#ha volna életem

[csoori]

Tél van, tetszhalott tél. Néha egy magányos hópehely érkezik ide meghódítani a várost. Ez az idő mindig az én időm: fölhajtott kabátgallérral rohanok végig a Duna-parton, mint aki egy széltől kirobbanó hóförgetegben várja visszatérni száműzött, fiatal életét.

Csoóri Sándor, „Elmúltam hatvan”, részlet, Ha volna életem, 1996

#csoóri sándor #elmúltam hatvan #ha volna életem

[isz0ny]

Pont ma 10 éve izgatottan mentem a kisvárdai menhelyre, hogy a képen látható kiskutyát elhozzam. Semmit nem tudtam róla, egy határozott érzésem volt csak, valami teljesen megmagyarázhatatlan helyről jövő, ami ezt teljesen természetessé tette. Mintha mindig egymáshoz tartoztunk volna.

Hazafelé megkapta a nevét, Zerge lett.

8 évig volt a legjobb társam a világon, életem legkülönlegesebb kutyája.

2 éve várom, hogy újra megtaláljon az a megmagyarázhatatlan érzés a végtelen sok árva kutyát nézve, de nem jön. Talán azért mert ha valaki megkérdezi, van e kutyám, akkor azt mondom, hogy van, csak már az örök vadászmezőkön, agydaganat nélkül kergeti a szarvasokat.

#kurvára hianyzol Zerge

[ajtostolahazba]

Volt egy thread itt, hogy hogyan lehet 30 fölött barátokat szerezni. Ez eszembe juttatta, hogy ma egy éve annak, hogy az életem leghosszabb, legmélyebb barátsága mondvacsinált indokok miatt megszakadt. Ő volt, aki kreált egy indokot, ami miatt előbb csak nem irt, aztán 2 hónap múlva írt egy üzenetet, hogy szerinte ebben ennyi volt. Azt gondoltam, néha lehet jót tesz egy kis csend, egy kis eltávolodás, aztán úgyis megenyhül, leülünk, bevaljuk, hogy ez egy faszság volt, bocsánatot kérünk, ha akaratlanul megbántottuk a másikat és minden megy tovább. Nem így lett. Ő nem keresett aprilisig,majd írt egy üzenetet a születesnapomra, amit én megköszöntem. Nem egy szóval, leírtam neki, hogy én nyitott vagyok, beszélgessünk, hiányzik. Akkor felhívott. 11 hónap után úgy, mintha nem lett volna csaknem 1 év mosolyszünet. Én megtudtam mindent, ő nem kérdezett se a gyerekeimről, se az unokámról, egy dolog érdekelte csak, hogy van-e pasim... Úgy tettük le, hogy azt éreztem, ez kellemetlen volt, de betudtam annak, hogy egy ilyen szünet azért kínos. Viszont elvártam volna az én megalazkodó üzeneteim után annyit, hogy bocs, fasz voltam. Eltelt egy hónap, a drive feldobta az egy évvel ezelőtti fotót, az utolsót, amikor találkoztunk. Ráírtam, hogy találkozzunk, van színhazjegyem, jöjjön el, dumáljunk. 2 percre rá írta, hogy köszi, de nem jön... Nem vádaskodtam.Leírtam, hogy egy utolsó próbát megért, de én kevés vagyok egyedül megmenteni ezt a barátságot.

Nincs bennem már keserűség, jó sokáig gyászoltam ezt. Annyit írt, hogy " jobban érzem a csendet" Már csak heti2x nyúlok akaratlanul a telefon után, ha valamiről eszembe jut, hogy ezt vele osztanám meg, már nem sírok, ha beszélek róla. Ez az utolsó üzenet, amit küldtem, még kellett ahhoz, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen, de elengedtem.

Én 53 vagyok, ő 58. Én dolgozom, ő január óta nyugdíjas, egy jászsági faluban él, egyedül. Érzi a csendet...hát jóvanakkor.

Én inkább élek.

[csacskamacskamocska]

A gyász

Elveszíteni egy barátságot, azt mondja a pszichológia, ugyanakkora, sőt, talán jobban megterhelő, mint egy párkapcsolati szakítás. Talán azért, mert ezek a veszteségek ritkán lezártak. A barátok csak szétfejlődnek, új kapcsolatokat alakítanak ki, új hobbijuk lesz, vagy más életszakaszba kerülnek. Eltávolodnak, kimaradoznak, végül eltűnnek az életünkből. Akkor is, ha mi még ragaszkodnánk, mert bennünk semmi sem változott.

Hazugok vagyunk. A párkapcsolatok nem engedik meg a hazugságot, hamar lebukik az ember és a napi együttlétben hamar kiütéseket kap az irritációtól, ha már nem szereti, nem bírja a másikat, ha már az is zavarja hogy a másik levegőt vesz. Egy nap mindenki tudja, hogy vége. A barátságok nagyobb terhet bírnak nagyobb toleranciát, több ki nem mondott dolgot. Mert leválogathatjuk, hogy ezt vagy azt szeretem benned, amarról meg ne beszéljünk abban a kis időben amikor kontaktálunk. Nem akkor mondjuk el a problémákat amikor nem bírjuk tovább, hanem akkor, amikor alkalmasnak tűnik. Nagyon őszintének hisszük magunkat, de valójában picit hazugok vagyunk, hogy megőrizzük a másik barátságát. A párkapcsolatban muszáj teljesen őszintének lenni, mert egy kapcsolatnak nem lehet „köd fala, vára”. Tudod, hogy holnap is bennehagyja a vajazókést a vajban, ha nem szólsz.

Ne beszéljünk a kevert dolgokról. Mindig is igyekeztem szétválogatni, de nem mindig sikerült. Talán sosem.

Szóval a gyász fázisai, bármilyen dolog végén: Tagadás (nem, nincs még vége, majd folytatjuk valamikor, ennyi évet nem lehet a kukába dobni, annyi jó dolog volt, stb) Düh (azért de kibaszott geci, mennyi mindent tettem érte, most meg le se szar, kurva anyját, nem is érdemelte meg a figyelmemet, anyja picsáját, kinek képzeli magát, és amúgy is hogy néz már ki?) Alkudozás (nem lettem kidobva, tulajdonképpen én akartam így, ha jobban belegondolok. Nekem volt igazam. De talán, ha ezt vagy azt máshogy mondom, máshogy csinálom, akkor máshogy lett volna.) Depresszió (nem lesz ilyen többet. Tudom, hogy sokféle lehet még, de ilyen már nem lesz. Talán nem is vagyok alkalmas. Vagy nem is jár nekem. Sokat beletettem és teljesen értelmetlenül, mert ez a vége mindig. Fájdalom.) Elfogadás (az életünk tényleg megy tovább, és bár valóban nem lesz ugyanolyan, de lesz más. Más barát, más kapcsolat. Lehet, hogy még nincs, de a világ tele van barátságra és kapcsolatra vágyó emberekkel. Jó volt megtapasztalni, megtanulni azt ami volt. Már csak emlék.) Ezek nem egymás után következek, hanem folyamatosan vannak jelen, váltják egymás óráról órára, inkább csak a mennyisége, súlya lesz jelentősebb egy-egy résznek egy fázisban.

Azt mondják, annyi idő a gyász, hónapokban számolva, amennyi idő a kapcsolat volt években. Én nagyon remélem, hogy nem, mert az durva lenne. Talán a düh részbe tartozik, amikor szeretnéd, ha a veszteség a másiknak is fájna, de a lelked mélyén tudod, hogy ha fájna, nem szakítottad volna meg a kapcsolatot. Meg, dehogy akarsz olyan kicsinyes geci lenni, aki rosszat, fájdalmat kíván valakinek. Dehogy! Semmivel sem lenne jobb. De valami nyöszörög az ember lelke mélyén, hogy ne lépjenek át rajta. Hullámzik az egész, de végre lehet szelíden beszélni magamban, hozzád. Kérlek, ne beszél velem így! Kérlek, tudnál valahogy kedvesebben? Van rám időd? Van kedved? Lehetne, hogy most te...?

Na mindegy, csak egy sztori, de tényleg azt gondoltam, hogy bírni fogom életem végéig. Mindig hullámozva, mindig változva, alakulva, alakítva. Ennyi idősen már se kötni se elveszíteni nem nagyon szoktak barátságokat. Érettebbnek kéne lennünk. De nem. És az ugyanez lesz életem végéig, az végül halálra rémisztett.

#gyász #kapcsolatok #05-12

[kognitivdisszonancia]

Közeledik a 30+1. szülinapom, és a barátaim már kérdezték, hogy hogyan akarom ünnepelni. Erre általában az a válaszom, hogy mindegy, bármi jobb, mint ami tavaly történt.

Van egy barátnőm, akivel egy napon születtünk, csak pár év különbséggel, és mióta felfedeztük ezt a tényt, azóta közösen tartottuk minden évben a Sweet16 koccintást.

Mivel a tavalyi kerek volt, úgy voltam vele, hogy nagyon szeretnék egy külön ünneplést magamnak, amit elmondtam az akkori pasimnak is. Mondtam, hogy nekem nem kell 200ezer ft-os ajándék, mint amilyet én dobtam össze a barátaival (Lego Millenium Falcon), csak legyenek ott azok akik szeretnek, és imádnám, ha a fiúkákkal táncolnának nekem, mint ahogy a cuki vőlegény és bestmen csapat csinálja azon a számtalan youtube videón.

Nos, ezt meg is kaptam, és még egyszarvú tortám is volt, meg 30-as héliumos lufim. Aztán a pasim, akivel akkor már több, mint 4 éve voltam együtt, közös lakásunk (hitelünk) volt, és együtt terveztük az életet, a buli után egy órával atomrészegen közölte, hogy el fog hagyni, mert beleszeretett valaki másba. Hogy a lány hű, meg ha, és élete szerelme, őt feleségül is venné, és bár ő maga nem akar gyereket, ha a csajnak ez fontos, akkor simán bevállalja.

Azt gondoltam, hogy ennél azért többet várhatok tőle, hiszen szerettük egymást, közös terveink voltak és egy abszolút meghitt kapcsolatunk. Amúgy ő az a klasszik “rendes srác”, aki nem rengeti meg ugyan a világodat, de számíthatsz rá, stabilnak tűnik (nem az), megbízhatónak (nagyjából), és akiről azt gondolja az ember lánya, hogy akár hozzá is menne feleségül (de jó, hogy nemet mondtam a részeg lánykérésre).

És mint olyan, klasszik rendes srác, aki aztán szépen pofára ejt, mindegy milyen okból, képes volt fogni az életem egyik olyan pillanatát, amit kivételesen csak magamnak akartam, és tönkretette.

Tudom, hogy nem szándékosan csinálta, de hát most komolyan… akkor mondta volna le az egész bulit.

A legjobb, hogy amikor még egy héttel az események előtt tudomást szereztem a lányról, meg is kérdeztem, hogy szakítani akar-e, tehát abszolút megvolt ott minden esélye, de akkor épp nem volt hozzá kedve, vagy nem tudom mi okozta, de a válasz az volt, hogy ő velem akar lenni.

Szóval ennél még az is jobb lesz, ha idén csak a plafont nézem.

#flóraságok

[anyadisszeretne]

Nem ítéllek el

Nem ítéllek el a szemöldököd miatt, mert egyszer az enyém is mindig rajzolva volt és lemosta az eső.... Azóta kitetováltattam és rohadt menő.

Nem ítéllek el a tested miatt, mert egyszer hónapokig éheztettem magam... Azóta lefogytam

Nem ítéllek el a szegénység miatt, mert egyszer nem láttam apámat hetekig annyit dolgozott.... Azóta jobban élünk mint valaha.

Nem ítéllek el, ha fiatalon teherbe estél mert egyszer tizennyolc évesen elveszítettem egy babát... Azóta pedig szültem egy gyönyörű kislányt.

Nem ítéllek el ha szereted a lányokat mert egyszer én mindent feláldoztam egyért... Azóta ő meghalt, én itt maradtam.

Nem ítéllek el ha úgy érzed számodra ő az igazi, egyszer én is azt hittem... Ma pedig boldog házasságban élek.

Nem ítéllek el, ha feladod, én is megtettem összesen hétszer vetettem véget az életemnek... Ma pedig már erősebb vagyok mint valaha s úgy féltem az életem mintha csak egy volna.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #magyar idézetek #szerelem #magyar tumblisok #tumblr #szakítás #magyar tumblr

[soursoulsblog]

Sokszor elgondolkodom azon, hogy ha nem ilyen lett volna a gyermekkorom akkor milyen lenne az életem

Egy biztos, nem olyan mint most

#magyar tumblr #magyar #magyar tumblisok #antiszoc #saját #fájdalom #gondolat

[iwillbeasuccessfulwoman1]

elengedlek valaha?

Szerettelek volna az életem mindennapján. Tiszteltelek, akkor is ha a legnagyobb pokol voltál az életemben. Ragaszkodtam hozzád, minden hibád ellenére. Majd elengedtelek az évek múlásával, de valahogyan még mindig itt bújkálsz bennem. Mindig lesz valami ami rád emlékeztet. Boldog vagyok, mert a fájdalomból építkeztem és sikeres lettem. Neked boldog családod lett, kislányod született, pedig mindig mondtad, hogy rettegsz a szüléstől. Szerencsések mindketten, a lányod és a párod is, csodálatos ember vagy! De mindig, máig motoszkál a fejemben az a kérdés, hogy mi lett volna, ha akkor több bátorságunk van? Mi lett volna, ha akkor egymást választjuk? Ezek mind ostoba kérdések már. Már csak azt akarom tudni, hogy túl leszek e rajtad valaha? Mikor fogom elfelejteni az egész lényed?

#e. #rózsa #hiányzol #2018.04.11. #érzelmek #magyar tumblr #magyar tumblisok #élet #szerelem #gondolatok

[csoori]

Már csak magamra figyelek, mint akit lesnek valahonnan: padlásablakból, fák mögül, vagy követnek egy alagútban.

Járkálok tavaszok s telek közt s köztetek is, ha cipőm orrán megáll kicsit a Hold pihenni,

vagy hogyha somvirágot szór rám valamelyik ismerős szél.

— Csoóri Sándor, „Bűnbánó vers”, részlet, Ha volna életem, 1996

#csoóri sándor #bűnbánó vers #ha volna életem

[telaviv-delhi]

Tegnap végre bizonyíthattam az Ügyvédemnek: Önfeláldozó Férfi, Hős, sőt tetőtől-talpig Úriember vagyok, aki nem riad vissza a legnagyobb áldozatok meghozatalatól, ha a Sors megköveteli.

Történt vala, hogy sörivó identitasom és rossz tapasztalataim ellenére (Triple Crown, valaki?) tegnap az Ügyvédemmel bort ittunk igazmagyaremberek társaságában (igyanak húgyot a németek meg tótok! Magyarember boros!), aztán a vilaghírű magyar nedűtől hazafelé hirtelen ránktört a sürgető érzés, mint havaseső a bícsbojokra, hideg verítéktől csöpögve, remegve nyitottam ki a lakás ajtaját, majd galánsan előreengedtem hasonló állapotban levő Életem Ügyvédjét és önnön ánuszommal meg vastagbelemmel való rövid és reménytelen küzdelmet követően megadóan befostam. Be hát, mint a hős magyar hadsereg a Donnál. Viszont szupersztár még soha nem kapott olyan rajongó macskaszemeket meg dorombolást, mint én az Ügyvédemtől (sohasem gondoltam volna, hogy te egy ekkora Hős vagy, életem Orkja), plusz ágyba hozta a kávét és a reggelit!

#magyar bor #befosás

[megtudommagyarazni]

...haverom kérdezi

Három opcióról lenne szó. Mindhárom oda-vissza át lett gondolva, számolva, másfél éve rajta vagyok van a haverom. 65 éves, nem bír, nem akar otthon ülni. A mutatványra lesz kb havi 1000-1200€, plusz a kezdő összeg, amiből a tárgyi kellékek kijönnek. Szerintem nagyjából minden számba lett véve, de roppant mód csodálkoznék, ha a tumbli nem világítana rá valami olyasmire, amire nem gondoltam. Barátom, csajom, jó ismerősöm, kutyám, macskám, hörcsögöm, aranyhalam nincs, 20 éve elváltam. Rég egyedül élem az életem, és rendben van így. Mármint érted, nem én, mondom, a haverom!

-A Lemennék végre hosszú távra Gran Canariára, mármint nem én, a haverom. Tavaly 400€ körül még lehetett bérelni kis lakást Las Palmasban, ott helyben jobb ajánlat is van. Persze olcsóbban is lehet, de azért ne kelljen a vegueta fölötti hegyen élni egy 20 emeletesben. Havi 3-400-ból nagyon alap szinten meg lehet élni (olcsóság van). Lakásvásárlás is lehetséges. Akár munka is, miért ne, minap jött szembe: buszvezető egy iskolához, diákszállítás, 1800/hó + lakás! Erről (is) készül egy útikalauz stopposoknak, majd felrakom. pros: nem kell magyarázni, ott lenne a szeretett városom és az óceán. cons: nem lenne egy magas élet, évente 2-3-szor haza kéne repülni, gyógyszerek, kontroll stb.

-B alig több, mint 2 miláért egy jól felszerelt 30 lábnál nagyobb vitorlást lehet venni a Balatonon, bútorozott, kényelmes, konyha-wc, napelemről működő hűtő, komplett felszerelés. pros: imádok vitorlázni, megvannak hozzá a papírjaim is. Szeret(t)em a Balcsit. Tök nyugi lenne cons: évi 8 hónap vízen, ezt még nem próbáltam. Nyilván sokat hajóznék, de 3/4 év egyedül talán sok lenne (bár ezt szoktam meg, 40 év kamionon nem a társas kéjhömpölyről szólt). Ahol kikötnék, csak a ner-rel találkoznék. Az arcpirító kikötői díjakra (ner, a kurva anyád) a hajó értékének felét-háromnegyedét kifizetném évente.

-C Talán a leginkább költséghatékony: 1-1,4mill körül lehet használt, de működő egyterűt kapni, VW Sharan, Ford Galaxy, esetleg kis szerencsével kisbusz, amiből a hátulját kidobnám, 200x80 cm matracot bele. Persze kicsit megpimpelve a belsőt, függöny, polc, szőnyeg, biszbaszasztalka stb. És irány Toszkana, Provansz, Andalúzia stb. Pl Béziers, 2,5 nap, 200-250eur benzin, mindenhol vágom az ingyenes utakat, az olasz SS, SP (Strada Statale meg Provinciale), francia RN meg RD (Route Nationale meg Départementale), osztrák Bundesstrasse, spanyol Autovias. 2-3-4 hónap lent, ahogy épp kedvem tartja, aztán haza, ügyeket intézni, ha kell. pros: egész éves. Bármikor meglátogathatom lányom családját, 3 pöpec unokámat Belgiumban, ők nem jönnek Neriába, érthető. Nagy szabadság, nyugi. Jó kaják, olcsóbban. cons: az is lenne, egy öreg kocsival hosszú utakon ne lenne?

_______________________________________________

Nos, ezek a tervek maradtak, kristályosodtak ki kb. egy év alatt, az idei év sajna beszart egy érsebészeti malőr miatt, pedig áprilisra már néztem a szigetet. Ne irigyeljen senki, 50 évet melóztam, az egész amúgy nagyon szoros volna költségvetésileg, tulajdonképp szinte nyomorgás, de szabadon, szebb környezetben. A nyugdíjam nagyobbik része sajna forintban jön, ha kuszaszem vagy orbán egyet trükközik, az euró ugrik egyet 400-420-450-re, aztán szívás az egész. Gondolom, jön számos trollkodó, utálkozó, genyázó komment, nem baj. Egyet lelövök most, az nem játszik: "B. B, BBB, BBB BÉ BÉ BÉ!" Na ok. Kíváncsian várom az okos hozzászólásokat, véleményeket. De a lényeg az, hogy nem fogok otthon ülni, és nézni bambán, ahogy a B oldal vége felé ugrál a tű, az hétszentség! Mármint nem én, a haverom, érted!

(ami nincs)

[troger]

terápiába

közel egy év halogatás után jutottam el, így nagyon örültem neki, amikor végre elszántam magam, és hamar kaptam is egy időpontot

múlt hétfőn volt az első alkalom, és abszolút szimpatikusan sikerült

persze sokminden nem történt, elmeséltem a fél életem, meg hogy miért vagyok itt, ami gondosan lejegyzetelődött

megígértem ilyen dolgokat, hogy kicsit tevőlegesebben keresek munkát, próbálok találni valami csapatsportot, ahol emberekkel találkozom, valamint valamilyen kreatív módon szabadjára engedem az érzéseimet, pl. festés útján

ma volt a második alkalom

aminek a végén rákérdeztem, mi a terv, hogy fog kinézni a terápia

erre azt a választ kaptam, hogy beszéljük meg a következő időpontot, aztán meglátjuk

mert szerinte nincs nagy szükségem támogatásra, egész rendben vagyok, csak még a szakítás miatt kicsit szomorú, de meg fogom találni a saját utam

hát én ezt nem így érzem, kurvára szükségem lenne segítségre, és nem értem, mit rontottam el, ha ez nem világos

nem sikerült átadni, milyen nyomorultul érzem magam? túl jól sikerült optimistának mutatkozni? nem mondtam elég borzasztó dolgokat? kellett volna mesélni a füvezésről meg kellemetlenebb témákról is?

mondtam/elhallgattam valamit, amiért nem akar velem dolgozni?

örültem, hogy végre rá tudtam lépni az útra, ami a gyógyuláshoz vezet

de arra nem számítottam, hogy már az első lépések után elengedik a kezem

csalódott vagyok, és nem tudom, hogyan tovább

#napló #mental health #psyop

[starmythelonesurvivor]

Előző vasárnap azt hittük, hogy nagyanyám elpatkol. Kész, vége kampec, rá kellett törni az ajtót, meg én is lóhalálában futottam haza 300km-ről. 2 nap volt nehéz, emelgettük, tartani kellett, olyan izomlázam volt, mint versenysportoló koromban. Nem is éreztem, hogy hiányozna a torna. Szörnyű volt látni, fürdetni…olyan méltatlan végjáték ez a valaha gyönyörű, szereteteljes, értelmes nőnek. Kapott házi infúziót, teljesen összeszedte magát, éppen nyilván csak a demenciája nem múlt el. Előző héten anyám volt vele többet, most én. És eddig bírtam. Hétfő óta négy nap. Fürödj meg, egyél, igyál már, kérlek vedd be a vitamint. Nem, nem mehetsz szakadt ruhában a gyógytornára. Nem, nem loptuk el a törölközőid, annyi van, hogy be sem fér egy szekrényrészbe. Ne, ne egyél olajat, nem, az ananászos hajpakolásom nem ehető. Folyton követ, és beszél. Ma elmentem varrásra, a sírógörcs kerülgetett, mintha nem maradt volna agysejtem. Igen, nagyon szeretem, meg mi egyéb, de ezt így nem bírom. Főzök, mosogatok, semmire nem jutok a saját dolgommal. Teljesen kikészültem. Igazából elvan magának, mostantól csak rá-rá fogok majd nézni. Akkor hagy nekem 10 perc nyugtot, ha rákiabálok, vagy már visítok. Látványosan megsértődik, aztán elfelejti. Gonosznak, és hálátlannak érzem magam, de most csak a végtelen fáradtság, és a szomorúság van. Csalódott vagyok a mesterszak miatt is, amin most vagyok hivatalosan nappali, de a valóságban levelező, háromhetente 2 nap. Még nem csináltam rá semmit, teljesen hidegen hagy. Az okj már jobban érdekel, meg beleölöm az időt, a munkahelyen nem fogom törni magam az állandó helyért, befejeztem. Így ebben az évben bőven elégnek érzem nagyanyámat, meg a nem létező életem. Legszívesebben meghúznék valami erőset…holnap a legjobb barátnőm nagyanyjának a temetésére megyek. Úgy sajnálom, meg az enyém még él, és örülnöm kéne, meg haj de boldognak lenni vele, de csak zokogni akarok. Még családi arany ékszekereket is kaptam tőle, pedig nekem eddig nem igen volt, egy láncot leszámítva.

[csacskamacskamocska]

Önállóság

Beszélgettem egy ismerősömmel tegnap és két dolgot mondott. Egyrészt megkérdezte, hogy hogy a fenébe nézek ki jó tíz-húsz évvel fiatalabbnak a koromnál. Az arcplasztikáról tud, azt mondta, hogy nem arra gondol, hanem összességében. pfff. Szerintem nem nézek ki fiatalabbnak, hanem fiatalabb érzetet keltek. Az nagy különbség. A lendületesség, a gondolkodásmód, a nem szokványos érdeklődések vagy egyáltalán a nyitottság megmaradása az új dolgok felé, ez adja ezt a hatást, nem teljesen a megjelenés. Amúgy persze nagyon jólesett, pedig tudom, hogy ez is egy sérülés, hgy az ember fiatalabbnak szeretne látszani a koránál. Mert azt gndoljuk, csak akkor lehetünk/voltunk vonzók. Erre azt mondta, hogy ahogy ezt a dolgot kezelem, ahogy beszélek róla, neki az is egészen elképesztő. Másrészt, azt is mndta, hoogy túltolom az önállóságot, nálam túl dominánsan jelenik meg, hogy jól érzem magam egyedül.

Heverésztem tegnap a szállodai szobámban (még mielőtt a haverfőnökkel beszéltem volna) és határozottan emlékszem, hogy azon merengtem, hogy ha mos pasival lennék itt, akkor szívesen elszerelmeskednék egy félórát, egyébként meg biztos neki is tetszene az egész, olyan kis modern meg luxus meg streil, és élveznénk a lelassulást, a feladat és sürgetésnélküliséget, a meleg időt, a bájos várost, kávét, fagyit, a füvészkertet (az kurvajóhely). Eszembe jutott, és tudom, hogy jó lett volna, de mivel egyedül voltam, ugyanezeket egyedül élveztem. Viszont, az tényleg érdekes, hogy ha egy férfi van egyedül, és ügyes, talpraesett, fúr-farag, utazik, megszervez, megold, épít, gyarapít, de még ráadásul főz, takarít, mindent csinál az fantasztikus, nagyszerű, értékes és rohadtul vonzó, addig egy ugyanilyen nő, mint egy megközelíthetetlen, zárt világ amibe egy férfi nem tudja hova helyezkedhetne. Mondta a haverfőnök. Nincs rá szüksége a másiknak, nem fogják értékelni, nem érezheti magát pótolhatatlannak. És, hogy ez rajtam nagyon látszik, hogy én egyedül száguldok. Bántott és dühös is lettem. Hogy van az embernek egy nyomora, hogy nem talál magának társat, és elkezdi megoldani az életét, hiszen nem tehetem, hogy lekuporodok egy csendes sarokba és sirdogálok, hogy de szar, nincs senkim, megáll a világ, hát egy fiókot nem tudok kihúzni egyedül, milesz velem... szóval az ember elkezdi megtanulni a dolgokat és elfogadni, hogy lehet, hogy nem tökéletesen oldom meg, de működik, halad, elpöfög az életem, néha lejtőn meg még tényleg száguld is. Erre azt mondja valaki, hogy ha csendben ücsörögnék jobb esélyeim lennének. Igen, valamelyest igaz, mert alig van szabadidőm, mert azért sem társkeresőzök, mert még az appot sincs időm megnyitni, annyira meg nem feszít a dolog. Biztos túlzás egy ennyire kicsi kínálatban további elvárásokat támasztani, és nem úgy gondolkodni, hogy jajdejó, hogy valaki rámnézett, hát hova ne szarjak örömömben. Közben érteni is vélem amit mond a haverfőnök, mert kicsit én is megijedek, ha egy férfi mindent jobban főz mint én (ami nem nehéz amúgy mert nem igazán izgat fel a főzés), mert eleve vesztes megmérettetésben az ember nem szívesen indul. És még sütni is tud (miért ne tudhatna) akkor ezeket az elemi dolgokat, hogy mi is vagyok én a kapcsolatban ezt kihúzhatjuk. Nem szakács, a gyomrán keresztül már nem fogom megfogni. Szóval, a talpraesett, önálló és nem kiszolgáltatott nő, bár elismerésre méltó sok férfi szemében, de nem annyira vonzó, mint amelyik nő láthatóan nem boldogul egyedül a konzervnyitással.

Pedig, pont ugyanannyira össze tudunk törni.

#önállóság #lendület #magány #kapcsolatok #társ #04-07

[youaremycloud]

na

most levonjuk a konklúziót

mostmár nem tudom mennyi idő telt el, nem számolom már. volt benne sok lent és egy kevés fent, mert kár lenne szégyellni, hogy bizony az a lent uralta ezt a pár hetet. de örülök ennek így utólag. minden nap, mindent egy kicsit másképp kezdtem látni. magamat, téged és magunkat is. én is tudom, olyan, hogy mi, olyan most nincsen. legalábbis bizonyos értelemben. viszont más tekintetben mindig is lesz, ugyanis jelentős szerepet töltöttünk be egymás életében, szóval mondhatom azt hogy mi. az első fontos dolog, amit nehéz, de nem lehetetlen megtanulni és befogadni, az a béke. hogy békében vagyok magammal, hogy nincs szükségem rád ahhoz, hogy boldog legyek. nem te vagy a boldogság közepe. te vagy egy része. de nem a mozgatórugója. az én vagyok. rajtam múlik, hogy beengedem-e a boldog dolgokat, boldog embereket az életembe. a következő fontos dolog a gyász. ugyanis ha nagyon szeretsz, akkor bizony nagyon gyászolsz ha ez a szeretetforrás eltűnik. de ezt sem bánom. ennyire szépen, ennyire tisztán sosem vittem véghez valamit magamban. nem mondom, hogy a lezárás olyan volt közöttünk amire számítottam, de magamban olyan volt amilyet elvártam. tisztességes, kedves és ami a legfontosabb békés. nem mondom kellett hozzá idő, de tudtam, hogy menni fog. a következő az elengedés. el kellett engedjem azt, hogy azt akarjam itt legyél. nem a vágyat engedtem el, hanem a ragaszkodást. ugyanis nélküled is teljes vagyok, nélküled is boldog vagyok, nélküled is halad az életem, nélküled is vannak sikereim, nélküled is képes vagyok élni. azt hiszem inkább ez a legnehezebb. összemosni a békét az elengedéssel. meg kell békélj azzal, hogy valami már nem a tiéd. itt vagy magadnak, szeretned kell magad, hogy mások is szeretni tudjanak, hogy képes legyél befogadni ha valaki szeretni akar. természetesen nem kívántam ezt sose magamnak, vagy neked, hogy ilyen helyzetben legyünk. de ebből a szituációból annyi de annyi tanulságom lett, nem csak rád, úgy az egész életre nézve. annyi mindenben változott meg a véleményem, a felfogásom, hogy miben látok boldogságot, hogy miben keresem a biztonságot. eleinte fájdalmas, de aztán óri��si leckét adtál nekem. az, hogy elmentél, megtanított igazán értékelni saját magam. mert igazán sosem rád kellett volna szükségem legyen

hanem magamra 🤍

#elfogadás #elengedés #boldogság #béke #szeretet #önszeretet #magyar #gondolatok

[anyadisszeretne]

Rám írt minap itt egy lány, hogy őt nagyon sokan bántják az iskolában és, hogy nem bírja tovább, szeretne megszabadulni az élettől. Adjak neki tanácsot Sajnos mire válaszolni tudtam volna több mint valószínű letiltott, nyilván mert megijedt, hogy lehet ismerős vagyok vagy egyéb okok miatt. Ezért hát az itteni közönség erejében bízva leírom amit gondolok és bízom benne Drágám, hogy eljut hozzád.

Mint tudjátok nekem lassan három hete, hogy öngyilkos lett az egyik barátnőm és semmi jelét nem mutatta, hogy neki gondjai lehetnének. Hétfő este még beszélgettünk, nevetgéltünk aztán szerda reggel jött a telefon, hogy sajnos ez és ez történt. Tudni kell, hogy ez a lány volt életem első és úgy néz ki utolsó női szerelme is, és miután jött a hír én úgy éreztem magam mint egy bohóc. Én nagyon sokat nyavajgok, hogy kövér vagyok, hogy nincs ez nincs az és meg akarok halni stb, én a mai napig gusztustalannak érzem magam. Gondolj bele hány olyan ember sírna utánad aki tényleg szeret, anyukád, apukád, kutyád vagy macskád.

Biztos vagyok benne, hogy gyönyörű vagy, tudom mert az ilyen lányok mind mind meseszépek és nem csak azért mert egy kalitkába zárt meleg vagyok hanem azért mert anya vagyok.

Régen nagyon sokat bántottak a testem miatt, kövér lányka voltam és a mai napig az vagyok. Ha levegőt veszek rögtön rám ugrik 100 kiló de valamiért az élet ezt adta, hogy kezdjek vele valamit és én minden erőmmel azon vagyok, hogy a világ olyan szépnek és erősnek lásson mint odafent valaki, valaki aki ezt a kemény csatát nekem adta.

Édesem, az életet egyszer kapod meg... Itt nincs visszajátszás, nincs újra kezdés de következő évad sincs. A te kezedben van, a te alakításod és, hogy mi van most azokkal akik bántottak? Nos megettem őket reggelire, az egyik gyárban dolgozik a másiknak nem lehet gyereke. Nekem van egy gyönyörű lányom és egy klassz munkám. Úgy élek ahogy én akarok és senki nem szól bele.

Remélem eljut hozzád és tudd én bármikor végig hallgatlak ha úgy alakul de bármikor hallgatom is veled a csendet

Sok sok puszi, Anna

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #magyar idézetek #szerelem #magyar tumblisok #tumblr #szakítás #magyar tumblr