Tumgik
#rák
Text
Ha van amit nem akartam hallani
anyámnak tüdőrákja van. Semmilyen tünete nem volt, de szar lett a röntgen erdeménye és a doktornő nem esetlegességként, hanem tényként jelentette ki, hogy ez rák. Hogy miféle és mit lehet tenni, azt majd a további vizsgálatok eldöntik. Azt hittem majd szépen elalszik egyszer és a demencia álomvilágából átálmodja majd magát a halálba. Ez most viszont rémisztő és fájdalmas véget jósol. Vizsgálatok és kezelések nyűglődéseit és légzési problémákat és súlyos fájdalmakat. A mi családunkban még senkinek nem volt rákja. Mindenki gyorsan és fájdalom nélkül halt meg.
Most akkor bőgök egy sort. Mi mást tehetnék?
20 notes · View notes
hianyod-mar-faj · 2 years
Text
Lelket megpróbáltató időszak mikor végig kell nézned hogyan veszi el szép lassan valaki életét a rák.
105 notes · View notes
bdpst24 · 5 months
Text
Fókuszban a rák legyőzése az egészségügyi szakértők találkozóján
Fókuszban a rák legyőzése az egészségügyi szakértők találkozóján
A terápiás lehetőségeket tekintve Közép-Európa és a Baltikum Nyugat-Európa mögött jár  Vezető szakpolitikusok és egészségügyi szakértők gyűltek össze a múlt héten Prágában, hogy megoldást találjanak a daganatos betegek ellátásában tapasztalható regionális különbségekre. Bejelentették, hogy a közép-európai és a balti államokban a csontvelő plazmasejtes daganatos betegségéről (mielóma multiplex)…
Tumblr media
View On WordPress
2 notes · View notes
Text
Erősnek kell lennem hogy Ő is erős tudjon maradni…
Nagyon nehéz de tudom hogy rám van most a legnagyobb szüksége…
Utálom a rákot!!
De Téged szerelmem annál jobban szeretlek!
2 notes · View notes
otthonzulles · 1 year
Text
mik ezek a közösségi chatek geci, eret vágok magamon
8 notes · View notes
lonelysoul235 · 2 years
Text
Ha te elmész én megyek utánad..
29 notes · View notes
isemykal · 1 year
Text
"Arra jöttem rá, kedvesem, hogy hiába, hiába fogod egész éjszaka az arcomat. Hiába igyekszel, hiába vagy óvatos, hiába gondolod ki azokat a fantasztikus elővigyázatosságokat. Egy nő szájára nem vigyázhatsz, nem, nem" - írja a nő egy képeslapra a kávéház teraszán. "Jó napom volt, máskülönben. Sara lelete pozitív, de azt mondja, most még nem érdekli. Itt van bennem egy picike halál, mutatott a mellére. Hogy csillogott a szeme, ha láttad volna! El kell mesélnem a legutóbbi együttlétünket, tudod, amikor, mindegy. A drága Sara meg úgy felizgult, hogy megkérte a pincért, egy kis olasz trattoriában voltunk, a pincér meg egy ilyen barkós, szénszemű kisfiú, Sara megkérte, üljön le mellénk egy kicsit. Etessen meg, hajolt Sara közel a fiú elvörösödő arcához, etessen meg, signore, az meg, mintha hipnotizálva lenne, két ujjal rakosgatta Sara ajkai közé a pici kagylókat, rákokat, paradicsomdarabokat. Az utolsó kagylónál Sara megfogta a fiú csuklóját, signore, ezt ejtse be szépen a dekoltázsomba, és halássza ki onnan. Remélem érted, miért meséltem el neked mindezt. Vigyázz magadra, s gondolj arra, hogy Te csak nekem halhataz meg, hiszen így ígérted.
Szeretlek."
•Szív Ernő - Összegyűjtött szerelmeim•
6 notes · View notes
drakvuf · 2 years
Text
kórház, rák meg ilyenek
Nem akartam erről is írni, de most már muszáj kiadnom magamból: Szóval apám pár éve rákos lett és a kezelések ellenére kb fél éve rohamosan el kezdett romlani az állapota. Az elmúlt pár hónapban már az ágyból se tudott kikelni és nem is tudja ellátni magát. Eközben folyamatosan elkezdett szellemileg is leépülni és most már nehéz azt is érteni, amit mondani próbál. Múlt héten egy vizsgálat után bent tartották a kórházban.
Ma anyám a könnyeivel küzdve hívott fel, hogy apám még szarabbul van, mint eddig és látogassam meg vele a kórházban. Én már hónapokkal ezelőtt elfogadtam, hogy meg fog halni, de szerintem ő csak most fogta fel, hogy ez így bekövetkezik hamarosan. Nagyon nem akartam menni, de végül miatta belementem.
Az elején nagyon megviselt ez a szitu, folyamatosan szarul voltam és volt hogy napokat kellett kivennem a melóból, mert nem tudtam koncentrálni. Viszont egy ideje már semmit nem érzek. Biztos szar ember vagyok ezért, de nem tudok mit csinálni. Csak szeretném, ha túllennénk már ezen az egészen.
2 notes · View notes
palkerekfy · 22 days
Text
Boldog befejezés
Már, ha egyáltalán lehet ebben a helyzetben boldog a befejezés. Színdarabról írok, a címe HAPPY ENDING, a szerzője Anat Gov, izraeli forgatókönyvíró, aki nagyrészt a saját életéből merítette a darab témáj��t.  Tasnádi Csaba, Nagyváradi Erzsébet, Cservenák Vilmos, Kellerné Egresi Zsuzsanna, Módri Györgyi Közönségtalálkozón voltam hétfőn, ahol a Veszprémi Petőfi Színház ötödik idei nagyszínházi…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
szeretemareggelikavem · 2 months
Text
Leukémia
Jégkorszak. Minden fagyos, hideg és csontig hatol. Az érzés, amely nem enged felmelegedni. Néha meglebbenti a szél kételyeid és csak a halál szaga marad a levegőben. Savként hat lelked vékony hártyáira. Felőröl és nem hagy menekülni. Kicsit minden nappal jobban megfakulsz. Keresed a szavakat, de kifolynak újjaid között. Minden kis betű szerteszét hullott..
1 note · View note
atlatszo · 1 year
Text
0 notes
Text
Kristóf szendvicse
Egy szöszke kisfiú szalad be a tábor udvarára hajnali hat után pontosan öt perccel. Én még szinte fel se keltem, de ő ott volt egy héten keresztül minden reggel, energikusan és állandóan azt kérdezte, hogy mit segítsen. Ő volt Kristóf.
Pár éve, amikor egy olyan táborban segédkeztem, ahol többnyire nehézsorsú gyerekek voltak, nem gondoltam, hogy nehéz lesz őket elengednem, azonban sokuk a mai napig eszembe jut, köztük Kristóf is. Nagyon szép kék szemei voltak és hatalmas szempillái, azonban nem ezért volt különleges.
A lehető legnagyobb traumákat élte át, de mégis ő volt a legboldogabb a gyerekek közül. Az anyja rákos volt, az apja elhagyta őket, legtöbbször a szomszéd néni vigyázott rá.
Tehát minden reggel mosolyogva beszaladt az udvarba, én pedig még fáradtan, pizsomában mentem ki, hogy csináljak neki kakaót, vagy egy kis reggelit, de általában sosem kért, mivel az anyukája már adott neki otthon enni.
Amíg a többi gyerek oda nem ért segített megteríteni a reggelihez, miközben arról fecsegett, hogy ha nagy lesz orvos szeretne lenni, mivel akkor tudna segíteni az anyukájának. Először nem értettem, hogy miért, azonban az első nap végén megismertem Anitát is. Épp munkából ért oda, egy 12 órás műszak után. Borzasztóan kimerült volt már 5 óra után, és rögtön azzal kezdte, hogy mennyire sajnálja, hogy késett, nem engedték el a munkahelyéről. Borzasztóan sápadt és vékony volt, az arca pedig beesett. Szinte féltem, hogy ha jön egy nagyobb széllökés, akkor elviszi. Nagy nehezen rábeszéltem, hogy nem kell sietnie ide munkából, mert, bár a többi gyerek vagy a táborvezetők el is mennek onnan, én ott leszek és figyelek Kristófra, nem sok vizet zavar.
Nagyjából a harmadik nap magasságára sikerült meggyőznöm róla, hogy tényleg ne siessen, elleszünk. Mivel amíg vártunk Kristóffal az anyukájára nem volt semmi dolgunk, felvetettem az ötletet, hogy csináljunk vacsorát. Biztos voltam benne, hogy Anita nem szeretne maradni velünk enni, így a szendvicseket Kristóf szépen becsomagolta, hogy majd hazavigyék.
Közben arról beszélgettünk, hogy a kedvenc ünnepe a karácsony, mert akkor az anyukájának nem kell menni dolgoznia és egymás után 2 napot is otthon van. Mesélte, hogy hiába hullik mostanában a haja, még mindig az ő anyukája a legszebb a világon. Énekelt nekem karácsonyi dalokat és elmagyarázta a játékot, amit az anyukájával szoktak játszani télen, ha hideg van télen és lehet rajzolni az ablakra.
Végig csak beszélt és beszélt, mintha sosem fogyna el az energiája. Végül megérkezett érte Anita, nagyon hálás volt, hogy Kristóf tovább maradhatott, de mivel nagyon szerettem a kisfiút, szerintem én majdnem jobban örültem neki, hogy tovább maradt.
Majd ez így ment utána napokon keresztül, egy szót sem szóltunk a szendvicsekről amikor találkoztunk. Az utolsó nap paprikás krumpli volt ebédre, és mivel az volt Kristóf kedvence, csomagoltunk az anyukájának is egy dobozzal. Aznap este úgy feküdtem le aludni, hogy valószínűleg ez volt az utolsó nap, amikor láttam Kristófot.
Majd másnap reggel valósággal csoda történt. Pontosan hat után öt perccel egy kisfiú szaladt be az udvarra. Akkor tértem igazán vissza a jelenbe, amikor kopogtatott az ablakon, hogy "na mi lesz már, nem jövök ki?". Először nem akartam elhinni, hogy tényleg ott van előttem.
Nagyon örültem, hogy még egyszer eljött, hogy elbúcsúzzon tőlem. Még egyszer elmondta, hogy nagyon örül, hogy megismert és ha majd végre orvos lesz, akkor keressem bátran ha bármi bajom van, engem majd előre fog venni a sorban, ahogy az anyukáját is szokták a sürgősségin, mivel nagyon szeretik őt az orvosok.
Már tényleg indult hazafelé, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy miért is jött: elővette a táskájából azt a dobozt, amiben tegnap küldtem a vacsorát és odaadta azzal, hogy "anya mondta, hogy hozzam el". Rám mosolygott, még egyszer megölelt, majd elszaladt.
A dobozt csak később bontottam ki. Egy szendvics volt benne, felvágottal és rengeteg zöldséggel. Ahogy felemeletem, egy cetli volt alatta, kacifántos írással:
"Köszönöm az eddigieket. Sajnálom, hogy csak ennyit adhattam. Ez Kristóf kedvence, remélem ízlik.
Anita"
Azóta sem hallottam róluk semmit...
1 note · View note
hianyod-mar-faj · 2 years
Text
2022.08.28. Kis harcos.
Az elmúlt másfél év maga volt a pokol. Mikor kiderült, hogy beteg vagy minden megváltozott. Féltettelek, féltettünk. Mindezek ellenére te reményt adtál nekünk, hogy megfogsz gyógyulni és mi hittünk neked. Annyi akarat erő volt benned, hogy kételyek nélkül hittem benned.
Fél éve viszont fenekestül felfordult minden. A rák megmakacsolta magát, és újra kiújult a daganatod. Akkor ott, azt hittem ennél nem lehet rosszabb. A kezeléseket folytatva egyre csak romlott az állapotod, én pedig egyre inkább féltettelek. Viszont te még akkor is azt mondtad nekem, hogy megfogsz gyógyulni.
1 hónappal ezelőtt már tudtam, hogy semmi nem lesz oké. Miután bekerültél a kórházba és napról napra gyengébb lettél, rettegtem. Tudtam, hogy el fog jönni a nap mikor szembe kell néznem a ténnyel, hogy az élet nélküled fog tovább menni.
Tegnap, mikor megtudtam, hogy elmentél valami összetört bennem. Úgy éreztem magam mint aki kapott egy kibaszott nagy pofont. A földre esve zokogtam és nem akartam elhinni, hogy mi történt. Pokolian fájt… egészen addig ameddig nem tudatosult bennem, hogy neked így már sokkal jobb. Megszűnt a fájdalmad.
A sírást abba hagyva elkezdtem gondolkodni… hogy milyen bátor és erős voltál végig. Sosem hisztiztél, vagy sírtál mert fájt valamid. Nem akartad, hogy tudjuk valójában mennyit is szenvedtél. (…) a végén arra jöttem rá, hogy iszonyatosan büszke vagyok rád. Harcoltál, küzdöttél és megmutattad milyen egy igazi hős. Mert a szememben te az voltál, és maradsz is.
Nyugodj békében kis harcos, legyen neked könnyű a föld. (2013-2022)
25 notes · View notes
bdpst24 · 3 months
Text
Együtt erősebbek vagyunk a rák elleni küzdelemben
Együtt erősebbek vagyunk a rák elleni küzdelemben
Rákellenes Világnap, február 4. Egészségügyi szakemberek, civil szervezetek és az érintett közösségek világszerte összefognak a rák elleni küzdelemben. Ez a nap arra emlékeztet minket, hogy a rák globális, nemzetközi probléma, amely minden kontinensen érinti az emberek életét.  Nem véletlen, hogy az Európai Unió európai rákellenes programja (Europe Beating Cancer Plan) és az európai rákellenes…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
opanchu · 9 months
Text
how it feels listening to nótár mary
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
5 notes · View notes
mambo68 · 1 year
Photo
Tumblr media Tumblr media
Crab creek.
10 notes · View notes