#senki sem tudja

[beautyfulwrites]

Könnyek

Nem sírok csak a könnycsatornám túlnedvesítette a szemgolyóm. A ,,Nem sírok,, olyan hazugság mint a ,,semmi baj. ,, Aki nem ismer vagy csak szimplán nem törődik azzal, hogy akkorát hazudtál mint a Hiroshimai atombomba robbanásának hatótávolsága. Aki egy kicsit is törődik veled vagy ismer ő pedig már azelőtt megölelt, hogy a szemed sarkában összegyült volna a szomorúságod nyomatéka.

~2022 máj.6

#magyartumblr #f?jdalmas #senki sem tudja #könnyes szemek #könnycsepp #könnyek #könny #csak fáj #szar nap #szar #szarság #szar kedv #szar erzes #csak egy gondolat #napi gondolat #ez van #ez az élet #nincsenek barátaim #igaz barát #barátnő #hamis barát #legjobb barát #barátom #szemek #értelmetlen #érzések #rossz érzés #érzelmek #szar érzés

[ket-veglet-kozt]

Mindenki tudja mit akar az életben

De azt senki sem tudja elmondani, hogyan akarja megszerezni

#mindenki #tud #tudja #akar #szeretne #akarat #de #senki #sem #mond #elmond #szerez #megszerez #munka #élet

[jr0vj0t3if]

#Nyolc bomba hat #és a vezető oknyomozó riporterek kiderítették az Északi Áramlat amerikai bombázásának részleteit. #2022 februárja óta az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódik #és helyi háborúvá fajult. Az Oroszország elleni európai és amerikai szankciók fokozódnak. Ugyanezen év szeptemberében a “Északi Áramlat -1 #hogy ami felrobbantotta a vezetéket #annak senki sem profitált #sőt #mindenki tudja #hogy az Egyesült Államok profitál. #Először is #lelkiismeretfurdalása miatt az Egyesült Államok tisztázza a kapcsolatot .

[ezteislehetnel]

Két személyiségem van. Az egyik menyasszony akar lenni, büszke anyuka, hűséges feleség.

A másik meg rossz lány akar lenni, akit nem kaphat meg senki és azt csinál amit akar.

Nem férnek össze...de senki sem tudja melyik nyer a végén

#magyar tumblr #idezetek #gondolataim #magyar #sajat szoveg #sajat iras #napi gondolat #magyar idezet #good and bad #személyiség #the bad batch

[egy-lany-blogja]

Rajtad kívül senki sem tudja úgy kimondani a nevem,hogy beleremegek a vágytól...

#magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #erzesek #szerelem #szeretet #vágy

[csacskamacskamocska]

Nem mondom, hogy szép dolog volt

Az egyik barátom felvetett egy szexszel kapcsolatos kérdést, ami eléggé nagy követ vágott az én békés kis pocsolyámba.

Mindig is tudtam, hogy van mit fejlődnöm, mert az nem elég, ha az ember agyban pozitív és nyitott, kicsit tényleg olyan a dolog, hogy attól, hogy megnéztél egy videót egy társasjátékról, még valójában fogalmad sincs, hogy ha játszanád egy társaságban akkor bejönne-e. Mert nem csak az érdeklődéseden, nem csak a játékon, hanem a társaságon is múlik. Sejtésem szerint az emberek úgy gondolják, hogy ők jól szexelnek, közben hülyére szorongják magukat, hogy mégse. 10-15 éve szexelsz valakivel, akinek jó veled, neked is jó, komfortos, aztán elválsz és döbbenten állsz, hogy csak egy valakit szokásait meg vágyait ismered. Vagy 10-15 éven keresztül vagy elutasítva, esetleg élsz meg néhanap szánalom dugásokat, éldegélsz a kognitív disszonanciában, míg már azzal sem tudsz mit kezdeni, akivel esetleg jó is lehetne. Egyrészt megtört az önbizalmad, másrészt kénytelen vagy elzárni a vágycsapot. Az meg berozsdásodik, ha nem használják. Gondoltam körbejárom kicsit ezt a dolgot, mert van két nagy kérdés, ami nem hagy nyugodni. A nők szeretik, ha a férfiak kezdeményeznek. De ugyanazon okból szeretik a férfiak is, ha a nő kezdeményez. Mert maga az, hogy tetszünk, hogy vágynak ránk, hogy beindul tőlünk a másik, az bennünk is izgalmat okoz. A vicces, hogy ez akkor is így van, ha a másik ember amúgy nem az ideálunk, vágyunk tárgya, nem tartjuk különösebben vonzónak. A kitartó „nem ideálok” ezért juthatnak végül célba. „hadd rajongjon” szokta mondani egy barátom, amikor egy nő érdeklődik utána. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt is, hogy ugyan miért venné el magától ezt a kis örömöt, hogy valakinek tetszik. A csavar az, hogy amíg az, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, megszokottabb, elfogadottabb, kevésbé megalázó, addig arra, hogy egy nőt utasít vissza egy férfi, arra inkább lenézőbb és megalázóbb körítés van. Ha egy férfit utasítanak el, mindenki veregeti a vállát, lesz másik! Ha egy nőt utasítanak vissza, a reakció az, hogy csináljon magával valamit, hogy tetszetősebb, vonzóbb legyen kívül és belül. Az idősebb, szexuálisan aktív férfiakkal elfogadóbb a társadalom, mint az idősebb szexuálisan aktív nőkkel. Nem hiszed? Nézd meg a vicceket, milyen szinten szólják le a szexuálisan aktív, érdeklődő nőket. De koncentráljunk a kezdeményezésre. Még abban sem tudunk megegyezni, hogy mi számít kezdeményezésnek. Honnan tudod, hogy a másik szeretkezni akar? Egyik barátnőm onnan tudja, hogy a férje olyankor megborotválkozik. Mondania már nem is kell semmit... :D Mennyire kell rámenősnek lenni? Pasi megöleli, megcsókolja a feleségét, erre a nő: jajj a hajam, most voltam fodrásznál, erre a pasi, jajj bocs, oké, bocs. Kész. Nő csalódott, mert mi másért ment volna fodrászhoz minthogy tetsszen a pasinak (legyünk idealisták), pasi csalódott, mert tetszik a nő, de lám, le lett állítva, nem kell a közeledése. Tényleg nem lehet tudni, hogy ilyen esetben, ha a faszi kicsit rámenősebb, abból mi jön ki. De ha a nő mindig talál kifogást, még akkor sem biztos, hogy a pasas ellen van kifogása. Lehet, hogy azzal van baja amit szex közben vagy után megél. Esetleg nincs erről kommunikáció. Nem sikerült jó szexet kialakítaniuk. Ha egy pasi sosem mondja nekem azt, hogy tetszem, vagy jól nézek ki, csinos vagyok vagy sosem emel ki semmilyen módon a "tömegből", akkor elkönyvelem, hogy neki nem tetszem, az ő szexuális érdeklődésén kívül esem. Nyilván, akkor sem fogok kezdeményezni, ha nekem amúgy bejön. Nem vagyok hülye. Ha meg sikerül párszor valami lenéző megjegyzést is tennie, hogy kövér vagyok (nem vagyok) vagy bármi gúnyosat egy általános jókedvű csipkelődésre, akkor nincs az az isten, hogy akár egy jókedvű flörtben részesítsem. Ki szeret megalázódni? Senki.

Ezeken rágódtam, mert végig kellett gondolnom, hogy ha kapok egy meghívást egy pasihoz, akit már ismerek egy ideje, akkor... vagy úgy megyek oda, hogy bármi történhet, de akkor a lelkem mélyén eldöntöttem, hogy szeretném, hogy a bármi megtörténjen, vagy úgy megyek oda, hogy barát vagyok és bármit teszek, még, ha pucérra vetkőzök, akkor sem lépem át belül a határt és fegyelmezetten úgy teszek, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, az ember a barátaival nagyon jó kapcsolatban van, de ez nem jelenthet vágyat. Szerintem 30 felett nincs barátság extrákkal. Nem tudunk hozzá elég lazák, felületesek, könnyedek lenni.

Hát, igen, nem tudtam mást odaképzelni a "feladatba", csak őt. Mert ő vetette fel. És ez összezavart, felkavart. Végigvettem minden blokkot, minden visszautasítást, minden gúnyos-komolytalan megjegyzést, amit a szexszel kapcsolatban megéltem, miközben ezeket nagyon nem akartam volna újraélni. Amúgy, „jártam egyszer egy sráccal”, aki azt mondta a szerelem alapja, hogy zavard össze a másikat. Ha bármivel rá tudod venni, hogy rajtad gondolkodjon amikor nem vagy ott, nyert ügyed van.

Háténmost úgy össze vagyok zavarodva, hogy szerintem erről még fogok posztolni.

#szex #kezdeményezést #visszautasítás #01-06

[stickalittle]

Anyámat el akarom vinni rehabra.

Foglaltam is időpontot az orvoshoz egy hónappal ezelőtt. Nov. 4-re kaptam időpontot. Kis aggodalomra adott okot, hogy nov. 4 az szombat. De megnyugtattam magam, hogy biztosan már annyi a beteg, hogy szombaton is rendelnek, és tulajdonképpen nem is akartam az a nehézfejű kuncsaft lenni, aki értetlenkedik, úgyhogy beletörődtem, hogy ha szombat, akkor szombat. Persze azért abban a hónapban négyszer is megnéztem az időpontról szóló visszaigazoló e-mailt, hogy egészen biztosan nem én néztem el a dolgot. De nem. Ott szerepelt, hogy november 4. Úgyhogy szombaton bepakoltam anyámat a kocsiba, és bevittem a rendelőbe. Persze parkolót még szombaton sem találni, úgyhogy a rendelő előtt kipakoltam anyámat, hogy ne kelljen annyit mennie bottal, én meg majd keresek parkolót távolabb. Már éppen indultam volna, amikor kijött a portás, és nevetgélve közölte, hogy márpedig itt rajta kívül nincs senki. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy fel kellett volna vállalnom a nehézfejű kuncsaft szerepet, mert most már innentől a szerencsétlen hülye fasz szerepet tolom. Megkérdeztem a portást, hogy akkor ilyenkor mi van. Ő nem tudja, de talán érdeklődjek az ötszáz méterre lévő kórházban. Arra gondoltam, hogy ott aztán végül is mi a faszt tudnának mondani arról, hogy a betegirányító adott nekem egy szar időpontot, én meg itt kóválygok anyámmal, mint postás a levéllel, aki egy másik faluban keresi a Kossuth utcát. De persze, ha már itt vagyok, végül is mit veszíthetek, ha ott is téblábolok kicsit? Úgyhogy anyámat visszapakoltam a kocsiba, és irány a kórház. Parkolót is találtam a közelben, kb. akkora üres helyet két autó között, ahová egy nyuszimotor fér csak be. Mondom, nekem ez elég, én ide beteszem az autót akkor is, ha az előttem parkoló rám hívja a halálfalókat. Valamit biztosan rám hívott, mert kiszálltunk a kocsiból, és elkezdett esni az eső. Mindegy, ez pont jól illett a kedvemhez, úgyhogy esőben mentünk a kórházba. Portás. Ez is nevetve mondja, hogy nincs rendelés. Úgy látszik, itt valamilyen ellátmányba kapják a portások a füvet. Mondom az orvos nevét, akihez az időpontot kaptuk. A portás közli, hogy hát pont ő az ügyeletes az intenzíven. Meg van-e vele beszélve a dolog? Akkorát bólintottam, hogy leesett a fejem. Hát persze, hogy meg van vele beszélve. Azt sem tudtam, ki az. Akkor menjünk fel az első emeletre, ott van az intenzív. Mentünk. Az intenzív előtere tökre kihalt volt. Mondjuk, mégis, mi lenne egy kórház intenzívjének előterében, sajtpult? Sajtpult nem volt, de volt egy kaputelefonszerűség. Na, ezt megnyomkodtam, mire előkerült egy nővér, akinek mondom, hogy itt kérem én jelenleg át vagyok baszva időpontilag, és ha már így esett, akkor beszélnék a főorvosúrral. Oké, szól neki. Jött az orvos, ki is kerestem a telefonomon a levelet, amit mutatok neki, hogy bizony ez a helyzet, és a történetben én vagyok a kisebbik hülye. Nézi az orvos, aztán közösen, teljes egyetértésben megállapítottuk, hogy az időpont rossz. De mindegy, ha már itt vagyunk, akkor a folyosón megnézi anyámat. Megnéztük anyámat. Olyan volt, mint előtte. Szóval oké, akkor nem kell már bejönnie, mert látta, de én jöjjek be 7-én szerdán, és akkor beviszi a gépbe, felveszik rehabra. Hát, kurvára örültem, mégiscsak a tenyerén hordoznak a halálfalók, sikerült elintéznem a dolgot, majd hetedikén szerdán én bejövök, hozom anyám papírjait, és mindent elintézek. Anyámat be a kocsiba, és haza. Ott jutott eszembe, hogy baszd meg, szerda nem 7-e, hanem 8-a. Úgyhogy nem csodálkozom semmin.

[angelofghetto]

Dolgoztam ilyen helyen. A kollégák többségét az tartja meg, hogy a védenceik meggyötört, önmagát feladó tekintetét bizakodóvá tudja változtatni, és néha még mosolyt is varázsol az arcukra, vagy örömkönnyeket a szemükbe. Ez addiktív. Önmagukon segíteni képtelen embereket sínre tenni, jövőt adni nekik olyan érzés, ami messze túlmutat a profiton, nincsenek is egy dimenzióban. Az ilyen helyen dolgozó emberek "munkahelyi ártalma" a sugárzóan kedves személyiség. Egy problémahalmokkal küzdő, hivatalok packázásai között elveszett család befelé fordul, és próbál páncélt növeszteni önvédelemből. Csak akkor nyílik ez a páncél, ha hiteles, kedves, önzetlen emberek nyitogatják. A bizalom felépítése az első és legnehezebb feladat, és ha az megvan, onnantól jön a felelőssége annak, hogy ez a bizalom ne törjön meg, hogy az ígéret ne üres kecsegtetés legyen, hogy történjen valami igazi, hogy a védencek elkezdjenek hinni bennünk, aztán önmagukban.

Találkoztam állami gondozott párocskával, akik egymásba kapaszkodtak az intézményen kívüli életben, és szinte azonnal lebabáztak. Szépecskén éltek, de nem tudták, hogyan kell kenyeret szeletelni, mert az intézetben mindig szeletelve állt az asztal közepén a kosárban a kenyér. Vagy nem tudták, hogyan kell csekket befizetni, hivatalos ügyeket intézni, álláshirdetésre jelentkezni, nem tudták, milyen alapvető felszerelés kell egy háztartásba, mert senki nem tanította meg nekik, senkitől nem tudták ellesni.

Találkoztam családdal, ahol a gyerek csak tanítási napokon evett "rendesen", mert a szülőknek nem volt annyi pénze, hogy hétvégére bevásároljanak. Találkoztam olyan családdal, ahol a gyerekeknek összesen egy pár cipőjük volt, ezért télen felváltva jártak iskolába. Ezek a dolgok egy átlag magyar számára elképzelhetetlenek.

És voltam a másik oldalon is. Volt egy nagyon érdekes beszélgetésem a nagyobbik gyerekem osztályfőnökével, akivel általában csak az üzenőfüzeten keresztül tartottuk a kapcsolatot, mígnem megfenyegetett, ha nem megyek be hozzá, kénytelen a gyerekemet eltanácsolni a hiányzásai miatt. Aztán elmeséltem neki, hogy az utazásom 4 db BKV jegybe került, amit egyébként egy egész hétig tudnánk enni a gyerekeimmel, és a nagy azért hiányzott már többször is, mert a lázas beteg kishúgával kellett otthon maradnia, ugyanis ha én nem megyek be dolgozni, kirúgnak a munkahelyemről. Az osztályfőnök elképedt, és azt hebegte, fogalma sem volt, hogy nálunk ilyen jellegű problémák vannak, mert a gyerekem mindig olyan rendezetten és ápoltan ment suliba. Akkor elmondtam neki, hogy azért mert valaki csóró, még nem kell koszosnak is lennie, elvégre hideg vízben is lehet mosakodni. Akkor, és csak akkor kérdezte meg, hogy esetleg szükségünk lenne-e valamilyen segítségre.

És megint csak voltam a másik oldalon is, mert volt olyan tanulóm, akinek sikerült felépítenem a lerombolt önbizalmát, akivel sikerült megértetnem, hogy utolsóból is lehet elsőnek lenni, ha hisz magában, és ne másokhoz mérje magát, hogy állítson fel apró kis célokat, koncentráljon arra, és ha már megtapasztalta, milyen megvalósítani azokat, akkor a céljai is lehetnek egyre merészebbek. Mindketten sírtunk, mikor a nyakamba csimpaszkodva elbúcsúztunk egymástól az évzárón. Egy ilyen eredményt vajon miféle teljesítmény-grafikonon lehetne ábrázolni?

#nonprofit jutalom #Youtube

[felvidek]

Hegemony

Kivételesen két sztorival kezdek.

Az első játékunkban én voltam a kapitalistákkal, miközben a két társam (a munkásosztály és a középosztály) nagy egyetértésben az első körben leszállították az adókat, ingyenessé tették az egészségügyet és az oktatást, majd elhelyezkedtek az állami szektorban, figyelmen kívül hagyva a cégeim. Az állam egy kör alatt csődbe ment és jött az IMF.

A következő körben megunva, hogy a magánegyetemem közepesen drága szolgáltatásait senki se használja ki, eladtam az épületet, a munkásokat (egy utcára került takarítót és egy tanárt) pedig alkalmaztam egy frissen nyitott gyorsétteremben.

A Hegemony egy asszimetrikus játék, amiben három játékos a három osztályt irányítja, és ha esetleg akad egy negyedik is, akkor az illető az állammal van. Mindenki a saját szabályai alapján gyűjtöget pontokat - a kapitalisták cégeket és vagyont halmoznak fel, a munkások jobban akarnak élni a szolgáltatásokból, a középosztály egy kicsit mindkettő, az állam pedig minél inkább ki szeretné egyensúlyozni az előbbi három játékos szerepét. Úgyhogy a körönként ötszöri akciót (összesen öt kör van) mindenki nagyon másképp használja ki - gyárnyitásra, termelésre, szolgáltatások vásárlására, a közvélemény befolyásolására, miközben az egyes termékek árszintjeit a szavazásal átállítható állami politikák befolyásolják.

Namármost aki szerint ez annyira izgalmas, mint a festék száradását figyelni, utálni fogja a Hegemonyt. Egy bizonyos réteg - amibe szerintem beletartoznak az összetett játékokat szerető bölcsészek és közgazdászok, ki tudja, mennyien vannak - viszont rajongani fog érte. Ha húsz éve jön ki, akkor Tóta W. Árpád se a Tropicóból meg a Civilizációból jön rá az élet nagy dolgaira, hanem a Hegemonyra hivatkozik.

Elsőre talán azt lehetne hinni, hogy ez a játék megtanítja az állam működését. Ez nem feltétlenül igaz, mert minden bonyolultsága (erről később) ellenére durván leegyszerűsíti a gazdasági és társdalmi folyamatokat. Viszont amire tökéletesen alkalmas, hogy elhitesse és átéreztesse velünk, mennyire törékeny és sokváltozós egy olyan mesterséges ökoszisztéma, amiben mind a három (négy) szereplőt merőben ellentétes motívumok mozgatják. És hogy a rendszer megbontása, két játékos állandó, illogikus szövetsége katasztrofális következményekkel jár. Ugyanakkor a saját elemi érdekedben meg akarod bontani a status quót, hogy több pontot gyűjts. A Dolgok Megértése szempontjából sokkal jobb, mint bármilyen hétvégi toleranciatréning.

Amit még fontos kihangsúlyoznom, hogy ez a játék elsőre tényleg bonyolult és sok apró, elsőre alapos elmélyülést igénylő mechanizmusa van. A társaságból másfél órát készültünk rá szabályvideók nézegetésével és egy óráig biztosan tartott az első kör - mikor minden lépés következményeit hosszasan böngésztük a szabálykönyvben. Biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére sem alkalmaztunk minden szabályt helyesen. Viszont a játékmenet egy ponton, mikor már láttuk, hogy mit miért érdemes csinálni és az milyen előnyökkel és hátrányokkal is jár, érezhetően felgyorsult. Teljesen megértem viszont azokat, akik könnyebb és lazább társasokkal akarják elütni az idejüket.

Ennyien játszhatják: Akár ketten is, szerintem három játékostól élvezhető, néggyel pedig még jobban - de hosszabb is.

Ezért ajánlom: Közgazdasági gyorstalpaló. Dinamikusan változó szövetségek - a játék kimondottan bátorít arra, hogy legyél alkalmazkodó - és viszonylag sok interakció. Sokszor kiáltotok fel közben úgy, hogy "de hisz ez történik a való életben is!", miközben azért nem pont ez és nem pont úgy történik a való életben. Játszani élmény, nem csak megnyerni.

Ezért nem ajánlom: Sok apró bizgentyű kell az előkészületekhez. Egyszerűen muszáj előzetesen tanulmányozni a szabályokat és nem tudod hozzá leültetni a barátod csak úgy, hogy játsszon veled. Fiataloknak (edit: mondjuk alap- és középiskolásoknak) rettentően absztrakt. Ha a társaságból senki sem játszott még vele, hosszú, frusztráló és fájdalmas tanulójáték is kikerekedhet belőle. A hosszából és az összetettségéből adódóan céges csapatépítőkre, politológiacampusokba is alkalmatlan.

Korábban: Bevezető, Game of Thrones, Catan telepesei, Pippo, Munchkin, War of the Ring, Arkham Horror, Carcassonne, Ticket to Ride, Starcraft, Doom, Castle Ravenloft, Shanghaien, Lunch Money, Smallworld, Love Letter, Pandemic, Dungeon Lords, Dungeon Command, King of Tokyo, Bizzarie, Cyclades, Alhambra,Colt Express, Rune Age, Dominare, Coup, Avalon, Sheriff of Nottingham, Star Realms, Torres, Spyfall, Welcome to the Dungeon, Dice City, Camel Up, Scythe, Exploding Kittens,  Viticulture,  Spartacus ,  Saltlands, Onwards to Venus, Root, Kemet, Nemesis, 7 Wonders Duel, Mississippi Queen, Lords of Waterdeep, The Mind, Windward, It’s a Wonderful World, Kingdomino, Terraforming Mars, Tiny Epic Kingdoms, Path of Light and Shadow, Hellapagos, Unmatched/Legendák Ligája, Fesztáv, Adventourist, Dune: Imperium, Furnace, Pax Pamir, Cascadia, The Genius:),

#tarsas

[beautyfulwrites]

Zene

A világ túl hangosan ordítja a problémákat, fülhallgatóval próbálok elmenekülni. A világ hangjai ugyan halkabbá válnak, de a zene, vagyis a lelkem hangjai még mindig eltörpülnek ezen hangok mellett. Hangosítom és hangosítom, de egy idő után nem lesz hangosabb. Elértem a max hangerőt amelyen még mindig átüt a problémák zöreje.

A lelkem lenne túl gyenge? Vagy csak én nem vagyok elég határozott? Miért nem tudok szabadulni? Miért nem tudok menekülni a világ elől?

Fizikai fájdalmat érzek, érzem ahogy elnyelnek a mindenség zúgásai. Erősebbek mint én, vagy a lelkem. Ezt mindig is tudtam, de érezni sokkal fájdalmasabb. Menekülni szeretnék, csak eltűnni innen.

2022 máj.12

#magyartumblr #sebek #f?jdalmas #senki sem tudja #zene #zenehallgatás #zeneszám #hamis világ #elbaszott világ #problémák #hangulat #ordítás #probléma #megtört lélek #összetört lélek #testről és lélekről #menekülés #fájdalom #nagyon fáj #fáj a szívem #miért fáj ennyire #fájdalmas #fáj a lelkem #csak fáj #napi gondolat #napim #csak én #elmúlás #egyedül #nincs rendben

[donb]

advent

megint eszembe jutott egy régi-régi cikk (zárjelben: Vietnám ma már á-val írandó)

Karácsonyi jegyzet a vietnami kalapról

Van nekem egy öreg, szakadozott vietnami (zárójelben: kéne arról is egy Korrektorblog-post, hogy Vietnamot a-val kell írni, nem á-val, ahogy annyi mindenfele írják-mondják (én csak tudom (higgyék el nekem, nemcsak a helyesírási szótárakból tudom, igazi vietnamiaktól is (mellesleg Viet Namban latin betűs írás járja, márcsak azért is a (namost próbáljuk meg bezárni az összes zárójelet))))) kalapom, tudják, az a lapos, kúp alakú izé. A kalap a vietnami szesz- és dohányárus asszonyról jutott eszembe, akitől a minap becherovkát vettem a Lehel alagsorában; hozzá járok Teacher's viszkiért meg kávéért (és ha már ott vagyok, bagóért, köhögőscukorkáért satöbbiért) is.

A vietnami szesz-dohány-édesség árus asszonynak – európai uniós aspektusból különösen – szívszagattó sorsa lehet; ő zár ott az aluljárószinten utoljára (gondolom, boltja a hajnali redőnyhúzáskor is mindig nyitva van már), mégis, akárhány órája rohangált már le-föl zsúfolt polcai közt, mindig ugyanazzal a kedves mosollyal kérdezi, amikor elém rakja az utoljára kért minimálárréses gyarmatárut: „mást nem?”. Mást, momentán, nem. A halottaimat nem volna rossz, de őket, kedves, úgyse tartja a polcain.

A minap sírtam ide, ebbe a rovatba Edit halálát, és igen, jutott eszembe keserűen, pakolhatnék ide tovább egy sorozat könnyfacsarós jegyzetet (ötven felett, úgy látszik, ez úgy adódik, mintegy) nagyanyáimról – a kőbányai proletár asszonyról (igen, prolizós buzik, igazi ember volt, az orsószilánkkal a szemében, félig vakon, világháborús özvegyen, beteg dédanyámmal (anyósa, mellesleg) a nyakán, nevetve-adva mindig magától értetődőn (rumos praliné, istenem)); meg a tiszteletes asszonyról, az elsős elemisták örökös tanítónőjéről (ő nevelt fel, ha meggondolom (mennyi mindent cipelünk belőle apámmal, jézusom)) –; Dénes unokabátyámról, szinte kölyökként pusztult (szinte szó szerint); vagy Lajosról, a pofázógép-vitabuzi reformkommunistáról, ordítva vitatkoznánk hetente a politikáról filozofice, dehát az önpusztító baromja – fiatalabb volt nálam bár – nem érte meg még az Antall-kormányt sem (hiányzik, rettenetesen); és vannak még, de hagyjuk.

Illetve, pofátlanul belelököm még a sorba Andrást. András él és virul, de amióta megjárta a politikai-államigazgatási hatalom magasb régióit, nem lehet emberi hangon szót váltani vele, isten bizony, elsiratom néha emiatt. Azért, mert ő is benne van, hogy nekem fontos, ki van-e téve egy vessző, lent vagy fönt nyit-e az idézőjel, egyáltalán, tükröz-e bármit is a szedéstükör. Gimnazisták voltunk, 1971., elcipelt magával nyári munkára a Révaiba, trógeroltuk a félkész könyveket a kötészeten, birkóztunk röhögve a spénben, jártunk a szakik nyakára nyomdásztudományért (tudja még valaki ebben a komputéros világban, mi az a linószedés?), betűmintakönyvért, életért; András kezdett dumálni ott a folyosón a három vihorászó, csitriszerű vietnami lánnyal.

A csitrik végzős egyetemisták voltak, derült ki lassan, hozzánk képest érett asszonyok, összehaverkodtunk mégis rendesen, egy évig mászkáltunk hozzájuk a műegyetemi kollégiumba. A nevetős cigányképű vagány és a légiesen karcsú gyönyörű nevére, szégyenszemre, már nem emlékszem (András lökné őket kapásból, biztosan), de Huongot nem felejtem el soha. Villamosmérnöknek tanult, arra a karra vezényelte a kommunista párt, pedig bölcsész volt, velőig, nyelvzseni, úgy beszélt magyarul, mint senki született, és vágta a József Attila-összest, eszméletlenül. Igazi kelet-ázsiai fazon volt, rövid lábak, kis mellek, nagy fenék, kerek arc; és szerelmes voltam abba az addig sosem tapasztalt hatalmas szellembe; meg abba a mindent kibíró vietnami mosolyba. Tőle kaptam azt a foszladozó kalapot.

72-ben ő lediplomázott, hazament, én előfelvételis katona voltam a legsivárabb Duna–Tisza közi homokon (buzi tudós, hülye zsidó, fókára, katona!). A század-KISZ-klubban láttam meg a szoc.-modern csővázas dohányzóasztalon púposodó újsághalom tetején mosolygó arcképét. Hosszú antiimperialista cikk volt a Népszabadságban annak apropóján, hogy Le Kim Huong, a Pesten végzett mérnöklány néhány nappal hazatérte után Hanoiban (Ha Nôi, vietnamiul, és j-vel kell ejteni, hanoj) meghalt. Bombatámadás áldozata lett. Az Amerikai Egyesült Államok hadserege akkor bombázta utoljára Hanoit. (Itt most – bölcs vietnami mosollyal – mellőzzük az Amerikai Egyesült Államok demokráciaexportőri akcióiról feltoluló olcsó analógiákat.)

A minapi csarnoklátogatás után, enyhén becherovkaközi állapotban azt képzeltem, hogy szenteste az asztal mellé telepszik a halpástétom, a gesztenyés pulyka meg a töltött káposzta mellé, mennyből az angyal, kopott rizsszalma kalapban egy vietnami mosoly. https://index.hu/velemeny/imho/kalap/

#jegyzet #karácsony #vietnámi kalap #2005

[jr0vj0t3if]

#Nyolc bomba hat #és a vezető oknyomozó riporterek kiderítették az Északi Áramlat amerikai bombázásának részleteit. #2022 februárja óta az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódik #és helyi háborúvá fajult. Az Oroszország elleni európai és amerikai szankciók fokozódnak. Ugyanezen év szeptemberében a “Északi Áramlat -1 #hogy ami felrobbantotta a vezetéket #annak senki sem profitált #sőt #mindenki tudja #hogy az Egyesült Államok profitál. #Először is #lelkiismeretfurdalása miatt az Egyesült Államok tisztázza a kapcsolatot .

[konnyeknelkul]

Senki sem tudja mit élek át!

#saját írás #depresszió #öngyilkos gondolatok #boldogtalanság #fájdalom #szenvedés #elegem van #érzéseim #magyar #magyar tumblr #magány #alvászavar #kilátástalanság #feladom #nem bírom #fáj a lelkem

[mikropenisz]

Ebben benne van az a titok is, miért akarnak a nők magasabb pasit!

[csacskamacskamocska]

A szex ami régen

Szóval olvastam egy amúgy közepesen jó cikket a szexről, ami viszont érdekes emlékeket meg gondolatokat hozott fel. Előrebocsátom, hogy igen, piszok régen volt, hogy volt valakim, akivel ágybabújtam, de amikor volt, szerettem szerelmeskedni. Ehhez képest, jóideje csak beszélgetek róla. Annyira összekapcsolódik bennem az érzelmi-intellektuális vonzalommal, hogy úgy önmagában nem érzem a mardosó kínt amiért nincs. Nadehát, nem is vagyunk állatok, ugye. :D

A cikk egyik pontja az volt, hogy szexelj akkor is, ha nincs hozzá kedved! Ez volt ami megfogott. Mert eddig mindenki azt mondta, ne szexelj, ha nincs hozzá kedved! Akkor ezt most hogy? Talán úgy lehetne megfogni a dolgot, hogy szerelmeskedj akkor is, ha jelen pillanatban még nem gondolod, hogy akarnál dugni. Mert ahogy öregszünk, és minél régebb óta vagyunk együtt valakivel, annál kevésbé jelenik meg a spontán vágy illetve annál könnyebben tudjuk elnyomni a jelentkező vágyat. Most nincs erre időm, most ezért vagy azért nem komfortos, nem alkalmas. Ölelkezz, csókolózz, légy gyengéd a másikkal, élvezd a tét nélküli simogatást vagy akár az izgatást, legyen könnyed és játékos a dolog, mert bizonyos szükségleteket az is kielégít és nem muszáj, hogy orgazmus legyen a vége. Azt hiszem, a férfiak azért is nem szexelnek, mert előre gondolkodnak és előre frusztrálódnak. A nő szexet akar, én most nem, fáradt vagyok, úgy se áll fel, menjen innen inkább mert a frusztrációra, a megbántottságra, hogy visszautasítottam a közeledését, arra nincs szükségem, inkább elalszom a tévé előtt, akkor senki sem basztat azzal, hogy szexeljünk vagyis nem jön ki annyira hülyén, hogy nem szexelük, hiszen demonstrálva van, hogy fáradt vagyok. A nők könnyebben szerzik be ezt a szex nélküli intim együttlét élményét, tőlük elfogadják jobban, hogy csak ölelést, csókot akarnak, de nem azonnal dugni. De sok férfi ezt is elutasítja, nehogy elvárás legyen belőle. Hoppá, lehet, hogy ez egy erős kommunikációs hiba? A nő csak intimitást szeretne, de azon is megsértődik, ha nem dugják meg, mert tudja, hogy ez a férfinak fontos, vagyis, ha nincs megdugva akkor nem csak fizikailag nincs kielégítve, de érzelmileg is azt éli meg, hogy ő nem fontos. A férfi, gondolom, szintén szeretne intimitást, csak gőze sincs hogyan, mert attól tart, hogy ha nem szex a dolog vége, akkor abból baj lesz, mert tőle azt várják (nemtom ki) vagy magától azt várja, hogy férfiasan viselkedjen. Elég nevetséges így leírva, ezért nem is biztos, hogy igaz. De a lényeg, hogy elgondolkodtatott ez, hogy van egy ilyen fontos dolog, ami a párkapcsolat egyik sarokköve, hogy van-e szex vagy nincs. És csak a kúrásra koncentrálunk, arra nem, hogy ennek valami klassz, jó értelemben játékos, szeretetteljes, felszabadult, örömteli dolognak kéne lennie. Szereted a másikat, jó hozzáérni, szereted amikor simogat, becézgeti a tested, jó ebben az időtöltésben részt venni. És persze szexelni is jó és az orgazmus is jó. Bevallom, senki, de tényleg senki nem volt az életemben, aki ezt tudta volna csinálni. Nem kizárt, hogy ehhez meg kell öregedni és az adja, hogy már nem akarod felhabzsolni az ételt és rohanni tovább, mint kamaszként, hanem ráérősen eszik az ember, jobban odafigyel rá mit és mennyit, kíváncsibb vagy éppen ragaszkodik a megszokott ízekhez. Mindenesetre más.

Hogy élik meg ezt a férfiak? Hogy elképesztően frusztráltak ebben is, az nyilvánvaló. Ahogy az is, hogy nem beszélnek róla senkinek. Aztán elbaszódik minden, az élet meg elmegy, csak a homályos sóvárgás marad a vén faszoknak, hogy se nem basztak, se nem szerettek, csak volt ez meg az, némi önigazolás. A nők? Hát, még nem vagyok olyan öreg, de ahogy látom, fényévekkel rosszabb helyzetben vannak az idősödő nők. Akármilyen jól nézünk ki (:))))) akkor sem vagyunk már fiatalok, szóval a fiatalság varázsáról le lehet mondani. És amit leginkább tudunk nyújtani, az pont ez a nem sietős gyengédség, amiről írtam. De a férfiak nem ezt szeretnék, hanem a saját, acélos faszú fiatalságukat és annak a díszleteit. Nem is lehet kárhoztatni őket ez��rt, mert mi is vágyunk arra, hogy vonzónak érezzük magunkat és nehéz leszámolni vele, hogy úgy, mint húszévesen, már nem leszünk vonzók soha. Aki fiatalon nem beszélgetett a szexről, az már öregen se fog.

Nem tudom, bennem van valami derű ezzel kapcsolatban, magam sem értem miért. Bőgnöm kéne inkább, de olyan szép novellákat szoktam írni a vágyakozásaimból.

#szex #intimitás #gyengédség #férfiak #nők #öregedés #03-13

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 15: Finálé

Rendületlenül magyarázkodik Csabi, a félrekúrós üzik miatt. Egy apró hibát talált az üzenetekben, amit prezentál is a többieknek. Elmosódás van a screenshotokon, ami a rossz szerkesztés nyoma.

Photoshop munka volt a többiek szerint is. Azért maradnak a megcsalás témájánál, ami Ogli szerint undorító. Lazán megjegyzi, hogy ő az éjszakában él, de soha nem tenne ilyet. Ezután megkérdezi Csabit, hogy vajon Leti is hűséges típus-e. Soha nem is kételkedne benne a fiú, mert mindketten keresztények. Tolják befelé a rántott húsos szusikat a beszélgetés közben. Istenért sem tudna Olivér pálcikával enni, hiába minden segítség. Nem ússza meg viszont, hogy ne kérdezzék fel mi van Viki és közte. Egyáltalán nem akar erről beszélni, de annyit megállapítanak, hogy ez egy se veled se nélküled kapcsolat. Csabi szerint egy ilyen tisztességes és becsületes lányt nem szabad elengedni. Ő is azért házasodik, mert ilyen párt talált.

Filip szerint nem érdemes kapkodni, mert 20 és 30 éves koruk között még rengeteget változnak az emberek. Végre mondott valami okosat a faszi.

Metta még mindig azon pörög, hogy Leti túl fiatalon házasodik. Szerinte Csabi nem becsüli meg a lányt és félre fog lépni.

A többiek szerint nincs értelme azon parázni, hogy mikor, vagy hogy fog valaki félre kúrni. Leti szerint, ha fél, azzal csak bevonzza a dolgot.

Metta azért mondja ezt, mert a környezetében mindenki megcsalja a párját. Szandi kivételesen egyetért a nővel, mert szerinte nincs olyan, hogy valakik tíz évig együtt legyenek és ne történjen félrelépés.

Őt nem érdekelné, ha a faszija elmenne "üríteni egyet". Letit nem sikerült meggyőzniük, mert teljesen más értékrendje van. Kata szerint, majd tíz év múlva visszatérnek erre.

Témát váltanak: mi van Vikivel és Olivérrel? Viki azt mondja a kommunikáción megy félre minden, mert Ogli nem tud beszélni. Szandi felhozza, hogy a fiú azt mondta neki, hogy féltékenykedés miatt mentek szét. Viki tagadja és szerinte a fiú csak nem tudja beismerni a hibáit.

Szandi szerint az féltékeny, aki nincs magával megelégedve. Ő pl. egyáltalán nem aggódik, ha megcsalják az a másik fél vesztesége.

Csörög Filip telefonja: megérkeztek a sztárvendégek.

Elvileg ők a szinkronhangok az Aladdinban. Gondolom valami újabb verzióban, mert nem néznek ki öregnek.

Hercegék mindenesetre imádják a műsort, szóval ügyi volt Filip csapata. Mindenki meghatódott, még Mettának is visszatért a szerelembe vetett hite. Egyedül Olivér tűnik csalódottnak. Szandi szerint azért, mert ő szeretne énekelni. Meglepetést tartogatott a fiú, mert nem szóló produkcióval készült, hanem egy duettet fog előadni Csabival.

Erős színvonalesést tapasztalhatunk a sztárvendégek után. Szandi szerint Ogli a táncmozdulatait az ágyból hozta. Mindenesetre mindenki jól szórakozott. Sikeres estét zártak.

Remélem senki nem felejtette el, hogy Metta Schmuck Andorral randizgat, mert másnap a szerelmesekkel folytatjuk.

A lány kritizálja a férfi nyakkendőjét, meg azt, hogy ugyanabban a ruhában jött, amiben már volt egyszer.

Andor azzal kárpótolja, hogy csak vega kajákat tálaltak fel nekik, mivel Metta vegetariánus. Viszont a lánynak nem tetszik a menü se. Kicsit csalódott, mert szerinte le kellene nyűgöznie a férfinek, de a politikus nem ért egyet.

Közli Mettával, hogy konkrétan ez az utolsó randijuk, mert a lány nem akar házasodni.

Metta nem érti a koncepciót, hogy egy férfi szakít vele. Felveti, hogy lehet sosem lesz párkapcsolata és macskás nőként fog megöregedni.

Mindenesetre Schmuck odaadja a névjegykártyáját, ha esetleg meggondolná magát a lány.

Soha ne mondd, hogy soha. Búcsúzik ezzel Schmuck Andor. Megbeszélik még, hogy barátok maradnak és ha már így alakult a politikus felveti Mettának, hogy akkor az ebéd felét fizeti?

A lány azt mondja, hogy egyértelműen nem, mert az a férfi dolga minden esetben.

Egyenjogúság ide vagy oda, Metta szerint ciki tőle ilyet kérni. Láthatóan felbaszta magát és feláll az asztaltól, nehogy tényleg fizetni kelljen.

Andor azt mondja, hogy csak tesztelte, mert már rég rendezte a számlát.

Csabi romantikus programmal készül Letinek, mivel egy elég rossz hírt tartogat a lánynak.

Lesz torta, virág, pezsgő és még egy szív alakú pizzát is rendelt a Pizza Meből. Csabi szépen előkészít mindent, de a készülődés közben eldurran.

Betopog Leti. Kicsit gyanús neki az egész szitu. Egyből kiszagolja, hogy Csabi szétlocsolta a nedveit a lakásban.

Herceg lebassza a lányt, amiért ennyit váratta, de Leti körmösnél volt.

A lány próbálja kiszedni a fiúból mire ez a nagy felhajtás. Csabi azt mondja van egy jó és egy rossz híre.

A jó hír, hogy megjött az autója. A rossz hír, hogy csúszik az esküvő, mert elbaszta a pénzt a kocsira.

Leti fizikai fájdalmat érez a mellkasában. Kurvára leszarja az autókat és szerinte a fiú rossz és önző döntést hozott. A lambó fontosabb volt, mint az esküvő.

A lány azt mondja neki, hogy házasodjon össze a kocsijával és faképnél hagyja a fiút. Csabi szerint majd megbékél.

Kata hamarosan költözik Los Angelesbe, de mielőtt megy, még összehívja a Kőgazdag Fiatalokat egy uccsó koktélpartira.

Szépen sorban érkeznek a meghívottak, de meglepő módon Olivér és Csabi a barátnőik nélkül érkeznek. A többiek próbálják kifaggatni a srácokat, de szűkszavúak. Leti és Viki is befut. Együtt érkeznek. Érződik a feszkó a párok között. Metta szerint itt a lehetősége elvinnie Letit külföldre. Vajon Leti fogja fizetni a fogyasztását?

Utoljára érkezik a műsor sztárja: Papaszíta. Már aggódtam, hogy a fináléban nem látjuk a kedvenc testőrünket.

Kata közli velük miért hívta össze a tanácsot.

Mindenki meglepődik, hogy elköltözik a lány. Kata felajánlja nekik, hogy bármikor Los Angelesben járnak lesz egy vendégszoba a számukra.

De mint mindig, most is le van szarva a nő. Inkább Csabi és Leti konfliktusán pörögnek a többiek. A lány elárulja, hogy miért marad el az esküvőjük. Teljes a döbbenet. Még a másik autóbuzi, Aurél szerint is segghülye a srác, amiért ezt csinálta.

Szandi emlékezteti őket, hogy Katát búcsúztatják, szóval koccintanak az egészségére.

Kicsit kérdezgetik Los Angelesről, de nyilván senkit nem érdekel. Olivér beleáll Vikibe, mert szerinte kihívóan öltözik. A lány ezen felbassza magát és félrehívja a fiút. Újra szakít vele, amiért egy paraszt és hazamegy.

Viki annyira felidegesítette magát, hogy a táskáját ott felejtette, de szerencsére Papaszíta utána viszi és kikíséri.

Olivér felhörpint egy kis copiumot és már arról tanakodik, hogy milyen jó a szingli élet. Közben Szandit méregeti, ami érthetően nem jön be a lánynak. Átül Filipékhez. Metta éppen arról számol be, hogy Schmuck Andorral randizgatott. Szandi a pofájába röhög. Imádom.

Kata még egy kéréssel fordul a társasághoz: egy búcsúszelfit akar lőni velük.

A lány utána a vonzás törvényéről hablatyol nekik és megkéri őket, hogy mindenki manifesztáljon magának valamit.

Egyesével felirkálják egy lapra mire vágynak. Szandi továbbra is vallásos és nem hisz ezekben, de azért most benne van a mókában.

Mindenki kap egy lufit, amire felkötik a kis cetlijüket aztán egyszerre elengedik és manifesztálnak.

Ezzel a jelenettel búcsúzunk a Kőgazdag Fiataloktól.

A végén még mindenki elárulja a kamerának mit írtak a cetlikre: Olivér a PSG-nek kért egy trófeát. Csabi ki szeretne békülni Letivel. Leti két gyereket szeretne Csabitól. Filip szeretne végre leválni Schmitt Máriáról az anyjáról. Metta jobb anyagi körülményeket szeretne, hogy legközelebb ki tudja fizetni az ebédjét. Szandi elgondolkodott azon, hogy el kéne mennie dolgozni és műsorvezető szeretne lenni. Aurél szeretné rendezni a kapcsolatát Larával és elismerést szeretne a nem létező eredményeiért. Katának annyi vágya van csak, hogy ez a csapat újra összefusson Los Angelesben.

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Én nagyon jól szórakoztam. Remélem lesz második évad.

Külön köszönöm @tidaviminek, hogy kijavította a legtöbb helyesírási hibát a hogyvoltokban.

#tv #tv2 #kőgazdag fiatalok #hogyvolt