Tumgik
Text
Utópia
Kérdések, melyek nem hagynak nyugodni. Válaszok, melyek sok álmatlan éjszaka gyümölcsei.  Jövővel kapcsolatos szorongások, úgy hatnak rád, mintha láncok hosszú sora lenne bokáidhoz kötve. Vonszolod magad egy utópia felé, melyet magadnak szántál kiskorodban.
0 notes
Text
Kerék mókusoknak (hirdetés)
Eladnám kerekem, melyet becses nyomorúsággal hajtottam, míg végül kifogott rajtam. Egyet vesz, többet kap akció! Tartozékait is adom: lélek roncs, családi kiszerelésben magány, 12 hónapra elegendő szorongás (bárhol újravehető) és végül egy felnőtt méretű koporsó. A megyei korháznál személyesen átvehető.
0 notes
Text
Szeretetteljes kín
Érezni a nyári, meleg szellőt a bőrödön. Tudni, hogy a nap megcsillan pórusaidon és megtelsz energiával. Eső illatban táncolni és egy pillanatra kilépni lelki börtönödből. Kikapcsolni a gondolatokat és az élet egy apró töredékéig élvezni a jelent, amiben élsz. Kín.
1 note · View note
Text
Lelki mutáns
Fintorog és csúfolódik. Mintha tükröt mutatna az élet és saját lelked látnád egy mutáns másságként. Felnőtté válsz és érzéseid idomulnak a nyomorúságaid után. Tudod, hogy valamikor más volt önnön lényed helyett, de valahol az út felénél eladtad lelked az életnek és szörnyet teremtve mosolyogsz vissza a tükörnek.
2 notes · View notes
Text
Szerteszét
Ahogy telik az idő és az ember egyre idősebb lesz, minden sokkal kuszábbnak tűnik. Nyakatekerten próbálkozunk kikászálódni problémáinkból. Szeretnénk egységként megmaradni, de az élet ennél fintorosabb. Nem enged minket meghalni, anélkül, hogy ne lennénk összebogzódva valóságunkkal.
0 notes
Text
Leukémia
Jégkorszak. Minden fagyos, hideg és csontig hatol. Az érzés, amely nem enged felmelegedni. Néha meglebbenti a szél kételyeid és csak a halál szaga marad a levegőben. Savként hat lelked vékony hártyáira. Felőröl és nem hagy menekülni. Kicsit minden nappal jobban megfakulsz. Keresed a szavakat, de kifolynak újjaid között. Minden kis betű szerteszét hullott..
1 note · View note
Text
Pamparam…
Azon gondolkodtam el, hogy ez a tavasznak mondott valami, mit is jelent számomra. Mondhatnám, hogy szezonális affektív zavar, de lehet, hogy ez nem írná le úgy igazán. Nem vagyok depressziós, csak lomha, fáradt, végkimerültség szakadéka szélén álló kóborló.
Mindig is úgy tekintettem erre az évszakra, mint egy hepe-hupás érzelmi vasút, ami átvisz a nyárig. Néha lent, néha fent, de sosem egyenes. Hátulról lopakodó, bemászik a bőröd alá, átitatja a lelked minden kis darabkáját mielőtt észre vennéd, már eggyé vált veled. 
0 notes
szeretemareggelikavem · 2 months
Text
Szeretném hinni..
Szeretnék szem lenni a homokóra kusza homokszemcséi között. Egy lennék közülük. Csak zuhannék csendesen, hangtalanul. Lennék az utolsó. Aki meghatároz mindent. Van aki várna és lenne aki félne, mikor esek le. Én pedig semmit sem sejtve tenném a dolgom, tudnám, nem én vagyok az első, aki a hideg, semmitmondó üvegen koppan.
Szeretnék a szavak mögött megbúvó szándék lenni. Az alattomos, lappangó érzés, ami mindent átitat. Ami elgondolkodtat. Ami feszültséggel tölt el és nem hagy nyugodni. Ami az elmédbe furakodik és mindent megmérgez. Ami megbénít, teljesen magáévá tesz és térdre kényszerít.
Szeretnék az arcon megjelenő ránc árnyéka lenni, amikor rásüt a fény. Amire nem is akarsz figyelni, de folyton a szemed megakad az árokban, amit képez. Amit minél többet nézel, annál mélyebbnek tűnik. Ami, azt jelzi elkéstél. Amiről azt gondolod mindenki ezt nézi ha téged lát. Ami tudod, hogy megbélyegez. Ami örökre ott marad.
0 notes
szeretemareggelikavem · 2 months
Text
Tumblr media
189 notes · View notes
szeretemareggelikavem · 2 months
Text
A könny a lélek vére
154 notes · View notes
szeretemareggelikavem · 2 months
Text
Keresem magam, s te megtalálsz.
0 notes
szeretemareggelikavem · 2 months
Text
Vannak olyan napok, amikor azon veszem észre magam, hogy àbrándozok, ringatom magam a naivitás tengerében, abban reménykedve, hogy majd lesz jobb. Hiszen mindig van jobb! Igaz? Vagy ez is csak egy ócska ámítás, amivel gyerekként etettek? Hogy csak később kelljen megtudjuk, hogy az elégen túl nincs jobb. Aztán valahogy mindig kizökkent a valóság. Vagy egy csikorgó buszkerék vagy egy visibáló gyermekhang vagy az átjáró hangja: mehetek.
0 notes
szeretemareggelikavem · 10 months
Text
FODOR ÁKOS - A HEDONISTA HITVALLÁSA
Ami jól esik, akkor sem árthat nekem, ha belehalok.
968 notes · View notes
szeretemareggelikavem · 11 months
Text
Biztos ezt akarom?
Nézem a szekrényem. Mindig rendezett szokott lenni. Muszáj, nincs ajtaja.
Anyu azt kérdezte: biztos ezt akarom? Így mindig rendben kell tartsam. Akkor azt hittem nem nagy dolog. Bármikor rendbe tudom tartani.
Nézem a szekrényem. A káosz megtestesítője. Anyunak igaza volt. Jó, hogy most nem láthatja.
1 note · View note
szeretemareggelikavem · 11 months
Text
Felszegelve
Néha csak úgy mozdulatlan pihennék, mint falon a fénykép. Abban a teljes harmóniában és némaságban, amiben hagyták. Csak addig volt fontos amíg felszegelték tele érzésekkel. Belefagytak a szavak, azt hiszem.
Néha rám néznek, elmosolyodnak könnyel a szemükben de elsétálnak csak pár másodpercre megpihentetik tekintetüket. Aztán újból feledésbe merülök.
0 notes
szeretemareggelikavem · 11 months
Text
Balance: minél hangosabb a zene, annál halkabbak a gondolatok✨
1 note · View note
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
there’s nothing I want more than to spend my days with you in the sun and feilds of the fairy tales my heart longs for
20K notes · View notes