Tegnap délután a gyerekem enyhe hasfájással vittem orvoshoz, kaptunk beutalót vizeletvizsgálatra. Én itthon felkészültem, tiszta üveg, a gyerek a kádban megtölti, megy mindenfelé, röhögünk. Irány az SZTK, vagy akárhogy is hívják mostanában. Hú, mennyi ember. Sorszámot kell kérni. Sorszámot kérek.
„November nyolcadikára tudok időpontot adni, reggel hét óra harminchárom jó lesz?”
Tessék? Csak egy vizeletmintát szeretnék leadni, nézze meg a beutalót.
„Igen, látom, november nyolcadikán tudják bevenni.”
Ott állok a gyerekemmel kézenfogva, a kabátzsebemben a lassan hűlő vizelet, és csak a második gondolatom az, hogy én ezért minden hónapban sok tízezer forintot fizetek. Az első az, hogy a gyerekem itt van kiszolgáltatva, és nem tudjuk, mi baja van. A harmadik meg az, hogy én szerencsés vagyok, mert őrjöngve ugyan, de ki tudom fizetni a magánellátást.
A negyedik meg az, hogy mi az, hogy valaki nem megy el szavazni? Talán a szemetet se viszi le? Az autógumit se cseréli le, ha jön a tél/nyár? Nem vesz új fogkefét a gyerekének, ha elkopott? Ha elfogy a vécépapír, onnantól a kezét használja?
Menjetek el szavazni, nem érdekel, kire. Ez egy alapvető kötelesség, amivel nem csak magatoknak, a gyerekeiteknek, de nekem is tartoztok.
Btw innentől itt is elérhetővé teszem a képregényeimet. Minden héten várható új rész.
Often, happiness seems too far away, but it’s important to know that it’s not far at all. If you set simple goals for yourself that you can keep and bring joy, you will be relatively easy to maintain. You do not have to save the world, but yourself, and thus the world will become a more beautiful place.
Vicces, hogy a manapság olyan ruhákat neveznek divatosnak, amit én hordtam 15 évvel ezelőtt és ami miatt gyakran lenéztek mások, mert hogy csóró vagyok és örökölt cuccokban járok.