A díjnyertes fotó a Utah állambeli Moab sivatagban készült, és hatalmas vörös sziklaformációk fenséges kompozícióját ábrázolja, jobbra a dicsőséges Tejút, balra pedig az Androméda-galaxis látható. Fénykép: Brad Goldpaint / 2018 Az év csillagászati fotósa Award winning photo taken in Moab desert, Utah, depicting a majestic composition of immense red-rock formations with the glorious Milky Way looming overhead on the right, and the Andromeda galaxy on the left. Photo: Brad Goldpaint / 2018 Astronomy Photographer of the Year #utah #sivatag #moab #2018 #andromeda https://www.instagram.com/p/Cl1f39yosgR/?igshid=NGJjMDIxMWI=
Kiszáradt föld: A tudósok az elsivatagosodás ellen küzdenek a Közel-Keleten
Kiszáradt föld: A tudósok az elsivatagosodás ellen küzdenek a Közel-Keleten
Az izraeli kutatók megoldásokat keresnek a közel-keleti vízhiány kezelésére, még a nabateusiak által használt ősi módszereire is támaszkodva, kutatva az élelmezésbiztonság fokozásának innovatív módszereit.
Az emberiség legértékesebb forrása a víz, amiből egyre kevesebb áll rendelkezésre. Az éghajlatváltozás, a növekvő népesség és a rossz erőforrás-gazdálkodás miatt a Közel-Kelet egész területe…
volt szerencsém tegnap a gödöllői egyetemen járni. az egész rohad, a lepusztultság hozza a felsőoktatási átlagot (kivéve közszolgálat egyetem, de ugye ott meg az agyakban van sivatag)
DE! A kormány ezt látá és cselekszik vala:
A Gödöllői Premontrei Apátság épít bzmg egy templomot és egy sportközpontot. Az egyetlen hely a környéken ahol folyik vmilyen építkezés az ez. Lenyúlnak egy iskolát, beterelik a tanulókat a kápolnájukba és megállapítják, hogy az kicsi. Kell egy iolyen szerény kecó pávatollat hordani.
"A rendszerváltás után a családi házas környezethez igazított kápolnánkat a Fácán soron, 1991-ben kezdtük el építeni, és használjuk a mai napig. Az 1950-1990 között megszűnésre kárhoztatott kicsiny közösség nagy vállalkozása volt ez akkor, remélve, hogy egyszer majd mód nyílik a premontrei hagyományok alapján álló templom építésére is. A Fácán sori épület már néhány év elteltével szűkösnek bizonyult mind a plébánia, mind a gimnázium létszáma tekintetében."
Premontrei fogadalmak:
Szegénység – ami egyszerű életet követel tőlünk, életünk és talentumaink megosztását egymással és azokkal, akiket szolgálunk
Tisztaság – megszentelt cölibátus, ami megnyit minket a lélekben való növekedésre egységben másokkal
Engedelmesség – amely minél teljesebben kitágít bennünket Isten akaratának befogadására
Tesla GigaFactory (Nevada, USA)
Samsung gyár, Göd
A Samsung gyár már most nagyobb, mint a Tesla Gigafactory és tovább bővül.
Csakhogy a Tesla gyár a sivatag közepén van, 30 km-re a legközelebbi településtől Fernley-től:
Addig a Samsung gyár 800 méterre van a legközelebbi lakóházaktól:
Las Vegas felé a sivatagban egy zörgó, légkondi nélküli, előrelátóan kilátásgátló reklámfóliával ellátott buszon zötykölödve módelett elégedett vagyok a körülményekkel. Egy ketyós néni a hátam mögött gyászos zongorafutamokat hallgat, talán a saját temetésére edz, közben ötpercenként befújja magát vmi bűzös fertötlenítővel, talán fertőző nedvesleprája lehet. Az előttem ücsörgő feka az úgynevezett zenéjét, trapot hallgat, néha meg a sajátos tájszólásában, űvöltve értekezik egy cimbijével a telefonon, drogokról, fegyverekről, fukinpoliszról meg éjszakai házkutatásról van szó, már ha jól értem, broooo. Valaki suttyomban fűvet szív. De ez a Flixbus mégsem az Air Canada. Mert az Air Canada maga a repülő pokol.
És akkor lekergetett mindenkit a sofőr a festői Barstownál, a sivatag 40 fokos közepén minden magyarázat nélkül, azzal az ígérettel, hogy majd felvesz minket egy másik busz. Vagy nem. Ügyvédem olyan agyfaszt kapott, hogy csak egy azonnali körömápolás segített rajta, a Meki közönségének hüledezése közepette. Meg egy nagy adag szendvics kólával.
Következö busz 2 óra múlva. Ha felférünk. Uber Las Vegasig 200+ dollar. Addig jövendőt mondhatunk Zoltarral, a gipsyvel, esetleg lezet rázhatunk Uncle Sammal, neadjiaten pennit hengerelhetünk, nomeg beülhetünk egy kerti budiba meditálni 1 dollárért. Meg vehetünk néhány tonna Route 66 meg indián/native motívumos giccset ( lásd. kulturális kisajátítás).
Email érkezett, hogy a Greyhound nagyon sajnálja, 80 dollárral beszáll a szállásunkba, ha Barstow mérsékelt érdekességű faluban kívánunk éjszakázni. Erre felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol egy spanyol akcentussal beszélő ügyintéző röpke 30 perc alatt áttette egy későbbi járatra a buszjegyünket. Fuckemall, este még csobbanhatunk a szálloda medencéjében, esetleg a szexuálisan tárgyiasított csöcsös csajokat nézegethetjük a Hootersben.
Megnéztem a Helyi Lehetőséget ebben a baratowi turistacsapdában, oszt a prok meg kontrák (sürgető érzés vs. pfúj) után úgy döntöttem, hogy seggem tartalmától majd a las vegasi szállódánkban szabadulok meg. Vagy a vagonok között, ha válságosra fordul a helyzet. Vagy szimplán beszarok.
"A legnagyobb dolgok lenn a mélyben, a csöndben, a szótlan alázatos odaadásban történnek velünk.
A finomlelkű ember például zajérzékeny. Tudja, hogy a nagy dolgok csendben születnek, s ott is érlelődnek. Tengerpart, sivatag, magányos hegycsúcs : itt születtek a csodák.
Istenközelben csend van. Lármát azért csinál az ember, hogy Istent ne hallja. Az isteni ugyanis halkan szól, s az üvöltés és a zaj ezt elnyomja. A tombolás, a szüntelen fecsegés, "háttérzaj" arra való, hogy az ember önmagát sohase hallja meg.
LÉGY A CSEND MESTERE, BÍRD TUDATOD SZÓRA, ÉS A
LEGMERÉSZEBB ÁLMAID VÁLNAK VALÓRA. "
Szerintem a csendnek teremtő ereje van! Annak a csendnek is, amit akkor élünk meg, amikor az erdőt járjuk, vagy egy hegy csúcsán üldögélünk vagy éppen a tengert bámulva éljük meg a pillanatot. Ez a csend arra szolgál, hogy a lelkünk utolérjen bennünket!
A másik típusú csend amikor magadba fordulsz nem amiatt, mert szomorú vagy, hanem hogy halld a belső hangodat. Súg neked! Minden helyzetben!
Elismerem néha nehéz szembenézni a múlt démonjaival.....de ebben a csendben tudod csak megtenni, hogy értékelsz, elemzel és tudatosítod magadban az elakadásaidat, az el nem engedett, fel nem dolgozott traumáidat.
Ha erre sajnálod az időt, az elengedés, a tapasztalat levonása és valami új hasznos megszületése esélytelen....szerintem.
én sem vagyok az.
Persze, kicsit igen. Kicsit mindenki az, mert mindenki fohászkodik néha azért, hogy valami nélküle oldódjon meg.
De a legfontosabb, hogy ha létezik bármi, ami több mint emberi, annak kutya mindegy hogy mit csinálunk, mert nem emberi léptékkel mér. Így aztán, az egyetlen amit tehetünk, hogy igyekszünk a saját idealizmusunk vonalán élni az életünket. Kinek mi, mindegy, mert akkor is része az egyetemes társasjátéknak.
Amúgy én szeretem is ezt a témát, a porszem a sivatag homokjában, az apró kicsi rész, aminek fogalma nincs róla, hogy nélküle nem lenne homokdomb, nem lenne sivatag, se oázis a sivatagban, nem lenne semmi. Mondjuk a többiek nélkül se, de tényleg nem tudhatod, hogy az életed minek a része, mi az ami azért van, mert te vagy.
Szeretem ezeket a sztorikat, hogy ha nem születtél volna meg...
és végül kiderül, hogy annyi az egész, hogy akkor száz év múlva egy játszótéri padon egy kisfiú, aki nem rokonod, és akit sosem ismertél, nem szopogathatna kakasos nyalókát... de akkor is vannak dolgok, amik csak azért vannak, mert vagy, és mert mások életének része voltál.
Az már egy más kérdés, hogy te magad ezeket a kicsiségeket tudod-e értékelni, és látod-e benne a világmindenséget, az egymásra ható, egymásból következő dolgok végtelen láncolatát téren és időn át, mert az első Mars-kolónia meg az első űrhajó ami utasaival túljut a naprendszerünkön, az mind nem jött volna létre a porszem nélkül a sivatagban.
Amúgy, nekem mindegy miben hiszel.
Én is csak egy porszem vagyok.
Ha elindulok, talán jön velem az egész homokdomb. Ha buta lennék, még azt is hihetném, hogy miattam.
Azt sem tudhatod, melyik marék homokból olvasztják majd annak az űrhajónak az üvegét. Vagy a kémcsövet, amiben valami csoda fogan.
Vagy az urnádat.
De nem is akarok ilyen dramatikus lenni. Valójában nagyon nehéz dolog minden egyes nap azt az oldalt választani ahol a pohár félig tele. Nagyon nehéz napi szinten értelmet adni az életnek úgy, hogy közben tudod, hogy felfoghatatlanul kicsi és felejthető része vagy az egésznek. És néha jó mindezek miatt zokogni valakinek, aki épp úgy tudja, mint te.
Csodás dolog az elme. Képes a pillanat örömeiben élni és képes terveket szőni minden kiszámíthatatlanság és reménytelenség, minden valószínűsíthető boldogtalanság ellenére. Mert hátha... meg ott vannak, azok a pici örömök... és az érzés, amikor szeretni tudsz. Az jó. Az finom!
ereztuk mar, hogy kozel a veg, de meg mindig volt mit megnezni, ugyhogy az ut legjobb szallodas reggelije utan, meg kimentunk page hataraba megnezni a patko kanyont amit elozo este mar elnapoltunk.
nehez volt am ratenni egy kepre a szakadek szelerol, de talan igy is latszik, hogy ha lett volna idonk, lehetett volna lent burzsujkodni, evezni, motorcsonakozni vagy csak chillezni a parton. amugy ez is a colorado folyo.
arizona is eleg fotogen, azert nem is bantuk sokszor hogy nincs ido megallni dolgokhoz, mert nekunk a taj maga is annyira uj volt, hogy azzal sem tudtunk betelni, ahogy Marci mondta meg a semmi is erdekes volt. itt is voltak ujra buttek, meg rengeteg ko es sivatag.
egy kicsit ezen a napon is elszamitottuk magunkat, ami vegul is nem jott ki rosszul, csak igy nem fert bele mar annyi mindent mint amit szerettunk volna. eloszor is mindannyian abban a hitben voltunk, hogy lefoglaltuk a szallasunkat moab-ban ami az arches es a canyonlands parkhoz is kozel van, azt tervezve, hogy ugyan sokat kell vezetni odaig de utana akar keso estig bameszkodhatunk mert kozel leszunk a szallashoz. nem igy lett, mert mire rajottunk, hogy megsem foglaltuk le csak akartuk, mar csak dragan voltak vagy olyanok amikben nem szivesen aludtunk. igy csak messzeb talaltunk szallast (tenyleg vicces, hogy ket oranyi uton nem volt semmi) es ebbol kovetkezett, hogy ismet kimaradtak dolgok.
ami nem maradt ki az a utahban vasarolt szaritott aligator volt, ami jo szolgalatot tett a hosszu uton, nekem mindenkeppen, mert senki masnak nem izlett.
amit mindenkeppen meg szerettunk volna nezni aznap az az arches nemzeti park ami a ko-iveirol hires. kicsit meg voltunk zavarodva, mert elozo nam mikor atertunk arizonaba atallt az orank. az arches-ba idopntot kellett foglalni hogy bemehess es meg szerencse hogy Zsuzso es en is foglaltunk, mert mint kiderult a navajo terulet hasznalja az oraallitast, de korulotte senki, szoval mire kitalaltuk, hogy most mennyi is lesz az ido mire odaerunk, addigra odaertunk :)
jo nagy sor volt ide is, tartott vagy 40 percig mire bejutottunk, de megerte, ilyet se nagyon lat az ember mashol. ezek a ko ivek a szel es az erozionak koszonhetoek es elobb utobb teljesen elvalnak majd. mi csak egy parat lattunk de amugy a parkban tobb mint ketezer fellelheto.
mivel itt mar eleg keson vegeztunk, sajnos mar nem maradt idonk a canyonlands parkra, pedig arrol is szepeket lattunk, sebaj meg egy ok, hogy visszaterjunk kesobb. nem maradt mas hatra mint celbavenni a sziklas hegyseget es irany colorado. a szallas elott meg megalltunk lefotozni mike a fejetlen csirkenek emelt szobrot fruita-ban. mike szomoru tortenete szerint, meg 18 honapot elt miutan levagtak a fejet :(
10. nap
ezt a napot jo elore felretettuk, tudtuk hogy tul leszunk mar a nagyjan, de elottunk lesz meg ket nap csak vezetessel hazaig, igy mikor meg az elejen nezelodtunk, hogy a kimaradt dolgokkal nyert idot mivel toltsuk ki, Zsuzso megtalalta a Glenwood caverns kalandparkot Glenwood springsben.
eredetileg ezen a napon messzebbrol jottunk volna, de igy hogy nem kaptunk jo szallast moab-ban csak masfel oranyira voltunk a kovetkezo celponttol es az esti szallastol, ketsegbe is voltam esve, hogy nem ulunk az autoban 8 orat. persze kivetelesen pont azon a napon mikor lett volna idonk, a hanging garden nem messze gelnwood springstol pont le volt zarva, ugyhogy vegul az egesz nap a pihenese volt.
rajtam kivul mindenki izgatottan varta a napot, en ballabbal keltem, es eltartott egy darabig, mig visszazokkentem es az sem segitett, hogy arizona es utah sivatagai utan 2000 meteren a coloradoi hegyekben kaptam egy enyhe napszurast. ez persze nem akadalyozott minket semmiben, a tobbiek szerintem az osszes adrenalinjukat elhasznaltak aznap.
de mielott belevethettuk volna magunkat az izgalmakba, Dodi talalt egy alpaka farmot utkozben aminek nem tudtak ellenallni, ugyhogy muszaj volt megallni es megetetni meg megsimogatni az alpakakat, akik amugy tenyleg cukik voltak.
innen meg mar tenyleg csak egy kopesre voltunk az adventure parktol, ami azert kulonleges, mert az iron hegy tetejen van es egyreszt a latogatok csak lanovkaval kozelithetik meg, masreszt a legtobb latnivaloba “beepitettek” a tajat. a klasszikus vidamparki elemek mellett van meg ket barlang is, az egyik bejaros a masik csuszos-maszos. amennyire eszrevettuk, regen egy vadnyugat temaju park lehettet, mert sok helyen felre voltak dobalva szeker maradvanyok, meg parat dolgot at is emeltek belole. emelett amugy volt meg elo zene is, egy egesz jo bufe, ettunk is egy proper burgert, meg meg 4d mozi is, ami kesobb nagy oromunkre szolgalt.
egyebkent a kilatas se volt utolso
igazabol nem volt tul sok mutatvany de ez sem akadalyozta meg Dodit es Marcit, hogy mindenre feluljenek legalabb negyszer, az biztos hogy ok kimulattak a jegy arat. volt itt is nyari bob (ez amugy mennyire hulye nev mar magyarul), ami sokkal jobb volt a wyoming-i cowboy coasternel, hoszabb is volt, nem is fekezett be ha tul gyorsan mentel, a latvany mondjuk ugyan ugy szep volt. volt meg paros zipline, ami fehuzott jo magasra es onnan engedett vissza, teny hogy nagyon szep volt a kilatas a tetejerol.
volt korhinta, ami mikor a leggyorsabban ment kiporgetett a kanyon fole
volt egy hullamvasut ami oke volt, sajnos nem neztuk meg alaposan, epp eptenek egy ujat, ami tobbszor is atfordul majd a kanyon felett, azt hittuk ez is lesz, de meg epp kalapaltak mikor mentunk.
mivel a hullam vasut meg nem volt kesz a fo adrenalin loket a canyon swing volt. sajnos nem sikerult pont elkapnom a pillanatot, de termeszetesen ez is a kanyon szelere volt felallitva, ketten-ketten ultek rajta hattal egymasnak, igy az egyik par mikor a legmagassabb pontra ert klassz melysegbe bamulhatott bele. en pont egy sor utan voltam es ugyan klassz volt fent, de egyszer epp eleg volt, meghagytam a fiataloknak a szorakozast.
estere mindenki jol elfaradt, inkabb rendeltunk kajat, mi pizzat ettunk Marci meg ezt a remseget, mac&cheese pulled porkkal, sonkaval, ementalival, sajtos csilivel es rantott savanyu uborkaval. en mar csak attol kajakomaban estem, hogy raneztem, de egyebkent teljesen rendben volt.
11-12. nap
innen mar nem volt mas mint hazafele venni az utat.vart meg rank majdnem 1000 merfold autopalya, de eddigre mar annyira hozzaszoktunk, hogy fel se tunt.
denverig klassz volt a taj, jo magas hegyeken keresztul vitt, itt voltunk legmagasabban az egesz ut alatt par meter hijan 3400 meter magasan. amugy colorado nagyon hip mostansag, rengeteg embertol hallottam hogy denverbe vagy akore akar koltozni, amit meg is ertek mert nagyon szep, legalabb is denvertol nyugatra, ha magyarorszagon lenne, mar biztos beepitette volna a ner.
aztan onnan kb hazaig lassu leejton jottunk, mindenki mondta mielott elindultunk, hogy u nebraska ott milyen unalmas vezetni, de amugy semmi gond nem volt vele, nem volt rosszabb mint egy budapest-mezotur ut.
utolso ejszaka kearney-ben alltunk meg nebraskaban, amit ugy talatuk, hogy megneztem mi van feluton glenwood springs meg iowa city kozott es mondtam Zsuzsonak hogy ott nezzen szallast meg vacsorat es nem is bantuk meg, mindketto teljesen rendben volt, habar a motel reggelikbol eddigre lett elegunk, mindeki csak kavezott meg joghurtot evett.
a vegefele mar mindenki annyira szomoru volt, hogy haza kell menni, nem is csinaltunk kepeket, csak bamultuk az utat es meg is beszeltuk, hogy inkabb megyunk tovabb egybol a keleti partnak, van 24 orank mielott az autokolcsonzo jelentene a kocsit a rendoroknek. az alatt ha mexikoba nem is de kanadaba at ertunk volna.