Tumgik
#királyi sír
watchaholics · 7 years
Text
Tutankhamon (2016), 1. évad
Tutankhamon (2016), 1. évad
Nem terveztem, hogy a pilotnál tovább megyek a Tutankhamonnal, de valahogy annyira berántott már az első epizód magával, hogy maradtam még a maradék háromra. Igen, ez egy ilyen apró minisorozat, amiben azért van szufla bőven – na, meg persze romantika, és keserédes végkifejlet is!
(more…)
View On WordPress
2 notes · View notes
korkep-blog · 5 years
Text
Arany- és ezüstkincsek Szegeden
Különlegesen érdekes és hatalmas értéket képviselő kiállítással várja a látogatóit a szegedi Móra Ferenc Múzeum. A Bukarestből érkezett arany- és ezüst kincsek a Fekete ház időszakos, „Ősi arany- és ezüstkincsek Romániából” c. kiállításán láthatóak.
Különlegesen érdekes és hatalmas értéket képviselő kiállítással várja a látogatóit a szegedi Móra Ferenc Múzeum. A Bukarestből érkezett arany- és ezüst kincsek a Fekete ház időszakos, „Ősi arany- és ezüstkincsek Romániából” c. kiállításán láthatóak. A műtárgyakat szigorú biztonsági intézkedések között hozták Szegedre és nem kevesebb, mint 70 millió euróra vannak biztosítva.
    A tárgyak a mai Románia területén – jelentős részben Erdélyből –  kerültek elő, és az aranyművesség kezdeti időszakától (i.e. V. évezred második fele) a kora-középkorig (6. század) készültek. A bemutatott kollekció ezer darabot tartalmaz, közöttük találhatóak ékszerek (fejdíszek, gyűrűk, karkötők, fülbevalók stb.), aranyból készült, valószínűleg vallási szertartásokon használ (dísz)fegyverek (tőr, kard, harci csákány), a hétköznapi élet tárgya (edények, bögrék, kannák, pénzérmék).
    Láthatóak olyan kincsegyüttesek is, melyek nagyobbik részét hosszzú ideig a szakemberek is csak publikációkból ismertek, mint  mojgrádi rézkori fejedelmi kincs, a persinari bronzkori aranylelet, az apahidai gepida királyi ékszerek, a pietroasai kincs, valamint thrák ezüstkincsek.
    A kiállítás anyaga sokszínű. Az egyszerű tárgyaktól a kiváló  ötvösmunkákig sok mindent láthat itt a közönség. A kiállítás kurátora Rodica Margithu  elmondta a tárlat nem a gazdagságról és a csillogásról, de elsősorban azokról az emberekről szól, „akik feldolgozták az ércet, annak készítői, megrendelői, viselői vagy csodálói voltak”.
  ,
Az anyagot először 2013-ban mutatták be Bukarestben, Magyarországon először Debrecenben láthatták, a  szegedi kiállítás a huszadik állomása a sorozatnak.,
    A kiállítás az aranykincsek mellett bemutatja az arany és az ezüst feldolgozásának folyamatát is,  a korabeli mesterek eszközeit és azok használatának leírását. Az arany megmunkálásának legkorábbi bizonyítékai a rézkori aranyleletek. A korai bronzkorból kevés arany- és ezüst lelet maradt fenn, azok száma a középső bronzkortól kezd növekedni és a kora vaskorban érte el a csúcspontját.
    A Románia területén előkerült római kori ékszerek általában kis méretűek voltak, aranylemezből vagy huzalból kifinomult ízléssel készített tárgyak voltak. A késő antikvitás és kora középkor időszakából kiemelkedik az 5. század nagyszámú arany- és ezüst tárgya, mely közül több különleges szimbolikus értéket is képvisel.
    A creaiovai, főleg lószerszámokból álló leletegyüttes szkíta eredetre utal, de az állatstílusos díszítés alapján inkább trák-gréta művészettel hozható kapcsolatba. A Cuciteni-Baiceni kincs véletlenszerűen látott napvilágot, a környékén található fejedelmi sírok közeléből. Megtalálói egymás között osztogatták szét a tárgyakat, a nagyobbakat fel is darabolták.
    A peretui kincslelet egy része 1970 nyarán a Vedea folyó partján végzett mezőgazdasági munkák során került elő. Az azt követő ásatások során egy vezérsír került elő, benne edényekkel, harciszekér maradványaival, ezüst-, bronz- és réztárgyakkal. A lelet legértékesebb tárgya a fejedelmi sír sisakja.
      Az agigioli fejedelmi sírra 1931 tavaszán kincskeresők bukkantak rá, melyet egy 32 m átmérőjű, 2 m magas halomsírból ásták ki. Minden bizonnyal a helyszín, Dobruzsa vidékének helyi királyé lehet.
    A görög városok, a szkíta és géta-dák népesség közti kapcsolatokat a bunesti-avaresti diadém megjelenése is bizonyítja. A Crasna foló partján, egy dák erődítmény területén került elő.
    A csíkszentkirályi kincslelet 1953-ban a csíkszentkirályi andezitbánya munkálatai közben került napvilágra. A későbbi régészeti ásatások során 18 db ezüst, ill. aranyozott ezüst tárgyak kerültek elő, 3650 gr. összsúlyban.
    Az 1934-ben megtalált szörcsei kincsleletből két ezüst mellboglár, hat kis vasülő és egy ezüstrúd maradt fenn.
      Apahidáról három fejedelmi sír is előkerült. A bennük talált tárgyak közös jellemzője a korabeli ötvösművészetben használt rekeszzománc technika alkalmazása. Az itt eltemetett fejedelmek öltözékének leggazdagabban díszített része az öv volt, melyet középen ékkőberakásos, rekeszdíszes csattal zártak.
        A Dobruzsában talált 1-4. századi ékszerek a görög városok hellenisztikus hagyományaira emlékeztetnek, másrészt a provinciális római művészet bizonyítékai.
      Tóti község határában 1970 nyarán római-bizánci ezüstedények töredékeire találtak.
        A bemutatott anyag legérdekesebb darabjai az ún.  pietroasai kincsből származnak. Története több tekintetben hasonló a magyarországi Seusos-kincsek sorsához. Az 40 kg összsúlyú aranyból készült edényegyüttes eredetileg 22–24 darabból állt.
    A leletet 1837-ben találta meg két földműves, akik egy éven át rejtegették őket, majd eladták egy helyi kereskedőnek, aki azonban csak egy kiló arany árát fizette ki. Azért a megtalálók később megzsarolták őt. Miután a hatóságok tudomást szereztek a leletről, Alexandru D. Ghica havasalföldi uralkodó testvére, a belügyminiszter elkobozta azt. A miniszternek annyira megtetszettek a kincsek, hogy nem adta át az államnak, s csak az uralkodó halála után kerültek elő a páncélszekrényből.
    A kincset az 1867-es párizsi világkiállításon láthatta először a közönség ezt a leletet, majd a bukaresti Régészeti Múzeumban állították ki. Kalandos sorsa itt folytatódott, mert 1875 telén egy a tetőn át behatoló tolvaj ellopta őket. Távozása közben az egyik darabját elejtette a hóba amit járókelők találták meg. A tolvajt hamarosan elfogták.
    A múzeumban kitört tűzvészben  a leleteket az ablakon kidobva menekítették meg a pusztulástól. I. Károly román király egy német ötvösművészt bízott meg a restaurálásukkal. 1916 decemberében, amikor a német és osztrák-magyar seregek Bukarest ellen vonultak, a kincstár legfontosabb darabjait a román kormány Oroszországba vitette, onnan csak Sztálin halála után, 1956-ban kerültek vissza Romániába. Ez az egykori Római Birodalom területén talált legnagyobb arany edényleletből 12 maradt meg (19 kg.).
     A kiállítás 2019. január 20-ig látogatható. Magyar nyelvű  katalógusa ugyan nincs, de tárolók mellett elhelyezett magyar nyelvű információs táblákon számos információ olvasható, szakértői vezetésekkel a múzeum munkatársai is készségesen állnak a látogatók rendelkezésére.
      Puntigán József
0 notes
nemzetinet · 5 years
Text
Arany- és ezüstkincsek Szegeden
Különlegesen érdekes és hatalmas értéket képviselő kiállítással várja a látogatóit a szegedi Móra Ferenc Múzeum. A Bukarestből érkezett arany- és ezüst kincsek a Fekete ház időszakos, „Ősi arany- és ezüstkincsek Romániából” c. kiállításán láthatóak. A műtárgyakat szigorú biztonsági intézkedések között hozták Szegedre és nem kevesebb, mint 70 millió euróra vannak biztosítva.
A tárgyak a mai Románia területén – jelentős részben Erdélyből –  kerültek elő, és az aranyművesség kezdeti időszakától (i.e. V. évezred második fele) a kora-középkorig (6. század) készültek. A bemutatott kollekció ezer darabot tartalmaz, közöttük találhatóak ékszerek (fejdíszek, gyűrűk, karkötők, fülbevalók stb.), aranyból készült, valószínűleg vallási szertartásokon használ (dísz)fegyverek (tőr, kard, harci csákány), a hétköznapi élet tárgya (edények, bögrék, kannák, pénzérmék).
Láthatóak olyan kincsegyüttesek is, melyek nagyobbik részét hosszzú ideig a szakemberek is csak publikációkból ismertek, mint  mojgrádi rézkori fejedelmi kincs, a persinari bronzkori aranylelet, az apahidai gepida királyi ékszerek, a pietroasai kincs, valamint thrák ezüstkincsek.
A kiállítás anyaga sokszínű. Az egyszerű tárgyaktól a kiváló  ötvösmunkákig sok mindent láthat itt a közönség. A kiállítás kurátora Rodica Margithu  elmondta a tárlat nem a gazdagságról és a csillogásról, de elsősorban azokról az emberekről szól, „akik feldolgozták az ércet, annak készítői, megrendelői, viselői vagy csodálói voltak”.
,
Az anyagot először 2013-ban mutatták be Bukarestben, Magyarországon először Debrecenben láthatták, a  szegedi kiállítás a huszadik állomása a sorozatnak.,
A kiállítás az aranykincsek mellett bemutatja az arany és az ezüst feldolgozásának folyamatát is,  a korabeli mesterek eszközeit és azok használatának leírását. Az arany megmunkálásának legkorábbi bizonyítékai a rézkori aranyleletek. A korai bronzkorból kevés arany- és ezüst lelet maradt fenn, azok száma a középső bronzkortól kezd növekedni és a kora vaskorban érte el a csúcspontját.
A Románia területén előkerült római kori ékszerek általában kis méretűek voltak, aranylemezből vagy huzalból kifinomult ízléssel készített tárgyak voltak. A késő antikvitás és kora középkor időszakából kiemelkedik az 5. század nagyszámú arany- és ezüst tárgya, mely közül több különleges szimbolikus értéket is képvisel.
A creaiovai, főleg lószerszámokból álló leletegyüttes szkíta eredetre utal, de az állatstílusos díszítés alapján inkább trák-gréta művészettel hozható kapcsolatba. A Cuciteni-Baiceni kincs véletlenszerűen látott napvilágot, a környékén található fejedelmi sírok közeléből. Megtalálói egymás között osztogatták szét a tárgyakat, a nagyobbakat fel is darabolták.
A peretui kincslelet egy része 1970 nyarán a Vedea folyó partján végzett mezőgazdasági munkák során került elő. Az azt követő ásatások során egy vezérsír került elő, benne edényekkel, harciszekér maradványaival, ezüst-, bronz- és réztárgyakkal. A lelet legértékesebb tárgya a fejedelmi sír sisakja.
Az agigioli fejedelmi sírra 1931 tavaszán kincskeresők bukkantak rá, melyet egy 32 m átmérőjű, 2 m magas halomsírból ásták ki. Minden bizonnyal a helyszín, Dobruzsa vidékének helyi királyé lehet.
A görög városok, a szkíta és géta-dák népesség közti kapcsolatokat a bunesti-avaresti diadém megjelenése is bizonyítja. A Crasna foló partján, egy dák erődítmény területén került elő.
A csíkszentkirályi kincslelet 1953-ban a csíkszentkirályi andezitbánya munkálatai közben került napvilágra. A későbbi régészeti ásatások során 18 db ezüst, ill. aranyozott ezüst tárgyak kerültek elő, 3650 gr. összsúlyban.
Az 1934-ben megtalált szörcsei kincsleletből két ezüst mellboglár, hat kis vasülő és egy ezüstrúd maradt fenn.
Apahidáról három fejedelmi sír is előkerült. A bennük talált tárgyak közös jellemzője a korabeli ötvösművészetben használt rekeszzománc technika alkalmazása. Az itt eltemetett fejedelmek öltözékének leggazdagabban díszített része az öv volt, melyet középen ékkőberakásos, rekeszdíszes csattal zártak.
A Dobruzsában talált 1-4. századi ékszerek a görög városok hellenisztikus hagyományaira emlékeztetnek, másrészt a provinciális római művészet bizonyítékai.
Tóti község határában 1970 nyarán római-bizánci ezüstedények töredékeire találtak.
  A bemutatott anyag legérdekesebb darabjai az ún.  pietroasai kincsből származnak. Története több tekintetben hasonló a magyarországi Seusos-kincsek sorsához. Az 40 kg összsúlyú aranyból készült edényegyüttes eredetileg 22–24 darabból állt.
A leletet 1837-ben találta meg két földműves, akik egy éven át rejtegették őket, majd eladták egy helyi kereskedőnek, aki azonban csak egy kiló arany árát fizette ki. Azért a megtalálók később megzsarolták őt. Miután a hatóságok tudomást szereztek a leletről, Alexandru D. Ghica havasalföldi uralkodó testvére, a belügyminiszter elkobozta azt. A miniszternek annyira megtetszettek a kincsek, hogy nem adta át az államnak, s csak az uralkodó halála után kerültek elő a páncélszekrényből.
A kincset az 1867-es párizsi világkiállításon láthatta először a közönség ezt a leletet, majd a bukaresti Régészeti Múzeumban állították ki. Kalandos sorsa itt folytatódott, mert 1875 telén egy a tetőn át behatoló tolvaj ellopta őket. Távozása közben az egyik darabját elejtette a hóba amit járókelők találták meg. A tolvajt hamarosan elfogták.
A múzeumban kitört tűzvészben  a leleteket az ablakon kidobva menekítették meg a pusztulástól. I. Károly román király egy német ötvösművészt bízott meg a restaurálásukkal. 1916 decemberében, amikor a német és osztrák-magyar seregek Bukarest ellen vonultak, a kincstár legfontosabb darabjait a román kormány Oroszországba vitette, onnan csak Sztálin halála után, 1956-ban kerültek vissza Romániába. Ez az egykori Római Birodalom területén talált legnagyobb arany edényleletből 12 maradt meg (19 kg.).
 A kiállítás 2019. január 20-ig látogatható. Magyar nyelvű  katalógusa ugyan nincs, de tárolók mellett elhelyezett magyar nyelvű információs táblákon számos információ olvasható, szakértői vezetésekkel a múzeum munkatársai is készségesen állnak a látogatók rendelkezésére.
  Puntigán József
Arany- és ezüstkincsek Szegeden a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes
napimagazinn-blog · 7 years
Text
http://www.napimagazin.hu/a-klasszikus-maja-civilizacio-egy-uralkodojanak-sirjat-tartak-fel-guatemalaban/
New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/a-klasszikus-maja-civilizacio-egy-uralkodojanak-sirjat-tartak-fel-guatemalaban/
A klasszikus maja civilizáció egy uralkodójának sírját tárták fel Guatemalában
A maja civilizáció klasszikus időszakának egyik uralkodóját rejtő sírhelyet tártak fel az észak-guatemalai El Perú (más néven Waka) maja ásatási helyszínen – közölte a közép-amerikai ország kulturális és sportügyekért felelős minisztériuma.
“A klasszikus maja civilizáció idején hatalmas tisztelet övezte az elhunyt uralkodókat, akiket élő lelkekként kezeltek” – mondta David Freidel, a St. Louis-i Washington Egyetem antropológia professzora, aki 2003 óta folytat munkálatokat a helyszínen guatemalai és külföldi kollégáival.
Az előzetes kormeghatározás szerint az idén nyáron feltárt sír nagyjából az Kr.u. 300-350 közötti időszakból származik, ami azt jelenti, hogy ez az ország északnyugati részén fekvő Petén megyében valaha felfedezett legrégebbi királyi sírhely – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A területen folytatott eddigi munkálatok során a Kr.u. 5., 6. és 7. századból származó hat uralkodói sírt tártak fel, bennük áldozati ajándékokkal.
A Tikal maja romvároshoz közeli El Perú jelentős kereskedelmi útvonalakat tartott az ellenőrzése alatt a maja civilizáció klasszikus időszakában. A leletek szerint a Burial 80 elnevezésű sírhely az egyik legkorábbi ismert maja dinasztia, a Wak – maja nyelven százlábú – uralkodásának korai éveiből származik.
Noha a sír tulajdonosának neve a mellette talált tárgyak egyikén sem szerepel, a kutatók úgy vélik, hogy a Wak dinasztia egyik ismert uralkodójának, a 4. század elején élt Te’ Chan Ahk királynak a maradványait találhatták meg.
A szakemberek akkor jöttek rá, hogy uralkodói sírra bukkantak, amikor megtaláltak egy jádeköves maszkot a király arcával, valamint a kukoricaisten egyik jellemző kiegészítőjével díszítve.
A sírban egyebek között agyagtárgyakat, jádedíszeket és egy faragott krokodilmedált találtak a kutatók. Az uralkodó maradványait és néhány kiegészítőt, köztük a maszkot élénk pirosra festették. A sírt Kr.u. 600 után legalább egyszer felnyithatták és ekkor festhették be a csontokat.
0 notes
nemzetinet · 6 years
Text
Hetente egy sír, havonta egy múmia
Hihetetlennek tűnik, hogy ennyi évszázad után még ma is találnak a régészek szarkofágot, múmiát, ilyen-olyan ősrégi szobrot Egyiptomban. Sőt, szinte minden héten rábukkannak valami izgalmas tárgyra. Ezek évezredek óta a föld mélyében pihentek, hogy aztán a véletlen folytán vagy feltárások során előbukkanjanak, és megörvendeztessék a mai nemzedéket.
Nézzük csak az elmúlt hónapot! Szeptember 18-án érkezett a hír, hogy egyiptomi régészek egy későkori (Kr.e. 664–323) szarkofágot találtak, benne múmiával a dél-egyiptomi Asszuánban.
Az Aga Khan mauzóleum közelében végeztek feltárásokat, amikor a mészkőből készült szarkofágra bukkantak. A múmiát lenbe tekerték, így az nagyon jó állapotban maradt fenn – közölte Mosztafa Vaziri, az egyiptomi Legfelső Régészeti Tanács vezetője az al-Ahram egyiptomi lappal. Több idő kell ahhoz, hogy azonosítsák, kit rejt a szarkofág – tette hozzá. Elmondta, hogy a régészek a térségben számos későkori sírra bukkantak, amelyek falai isteneket, köztük Íziszt, Anubiszt, Hatort ábrázolják. Feltárták színes kőből készült szarkofágok maradványait is.
A terület valószínűleg kommunális temetkezési hely lehetett egykoron, mert sok múmiát találtak, amelyeket rendszertelenül temettek el – közölte Abdel-Moneim Száed, a régészeti tanács asszuáni és núbiai térségért felelős vezetője. 
A régészek a sírokban találtak mészkőből készült szobrot, szkarabeusz- és amulettgyűjteményt, és rábukkantak Hórusz isten faszobrára is. 
A Kairótól mintegy 900 kilométerre délre fekvő Asszuán az ókori Egyiptom déli határa volt. Már az óbirodalomban jelentős kereskedelmi központ volt, a térségben talált gránitot a Gízában lévő piramisok építéséhez használták fel.
Két nappal korábban Asszuán városában emberfejjel ábrázolt szfinxre bukkantak az egyiptomi régészek. Mosztafa Vaziri közölte, hogy a mészkőből készült szoborra a Kom Ombo templomnál végzett talajvíz-elvezetési munkálatok során találtak rá. Vaziri szerint a szobor valószínűleg a Ptolemaiosz-korból származik. A Ptolemaiosz-dinasztia mintegy háromszáz éven át, Kr. e 320-től 30-ig uralkodott Egyiptomban. Az uralkodói hatalom és az erő megtestesülését ábrázoló szfinxszobrok az óbirodalmi IV. dinasztia (Kr.e. 2639–2504) korától ismertek Egyiptomban. A legnagyobb szfinx, a 4500 éves, mintegy 70 méter hosszú és 20 méter magas gízai Nagy Szfinx Khephrén fáraó völgytemploma mellett található a Nílus völgyében.
Nyáron a karnaki és luxori templomok közötti úton találtak egy több mint négyezer éves szfinxet útépítő munkások.
Szeptember elején ősi temetkezési helyet tártak fel a régészek az egyiptomi Gíza tartományban, Kairó közelében, I. Szenuszert fáraó piramisa mellett.
„A temetőt List falunál, I. Szenuszert (Kr.e. 1961–1917) piramisától 300 méterre északkeletre tárták fel” – tájékoztatott az Egypt Independent.
A sziklás hegyoldalban kialakított temetkezési hely két részből állt. Az egyik egy nyitott udvar, amelyből átjáró vezet egy teremhez. Az átjáró oldalfalain hieroglifákat találtak a régészek. A terem nyugati falán egy fülkét alakítottak ki, feliratok nyomát fedezték fel a falain. A temető másik részében egy nagyjából 3 méter mély, 100 centiméter hosszú, 80 centi széles kriptát tártak fel, ennek nyugati belső oldalából átjáró vezet az első sírkamrába. A kripta északi oldalából újabb kamrákba vezet az út, amelyeket hamarosan szintén feltárnak.
„A temetkezési hely tulajdonosáról még semmit sem tudunk, mivel a feliratok nem utalnak kilétére” – mondta el Jasszer Hasszán Abdel-Fattah, a régészeti helyszín igazgatója.
A gízai List környékén az egyiptomi középbirodalom uralkodóit és előkelőségeit temették el, I. Szenuszert és I. Amenemhat (Kr. e. 1991–1962) piramisa is ott épült.
Ugyancsak szeptember elején egy egyiptomi-francia régészcsoport a Nílus folyó deltájában létezett egyik legősibb településre bukkant. A maradványok a fáraók kora előtti időkből, 5000 évvel ezelőttről származnak.
A közös kutatócsoport egy újkőkori falu maradványait tárta fel a Tell el-Szamara régészeti lelőhelyen, Kairótól mintegy 140 kilométerre északra. A település egészen a fáraók második dinasztiájának a koráig (Kr. e. 4200–2900) lakott volt.
Újkőkori felfedezések szinte ismeretlenek ebben a térségben, ezért igen nagy jelentőségűek a leletek – közölte Frederic Geyau, a csoport vezetője. Az egyetlen újkőkori település, amelyet eddig feltártak, Szaísz városa volt.
A 2015 óta folyó feltárásokon gyűjtött leletek páratlan lehetőséget adnak arra, hogy az első dinasztia előtt több mint ezer évvel Alsó-Egyiptomban élt prehistorikus társadalmakról alaposabb tudásra tegyenek szert a régészek. A lelőhelyen talált edények, kézműves termékek kormeghatározása alapján a kutatók úgy vélik, hogy a Nílus deltájának lápos területein a Kr.e. 5. évezred végén telepedtek le közösségek.
Ajmán Asmavi, az egyiptomi műemlékvédelmi tárca vezetője az al-Ahram honlapjának elmondta, hogy a régészek találtak egy tucatnyi tárolót állati csontokkal és botanikus maradványokkal, amelyek elemzésével betekintést nyerhetnek az egyiptomi mezőgazdaság és állattenyésztés kezdeteibe.
Közben Szakkarában megnyitották a látogatók előtt az egyiptomi nagyhatalmú óbirodalmi főtisztviselő, Mehu vezír jó állapotban fennmaradt és gazdagon díszített sírját, amelyet még 1939-ben fedeztek fel egyiptomi régészek. 
Mosztafa Vaziri szerint ez az egyik legszebb sír a szakkarai nekropoliszban élénk színei és a falakon látható különleges jelenetek miatt. Az egyik legfurcsább képen krokodilok házasodnak össze egy teknős jelenlétében. Mehu 4300 évvel ezelőtt, az első fáraók korában élt, és I. Pepit (Kr. e. 2325–2150), az Óbirodalom VI. dinasztiájának harmadik fáraóját szolgálta a legmagasabb rangú tisztségviselőként. Sírkamrájának felirata szerint összesen 48 titulust viselt, a vezír mellett például a királyi írnokét és a bírák vezetőjéét. 
A lépcsős Dzsószer-piramistól mintegy 100 méterre fekvő hatalmas sírkomplexum egy hosszú folyosóból és hat sírkamrából áll, Mehun kívül itt temették el fiát, a 22 tisztséggel rendelkező Meri Re Ankhot és unokáját, Hetep Ka II-t is, neki 10 titulusát sorolják fel a hieroglifák. A korabeli nemesség tagjai közül csak keveseknek adatott meg az a kiváltság, hogy családtagjaikkal közös sírban nyugodhassanak. 
A falakon látható jelenetek a megboldogult főminisztert ábrázolják, amint az őserdőben vadászik vagy halászik. Más freskókon betakarítási vagy főzési munkákat, vagy épp akrobatikus táncokat örökítettek meg. Szakértők szerint ilyen jelenetek eddig nem voltak ismertek hasonló korú sírokból. Mehu vezír sírját a megnyitás előtt restaurálták. (MTI, ug)
Hetente egy sír, havonta egy múmia a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes
korkep-blog · 7 years
Text
Több tucat elsüllyedt hadihajót fosztottak ki Ázsiában - ez lehet a világ legnagyobb sírrablása
Illegális búvárok eddig több tucat olyan elsüllyedt hadihajót fosztottak ki Ázsiában, amelyeken második világháborús brit, amerikai, ausztrál, holland és japán katonák maradványai nyugszanak. Több ezer tengerész holtteste nyugszik a tengerfenéken – a veteránok szerint háborús sírként kell...
Illegális búvárok eddig több tucat olyan elsüllyedt hadihajót fosztottak ki Ázsiában, amelyeken második világháborús brit, amerikai, ausztrál, holland és japán katonák maradványai nyugszanak. Több ezer tengerész holtteste nyugszik a tengerfenéken – a veteránok szerint háborús sírként kell megőrizni a hadihajókat.
  Roncsbúvárok és haditengerészetre specializálódott történészek jelentései szerint már több mint 40 második világháborús hajó részben vagy teljes egészében megsemmisült. A hajótesteken a legénységek csaknem 4500 tagjának holttestei lehetnek – írja a Guardian nyomán a Hirado.hu. Az érintett kormányok attól tartanak, hogy több más jelöletlen sír is veszélyben lehet.
  Több száz – leginkább japán – hajó ugyanis a háborúban elesett legénység több tízezer tagjának sírját rejtheti a tenger mélyén. A hetvenéves, rozsdás roncsokat az illegális fosztogatók általában törmelékként értékesítik, ám a hajók olyan értékes fémeket is tartalmaznak, mint például rézkábelek, vagy foszfor-bronz hajócsavarok. A szakértők szerint a sírrablók feltehetően még értékesebb kincseket is keresnek, például az atomkorszak előtt készült acéllemezeket.
  HMS Exeter. forrás: Wikipedia
  Halásznak álcázzák magukat 
  A sírrablók általában halásznak álcázzák magukat Indonézia, Szingapúr és Malajzia vizein, a roncsok nagy része pedig elérhető a búvárok számára, hiszen mindösszesen 80 méteres mélységben vannak. Az elmúlt években számos hadihajóból tulajdonítottak el illegálisan fémeket.
  Három hajón, a HMS Exeteren, HMS Encounteren és a HMS Electrán több mint százötven, a második világháborúban elhunyt katona holtteste nyugszik. Mindegyik hajó 1942-ben süllyedt el a Jáva-tengeren zajló műveletek során – ez volt a második világháború legköltségesebb csatája a japán császári haditengerészet és az amerikai, holland, brit és ausztrál hajóhad között.
  HMS Perth. forrás: Wikipedia
  2014-ben azt is felfedezték, hogy több mint 800, a Brit Királyi Haditengerészet szolgálatában álló tengerész – a HMS Repulse és a HMS Prince of Wales roncsain nyugvó – sírhelyeit is kifosztották. A HMS Perth könnyűcirkáló elsüllyedt roncsain több mint háromszázötven ausztrál katona holtteste nyugszik a szakértők szerint, a hajót szintén kifosztották.
  Az Egyesült Királyság azt követelte Indonéziától, hogy védje meg a hajóroncsokat, hogy a hajón életüket vesztett tengerészek békében nyugodjanak. Az amerikai hadsereg már számos delegációt küldött Indonéziába a roncsok védelme érdekében. Volt olyan eset is, amely során a fosztogatók a malajziai egyetemtől kaptak engedélyt, amely a „munkálatokat” kutatásként értelmezte.
  Hirado.hu borító: Imperial War Museums
0 notes
nemzetinet · 7 years
Text
Több tucat elsüllyedt hadihajót fosztottak ki Ázsiában – ez lehet a világ legnagyobb sírrablása
Illegális búvárok eddig több tucat olyan elsüllyedt hadihajót fosztottak ki Ázsiában, amelyeken második világháborús brit, amerikai, ausztrál, holland és japán katonák maradványai nyugszanak. Több ezer tengerész holtteste nyugszik a tengerfenéken – a veteránok szerint háborús sírként kell megőrizni a hadihajókat.
  Roncsbúvárok és haditengerészetre specializálódott történészek jelentései szerint már több mint 40 második világháborús hajó részben vagy teljes egészében megsemmisült. A hajótesteken a legénységek csaknem 4500 tagjának holttestei lehetnek – írja a Guardian nyomán a Hirado.hu. Az érintett kormányok attól tartanak, hogy több más jelöletlen sír is veszélyben lehet.
  Több száz – leginkább japán – hajó ugyanis a háborúban elesett legénység több tízezer tagjának sírját rejtheti a tenger mélyén. A hetvenéves, rozsdás roncsokat az illegális fosztogatók általában törmelékként értékesítik, ám a hajók olyan értékes fémeket is tartalmaznak, mint például rézkábelek, vagy foszfor-bronz hajócsavarok. A szakértők szerint a sírrablók feltehetően még értékesebb kincseket is keresnek, például az atomkorszak előtt készült acéllemezeket.
  HMS Exeter. forrás: Wikipedia
  Halásznak álcázzák magukat 
  A sírrablók általában halásznak álcázzák magukat Indonézia, Szingapúr és Malajzia vizein, a roncsok nagy része pedig elérhető a búvárok számára, hiszen mindösszesen 80 méteres mélységben vannak. Az elmúlt években számos hadihajóból tulajdonítottak el illegálisan fémeket.
  Három hajón, a HMS Exeteren, HMS Encounteren és a HMS Electrán több mint százötven, a második világháborúban elhunyt katona holtteste nyugszik. Mindegyik hajó 1942-ben süllyedt el a Jáva-tengeren zajló műveletek során – ez volt a második világháború legköltségesebb csatája a japán császári haditengerészet és az amerikai, holland, brit és ausztrál hajóhad között.
  HMS Perth. forrás: Wikipedia
  2014-ben azt is felfedezték, hogy több mint 800, a Brit Királyi Haditengerészet szolgálatában álló tengerész – a HMS Repulse és a HMS Prince of Wales roncsain nyugvó – sírhelyeit is kifosztották. A HMS Perth könnyűcirkáló elsüllyedt roncsain több mint háromszázötven ausztrál katona holtteste nyugszik a szakértők szerint, a hajót szintén kifosztották.
  Az Egyesült Királyság azt követelte Indonéziától, hogy védje meg a hajóroncsokat, hogy a hajón életüket vesztett tengerészek békében nyugodjanak. Az amerikai hadsereg már számos delegációt küldött Indonéziába a roncsok védelme érdekében. Volt olyan eset is, amely során a fosztogatók a malajziai egyetemtől kaptak engedélyt, amely a „munkálatokat” kutatásként értelmezte.
  Hirado.hu borító: Imperial War Museums
The post Több tucat elsüllyedt hadihajót fosztottak ki Ázsiában – ez lehet a világ legnagyobb sírrablása appeared first on Körkép.sk.
Több tucat elsüllyedt hadihajót fosztottak ki Ázsiában – ez lehet a világ legnagyobb sírrablása a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes