Tumgik
#gondolatokamikafejembenvannak
dudlimur · 3 years
Text
I. 49
Sok ideje nem írtam, no, nem azért mintha nem gondolnék rád. Csak… már nem tudok mihez kezdeni az érzéseimmel irántad. Nem lelnek viszonzásra, nem haladok vele előre, és nem lesz megoldása. Belefáradtam.
De a tényeken nem lehet változtatni. 49 nap után is szeretlek. 149 nap után is foglak és 365 nap után is foglak. Ez a dolog nem lesz jobb, csak megszokom a hiányodat.
Ma rájöttem arra is, hogyha szerettél volna már régesrég megkerestél volna, hiszen tudod hol élek, tudod a számomat, annyi helyen tudnál írni nekem. De nem fogsz… mert nem akarsz. Mert neked ez az egész semmit sem jelentett.
Hiányzol…gyere vissza kérlek.
#juttassukelneki
35 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 53
Nem azért nem írok neki, mert nem akarok. Csak nem hiszem, hogy vágyna a társaságomra. Lehet, már régen mással van. Lehet, zavarnám már. Ő mondta, hogy engedjük el ezt, ő mondta, hogy már nem vagyunk egy hullámhosszon. Hogy már nem akar engem, és nem úgy érez irántam, ahogy az elején. Annyira bosszantó, hogy akármikor felkereshetnél, és mégsem teszed.
Mitől ijedtél meg? Mert egy idő után éreztem, ahogy próbálsz eltaszítani magadtól. Te magad mondtad, hogy akik szeretnének a közeledbe férkőzni, azokat eltaszítod. De én még mindig szeretnék melletted lenni. Olyan módon ragaszkodok hozzád, ahogy eddig még senkihez sem. Mit tettél velem? Az, hogy így érzek… reményt ad nekem. Egy kicsit mindennap reménykedek, hogy munkából hazaérve itt talállak az ajtóm előtt ülve. Megszeppenve néznénk egymásra… és lassan kinyögnél egy sziá-t.
 Eldöntöttem, hogy a szülinapodig fogok írni neked leveleket. És elküldöm másnap ezeket neked… valahogyan.
#juttassukelneki
15 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 42
Azt mondtad, hogy nem szereted, ha a kezem nincs a te kezedben, mert nem tudod biztonságban. Na, akkor most mégis miért engedted el?
#juttassukelneki
16 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 23
Már nem sírok miattad. Félre ne értsd… ugyanúgy szenvedek a hiányodtól, de kezdem megszokni ezt az ürességet. Szerencsére sok munkám van mostanában így nincs sok időm rád gondolni. Szeretném elmesélni neked, hogy mik történtek az életemben. Mesélni akarok a rémálmaimról, szeretném veled megosztani a munkahelyi bosszúságaimat, és szeretném, ha egy öleléssel elvennél tőlem minden rosszat.
Kíváncsi vagyok. még mennyi ideig leszek borzalmasan. Már nem olyan intenzív, mint az elején, de ott van, Érzem. Az, az igazság, hogy még nem tudlak és nem is akarlak elengedni. Még mindig látok egy parányi kis reményszikrát, hogy megkeresel, és azt kéred, kezdjük, előröl. Én pedig… minden büszkeségemet félredobva belemennék. Akkor is, ha ugyanúgy végződne, mint most.
Sokat tanultam magamról, mióta nem vagy. Azóta teljesen egyedül vagyok, nem kerestem kapcsolatot. Valahogy úgy érzem, te voltál az igazi. És ezzel a tudattal, nagyon nehéz lesz együtt élnem…
10 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 36
Hányingerem van tőled. Komolyan…
Erre kell, hazaérjek, hogy tinderezel? Hol van a „Sári, ha veled nem sikerül, akkor soha többé nem fogom használni.” meg a „Nekem úgy néz, ki örökké egyedül kell lennem.” ? Hm… ezek hol vannak? Akkora egy mocsok duma volt ez tőled. És tudod, mi van? Ma van az első nap, hogy azt kívánom bár sose ismertelek volna meg.
Mérges vagyok, mert még mindig sírok utánad. Mérges vagyok, mert egyszerűen képtelenség, hogy továbblépjek. Mérges vagyok, mert azt a képet tetted ki, amit nekem csináltál…
A képen NEKEM mosolyogsz. Azzal a mosollyal ismerkedsz, ami nekem szólt. Hogy megy ez neked ennyire könnyedén? Én komolyan azt hittem, hogy ami köztünk van, az valami sokkal több. Hogy egymást kerestük eddig. Hogy te vagy a másik felem.
Annyira szeretném tudni, hogy mi zajlik le a fejedben. Gondolsz rám? Idegesít az emlékem? Miért nem keresel? Fogsz egyáltalán? Magamat kergetem bele ebbe az egész szomorúságba.
Úgy érzem ennél a viselkedésnél jobbat érdemlek. Megérdemlem, hogy egy férfi jól bánjon velem és szeressen. Fáj viszont, hogy lassan kiderül… te sosem voltál az a férfi, aki engem igazán megbecsült.  
Olyan jó lenne, ha valaki egyszer ezt a sok tumbli levelet elküldené neked.
6 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 41
Flex for sex is too much stress. Lookin for a real one nothing less.
Igazán? Komolyan? Ezt karod? Akkor magyarázd, el kérlek, hogy én miért nem voltam elég neked. Mondd el, hogy miért változtál meg és taszítottál el magadtól. Én azt gondoltam, hogy te vagy „real one”. Folyamatosan pörgetem magamban a kérészéletű kapcsolatunk momentumait, és próbálok rájönni, hogy mit kellett volna, másként csináljak.
Nem hiszem el, hogy megjátszottad magadat. Ezt nem tudtad volna megjátszani, meg mégis mi értelme lett volna? Olyan szeretetteljesen néztél rám, ahogy még soha senki, úgy csókoltál, ahogy még soha senki, és szavak nélkül is éreztem, hogy úgy szeretsz, ahogy még soha senki. Mindenben a támaszom voltál, csak boldoggá akartál engem tenni. És boldog is voltam… nagyon. Te voltál az a férfi, akire mindig vártam. Akit eddig kerestem…
41 nap telt el mióta „szakítottunk” és azt érzem, hogy egyre rosszabbul viselem. Jobb lesz majd? Annyira intenzíven élem meg ezt az egészet, mint még soha. Elküldték, hogy a tinderen vagy, és ez mérhetetlenül szomorúvá tesz. Mert ezek szerint, nem a kapcsolattal volt bajod, hanem velem. Mi volt a baj?
Valami miatt nem tudom lezárni magamban ezt az egészet, nem érzem teljesen véglegesnek. De az a szomorú igazság, hogy félredobnám minden büszkeségemet és írnék neked… de félek a reakciódtól. Lehet, erre lenne szükségem, hogy elküldj a fenébe… és akkor… akkor talán elfogadnám, hogy az a kedves és mosolygós férfi, akibe beleszerettem nincs többé. Vagyis van… csak másra fog ezentúl úgy mosolyogni, mást fog szeretgetni, puszilgatni, és mással fog szeretkezni.
Érzem, hogy kerülget a sírás, de annyit sírtam miattad, hogy már nem menne.
Szeretnék beszélni veled, szeretném, ha tudnád, hogy miket érzek, és annak fejében újragondolhatnál mindent. Lehet ez a pár levél, amit neked írtam mindent megváltoztatna.
#juttassukelneki
6 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 62
Ma iszonyatosan nagy szükségem lett volna rád. Nem is tudod mennyire számított volna a jelenléted nekem.
Dudli olyan borzalmasan lett, hogy állatkórházba kellett vigyem. Végigsírtam az utat, amíg beértem vele, közben meg zihált szerencsétlen és próbált életben maradni. Miközben vizsgálták végigfutott az agyamon, hogy hányszor voltam mérges rá, hányszor vertem rá a fenekére, és hányszor kívántam, hogy bár ne találtam volna meg. Szégyellem magamat… ilyet kívántam miközben mindennél fontosabb nekem. Bent feküdt az oxigénsátorban én pedig néztem, ahogy tehetetlen és nyávog utánam.
-          Ne haragudj, hogy ennyire rossz gazdád voltam.
Csak ennyit tudtam kinyögni neki. Bent kellett hagyjam… és még senki sem tud biztosat az állapotáról.
Ma iszonyatosan nagy szükségem lett volna rád. Nem is tudod mennyire számított volna, ha te vársz kint és melegen magadhoz ölelsz. Egészen biztosan megnyugtattál volna, és egész nap kitartottál volna. Azt szeretted, ha mosolygok és, ha boldog vagyok.
Nos… ha mellettem lettél volna ebben a szar helyzetben, akkor talán könnyebben viselném.
4 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 64
Furcsa érzés hazajönni a szüleimhez, mert mikor legutóbb itt voltam, te még voltál nekem. Emlékszem, ahogy a telefonomba voltam bolondulva, mert minden percben egymásnak üzengettünk. Emlékszem, hogy halkan mondtam fel neked a hangüziket. Meg arra is, hogy a képküldés mennyire nehezen ment, hatszázmillió képet kellett csináljak, amíg kiválasztottam a jót. Pedig neked mindenhogy tetszettem. Annyiszor elmondtad nekem, hogy én vagyok a leggyönyörűbb nő a földön, melletted tényleg annak éreztem magamat.
Azért is rossz itthon, mert akaratlanul is arra gondolok mikor eljöttél hozzám. Nem voltál itt sokáig, de annyira jó volt együtt lenni. Nem számított neked, hogy mennyit lehetünk együtt, azt sem, hogy mennyit kellett utaznod, csak velem akartál lenni. Itt mesélted boldogan, hogy mióta ismersz, jobban alszol, nincsen annyi rémálmod.
-          Hol voltál eddig? – kérdezted miközben fogtad a kezemet
Csak mosolyogtam rád.
-          Kerestelek. – válaszoltam sután
-          Az is csoda, hogy megtaláltuk egymást.
Tényleg csoda volt. És én tényleg elhittem, hogy megtaláltalak. Vagyis… én valamiért a mai napig azt gondolom, hogy te vagy az, akit mindig is kerestem.
3 notes · View notes