;) - hogy irdatlan sok papírmunkával jár a közalkalmazotti munkaviszony. Aki ebben él, annak ez nem meglepetés, de nekem 3 évtized magánszféra után borzasztóan fárasztó volt, 3 napig jártam köröket - kormányhivatal, bank, személyzeti osztály, IT-osztály, megint HR, orvos, stb. Többször írtam alá a nevemet mint Messi egy közönségtalálkozón. 

Ui: Egyébként a melóhoz szükséges erkölcsi bizonyítvány, amit pár napja igényeltem meg. Lehet, hogy valami disznóságért nem kapom meg, akkor jövő héten kivágnak mint a szaros macskát :D

Kösz a figyelmet.

#énblog #zoo #állatkerti sztorik

[progarden]

"A gonosz aratása" - ezzel a címmel jelent meg 1942-ben egy amerikai film, aminek a plakátját láthatjátok alább. A film jól illeszkedik a korban dívó fűellenes propaganda-filmek sorába, amelyek a kannabisz fogyasztásának ártalmait démonizálva, túlozva mutatták be. Mintha elmebeteggé, gyilkossá, prostituálttá tenné a fogyasztóit.

Amiért megosztom most: meglepő, mennyire keveset változtak a drogellenes toposzok az elmúlt évtizedekben. Bár a propaganda talán kevésbé szentimentális és harsogóan, affektálósan szájbarágós, de ugyanazokra a motívumokra próbál hatni. A morális pánikkeltés jellemző elemeit vonultatja fel. És sajnos tapasztalataim szerint ezek gyakran megjelennek ma Magyarországon is rendőrségi kommunikációkban, különféle drogprevenciós kampányokban és politikusok beszédeiben.  

A fogyasztók egzotikus másként való bemutatása (othering): "A pokol füstje" és "Jó kislány egészen addig, amíg rágyújt a narkóra," szól a felirat. Magyarul már egyetlen spangli is = ördöggel cimborálás. Megváltoztatja személyiséget, lerombolja az erkölcsi gátlásokat. A romlás szükségszerű és elkerülhetetlen, a fogyasztónak nincs kontrollja a folyamat felett. Ráadásul rájátszik a társadalom prüdériájára és bigottságára is: a főhős nem véletlenül egy fehér fiatal lány.

"Az ötödik hadoszlop rombolást vet el az amerikai ifjúságban," mondja még a plakát. Magyarul a fű nem csak úgy véletlenül van, hanem egy gonosz idegen csoport tudatos összeesküvése az egész nemzet ellen. Ezzel én is gyakran találkoztam már idehaza: Soros meg a gyíkemberek azért fizetik a "droglobbit", hogy elpusztítsák a magyar ifjúság keresztény és hazafias identitását.

"Az igazság a marihuánáról" - ez pedig szintén ma is visszaköszön különféle oldalakon, flyereken. Mintha valakik tudatosan el akarnák hallgatni, hogy a fű az milyen extrém veszélyes. A tudományos hitelesség álarcába öltöztetve mindenféle kontextusból kiragadott féligazságot és téveszmét tendenciózusan egybefűzve elrettenteni, megbélyegezni: ez a cél. És persze legitimálni ezzel a szigorú drogpolitikát, hiszen ha a fű valóban elmebeteg bűnözőket generál, akkor a fogyasztókkal szemben semmilyen eszköz nem lehet megengedhetetlen.

Tudjátok az a legszomorúbb, hogy ha valami, hát pont ez a fajta elrettentő propaganda az, ami miatt a kannabiszról nem lehet hitelesen és őszintén beszélni nyilvánosan. Beleértve az egyébként valós ártalmait és kockázatait. Mert amikor egy szert ennyire egyoldalúan démonizálnak és kizárólag a veszélyeket hangsúlyozzák, akkor a fiatalokban, joggal, beindul egy dacos ellenreakció. Pont azokban a legjobban, akik egyébként a leginkább kísérletezők. A hitelesség elveszítéséért pedig azzal kell fizetni, hogy már akkor se fogják elhinni a figyelmeztetést, amikor valódi kockázatokról van szó.

És a kannabiszt démonizáló közbeszéd kitermelte a maga ellenpólusát: a kannabiszt egyoldalúan csodaszernek tekintő, a szürkezónában létező szubkultúrát. Ami egyébként gyakran éppen annyira tendenciózusan ragadja ki a kontextusukból a különféle tényeket, mint a drogellenes propaganda. Kialakul egyfajta bunkermentalitás: meg kell védeni a füvet a kritikáktól, és minden kritikában támadást látnak.  

Én a veszélyt nem abban látom, hogy a tilalom helyett egyre több ország dönt úgy, hogy legálissá teszi a kannabiszt. Ennek már ideje volt. A veszély inkább az, hogy ezt a témát még mindig egyfajta fekete-fehér gondolkodás és polarizáció jellemzi. Vagy démoni, vagy angyali. Valószínűleg még jó időnek el kell telnie ahhoz, hogy elnyerje a helyét a társadalomban, és ne legyen se nagyobb, se kisebb jelentősége annak, ha valaki elszív egy spanglit, mintha meginna egy sört.

#drgrptr #drgrpt #kender uthca cannabisztro #thc #cbd

[1mondatban]

Imádom a techóriásokat

különösen azt, hogy nem agresszívak, hanem figyelembe veszik a felhasználók szokásait és érdekeit.

vettem egy új telefont - igazából hosszas keresgélés után használt telefont vettem (ez itt a reklám helye: rejoy.hu) -, beüzemeltem, valamelyik első beszélgetést kihangosítva folytatom, látom ám, hogy felugrik egy ablak: “A Segéd nem működik, amíg egy másik alkalmazás használja a mikrofont”. 

hú, mondom ez tényleg tragédia, fogalmam sincs, mi az a Segéd, boomer vagyok, nem turista.

nosza, felpattanok az internetekre, igazából nem ad választ a kérdésemre, erre beírom angolul, arra már van találat. aszongya, hogy töröljem a frissítéseket, telepítsem újra a Guglit és megoldódik. megcsinálom, nem oldódik meg.

egy másik találat azt mondja, tiltsam le a Segédet (amiről akkorra már tudom, micsoda, meg azt is, hogy eddig sem használtam, és ezután sem fogom). megpróbálom megkeresni, az istennek sem találom, aztán addig-addig baszkurálok, meg törlök, meg frissítek, hogy végre sikerül megcsinálni, boldog vagyok és elégedett, ehhez is értek, csak néhány órám ment el rá. úgy negyed óra múlva nyúlok a telefonért, egy guglis képernyő fogad, felajánlja, hogy most azonnal bekapcsolhatom a Segédet. lóf@sz a valagadba, nem kapcsolom be, nem azért kapcsoltam ki. kib@sztam veled, viseld el.

a következő kihangosított hívásnál megint felugrik az üzenet:  “A Segéd nem működik, amíg egy másik alkalmazás használja a mikrofont”. tehát lósz@rt sem ért a letiltás, jól van, győztél, az általános tapasztalataim szerint úgy másfél-két év, és egy frissítésnél úgyis megoldódik az egész, no nem azért, mert megoldják, hanem mert valaki véletlenül elb@ssza az elb@szást.

addig meg majd hozzászokom, mint progresszív baloldal a Fidesz-autokráciához.

[zoeeozzoeeoz]

Többször megfogalmazódott már bennem, csak nem tudom úgy leírni, h ne sértődjön be senki, és valóban csak érdeklődésnek vegye mindenki. Most megpróbálom. Távol áll tőlem h valakit megbántsak, uh kérek mindenkit, értsétek jól.

Szóval. Senkit nem ítélek el azért, ha szakember segítsége kell neki hogy valamit feldolgozzon, helyre tegye a gondolatait, vagy saját magát, és ezért pszichológushoz/pszichiáterhez jár. Sőt! Jónak tartom, hogy felismerte magában, és lépett is annak érdekében, hogy rendbe jöjjön. Én is voltam már mélyen, sőt! nagyon mélyen, de sikerült eddig mindig felállnom, orvosi segítség nélkül. Volt ismerősőm akinek én mondtam h szakember kell neki, és Anyámat is én beszéltem rá, igaz nála kiderült h Alzheimeres. Szóval, mivel nincs tapasztalatom, így nem tudom, hogy valóban tudnak e segíteni ezek a szakemberek. Én kívül állóként , azt látom, h inkább vannak szarabbul azok akik hozzájuk járnak,mint jobban. Itt a tumblin is, akik kiírják magukból ezeket a tapasztalatokat, csak azt írják h rosszabbul vannak, meg h nem segít nekik, meg hogy felesleges pénzkidobás volt meg hasonlók. És mindenkinél az jön le, hogy úgy kezdik, hogy gyerekkori traumák, hogy szar szülei voltak, és ők okozták minden baját, hogy saját maga is egy szar alak, és mindenki a környezetében egy alávaló senki, aki csak kihasználja őt. Kivétel nélkül, mindenkinél! Akiknél ez nincs is, azokat is meggyőzik erről, és ők meg gondolkodás nélkül el is hiszik, és ezért még mélyebbre sűllyednek a mocsárba. Mindenkivel megszakítják maguk körül a kapcsolatot, szülők, testvérek, barátok, gyerekek, ismerősők. És sokkal jobban egyedül lesznek, és elkeseredettebbek, mint előtte. Majd a végén elbúcsúznak tőle azzal a szöveggel, h jó úton haladnak, javulnak igy tovább, ügyesen. Lehet hogy csak én találkozok ilyennel, de senkitől nem hallottam eddig azt h hú de jó hogy járok ide, és húúú de segít, és milyen jól vagyok utána. Azt van h mondták, hogy legalább van aki meghallgat, van aki kérdez, van akit érdeklem. De ez számomra hamis, mert hát doki, csak állapotfelmérést csinál, hogy a felírt bogyóknak az adagolását tudja alakítani. Számomra ez hamis érdeklődés, vagy érdek érdeklődés. Vannak testközeli tapasztalataim is, mivel Anyu betegsége miatt havonta vittem őt, és betegsége milyensége miatt, nekem is bent kellett lennem, igaz csendes figyelőként, és ha megerősítést várt a doki, akkor hozzám intézet kérdéseket. Egy idő után már csak velem beszélte meg anyu állapotát, mikor ő már végleg elveszítette a külvilággal a kapcsolatot. Meg amíg a váróban voltunk, jött úgy ki tőle "beteg", hogy "beszélgetés" után csapkodta a táskáját a falhoz, ököllel bele is ütött, és üvöltött. Csak akkor állt le, mikor meglátta a biztonságiakat, és kiviharzott az épületből. Vagy más valaki meg sírógörcsben tört ki mikor kijött, bambult ki az ablakon, és megállíthatatlanúl potyogtak a könnyei, amíg megkapta a papírjait. Oké, hogy az emberi elme, egy csodás, ámde kiszámíthatatlan reakciókra képes, és idő kell, amíg meggyógyúl, vagy kezelni tudja saját magát. Oké, hogy az is segít ha kitombolja, kisírja, valahogy levezeti feszültségeit, lehetőleg nem eljutva a köz és önveszélyes állapotig.......De......érezte bárki úgy, hogy neki segítettek ezek a beszélgetések? Vagy csak a felírt gyógyszerektől lett esetleg "jobban"? Fel tudta dolgozni azt, amiért eredetileg oda ment? Azóta jobban fel tudja dolgozni dolgait? El tudta hagyni a felírt bogyókat? Rendbe jött? Ezernyi kérdésem van, de mindnek az a lényege, hogy pozitív irányban való elmozdulást tapasztalt bárki?

Tényleg ne sértődjön meg senki, ha esetleg rosszúl fogalmaztam, vagy laikusként álltam a dolgokhoz. Eddig nekem még nem volt szükségem ilyen dokira, és tényleg csak a kíváncsiság vezérel.

[tobbpenztazembereknek]

Nézzük végül a számokat az „oroszpártiságról”. A magyarság még a súlyosan jogfosztó ukrán nemzetiségpolitikával együtt sem a legoroszbarátabb ország az Európai Unióban. Bulgária és Szlovákia az, de vannak olyan mutatók, ahol a románok is hátrébb állnak a magyaroknál. Ez az igazság, és ezt nem egy magyar felmérés mondja.  A magyar kormánnyal szemben nagyon is kritikus pozsonyi GLOBSEC kutatócsoportjának friss kutatása szerint az ukrán menekültek támogatottsága Magyarországon a legnagyobb az egész térségben (90%), Romániában ez 64%, Szlovákiában 59%, Bulgáriában 52%. A magyarok többsége (54%) Oroszországot látja a fő felelősnek a háborúért, míg Szlovákiában és Bulgáriában ez a kisebbségi álláspont (44, illetve 40%). A NATO-ba vetett bizalom (77%) nagyobb nálunk, mint Litvániában (75%), Romániában (73%), Szlovákiában (54%) vagy Bulgáriában (53%). Az Amerika-ellenesség nálunk 25%, Szlovákiában 50%, igen 50%. Az ukrán elnököt is többen kedvelik, mint Bulgáriában vagy Szlovákiában, míg Vlagyimir Putyin elutasítottsága 71%. Több magyar maradna az EU-ban, mint lengyel, lett, cseh, bolgár vagy szlovák. A románok 78 százaléka gondolja, hogy az EU úgy diktál nekik, hogy abba nincs a románságnak beleszólása, a másik véglet Magyarország 39 százalékkal. Talán épp azért, mert Budapest nem fogad el minden „nyugati fényt” szó nélkül, mint a többi térségbeli ország, ahol a kormányok mukkanni sem mernek. A másik két magabiztosabb ország Lengyelország és Csehország egyébként, az összes többi országban a többség úgy gondolja, hogy az EU diktál, és a saját kormányzat csupán végrehajt – nincs szavuk az unióban. Biztos ok nélküli ez? Mindenkinek csak ajánlani tudom a GLOBSEC-kutatás számait, valódi nemzetközi összehasonlítást ad. Különösen azoknak, akik nem ismerik a térséget, és elnézést, de tapasztalataim szerint ez a magyar progresszív-liberális értelmiség jelentős része. Akinek minden útja nyugatra vezet, csak elhussan vele a táj az M1-esen a kéklő Alpok felé, az keveset ért. Érdemes ám bejárni a keletet és délt is. Nagy lesz a meglepetés, hogy nemcsak szlovák és bolgár, hanem bizonyos dolgokban még a román társadalom is Nyugat-ellenesebb, mint a magyar.  Pedig annyit senki sem kapott a Nyugattól, mint a románok és szlovákok a szomszédaink közül.  Na ezt fejtse meg valaki.

@megittvagyunk

[lilcantina]

Rettenetesen

nincs semmi kedvem bemenni a munkaügyre. Otthon borzasztó tapasztalataim voltak velük, gondolom ez áll a háttérben. Ki akarok szabadulni a lakásból, de nem akarok odamenni. Nem is értem magam. Valaki legyen felnőtt helyettem ma kérem