Tumgik
vaciversek · 3 years
Text
Of honey and glass
You know those kinds of
girls who look like
they're made
of honey and glass
like sticky sweet ash
and you can't get the
taste off your tongue
burnt sugar and little
bit of rum?
And she dances in the rain
with her clothes on,
drenched to the
bone and never knows
when she's all gone
but she's the life of the
party and deep down I
flinches when they take
off her clothes
and I wonder that it's
like to be one of those girls,
to sit in the sun
and look at the world
and never think
Wow. I'am enough?
Cause life easy when
you know that you're
the main character
and i'm sitting here thinking this is not fair but
her smile makes is hard to be mad
It's not her fault that i'm
so fucking sad.
So i'll sit here and look
at these girls in the sun
dancing in the rain and
having their fun
and maybe one day i can
forget the past
and be one of those girls
of honey and glass.
3 notes · View notes
vaciversek · 3 years
Text
Kitekintő
Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
-Kosztolányi Dezső
0 notes
vaciversek · 4 years
Text
ÜVEG
Tisztán ragyogtam én -
világbanyíló ablaküveg.
De tolongtak köröttem, rámszuszogtak.
- Leheletüktől pára fed.
-Váci Mihály
2 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
NÉLKÜLED
Elmúlnak így estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- szemem ki se nyitom.
Olyan nehéz így szívem,
hogy szinte földre ver;
le-lehullok, de sóhajom
utánad - felemel.
Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.
-Váci Mihály
66 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
SZERELEM (RÉSZLET)
Szerelem , szeress jobban:
mert egyre jobban gyűlölök.
Szelíden törj be engem:
- éljek az emberek között.
Mert értük élni könnyű:
de köztük, velük - nehéz.
Szerelmem szeresd őket,
védd őket - jó ügyész.
Szerelmem terelgesd rajtam
mediterrán időd,
éltesd a pár füvet,
mi karsztjaimon kinőtt.
Vedd pártfogásba őket,
szeress, hitesd velem:
lehet szeretni őket.
Adj erőt szerelem.
Könnyű a prófétáknak.
Fenn laknak a hegyen.
Én rájuk is haragszom.
Üss számra - szerelem.
-Váci Mihály
3 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
SZÁZEZER ÚT ( RÉSZLET)
Mert nincs határa semminek,
a van, nincs fojtva ölelik
egymást ; - ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.
A van, a nincs kétvegü hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív - már vár a kín,
- a hinta egyre fel-le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben - fentről fénysugár.
Ne kérj válaszokat, szivem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.
Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se - látod,
hát hagyd - majd újra álmodom.
-Váci Mihály
18 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
RÓZSÁK
Ilyen forró rózsákat dobban
másodpercenként a szívem.
Megszakadásig verő szívek
ezek a rózsák azt hiszem.
Minden rózsa egy dobbanás,
vergődő test itt ez a kert,
hideglelés , szerelmi láz
szívveréseivel földrevert.
Halálosat dobbannak a rózsák,
jajukat hallani.
Vörösen égve sikoltozzák ,
mit nem tudok megvallani.
-Váci Mihály
16 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
VÉGÜL
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét
-Váci Mihály
45 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
SEMMI AZ EGÉSZ...
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorúan:
- Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
-Váci Mihály
7 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
Ki tekintő
Szentmihályi Szabó Péter: Trianon sebei
Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.
Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid -
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.
Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót,
szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.
Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.
10 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
MERT EGYEDÜL...
Mert egyedül meghal szívünk nagy árterein
amiért élni érdemes, mert egyedül
a küszködés szép szele kifullad az égen.
Ránk térdepel és gúzsba köt a bánat,
a szív nem dobban többé forró rózsát,
csak mázsás kő lóbál nyakunkba kötve,
a vér-erek sudár hárfáján elhal
a könnyű ujjal keltett zene bennünk.
Az arcunk, mint folyókon a holtak
zöld arca, úszik a hétköznapok tükrén
s csak hintázunk tonnányi félelmünkkel
üresen, mint harang, ha nem zendíti nyelve,
Mert egyedül a halál gyökér íze
olvad a szánkban - ó, mert egyedül
nem nyílik számunkra a déli égbolt,
amely felé sírásunk fürj csapata bujdokolna.
Mert egyedül nincs puha táj, hazánk sincs,
melynek földjébe keserű gyökérrel
foganni vágy csírátlan szívünk.
-Váci Mihály
3 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
HOL VAGY? (részlet)
Érzem, hogy már rabom vagy,
s Tiéd már szabadságom.
Olyan szorosan foglak,
Hogy lélegzetre vágyom!
-Váci Mihály
27 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
NEM ÉRDEMELTELEK MEG
Nem érdemeltelek meg,
elvesztettelek.
- Irgalmad erdejét
ha levetkezed rólam,
oly meztelen leszek,
mint kő a forró porban.
Éljek, ki tudja, meddig,
örökké nélküled:
mert bármily közel Hozzád,
de mindig kívüled,
s te mégis mindig bennem,
örökre hordalak.
-Váci Mihály
14 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
Nagyon nehéz 
Nehéz veled boldognak lenni, 
de boldogság veled a fájdalom, 
a nyíl tud csak így sebezni:
ha mélyebbre engedi az izom, 
nem fáj olyan nagyon.
S ha kitépik talán halált okoz.
Miért cserdült reményeidre
ilyen váratlanul májusi jég?
Ájulást érzek a térdeimben, 
ha vigasz szóval hajolok Feléd, 
s hogy sírás rázzon, mint szél a virágot, 
kézlegyintésed elég.
-Váci Mihály
18 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
Szerelmem, forradalmam (részlet)
Majd te maradsz meg - mindennek fájdalmas zokogása.
Végső világot vigasztalok, ha válladra borulva sírok.
Tebenned indulók nyurga mámorára emlékszem,
s a dalok ütemére áradatban te menekülsz felém.
Majd megtöretik a test, megpróbáltatik az elme,
számonkér a magány megmér kíméletlen öregség,
-de megmaradsz te, gyönyörűm, hozzám szomorú szerelmem,
éltet és él szívünkben szerelmünk forradalma,
s megőrzünk csendesen - forradalmunk szerelme.
-Váci Mihály
4 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
Nehéz a szívünk ...
Az arcodat ne mutasd szomorúnak. 
Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt. 
Jobban kellene szeretni magunkat, 
hiszen mi már nagyon kiérdemeltük. 
A szíveink egymásra zúzva hulltak, 
eggyé forrasztó sors zuhog felettünk. 
Sebeinkért szeretjük már a múltat; 
és a jövőt:-lesz mit fölemlegetnünk. 
Most itt ülünk. Kedves, Te szomorú vagy. 
Az arcom nem mutatja, amit eltűrt. 
Nehéz a szívünk, mert nem könnyű búnak 
ütése alatt ragyog a szerelmünk. 
Egymást szeressük már- ne csak magunkat. 
Hiszen mi már nagyon megérdemeljük.    
-Váci Mihály
8 notes · View notes
vaciversek · 4 years
Text
Sírvers (részlet)
A túlvilágban sose hitt.
Nem tagadta az ittenit.
A kétkedés volt a hite ;
nem is csalódott semmibe:
magán kívül! -
- Váci Mihály
57 notes · View notes