#küzdeni

[sagittarius0216]

Nem amiatt fogsz elveszíteni, ha hibázol, hanem amiatt, ha nem próbálod rendbehozni. Ha te nem küzdesz értem, én sem fogok értünk.

#magyar tumblr #gondolat #saját gondolat #szerelem #őszinte #szeretet #elveszítem önmagam #elvesztés #küzdeni #küzdelem #értünk #hiba #megpróbáltam #valaki #sajat #idő #élet

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

- megváltoztál, vagy visszatértél? - kérdezte elismerően és kicsit nyugodtabbnak tűnő hangon a matektanárom, miközben a feladatom javítása közben rájött, hogy amit feladott új lecke, megint megoldottam hiba nélkül.

a szemébe néztem, majd elmosolyodtam:

- inkább visszatértem.

tudtuk mire gondol a másik. mint minden suliban a mi tanárinkban is pletykálnak a tanárok egymással a diákokról, szóval biztos voltam benne hogy bőven elterjedt a hír arról, hogy mennyit rontottam a jegyeimen amikor felfordult az életem a tavalyi évben. nem mindegyik tanárt érdekelte ez a többi 600 gyerek mellett ahogy ez a kis javulás sem érthető módon, de amelyik tanított és egy kicsit is ismert tudta, hogy a rossz irányba javulás nem hiába történt úgy ahogy. a matektanárom pedig tipikusan az a tanár volt, aki annak ellenére hogy tudta hogy mint jó néhány osztályban, a mi osztályunk zömét is a rosszabban teljesítő diákok tették ki, nem alázott meg senkit, az összes diákot imádta kivétel nélkül, és akár még segített néhány dogában. de azért mint minden tanár ő is megjegyezte a kiemelkedőbbeket, köztük engem is. és az én matektanárom tudta, hogy a javulásom oka nem az volt, hogy hirtelen jobban elkezdett érdekelni a tantárgy. ismert, a szorgalmam semmivel sem volt jobb a tavalyinál, de az eszem a rossz társaságba kerülés ellenére nem tompult el. ez a kis apró bók nem csak arra utalt hogy jobb vagyok matekból, hanem azt is, hogy ő látja rajtam hogy sokkal több a mostani énem a tavalyinál. ez pedig olyan boldogsággal töltött el, hogy tényleg látta hogy min mentem keresztül, hogy mennyit szenvedtem és hogy most felálltam és küzdök...

azt hiszem az ilyen pillanatokban jövök rá, hogy megéri tenni a jövőmért. megéri harcolni azért hogy előre törjek, hogy kiemelkedjek és utána azt mondhassam az irigyeknek hogy basszátok meg na ezt csináljátok utánam. megéri. ezt pedig nem veheti el tőlem senki.

#saját #iskola #életem #megcsináltam #motiváció #minden rendben lesz #küzdés #kitartás #nem adom fel #rohadjatok meg #irigyek #boldogság #jó érzés #küzdeni #siker #matek #tanulás #minden jó #öröm #ne add fel #megéri #motiválás #egyedül értem el #büszke #büszke vagyok magamra #büszkeség #nyctophobia

[szappan]

#nincs secret third option meg kell ezért küzdeni #my post #polls #magyar

[liveyourlifebetter]

A legnagyobb lecke amit idén megtanultam, hogy ne erőltessek semmit: beszélgetéseket, barátságokat, kapcsolatokat, figyelmet, szeretetet.

Bármi ami erőltetett, nem éri meg küzdeni érte.

#gondolat #magyar idézet #magyar tumblr #magyar #kapcsolat #barátság #szerelem #liveyourlife #lecke #életlecke #szar az élet #depresszió

[konyvekkozt]

J. és a dilemmáim

ma ismét kórházban voltam egy lakómnál

J. szeptemberben költözött hozzánk a párjával. friss hajléktalanok, de az életútjából kiviláglott, hogy a tágan értelmezett definíció szerint régóta hajléktalanok, de legalábbis lakhatási szegénységben érintettek

J. daganatos beteg. sem magáról, sem az egészségügyi állapotáról nem nyilatkozott. egyszerűen nem értette, hogy segíteni akarok, a javát akarom, nem számonkérem

megannyi megakadás után jutottunk el decemberig, mikor kiderült, hogy már csak foltokat lát. J-t azonnal elküldtem szemészetre, a párja kísérte. a diagnózis zöldhályog

J. szerdán mellkasi fájdalomra panaszkodott, illetve arra, hogy égnek a szemei. mentőt hívtunk, sürgősségire szállították, onnan belgyógyászatra, ahonnan pár óra múlva egy papírzacskóban lévő gyógyszerekkel kiengedték

tegnap (mikor szabadságon voltam) egy kolléga vette észre, hogy a szemei nagyon durván néznek ki. nem hagyta annyiban, elvitte orvoshoz, onnan sürgősséggel szemészetre utalták. közben kiderült, hogy J. a decemberben felírt szemcseppet nem váltotta ki, mostanra semmit nem lát. többször rákérdeztem, mindvégig azt mondta, megvannak a gyógyszerek, nem kér segítséget a kiváltásban

tegnap a vizsgálat után kötőhártya-gyulladást állapítottak meg. a kolléga rátermettsége miatt vizsgálták meg újra, mértek szemfenéknyomást és derült ki, hogy glaukómás rohama van

osztályra került, ahol meg kellett küzdeni azzal, hogy a főnővér nem akarta felvenni, mert hajléktalan. ezt is megharcolták

ma bementem J-hez. az osztályon elmondtam ki vagyok, kihez jöttem, mire a nővérek felkiáltottak, hogy "itt van Gizelda!". nem értettem. hallgatásomra rögtön válaszoltak. J. után eljuttattuk neki a papírzacskós gyógyszereit, kiadagolva. azt adták is neki, de nem tudták, mik azok. így viszont a holnapi műtétet nem vállalták volna. ezt azért tudtam meg, mert volt ma kapacitásom bemenni hozzá. persze rögtön mondtam, hogy az eeszt-ben ott van minden, múlt héten volt kórházban. tájékoztattak, hogy ők nem látnak rá a másik kórház dolgaira. nyilván a falig elmegyek, megszereztem a zárót, rajta a rendelt gyógyszerek listájával

mindezek után bemehettem J-hez is. ült az ágy szélén, a vacsorára kapott zsemlét majszolta. vittem neki nasit adományból. jórészt elutasította, de a csokit és a kekszet elfogadta. fogalma sincs, mi vár rá. nyilván elmondták neki, de nem érti. túlzottan beszűkült neki a világ

beszélgettünk, többször elmondtam neki, hogy várjuk vissza. mondtam neki, hogy ha még egyszer mer nekem hazudni, bokán rúgom. kedvesen mondtam, elütve az élét annak, hogy a decemberi szemcseppel nem itt tartanánk. J., a kicsit mogorva ember kacagott, s mondta, hogy az bizony fájni fog

hazafelé baktatva azon gondolkodtam, megtettem-e mindent. és nem tudtam teljesen felmenteni magam. szerintem több lakóm van, mint akiknek az életét minőséggel kísérni lehet. ráadásul nem malmoztam, hanem például próbáltam kideríteni, adott kórházban van-e gipsz, hogy a térdtörött lakóm fekvőgipszét lecseréljék. (nem volt, nem tudják mikor kapnak!) beadtam egy idősotthoni elhelyezést. egy dementálódó lakómat próbáltam meggyőzni arról, hogy a szandál nem évszaknak megfelelő öltözet - és kerestem pszichiátert aki demenciafókusszal vizsgálja. egy másik lakómnak pszichilógust kerítettem. és ezek mellé nem fért bele, hogy J. látását nyomon kísérjem. de az igen, hogy meghatalmazással bejelentsem a szállóra, rendezzem a tb-jét és valamilyen ellátást intézzek neki

szóval ma voltam J-nél és a teljes abszurditással találkoztam. és nem a nővéreket szeretném szidni. egyszerűen nem értem, miért nem akarják ellátni, miért nem szólnak, ha információra van szükségük

J. szerencsés, találtunk rá pizsamát és most úgy feszít abban a kórházban, mintha nem lenne hajléktalan. de mi lesz a következő kórházba kerülővel? indítsak gyűjtést kórházi csomagokra? vagy kérjek tőletek mobilokat, amiket oda tudok adni átmenetileg a kórházban lévőknek, hogy elérjem őket? álljak, s ítélkezzek, hogy J. önmaga ellensége volt?! na, ezt biztos nem teszem

J. most kórházban van, holnap műtik, hátha valamennyire meg tudják menteni a jobb szemét. de ettől még valahogy időpontot kellene varázsolnom ultrahangra, hogy lássuk, a daganat hol tart

nincsenek válaszaim. dilemmáim vannak. és azt sem tudom, mi lesz, ha J. visszakerül a szállóra és nem lát

J. egy hatvanas férfi, akit megtépett az élet. teljesen el tudom fogadni a viselkedését, hogy három hónap után sem hitte el, hogy segíteni szeretnék. ha én minden kapcsolati háló nélkül hajléktalanná válnék, én sem hinném el, hogy valaki a javamat akarja

decemberben három lakómat látogattam kórházban, közülük egy elhunyt. mindenre felkészülve járok már kórházba. közben minden lakómmal kapcsolatban azt kívánom, hogy legyen jól

szociális munkásnak lenni nagyon nehéz!

[halk-lelek]

Létezik egy arab mondás:

"Szeretnél meghalni? Dobd magad az óceánba és meglátod: küzdeni fogsz azért, hogy életben maradj."

-igazából nem meghalni szeretnél, hanem csak kiölni valamit magadból

#idézet #quotes #hungarian girl #idézetek #magyar idézet #magyar idézetek #szerelem #szeretet #nem saját #mondások #közmondás #mondás #élet a halál előtt #halál #halálvágy #nem meghalni akarok #nem akarok élni

[nemvoltamelegjoneki]

Egyszer csak nem szólt többé hozzám és nekem sincs már erőm küzdeni értünk……Vége van!

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek #fájdalom

[annafenesi]

Az életemben jelen lévő káosz, csak azt bizonyítja, hogy nincs értelme küzdeni azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak.....

#család #csalad #csalódás #szorongás #szülők #érzések #gondolat #magyar tumblisok #magyar tumblr #egyedül #tumblr #magány #magyar #magyar gondolat

[quiennoarriesganogana]

“Higgy magadban és szeresd azt aki vagy, mert soha senki nem fog meg egy olyan csodálatos lányt kapni az életében mint amilyen Te vagy ... Rettentően erős és kitartó ember vagy, akiért megéri küzdeni és kitartani...”

Szep szavak ezek, de ertem sosem kuzdottek es sosem tartottak ugy igazan ki mellettem.

#magyar tumblisok #gondolatok #magyar tumblr

[rosszulorzott]

NÉHÁNY UTOLSÓ MONDAT MAGYAR PÉTERRŐL

Az elmúlt napok politikai mozgásai kétségessé tették, hogy belátható időn belül elérhető-e két alapvetően fontos cél: a tisztességes, valódi választások feltételeinek kivívása, illetve az egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejötte.

A március 15-én, komoly sajtótámogatással létrejött, sok érdeklődőt vonzó és kifejezetten sikeres rendezvény legfontosabb üzenete ugyanis az az ígéret volt, hogy a jelenlegi hatalom leváltható a következő választáson, még akkor is, ha a választások feltételei a jelenlegiek maradnak.

Jól látszik, hogy van igény ilyen ígéretre, az okkal csalódott és kiábrándult ellenzéki közönség nagyon várja azt az embert, aki majd csodát tesz. Sajnos azonban bárki, aki ilyet ígér – még ha őszintén teszi is, bízva a saját nagyszerűségében –, az vagy hatalmasat téved, vagy Ha pedig tisztában van azzal hogy téved, és úgy mondja ezt, akkor sajnos hazudik.

Egyáltalán nem új stratégia az, amelyik először a választás megnyerését ígéri, majd aztán a demokrácia visszaállítását. Az összes eddigi parlamenti és parlamenten kívüli párt ezt ígéri, és a március 15-ét zászlóbontásra használó új párt üzenete is ez.

De hiába mondja ezt szinte mindenki, sajnos SZINTE biztos, hogy ez csak fordítva működik: először a valódi választások feltételeit kell kiharcolni és azután váltható le a kormány – sokszor elmondtam már: A „szinte” szó fontos a Fidesznek, mert amíg a látszata megvan a vereségének, a tömegek négy évig nyugton vannak.

Tudom, hogy vannak, akik felhorkannak ezen, és azt vetik közbe, hogy hát én is nyertem egy egyéni választókerületben, Budapesten és a nagyobb városok egy részben pedig ellenzéki polgármesterek vannak. Nem mond ez ellent a legfőbb állításomnak: az országos választást a jelenlegi körülmények közt megnyerni szinte lehetetlen.

Több oka van ennek. A legismertebb az erőviszonyokban rejlik: a hatalomnak semmi sem túl drága, akár kormánypropagandára kell költeni, akár népboldogító osztogatásra. Ha nagyon veszélyben érzi magát, lesz majd 14. havi nyugdíj is, vagy valami hasonló.

És a lényeg, a legfontosabb: bármikor meg tudják változtatni a játékszabályokat, ahogy tették a közelgő önkormányzati választás előtt is. Ha veszélyben érzi magát a hatalom, hoz egy olyan törvényt, amelynek értelmében az ellenzéki jelölteknek hátrakötözött kézzel és leragasztott szájjal kell indulniuk. Mert megtehetik.

Sokszor elmondtam ezt, de a jelek szerint ellenzéki honfitársaink egy jelentős része számára még mindig vonzóbb az a remény, hogy csak egy, az eddigieknél esetleg alkalmasabb jelölt hiánya az akadálya a kormányváltásnak. Az ő körükben nagy lelkesedést okozott az új, külső szereplő felbukkanása, és csak remélni merem, hogy nem csalódnak majd nagyon.

Azt azonban be kell vallanom, számomra ez a csodavárás komoly dilemmát okoz: fel kell tennem a kérdést, hogy szabad-e folytatnom a politizálást. Egyedül ugyanis természetesen soha nem fogom tudni elérni az állami propaganda hirdetések leállítást, a fideszes álcivil szervezetek milliárdos támogatásának tiltását, az MTVA vezetőjének leváltását, a külföldön dolgozó sok százezer magyar szavazati jogának visszaadását.

Márpedig szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen legitim célja annak, hogy elfogadtam a parlamenti mandátumot. A cél eléréséhez tömegek támogatása kellene, amit eddig nem tudtam megszerezni. Ennek oka – a saját gyengeségeim mellett – leginkább az a fals reménytelenség volt, hogy "ezekkel" szemben nem lehet eredményt elérni.

Most azonban felcsillant az a fals remény is, hogy a kormányváltáshoz nem kell tenni semmit, csak várni a következő választásokat és bízni az új vezércsillagban. A következő időszak legfontosabb kérdése lesz számomra, hogy maradt-e az én álláspontomnak bármilyen támogatottsága az ellenzéki szavazók között, vagy a hamis reménytelenséget felváltja a hamis remény: nem kell küzdeni a tisztességes választásokért, így is győzni fogunk.

Legalább ilyen súlyú kérdés, hogy Magyar Péter berobbanása után van-e esély egy egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejöttére. Március 15. után sajnos kicsit kevesebb, mint eddig, több ok miatt is.

Abban természetesen igaza van Magyar Péternek, mint oly sokaknak, hogy egy új, határozott, tiszta és HITELES politikai erőre hatalmas szükség van Magyarországon, és az is nyilvánvaló, hogy a létező ellenzék akarva vagy akaratlanul a hatalom érdekeit szolgálja. A hogyannal azonban sajnos több baj van:

Az új, határozott, tiszta és hiteles ellenzéki jelzők mellé az EGYSÉGES is elengedhetetlen. Itt az elképzelések homályosak, és hiba lenne arra várni, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok meghajolnak az új erő előtt és önként távoznak. Az oly sokat várt ellenzéki egység kétféle módon érhető el. Az egyik, ha az új erő egyszerűen lemossa a pályáról az eddigieket és persze ezzel együtt a Fideszt is megveri. Ez nem lenne lehetetlen egy demokráciában, csak ugye az az, ami nincs.

A második, ha az új párt már az indulásnál jóval erősebb a meglevő ellenzék legerősebb pártjánál és a választások előtt így olyan erőpozícióból tárgyalhat, hogy elérheti a kompromittálódott politikusok kihagyását az "összefogásból". Ez a cél elérhető a megmaradt független sajtó támogatása esetén, de érdemes tanulni azoknak a példájából, akik hasonlókat ígértek. Bajnai Gordon például szintén "messiásként" tért vissza 2012-ben, ő is egy nagy tüntetéssel adott reményt és az ő mozgalmát is 14 százalékra mérték rögtön a bejelentés után, aztán még sem sikerült neki.

Meggyőződésem szerint egy valódi reményt keltő, új politikai erő létrehozásának három alapfeltétele van:

Nem EGY ember tűzi ki a zászlót, és várja, hogy mások csatlakozzanak hozzá, hanem több, komoly és hiteles szereplő indul el együtt az úton. Erre lett is volna esély, most viszont egy darabig jóval kevesebb. A legendákkal szemben ugyanis egyáltalán nem állnak hosszú, tömött sorban azok, akik letettek már valamit az asztalra életükben, ismertek valamennyire, emiatt vesztenivalójuk is van, de nem, vagy nem nagyon mártóztak meg eddig a magyar politika pöcegödrében.

Ha nem egy, hanem több ilyen ember összeáll, akkor lenne esély arra, hogy a maradék független média által felkapott médiapárt helyett valódi, a legkisebb falvakba is elérő HÁLÓZATOT hozzanak létre és ez után akár arra is lehet esély, hogy sikerese küzdjenek a tisztességes választásokért, majd akár el is indulhatnának azon.

Nyilván, a magányos zászlóbontásban is lehet fantázia, kellő médiahájp mellett RÖVID TÁVON különösen sikeres lehet. Hosszú távon azonban csak akkor, ha a zászlóbontó vezér valóban, minden kétséget kizáróan HITELES. Ha egy kicsit is belegondolunk, Magyar Péterre ez nem igaz, legalábbis rengeteg kérdést vet fel a személye. Ha valaki már eldöntötte, hogy ezentúl csak rá hallgat és benne bízik, kérem, hogy ne olvassa el az alábbiakat!

- Magyar Péter egyike volt azoknak az – általam nem kedvelt – embereknek, akik a rendszertől nulla munkáért horribilis pénzeket bezsebelve nézték némán a demokrácia leépítését. A nyilvános adatbázis szerint a Diákhitel Központ vezetőjeként – nyilvánvalóan politikai kinevezettként – 2018-2022 között havonta 3,6 millió(!) forintot + havi 700 ezer forint prémium ütötte a markát. A családi viszályokkal egy időben innen távoznia kellett, azonban ezután havi 1,5 millióért(!) ült a rendszer kegyeltjeit finanszírozó Mészáros Bank felügyelő bizottságában (nulla munka) és a Közútkezelő, valamint a Volánbusz igazgatóságában (1,2 millió forint). Ezekhez az állami cégekhez is nyilvánvalóan politikai kinevezettként került. Ha nem lenne annyira szomorú, mosolyognék azokon a kommentenken, amelyek szerint ő valamiféle Lúdas Matyiként lenne. Maximum Döbrögi kirúgott, de addig jól fizetett íródeákja lehetett volna a mesében.

- A Diákhitel Központ szerződéseit tartalmazó listáján számos megkérdőjelezhető tétel van, az ő általa vezetett időszakból is. Ezek közül többet (a vezetése alatti és az utáni időszakból) ki is kértem a Központtól, remélhetően meg is fogják küldeni. Ezek közül természetesen a legkirívóbb a milliárdos propagandakirály, Balásy cégeinek a megbízása, amiről egyébként maga Magyar nyilatkozta, hogy felesleges és túlárazott szerződések voltak. Ez magának a korrupciónak a definíciója amúgy Varga Mihály szerint is, a jog pedig hűtlen kezelésnek mondja ezt. Így van ez akkor is (sőt), ha Rogán utasítására volt Magyar Péter társtettes. Ezt meg lehet bánni, önfeljelentést lehet tenni és nagyon szép dolog, ha bizonyítékokat is hoz. Egy dolog viszont hiteltelen: ha valaki azonnal önmagát nevezi meg ennek a rendszernek a lebontójaként. (Természetesen előre látom azokat a véleményeket, amelyek arról szólnak, hogy hát én is a Fidesz tagja voltam. Ezt az összehasonlítást azért kikérem magamnak)

- Jól dokumentált történet továbbá, hogy Magyar 2019-ben polgármesterként indult Balatonhenyén és Gulyás Gergelyt is meghívta kampányrendezvényére. Az utolsó pillanatban azonban visszalépett, mivel polgármesterként a Diákhitel Központ vezetéséről és az azzal járó milliókról is le kellett volna mondania. Így maga helyett egy barátját küldte a posztra, aki egészen botrányos módon akarta az addig a nyugalom szigeteként ismert faluban úgy átminősíteni a telkeket, hogy arra új gigaberuházások épülhessenek (az Orbán Ráhel bizalmasa által épített hatalmas kastély építését pedig tovább segítette).

- Bár a jelek szerint házasságuk vége meglehetősen viharosra sikeredett Varga Judittal, Magyar mégis végig asszisztálta felesége mellett a demokrácia leépítését. Számomra abszolút hiteles forrásom szerint sokaknak dicsekedett azzal, hogy valójában "ő vezette az Igazságügyi Minisztériumot". Ezt bizonyítani nem tudom, de hogy azok az általa is elismert komoly veszekedések nem a demokrácia leépítése miatt történtek, az szinte biztos.

- A Partizánnak adott első interjúban egyértelműen arról beszélt, hogy tiszteli Orbánt és felnéz rá, a második interjúban pedig egészen magától értetődőnek mondta, hogy adott esetben koalícióba lépne a Fidesszel. Ez azt jelenti, hogy vagy nem gondolja komolyan a magáról sugallt képet, vagy nincsen tisztában a rendszer lényegével.

- Végül a HVG cikkre adott meglepően arrogáns válasza alapján nem tudja, mi a különbség a szabad sajtó és a propaganda között.

A fentiek közül egy is elég lenne, hogy óvatos legyen az ember, de a tények sorozata mellett csak akkor lehet elmenni, ha az ember vak, vagy annyira hinni akar, hogy becsukja a szemét. Megértem, hogy vannak, akik annyira szomjazzák a reményt, hogy így tesznek. De engedjék meg nekem azt a luxust, hogy kimondhassak egy dolgot. Nem tudom, hány választást élek még meg, azt pláne nem tudom, ebből mennyi lesz a valódi választás, de száradjon le a kezem, ha Orbán után még egyszer akár hittel, akár "befogott orral“ olyan emberre szavazok, aki egyrészt életében nem tett le még semmi komolyat az asztalra a politikán kívül, másrészt azt kéri, hogy felejtsem el neki, mit mondott vagy mit tett korábban.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel a néhány gondolattal sokakban rossz érzést fogok kelteni. De ha visszanézek a 2006 óta végzett politikai munkámra, akkor egy valami biztosan igaz: sokszor én is túl későn mondtam el dolgokat. Ezt a hibát szeretném elkerülni. Cserébe ígérhetem, hogy ezek lesznek az utolsó mondatok, amikben Magyar Péterrel foglalkozom.

Végül: természetesen Magyar Péter nagyon sok, a kormányt és az ellenzéket is érintő igazságról beszél mostanában, kétségtelenül nagyon meggyőzően. Ez viszont még akkor sem biztos, hogy összességében magának az igazságnak jót tesz, ha azokat komolyan gondolja. Munkájához sok sikert kívánok!

hadházy fb, videóval

a fals reménytelenség és a fals remény, én nagyon adom

[sztivan]

Hát itt a kilencedik ironman! Vannak mondatok, amiket nem szeretek leírni, például négy nappal Nagyatád előtt az, hogy hőemelkedésem van, pont egy ilyen. Semmi igazán durva, egy ilyen bármikor máskor két-három edzés nélküli napot meg pár forró teát jelentett volna, viszont most nyilván szörnyen stresszessé tett. Úgyhogy a versenyem hete arról szólt, hogy tömjem magam vitaminnal, pihenjek, amennyit csak tudok, és reménykedjek. Szerda után már nem volt hőemelkedésem, péntek reggel éreztem magam teljesen gyógyultnak, hát akkor hátha. Persze az is fontos része volt a versenynek, hogy Nagyatádon nem tud kicsit rossz idő lenni: amikor épp nem a nyár legforróbb napján van az ironman, akkor a leghidegebben, szakadó esőben. Két egymást követő évben is esős verseny, idén ráadásul 20-22 fokos napi maximumon - hát oké, nem teremsport. Jól megadta az alaphangot, hogy már amikor megérkeztünk a rajthoz, a depót át kellett a szervezőknek rendezniük, mert az eredeti bejáratát elárasztotta a hajnali vihar. Aztán egyébként is szinte végig esett az eső. A 3,8 km úszás 1:45 alatt lett meg - finoman szólva sem voltam elégedett vele. Nagyon rosszul navigáltam, gyakorlatilag mindvégig arról szólt az úszásom, hogy kinéztem, láttam, hogy már megint elmentem mindenki mástól balra, visszaküzdöttem magam a jó vonalra, pár karcsapás, kinéztem, és megint balra voltam mindenkitől. Jó sok energiámat elvitte ez, pedig amúgy lendületesen tudtam menni. A stabilitásomat viszont egész jól mutatja, hogy a három kör közül az első és a harmadik másodpercre pontosan ugyanannyi lett. Aztán jöhetett 180 km bringa, és ezen gyakorlatilag minden úgy jött össze, ahogy szerettem volna. (Pedig előtte még morogtam magamra egy sort - általában büszke szoktam lenni arra, hogy mennyire hatékonyan depózok, most erre elindultam rossz irányba elsőre, majd persze azért is sokkal lassabb voltam, mert most nagyon alaposan kellett megtörölköznöm, nem mondhattam azt, hogy majd az első húsz kilométeren megszáradok.) A nagykör 92 km-je 3:28 alatt volt meg, már itt is kimondottan jól éreztem magam, lendületesebben tudtam menni, mint sokszor máskor, így, hogy végre egyetlen kalóriányi energiát sem kellett arra elpazarolnom, hogy lehűljek. Úgyhogy a szokásosnál kicsit bátrabban mentem, nagyon sok energiát tudtam megspórolni a nap második felére. A kisköröket átvariálták, idén a Nagyatád körüli elkerülő úton mentünk oda-vissza (és be a versenyközpontig) nyolc 11 km-s kört. Féltem attól, hogy ez demoralizálóan monoton lesz, de egyáltalán nem így történt, hamar hatalmas rajongójává váltam az új vonalvezetésnek. Ki a városból, 39-es táblától 36-os tábláig, 36-ostól 39-esig, be a városba, és juhé, ez így tökéletesen átlátható és feldolgozható volt, mentálisan milliószor könnyebbé tette, hogy nem 30 kilométeres túrákra küldtek el minket, mint eddig, aztán majd a fák hiányára visszatérünk az első olyan évben, amikor újra tűző napon kell versenyezni ott. Nagyon-nagyon stabilan tudtam haladni, az első hét kiskörből ötöt ugyanazon a 25:50-26:11 közötti szűk sávban tettem meg. A nyolcadikra már lejjebb vettem az intenzitásból, akkor már egy könnyebb fokozaton pörgettem kicsit, hogy előkészítsem a lábaimat a futásra. 7:01 lett a 180 km, másfél percen múlt a hét órán belüli idő, de úgy voltam vele a végén, hogy ellenállok a csábításnak, semmi értelme küzdeni a hatossal kezdődő bringás időért, sokkal fontosabb a futás. De előtte még egy kicsi becsületbeli elintéznivalóm volt - tavaly poénkodtam azon, hogy ha külön versenyt tartanának a második depózásból, akkor majdnem benne lettem volna a korosztályos top10-ben. Na idén gyorsan leadtam a biciklit, be a depóba, cipőt, kesztyűt, sisakot le, másik cipőt, sapkát fel, és ki - korosztályos kilencedik hely. Jó, azért nem ész nélkül csináltam, futólépést ilyenkor már csak babonából sem teszek meg egyet sem, mielőtt odaérnék a futás kezdetét jelző chipszőnyegre. És akkor kezdődhetett a 42,2 km futás. Óvatosan indultam el, de az első körön éreztem már, hogy tök könnyen tudok haladni - persze ilyenkor már minden ilyesmi megállapításhoz hozzá kell tennem, hogy ahhoz képest. Egész meglepő módon még az sem zavart meg, amikor a harmadik körön jött a brutális felhőszakadás. De komolyan, én ehhez foghatót nem nagyon láttam még, az embernagyságú árkok is megteltek esővel, a csatornából már kifele folyt a víz, a parkban pedig a szervezők már megint óriásit mentettek, miután menet közben átvaritálták az útvonalat, mert az eredeti vonal víz alá került. De ez nem vetett vissza. Annál inkább a gyomrom a negyedik körben. Na az nem volt vicces, teljesen fellázadt ellenem a szervezetem, ráadásul olyan részén a futókörnek, ahonnan még nagyon sokat kellett vánszorognom a következő toi-toi-ig. Szép nagy harcot folytattam az emberi büszkeségemért, de amikor végre túl voltam rajta, akkor visszatért az erőm is, mint ha mi sem történt volna, újra önmagam voltam. És onnantól kezdve már jól tudtam futni: nagyon stabilan hoztam szinte pont ugyanolyan, 36-37 perc körüli köridőket mindvégig, és egész lendületesnek éreztem magam (igen, ahhoz képest). Egy kicsit benne hagytam ebben azért, valamivel tudtam volna gyorsabb lenni, ha nagyon-nagyon akarok - de amikor tudtam, hogy egyéni csúcs biztosan nem lesz belőle, ezt az extra motivációt nem tudtam megtalálni magamban ahhoz, hogy szenvedjek egy 10-20 perccel gyorsabb teljesítésért, inkább folytattam egy kellemesen haladós tempóban, amiben végig élveztem a futás minden percét még a táv kétszázadik kilométere után is, és a frissítőkön meg a családdal találkozáson kívül egyetlen sétálós lépést sem tettem meg. 14:14 lett összesen, nincs nagy okom panaszra. Ilyen előzmények után szépet kellett harcolni, hogy itt legyek - de a lényeg, hogy itt vagyok.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

7'8.

Tudod azt szeretem az egyik legjobban a kapcsolatunkban, hogy habár nem volt mindig minden tökéletes, voltak időszakok amiken át kellett küzdeni magunkat de mindig őszinték maradtunk egymáshoz. Ha probléma volt azt végül mindig megoldottuk. Ha te aggódtál miattunk, hozzád bújtam és odasúgtam hogy te vagy a mindenem, ha én féltem megfogtad a kezem és a szemembe mondtad, hogy én és ez a kapcsolat kell neked, semmi más.

Azt hiszem veled tanultam meg azt, amit előtted nem sikerült senkivel: egy kapcsolat nem állhat csak jó dolgokból, mindig lesznek akadályok, de tehetünk azért hogy akármekkora probléma van és akármennyi idő telt el az őszinteség, a bizalom és a szerelem ne szűnjön meg kettőnk között, ne adjuk fel soha. És mi nem adtuk fel❤️

A mai napig hálás vagyok érted, köszönöm hogy vagy nekem kicsim...

#saját #szerelem #boldogság #kapcsolat #szeretlek #beszélgetés #csók #hűség #őszinteség #bizalom #te vagy a mindenem #te kellesz nekem #mindig szeretni foglak #párkapcsolat #boldog vagyok #köszönöm hogy vagy nekem #kicsim #szerelmem #szerelmes #m. #7'8 #nyctophobia

[annaszemete]

A hétköznapok romanticizálásáról

Hideg van, sötét, kopaszak a fák, napokig esik az eső megállás nélkül, és én nem gubózhatok be, nem alhatom át, minden nap fel kell kelni, és elvinni a gyereket a suliba, majd értük menni, bő egy órás kör délután, mire fiamat az oviból, lányomat a suliból összehalászom trolival, a kettő között meg dolgozni kell.

Szóval egyszerűen muszáj kimozdulni, és utálom, és minden évben eljön ez a pont, amikor ősszel átállítjuk az órát, és onnantól kezdve gyűlölöm a világot, és kicsit belehalok a gondolatba, hogy fél évig akkor most ez lesz. Úgyhogy idén tudatosan keresem benne a szépet és a jót, mert így nem lehet élni, hogy a telet azért gyűlölöm, mert hideg és sötét, a nyarat meg azért nem bírom, mert amikor délután 4-kor a 36 fokban tolom a gyerekeket összeszedős kört, akkor meg olyan rosszul vagyok, hogy a kanapén fekszem 20 percig hazaérkezés után. Kiderült, hogy a nyarat is csak azért szerettem, mert a légkondis lakásból a légkondis irodán át valami árnyas helyen sörözésből állt a napom, és késő este szandálban csattoghattam haza, de amint napközben ki kell mozdulnom, akkor már annyira nem poén.

Na úgyhogy most éppen ezt próbálom, hogy igyekszem odafigyelni az apró dolgokra. Mikor felkelünk, látjuk a napfelkeltét. Ha köd van, megnézzük a gyerekekkel együtt, hogy nahát, ilyen a köd. Iskolába menet megállunk, hogy nézd, ez a harmat. Ez a dér. Jégvirágos az autók ablaka. Befagytak a pocsolyák, csúszkáljunk rajta. A gyerekek szemén át látom a szépséget, vagy legalábbis megpróbálom nekik megmutatni, hogy ezt szépnek is lehet látni. Ma olyan gigantikus hópelyhek voltak a lehullott leveleken, hogy szabad szemmel is tökéletesen lehetett látni a kristályformát, lányom pedig lelkendezett, hogy ez tényleg olyan, mint a mesékben.

Otthon fűszeres tejes chai teát főzök magamnak, a kedvencemet. Minden nap kiválasztom, melyik díszes csicsás bögrémből igyak. Hozzábújok a macskához. Illatgyertyát gyújtok. Ez egy film, amiben én vagyok a főhős, és a főhősnek időnként le kell küzdenie a nehézségeket. Főhősünk zuhogó esőben baktat az óvoda felé, összeszorított foggal dacol az elemekkel. Ilyenek.

Nem tökéletes, de kicsit jobb.

[az-ejszaka-kiralynoje]

Egy férfi aki nem a te szinteden van, el fog menekülni egy olyan Nőhöz, akiért nem kell küzdenie. Hagyni kell, had menjen ahhoz, aki a saját szintjén van.

#gondolatok #idezetek #idézetekmindennapra #magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #gondolataim #élet #elet #férfi és nő

[csacskamacskamocska]

Nem akarni semmit

Napok óta gondolkodom ezen (megint), hogy az összes problémánk abból adódik, hogy akarunk valamit. Nagyon nagyon akarjuk (valójában), mintha az életünk múlna rajta, hogy úgy legyen ahogy elgondoltuk vagy szerintünk jó. Aztán ezek a dolgok egy sorsfordulatnál értelmüket vesztik és hirtelen az életünk hosszabb-rövidebb része is értelmét veszti. A fejünkben képek vannak arról, hogy valaminek milyennek kell lennie. Családnak, barátoknak, párkapcsolatnak, szexnek, munkának, önmegvalósításnak, de még egy közös vacsoráról is van egy kép a fejünkben. Valójában nem bírjuk, ha ettől eltérnek a dolgok. Akkor sem, ha ezek a képek marhaságok. Ha éretlenek vagy torzak vagy túlzóak.

Aki bírja, olvassa tovább:

Egyszer egy tréner mondta, hogy ő általános iskolában eldöntötte, hogy az osztálytársnőjét veszi majd feleségül. És 30 év múlva tényleg feleségül vette! Szóval akarni kell meg küzdeni a céljainkért mindenekfelett. Ez valójában mekkora faszság! 30+ évesen egy kisfiú álmát beteljesíteni párkapcsolatilag. Mert oké, veszel magadnak vizipisztolyt, amit anyád nem vett meg, de mit kezdesz a beteljesült álommal, ami csak arról szólt, hogy „akarom”. Amúgy később elváltak.

De nem is a párkapcsolatokra akartam én ezt kihegyezni, meg nehezen is tudom átadni, hogy mi jár a fejemben, de valami olyasmi, hogy túlságosan előre bebiztosítjuk a vágyainkat és ettől nem csak rugalmatlanok leszünk, hanem szenvedést generálunk. Nem azt kapjuk amit a sémáink tartalmaznak = fájdalom. Nem kapjuk meg a valamit =fájdalom. Fájdalom, düh, gyötrődés aztán annak a keresése, hogy hogy lehetne ezt alkohollal, bogyóval, kokóval csillapítani mert tényleg elviselhetetlenül tud fájni. De akkor 10 év távlatából miért nem érezzük már, miért törődünk bele, mitől felejtjük el?

Amiről még írni akartam az kicsit ellentmond az előzőknek, pedig nem. A projekt alapú gondolkodás merészsége. Az is egy séma a fejünkben, hogy dolgokat csak úgy kapnunk kell az élettől. Majd jön egy lány... majd betoppan A férfi.., majd egyszer, ha jól keresek..., majd, ha lesz időm... Minap azt mondtam a barátnőmnek, hogy álljon bele a társkeresésbe. Ne fanyalogjon meg érezze szarul magát, hogy miért nem pottyan le az égből egy csávó, hanem írjon, randizzon, beszélgessen férfiakkal, tegye feladattá, hogy ő megtalálja a párját, de közben egyszerűen élvezze a keresgélést. Lesz nyilván, egy rakás hülye meg szóra sem érdemes meg majdnem jó, de legalább lesz mozgás ezen a területen. Annak semmi értelme nincs, hogy itt sírdogál, hogy mondjam meg mikor lesz neki valakije. Gondolja át az elvárásait, aztán dobja a kukába mindet. Csak egy dolog legyen, ez aranymosás. Én belecsöppentem valaki életébe, aki azt mondta, pfuj, ez nekem nem kell! Nem ilyen, nem olyan, nem valamilyen. Néha tudom, hogy jobbat nem kap. Néha azt gondolom, hogy egy nap ő is rájön, hogy semmi sem számít, és lehorgonyoz az első nő mellett, aki egy valamilyen pillanatban mellette lesz. Ettől a gondolattól néha halálra rémülök, néha megőrülök a féltékenységtől, hogy ő lesz az vagy az a másik vagy melyik lesz az a lány. Pedig akárhogy is alakul az élet, valójában semmit sem tehetek a sodródás ellen. Nagyobb részt nézve mindenki sodródik. Szélesebb áramlattal vagy nagyobb örvényben, közben azt hisszük, hogy az valami önálló akarat.

A lényeg talán, hogy kibaszott nagy rugalmasságra van szükség és a képességre, hogy ne okozzon gondot közelről és távolabbról is megszemlélni az életünket.

Változnak-e az emberek? A napokban ezen is gondolkodtam, hogy ha akarjuk, kialakíthatunk új szokásokat. Magunkban vagy másban. Miért gondoljuk erről, hogy ez rossz? Szeretném, ha minden nap elmosogatnál. Értem, hogy fáradt vagy, én is fáradt vagyok, de a békés estének ez az egyetlen módja. Hazajössz, elmosogatsz. Hazajövök felporszívózok. (ezeket csak írom, mert ilyesmiről beszélgettem egy barátnőmmel amúgy bármilyen tevékenység lehetne). Aztán az este hátralevő részébe azt csinálsz amihez kedved van. Eleinte valamiféle félelemből csinálja meg az ember, hogy ne legyen balhé. Aztán megszokja. És voálá, működik a dolog. CSAK azok a kurva sémák ne lennének a fejünkben arról, hogy na nehogymár más mondja meg, hogy mit csináljak, meg nekem valami jáááár (mármint szabadidő, pihenés, önrendelkezés), meg így papucs leszek/rabszolga, de talán a legerősebb a lustaság meg a kényelem és persze a legfőbb: ha ő lenne az igazi, akkor magától működne az egész. Szereted, lehoznád érte a csillagokat, de nem mosogatnál el a kedvéért minden nap? Gondolod, hogy létezik valaki, akinek semmiféle elvárása nincs feléd, hogy a saját életét jobbá tegye? Mi a vonalkódja és mennyiért adják?

Amúgymeg, lehet, hogy tévedek az új szokások kiépítésében, de azt tudom, hogy nem rakom vissza a használt gyufát a dobozába és sokkal jobban vigyázok a tisztaságra a konyhában, és érthetőbben írok, türelmesebben kifejtve dolgokat, és pórázon tartom az agggodalmam. Rövidebb idő alatt tudom lecsillapítani magam. Viszont, sokkal szabadabban elmondom, ha valami nem tetszik, nem hagyom magam lerázni, akkor azt mondom el, hogy szerintem ezt meg kéne hallgatnia. És változott. Én pedig boldogabban élek.

#berögzülések #sémák #kényszerképzetek #tervek #rugalmatlanság #szokások #változás #kapcsolatok #09-28

[algebraicvarietyshow]

szóval az van ezzel a tegnapi tüntetéssel

hogy nem arról szólt, hogy "többen vagyunk" (ami az event neve volt), vagy arról, hogy "nem hagyjuk" (amit sokszor mondtak, kiabáltak az emberek), hanem ez inkább egy temetés volt. repeaten pár carson coma-számmal, de attól még temetés. szereptévesztés a parlamenti vita ("visszaküldeni" a képviselőket bent küzdeni egy már lefutott harcban), szereptévesztés a parlamenti vita percrőlpercrézése ("nem közelítettek egymáshoz az álláspontok" - mintha bármi érdemi történne bent, végülis a január hatodikai beszámoló is lehetett volna ilyen, hogy nem közeledtek az álláspontok mike pence alelnök és az őt felakasztani szándékozók között), a rendőröket pedig talán mégse kéne megtapsolni csak azért mert nem mindegyikük ver szánt szándékkal gyereket. nyilván legalább volt valami, de ezek a dolgok már jóval ezelőtt eldőltek, bizonyos értelemben az utolsó kétharmad idején. ki lett számolva, működik a rendszer közoktatás nélkül is, bizonyos értelemben talán jobb is, ha nincs működőképes közoktatás - és ugyanúgy igaz ez egészségügyre, értelmiségre, budapestre stb. de amíg a tiltakozás szimbolikus marad ("írjuk papírrepülőre az üzeneteket"), amíg arra épít, hogy esetleg még van valaki meggyőzhető, amíg nem a fennálló rendszer lényegét érinti, addig nem lesz már semmi. attól még persze a bukott ügyek sem teljesen értelmetlenek, egy fiatal generáció megtapasztalja, hogy ki lehet állni valami mellett azzal együtt, hogy a vége az, hogy úgyis bedarálnak.