dudlimur
dudlimur
Moonleaf ☾
for a “ding” only happens once in youre life
Statistics
We looked inside some of the posts by dudlimur and here's what we found interesting.
Inside last 20 posts
Time between posts
34050
Number of posts by type
Photo
0
Video
0
Audio
0
Text
0
Chat
0
Answer
0
Link
0
Quote
0
Explore Tagged Posts
dudlimur · 13 days ago
Photo
Tumblr media
13K notes · View notes
dudlimur · 13 days ago
Text
I. 96
-          Hogy vagy?
-          Vagyogatok.
-          Komolyan kérdeztem.
-          Komolyan? Minden érzek, még olyat is, amit nem kellene. Annyi érzés van bennem, csoda, hogy nem robbanok fel. Úgy érzem, sosem fogom megtalálni azt az embert, akivel igazán boldog lehetek. De közben, meg nem görcsölhetek rá erre, mert minek. Mindig azt mondják, majd akkor jön, ha nem számítasz rá. Nagyszerű… már csak várnom kell. Van, aki 55 évesen lesz boldog, van, aki soha. Nos… szép kilátások. De miért van ez? Hogy lehet, hogy valaki 15 évesen találja meg a párját? Van, aki meg 70 évesen? Hol van ebben az igazság? Valaki miért lehet boldog a párja mellett, mikor valaki sohasem lehet az? Gyakran rám vágják, hogy párkapcsolat függő vagyok, de hát ez nem igaz. Ha az lennék, akkor teljesen mindegy ki lenne mellettem, csak kapcsolatban lehessek. Lennének lehetőségeim, de nem akarom csak beérni valakivel. Ez nekem is rossz lenne, neki is, meg a jövőnknek is. Boldog akarok lenni, szeretni akarok valakit szíven minden szeretetével. Gondoskodni valakiről, puszilgatni és mellette lenni jóban, rosszban. Segíteni a céljai felé, és együtt megélni a sikereket, boldogságot, szomorúságot. Mindent. Egy olyan ember mellett szeretnék lenni, aki mellett önmagam lehetek. Nem kell, megmagyarázzam az érzéseimet, és nem érezném azt mellette, hogy egyedül vagyok. Tudom fontos, hogy egyedül is megtaláljuk a boldogságot. De… már olyan régóta egyedül vagyok. Mindenki azt mondja, hogy kell a szünet. Miért? Persze jól megvagyok egyedül, de ennyi elég is volt. Van munkám… olyan amilyen, de van. Eljárok mozogni, és végre az étkezésre is odafigyelek. Talán még sosem voltam ennyire jóban önmagammal, és mégis most érzem azt, hogy a legmagányosabb vagyok. Nem tudlak téged sem olyan könnyedén elengedni. Próbálkozok, de valahogy mindig az eszembe jutsz. Fájdalmas dolog volt rájönni, hogy TE meg ÉN, sohasem leszünk MI többé. Vajon túljutok valaha ezen? Vagy lesz ez még sokkal rosszabb? Azt mondják akkor fogunk túllépni valakin, ha jön egy olyan ember, aki mellett olyan érzéseket tapasztalunk meg, amilyeneket még soha. Kezdek aggódni… mert nekem te voltál ez az ember.
6 notes · View notes
dudlimur · 17 days ago
Photo
Tumblr media
310 notes · View notes
dudlimur · 17 days ago
Text
just a reminder that if you both want it to work, it will
5K notes · View notes
dudlimur · 17 days ago
Photo
Tumblr media
939K notes · View notes
dudlimur · 17 days ago
Text
Tumblr media
292 notes · View notes
dudlimur · 17 days ago
Photo
Tumblr media
Fluffy Clouds.. By me (2017)
73K notes · View notes
dudlimur · 17 days ago
Text
i overthink, overlove, overfeel and overstress
178K notes · View notes
dudlimur · 17 days ago
Photo
Tumblr media
51K notes · View notes
dudlimur · 17 days ago
Photo
Tumblr media
Katrin Lillenthal
622 notes · View notes
dudlimur · 17 days ago
Photo
Tumblr media
55K notes · View notes
dudlimur · 19 days ago
Text
I. 92
Azt vettem észre, hogy ha nagyon akarok valamit, de úgy görcsösen, akkor elrontom, mielőtt elkezdődne. Fantáziálok, túlgondolom, elképzelem, elvárom, aggódok, kételkedek. Ahelyett, hogy hagynám… had menjen minden magától.
 Pontosan nem értem itt mi siklott ennyire félre. Nem értettük meg egymást, talán nem is akartuk igazán. Félrekommunikáltunk, és úgy éreztük, hogy a másik bántani akar minket. Pedig aztán lehet éppen egymás számára a világot jelentettük. Emiatt szeretnék bocsánatot kérni, én soha, semmilyen formában nem akartalak bántani. Nekem te voltál a mindenség. Szerettem volna azt éreztetni veled, hogy te vagy a szerelmem, de ezek szerint nem sikerült.
 Bocsánatot kérek, ha néha túlaggódtam a dolgokat, és rákérdeztem dolgokra. De… ez vagyok én. Ezzel sem akartalak bántani. Bocsánat, hogy megosztottam a tumblis közösséggel az érzéseimet, de éppen nem voltál nekem, valahol muszáj, volt kiadjam magamból a dolgokat, amik bennem maradtak.
De itt elég is lesz a sajnálkozásból.
 Belátom, hogy ez nekünk nem menne. És nem amiatt, mert nem illünk össze. Hanem, mert nem akarod. Ha két ember szeretne együtt lenni, akkor tesznek a kapcsolatukért, bármennyire is nehéz, vagy fájdalmas.
 Mikor megmutattam neked a leveleket, és semmi pozitív reakciód nem volt rá… tudtam. Tudtam, hogy ez sohasem lehet jobb. Egyszerűen csak az utolsó pillanatban is harcoltam értünk, mert nekem te jelentettél mindent. Kemény munkával lehetett volna ebből boldogság is akár… de odáig már nem merészkedtél. Megértelek, így is lehet dönteni. Én is csak még egy esélyt szerettem volna adni nekünk, de újra sikerült darabokra cincálni, az amúgy is gyengén összeragasztott szívemet.
 Elvileg nincsenek véletlen találkozások az életben. Valaki vagy teszt, vagy büntetés, vagy ajándék. Szerintem te mindhárom voltál egyben.
 Egy teszt voltál, mert rákellett jöjjek, hogy a szívem bármennyire is szeret téged, ez sohasem fog működni. Tesztelve lett az akaratom, belátásom talán.
 Büntetés voltál… hm. Talán azok miatt a fiúk miatt, akiket én bánthattam meg. Elfogadom ezt is, hiszen megérdemlem.
 Ajándék voltál, mert megmutattad mire van szükségem. Olyan önbizalmat adtál nekem, hogy végre én is elhiszem magamról, hogy csinos vagyok, elhiszem, hogy sikerülhet egy munka. Neked köszönhetően szavak nélkül is tudom, mi az a szerelem. Sokkal jobban becsülöm az emberekkel eltöltött időt. Köszönettel tartozom, mert miattad elkezdtem küzdeni az álmaimért, teszek értük, és kitartok, ahogy csak lehet. Talán… ez indít el a helyes irányba. Kitudja még.
 Iszonyat fájdalmas beismernem, de nem szerethetlek tovább. Nem foglak többet visszaengedni az életembe, és szépen lassan igyekezem lezárni ezeket a leveleket neked. Mert amíg írok őket, mindig a fejemben leszel. Pár dolog már változott. Eddig szerettelek, és vissza akartalak kapni.
 Még mindig szeretlek, de már nem szeretnélek visszakapni.
5 notes · View notes
dudlimur · 19 days ago
Text
Tumblr media
474 notes · View notes
dudlimur · 19 days ago
Photo
Tumblr media
mums
taken by cell phone
my original photography- please do not remove credit
89 notes · View notes
dudlimur · 19 days ago
Text
Az a fajta ember vagyok, aki képes tönkretenni magát csak azért, hogy segíthessen annak, akit szeret.
8K notes · View notes
dudlimur · 19 days ago
Photo
Tumblr media
557K notes · View notes
dudlimur · 19 days ago
Photo
Tumblr media
689K notes · View notes
dudlimur · 19 days ago
Photo
Tumblr media
345K notes · View notes
dudlimur · 21 days ago
Photo
Tumblr media
124K notes · View notes
dudlimur · 21 days ago
Text
I. 90
Végignéztem, ahogy másodjára sétálsz ki az ajtómon. Ugyanúgy semmi érzelem nem látszódott rajtad.
 Mi történt? Nos… van, hogy két ember teljesen máshogyan kommunikál. Máshogy értelmezi a dolgokat, emiatt félreértések születnek. Úgy gondoltad bántalak, és kiégetett, hogy néha duplán rákérdeztem dolgokra. De ami igazán zavart az az, hogy megmutattam a leveleket neked.
 Megmutattam mindegyiket. Konkrétan egy szerelmi vallomást olvastál, neked mégis mi volt a reakciód? Na, mi?
 Miért tettem közszemlére ezeket a leveleket. Hogy téged milyen rossznak állítalak be, és, hogy ezt idegen emberek láthatják. Mindenki hamarabb tudta, hogyan érzek, mint te. Először azt gondoltam nem gondolod komolyan, hogy ennyire kiakadsz, de mégis. Összepakoltad a cuccaidat és hazamentél.
 Reggel már írtad, hogy „szeretnél beszélni velem egy kicsit.” emiatt nyilván egész nap bennem volt az ideg. Sajnos tudtam, hogy mire készülsz, de azt nem sejtettem, hogy ennyire szemét módon teszed.
 Oké… kettőn áll a vásár. Elismerem, hogy tudok hibázni, de ilyet mondani, hogy „a jövőre való tekintettel mondom, hogy máshogy mutasd ki, ha szeretsz valakit, ne mutogasd a dolgaitokat.” Wao. Az egészet igyekezted úgy beállítani, mintha az én hibám lenne. Elmondtad, hogy csalódtál bennem, és soha többet nem tudsz megbízni emiatt bennem. Már nem úgy nézel rám.
 Nem tudom felfogni, hogy nem akarsz velem lenni. Vagyis… feltudom, csak nem akarom. Az a szomorú, hogy te már megint mindenhonnan kitöröltél, mintha nem is léteztünk volna a másik számára. Ha valaki igazán a másikkal akar lenni, akkor a végletekig fog küzdeni, és megpróbálja megoldani a problémákat. Te most megint kitáncoltál.
 Megmutattam neked a leveleimet… és elhagytál. Megint.
 Elfoglak engedni… nem azonnal. De minden erőmmel azon leszek. Nem akarok többé, egy olyan embert szeretni, aki kicsit sem értékel. Olyan apró darabokra törted össze a szívemet, hogy magam sem gondoltam, hogy ez lehetséges.
 Szeretlek, de mérgező vagy.
30 notes · View notes