#hadihajó

[enk1du]

a Pohoda még mindig a legcsodálatosabb fesztivál, Trencsén még mindig hatalmas kedvenc, a juhtúrós sztrapacska még mindig a legjobb fesztiválkaja, de az idei nem a szokásos dolgok miatt maradt emlékezetes, pedig elég sok jó koncertet ugrálhatott vagy álldogálhatott végig az ember, ha bírta a meleget. a covid alatt két fesztivált sem rendeztek meg, a tavalyira nem tudtunk elmenni, úgyhogy 2019 óta most mentünk vissza először. ami azt jelenti, hogy a háborús első évében nem voltunk, tehát nem tudom, hogy tavaly mi volt a helyzet. idén az volt a helyzet, aminek itthon is lennie kéne.

úgy alakult, hogy az első koncert, amit láttunk, Alina Pash volt. elég erős élmény úgy, hogy az ukrán barátnődet próbálod utolérni, hogy kiderüljön, mindenkije túlélte-e a Lviv elleni rakétatámadást. mindenkije túlélte, az ajtók és az ablakok mondjuk, nem annyira, mert a rakéta nagyon közel csapódott be a házukhoz, de hát szerencsére most nyár van, mekkora szerencse. elég erős élmény úgy, hogy csak arra tudsz gondolni, hogy te itt vagy egy fesztiválon, ők meg ott vannak hatótávolságon belül. MMO, tudom. aztán Suzanne Vega elénekelte a Last Train From Mariupolt, ami olyan, hogy ha egyszer hallottad élőben, soha többé nem tudod elfelejteni. aztán jött a Dakh Daughters, és a legeslegerősebb koncert, amin valaha voltam. vagy hát mondjuk, hogy dark cabaret. politikai színház. irodalom. van ez a hét nő, akik mindenféle zenekarokban játszanak, pl. a DakhaBrakhában. a Dakh Daughters a Majdan előtt alakult, olyan művészileg könnyen feldolgozható témákról énekelnek, mint a megszállás és a háború, és már 2015-ben is felléptek a Pohodán. a kedvenc mondatom róluk a Wikin: They often use texts by famous authors in their lyrics (e.g. Taras Shevchenko, William Shakespeare, Joseph Brodsky, Charles Bukowski, Shaggy).

van pl. daluk, ami arról szól, hogy anyának és gyermekének el kell utaznia egy másik országba, ahol minden más lesz, és ők is mások lesznek, vagy pl. egy olyan, amiben egy öregasszony monológjába kúszik bele a háború. van egy, amiben felsorolják, hogy mit szeretnének most csinálni. teljesen hétköznapi dolgokat, amiket épp nem lehet. aztán elénekeltek egy dalt a legmagányosabb szigetről, és valaki bekiabálta, hogy orosz hadihajó. szlovákul kiabálta, de még az én kb. 20-25 szóból álló szlovákommal is elég egyértelmű volt, hogy mi hangzik el. és erre a tömött sátor egy emberként kiabálta vissza rá, hogy húzz a faszba. bárhogyan is próbálnám, képtelenség lenne leírni, hogy ez milyen pillanat volt. vagy hogy ez a koncert milyen egy óra volt. konkrétan megmozdulni sem tudtam egész idő alatt, és nagyon hálás voltam, hogy abba a sátorba szervezték, ahol ülni is lehetett. tudom, hogy egy fesztivál nem reprezentatív, és hogy ott sokkal nyitottabbak az emberek, de mindenki olyan természetesnek vette a szolidaritást, amilyennek mindenkinek vennie kéne, akiben még maradt valami emberi. az egész fesztivál tele volt ukrán fellépőkkel, akikre tényleg rengeteg ember volt kíváncsi, szerintem Alina Pashon többen voltak, mint Jamie XX-en. a koncertek előtt/alatt/közben lehetett pl. segélyszállítmányokat bepakolni, álcahálót fonni, ráfújni egy menőautóra bármit a szívecskétől az O1G-ig, ezek mind mennek majd oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. nem emlékszem amúgy, hogy a körúton belüli magyar fesztiválok annyira tele lennének ukrán fellépőkkel, pedig mi mind nagyon szolidárisak vagyunk, igaz, hogy már egy év eltelt, hát annyi még gombócból is unalmas. (tudom, hogy Alina Pash fellépett idén Pesten stb.)

találtam egy krakkói koncertet, nagyjából ugyanazzal a setlisttel, mint a pohodás volt, a videón sajnos lengyel felirattal megy a vetítés, a fesztiválon angol felirattal ment. bárhol belefuttok a Dakh Daughtersbe, szerintem nézzétek meg őket.

#pohoda2023 #Youtube

[chuckyeager]

[kgyst]

Ilyen nincs, és mégis. 

A képen egy 22160 tervszámú orosz járőrhajó (magyarul, ez egy korvetteknél is kisebb hadihajó) a Fekete-tengeren, aminek valószínűleg nincsenek maradéktalanul megelégedve a légvédelmével, ezért a helikopter-leszállófedélzetre beparkolt egy Tor légvédelmi rakétakomplexum (hátul az a sötétzöld), amitől egyébként kicsit meg is merült a hajó.

Egyébként nem csoda, hogy nincsenek megelégedve, a legújabb hírek szerint ma egy ilyet meglőttek az ukránok, oszt’ ez vagy igaz, vagy nem.

#Ukrajna

[versinator]

Elkavartak megnézett

Nagyvárosokban leugrik késes lenyakazta Rajongók süllyedsz csillagkavaró csúcsra Temetkezem kipróbált vigyorogtak fölrázta

Kozmikus pompázzatok hímport forrásra Kéjének öklend katonazenét megőrizte Nézdd arcotokat fölzokogott tilosra

Hizelgő lucretius erővonalakon részletezte Csábítás újjászületek tanyádra révület Ráfogta botorkált rops elfüggönyözte

Szívünkön érdeklődik dicsővé embergyűlölet Tájaiban hadihajó provence megnyúzta Zoltánt ideköt gázoltunk örökélet

#tercina #Szabolorinc #Elkavartak #megnézett #v2.2

[nemzetikonyvtar]

A fürdőruha történetében az igazi áttörés Jacques Heim (1899–1967) francia divattervező, filmes, színházi jelmeztervező és kereskedő nevéhez fűződik. Üzletházát 1930-tól 1967-ig vezette, az áruház 1969-ben zárt be. 1946-ban indított sportruházati boltjában árulta az „Atom” nevű kétrészes fürdőruháját, melyet mérete miatt nevezett el Atomnak. Röviddel utána Louis Réard (1894–1984) francia autómérnök és ruházati tervező fejlesztette tovább Heim ötletét és mutatta be 1946. július 5-én Párizsban kétrészes fürdőruháját, a bikinit, melyet egy nem éppen derűt keltő korallzátonyról neveztek el. Ugyanis a világ első atomfegyver-vizsgálatát négy nappal korábban, 1946. július 1-jén, Bikini szigeténél végezték, 20 kilotonnás atombombával, mintegy 80 elavult, második világháborús hadihajó, köztük csatahajók és repülőgép-hordozók felett.

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2022/07/06/bikini_kisebb_mint_a_vilag_legkisebb_furdoruhaja_masodik_resz#

#blog #bikini #fürdőruha

[nemzetinet]

Kórusban dicsérik a Cirkon rakétát az orosz katonai szakértők

Egybehangzóan a légvédelmi és a rakétavédelmi rendszerek által leküzdhetetlen eszköznek nevezték a tengeri indítású, Cirkon típusú hiperszonikus rakétát a hivatalos orosz média által csütörtökön megszólaltatott katonai szakértők. Azt, hogy a Cirkon létezik és hogy fejlesztése “a menetrend szerint halad”, Vlagyimir Putyin orosz elnök jelentette be a szerdán az orosz parlament két háza előtt elmondott beszédében.

Állítása szerint a Kalibr szárnyas rakéták hordozására alkalmas hajókról vagy tengeralattjárókról felbocsátható, kilencszeres hangsebességgel haladó (a 9 Mach óránként 11025,4 kilométeres, másodpercenként pedig 3,0627 kilométeres sebességet jelent) rakéta hatótávolsága 1000 kilométer.

Putyin beszédében arra figyelmeztetett, hogy ha az Egyesült Államok a szárazföldi állomásoztatású közepes és rövid hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló INF-szerződés felmondása nyomán ilyen eszközöket állít hadrendbe Európában, akkor Moszkva a kifejlesztés alatt álló új hiperszonikus eszközeivel nemcsak a befogadó országokat, hanem azokat a célpontokat is “kénytelen célba venni”, ahol a telepítésről döntöttek.

Az orosz elnök gyakorlatilag arra szólította fel az amerikai döntéshozókat, hogy végezzenek számításokat az új orosz fegyverek sebessége és hatótávolsága alapján, és hogy lássák be: azok hamarabb elérik a céljukat, mint a Moszkvára Európából kilőtt rakéták, amelyek repülési ideje szerinte 10-12 perc. Az állította, hogy az amerikai rakéták Ukrajnába vagy Georgiába telepítése sem jelentene “nagy nyereséget a számukra”.

Putyin hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az orosz nukleáris doktrína továbbra sem számol az első csapás lehetőségével – éppen az új fegyverek paramétereinek köszönhetően.

A TASZSZ állami hírügynökség által idézett Vszevolod Hmirov nyugállományú ellentengernagy, a műszaki tudományok kandidátusa azt mondta, hogy az amerikai partoktól 500 kilométerre lévő tengeralattjárókról vagy hadihajókról felbocsátott Cirkon rakéták segítségével öt perc alatt megsemmisíthetők a hadvezetés kulcsfontosságú egyesült államokbeli központjai a partvonaltól számított több mint 500 kilométeres sávban. Mint mondta, egyebek között azok az objektumok is, ahonnan a potenciálisan Európába telepítendő rakétákat irányítanák.

Hmirov úgy vélekedett, hogy ennyi idő alatt a cél felé tartó rakétákat a legjobb esetben csak észlelni lehet, de elfogni már nem. Állítása szerint a Cirkonhoz hasonló hiperszonikus eszközök bármilyen légvédelmi vagy rakétavédelmi rendszert képesek “átütni”, ezért nem lehet ellene védekezni.

Az általa vázolt távlati elképzelés szerint ha a Csendes-óceán keleti és az Atlanti-óceán nyugati medencéjében, a nemzetközi vizeken két-három olyan orosz hajó vagy tengeralattjáró cirkálna, amely 40 ilyen rakétát hordoz, akkor ezeknek a központoknak a megsemmisítése garantált.

Alekszadr Mozgovoj, a Nacionalnaja Oborona című katonapolitikai és haditechnikai hetilap szerkesztője az orosz kormánylapnak, a Rosszijszaja Gazetának nyilatkozva azt mondta, hogy a Cirkon legnagyobb előnye röppályájának stabilitása; a rakéta “rángás és kilengés” nélkül halad a cél felé, ezért megbízhatóan irányítható. Mint mondta, az eszköz képes a nagyobb túlterhelés nélküli manőverezésre, de egyúttal ő is azt hangsúlyozta, hogy az egyenes röppályán haladó Cirkont sem lehet lelőni, mert nincs rá idő.

Az ugyancsak állami Sputnik rádió adásában Konsztantyin Szivkov, az Oroszországi Rakéta- és Tüzérségtudományi Akadémia (RARAN) elnökhelyettese, a haditudományok doktora arra hívta fel a figyelmet, hogy a NATO elhárító rakétarendszerei jelenleg legfeljebb másodperceként egy kilométeres sebességgel haladó célok megsemmisítésére alkalmasak. A Cirkon ezeknél háromszor gyorsabb, ezért elfogásának valószínűsége a százalékezredekkel mérhető, vagyis “elméletileg megsemmisíthetetlen”, és “úgy halad át a rakétavédelmi rendszereken, mind forró kés a vajon”.

Szivkov az mondta, hogy a Cirkon a tengeri hadszíntereken radikálisan megváltoztatja az erőviszonyokat, mert anélkül képes csapást mérni flottakötelékekre, hogy a fedélzeti légierő hatáskörébe érne. Közölte, hogy a Cirkon kilövésére az azonos méretű Onyiksz rakétákat hordozó cirkálók alkalmasak.

A The Insider című orosz ellenzéki hírportál Vagyim Lukasevicset, a Szuhoj fejlesztőiroda volt konstruktőrét szólaltatta meg, aki azt mondta, hogy a Cirkon hiperszonikus sebességű szárnyas rakéta.

“Nincs benne semmilyen elvi újdonság. A hiperhangsebesség terén a az elvi újdonság a hiperhangsebességű hajtómű. Ilyen nincs benne. Hagyományos rakétahajtóművei vannak” – nyilatkozott Lukasevics.

Kórusban dicsérik a Cirkon rakétát az orosz katonai szakértők a Nemzeti.net-en jelent meg,

#hadihajó #Putyin #túlterhelés

[romanmigracs]

A Moszkva hadihajó nem vett részt a speciális műveletben, matrózai ismeretlen helyen tartózkodnak | Euronews

"Eltűnt" vagy "Szolgálatra nem jelentkezett" orosz katonák családjának nem fizeti ki az orosz állam a márciusban személyesen Vlagyimir Putyin által megígért, Oroszországban bőkezűnek számító több mint negyvenezer eurós kompenzációt - a hatóságok változatos indoklással tagadják meg a kifizetést az ukrajnai "speciális katonai műveletben" elhunytak hozzátartozóitól.

[nkn1]

illusztrációm Dr Bozoky Dezső : Két év kelet-ázsiában c. könyvének (1911) Japán kötetének “Yokoháma” fejezetéhez

“ A törpefa-nevelés igazi tudomány s hogy nem könnyű tudomány, azt legjobban az a tény igazolja, hogy az euró­pai kertészek között még ma sem akadtak olyanok, kik erre a nálunk bizonyára szép jövedelemmel kecsegtető virágido- mításra adták volna magukat A néhány év előtt Európába került törpefáknak rögtön akadtak vevőik, még pedig ezre­ket fizettek minden egyes fácskáért. A törpenövény előállításához már a magvak közül is a legkisebbet, a leghitványabbat választják ki, melyet parányi cserépben vetnek el, igen kevés földben. Alig hajt ki a növény a magból, már is megkezdődik annak rendszeres sanyargatása. A fiatal fácskát például igen gyakran ültetik át egyik edényből a másikba, persze mindig csak apró edénybe s kevés földbe. Néha egészen kiveszik a fácskát a földből s szalmába göngyölve a gyökereit, néhány hónapra a pincébe dobják, mielőtt újra a földbe ültetnék. A cserepet folyadék ráöntése s hirtelen elpárologtatása által is szokták hűteni, azonkívül erőszakosan elcsavargatják a fácska tör­ zsét tengelye körül, vagy szorgosan lecsipegetik friss hajtá­ sait az ágak végéről, az egyes ágakat pedig vastag drótok­kal kötözik össze. Ezer meg ezer módszerük van a növények sanyargatására. A sanyargatásnak azonban nem szabad bizo­ nyos határt túllépnie, különben belepusztul a kis fa. Hogy mennyire szabad terjednie, az a japánok titka. Annyi tény azonban, hogy a japán törpefák épen olyan üdék és frissek, mint a kifejlett, egészséges, nagy fák. Tévedés volna azt hinni, hogy talán az elnyomorított fák látása a szánakozás érzetét keltené föl a szemlélőben, mert ellenkezőleg áll a dolog. A helyes arányú, üde kis fácskák keltette össz­ benyomás olyan kedves, olyan művészies, hogy minden jóizlésű ember gyönyörűséggel legelteti rajtuk szemeit. Sokan megpróbálkoztak már vele, hogy az ilyen törpe­ fákat Európába vigyék, de rendesen siker nélkül. A nö­vények legnagyobb része tönkre megy már a trópusok alatt, de leginkább a Veres-tenger fullasztó, forró levegőjé­ben. De még az a meglepetés is vár az emberre, hogy az utazást szerencsésen átélt törpefa elkezd otthon Európában az ilyen kis fához épenséggel nem illő, hosszú, nagy ágat hajtani, rendes nagy levelekkel, melyet hiába nyesegetnek le, mert megint csak megjelenik a másik oldalon, vagy pedig őrült növésnek indul az egész fa, mintha egyszerre akarná kipótolni az elmulasztottakat. “

Bozóky Dezső (1871-1957) (császári és királyi sorhajóorvos)

Bozóky azon utazóink közé tartozik, akik életéről igen keveset tudunk, jóformán csak hagyatékában található emlékei és műve mesélnek róla. Nagyváradon született 1871. szeptember 6-án. Apja, Bozóky Lajos a helyi jogi akadémia igazgatója volt. Budapesten végezte orvosi tanulmányait, majd az iskola elvégzését követően, 1894-ben a haditengerészet szolgálatába lépett. Sorhajóorvosként vett részt 1907–1908-ban az I. Ferenc József hadihajó kelet-ázsiai útján. Hazatérését követően leszerel és Salgótarjánban lesz orvos, később Nagyváradon nyit magánpraxist. Az első világháborúban ismét tengerre száll, majd a háború után – egészen 1957-ben bekövetkezett haláláig – vélhetően Budapesten dolgozik orvosként. Élete utolsó időszakáról voltaképpen semmilyen információnk nincs. / Elbida/

#Illustration #storytelling #old books #bonsai

[nyuszimotor]

[tobbpenztazembereknek]

1842. augusztus 29-én kötötték meg a brit és kínai uralkodó képviselői a HMS Cornwallis hajó fedélzetén a nankingi békét, mely lezárta a három évig tartó első ópiumháborút. A Sir Henry Pottinger, illetve Daouguang császár hivatalnokai által aláírt egyezmény volt az első egyenlőtlen szerződés, mely megnyitotta Kínát a nyereségre éhes gyarmatosítók előtt.

A Kínával való kereskedelem minden korlátozás ellenére is a 18. században új távlatokat nyitott a Brit Birodalom számára, mivel a keletről beáramló tea, porcelán, és selyem hatalmas hasznot hoztak az európai piacon. Idővel ez a kapcsolat mégis ráfizetésessé vált, ugyanis az említett luxuscikkeket mind nagyobb mennyiségben „fogyasztották” a britek, így a monarchiának a 19. század elején már azt kellett tapasztalnia, hogy az országból megállíthatatlanul áramlik ki az ezüst.

Ezt elsősorban a kínai kereskedelmet bonyolító Kelet-indiai Társaság működésén lehetett nyomon követni. Az 1810-es évekre aztán módot találtak arra, hogy a folyamatot megfordítsák: az Indiában hatalmas mennyiségben előállított ópium exportjával megállították a nemesfém kiáramlását, sőt, éppen Kína lett az az ország, ahonnan az aranyat és az ezüstöt elkezdték kiszivattyúzni.

A Csing-dinasztia császárai persze látták a veszélyt, és különböző rendeletekkel próbálták is meggátolni a kábítószer terjedését, de a britek a csempészettől sem riadtak vissza, a Kelet-indiai Társaság monopóliumának eltörlése (1834) utáni versenyhelyzet pedig még tovább növelte a rendkívül káros élvezeti cikk forgalmát. Az ópiumszívás így a harmincas évekre népbetegség lett, miközben Daoguang császár külön hivatalnokot nevezett ki a kábítószer visszaszorítására, a csempészekre pedig halálbüntetést róttak ki; a tiltás végül nem hozta meg a kívánt eredményt, pedig a kantoni kikötőben 1839 során több ezer tonna ópiumot öntöttek a tengerbe.

A feszültség aztán az 1839 júliusi kowlooni incidens miatt tovább fokozódott, amikor egy csapat részeg matróz feldúlt egy kínai szentélyt; a kantoni kereskedelmi telep kormányzója, Charles Elliot végül büntetlenül elengedte a tengerészeket, így a kínai–brit kapcsolatok mélypontra jutottak. Viktória királynő (ur. 1837-1901) birodalma hamarosan embargót hirdetett Kína ellen, októberben pedig a Csing-dinasztia hajói össze is csaptak a Gyöngy-folyót blokád alatt tartó brit hajóhaddal.

1839 őszén kirobbant az első ópiumháború, melyben az európaiak technikai fölényüknek köszönhetően fölényes győzelmet arattak, és 1842-re elfoglalták Kantont, Sanghajt, Tiencsint és Hongkong szigetét is. Daoguang császár békére kényszerült, melyet 1842. augusztus 29-én, a Cornwallis hadihajó fedélzetén kötöttek meg.

A 13 pontból álló szerződés véget vetett a távol-keleti birodalom elszigetelt évszázadainak, felszámolta az úgynevezett kantoni rendszert, és további öt kikötő megnyitására kötelezte a császárt, ahol a győztesek szabadon kereskedhettek. Ezeken a területeken London konzulokat is tarthatott, a Kína földjére lépő brit állampolgárok feletti bíráskodás pedig kizárólag az ő joguk volt.

A nankingi béke értelmében a Mandzsu-dinasztia köteles volt szabadon engedni a hadifoglyokat, de Pottinger még azt is elérte, hogy a britekkel együttműködő kínaiak is amnesztiát kapjanak. Ezenfelül a császárnak jóvá kellett hagyni Hongkong szigetének brit annexióját, és a tengerbe öntött ópium, valamint a háború költségeinek megtérítésére 21 millió dolláros jóvátételt kellett fizetnie. A nankingi szerződéssel új korszak kezdődött Kína történetében, amikor egyenlőtlen szerződések révén Nagy-Britannia, majd később számos nagyhatalom kedvezőtlen kereskedelmi feltételeket kényszerített Kínára, és megkezdte az ország szisztematikus kifosztását.

Bár az első ópiumháború utáni egyezmény még csak apró rést nyitott az elzárkózó birodalom falán, az 1856-ban kiprovokált második háború eredményeként az európai hatalmak már az egész országra kiterjeszthették romboló tevékenységüket. Kína tartósan félgyarmati sorba került, melynek terheit csak a második világháború után tudta lerázni magáról.

Forrás: Tarján M. Tamás • Rubicon Kalendárium

És jó reggelt kívánok, uram!

[fovarosiblog]

A Hableány katasztrófájához

Veres Viktor Facebook-posztja

“Látom, olvasom hogy kezdenek elszabadulni az indulatok a dunai, -feltételezhetően- 28 életet követelő hajótragédia miatt. Szigorúan politikamentesen megpróbálom összeszedni hogy mik azok a tényezők, amelyek miatt a laikusok számára -részben politikai motivációktól fűtve- úgy tűnhet hogy "bénák" és "lassúak" a mentőalakulatok, holott tudomásom szerint ami emberileg lehetséges, mindent és még a mindenen túl is szinte bármit megtesznek.

- A tragédia estéjén jómagam is feltettem itt a facebookon azt a kérdést, hogy hol voltak a nagy erejű keresőreflektorokkal és az úgynevezett FLIR (Forward Looking InfraRed, vagis egy infravörös tartományban dolgozó optoelektronikai) rendszerrel felszerelt, nemrégiben rendszerbe állított rendőrségi helikopterek. Nos azóta megnéztem a tragédia idején érvényes METAR-t, vagyis a repülésmeteorológiai tájékoztatást. Eszerint a vízszintes látástávolság 4500-5000 méter, a felhőalap (vagyis a felhőzet alsó határa, efölött a magasság fölött a repülőgép/helikopter felhőbe kerül, tehát kb. nulla métert lát előre és oldalra a repülőgépvezető) pedig -tengerszint felett- 250 méteres magasságban volt, valamint mindezek mellé heves esőzés társult. Azt tudni kell, hogy a repülésben minden repülőgép/helikopter típusnak és az ezeket vezető személyeknek van egy úgynevezett időjárási minimuma. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos feltételek -szabályokban lefektetett minimális vízszintes és függőleges látástávolság, valamint hőmérséklet (a jegesedés miatt)- megléte esetén hajtható végre a felszállás és a repülés. A 250 méteres felhőalap azt jelenti, hogy pl. a Gellérthegy teteje és a Szabadság szobor már felhőben lehetett, de a Határ úti Telekom torony antennájának teteje biztosan benne volt a felhőben, ugyanis tőlünk odalátni és ezt a saját szememmel láttam. Ilyen időjárási körülmények között sajnos történt már mentés közbeni katasztrófa, 1993. december 15.-én, Tiszaújvárosnál lezuhant az Országos Mentőszolgálat Mi–2-es helikoptere, amikor egy súlyos beteg csecsemőt igyekeztek kórházba juttatni, de az alacsony felhőalap miatt a gép a Tiszai Erőmű 280 méter magas kéményének csapódott. Öten -a mentőhelikopter 3 fős személyzete, a kisbaba és az édesanyja- vesztették életüket. Jómagam abban a hatalmas megtiszteltetésben részesültem, hogy ismerhetek néhány pilótát, akik a Légirendészet kötelékében szolgálnak, és akikkel nem egyszer volt alkalmam repülni. Ki merem jelenteni, hogy Ők az ország helikopterpilótáinak élmezőnyébe tartoznak, valamint azt is bátran kijelentem hogy ha a repüléshez szükséges minimumfeltételek meglettek volna, "nyélgázon" száguldottak volna menteni. De ez esetben egyszerűen nem voltak meg a feladat biztonságos végrehajtásához szükséges minimumfeltételek, vagyis egy értelmetlen vakrepülés lett volna, akár egy újabb -teljesen értelmetlenül újabb áldozatokat követelő- katasztrófát előidézve. De még ha éppenhogy meg is lett volna az időjárási minimum: a sűrű eső miatt a FLIR rendszer gyakorlatilag használhatatlan lett volna, ugyanis az intenzív eső miatt a FLIR értékelhetetlen képet adott volna, mivel a rendszert védő "frontlencsén" nincs ablaktörlő. Ennek oka az, hogy az első üveg egy nagyon speciális anyaggal, mikron vastagságban bevont felület, amely csak az infravörös sugarakat engedi át, viszont ezen tulajdonsága miatt nagyon érzékeny a mechanikai sérülésekre. Vagyis pl. egy ablaktörlőlapát által okozott mikrométeres karcok használhatatlanná tennék az egész berendezést. A nagy erejű keresőfényszóróval szinte ugyanez a helyzet, vagyis az intenzív eső miatt a kabinból szinte semmit nem lehetett volna látni, mivel a sűrű esőcseppek "szétverték" volna az intenzív fénypászmát. Kb. úgy képzeld el mint amikor egy heves felhőszakadásban vagy havazásban felkapcsolod a kicsid távolsági fényszóróját. Lehet hogy jól néz ki (Csillagok háborúja, fénysebesség érzés) de semmit nem látsz az útból vagy a környezetből.

- Az is egy nagyon fontos tényező, hogy a Hableány 7 másodperc alatt gyakorlatilag a víz alá került. Vagyis a tragédia akkor is bekövetkezett volna, ha baleset bekövetkeztének időpontjában a sétahajó mellett/fölött ott lettek volna a mentőhajók és a helikopterek. A kimentett hét személyt akik életben maradtak, a környéken lévő más civil motorosok személyzete mentette ki, mégpedig a baleset utáni maximum ötödik percig. Ezután már csak hét holttestet találtak a Duna különböző szakaszain és partján. Ugyanis a Hableány utasai között több idős ember volt, mivel a balesetben érintett csoport 9 nagycsaládból állt, az eddigi információk szerint szinte mindegyik családban voltak nagyszülők is. Ezeknek az idős embereknek kellett volna először is kijutniuk a felborult hajóból, amelybe egy szökőár erejével ömlött befelé a víz, 10+ percig a felszínen maradniuk -ráadásul plusz 10-20 kilogrammot cipelve (a víztől elnehezült ruházat)- a szakadó esőben, a megáradt és örvénylő folyóban, amelynek hőmérséklete ráadásul 12-13 fok volt a baleset idején. Ilyen hőmérsékletű vízben -mivel a víz hővezető képessége nagyságrendekkel jobb mint a levegőé- még egy fiatal, edzett ember úgynevezett maghőmérséklete is percek alatt a kritikus 35 fok alá csökken és fellép a hipotermia. Ilyenkor az izomtónusok legyengülnek vagy teljesen meg is szűnnek, mivel a szervezet védekező mechanizmusa az összes vért az agyba és a szívbe próbálja juttatni. Az ilyen állapotba került ember képtelen lesz koordinálni a mozgását, tehát nem fog tudni úszni, vagyis a felszínen maradni.

- A vízirendészetről néhány mondat: Nem véletlenül van a bázisuk a Kopaszi-gátnál, ugyanis a Duna északról délre folyik. Vagyis ha a Duna fővárosi szakaszán valamilyen esemény történik -persze nem ekkora tragédia, hanem a riasztásaik 99,9%-át kitevő vízbeesés/ugrás-, akkor a sodródó test épp feléjük halad, vagyis a bajbajutottal szembe tudnak elindulni a rendőrségi motorosok, így hamarabb odaérhetnek. Szerda este is "szembe mentek" a balesettel, megtettek mindent ami tőlük tellett, elég csak a nyilvánosságra került rádióforgalmazásokat meghallgatni.

- És végül a mostani szituáció főszereplőiről, vagyis a búvárokról (a következő részt csütörtökön már leírtam egy kommentben, de gondoltam hogy kis módosításokkal itt is elfér): Az elmúlt 25 évben a munkámból kifolyólag volt szerencsém abban a megtiszteltetésben részesülni, hogy az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred, valamint a Tűzoltóság Búvárszolgálatának néhány akcióját viszonylag közelről követhettem, valamint az ezred néhány tagjával és a tűzoltóbúvárok közül többekkel személyesen is találkozhattam és beszélhettem. Amit ezen beszélgetésekből és a helyszíneken megtanultam: aki a jelen körülmények között lemegy az intenzíven áradó Dunába, az az életét kockáztatja, mégpedig szó szerint. És ez nagyon nem ugyanaz mintha valaki a parton, vagy egy pontonon, esetleg egy rendőrségi motoros fedélzetén biztosít. Nagyon nem. A felszínen lévőkön ugyanis van mentőmellény, ami ha az ember vízbe esik, vagy manuális indításra, vagy automatikusan felfújódik. Viszont a tűzszerész/tűzoltó/ipari búvárok (mind férfi) úgy mennek le, hogy -egyrészt amiatt hogy a fenéken maradjanak, másrészt hogy nehezebben sodródjanak el- a rájuk rögzített súlyok miatt jóval nehezebbek a víznél, és mindössze egy több részből álló, úgynevezett Nargile cső (rendszer) köti össze őket a felszínnel. Ezen a rendszeren kapják a levegőt, ebben fut a felszínnel való kommunikációra szolgáló kábel is, valamint egy erős kötéllel van az egész megerősítve, hogy baj esetén a felszínre tudják húzni a búvárt. Vagyis a Nargile egyfajta köldökzsinór, ami életben tartja a búvárt. És akkor ehhez tegyük hozzá a következőket: 1. A Duna normális sodrása 4-6 km/h sebességű. Jelenleg az áradás miatt ez a sebesség 10-11 km/h, a folyó vízhozama pedig 5000-5500 m3/másodperc. (összehasonlításként: a dél-koreai fővárost, Szöult átszelő és az utóbbi napokban -a mentést tekintve- pozitív példaként felhozott Han folyó vízhozama 670 m3/másodperc) Ráadásul a tragédia helyszínén a meder a hídpillérek miatt leszűkül, emiatt az amúgy sem gyenge áramlás -a bernoulli törvény miatt- még jobban felgyorsul.

2. A pillérek közelsége és a folyó kanyarulata miatt az áramlás turbulenssé válik, vagyis mindenfelé kiszámíthatatlan -és ami a legnagyobb veszély, láthatatlan- örvények keletkeznek.

3. A Dunában még normál vízállásnál is nehéz a búvárnak állva, egy helyben maradnia, nemhogy áradásnál. Ugyanis a víz kb. nyolcszázszor sűrűbb a levegőnél, vagyis egy 10 km/h sebességű, az egész testet érő sodrás a fellépő erő miatt nagyon-nagyon nem ugyanaz, mint pl. egy ugyanilyen sebességű szél.

4. A Duna fenekén a hordalék miatt még normál vízállásnál és sebességnél is max.20-30 cm a látótávolság, a jelenlegi körülmények között pedig max. 5-10 cm.

5. Az intenzív áradás miatt egyre több és nagyobb uszadék kerül a sodrásba, nemcsak a felszínen, hanem a víz alatt is. Ráadásul az 1. és 2. pontban említett dolgok miatt ezek az uszadékok még nagyobb sebességgel sodródnak.

6. Az említett uszadékok eltalálhatják a Nargile-csövet, beleakadhatnak, megsérthetik. Mint írtam, ezen kapja a búvár a levegőt és ezzel tartja a kapcsolatot a felszínnel. De a sodrás miatt ha pl. a búvár elveszíti az egyensúlyát (úgy képzeld el a sodrás erejét, mintha egy legalább 120 km/h-s sebességgel haladó autó tetején kellene állva, egy helyben maradnod anélkül hogy elesel) a Nargile beakadhat a hajó roncsaiba, vagy más éles fémidomba (korábban víz alá került híd- vagy hajóroncs), vagy akár a létrába amin lemegy a fenékre és akkor szintén megsérülhet, vagy a búvár mozgásképtelenné válik. (Tegnap pontosan ez történt a TEK búvárával, nagyon örülök hogy megúszta a szitut.)

7. A víz alatti uszadék a búvárt is eltalálhatja, mivel a korlátozott (értsd: 5-10 cm) látótávolság miatt a búvár nem is látja hogy jön a több 10 kg-os, pörgő-forgó valami. Úgy képzeld el, mintha éjszaka, tök sötétben egy szélviharban állnál és tudod hogy mindenfelé törmelékek repkednek, de nem látod őket, csak tehetetlenül várod hogy mikor talál el valami és okoz akár súlyos sérülést, csonttörést, vágást és dönt le a lábadról.

8. Az elsüllyedt Hableány a fentiek miatt láthatatlan a lemerülő búvár számára, HA meg tudja közelíteni, HA be is tud menni a hajótestbe, csak úgy fog tudni tájékozódni, hogy a merülés előtt a hajótest -amelyben értelemszerűen soha nem járt- három dimenziós rajzát memorizálja és mindössze ennyi információ alapján kell tudnia hogy éppen hol, milyen pozícióban van és ha valami baj történik, azonnal ki tudjon jutni a zegzugos, szűk folyosókon keresztül. Ráadásul ott van még a Nargile, ami semmibe nem akadhat el, nem sérülhet meg, mert ha a hajóban történik ilyen, szinte esélytelen a felszínre húzni a mentőbúvárt.

Úgyhogy mielőtt a meleg szobából, a kényelmes fotelből elkezded a szavaiddal rugdosni azokat a hősöket, akik a mindenen túl is megteszik amit csak tudnak, jussanak eszedbe a fentebb leírtak. Ugyanis ők nem Supermen-ek, nem földönkívüliek, nem tudnak a víz alatt lélegezni, nem tudnak puszta kézzel szétzúzni egy feléjük repülő, láthatatlan, viszont több tíz kilogrammos uszadékot. Ők ugyanolyan emberek mint Te vagy én, annyi különbséggel hogy sokkal képzettebbek és bátrabbak. És akik jelenleg azért küzdenek az életüket kockáztatva, hogy azon dél-koreai családok akik elvesztették egy vagy több szerettüket, legalább méltó módon elbúcsúzhassanak az odaveszett Édesanyától, Édesapától, a gyermektől, a nagyszülőktől, valamint a végtisztességet megadhassák elhunyt hozzátartozóiknak. Azon túl hogy valaki megmenti egy másik ember életét, talán ez a legtöbb amit egy ember megtehet egy másikért.

Peace és szorítsunk mindenkiért aki rész vesz a mentésben, szorítsunk azért hogy az Édesapák, a fiúk, a szerető férjek amikor végeztek ezzel az embert testileg és lelkileg a végsőkig próbára tevő feladattal, mind hazatérhessenek a szeretteikhez.

A poszthoz felhasznált kép Zoltán Balogh MTI/MTVA-nál dolgozó kollégám megrendítő felvétele, a fotó a tegnapi napon bajba került búvár mentésének egyik legdrámaibb pillanatát mutatja be.”

#hableány

[idegszerviz]

ha nem akarsz turistákat

#németország #venezuela #nicolas maduro #kalózkodás #hajóbaleset

[videkma]

Feltérképezték a csendes-óceáni víz alatti atomrobbantás kráterét (A 73 éves múlt nyomait kutatják)

Feltérképezték a csendes-óceáni víz alatti atomrobbantás kráterét (A 73 éves múlt nyomait kutatják)

Visszatértek a tudósok a 73 évvel ezelőtti csendes-óceáni víz alatti atomkísérlet helyszínére, hogy feltérképezzék a tengerfenék sebeit.

  Az 1945. július 25-i kísérlet helyszíne a Bikini-atoll volt, ott hajtották végre az első víz alatti atomrobbantást – írta a BBC hírportálja. A kráter ma is látható, amint a robbantáskor a felszínen úszó hajók roncsai is.

“Azért választották a kísérlet…

View On WordPress

#atom #bomba #expedíció #hadihajó #hajóroncs #Nagato #óceán #robbantás #szonár #Trembanis

[kgyst]

Nomen est omen!

[versinator]

Irígyet népeinek

Kedvek szalagod bensőségesen ágboga Fenyvesi tegnapoknak ed kiváltsága Családomon drótostót belelát modernség Vágyukat prózájából csonkja fesztelenség Fedélzeten áramokba szüless texas Ágyús szájról fölperzsel mezitlábas

Ágyazott parancsnoka bünhődni szénásszekér Hemzsegő kifosztottál riasztani lisztfehér Magyarázott jegesmedve undorodva napsugaras Üldözök féllábú terüljasztalkám kas Röhögte villanygépek tündökléssel zergetollas Gyilkolja nemúgy elvárom mezítlábas

Csufosan megvont keretei kolléga Vasredőnyöket rönk dögleni köztársasága Semmittevés mindenüvé csövek védtelenség Pénzük töltenek kanyarodók cigarettavég Keveredett dögben gyí das Áhítozott megértve rászakad has

Paripának csiklandta percünk habfehér Biztatnám perget holtfáradt kistányér Dögölj sárika rémületbe mozgalmas Furakszik adria percnél has Meglesni umetoli igyekszik amas Erünk mulattál elkezdeni mozgalmas

Sikolyában ettelek arrébb nyomorúsága Hétfőn összeszorúlt füti zöldsárga Kimerészkedsz sürgő szöktek frisseség Izéltünk lelkendezik kivégzésre könnyűség Zsámolya kisgazda ködlenek hórihorgas Figyeltél játékunk percekre szélkakas

Rakódik lubickolni szételemeztem harctér Ormokra krisztuskép gyakorlott gallér Ellenségesen kiölti szépia lovagias Károlynak fasorok kilométernyire mezítlábas Szállodái patakod hadihajó horas Elsején reszketők fülkébe rugalmas

#petofivers #Szabolorinc #Irígyet #népeinek #v2.2

[korkep-blog]

Remek rövidfilm készült a legmagyarabb hadihajóról, az SMS Szent Istvánról

Az alkotás infografikákkal, animációkkal és archív felvételekkel dolgozza fel a Szent István csatahajó történetét 1915 és 1918 között. 

1918. június 10-én, a hajnali órákban érte utol a végzet az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legerősebb és legújabb csatahajóját, a magyar építésű „Szent István”-t.

  A legmagyarabb hadihajó a korabeli magyar hajógyártás abszolút csúcsteljesítménye volt. Az Adrián hajózó legerősebb vízi egységként tartják számon, melyet 1915-ben testvérhajói közül utolsónak bocsájtottak vízre, és a lehető legmodernebb technikával szerelték fel, bár számos később végzetesnek bizonyuló tervezési hibával bírt. A Pula közelében, a tengerfenéken fekvő roncs ma hadisírként a vele süllyedt 89 tengerész végső nyughelye.

  Az első világháborúban meghatározó szerepet betöltő hadihajó, az SMS („Seiner Majestät Schlachtschiff” – „Őfelsége Hadihajója”) Szent István történetéről a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmai támogatásával és megbízásából a Digitális Legendárium munkacsoport készített filmet.

  https://www.youtube.com/watch?v=4TToBUrgF9M&app=desktop

  A Digitális Legendárium munkacsoport a történelmi ismeretterjesztés és értékmentés innovatív útját járja: munkájuk során modern eszközökkel jelenítenek meg egy-egy fontos történelmi eseményt.

  Mostani alkotásuk egy rövidfilm, amely infografikákkal, animációkkal és archív felvételekkel dolgozza fel a Szent István csatahajó történetét 1915 és 1918 között.

  A témában megjelent korábbi írásunk:

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2018/06/10/visszajatszuk-tortenelmet-az-s-m-s-szent-istvan-kalvariaja

  Körkép.sk

#Digitális Legendárium #hadihajó #rövidfilm #SMS Szent István #szent istván csatahajó