#naiv vagyok

[zsofiiforever]

Egy mesés éjszaka után reggel felöltöztél, adtál egy puszit és azt mondtad :

-Holnap hívlak.

-Csak akkor mond, ha tényleg így lesz mert én elhiszem.

Nevettél.

-Tényleg hívlak.

Majd egy csábító mosollyal az arcodon kilibbentél az ajtón és azóta sem kerestél.

#majd hívlak #naiv vagyok #saját #élmény #mesés éjszaka #kaland #várom hogy hívj #hívj fel #egy vagyok az ezerből #neked nem számít #nekem számítasz #puszi #homlokpuszi #túl szép hogy igaz legyen

[kinlodok]

Várom, hogy jöjjön, pedig tudom, hogy nem fog. Tudom, hogy nem jelentek annyit, hogy jöjjön. Bele kell törődnöm.

#remény #reménykedés #hülye idióta vagyok #naiv fasz geci #sosem fog eljönni hozzám #nem érek annyit neki #nem szeret #viszonzatlan szerelem #csak a szoki

[padgany]

Elbuktam a lakást. A tulaj úgy döntött nem költözik el, mégsem adja el az ingatlant. Mit mondhatnék erre, minden joga megvolt, hogy így döntött. Meggondolta magát, miután rögzítettük a szándéknyilatkozat és az előleg kifizetésének időpontját. Mindenki boldog volt, ők is és én is. Beleéltem magam, egy egész hetem ráment az előminősítés intézésére, a várható költségek kiszámítására és a különböző hitelkalkulációkra. Nagyon jó állapotban volt/van, nagyon jó helyen volt/van. Tökéletes lett volna és elhitették velem, hogy semmi akadálya nem lesz az adásvételnek. De meggondolta magát, nincs tovább.

Nem is tudom, hogy most pontosan mit érzek, csak annyit, hogy ki kell írnom magamból. El kell gyászolnom a dolgot.

Ostobának érzem magam, mert beleéltem magam. Túlságosan naiv és hiszékeny voltam. Titkon féltem, hogy lesz valami gebasz, túl szép volt, hogy igaz legyen, de bíztam és pozitív voltam.

Miután megkaptam a rossz hírt telefonon, elgondolkodtam. Igazából nem is értem, hogy miért csodálkozom magamon úgy általában. ,,Sírok’’, hogy nem vesznek komolyan az emberek, hogy bátortalan vagyok, hogy mindenki meggondolja magát velem kapcsolatban. De miért is csodálkozok? Úgy tűnik mindig mindenki meggondolhatja magát, mindenki megszegheti a szavát mindenféle következmény nélkül. Ez van velem, komolyan elkezdtem töprengeni azon, hogy egy kibaszott átok ül rajtam. Nem szimbolikusan gondolom, szerintem fix, hogy megátkoztak. Konkrétan semmi sem jön össze. De tényleg. Bármi jó történik, az csak napokig tarthat, mindig kivétel nélkül jön a pofon. Ha tetszik egy lány és összejövünk, a következő héten meggondolja magát. Ha tetszik egy lány és úgy érzem sínen vagyok, eltűnik a faszba. Ha szeretném végre kezembe venni az életemet, komolyan, komoly döntéseket hozni, hát ígéretet kapok, hogy nincs akadálya, aztán mire ténylegesen komolyra fordulna a dolog, mehetnék aláírni, fizetni, addigra visszalépnek. Persze az senkit nem érdekel, hogy ebbe a hercehurcába én is időt és energiát öltem. Senkit nem érdekel, fogadjam el. Ilyen az élet. De azért maradjak jóhiszemű és jószándékú, hisz az olyan pozitív és szép dolog. Ne legyek mizantróp, miközben szinte kivétel nélkül csak negatív tapasztalataim vannak az emberekkel kapcsolatban. //tisztelet a kivételnek, itt a tumblin és a családom körében is számíthatok néha jó szavakra vagy bíztatásra és ezek jól is esnek, de kb. ennyi//

Hogy lehetnék én is komoly, megbízható és pozitív? Komolytalan emberek között nem lehet komolynak és magabiztosnak lenni. Hát megéri vagy érdemes? Kurvára nem. Persze igeen… az maradok, nem adom fel és erős maradok, különben magamat hazudtolom meg, de azért kurva szomorú is vagyok.

Szomorú vagyok, mert valamibe megint beleszerettem, ígéretet kaptam, hogy az enyém lesz, majd szokás szerint romba dőlt az egész. Mindennek oda. A beletett időnek, energiának, a vágynak, az álmoknak és megint kicsit a hitnek az emberekben, ami amúgy is eléggé instabil lábakon állt. És ez most tipikus esete annak, hogy jelenleg nem is érdekel más(ik lakás). Annyira tökéletes volt számomra, hogy a többi hirdetést nézve egyik sem közelítheti meg. Nem tetszik egyik sem. Idő kell, hogy elgyászoljam a dolgot, hogy levonjam a következtetéseket és a tanulságot, hogy legközelebb ne reménykedjek, max. akkor, amikor már biztos az egész. Bár a tapasztalatom az, hogy még akkor sem szabad. Mikor szabad? Aztán mire ezt megemésztem, a lakásárak még jobban felmennek és baszhatom. Mert így lesz, mert az egyetlen dolog amiben bízhatok az mindig csak a rossz verzió. A kedvezőtlen, a csalódást hozó. A lakással, az emberekkel, a nőkkel. Lehetek én bármennyire erős, pozitív, leszarhatok mindent (is), lehetek nyitott, mosolygós tündibündi, lehetek szorgos hangya, megértő, figyelmes, odaadó, egyszerűen nekem nem lehet jó. Ennyit tudtam tenni, ennél többet nem tudok. Nem hibáztathatok mást de ez az a pont amikor magamat sem tudom. Talán csak a kibaszott nagy naivitásom miatt. Nem tudom, miért vagyok ennyire hiszékeny. De ha ezt is elvesztem, mi marad belőlem?

#rossz hír #fail #fix hogy átok #érzések #naiv gyökér vagyok #hiszékeny #komolytalan világ

[darazscsipes-saskarmolas]

#azt hittem hogy ezt a jelenséget már hátrahagytuk a múlt évben #de végülis én vagyok a naiv

[ajtostolahazba]

Kikopott mellőlem mindenki. Egy barátonőm volt, 20 éve, akivel jóban-rosszban, akire számíthattam, akiben megbíztam. Gyanúsan ghostolt hetekig, de volt már ilyen, betudtam annak, hogy sok a családi probléma, hogy néha sok vagyok és van, hogy nem érünk rá. Egy igazi barátság kibírja ezt, a miénk is sokmindent kibírt már 20 év alatt. Nem. Ő úgy zárta le ezt a 20 évet, hogy elfelejtett szólni. Most azt érzem, hogy használtak, majd eldobtak, már nem kellek, ahogy írta: "változnak a dolgok, változom én is". Most az a John Travolta mém vagyok, aki ott áll tétován, hogy mi a fasz, és nem akarom elhinni, hogy 50 évesen nem lehet ledobni már a jatszmákat és megbeszélni, ha valami bánt. És eszembe jut persze, hogy vak vagyok-e, vagy naiv, vagy mindkettő, de én nem dobok el barátsagot se szó se beszéd, én nem akartam megint magamban kételkedni, mert én tényleg hittem, hogy jó ember vagyok. És főleg gyászolni nem akartam a barátságot, amiben hittem és azt érezni, hogy megcsócsáltak és kiköptek, mert eddig kellettem és már nem kellek, és köszöni, hogy megértem, de nem szeretne beszélni sem erről.

És ne érezzem, hogy senkinek se kellek, de érezzem, hogy fontos vagyok, hogy értékes vagyok, és amúgy köszi, hogy megértem, de 20 év elég volt, csá.

Szóval szerintem kurvára el vagyok tájolva, semmi sem evidens, és erre most kell rájönnöm. És lehet, hogy mégse vagyok jó ember. Mindenesetre gondolkodhatok rajta, de ez már nem változtat semmin.

Asszem még nem éreztem ennyire nyomorultul magam sose.

[azsofiaa]

Ha azt hitted úgy játszol velem ahogy csak akarsz nagyot tévedtél. Én már nem az a naiv kislány vagyok, aki 5 évvel ezelőtt voltam. Ha azt látom, hogy nem foglalkozol velem úgy, ahogy én azt megérdemlem, akkor elköszönök!:)

#szerelem #szeretlek #üres szív #magyar tumblisok #magyar #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #soha #vége van

[szkennelttucsok]

Szóval én azt hittem, hogy az "Iszunk-e egy kávét?" kérdésre adott "Igen." válaszom azt jelenti, hogy kapok egy kávét és nem azt, hogy készíthetek kettőt. Dehát én vagyok a kis naiv...

[kampeszino]

Peer Krisztián: Változhat itt bármi?

a „kényelmetlen” Petri Györgynek

Andor barátommal megemeltetem a hátizsákomat, hogy értse, miért hívatok magamnak taxit. Egy okostelefonba pötyögöm ezt az állomáson – magammal csetelek, így tűnök normálisnak, – az autocorrect textre javítja a taxit. Vihet, ahova akar.

Táskámban pesto, parmezán, mogyoróvaj: nálunk nincsen Lidl. Azon dolgozom most is egy beton virágláda turhamentes szegletén, hogy értelemmel telítsem az értelmetlen felutazást.

Andornak van szakértelme, bankszámlája is saját néven, telepített applikációja. Én leginkább telefonálásra használom a telefont. Krízishelyzetben írógépnek, pl. amikor rám szakad a várakozás üres ideje, mint most.

Mellettem rendőrök intézkednek épp: lebasszák az áldozatot, amiért naiv volt. El sem hiszik igazán róla, mert jajong, hangsúlyosan cigány.

Felnézek a szövegből, az hátha segít. És segít. Eljátszani, hogy komolyan veszik a panaszt. (Hátha veszem.) Elirányítják az őrsre, de biztosítják arról, hogy felesleges feljelentést tennie. Jobban kell vigyázni legközelebb.

Van nálam egy spangli, az is a holt idő miatt, attól vártam eredetileg, hogy segít a szövegen, de nem gyújthatok rá a rendőrök előtt. Kész válaszom van arra, ha „ismert ellenzékiként” droggal, vagy elmaradt adóbevallással kerülnék – ami immár elkerülhetetlen – látókörükbe. Részvétem azoknak, akiket már észrevettek.

A minap azt üvöltöttem, egy szakmai társaságban, hogy az SZJÁ-nál kezdődik a kollaboráció, mert az ÁFÁ-t fizetem én is, ameddig eszem. Az eszem tudja ezt, de gyomor-kérdésekben az ész nem játszik szerepet. Megtisztultam az üvöltésben, pedig világos volt, hogy másnap nem lesz igazam.

És jött is a másnap. Mi kínosabb annál, mint hogy kínosan érzik magukat a jelenlétemben mások? Vagy, hogy ok nélkül ezt képzelem. De nem köphetem szembe magam azzal, hogy napfényben visszakozom. Igazam elszigetel. Elviselni lenne könnyebb, hiszen elsőrangú a bor, és nyugatiak a cigaretták. Menjek Nyugatra én is?

Vagy nekem tök mindegy? Melyik skillemre lenne ott igény? Provinciálisabb vagyok az országnál, amit elhagyni kötelez és sürget ízlés és előrelátás.

A véleményemből élek – ha elfogadnám, talán még most is szponzorálna az állam, az iróniával hadilábon álló, aluliskolázott adófizetők  –, felkészültem arra, hogy bármikor elővehetnek:

A módosult tudatállapot számomra munkaeszköz, plusz én is baráti kölcsönökből élek, mint Habony, és bocs, hogy nem Hawaii-on, de sajnos nem annyira tehetősek a barátaim.

Megtörténhet persze, hogy soha nem jön el értem a NAV, vagy a TEK, mert hiába gyúrok arra, hogy túléljem a NER-t, fasznak finomkodni: túléljem Orbánt, hamarabb meghalok  – fejezze be más a mondatot, én biztosan nem fogom lekésni az utolsó vonatot miattatok, miattatok, miattatok, miattatok…

#vers mindegy kinek #peer krisztián

[newlifeprojects]

nemtudom amugy, hogy kit áltatok azzal,

hogy mi majd jol versenyzunk, sot, nyerunk is a kutyaval a labdatoszogatos nemzetkozi versenyeken, mert

meg egy verset sem birtam elszavalni a fel osztaly elott annakidejen anelkul, hogy a masodik verssornal ne menjen el a hangom, es ne vorosodjek bele a mindenbe a fulem hegyeig, es felejtsek el mindent azonnal, es minden ilyen szitubol probaltam valahogy kimenekulni, vagy ugyanez peldaul a tornaorak sorversenyei, ahol mindenki azt nezi, hogy hogyan futok, vagy hogyan nem tudok rendesen pokjarasban beelozni egyetlen masik csapatot sem, de sot,

en meg tarsasjatekozni vagy kartyazni sem szerettem soha, mert nem a diadal lehetosege hajtott, hanem legfeljebb a szegyenteljes bukas elkerulese, es igy a kudarc altalaban garantalt is volt, szoval

nemtudom milyen naiv gondolat hajtott kisgyerekkoromban, hogy en majd egyszer hires muvesz leszek, akit csodalni fognak az emberek, amikor az ovodai eloadasokon a hatso sorban is igyekeztem inkabb elbujni, es buszke mosoly helyett felszeg grimaszt voltam csak kepes az arcomra eroltetni, ha tudtam, hogy valaki fotozni szeretne, igy

nem csoda, ha a kutyam ohatatlanul is atveszi a belem ulo feszkot, es tokeletesen hulyenek tetteti magat, ha versenyeznie kell, ezzel tokeletesen hulyenek beallitva engem is, hogy annyira nem kepes, hogy balrol megkeruljon egy labdat, es en annyira nem vagyok kepes, hogy balrol megkerultessek vele egy labdat es legszivesebben az elso ot masodperc utan inkabb lesetalnek a palyarol ahelyett, hogy mindenki azt nezze hosszu es kinos perceken keresztul, hogy mennyire keptelen vagyok osszeszedni ot meg magamat is

de persze valakinek ez az egesz csak egy fergeteges jatek

#prs #mms #perdita

[egy-lany-blogja]

Néha naiv vagyok, gyerekes. Néha bölcs, érett, tapasztalt. Néha kislány, néha nő. Néha felhőtlenül vidám, néha végletekig szomorú. Néha a fekete tetszik, néha imádom a színeset. Néha megőrülök, aztán lehiggadok. Hibázok, tanulok. Újra hibázok, talpra állok. Minden ember máshogy lát: van akinek túl sok vagyok, van akinek kevés. Van akinek zárkózott, van akinek nyitott. Van akinek mogorva, van akinek kedves. De mindezek ellenére, vagy pont, hogy mindezektől: az vagyok, aki vagyok. És nem leszek más senki kedvéért, mert én így szeretek élni.

Szöveg: JanCica (2014)

Fotó: Pinterest

[csacskamacskamocska]

Volt tegnap egy találkozóm

Ezek az olaszok érdekesek! (vagy ez az olasz. Nem tudom mennyire lehet általánosítani) Elég fárasztó olyan valakivel beszélgetni, aki nem ejti ki a "h" hangot így például az "alál" lehet talál vagy halál. :D ezt ki kell sakkozni. Nem érti miért akarok olaszországban élni. Ő itt él húsz éve, van egy üres lakása Lavagna-ban, ahova bármikor mehetek, ha szeretnék. Körbenézve a lakásában, én nem mernék nyaralást szervezni az ő üres lakásába. Hogy kérdezem meg, hogy ott vajon rend van-e meg tisztaság? :D Ő amúgy beszél oroszul és angolul. Most éppen kínaiul és arabul tanul. Azt mondja könnyű. Szerintem ez egy beállítottság kérdése. Ő leszarja, hogy nekem mennyire melós megértenem az ő magyarját, én amikor beszélgetek, frusztrál a gondolat, hogy a másiknak ilyen nehéz. Inkább nem beszélek addig amíg nem gondolom, hogy jól mondom. Ami baromság, mert így nem lehet megtanulni. Amúgy, azért tanul nyelvet, hogy karban tartsa az agyát. Azt mondja, Milánóban vagy Genovában félnek az emberek este kimenni. Veszélyes. Mi itt Budapesten nem félünk, mi biztonságban élünk és úgy is érezzük magunkat. Lopás, csalás, korrupció, diktatúra, ugyanaz mint nálunk. A média szerint nem, valójában pedig igen. Mint nálunk. Lavagnaban 12 ezren élnek, az összes bolt egyetlen család kezében van, akik szorosan tartják egymást. (ezzel kb meg is fejtettük, hogy Olaszországban miért van mindenféle üzlet egy picsányi kis faluban is. Nagy valószínűséggel hasonlóképpen egy család, nem kizárt, hogy jobban jársz, ha náluk vásárolsz különben kiutálnak a faluból :D) Szerinte az összes ország egyhülyeség, az emberiség ilyen romlott, nem számít semmi, csak az, hogy a saját kis életedben jól vagy-e vagy nem, mert utolsó pillanatkoban arra fogsz rájönni, hogy nem számított. Ez abban a tekintetben rázott meg, hogy az utolsó még megmaradt romantikus ábrándjaimat kezdte ki. Hogy kihez/mihez ragaszkodom és minek.

Lazán kapcsolódik... egyszer Logan azt mondta, hogy naiv vagyok, ha azt hiszem, hogy úgy történnek a dolgok, hogy odamegy egy nő lakására (vagy bárki odamegy valahova) és abból dugás lesz meg kapcsolat. Az emberek viszont tök más dolgokat mesélnek.

Két érv: Leander meg tenger. (és nem ostyás szendvicsjégkrém, hogy valami nyomós érv is legyen :D)

#olaszország #életek #leander #tenger #jégkrém #10-04

[meg-megbanom-ezt]

Újra felvettem a fonalat a Death Note-tal és ROHADT JÓL szórakozom [SPOILERveszély, már akit érdekel]

Bocsika, Cooper ügynök és szegény néhai Laura meg a többiek, a Twin Peakset az első évad után megcsaltam kicsit a Death Note-tal és olyan jól bejött, hogy most már ezt akarom végignézni. :3 Pedig annyira azért nem vagyok weeb, mint amekkorának látszom (ááá, dehogy...) és a TP is bejött eddig, meg ott a cliffhanger, de a DN is pont akkor kezdett felpörögni, amikor újrakezdtem (Yotsuba vége valahogy).

Érdekes, hogy sokáig gleccsersebességgel néztem mindegyiket, aztán most ráálltam. Ez részben az élethelyzetemből fakad, részben FOGALMAMSINCS. Annyiból mondjuk rábasztam, hogy mindkettő krimi és jól elfelejtettem minden szálat meg nyomot (habár a TP elejénél még jegyzeteltem(!))... Na mindegy, most csak vibe-olok, sajnos (vagy sem) amúgy sem vagyok az a detektívagyú.

Nos tehát. Miken is szórakozom jól? Hát például, hogy a Death Note-nál nem az a spoiler, ami annak látszik - legalábbis számomra.

Ugyanis a popkulturális ozmózis miatt sajnos a sztori egyik legnagyobb fordulatát már ismerem, de szerencsére így is maradt bőven meglepetés. Például: mivel nem tudtam, hogy változni fog a főcímdal (a YouTube meg nem épp dobta fel), egyszerűen SEMMI nem készített arra, hogy ehelyett a remekbe szabott, ám konvencionális j-pop/rock dal helyett egyszer csak ez a... nemtommilyen hardcore következik:

A vizuális elemekre külön felhívnám a figyelmet - modoroskodhatnék, de nem kell, mert önmagukért beszélnek, sőt ORDÍTANAK. A nevető Light-fej-tabló, a görgős széken körbeforgó-csipegető L, az almával idétlenül táncoló Ryuk, a hörgős verze alatt szexin cukiskodó Misa alatt, a szembaszó neonszínű villanások, TÉNYLEG olyan, mintha edgy (ám azért tehetséges) középiskolások rakták volna össze, de az első néhány "Ez most mi a szar?" és "De tényleg, ezt most MI A SZAR?" után már nem bírtam nem nézni és hallgatni és eljutottam az "Igazából mindig is imádtam" állapotba. :D

A következőkben csak simán kigyűjtöttem néhány pillanatképet, amin röhögtem vagy ilyen-olyan okból tetszett / érdekes volt [és akkor innentől SPOILERVESZÉLY]:

Tudod mit, L? Engem igenis zavar. :(

De szerencsére L tud nagyvonalú is lenni. <3

Intenzív figyelem + szénhidrát oktrojálása a szervezetbe = EZ A FEJ

Nahát, Higuchi is balkezes! <3 Mondjuk jobban belegondolva, ezzel nem dicsekednék... (FUN FACT: a japán szerzős (gyűjtőknek: 59. ;)) Galaktikában volt egy novella, ahol a balkezes szereplő szintén seggfej + ostoba volt, de ott még szerepe is volt a balkezességének - de ennél többet itt már nem spoilerezek...)

A ZÉGSZERELMÉRE, L, a XXI. században élünk!!! Nem fehérezhetsz csak úgy le valakit, akár halálistenről, akár emberről legyen is szó (és a halálistent sem csak azért nem, mert szempillantás alatt megölhet)!!!

Matsuda egyébként keményen gyúr a "legjobb mellékszereplő" díjra nálam, bár nem mindig olyan makulátlan, mint az előző ábra mutatja (vagy pont azért). Néha kicsit(?) naiv meg balfasz, de azért kompetens is tud lenni, ha akar, és néha, khm... MI EZ az ecchi fej, édes istenem?! Némileg túlságosan is élvezi Light nőügyeinek megfigyelését, persze biztos csak szakmai szenvedélyből. :D

És itt a folytatás. Nemrég itt is futott a hír, hogy valahol már bevezetik a munkahelyen a maszturbációs szünetet, szerintem Matsudának is jót tett volna (bár lehet, hogy neki már mindegy, mint a szélső háznak (<-best of Édesanyám(TM))).

Ryuk, amint bármikor le tud jönni az almáról (a drog rossz, gyerekek, értem?).

Azt hittétek, ezt a posztot megúszhatjátok Európa Kiadó idézet nélkül? Rábasztatok. (Persze Jenő nem pont ugyanazt mondja, mint Mikami... hanem még radikálisabb!)

Tag yourself, ha te is veszélyben vagy. :(

Mára ennyi. Most sok dolgom van lenne (alig bizonyítva ezzel a kettővel ezelőtti mondatot), de fullidióta indokolatlan DN fanartok is lesznek majd. :3 Valamikor.

#Youtube #death note #voyeurizmus #európa kiadó #fucking weeb #moly extra #music i like

[napnyugtatolhajnalig]

Végtelenül naiv vagyok, ha olyanról van szó akit szeretek…

[kepzeldel]

Fehérek, szárnyak, cégérek

„A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadott kívánság életnek fája.”  Példabeszédek 13:12

A küszöbön állok, és nézem az ajtófélfát. Ez még rendes fa, abból az időből, amikor a tárgyaknak volt jövőjük. A mester saját magától várta el, hogy csak olyan kerüljön ki a kezei közül, ami évek múlva is az ő cégére lesz. De nem csak a mester, a legtöbb ember pont így felelősséget vállalt, sőt érzett is. Például az, aki ezt a keretet fehérre mázolta (talán az anyád?), vagy az akkoriban a festékgyártónál dolgozó vegyészmérnökök. Na meg az ecsetkészítő. Szerintem az most is a fészerben van a többi tartósnak szánt szerszámmal együtt.

De tényleg! A fehér csak gazdagabb lett az időtől, és én elveszek az alatta átütő erezetben, akárcsak anno a nagyanyám borostyánláncaiban. Beléjük képzeltem a sok ezer éves rovarokat. Megkövülve, mint én az ajtókeretben. A naiv kisfiú észre se veszi a magára aggatott masszív ékszerek súlyát, bezzeg a férfi, ő hiába edzett, kérlelhetetlenül rántja le a föld, amikor szárnya veszett.

Egy küszöbnek nem kéne ilyen bonyolultnak lennie: vagy mész, vagy maradsz. De én már csak a szárnyaimra gondolok. Ha rovar, ha vörösbegy, ha Ikarosz, csak azzal van értelme, mindegy, hogy kint vagy bent. De nekem hol lesznek meg újra?

Egy küszöb tényleg nem bonyolult. Olyannyira nem, hogy sosem edzünk rá külön. Csoda, ha pofán vág? Egyszerű, ám ravasz. Ha nem figyelsz, előbb-utóbb a túloldalára vágysz. Mert a küszöb egy délibáb. Talán ezért végződik mindkettő b-re.

Cserébe rajta állva nem torzít sem kifelé, sem befelé. Innen látom azt is, hogy nem vagyok kész. Innen a távolodó csillagokat. Innen a helyükre ült szürkét. A nihilbe torkolló hétfőt… keddet… szerdát… A feléjük csurgó gyantát. A heges hátam. Viszket, hanyatt dobom magam, toporzékolok. De csak csütörtök lesz.

A tollakért széttépném a párnát, amibe tegnap még egyszerre hörögtünk, viasszal a hátamra ragasztanám – vigyázz fiam, ne túl alacsonyan, ne túl magasan, se a hullámokhoz, se a Naphoz ne közel! –, de a küszöbről már nem érem el az ágyat.

Marad a félfa és az időtlen fehérség (akár egy új lap, akár az eskü). Ha elfog a révedés az amikor még időkbe, a küszöbtől tudhatom, hogy a cégértelen ember akkor is ugyanígy révedett. Ideje továbbfaragnom az enyémet. Ha kint, ha bent, szárnynak lennie kell rajta.

#kepzeldel #képzeldel

[quiennoarriesganogana]

“Sajnalom” en is sok mindent sajnalok..

Tobbek kozott azt, hogy hittem neked.. Hogy elhittem, hogy te tenyleg maradni fogsz, hogy minden szavad elhittem..

hogy akkor aznap meglatogattalak es, hogy utana ez rendszer lett.. Hogy melletted voltam, neked adtam mindenem.. hagytam, hogy kihasznalj, elhitesd tenyleg jelentek valamit szamodra..

Es tudod mit sajnalok a legjobban?! Hogy a mai napig lennek akkora vereb, hogy eselyt adnek neked.. mert szeretlek es vagyok olyan naiv, hogy remenykedek..

[plzsoha]

Eszem megall 20 eves vagyok, tobbnyire mar erett, felnott ember es megis elhittem, hogy ez orokke fog tartanixd

Szanalmas vagyok komolyan, egy hulye, naiv, szerencsetlen faszkalap.