#saját fotó

[sophiestears]

https://www.instagram.com/orkenyizsofia/

#Budapest #Hungary #photography #photo #photographer #my photos #beautiful photos #photos #my photo #fall #autumn #colorful leaves #saját #saját poszt #saját kép #saját fotó #enyém

[holdpuhaaa]

🐱

#magyar #hungary #macskák #saját fotó

[nagyoncringe]

Oscar Wilde - Vera vagy a nihilisták

#napló #gondolatnapló #gondolat #nagyoncringe #magyar #depresszió #szorongás #öngyilkosság #saját #szeretet #saját sztori #saját szöveg #saját fotó #saját idézet #oscar wilde #wilde #magyar wilde #magyarul #magyar oscar wilde #vera vagy a nihilisták #vera or the nihilists #saját kép #képek #kép #fotózás #fotó #magyar vers #magyat tumblr #magyar zene #magyarország

[itsbarbieee]

#igazi #önbizalomhiány #önbecsülés #bárcsak #jobb lesz #szar az élet #szar vagyok #elbaszott világ #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #hungarian #hungary #tumblr magyarorszag #saját gondolat #saját írás #saját fotó

[gyogyulofelben]

#magyar tumblr #magyar #sajatposzt #saját #sajat #saját fotó #stég #móló #víz #tájkép #water #nature #photography #cloudyday #cloudphotography

[ddumbkira]

#feelings #thoughts #hungary #saját fotó #saját érzés

[padgany]

#saját fotó #sundown #train #travel

[valahogy-igykonnyebb]

#art #csendélet #fotó #photography #magyar #saját #nikon

[davesnapsyou]

"A fotózás számomra egy olyan pillanat megragadását jelenti, amely múlik, és ami igaz."

Jacques-Henri Lartigue

A fotózás világnapjának margójára.

#fotózás #saját fotó #original photographers #original photo #magyar fotós #photographers on tumblr #hungarian photographer #kaleidoszkóp

[faszom-azegeszbe]

#saját #fotó #csendélet #photo #magyar #nikon

[sophiestears]

#roller skating #roller skates #me #saját #magyar tumblisok #moodboard #moodoftheday #love it #sport #health #golden hour #saját fotó #saját kép #én

[nagyoncringe]

Rosa Luxemburg

#napló #gondolatnapló #gondolat #nagyoncringe #magyar #depresszió #szorongás #öngyilkosság #saját #szeretet #rosa luxemburg #saját fotó #idézés #szomorúság #szomorú #magány #egyedüllét #egyedűl #egyedul #egyedül #egyedül a sötétben #saját sztori #saját szöveg #magyar tumblo

[csacskamacskamocska]

Megrázó beszélgetések

Olvastam egy cikket arról, hogy a bizalom helyreállítása akár egy kisebb, de egy nagyobb sérülés esetén fokozottan mennyire nehéz. Hogy egy odavetett bocs vagy egy érzékelhetően lekezelő elnézés kérés csak a dolog letudásáról szól. A másik semmit sem ért, de ami a legfájóbb, nem is akar érteni semmit, csak haladni tovább. Ki akarja tolni a megbántottságunkat vagy fájdalmunkat a gondolataiból, és az életéből. Mintha minket magunkat akarna kitolni az életéből, úgy éljük meg. (Mi is ezt csináljuk, ezt mindig érdemes tudomásul venni, hogy nem csak velünk csinálják, mi magunk is elkövetjük a bántások sokféle módját. Mi is ignoráljuk a másik problémáit és lenézzük az érzékenységeit. Nem vagyunk hibátlanok.) A félrelépés, a komoly ellentétek bizalomvesztéssel járnak. Nem csak azt élni meg az ember, hogy becsapták mert hazudott a másik, a fő bizalomvesztés a biztonságérzet a közös jövőbe vetett hit, a másik ember jóságába és irántunk érzett odaadásába vetett hit. Valamennyire nyilván az is sérül, hogy mennyire uraljuk az életünket, és a hit magunkban, hogy jól látjuk a dolgokat. A bizalomvesztés nagyon összetett.

A bizalomvesztésből újraépíteni valamit csak nagyon mély beszélgetésekkel lehet. Ami meg azért nagyon nehéz mert egy fájdalmas helyzetre még rárakodik egy rakás fájdalmas tisztázás. Olyan dolgokkal kell szembenézni amikről azt gondoltuk, hogy nem fontos vagy nem is akartunk velük szembenézni soha.

(a pszichológia szerint a veszekedések során sokszor kimondunk dolgokat, amiket amúgy nem mernénk mert nem tartjuk etikusnak vagy célravezetőnek. Ezért a nagy veszekedések sokszor nagyon felszabadítóak. Ezért is működik sokaknál a békülőszex.)

Nem véletlenül foglalkoztat a dolog. Tegyük fel, hogy van egy elég jól működő kapcsolatod. De vannak dolgok amiket nem mondasz el, mert TALÁN elfogadhatatlan. Gondolatok a másikról, a félelmeid, valamiféle vágyaid amiről esetleg tudod is, hogy a másiknak nem olyan az elképzelés az adott dologról. Terveid a saját életeddel, ami nem egyezik a másik elképzeléseivel a jövőről. (olyasmire gondolok, hogy te mondjuk Madridba költöznél, ő meg Milánóba, ki engedjen? Nem mesélsz róla, hogy már megint hogy sóvárogsz mert milyen jó filmet láttál Madridról) A közös jövő egyezik, de részleteiben nem. Akartok gyereket, de ő egyet, te kettőt, akkor beszélsz-e arról, hogy miért jobb szerinted a két gyerek vagy inkább csak magadban reménykedsz, hogy majdcsak a te kedvedre alakul? Vagy azt gondolod, hogy a másik nem ismeri valamely tulajdonságát, miközben te látod, hogy hatással van az életére. (Mondjuk: elkerülik őt az emberek, mert rossz a szaga vagy félelmetes vagy folyton okoskodik. megszoktad, ezzel együtt is szereted, de úgy gondolod, hogy neki hátránya van ebből. meghát valójában téged is zavar :D) De akár az, hogy aggódsz az egészségéért és szeretnéd, ha lefogyna, leszokna valamiről. Ha ő nem hozza fel a témát, akkor neked csak a szorongás marad meg a tépelődés, hogy vállald-e a konfliktust. Vagy aggódsz a mentális egészségéért, mert úgy érzed/gondolod, hogy rossz társaságban van vagy rossz szokások rabja.

Egy időben a barátnőim állandóan azt kérdezték, hogy miért nem kotrom ki a kapcsolatot a legaljáig? Miért nem teszem fel a kérdéseimet? Akkor nem kéne találgatni. Kérdezzem meg, hogy hol készült az a fotó, kérdezzem meg, hogy mi van azzal a nővel, kérdezzem meg, hogy hogy is volt pontosan az a szerelmi történet ami mindennek ellentmond, hogy mit gondol, milyennek lát és valójában mi a terve meg az elképzelése. Kérdezzem meg és zárjam le végre a picsába, ha megvannak a válaszok. Iszonyatosan féltem a szembesüléstől. Attól, hogy fájni fog, ha megtudom, hogy milyennek lát. Legfőképpen ettől. Mert a tisztázó beszélgetésekben nem csak "adok" van. A most majd jól megmondom gondolatok nem tartalmazzák azt a rész amikor a másik is jól odamond. Szóval csak vártam, hogy majd minden kiderül. Meg vártam, hogy megerősödöm és jobban elviselem a dolgokat. Ez utóbbi némileg meg is történt, tényleg sokat erősödtem.

De a nagy beszélgetések nem mennek. Nekem sem mennek, és szerintem másoknak sem. Ha a másik ember nem nyitott rá, mert nem akarja elbaszni a viszonylagos jókedvét vagy egyszerűen nem tapasztalta élete során, hogy bármi értelme lenne, egyoldalúan nem lehet nagy meg mély tisztázó beszélgetéseket folytatni. És ott van az is, hogy amikor úgy érzem, hogy kiépült valamiféle bizalom, akkor azt nem szívesen kockáztatom. Lehetne jobb? Mélyebb és őszintébb a kapcsolat? De mi van, ha erre csak nekem van igényem?

És a nagy kérdés, hogy miért félünk attól, hogy a kapcsolaton belül nagyobb személyes teret tartsunk? Miért gondoljuk, hogy akkor nem elég mély a kapcsolat? Annyi őszinte, mélyen érző egymásba kapaszkodós, együtt síró-nevető párt láttam, akik megcsalták egymást, elváltak már mással sírtak-nevettek. Szóval a nagy beszélgetések csak a biztonság illúzióját adják? Ha ismerem a másikat, akkor uralom is? Ha olyannak lát ahogy szeretném, akkor befolyásolni is tudom? Miért csavarjuk fel a kapcsolatainkat valami berögzült ideálra? Fiatal korban értem a gyereknevelés elég megterhelő dolog, jól kell választani és jó elvárásokat támasztani. De később... még az együtt alvás is egy olyan kérdés amin a legtöbb ember elszörnyülködik. Ha szereted akkor akarod ölelgetni meg hallgatni a szuszogását és azt akarod, hogy ő legyen az első és az utolsó, akit meglátsz. Én mondjuk aludni szeretnék mindenféle feszkó nélkül. Meg néha szeretkezni meg néha csak úgy összebújni meg néha csak úgy tapizni a másikat meg néha kiszolgálni a kényelmét meg néha csak tudni, hogy ott van a közelemben. De ezeknek nincs köze az alváshoz. Valamiket gondolunk, hogy a boldog párok miket csinálnak és szenvedünk, ha mi meg nem. Mert marha nehezen kalapáljuk az ideáljainkat a valósághoz. (a valóság ideálokhoz kalapálása lényegesen egyszerűbb. Van egy barátnőm, akit múltkor egy fizetett sofőr hazafuvarozott. A történetet vagy hatszor hallottam. Mostanra egy komplett szerelmi történet lett belőle ami csak azért nem teljesült be, mert a pasi nős, és ő nős emberrel nem kezd. //ha az nem elég rámenős// Én meg csak pislogok ahányszor elmeséli.)

Hát, ez jó kanyargós lett. A lényeg, hogy én, bár sokszor elképzelem, hogy miket kérdeznék, meg ez a blog is sok olyanról szól amit nem merek elmondani, de valójában félek a nagy beszélgetésektől. (Ki tudja hány fogorvos lapul a sötétben.)

#beszélgetés #őszinteség #bizalom #10-22

[hicapacity]

Portugáliában hullanak ki a csontvázak a szekrényekből. Megindult a Katolikus Egyház megtisztulásának folyamata: egy alapos vizsgálat azt találta, hogy 1950 óta majdnem ötezer fiú és lány esett áldozatául egyházi személyek által elkövetett abúzusnak.

Mindez egy olyan, Magyarországhoz hasonló lakosságú országban, ahol korábban rendkívül kevés hasonló esetre derült fény. Pont ezért kezdték el a vizsgálatot. És lám...

Ferenc pápa, aki a minap Portugáliába látogatott, 13 áldozattal személyesen is találkozott. Kijelentette, hogy ezeknek az eseteknek "alázatra és folyamatos megtisztulásra" kell tanítania az egyházat, "kezdve az áldozatok gyötrelmes jajszavával, akiket mindig meg kell hallgatni és el kell fogadni." Fontos és bátor szavak. De vajon Magyarországra is elhallatszanak?

Elhallatszanak - de süket fülekre találnak. Nálunk nincs vizsgálat - és nincs megtisztulás. Az áldozatok "keserves jajszavát" nem hallgatják meg. Mi több, az egyház kiveti magából őket, mimózaként bezárul és visszatámad. Ahelyett, hogy az áldozatokat védené: ő maga helyezkedik bele egy pöffeszkedő, hamis áldozat-szerepbe. Amit pénzzel jól olajozott propaganda-gépezet támaszt alá a "hanyatló", a "saját gyökereit megtagadó" Nyugatról. Bezzeg Magyarország megvédi a hitét!

Pedig tudjátok, kik tagadják meg igazán a hitüket és a gyökereiket? Pont azok a báránybőrbe bújt farkasok, akik gyakran évtizedekig éltek vissza a rájuk bízott gyermekek bizalmával úgy, hogy közben a világ felé ájtatos arcot mutattak. És még náluk is jobban azok, akik évekig, évtizedekig falaztak nekik. Akik a felszín hamis nyugalmának megőrzése érdekében eltaszították, elhallgattatták az áldozatokat.

Márpedig, és ez a portugál jelentésnek a legfontosabb következtetése: mindez nem egyszerűen néhány ragadozó jellemű egyházi ember - a ládába keveredett rohadt almák - műve. Mindez nem történhetett volna meg az egyház vezetőinek, a világi munkatársaknak, a hatóságoknak és a hívek tömegeinek cinkos hallgatása nélkül. A fortélyos félelem és vak tekintélytisztelet, az intézményrendszert átitató paternalizmus, az átláthatatlanság és az elszámoltathatatlanság nélkül.

A probléma okai nem egyes emberek - hanem rendszerek. Amelyekben emberek eltorzulnak és elkövetővé és áldozattá válnak. És a cél sem az, hogy egyes embereket pellengérre állítsunk és bűnbakokat képezzünk. Hanem az, hogy az egész rendszert lássuk úgy, és annak, ami. Amitől igazán rettegni kellene nálunk, Magyarországon is, az elhallgatásnak, a tabusításnak ez a mérgező kultúrája - és nem pedig a megtisztulás és megújulás. És, mint arra egyébként Ferenc pápa is többször rámutatott, egy önreflexióra képtelen, az áldozatokat elutasító, a kritikákra sértetten bezáruló, megújulásra képtelen egyház az egyik legfőbb oka annak, ha Európa "gyökértelenné" válik.

fotó: a pápa Portugáliában, Miguel A. Lopes/AP

#ateizmus #fideszbűnözés #antiteizmus #szekularizmus #nerkölcstelenek #drgrptr #drgrpt #ferenc pápa #pope francis

[egy-lany-blogja]

Tudom néha nehéz mindennek csak a jó oldalát nézni. Mosolyogni mindenre és mindenkire. Mert néha azt érzed, hogy elég volt, most adod fel az egészet. A francba mindennel, már nem bírsz tovább erős lenni. Túl sokáig voltál az. Úgy gondolod másoknak mennyivel sokkal jobb, könnyebb, szebb, rózsásabb az élete. Hogy minden áldott nap az életedben ugyanaz. Csak mész előre, teszed a dolgod és azt érzed, nem jutsz sehova. Csak csodálkozol, és nem érted miért pont veled történnek ezek. De ne add fel! Ha ma nehéz is, ha nem is látod a végét, tudnod kell, eljön majd a te időd. Mert minden küzdelem megéri. Mert minden egyes nappal, még ha ugyanazt teszed is, előrébb vagy. El kell hinned, hogy képes vagy bármire. Akármire. Mindenre. Lépj egyet hátra. Nézz magadra, nézz magadba. Mosolyogj és légy büszke! Mert csak és kizárólag Te ismered a saját történetedet. És azt senki el nem veheti tőled már. Pont azért vagy Te az, aki vagy. És pontosan azért leszel majd az, aki mindig is akartál lenni.

Szöveg: JanCica (2014)

Fotó: Pinterest