#neked nem számít

[zsofiiforever]

Egy mesés éjszaka után reggel felöltöztél, adtál egy puszit és azt mondtad :

-Holnap hívlak.

-Csak akkor mond, ha tényleg így lesz mert én elhiszem.

Nevettél.

-Tényleg hívlak.

Majd egy csábító mosollyal az arcodon kilibbentél az ajtón és azóta sem kerestél.

#majd hívlak #naiv vagyok #saját #élmény #mesés éjszaka #kaland #várom hogy hívj #hívj fel #egy vagyok az ezerből #neked nem számít #nekem számítasz #puszi #homlokpuszi #túl szép hogy igaz legyen

[csacskamacskamocska]

Nem mondom, hogy szép dolog volt

Az egyik barátom felvetett egy szexszel kapcsolatos kérdést, ami eléggé nagy követ vágott az én békés kis pocsolyámba.

Mindig is tudtam, hogy van mit fejlődnöm, mert az nem elég, ha az ember agyban pozitív és nyitott, kicsit tényleg olyan a dolog, hogy attól, hogy megnéztél egy videót egy társasjátékról, még valójában fogalmad sincs, hogy ha játszanád egy társaságban akkor bejönne-e. Mert nem csak az érdeklődéseden, nem csak a játékon, hanem a társaságon is múlik. Sejtésem szerint az emberek úgy gondolják, hogy ők jól szexelnek, közben hülyére szorongják magukat, hogy mégse. 10-15 éve szexelsz valakivel, akinek jó veled, neked is jó, komfortos, aztán elválsz és döbbenten állsz, hogy csak egy valakit szokásait meg vágyait ismered. Vagy 10-15 éven keresztül vagy elutasítva, esetleg élsz meg néhanap szánalom dugásokat, éldegélsz a kognitív disszonanciában, míg már azzal sem tudsz mit kezdeni, akivel esetleg jó is lehetne. Egyrészt megtört az önbizalmad, másrészt kénytelen vagy elzárni a vágycsapot. Az meg berozsdásodik, ha nem használják. Gondoltam körbejárom kicsit ezt a dolgot, mert van két nagy kérdés, ami nem hagy nyugodni. A nők szeretik, ha a férfiak kezdeményeznek. De ugyanazon okból szeretik a férfiak is, ha a nő kezdeményez. Mert maga az, hogy tetszünk, hogy vágynak ránk, hogy beindul tőlünk a másik, az bennünk is izgalmat okoz. A vicces, hogy ez akkor is így van, ha a másik ember amúgy nem az ideálunk, vágyunk tárgya, nem tartjuk különösebben vonzónak. A kitartó „nem ideálok” ezért juthatnak végül célba. „hadd rajongjon” szokta mondani egy barátom, amikor egy nő érdeklődik utána. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt is, hogy ugyan miért venné el magától ezt a kis örömöt, hogy valakinek tetszik. A csavar az, hogy amíg az, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, megszokottabb, elfogadottabb, kevésbé megalázó, addig arra, hogy egy nőt utasít vissza egy férfi, arra inkább lenézőbb és megalázóbb körítés van. Ha egy férfit utasítanak el, mindenki veregeti a vállát, lesz másik! Ha egy nőt utasítanak vissza, a reakció az, hogy csináljon magával valamit, hogy tetszetősebb, vonzóbb legyen kívül és belül. Az idősebb, szexuálisan aktív férfiakkal elfogadóbb a társadalom, mint az idősebb szexuálisan aktív nőkkel. Nem hiszed? Nézd meg a vicceket, milyen szinten szólják le a szexuálisan aktív, érdeklődő nőket. De koncentráljunk a kezdeményezésre. Még abban sem tudunk megegyezni, hogy mi számít kezdeményezésnek. Honnan tudod, hogy a másik szeretkezni akar? Egyik barátnőm onnan tudja, hogy a férje olyankor megborotválkozik. Mondania már nem is kell semmit... :D Mennyire kell rámenősnek lenni? Pasi megöleli, megcsókolja a feleségét, erre a nő: jajj a hajam, most voltam fodrásznál, erre a pasi, jajj bocs, oké, bocs. Kész. Nő csalódott, mert mi másért ment volna fodrászhoz minthogy tetsszen a pasinak (legyünk idealisták), pasi csalódott, mert tetszik a nő, de lám, le lett állítva, nem kell a közeledése. Tényleg nem lehet tudni, hogy ilyen esetben, ha a faszi kicsit rámenősebb, abból mi jön ki. De ha a nő mindig talál kifogást, még akkor sem biztos, hogy a pasas ellen van kifogása. Lehet, hogy azzal van baja amit szex közben vagy után megél. Esetleg nincs erről kommunikáció. Nem sikerült jó szexet kialakítaniuk. Ha egy pasi sosem mondja nekem azt, hogy tetszem, vagy jól nézek ki, csinos vagyok vagy sosem emel ki semmilyen módon a "tömegből", akkor elkönyvelem, hogy neki nem tetszem, az ő szexuális érdeklődésén kívül esem. Nyilván, akkor sem fogok kezdeményezni, ha nekem amúgy bejön. Nem vagyok hülye. Ha meg sikerül párszor valami lenéző megjegyzést is tennie, hogy kövér vagyok (nem vagyok) vagy bármi gúnyosat egy általános jókedvű csipkelődésre, akkor nincs az az isten, hogy akár egy jókedvű flörtben részesítsem. Ki szeret megalázódni? Senki.

Ezeken rágódtam, mert végig kellett gondolnom, hogy ha kapok egy meghívást egy pasihoz, akit már ismerek egy ideje, akkor... vagy úgy megyek oda, hogy bármi történhet, de akkor a lelkem mélyén eldöntöttem, hogy szeretném, hogy a bármi megtörténjen, vagy úgy megyek oda, hogy barát vagyok és bármit teszek, még, ha pucérra vetkőzök, akkor sem lépem át belül a határt és fegyelmezetten úgy teszek, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, az ember a barátaival nagyon jó kapcsolatban van, de ez nem jelenthet vágyat. Szerintem 30 felett nincs barátság extrákkal. Nem tudunk hozzá elég lazák, felületesek, könnyedek lenni.

Hát, igen, nem tudtam mást odaképzelni a "feladatba", csak őt. Mert ő vetette fel. És ez összezavart, felkavart. Végigvettem minden blokkot, minden visszautasítást, minden gúnyos-komolytalan megjegyzést, amit a szexszel kapcsolatban megéltem, miközben ezeket nagyon nem akartam volna újraélni. Amúgy, „jártam egyszer egy sráccal”, aki azt mondta a szerelem alapja, hogy zavard össze a másikat. Ha bármivel rá tudod venni, hogy rajtad gondolkodjon amikor nem vagy ott, nyert ügyed van.

Háténmost úgy össze vagyok zavarodva, hogy szerintem erről még fogok posztolni.

#szex #kezdeményezést #visszautasítás #01-06

[a-kaosz-istene]

Hogyan ismerjem meg magam?

Próbálj ki sokféle különböző dolgot és figyelj arra, hogy ezek milyen érzéseket keltenek. Nem számít pozitív vagy negatív lesz az élmény, mindenképp tanít neked valamit magadról. Az dönti el kik vagyunk, hogy hogyan reagálunk a körülöttünk lévő világra. Az élet a megtapasztalásról szól, ezért van fizikai testünk, egy anyagi valóságban.

[angelofghetto]

mi a boldogság mostanában

Pályakezdő koromban hívtak egy vidéki gyárba főmérnöknek. El lehet képzelni, mennyire nem volt arrafelé magasan képzett szakember. Adtak volna szolgálati lakást is, csak menjek. Egy egész percig gondolkoztam rajta, de elég hamar beláttam, hogy onnantól gazdasággal, joggal, termelékenységi mutatókkal, mások munkájának felügyeletével kellene foglalkoznom, nem azzal, amiért a szakmát választottam, hogy alkossak a két kezemmel.

Később egy tervező mellett dolgoztam, aki hasonlóképpen gondolkozott mint én. Járhatott volna olyan rendezvényekre pezsgővel sétálgatni és interjúkat adni, ahol "mindenki ott van aki számít", de rosszul volt ezektől, őt az alkotás érdekelte, hogy valamit létrehozzon a semmiből.

Annyiszor szerettem volna a tudásomat, kézügyességemet, fantáziámat vállalkozásban kiélni, de soha nem tudtam nem hogy egyről a kettőre, de még a nulláról egyre sem jutni, mert onnantól minden a pénzről és a farkastörvényekről szól. Sokszor gondoltam arra is, miért van, hogy valaki vagy termel és adózik, vagy segélyt kap? Miért nincs olyan, hogy nem adózik, nem kér segélyt, épp csak annyit dolgozik, hogy önmagát eltartsa? Értem, hogy a közlekedést, a tűzoltót, mentőt, egészségügyi ellátást, iskolát valamiből finanszírozni kell, de mi van, ha én dönthetem el, mire adok? Mondjuk adóznék a közszolgáltatásoknak, de nem adnék egy fillért sem a politikusnak, akivel elégedetlen vagyok, mert nem az én jólétemért dolgozik, hanem saját zsebre? (Miért is kellenek erőszakszervezetek? Mert már megszűntek az önszabályzó kisközösségek, és egy csomó olyan törvény születik, amit senki sem akar betartani, mert nem emberléptékű.)

Jó, tudom, ez álnaiv, de ott vannak a törzsi társadalmak, ott ez annyira végtelenül egyszerű és működőképes év-százezrek óta. Sokat agyalok rajta, hogyan tudnánk ehhez a szemlélethez valahogyan visszatérni egy magasabb formanívón. Azt hiszem, amíg a "kaparj kurta, neked is jut" szemlélettel hülyítenek minket, és ezt bevesszük, ez esélytelen.

Nem akarok növekedni. Nem akarok mások munkájából élni és folyton ellenőrizni őket. Nem akarok másokon átgázolni, hogy én zsebeljek be többet. Teremteni szeretnék a magam gyönyörűségére és mások hasznára, de csak annyira, hogy egy kényelmes alapszinten meglegyenek a szükségleteim. És onnantól hagyjanak békén. Hogy is van az az indiai mondás? "Gazdag az az ember, aki nem vágyik többre, mint amije van." És ez nem az igénytelenségről szól, hanem az egészséges értékrendről.

Az élelmiszer elosztás és hulladék kérdésről meg többek között olyan dolgok jutnak eszembe, hogy néha azért van túltermelés, mert a nyominger paradicsomokat mindenki ott hagyja a boltban, ahol tönkremegy és kidobják, de ha a saját kertjében, a saját gondoskodása által lesz nyominger, azt büszkén és boldogan megeszi :)

#Youtube

[masodperc]

Orgona ága

"Nagyon nem tetszel nekem, nagyon kevésszer jelentkezel. Nem számít, amúgy, a te dolgod, csak a gyerekeid legyenek rendben, az a lényeg, neked meg már mindegy."

mondta többek között ezeket nekem anyám, amikor felhívtam anyák napja alkalmából. Nem akarok ilyen lenni, azért írom fel, meg talán így már nem fog pörögni a fejemben. Egyszerűen el kellett volna köszönnöm és letenni a telefont.

[paralyzed-99]

Sosem mondtam el neked, hogy miután elmentél, hónapokba telt hogy képes legyek egyáltalán élni. Igen, azt láttad hogy megyek, és azt hitted nekem nem számít. De a valóság az, hogy azóta is alig alszom és napokig képtelen voltam felkelni vagy mást csinálni a síráson kívül. Mert miután elmentél, az életem felfordult. A mai napig, te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben, senki nem képes felérni hozzád. És ez igy is fog maradni, amíg világ a világ.

A hiányod felemésztett, nélküled nem tudtam ki vagyok. Menekültem a gondolataim elől, menekültem a valóság elől. Hiszen nem bírtam elfogadni, hogy az az ember, aki a világot jelentette nekem,nincs többé mellettem.

Elhitted, hogy jól vagyok, és nem számít nekem, de nem hallottad, mikor órákon át sírtam a telefonba, vagy mikor hajnalokig sírtam. Nem voltál ott, mikor a barátaim probáltak felszedni, nem láttad az aggódó tekinteteiket.

Elhitettem veled, de valójában darabokra tört.

#hianyzol #fajdalom

[warum-alles-so-schwer]

Tudod az a baj, hogy még akkor is nekem volt lelkiismeretfurdalásom és én éreztem magam rosszul akárhányszor ugyanezt csináltad és eszembejutott, hogy a szüleim miket mondtak rólad, a viselkedésedről azért, hogy észhez térjek..akármikor beigazolódtak a szavaik ostoroztam magam, hogy hogy juthattak eszembe vagy akár az is hogy igazuk van mert hogy én ismerlek és akkor is meg fogsz változni és tudsz jó is lenni.

Egy ideig

Míg vissza nem kapod azt amit akarsz.

Aztán a mókuskerék újra a helyére áll.

Csinálhatsz bármit, próbálkozhatsz bárhogy, vagy mondhatsz akármit.

Akkor is csak mások a szarok.

Vagyis mások pont hogy nem, csak az állítólagos "életed szerelme", a jegyesed.

De már ezek sem számítanak, mert már ezeket se tudom elhinni, mint a többi szép szavadat és szövegedet sem, mert ezredjére is elhittem és ezredjére is belebuktam és fáj és magamat szidom azért is mert valami bánt amit te csináltál.

Gyűlölöm, hogy sose veszed észre amit te csinálsz.

Gyűlölöm, hogy sose számít ha az ember próbálkozik, pláne nem mikor jó úton halad. Vagyis haladna de neked semmi se jó.

Gyűlölöm, hogy nem jó neked a jó tett sem és észre sem veszed, de ha belefáradok és nem úgy állok hozzád, azt azonnal.

Gyűlölöm, hogy te mindent megtehetsz és nem számít se ez, se az hogy beszélsz, és miket mondasz, gyűlölöm, hogy csak azt tudod észre venni hogy ki vagyok bukva és bunkó vagyok, de azt nem hogy miért jutottam el megint idáig, ha meg elmondom mi a baj azért is szar vagyok.

Gyűlölöm, hogy próbálok a saját érzéseim ellen beszélni és elhitetni, hogy nem úgy van ahogy látom és érzem azért hogy ne legyen szar köztünk, de újra és újra bebizonyosodik, hogy deee, kibaszottul úgy van és azt látom, és a végén már nem bírom.

Gyűlölöm, hogy te is ezt tetted a lelkemmel.

Gyűlölöm, hogy megint nem érezhetem magam otthon melletted, se biztonságban mert folyamatosan ezt érezteted.

Gyűlölöm, hogy idáig jutottunk, gyűlölöm, hogy hittem, és hogy megint bedőltem.

Gyűlölöm, hogy csak velem tudsz ekkora szemét lenni, másokkal nem megy akkor se ha tényleg rosszat csináltak, gyűlölöm, hogy SOSEM ÉRTED MEG AMIT MONDOK ÉS MEG SEM PRÓBÁLOD MEGÉRTENI.

Gyűlölöm, mikor sírva alszok el melletted, mikor egyedül sírok az "otthonunkban" ,mikor azt érzem innen is el akarok menekülni, mikor azt érzem jobb lenne nélkülem neked is mert ezt érezteted.

Elég volt

[vanista]

Szia, Elek vagyok

te csodaszép, én elég éhes, de ez most nem számít

mert ki kell mondanom neked hogy a szívem egy adathordozó, és én

Ráment ett Elek. Mert a kaja az első. Ne haragudj, szia.

[kookie-things]

Szerintem kedves a nagycsöcsű megszólítás. Ez dícséret.

Egyszer voltam olyan lánnyal akinek kb akkora lehetett, mint neked. Imádtam a cickóit😍

Amikor hátulról volt döngetve, esküszöm mint 2 harang😍

Sokkal játékosabbak, mint a pattanások.

Nem tudom, hogy merre fog tartani a világ, ha manapság a “nagycsöcsű” kedves jelzőnek számít.…….főleg ha egy számodra random nőt szólítasz így.

Most ettől nekem elpirulva kéne ábrándoznom, hogy Uristen milyen szépet mondtak ma nekem ?

[csacskamacskamocska]

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

#kapcsolat #szex #szexmentes #megcsalás #nyitott kapcsolat #kötődés #őszinteség #10-05

[csakhagyjonbekenavilag]

Elhagylak...

Elhagylak, mert mi nem egymásnak vagyunk teremtve, mert ha így lenne, nem lennénk egymástól ennyire távolra sodródva a közömbösségeddel és a kommunikáció szolgálna a nézeteltéréseink helyreállítására.

Elhagylak, mert az életünk nem illik bele ebbe, mert melletted úgy érzem magam, mintha az élet elkerülne engem. Szomorú vagyok, üres és magányos. Ennek nem szabadna így lennie. És bár már ezerszer elmondtuk, a végén mégis úgy tűnik, hogy semmi sem változik… Nem túl igazságos, hogy én itt vagyok melletted és Te pontosan tudod, hogy akarom, hogy az életem része légy, mégis úgy teszel, mintha ez nem érdekelne. Úgy érzem magam melletted, mintha az árral szemben úsznék.

Elhagylak, és nem azért, mert már nem szeretlek. Érted már? Egy kapcsolatban fontos, hogy kimutasd a szeretetet, hogy éreztesd a kölcsönösséget és az érzelmi elkötelezettséget, a törődést. Ahogy az is, hogy foglalkozz a másik törékenységével, legalább annyira, mintha a tiéd lenne. De úgy tűnik ez nem számít neked.

Elhagylak, és nem azért, mert már nem szeretlek. Mert nem, nem tudom kitörölni az érzéseimet egyik éjszakáról a másik reggelig (bárcsak megtehetném). De elhagylak, mert már annyiszor megtettük az utat a határig, hogy már nem tudok többször végigmenni az úton, mert a mi időnk már a végéhez ért. Mert lehetetlen számomra, hogy úgy szeressek valakit, hogy közben ne szeressem magamat. Mert annak ellenére, hogy minden hibáddal együtt, elmondhatatlanul szeretlek, a bőrömben és lelkemben érzem, hogy ez a kapcsolat nem jó nekem. Tönkretesz engem.

Ezért hagylak el, mert ha maradok, meg fogsz ölni és mindig kevésnek érzem magam. De Te még mindig itt vagy, maradtál, mert én is maradtam és ha maradnék te is maradnál, éppen ezért, hideggé teszem a szívem és elhagylak…

Elhagylak, mert az út végére értünk, még ha tagadod is. A szerelmed már nem az enyém.

#elhagyva #vége van #végre #kapcsolat #nem bírom #nem megy #nem tudok szeretni #nem vagyok boldog #nem vagyok jól

[hicapacity]

Arra kértem a mesterséges intelligenciát (Midjourney), hogy képzelje el, milyen lenne a béke a Közel-Keleten. Nem adtam meg semmi más információt vagy utasítást, a "képzeletére" bíztam. Mióta megrajzolta, nem tudok nem erre a képre gondolni.

Az első, ami az eszembe jut, hogy milyen ritkán képzeljük el ezt a világot színesnek. Mindig a fekete és a fehér dominál, meg persze a sárga, a homok és az ősi épületek sárgája. Pedig ezerszínű világ ez - a kövek és fátylak és barikádok mögött. Nagy kultúrák bölcsője és temetője.

A második, ami eszembe jut, hogy a közel-keleti békéhez nők fognak kelleni. Tanult, erős, önálló, bölcs, teremtő és szabad nők. Ha valahol van, lenne értelme a feminizmusnak, akkor az pont a világ ezen része. Ne értsd félre, nem arról beszélek, hogy ha ma nő lenne a vezetője bármelyik országnak, bármi más lenne... nem a felszín... hanem az, ha a női energia, a helyes és magas női minőség előtt is megnyílna a tér... na akkor látnánk csodát!

A harmadik, ami eszembe jut róla, hogy a Béke a háta mögött hagyta a málladozó középkori épületeket és a régen túlnőtt ókori eszméket. Mióta ömlik már a vér, mert A Láthatatlan Ember egyik szerint egyiknek, másik szerint a másiknak adta azt a földet....

Hát elmondom: egyiknek sem adta. Nekem is adta és neked is pont annyira, mint nekik, az emberiség nevű nagy-nagy törzsnek. És amíg határok tologatásával játszódunk, addig elveszítjük mindannyiunk örökségét.

Nincs ilyen, hogy valami "a béke vallása". Sem az iszlám, sem a zsidó vallás, sem a kereszténység, sem a buddhizmus. Mindegyik termelt ki már éppen elég gyilkost és harcos álprófétát. Nem a vallás számít, hanem az ember. Az olyan, amilyen. És olyanná válik, amilyenné hagyják.

A negyedik, ami eszembe jut, hogy ez a Béke szomorú. Mert csakis úgy születhetett meg, hogy az emberek elismerték a saját felelősségüket. Ez a háború is úgy kezdődött, hogy valaki visszaütött. És most emberek milliói üvöltik egymásra, ki a mocskosabb.

Mind azok vagyunk. Mindannyiunknak van joga a gyűlöletre - és a legeslegnagyobb tévedés azt hinni, hogy számít, kinek van több és nagyobb. A béke csak bocsánatkéréssel kezdődhet, nem a bocsánatkérés elvárásával pláne nem a sérelmek megtorlásával. Ezért szomorú ez a béke, mert Krisztusként hordja magán az összes elkövetett borzalmas bűnt minden oldalon.

Végül pedig azt látom, hogy ez a Béke védtelen. Nincs fegyvere, se páncélja. Ha az emberek nem akarják, ő maga nem tudja magát erőszakkal megvédeni. Nincsen háború a békéért.

Oktatás van, érzékenyítés van, megismerés van, támogatás van, segítség van a békéért. A fegyverek békéje csak tűzszünet.

Azt mondod, idealisztikus, amit írok... hát az. Nem is vagyok benne biztos, hogy a "természetes" intelligencia képes lenne erre. De most nagyot fog változni a világ a következő évtizedekben - ha egyáltalán megmarad.

Ha nem leszünk képesek megújulni, nem is érdemeljük meg a további létezést. Éppen eleget voltunk a Föld betegsége. Ha viszont meg tudnánk lépni ezt a hatalmas ugrást... ha a filozófiánk, a gondolkodásunk is fejlődne csak fele annyit, mint a technológia, amit létrehoztunk...

Akkor átvehetnénk az örökségünket, egy mennyországot a Földön. Csak remélni tudom, hogy a pokol, amit ma megteremtünk pont ide vezet.

[pajjorimre]

Kisegitenél egy kicsit Imre mert nem tudom hogy most balek vagyok vagy csak egy jófej haver.

Van az, hogy a haverhoz átjártam házat felújítani (bontás, szigetelés, padlózás, vakolás, festés stb...) most így utólag kiderült, hogy mikor nem tudtam menni, akkor a szomszédját hívta, akinek viszont 100ezreket fizetett ugyanazért a melóért.

Balek vagyok, mert én nem kértem? Kérnem kellett volna? Hol ér véget a haverság, hol kezdődik a biznisz?

Kicsit azért most fáj, hogy megannyi időt órát pakoltam bele aztán kaján/köszönömön kívűl nem sok minden volt az ellenszolgáltatás. De természetes volt, hogy megyek azt segítek, neki is meg nekem is. De másnál meg ezek szerint természetes volt a fizetés? Vagymiaf..?

2 (kettő) kérdés van.

-ő is jönne-e, ha te hívnád

-elvárná-e, hogy fizess neki.

Teljesen szubjektív szempontrendszerem legfőbb eleme, hogy azért is felhív-e hogy megkérdezze mi van veled, vagy csináljatok közös programot anélkül hogy segíteni kéne valamit, vagy csak akkor csörög a telefon, ha kell neki valami, egyébként túl elfoglalt. Amikor a kutyája műkörmöse is fontosabb, mint te.

Te mit gondolaz, elsősorban az számít. Az ember azért hívja a barátait segíteni, hogy ingyen csináljanak meg olyasmit, amiért idegeneknek fizetni kéne. Ez a kalákában építkezés lényege ugye. Hogy balek lennél? Ha a szomszéddal ugyanolyan baráti viszonyban van és neki fizetett, enciklopédiailag igen, de ha szívesen mentél mert a barátod, igazából mindegynek kéne lennie hogy neked fizet vagy nem. De ugorjunk vissza a szempontrendszerhez és majd kiderül, ha te CSAK ARRA kellettél neki.

[ajtostolahazba]

Eszkalálódik a helyzet a tulajváltás után... Régi: fogalmam sincs mi a faszt keres még itt, elvileg eladta, gyakorlatilag ő csinálja a könyvelést, ő utal, úgy tárgyal, mintha még mindig az övé lenne a cég... Új: túl lelkes, semmihez se ért, mindent azonnal tudni akar. Sose volt főnök, ez azonnal lejön, kommunikációs kultúra a béka segge alatt, izomból akar mindent megoldani. Kezd szépen látszódni, hogy előbb-utóbb itt nagyon nagy bazmeg lesz, a régi szerintem folyamat leveszi az újat, de ez meg birka és képtelen önállóan vezetni. Abban mindketten hasonlítanak, hogy szerintük az alkalmazotti munka ingyen van, akitől kérnek, az mindent eldob és ugrik, mert nekik(!) minden más nagyon sokba van... Én páholyból nézem, ahogy agonizálnak, egyelőre nincs bennem pánik, jelenleg az egyetlen vagyok, aki pénzt tud nekik csinálni.

Viszont megint rájöttem, hogy annak, akinek pénze van, annak nem számít, hogy neked családod van, munkaidőd, hétvégéd, neki az a lényeg, hogy ő a pénzénél legyen. Ennyi idős koromra kellett eljutnom oda, hogy meghúzzam a határokat, hogy este 8-kor már nem reagálok sms-re, hétvégén nem jövök be kiadni árut stb. És még gyakorolom a diplomatikus hallgatást, ami nagyon nehezemre esik, de egyre jobban megy, mert nem akarok semmilyen kisstílű játszmában részt venni. Nem fogok stroke-ot kapni amiatt, hogy ők vajon tudnak-e nyaralni Balin, magasról leszarom. 

Hétvége gyere rám végre!

[bye-bye-bye-someone-in-the-sky]

Az a gond, hogy nem érted, hogy én mindig vonzódni fogok hozzád.

Jó, azt tudod, hogy mindig bejöttél nekem és hogy mindig is úgy tartottam, hogy nagyon is dögös vagy, de itt most nem erről van szó.

Amikor kezdtelek megismerni akkor jöttem rá, hogy vonzódom hozzád. Nem a testedhez vagy akármilyen kinézetedhez, hanem hozzád. Aki vagy. Amilyen vagy. Ahogy beszélsz. Amit teszel. Röviden: mindenhez ami te vagy.

Ezért nehéz csak barátoknak lennünk. Egyszer jó minden, és akkor még jobb lesz minden, egész addig amíg rájövünk igazából milyen választásaink vannak.

Ez a reality check. Legalábbis nekem. Rájövök arra, hogy nem működhet amíg ez a helyzet. Ez az igazság. Neked már megvannak a terveid, másképp, mással.

Fuck, nem hiszem el hogy még ma is azon gondolkodom, hogy de azért mégis mi lehetett volna? és ez kicsit megijeszt engem. Valahogy túl szeretnék lépni, de mindig ott lesz bennem a mi lenne ha? kérdés.

Emlékszem az estékre mikor későig kint ültünk a kocsiban, hogy hol, igazából nem számít, mert ott voltál te és én, és ez elég volt, mindig feltaláltuk magunkat valamivel. De a legjobb mindig az lesz mikor vittelek haza buliból, és rosszul lettél. Akkor abban a pillanatban tudtam, hogy bármit megtennék azért, hogy jobban legyél. De azért vicces volt látni téged részegen, ahogy az életedért küzdesz :))))

Visszatérve: mindent megtennék azért, hogy újra ilyen pillanatokat éljek át veled, de tudom, hogy nem lehet, és mégis mikor esély van rá, szeretnék élni a lehetőséggel, még úgy is hogy tudom hogy másnap bánni fogom, mert megint úgy érzek, és megint ugyan abban a lehetetlen helyzetben vagyok, mikor tudom, hogy ha maradok akkor rossz vége lesz és ha megyek akkor bántalak...

Ez már ilyen lesz. Vagy ki tudja. Lehet egy nap elfeljetsük egymást. Vagy megváltoznak a dolgok. Vagy az is lehet egy nap majd találkozunk és csak nevetni fogunk azon, hogy de azért mégis mi lett volna ha...

#kicsit őszinte #ha elolvasod légyszí ne utálj meg #de na #így érzek #sajnálom #jobb ha tudod

[felejtsemvagyne]

Valójában fogalmatok sincs mi az igazi szerelem lényege,egészen addig a pontig amíg nem értitek meg,hogy nem arról szól egy hosszú kapcsolat,hogy minden reggel kapsz egy “Joreggelt” vagy este egy “Joejszakat” üzenetet. Nem arról szól,hogy mekkora virágcsokrot vett neked,vagy épp hanyadik plüss figurát kapod meg. Ez pénz. Pénz,ha el visz enni,pénz ha ajándékokkal halmoz el. De egy kapcsolatot,ami tartós sosem tudsz megvenni, és tudod ez nem arról szól,hogy ezek a dolgok nem fontosak. De nem a legfontosabbak. Nem attól lesztek erősek,nem az fog titeket összehozni,hogy hány csillagos étterembe visz el,vagy épp nem visz el,mert nincs rá kerete. Nem az fogja meghatározni,hogy mennyi pénze van rád,mert akkor gyakorlatilag csak megvásárolja a figyelmed. Nem ezek azok az élmények vagy érzések amiket egy valódi kapcsolat magába rejt. Nem két,vagy három hónap az amíg ez ki alakul. Sok évnek,és rengeteg mindennek kell ahhoz történni,hogy ez igazi legyen.

A valós igazi kapcsolat rengeteg,de iszonyatosan rengeteg fájdalommal és áldozattal fog járni. Csalódni fogsz. Ha tetszik,ha nem. Megfog pofozni a valóság. És itt kezdődik el valami, hiszen nem tökéletes. És te ezt meglátod. Tapasztalod a saját bőrödön,hibázik és sírni fogsz,fájni fog néha pedig ez hetekig is eltart. És akkor ott megtanulod amit személy szerint nekem már fiatalon meg kellett. És ez igazi bármilyen nemű kapcsolatodra ez életedben.

Az emberek hibáznak,és megfognak bántani,viszont tudnod kell mérlegelni,hogy a hibák nagyobbak e mint az irántuk érzet tiszteleted,és szereteted.

Mert hogy ilyen világban élünk,ilyenben éltünk mindig is,nem lesz mindig tökéletesen jó.

Viszont együtt kell azzá tenni,tudni kell bocsánatot kérni,és megbocsátani. Minden mögé oda látni,megérteni,hogy milyen ő és mit miért mire mit és hogyan reagál le. Miért teszi azt amit tesz. Számít hogyan,és milyen mértékig. Megkell tanulni egymást kezelni,hogyan kell szeretni,hol faj neki a legjobban és mi teszi igazán boldoggá. Figyelni kell a másikra. És ez nem ott ér véget,hogy elveszel valakit feleségül,vagy belemész egy a kapcsolatba vele,nem dőlhetsz hátra. Mert minden ember más,nem egy oldala van,nem egy gondolat menetén fut egész életemben. És ez lesz a valódi szerelem,mikor látod vagy hallod majd először megtörni,mikor látod a gyengeségeit. Mikor majd először néz a szemedbe mikor hibázott. Mikor először fordít hátat. Mikor majd megpróbál téged megkerülni,mert valamitől félt,vagy épp nem biztos a dolgában. Mikor először botlik el,kérdés hogy ott leszel e hogy elkapd. Összeomlik az élete vagy épp a tiéd. Vajon tudtok e egymás romjaiból új házat épiteni?

Na és ez kemény munka,de tudod és tudnod kell,hogy ki éri meg ezeket az áldozatokat. Kire lehet ennyi időt rá szentelni,és ki érdemes arra,hogy az életet vele éld le, és vele éld meg. Minden jó és rossz mellett.

És így alakul ki valójában az a szerelem,ami akkor is szerelem ha szegények vagytok, és ha mindenetek megvan. Ami akkor is az mikor sírni fogsz, és akkor is mikor folyamatosan megnevettet.

Ez egy kibaszott mérleg. Amihez mindketten kelletek hogy egyensúlyba billenjen.

Es hidd el,akiért ezt megéri végig járni,sosem fog magadra hagyni. És minden vissza fog fizetődni.