Tumgik
#nem adom fel
az-ejszaka-kiralynoje · 6 months
Text
Egy erős nő soha nem adja fel. Talán egy kávéra van szükségünk. Talán egy jó sírásra. Talán egy jó alvásra. De a végén mindig erősebben térünk vissza!
122 notes · View notes
banatostenger · 8 months
Text
“Nem tudom merre halad az életem, de miattad megtanultam nem feladni semmit.„
116 notes · View notes
the-bagira · 1 month
Text
Társfüggőség
Szörnyen nem tudok megküzdeni a társfüggőségemmel, egyik nap jól vagyok, a másik nap meg totálisan összeomlok. Mindig elragadnak az érzések, az emlékek, a fájdalom, a remény, vagy éppen a reménytelenség, a szeretetéhség, a vágy a boldogságra és még sorolhatnám. Túl könnyű mondani, hogy tanuljunk meg először egyedül boldognak lenni. Ezt már egyszer kitűztem célul magam elé, de úgy érzem egyetlen egy lépéssel sem jutottam közelebb a célhoz. Most úgy érzem, ugyanott tartok, mint 4 évvel ezelőtt: próbáltam "jól meglenni egyedül", majd 1-2 hónap után feladtam, mégis próbáltam a szerelmet türelmetlenül hajkurászni, amit most is oly' reménytelennek érzek megtalálni. Miért ennyire nehéz kilépni ezekből az ördögi körökből és változtatni saját magunkon és az életünkön? Annyira nehéznek érzem most megtalálni a boldogságom. De nem adom fel.
16 notes · View notes
Text
- megváltoztál, vagy visszatértél? - kérdezte elismerően és kicsit nyugodtabbnak tűnő hangon a matektanárom, miközben a feladatom javítása közben rájött, hogy amit feladott új lecke, megint megoldottam hiba nélkül.
a szemébe néztem, majd elmosolyodtam:
- inkább visszatértem.
tudtuk mire gondol a másik. mint minden suliban a mi tanárinkban is pletykálnak a tanárok egymással a diákokról, szóval biztos voltam benne hogy bőven elterjedt a hír arról, hogy mennyit rontottam a jegyeimen amikor felfordult az életem a tavalyi évben. nem mindegyik tanárt érdekelte ez a többi 600 gyerek mellett ahogy ez a kis javulás sem érthető módon, de amelyik tanított és egy kicsit is ismert tudta, hogy a rossz irányba javulás nem hiába történt úgy ahogy. a matektanárom pedig tipikusan az a tanár volt, aki annak ellenére hogy tudta hogy mint jó néhány osztályban, a mi osztályunk zömét is a rosszabban teljesítő diákok tették ki, nem alázott meg senkit, az összes diákot imádta kivétel nélkül, és akár még segített néhány dogában. de azért mint minden tanár ő is megjegyezte a kiemelkedőbbeket, köztük engem is. és az én matektanárom tudta, hogy a javulásom oka nem az volt, hogy hirtelen jobban elkezdett érdekelni a tantárgy. ismert, a szorgalmam semmivel sem volt jobb a tavalyinál, de az eszem a rossz társaságba kerülés ellenére nem tompult el. ez a kis apró bók nem csak arra utalt hogy jobb vagyok matekból, hanem azt is, hogy ő látja rajtam hogy sokkal több a mostani énem a tavalyinál. ez pedig olyan boldogsággal töltött el, hogy tényleg látta hogy min mentem keresztül, hogy mennyit szenvedtem és hogy most felálltam és küzdök...
azt hiszem az ilyen pillanatokban jövök rá, hogy megéri tenni a jövőmért. megéri harcolni azért hogy előre törjek, hogy kiemelkedjek és utána azt mondhassam az irigyeknek hogy basszátok meg na ezt csináljátok utánam. megéri. ezt pedig nem veheti el tőlem senki.
10 notes · View notes
tunderilona · 6 months
Text
szerintetek lehet abszintot venni random kocsmákban még sose mertem megkérdezni sehol
3 notes · View notes
ajtostolahazba · 4 months
Text
Anyuval tegnap este beszéltem, tök boldogan mondta, hogy sokkal jobban vannak, na mondom fasza, végre, akkor holnap tali, megyek haza, lefosom a covidot, ennyi erővel az Árkadban is elkaphattam volna, haza akarok menni. Egyszerre értünk haza a tesómmal. Anyu kint, kerdezzük: apu? Alszik. Ok. Bemegyünk, és ott mindketten padlót fogtunk. Apu holtsápadtan, erőtlenül fekszik, halkan beszél..olyan volt, mintha ott hasba rúgtak volna. Hogy ez a "jobban vagyunk"??? Hát apu konkrétan úgy nézett ki, mint akit kiterítettek. 2 percig sokkolva álltunk, aztán nálam bekapcsolt a robotpilóta. Két napja nem evett, mert nem éhes (wtf?) Anyuval veszekedett, hogy hagyja már nyugton pihenni (nagyon nehéz természet tényleg),de eközben észrevétlenül gyengült le. Igazából nem is az állapota aggasztott, hanem a depresszió, hogy ő feladja. Vittem húslevest, igazit, mondtam kimegyek tésztát főzni bele. Öcsém is kijött, ő sírt, én meg, bár belül bömböltem, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ebből az állapotból ki kell hozni aput! Kijött anyu, mondtam ok, akkor megmondom mi lesz. Apu enni fog. Leszarom, hogy nem éhes, ennie kell. Anyu nyisson vizet a kádba, indul a karácsonyi wellness, mosson hajat, be is csavarom. A tesómmal megbeszéltük, hogy aput kiviszi fürödni, hajat mosnak, én lerángatom az ágyneműt, szellőztetek, kitakarítok. Gyönyörű idő volt. Amikor apu kijött, ezerszer jobban nézett ki, megette a húslevest is, jóízűen, vigyorgott, viccelődött is...rendesen érezhető volt, hogy itt nem a húsleves, vagy a tiszta ágy a lényeg, hanem hogy ő érezte, hogy mennyire fontos nekünk. Nem sírtam. Felvidítottam, evődtünk, ahogy mindig, ott csillogott a szemében mindig egy könnycsepp, de tartotta magát. Csak akkor pityergett, mikor azt mondta, ő ezt meg sem érdemli..mondtam neki, hogy szeretem, hogy ebbe a covidba ő nem fog belehalni és ha szeret, miattam akarjon jobban lenni! Mert szükségem van rá! És megöleltem, és olyan jó volt! És úgy jöttem el, hogy 30-án megyek ellenőrizni, hogy betartja-e, amit megbeszéltünk(leszarom milyen messze van, én megyek!) és azzal a régi, huncut mosollyal az arcán mondta, hogy neki ez volt a legszebb ajándék és becsszó mindent betart, amit megígért... És tudom, hogy így lesz!
Aztán este beszálltam a kocsiba, vagy 50km-en át bömböltem, beszéltem a lányaimmal, akik támaszaim most, mert tudják, hogy bár kősziklaként állom a sarat, ez milyen iszonyat nehéz. Hálás vagyok érte!
Most a 2. pálinkát iszom. Rendbe teszem a gondolataimat, kieresztem a gőzt. Én nem adom fel küzdelem nélkül! Nagyon szeretem őket. Megöregedni szar, de mind megöregszünk. Szeretni nem szabad elfelejteni...!
215 notes · View notes
zoeeozzoeeoz · 3 months
Text
Én: Ha nem lesz más, akkor ez így 320 Ft lett.
Vevő: Oda ad egy 500Ft-ost.
Én: Vissza adok 120 Ft-ot.
Vevő: Nem jól adott vissza!
Én: Ellenőrzőm, kezemben van még az 500-as amit adott, és látom a tálcára kitett 120 Ft-ot. Pislogok rá értetlenül.
Vevő: Én egy 20 000-est adtam! És emeli hangját, mérgesen néz rám, és a testbeszéde is agresszív benyomást kelt.
Én: Nem valószínű, mert itt van a kezemben az 500-as, amit adott. Még el sem raktam.
Vevő: Ne akarjon engem átvágni! Én 20 000-est adtam, nem 500 Ft-ot! És egyre fenyegetőbben lép fel.
Én: Meg nézem a kasszát, Nézze Uram! A kasszában sincs 20 000-es, uh ezt nagyon benézte! (Biztonsági okokból nem hagyunk sok pénzt a kasszában, és a nagy címleteket pedig azonnal kivesszük/elrakjuk. Ha kp-el fizetnek, addig a kezünkben tartjuk vagy jól látható helyre, de külön tesszük le, nem rakjuk be a helyére még a kapott összeget, amíg vissza nem adtuk a vissza járót, hogy ha gond van azonnal ellenőrizni tudjuk magunkat. És a Vevő is jól látja végig hogy mennyit adott. És a gép is kiírja a vissza járó összegét. )
Vevő: Ordítva: Tanuljon meg számolni! Hogy ülhet egy ilyen ember a kasszába, amikor nem tud rendesen vissza adni!!!!
Én: Megkérem, hogy ne ordítson, ketten vagyunk, nekem meg jó a hallásom. Szóval nézze meg legyen szives a pénztárcáját,zsebét, valszeg ott van benne a keresett 20 000-se, mert nálam nincs, és a kasszában sincs.
Vevő: Elkezdi nézegetni a pénztárcáját, ami tök üres, és tovább ordít.
Én: Nézze uram! Ha ön 20 000-rest adott volna, akkor az itt lenne valahol a kasszában, de nincs. És mellette sincs, és én sem raktam el. De ha megnyugtatja, csinálok egy zárást, és ha több van a kasszában, ráadásul 20 000-rel több, akkor önnek lesz igaza.
Vevő: Ordítva: Nem várom én azt meg, azonnal adja ide azt a 20 000-rest, amit vettem meg tessék vissza adom!
Én: Ez esetben a vásárolt termékek árát vissza adom, de Ön akkor sem 20 000-st adott nekem.
Vevő: Tovább ordibál.
Közben a szomszéd irodából a srác, megáll az üveg ajtó túl oldalán.
Én: Továbbra is kérem, hogy ne ordibáljon, nem adott nekem 20 000-st, de ha szeretné, kihívom a rendőröket, és akkor személyesen tehet panaszt, esetleg feljelentést.
Vevő: A rendőr szó hallatára kicsit változik az arckifejezése, közben észre veszi az üveg ajtó másik felén a szomszéd srácot, aki morcosan nézeget befele. Zavart lesz, és mindent a pulton hagyva sietve távozik.
Bejön a szomszéd srác: Mi volt ez?
Én: Hülyének nézett, és ki akart rabolni. Elmeséltem neki a szitut, megnéztük a kasszát, a környékét, a pult mindkét oldalát, sehol egy árva 20 000Ft-os.........
81 notes · View notes
konyvekkozt · 4 months
Text
telefonálásokba'
ma egész nap telefonáltam. nem az a rossz, hogy nem szeretek telefonálni, hanem hogy nem jártam sikerrel
tegnap az egyik ügyfelemet kórházba szállította az intézményből a mentő. tudtam, hova vitték, de ott nem találkoztak vele. felhívtam a mentőszolgálatot, hova vitte a mentő. sikerült a nyomára bukkanni. hívtam hát a kórházat. a központi számon egy mogorva nő nem értette, mit akarok, a magyarázatom közben random kapcsolta a belgyógyászatot. itt is elmondtam, ki vagyok, kit keresek. nyilván nincs ott, ezt előre tudtam, combnyaktörés gyanújával szállították. de megadta a férfi a harmadik emelet mellékét (hogy milyen osztály, nem mondta). telefonáltam oda is, többször csak felvették és letették a telefont, de egyszer végre bele is szóltak. ott nincs, hívjam a második emeletet, melléket nem tudnak. hívtam a kórházi központi számát. hiába próbálkoztam tucatszor, nem vették fel
a lakó, aki miatt telefonáltam, túlélt egy autóbalesetet, a lábait és a gerincét is fémek és csavarok tartják egyben, emiatt gondolom, hogy nem lesz egyszerű a felépülése. de ugye nem tudom. azt sem tudom, hol van, mert nem vette fel senki a telefont. a lakónak nincs telefonja (mint ahogy a hajléktalan emberek nagy részének)
hogy változatos legyen a napom, megpróbáltam a kerületi sztk-ba időpontot foglalni ultrahangra egy másik lakómnak, aki daganatos beteg. itt sem vették fel a telefont, de legalább két várakoztató zenével szórakoztattak, miközben időnként bemondták, hogy "hívása fontos számunkra". minden alkalommal bontották a vonalat
a lakó, akinek ügyében telefonáltam, februárban kapott szívinfarktust, akkor került kórházba és ott vették észre, hogy bőrelváltozása van, kétszer műtötték. persze semmi pánik, az onkológiai ellátása áll, mert nincs kellő kapacitás
nehéz ez így. van egy lakóm, aki valahol van, nem tudom milyen állapotban. meghatalmazásom van tőle, hogy érdeklődjek az állapotáról. persze nem adom fel, holnap újra telefonálok, ha nem járok sikerrel, beállítok a kórházba és addig megyek, míg meg nem találom. nyilván falig megyek majd ultrahangos időpontért is
egyszerűen elképzelni nem tudom, milyen lehet ezt családtagként megélni. elképesztő állapotok vannak
és nehéz ezt szakmailag megélni. segíteni szeretnék, de nem tudok. és van még huszonegy lakóm rajtuk kívül, akik igénylik a figyelmet, akiket nem hat meg, hogy éppen telefonálok, beszélgetni szeretnének, segítségért keresnek
az pedig egy külön szál, milyen állapotban adnak ki lakókat a kórházak. értem, hogy kell az ágy, hogy szerintük önellátó a lakó. de szinte mindig olyan állapotú lakókat hoznak vissza, akik a mosdóig sem tudnak elmenni
mindezt sikerült tetézni azzal, hogy egy harmadik lakómat pénteken látták összeesni egy szállóhoz közeli helyen, vélhetően kórházban van
szociális munkásnak lenni nem egyszerű. én csak azt szeretném, ha a lakóim jól lennének - már amenyire hajléktalanként jól lehet az ember
azt gondolom, az egészségügy gondjaival mind találkozunk. de számomra mégis szokatlan élmény ennyire kiszolgáltatottnak lenni és több óra telefonálás után nem jutni semmi, de semmi információhoz
46 notes · View notes
oldmacykerenew · 5 months
Text
Hahoooo!
Tumblr media
Iden ismet adakoznek a csaladnak, akiknek szoktam 🫣🫣🫣 es iden meg nagyobb szukseg lenne a segitsegetekre, mert sajnos rajtam kivul meg 1 ember ajanlott fel barmit is…
IDEZEM:
“…Az alabbi szuksegletek lennenek, barmit adtok, mindenert halas a csalad! Egyetlen keresunk van, kerlek ne legyenek az adomanyok agyonhasznalt, szakadt darabok, mert sajnos tavaly az egyik adomanyozo kb. a szemetet is oda adta… (nem ismerosom, nem is innen volt az illeto… de na :() Tudom, hogy Ti ennel jobbak vagytok, de szeretnem ezt jelezni!
“ Édes kis védenceink bizony cseperednek, és már nem babák, meg barbie-k kellenek, neeeeem csajos cuccok is felkerültek a kívánság listára 🥰🥰🥰🥰
Íme, amire idén nagy szükségünk van:
- körömlakk (10 év körüli kislány részére)
- fürdőbomba!! bármilyen alakban és mennyiségben (Eszti, mielőtt megkérdezed, ezt Ő❤ kérte)
- ékszerek, ékszer készlet (7-10 éves kislányok részére)
- hajazos cuccok
- szaloncukor
- és persze puzzle, társasjáték (7-10 éves kislányok részére)
Megkérek mindenkit, hogy a tiszteljük meg ezeket a kisgyermekeket lehetőség szerint vadiúj ajándékokkal karácsony alkalmából.
És az örök slágerek, amikből sosem elég:
- mosó-, mosogatószer
- tisztálkodási termékek teljes skálája
- kislány ruha 140-146-os méretben
- kisfiú ruha 98-104-110-es méretben
A családjaikért végletekig küzdő apukák örömére:
- borotválkozáshoz szükséges minden motyó
- férfi tisztálkodási szerek
- illetve bármi, aminek egy férfi örülhet (mert halvány fogalmam sincs, hogy az mi lehet 😶)
És persze négylábúakkal is tele vagyunk, így mindenféle finomságot elfogadunk a nevükben.
Ami fontos, ÉLELMISZERRE (humán) nincs szükség!! Most az ajándékozásé és a tiszta rendezett körülményeké a főszerep 😇😇
Határidő: December második hetében tervezem célba juttatni az adományokat ❤
Hálásan köszönöm a segítségedet és azt is, ha megosztasz 🥰🥰😍😍😍
Forró ölelés, Brigi “
Na meg akkor a vegere magamat is oda adom, en is olelek mindenkit, aki segit!
Szoval…
Forro oleles es puszik: Melinda ❤️❤️❤️❤️❤️
@kozszolg
32 notes · View notes
az-ejszaka-kiralynoje · 6 months
Text
Nem tudott senki jobb emberré szidni. Nem tudott senki jobb emberré fenyegetni. Nem tudott senki jobb emberré félemlíteni. Nem tudott senki jobb emberré kényszeríteni. Nem tudott senki jobb emberré bántani.
Egy napon jött valaki, aki úgy szeretett, ahogy voltam.
És én jobb ember lettem.
Jobb emberré tudott szeretni.
57 notes · View notes
emlekeimkonyvtara · 1 month
Text
Megakarok halni, nem akarom ezt érezni a testemben, hogy megint elbuktam egy emberi kapcsolatban. Nem való nekem az élet,nem állom meg a helyem. Hát fel adom, nem bírom már el ezt a sok sebet magamon.
12 notes · View notes
son1cthehedgeh0g · 4 months
Text
Nah BUÉK mindenkinek itt! Nagyon szeretem ezt a fura társaságot,teljesen olyan,mint egy menedék! Eldöntöttem,hogy ugyanolyan pöcs leszek,mint tavaly,nem adom fel,ha szeretek valakit akkor sem,ha le sem szarja a fejem.
8 notes · View notes
egy-lany-blogja · 25 days
Text
Tumblr media
Hozzám értél. Ahogy eddig senki sem.
Úgy Látsz. Ahogy eddig senki sem.
Nevemen szólítasz. Ahogy eddig senki sem.
S Itt vagy. Velem. Érezlek.
Lassan nyújtom feléd kezem...
Kutatom, hogy tényleg igazi vagy-e.
Nézlek. S lelkem előbb mozdul.
Lassan érintelek, kezem épp érinti tested melegét, szíved dobbanását...
Lassú óvatos táncként érzem minden mozdulatod..
Lassan olvadok fel benne..
Lassan adom át magam szíved ritmusának... de kezem a Tiéd fogja...
Kezem már a Tiéd fogja.
S már fájna ha elengednél...
Tudod... Törött szívvel nem szeretni, hanem újra hinni, bízni nehéz.
Érj hát hozzám. Ahogy eddig senki.
Nézz rám, láss engem, ahogy eddig senki.
Szólíts újra és újra a nevemen úgy, ahogy eddig senki sem....
S én beengedlek, ahogy eddig senkit sem...
Katalin Natália
Egyszer Szerelem
3 notes · View notes
mindigvankiut · 7 months
Text
Annyi minden kavarog bennem .. Utálom magam és utálom az életemet .. Egyszerűen nem tudom , hogy mikor leszek végre igazán boldog .. Boldog voltam de az az időszak elmúlt és még mindig nem tudom fel dolgozni .. Minden nap sírok és másnap meg elő adom , hogy boldog vagyok .. De bár tudnák az emberek , hogy az életem ismét romokban és az a mosoly csak egy rohadt álca ..
@mindigvankiut
7 notes · View notes
zoeeozzoeeoz · 4 months
Text
Milyen volt 2023?
Nekem az elengedés, és a küzdés éve volt.
Inkább érzelmileg volt nehéz, mint fizikálisan. Bezárult egy ajtó előttem, és idővel halványodik is majd. Innentől kezdve, csak előre tudok menni. Nem én akartam, ezt hívják természetes történésnek.
Ami a magáneletemet illeti, itt szinte csak a szüleim halálát írtam le, meg a sziszámról írok. A többi itt, nem publikus. De, lényegében,stagnál. Megrekedtem. Ki kéne mozdúlnom valamerre. Itt még nem engedtem el teljesen azokat, akik vissza húznak, de alakul.
Munka,szakma,karier. Erről is csak nagyvonalakban írok itt, többnyire a vevőim szösszeneteit. Amit ezen a téren tudtok itt rólam, az kb 10% a valóságnak. Szóval, anélkül, hogy többet elárúlnék, ezen a téren , 2023- ban, jó lett volna többet elérni. Már anyagilag. Máshonnan nézve okes a dolog. Még mindig nem adom fel! Talpon akarok maradni, és talpon is fogok!Itt küzdés van! Ebből a szempontból, nehéz év volt.
Mit várok 2024- től? Nyugalmat, sikereket,érzéseket,megérzéseket, elegendő pénzt a megélhetéshez, álmaim,vágyaim megvalósulását, minden jót, és csak jót! Az életem minden területén. Nem csak nekem, hanem családomnak is, és a hozzám közelállóknak is.
Új év, új könyv üres lapokkal. Én irok bele tartalmat, és még a tinta szinét is meválaszthatom. Sőt! Rajzolhatok is bele!
17 notes · View notes
parsorosok · 1 year
Text
Eljött az ideje a kiborulásnak
Most megint tele lett a hócipőm a randikkal. Amikor végre azt érzem, h egy oázisra értem, és már a harmadik randin végre megtörténik a csók és jó és legtöbb kétségem szertefoszlik, na bumm, akkor derül ki h kurvára délibáb az egész. Másnap eltűnik, mint szamár a ködben én meg széttárt kezekkel nézek szerte szét, h mi a retkes büdös francot álmodtam az éjszaka... hát ez sem igaz bazdmeg.
de nem adom fel. csak néha kiborulok ide a szemétdombra, aztán megyek tovább. amúgy ha már a randiknál tartunk: olyant keresek, aki hozzám hasonlóan azért sportol, hogy aztán féktelenül felzabálhassa az összes gurmé és nem gurmé éttermet budapesten, aztán koncerten kitombolhassa magát (perturbátorra, dzsúdlóra, beton hofira, carson comara), ne nézzen hülyének azért mert van nyugdíjmegtakarításom (uram bocsá FIRE - útra is nyitott lennék), nem vagyok biztos abban h akarok gyereket (de állatokkal talán együtt tudnék élni) és baszottul élvezem az életet. Annyira, h állandóan mosolygok és ettől nőttek ki a szexi szarkalábaim. szeretem a rendet, tisztaságot, egészséges vagyok és imádom az életem. Ha magadra ismertél, ne tards vissza, írjál, menjünk Komachi bisztróba :)
tsók
22 notes · View notes