#boldognak lenni

[orsiisworld]

Mi a boldogság? Honnan tudod hogy mikor vagy boldog?

Ha valaki megkérdezné tőled átélnéd e újra ezt-azt a napot, akkor gondolkodás nélkül felelnéd hogy igen

Legyen az bulis nap, barátokkal egy nap, régi szerelemmel, kirándulás valakivel, fesztivál...

A boldogság nem egy folyamatos dolog, átmeneti, változó, mely apró dolgokra épül

#pillanat #gondolatok #èrzèsek #boldogság #magyar #minden #szeretet #szövegek #tumblr #apró örömök #boldog #boldognak lenni #emlékek #emlékezés #emlékezni #szomorúság #választás #döntés #múlt #jelen #jövő #kedves #hiányzik #hiányzol #hiányzás #hiányozni #miért #nem tudom #barátok #barátság

[elfolytott-gondolatok]

/Edith Eva Eger: Döntés/

#éhezés #ehezek #szeretet #figyelem #gyengedseg #gyengédség #szabadság #szabad #szabadsag #eletem #élet értelme #élet #életérzés #boldognak lenni #magyar tumblisok #idézet #magyar #magyar tumblr #hungary tumblr #igazszavak #igazság #könyv #könyvidézet #könyvrészlet #tumblr #könyvek #fájdalom

[lizbet10]

Életem legjobb része voltál…

#love #love you forever #love you to death #love you #boldognak lenni #utalom hogy szeretlek #szeretem #szeretlek #szerelem #szakítás #szerelmi bánat #szenvedés #szomorú #idióta #mindig szeretni foglak #hülye fasz #happy for you #fuck love #hulyevagyok #hülye vagyok

[minden-minden]

Az élet döntések sorozata. Van, amikor sokat gondolkozunk, kattogunk. Pedig semmi mást nem kellene tenni, csak élni. Cselekedni. Szeretni. Választani. Élvezni. Jóvátenni. Boldognak lenni. Élni.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #döntés #gondolatok

[ajtostolahazba]

Jövőre Veled, ugyanitt...

Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.

[csacskamacskamocska]

Tudtam, hogy randira fog hívni

Ez nem egy dicsekvő poszt, hanem egy szomorú, fáradt és kedvetlen poszt. Nem akarok nemet mondani, mert ismeretségnek azért neves meg érdekes ember, de férfiként nem vonz. Remélem letesz a bármilyen tervéről és beszélgetni is lehet vele. Igaz, most leginkább egy kaviccsal lenne kedvem beszélgetni, amit szelíden bevizez valami tenger. Bíztam benne, hogy nem így fog történni. 10 éve, mint egy kiskutya, összepisiltem volna magam a gyönyörűségtől, hogy felkeltettem a nagy ember érdeklődését. Most meg ez a jajj, ne már... Nem cserélhetném ezt be egy másik randira?

Tudod, hogy akarod, tudod, hogy nem akarod. Ez lett volna eredetileg a poszt címe, mert arról beszélgettünk a barátnőmmel a reggeli kávé közben, hogy a fia barátnője időt kért. Nem tudom mire. Olyan van, hogy bocsi, most két hétig egyszerűen nem tudok találkozni, beszéljünk telefonon, de nem megy a minőségi közös idő, hajszolt vagyok, ideges, nem megy. De hogy arra kell idő, hogy eldöntsem, hogy mit akarok? Hogy akarom-e a kapcsolatot? Ha erre idő kell, akkor nem akarom. Max észérveket keresek, ami megtámogat az önzésben, hogy továbbra is kihasználjam a másikat.

Jó, olyan van, hogy ÍGY nem akarom. Ahogy eddig volt, úgy nem akarom. A szerepemet nem akarom. Ha nem tudunk változtatni, akkor nem akarom. A felbillent mérleget, a rosszabb életet nem akarom. De ha ezt nem megbeszélni kell, hanem magamban kell mérlegelni, akkor megint csak baj van.

A másik embertől várjuk a boldogságot, hogy boldoggá tegyen? Azt mondják, hogy ez nem jó. Magunktól kell boldognak lenni. Azért a másik ember megkönnyítheti vagy megnehezítheti ezt. A másik ember öröme tud a mi örömünk forrása lenni. Ha örülsz, az engem is örömmel tölt el. Segítettem valakinek boldognak lenni. Ha ezt meg tudom tenni, jobb vagyok, mint reméltem. (Isten vagyok :) :) ) Ha nekem is egyre nehezebb a saját örömömet, boldogságomat megteremteni, mert nincs rá érzelmi támogatás, akkor kell idő, amíg az ember szembenéz azzal, hogy mi történik valójában benne meg a kapcsolatban. Folyton beszélsz, folyton problémáid vannak és az alapvető problémát nincs időm körbejárni, hogy velem mi van, ezért időt kérek. Néha nem a másikkal és nem a kapcsolattal van baj, hanem a saját belső világgal, az élethazugságokkal amin már túl kellett volna lépni, a feldolgozatlan félelmekkel, a toldozott-foldozott, kozmetikázott énképpel. Néha arra nincs idő, hogy ezekkel szembenézzen az ember. De a kérdésre, hogy akarod-e őt vagy nem, az ember mindig tudja a választ.

#idő #kapcsolat #kommunikáció #igen vagy nem #02-24

[starmythelonesurvivor]

Előző vasárnap azt hittük, hogy nagyanyám elpatkol. Kész, vége kampec, rá kellett törni az ajtót, meg én is lóhalálában futottam haza 300km-ről. 2 nap volt nehéz, emelgettük, tartani kellett, olyan izomlázam volt, mint versenysportoló koromban. Nem is éreztem, hogy hiányozna a torna. Szörnyű volt látni, fürdetni…olyan méltatlan végjáték ez a valaha gyönyörű, szereteteljes, értelmes nőnek. Kapott házi infúziót, teljesen összeszedte magát, éppen nyilván csak a demenciája nem múlt el. Előző héten anyám volt vele többet, most én. És eddig bírtam. Hétfő óta négy nap. Fürödj meg, egyél, igyál már, kérlek vedd be a vitamint. Nem, nem mehetsz szakadt ruhában a gyógytornára. Nem, nem loptuk el a törölközőid, annyi van, hogy be sem fér egy szekrényrészbe. Ne, ne egyél olajat, nem, az ananászos hajpakolásom nem ehető. Folyton követ, és beszél. Ma elmentem varrásra, a sírógörcs kerülgetett, mintha nem maradt volna agysejtem. Igen, nagyon szeretem, meg mi egyéb, de ezt így nem bírom. Főzök, mosogatok, semmire nem jutok a saját dolgommal. Teljesen kikészültem. Igazából elvan magának, mostantól csak rá-rá fogok majd nézni. Akkor hagy nekem 10 perc nyugtot, ha rákiabálok, vagy már visítok. Látványosan megsértődik, aztán elfelejti. Gonosznak, és hálátlannak érzem magam, de most csak a végtelen fáradtság, és a szomorúság van. Csalódott vagyok a mesterszak miatt is, amin most vagyok hivatalosan nappali, de a valóságban levelező, háromhetente 2 nap. Még nem csináltam rá semmit, teljesen hidegen hagy. Az okj már jobban érdekel, meg beleölöm az időt, a munkahelyen nem fogom törni magam az állandó helyért, befejeztem. Így ebben az évben bőven elégnek érzem nagyanyámat, meg a nem létező életem. Legszívesebben meghúznék valami erőset…holnap a legjobb barátnőm nagyanyjának a temetésére megyek. Úgy sajnálom, meg az enyém még él, és örülnöm kéne, meg haj de boldognak lenni vele, de csak zokogni akarok. Még családi arany ékszekereket is kaptam tőle, pedig nekem eddig nem igen volt, egy láncot leszámítva.

[kertikavics]

A két hetes szabadság abból a szempontból abszolút hiba, hogy elkezded érezni milyen boldognak lenni.

#meló #nem akarok holnap dolgozni menni

[the-bagira]

Társfüggőség

Szörnyen nem tudok megküzdeni a társfüggőségemmel, egyik nap jól vagyok, a másik nap meg totálisan összeomlok. Mindig elragadnak az érzések, az emlékek, a fájdalom, a remény, vagy éppen a reménytelenség, a szeretetéhség, a vágy a boldogságra és még sorolhatnám. Túl könnyű mondani, hogy tanuljunk meg először egyedül boldognak lenni. Ezt már egyszer kitűztem célul magam elé, de úgy érzem egyetlen egy lépéssel sem jutottam közelebb a célhoz. Most úgy érzem, ugyanott tartok, mint 4 évvel ezelőtt: próbáltam "jól meglenni egyedül", majd 1-2 hónap után feladtam, mégis próbáltam a szerelmet türelmetlenül hajkurászni, amit most is oly' reménytelennek érzek megtalálni. Miért ennyire nehéz kilépni ezekből az ördögi körökből és változtatni saját magunkon és az életünkön? Annyira nehéznek érzem most megtalálni a boldogságom. De nem adom fel.

#magyar tumblr #magyar tumblisok #magyar #társfüggőség #függőség #érzés #érzések #emlék #emlékek #fájdalom #remény #reménytelenség #szeretetéhség #boldogság #cél #célok #egyedül #szerelem #élet #nem adom fel

[nemvoltamelegjoneki]

Egyetlen dolgot szeretnék:

Boldognak lenni anélkül, hogy szerelmes lennék bárkibe!

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek #szerelem #idézetekmindennapra #szerelmes idézetek #idézet #boldogság

[banatostenger]

Vallomás..

Kedves volt másik felem,

Remélem egyszer eltudod ezt majd olvasni…Szóval hol is kezdjem. A történetünk véget ért.

Tudod mindig hittem a csodákban, úgy gondoltam ez is olyan lesz…sajnos nem lett. Szerettem minden egyes pillanatunkat, mikor a kocsidban énekelhettem, mikor elvittél télen magaddal és együtt karácsonyoztunk, vagy mikor az éjszaka közepén beöltöztünk jelmezbe mert viccesnek találtuk, vagy mikor éppen kikunyeráltam tőled egy cigit. Minden pillanat mai napig feltört bennem, de el kell hogy engedjem ahogy téged is elengedtelek. Sok dolgot köszönhetek neked, mert megtanítottál élni és boldognak lenni, ugyan akkor megtanultam hogy sokszor fel kell nőnünk az érzelmeinket irányítani…megtanulni vezetni és kezelni. Köszönöm hogy mindig mellettem áltál mikor nem volt ott senki. De szó mi szó fáj… fáj hogy ilyen könnyen elengedtél. Vártalak… és várni is foglak még talán egy ideig, de már nem tudok veled menni tovább az úton. Egyedül kell ahogy te is ezt választottad. Remélem azért valahol most is boldog vagy és már nem gondolsz rám. Hiányzol és hiányozni is fogsz…. Hiányzik a csókod, az érintésed, ahogy a hajam a fülem mögé hajtod, vagy mikor letörlöd a könnyeim. Talán nem én lettem neked szánva vagy talán igen, remélem egyszer még látlak azért boldogan ha mással is de boldogan élni. Tudod vicces, azóta elkezdtem edzeni, foglalkozok szabadidőmbe többet az autókkal, most fogok pont venni egyet amit sajnálom hogy nem làtsz… hisz te mondtad érjek el a céljaim, nézd ! megfogom csinálni. Remélem te is ezt teszed majd és boldogan emlékszel vissza azokra a percekre mikor nem hagytalak magadra…tömérdek érzelem kavarog bennem, tudod? Egyszerre utállak és szeretlek… Utállak, hogy itt hagytál és talán már mással vagy, de ez az élet rendje nem? Lehet neked is jobb így, csak légy boldog! Egyszerre meg szeretlek és bennem van még a hiányod de tudod egyenlőre én is el akarlak felejteni. Remélem minden rendben és nem hajszolod túl magad, sokat pihensz és oda figyelsz magadra. Remélem a szüleid is sok dologban támogatnak téged és nagyon szeretnek! Mindenki nagyon szeret csak sose veszítsen el az az embert akit megismertem nem is olyan rég… fontos vagy mindenkinek és maradj olyan nagyon kérlek amilyen vagy, ne dobd el magad mert nagy szíved van csak nem mindenki veszi észre. Ne haragudj rám ha bármikor kudarcnak érezted a kapcsolatunk, sosem akartam rosszat. Sokat hibáztam amit nagyon is bánok de azóta minden percben próbálok egy jobb ember lenni! Még jobb és vissza térni ahhoz az énemhez akit megismertél! Fejlődők és fejlődni akarok még… már nem akarom feladni ahogy feladtam a kapcsolatunk. Küzdeni akarok ès fogok is! Kérlek ne haragudj a sok butaságért, meg akartalak védeni a múlt fájdalmaitól, sosem akartam olyat tenni veled ami neked rosszat adott volna, remélem ezért ezt tudod, mindig figyeltem rád még ha azt érezted nem is! Nem eleget foglalkoztam a te érzelmeiddel, ezért nem te vagy a hibás…Remélem te sem adod fel és napról napra jobb leszel, csináld azt amit szeretnél! Fiatal vagy, érettségiz le, csinálj szakmát! Dolgozz meg a pillanatokért! Sose legyél gyáva! Hidd el, hogy jó vagy és erős mindenkinél jobban! Ebben a világban előny ha jobb vagy és ügyesebb! Találd meg azt amit akarsz csinálni! Légy vakmerő ne félj az új dolgoktól, és cselekedj mert egyszer már túl késő lesz! Szeress mert csalódni nem hiba, hanem tanulság… Élj egy olyan világban amiben akarsz!

Remélem megérted, hogy minden dologban van valami szép ès sosem adod fel! Kérlek emlékezz majd egyszer rám azért!

Szeretlek!

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #hiány #elengedlek #nem jövök vissza #magyar idézet #magyar #sajnálom #Spotify

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Új embereket megismerni, az élet egy új fejezetébe lépni, boldognak lenni, egy új oldalad megismerni, nevetni, új emberekkel beszélgetni akikkel nagyon jóban leszel♡

#saját #új fejezet #boldogság #emberek #ismerkedés #egyetem #barátság #jó érzés #nyctophobia

[mikropenisz]

csak jobb lenne halottnak lenni

október óta úszok megint, éreztem, hogy jót tett nekem fizikálisan és fejben, ma pedig, mikor mennék születésnapot ünnepelni (nem az enyém) BaWü-be, megint beszart a hátam, mint azt már teszi rendszeresen 14 éves korom óta. Ilyenkor, egyedül itthon, tényleg csak azt kívánom, végre döglene meg ez a test, mert ennek így az égvilágon semi értelme nincs. Jó dolog a mentális egészség, jó dolog vidámnak, neadj'Isten boldognak lenni, de még a fájdalommentes életnek sem látom reményét. Úgy meg hogy a faszomba?

Itt fekszem a fájdalomtól görcsbe csavarodva, talpig elegánsban, és remélem, lesz ma erőm legalább egy gyógyszertárig eljutni fájdalomcsillapítóért.

[meetmylonelyway]

Hogy mi a legnehezebb lecke amit meg kell tanulni?

Egyedül is boldogulni és boldognak lenni egyszer a legnagyobb törés után az eddigi életedben…

#sajat #magyar #lany #szakitas #elsoszerelem #kapcsolat #tores #erzesek #erzelmek #gondolatok #mult #elet #felejtes #fajdalom

[csacskamacskamocska]

Kis titkos bejegyzés

Annyira szeretem ezt a faszt, hát mit művel ez velem, én akartam legyőzni az ő démonjait, arról nem volt szó, hogy ő fegyverez le engem! Már nem is érdekel mi lesz velem. Majd lesz valahogy. Így rendben vagyunk.

Amúgy, én iszonyú béna vagyok. :( Ha valaki olyasmit mond, ami nekem fontos, különösen jólesik, mondjuk a pasi, aki tetszik azt mondja, hogy szép vagyok, akkor nem tudok reagálni. Felkapom a pillanatot, begyűröm a zsebembe, hogy majd otthon megnézem. És tényleg csak később merem jobban átgondolni, hogy mit is mondott. És boldognak is csak akkor merek lenni. Csakhogy akkor már nem lehet reagálni, továbbszőni a dolgot. És valószínűleg a másik meg úgy van vele, hogy na, mondtam a csajnak, hogy szép, vagy valami jó, tetszik, erre elkezdett az időjárásról beszélni. Kudarc. Nem is érdemes próbálkozni. Debezzeg, ha valaki mindegy nekem, akkor sziporka van meg flört meg elegáns lavírozás, mosoly, szempillarebegtetés, színház. És a másik elégedett, hogy milyen szórakoztató ember is ő és hogy meg tudja hódítani a szívemet. Pedig dehogyis.

#kis boldogság #09-01

[onmarcangolo]

Szaturnusz gyűrűi , avagy gömbök és repedések..

Tegnap életem első panto előadásán voltam Ian McKellennel és azt hiszem, megértettem valamit, ami talán neked is hasznos lehet.

Vannak, akik jól járnak ezzel, mert egy sikertelen életet újrakezdeni és sikeresebben folytatni nagy pozitívum. Ha nem engedték, hogy azt szeresd, akit szeretsz, ha távol kerültél az elnyomó családodtól, ha meg tudsz törni egy akár évtizedek óta lefelé húzó rossz spirált...

A baj azokkal van, akik sikeresek voltak, de legalábbis szerették a régi személyiségüket. Ők a majom csapdájába estek, aki rámarkol a sóra az üregben, de ki már nem tudja így húzni a kezét, és addig marad rab, amíg képessé nem válik az elengedésre.

Sokan élnek így külföldön, hátrafelé nézve, emlékeikben élve, a Dob utca fényeit keresve a new york-i éjszakában. Mert nem értik meg, vagy nem akarják elfogadni, hogy a folyondár menthetetlenül ott maradt.

Nekik igazából jobb lenne "otthon". Ők azok, akiknek sohasem lett volna szabad elköltöznie - egy ideális világban.

A többségük nem is akart. Nekik kellett.

Nekik nem volt választásuk, mert látták, hogy összeomlóban az évezredes kőfal a folyondár alatt. Vagy akár üldözték is őket, mint szinte minden valamire való embert a magyar történelemben...

Lehet magunkat azzal vigasztalni - és igaz is! -, hogy a gyerekeinknek jobb lesz, de az életünk nem redukálható az ő boldogságukra. Nekünk is boldognak, elégedettnek kell lennünk, különben egyoldalú szolgálattá válik az életünk.

El kell engedni a sót.

Meg kell értenünk, hogy ez teljes újrakezdés. Akinek a szakmája átmenthető, annak azért persze könnyebb, mert a szakma hozhatja az új embereket, az új helyeket, az új megbecsültséget, az új éjszakák új fényeit is.

De sokunknak kell meztelenül fejest ugrania az örvénylő sötét semmibe.

Azt hiszem, ez nem a képességekről szól. Ha más nem, Auschwitz megmutatta, milyen elkepesztően szívós, alkalmazkodóképes és ellenálló az emberi lény. A mi életünk mások megpróbáltatásainak töredékén megy át. A mi viharjaink csak nekünk nagyok.

Ez a büszkeségről szól. Arról, hogy nem vagyunk hajlandóak elölről újrakezdeni. Diákká válni a professzorból. Nyelvet tanulni, újra előről referenciákat építeni, elfogadni, hogy újra beazonosígthatalan szürke pontok, láthatatlan kis senkik legyünk, miután egyszer már vérrel és verejtékkel váltunk valahol valakivé.

Vagy legalábbis jól esett ezt mondani magunknak.

Egyszer azt írtam, a költözés az alázat magasiskolája: a szálderekú tölgyek is megtanulnak a földig hajolni.

Magam sem tudtam, hogy e sorok írásakor még messze voltam az alázattól, amire azóta is folyamatosan tanít az élet.

Az alázat az lesz majd, amikor mosolyogni tudunk az új nyelven ejtett nyelvtani hibáinkon, amikor mosolyogva tudunk elfogadni rosszabb körülményeket, hogy onnan építkezve újra magasra juthassunk bármilyen értelemben, amikor nem érzünk már "méltatlannak" semmit, mert megértjük, hogy a méltóságunk belülről, a saját magunkhoz való hozzáállásunkból, nem mások hozzánk állásából ered.

Ekkor engedtük el a sót. Ekkor válunk szabaddá a saját magunk okozta fogságból. Ebben a pillanatban kezdjük el újraépíteni az életünket a korábbi életünk lélegeztetőgépen tartása helyett.

A társulatban sok szempontból a saját, otthon hagyott társulatomat láttam. És azt, hogy hiába lett volna meg bennem az alázat, a tehetség, az odaadás, bevándorlóként lehet, sőt valószínű, hogy sohasem lesz már belőlem Ian McKellen.

Többre vihettem volna ott, ahol a sok is kevés, ahol a legmagasabb hegy is csak domb és ahol csúcsragadozó lehet a patkányból.

Ahol ma nagynak lenni semmit sem ér, mert a kisszerűek milliói lehúznak, lerángatnak maguk közé akármennyire harcolnál is ellene.

Ez az, amit soha nem fog megérteni, aki ragaszkodik a magyarországi státuszához. Ez az, amit nem lehet elmagyarázni sokaknak. És ez az, amit meg kell értenünk, amikor a hátrahagyott egykori személyiségünket dédelgetjük párás szemmel.

Hogy a sikereink valójában porból voltak, a kicseink pedig kövek. Amint megengedjük magunknak, hogy felnőhessünk, látni fogjuk, hogy olyanok, mint a kisgyerekek féltve őrzött kis ládikái, amikben rágópapírt és törött rugókat tartanak.

Ha el merjük engedni, csak akkor építhetjük újra a személyiségünket, és csak akkor láthatjuk meg, hogy valójában nem veszítettünk semmit.

Amikor az új szemünkkel nézzük majd a régi magunk.

*

(Ezt még áprilisban írtam, de valamiért akkor nem tettem közzé.

A képen Ian Mckellen a Mother Goose című panto előadás során. A panto egy speciális színházi műfaj (nem azonos a pantomimmal), leginkább talán a vásári komédiához hasonlítható.)

#ágoston lászló #csúcsragadozó