Visit Blog
Explore Tumblr blogs with no restrictions, modern design and the best experience.
#gondolatokafejemben
dudlimur · 17 days ago
Text
I. 92
Azt vettem észre, hogy ha nagyon akarok valamit, de úgy görcsösen, akkor elrontom, mielőtt elkezdődne. Fantáziálok, túlgondolom, elképzelem, elvárom, aggódok, kételkedek. Ahelyett, hogy hagynám… had menjen minden magától.
 Pontosan nem értem itt mi siklott ennyire félre. Nem értettük meg egymást, talán nem is akartuk igazán. Félrekommunikáltunk, és úgy éreztük, hogy a másik bántani akar minket. Pedig aztán lehet éppen egymás számára a világot jelentettük. Emiatt szeretnék bocsánatot kérni, én soha, semmilyen formában nem akartalak bántani. Nekem te voltál a mindenség. Szerettem volna azt éreztetni veled, hogy te vagy a szerelmem, de ezek szerint nem sikerült.
 Bocsánatot kérek, ha néha túlaggódtam a dolgokat, és rákérdeztem dolgokra. De… ez vagyok én. Ezzel sem akartalak bántani. Bocsánat, hogy megosztottam a tumblis közösséggel az érzéseimet, de éppen nem voltál nekem, valahol muszáj, volt kiadjam magamból a dolgokat, amik bennem maradtak.
De itt elég is lesz a sajnálkozásból.
 Belátom, hogy ez nekünk nem menne. És nem amiatt, mert nem illünk össze. Hanem, mert nem akarod. Ha két ember szeretne együtt lenni, akkor tesznek a kapcsolatukért, bármennyire is nehéz, vagy fájdalmas.
 Mikor megmutattam neked a leveleket, és semmi pozitív reakciód nem volt rá… tudtam. Tudtam, hogy ez sohasem lehet jobb. Egyszerűen csak az utolsó pillanatban is harcoltam értünk, mert nekem te jelentettél mindent. Kemény munkával lehetett volna ebből boldogság is akár… de odáig már nem merészkedtél. Megértelek, így is lehet dönteni. Én is csak még egy esélyt szerettem volna adni nekünk, de újra sikerült darabokra cincálni, az amúgy is gyengén összeragasztott szívemet.
 Elvileg nincsenek véletlen találkozások az életben. Valaki vagy teszt, vagy büntetés, vagy ajándék. Szerintem te mindhárom voltál egyben.
 Egy teszt voltál, mert rákellett jöjjek, hogy a szívem bármennyire is szeret téged, ez sohasem fog működni. Tesztelve lett az akaratom, belátásom talán.
 Büntetés voltál… hm. Talán azok miatt a fiúk miatt, akiket én bánthattam meg. Elfogadom ezt is, hiszen megérdemlem.
 Ajándék voltál, mert megmutattad mire van szükségem. Olyan önbizalmat adtál nekem, hogy végre én is elhiszem magamról, hogy csinos vagyok, elhiszem, hogy sikerülhet egy munka. Neked köszönhetően szavak nélkül is tudom, mi az a szerelem. Sokkal jobban becsülöm az emberekkel eltöltött időt. Köszönettel tartozom, mert miattad elkezdtem küzdeni az álmaimért, teszek értük, és kitartok, ahogy csak lehet. Talán… ez indít el a helyes irányba. Kitudja még.
 Iszonyat fájdalmas beismernem, de nem szerethetlek tovább. Nem foglak többet visszaengedni az életembe, és szépen lassan igyekezem lezárni ezeket a leveleket neked. Mert amíg írok őket, mindig a fejemben leszel. Pár dolog már változott. Eddig szerettelek, és vissza akartalak kapni.
 Még mindig szeretlek, de már nem szeretnélek visszakapni.
5 notes · View notes
dudlimur · 26 days ago
Text
I. 81
Durva érzés 81 nap után beszélni. Ha egy véletlennek is köszönhető az egész, de akkor is írtál. Először azt gondoltam, hogy semmilyen komoly érzést nem fogsz tudni már kiváltani belőlem. Aztán mégis egész nap azon rágódok, hogy mikor válaszolsz már. Teszel emojit? Érdeklődsz majd még felőlem? És egy szempillantás alatt újra az életem középpontja lettél, teljesen akaratlanul.
 Úgy érzem semmi hátsó szándék nincsen benned. Megkérdezted az alapdolgokat és magadban le is zártad ennyivel. Szeretném elmondani, hogy mennyire hiányzol. Szeretném elmondani, hogy látni akarlak. Szeretném elmondani, hogy mit jelentesz nekem… de… nem teszem. Nem teszem, mert te ezt tényleg nem akarod már. Mehetnek a matekozások, hogy biztos csak szexelni akarsz. Vagy csak unatkozol. de szerintem csak szimplán érdeklődsz.
 Szomorú és fájdalmas elismernem, de szerintem már semmit sem jelentek neked.
 Vagy mégis?
 Azt írtad rosszul döntöttél, hogy ennek nem így kellet volna lennie. Hogy baromi sokat gondoltál rám az elmúlt időszakban és emiatt temetkeztél bele a munkába.
 Hiszek neked.
 De azt érzem, nem küzdesz most sem eléggé. Mi a baj? Hogy segítsek? Igazából olyan, mintha nem is szakadt volna meg köztünk a beszélgetés, mégis idegenek vagyunk.
0 notes
dudlimur · a month ago
Text
I. 73
Ma nem tudtam kikelni az ágyból reggel. Egyszerűen nem ment. Nem teljesen miattad. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy semmihez és senkihez sincsen kedvem. Igazából egy barátom sem érdeklődik már olyan bőszen irántam, mint az elején. Vagyis… mindenki tudja, hogy vagy te. Kidobtál, elhagytál. Majd kiheverem.
 Majd biztosan.
 Írni sincs most kedvem. Se enni, se inni. Fáradt vagyok, de hiába alszok, nem leszek kipihentebb.
 Te hogy alszol mostanában? Vannak rémálmaid?
64 notes · View notes
dudlimur · a month ago
Text
I. 69
A fantáziám kínoz meg a legjobban. Hajnalban nem tudtam visszaaludni, és arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha csak megfordulnék az ágyban és ott lennél mellettem. Milyen könnyen a hajadba tudnék túrni, most is érzem az ujjaimon a hajszálaid puhaságát, és mintha az orromban benne lenne a finom illatod. Résnyire nyitnád csak ki a szemedet, de azonnal elmosolyodnál, ahogy meglátsz engem.
-          Jó reggelt rózsabimbó!
Csak egy lágy puszit nyomtam volna az arcodra, majd a szádra és beleszagoltam volna a hajadba.
 A fantáziám kínoz meg a legjobban. Sokszor, ha a Ludens című számot hallgatom, elképzelem, ahogy valami házibuliban énekeljük. Az elején szorosan, majdhogynem egymás szájába suttognánk a dalt. Majd felszabadultabban ugrálnánk és tombolnánk rá, de mindig visszatalálnánk a másik ölelő karjaiba. A dal végén nevetve lehuppannánk egy kanapéra és megcsókolnánk egymást. Sokatmondó tekintettel néznél, és úgy mosolyognál, ahogy mindig mikor megláttál.
 Az emlékeim is kínoznak. Az ágyamon feküdtem és néztem, ahogyan a konyhában szorgoskodsz. Fakó az emlékkép, és akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Talán mosogattál. Majd az ajtófélfánál megálltál és csak néztél. Mindig eszméletlen zavarba tudtál hozni azzal, ha nézel.
-          Fejezd be! Miért nézel? – nevettem zavartan
Nem válaszoltál azonnal, de közelebb jöttél. Mosolyogtál.
-          Emlékkép. Gyűjtöm rólad, és ha úgy van, akkor egy filmként levetítem magamban.
 Későn jöttem rá, hogy nekem is emlékképeket kellett volna, gyűjtsek rólad. Olyan gyorsan elmentél, hogy időm sem volt realizálni a helyzetet. Én meg itt maradtam ezzel a fene nagy ürességgel a mellkasom helyén. Mindig rád szóltam, ha néztél.
Már nem tenném.
Nézz, rám megint úgy kérlek!
 Nevess bele a számba és húzz közel magadhoz, tanulmányozz a kék szemeiddel. Vesszünk el egymásban és ölelj, amíg csak tudsz!
9 notes · View notes
dudlimur · a month ago
Text
I. 64
Furcsa érzés hazajönni a szüleimhez, mert mikor legutóbb itt voltam, te még voltál nekem. Emlékszem, ahogy a telefonomba voltam bolondulva, mert minden percben egymásnak üzengettünk. Emlékszem, hogy halkan mondtam fel neked a hangüziket. Meg arra is, hogy a képküldés mennyire nehezen ment, hatszázmillió képet kellett csináljak, amíg kiválasztottam a jót. Pedig neked mindenhogy tetszettem. Annyiszor elmondtad nekem, hogy én vagyok a leggyönyörűbb nő a földön, melletted tényleg annak éreztem magamat.
Azért is rossz itthon, mert akaratlanul is arra gondolok mikor eljöttél hozzám. Nem voltál itt sokáig, de annyira jó volt együtt lenni. Nem számított neked, hogy mennyit lehetünk együtt, azt sem, hogy mennyit kellett utaznod, csak velem akartál lenni. Itt mesélted boldogan, hogy mióta ismersz, jobban alszol, nincsen annyi rémálmod.
-          Hol voltál eddig? – kérdezted miközben fogtad a kezemet
Csak mosolyogtam rád.
-          Kerestelek. – válaszoltam sután
-          Az is csoda, hogy megtaláltuk egymást.
Tényleg csoda volt. És én tényleg elhittem, hogy megtaláltalak. Vagyis… én valamiért a mai napig azt gondolom, hogy te vagy az, akit mindig is kerestem.
3 notes · View notes
dudlimur · a month ago
Text
I. 55
Azt mondtad, hogy túlságosan is törődtem veled. Hogy én túl jó vagyok, neked meg van egy rossz oldalad is, amit nem ismerek. Én sem értettem, hogy miért szerettem beléd ennyire. Az az igazság, hogy megijesztett téged a szerelmem. Annyira erős, és gondoskodó volt. Igazán boldog voltál velem, ezt ne tagadd. Annyira csodálatos pillanataink voltak. Azt a bizonyos mosolyt sosem sikerült lehervasztani az arcodról, ha velem voltál.
Annyi mindent köszönhetek neked, olyan érzéseket váltottál ki belőlem, amikről nem is tudtam, hogy létezhetnek. A vége felé már ritkábban láttad a mosolyomat, tudod miért? Mert akkor már csak sírtam.
23 notes · View notes
dudlimur · a month ago
Text
I. 53
Nem azért nem írok neki, mert nem akarok. Csak nem hiszem, hogy vágyna a társaságomra. Lehet, már régen mással van. Lehet, zavarnám már. Ő mondta, hogy engedjük el ezt, ő mondta, hogy már nem vagyunk egy hullámhosszon. Hogy már nem akar engem, és nem úgy érez irántam, ahogy az elején. Annyira bosszantó, hogy akármikor felkereshetnél, és mégsem teszed.
Mitől ijedtél meg? Mert egy idő után éreztem, ahogy próbálsz eltaszítani magadtól. Te magad mondtad, hogy akik szeretnének a közeledbe férkőzni, azokat eltaszítod. De én még mindig szeretnék melletted lenni. Olyan módon ragaszkodok hozzád, ahogy eddig még senkihez sem. Mit tettél velem? Az, hogy így érzek… reményt ad nekem. Egy kicsit mindennap reménykedek, hogy munkából hazaérve itt talállak az ajtóm előtt ülve. Megszeppenve néznénk egymásra… és lassan kinyögnél egy sziá-t.
 Eldöntöttem, hogy a szülinapodig fogok írni neked leveleket. És elküldöm másnap ezeket neked… valahogyan.
#juttassukelneki
14 notes · View notes
dudlimur · a month ago
Text
I. 52
Lehetek boldog ideig, óráig, lehetek mosolygós, és nevethetek nagyokat… de van egy pillanat, amikor mindig te fogsz eszembe jutni, és akkor az a mosoly lehervad az arcomról. Nem azonnal… hanem szépen, lassan ahogy realizálódik bennem az érzés… hogy még mindig hiányzol. Mindegy, hogy mit teszek, mindegy, hogy mennyire nevetek, mindegy, hogy mennyire szeret valaki más. Mindig hiányozni fogsz nekem.
#juttassukelneki
41 notes · View notes
dudlimur · a month ago
Text
I. 49
Sok ideje nem írtam, no, nem azért mintha nem gondolnék rád. Csak… már nem tudok mihez kezdeni az érzéseimmel irántad. Nem lelnek viszonzásra, nem haladok vele előre, és nem lesz megoldása. Belefáradtam.
De a tényeken nem lehet változtatni. 49 nap után is szeretlek. 149 nap után is foglak és 365 nap után is foglak. Ez a dolog nem lesz jobb, csak megszokom a hiányodat.
Ma rájöttem arra is, hogyha szerettél volna már régesrég megkerestél volna, hiszen tudod hol élek, tudod a számomat, annyi helyen tudnál írni nekem. De nem fogsz… mert nem akarsz. Mert neked ez az egész semmit sem jelentett.
Hiányzol…gyere vissza kérlek.
#juttassukelneki
28 notes · View notes
dudlimur · 2 months ago
Text
I. 42
Azt mondtad, hogy nem szereted, ha a kezem nincs a te kezedben, mert nem tudod biztonságban. Na, akkor most mégis miért engedted el?
#juttassukelneki
15 notes · View notes
dudlimur · 2 months ago
Text
I. 31
Miközben ma felüléseztem kipréseltem magamból egy „uhh” hangot. Majd megálltam, és figyeltem a saját reakciómat. Ugyanazzal a hanglejtéssel adtam ki ezt az igencsak egyszerű hangot, mint te, amikor megláttál. Minden egyes alkalommal, így jelezted, hogy tökéletes vagyok neked. Én tényleg próbáltam az lenni… min csúsztunk ennyire meg?
2 notes · View notes
dudlimur · 2 months ago
Text
I.20
Visszahallgattam a hangüzeneteidet. Egészen addig mentem, amíg az első találkozónkhoz nem értünk. Olyan izgatottak voltunk mindketten, annyira vártuk azt a pillanatot, amikor meglátjuk a másikat.
És most… folyamatosan fájdalmat érzek, ha rád gondolok. Ma valami eszméletlen nehéz, reggel óta a fejemben vagy és próbálok nem rád nézni egyik közösségi oldalon sem. A szívem eszméletlenül szúr és folyamatosan küzdök a sírással.
 Jobban leszek valamikor?
 Úgy érzem, ami történt közöttünk, annak nem így kellett volna alakulnia, és sajnos nem tudlak elengedni. Nem kell aggódnia, nem foglak követni vagy lenyomozni. Csak szeretném tudni mi, van veled… most már 20 napja semmit sem tudok rólad. Hogy megy a felejtés? Emlékszel még rám egyáltalán?
 Nekem ma is eszembe jutottak a közös pillanataink. Mikor 25.-én pestos tésztát csináltunk és odaadtam neked a karkötőt, amit én fontam.
 Levetted? Valószínűleg le, és azonnal ki is dobtad, ezzel is bizonyítva, hogy az égvilágon semmit sem jelentettem neked. Én nem dobtam ki Dínót. Sőt, szétültettem és most lett 4 pici Dínóm is. A tőled kapott orchideára is nagyon figyelek, jól érzi itt magát. Csak valamiért neked nem volt elég a törődés, amit tőlem kaptál.
Sokszor gondolok arra, hogy mit mondanék neked, ha visszaugorhatnék arra a napra. És… lehet, hogy semmit…
 Csak megcsókolnálak… ha… ha… akkor sem éreznél semmit… akkor lehet, képes lennélek elengedni. Jár nekem ez a csók. Az is járna, hogy elolvasd ezeket a leveleket, amiket neked írok. Azt akarom, hogy tudd mekkora fájdalmat hagytál magad mögött. És szeretném, ha tudnád, hogy ez mind nem érdekel, mert téged akarlak csak boldoggá tenni.
 Volt egy szám, amit akkor kezdtem el hallgatni mikor megismerkedtünk.
Trevor Daniel – Falling.
Tökéletesen leírja az érzéseimet, megmutattam neked. Mosolyogtál, mert tetszett, ahogy örültem ennek a számnak. Sejtelmesen utaltam rá, hogy iszonyat boldoggá tenne, ha felénekelnéd nekem ezt a számot. Azt mondtad, ha nem is ezt… de más milyet szívesen.
 Azóta is várom azt a számot…
2 notes · View notes
dudlimur · 3 months ago
Text
I. 15
Ilyenkor este érzem azt, hogy megöl a hiányod. Végre csend lesz a fejemben, az egésznapos zűrzavar abbamarad.
És akkor jössz te. Mindig csak te.
Ma nem sírtam... bár.. igen kevés választ el tőle. Annyira hiányzol. Kacérkodok a gondolattal, hogy visszahallgassam megint a hangüzeneteidet. De az instant megrepesztené a szívemet.
Mit csinálsz most? Milyen volt a napod? Milyen zenét csináltál mostanában? Mikor mész tetováltatni?
Gondolsz néha rám? Belőled is előtör néha az indokolatlan sírás?
Valamit nagyon megváltoztattál bennem. Nem ugyanaz az ember vagyok, mint előtted. Most valami sokkal kegyetlenebb érzés van bennem, mint eddig valaha. Ha, szívfájdalmam volt, mindig másnál kerestem vigaszt.
Na, de most... rá sem tudok nézni másra. Nem is akarok. Nem mindenáron szeretnék kapcsolatot, hanem VELED szeretnék kapcsolatot.
Folyton eszembejut, ahogy a churrosos kocsi tükrös részében tanulmányoztam magunkat. Te védelmezően átkaroltál, én meg egy szó nélkül odabújtam. Azt láttam rajtad, hogy mindentől is megvédesz majd. Hogy sosem fogsz bántani, és mindig mellettem leszel.
Hol vagy most? Csak nekem fáj ennyire a hiányod?
5 notes · View notes