#szirom

[ztakacs1973]

#ztakacs1973 #petals #budapest #travel #time #szirom (at Déli pályaudvar) https://www.instagram.com/p/CgrnaMzoSvX_eAl8tR7hWKOfn8Yd4Y2_xbnt5o0/?igshid=NGJjMDIxMWI=

#ztakacs1973 #petals #budapest #travel #time #szirom

[versinator]

Szirom! pólusokra!

Táplálékok ópiumos kampóskereszt ültetek Megdöbbenten dühöngő lezuhant tékozlóanszép Kihajtott érést lehajtotta vizitek Kinyúlok moll vonatozás csudaszép

Nőttél remeteéveim tisztakék fizetek! Fátyolával angyalsóhaj ilyenformán földöntúlianszép Baktatnak barnaívű hevültek! megkötöztek Karmait éjeken! szégyenkező örökszép

Menekvés! mesémmel sellőhadat szenvedését! Kikigyúlnak konyhát orvosságodat lángjába Nyalóka úrnyak tűzijátékosan fecsegését

Márványszobrok megszorítod egyszeriben bundába Csilingeli nemtudásnak némaságot nézését Mesélő felnyitotta eposzokban korongjába

#szonett #Dsida #Szirom! #pólusokra! #v2.0

[a-lufim-tartalma]

"Zuhanni lassan, mint egy elhervadt rózsa szirom"

#egyedül #zuhanás #elenged #rózsa #szirom #mint #fáradt #sötét #levegő #felhő

[1matt-hew3]

Vetülhessen

Miként a táj fájdalmaiba merülök,

Érzem, hogyan gyötri szél az erdőt.

A gaz sem perdül rá költőien táncra,

Csak tépi, szakítja és kegyetlenül rázza.

.

Nem menekül porszem, toll, sem szirom.

Nem menekülhet az élet.

Engedem inkább szabadon,

Hogy e tájra vetülhessen, a jól ismert lélek.

[koltokkertje]

Hibaforrás

Beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek. Azt hiszem minden egyes szirom lehullt, amiről korábban azt hittem, mindig is virágba borulva marad. Korábban azt mondtam sosem foglak elfelejteni.

Néha azt érzem sosem ismertelek igazán és néha úgy érzem te sem ismertél soha sem igazán.

Beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek. Képzeld egy héttel ezelőtt összeragasztottam a müzlis tálam és azóta sem törtem el, egyetlen nap sem. És már cseppet sem érzem törötnek. Nem tudom mi féle csoda történt velem, de beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek. Talán sosem ismertelek igazán. Talán te sem ismertél sosem igazán.

Emlék vagy már csupán. Egy kép, amit néha előveszek a képeskönyvemből, fellapozok, majd elmosolyodom. Többé már nem sírok. Csak mosolygok.

Nemrég megtudtam, hogy más ragasztja össze minden reggel a müzlistálad.

Nem tagadom kicsit fájt. Áttörően hatolt belém az az apró szilánk még a müzlis tálunkból. Lassan, de fájdalmasan. Akár egy utolsó döfés. Csak még egyet, csak egy utolsót. Mit ne mondjak váratlanul ért a hír, de igazából sejtettem. Szerintem az embernek a megérzései gyakran a legmeghatározóbb percben szólalnak meg. Szóval tudtam. Egyszerűen éreztem.

Tudod, kicsit becsapva éreztem magam. Azt mondtad sosem szerettél még így senkit és sokáig nem is leszel képes mást szeretni. Csak engem és senki mást. Azt mondtad, kegyetlenül fáj ez a döntés és még sokáig is fog fájni. És te hagyni fogod, hogy fájjon, mert értem megéri, hogy fájjon.

Aztán valami átfordult bennem a napokban.

Beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek,pedig a minap majdnem elütött egy villamos. Pedig nem is a gondolataimba voltam elrévedve. Csak mosolyogtam. Igazából nem is figyeltem csak gondolkodás nélkül leléptem a patkáról, majd a villamos csilingelő hangjára realizáltam, hogy mi történik.

Egy héttel ezelőtt hozzámért egy férfi a buszon. Éppen csak a kézfejünk érintkezett, amikor is meg akartam nyomni a leszállás jelző gomb, zöld gombját. Csak hogy egyszerre ugyanarra gondoltunk, ugyanabban a pillanatban. Elmosolyodtam. Egy hete csak folyamatosam mosolygok, azelőtt sosem volt ilyen velem.

Talán valamit elrontottál bennem?

#magyar tumblr #olvasnijó #költészet #poem #poetry #fajdalom #viszonzatlan szerelem #budapest #hungary #saját poszt #saját sztori #new post #mentally fucked #love quotes

[horizon-beam]

Kopott szirom

Más mint a többi, különleges. Úgy hiszi, már-már kivételes eset. Árnyékának hatalmánál fogva szomszédjait eltakarva terjeszkedik, hiszen most rajta a sor. Ha más megtette, neki is szabad, nem?

Elhervadt már, ezért erejét társaiból nyeri, melyek fuldokollva hullanak a földre. Sosem törődött ezzel, csak akkor, amikor már nem maradt több szín. Szüksége volt színre. Más színére, hiszen ő már a végletekig kopott.

Az egyik virág csodaszép volt. Mesébe illően tökéletes. Színvilága végtelen, csakugyan, mint a fenevad étvágya. Esélye nem volt túlélni a küzdelmet. Szépségét felfalta, gyökereit félrehajította. A bestia gyomra csakugyan, mint egy fekete lyuk elszív, eltűntet, elhasznál. Mi egyszer létezett, feledésbe merül a mélyben.

A véres éjszaka aznap másolt hajnalt hozott: a korhadt gyökeret kopott szirom látogatja, hátha juttat bele némi színt.

Hogy aztán újra felfalhassa.

#személyiség #társadalom #önismeret #depresszió #szerelem #szeretet #család #múlt #halálvágy #kapcsolat

[babeltrip]

Jól tudom, hogy az épület kívülről teljesen négyszögű, az ajtón túl nem nyílhatott meg a tér, mégis az ajtón át jutottam a mély, virtuális térbe, ami olyan felfoghatatlan, mint egy fénykép mélysége, mint egy falra festett kép hamis, harmadik pluszdimenziója. Ha belépnél egy ilyen trompe l’œil freskóba, nem haladnál a csalárd térfogatában, csak zsugorodnál a perspektíva láthatatlan vonalai szerint. Nem a folyton váltakozó kupolák és porfíroszlopok közötti terekben vagy az érthetetlen, az előtted kinyíló és becsukódó bibliai képekben mozognál, hanem ők változtatnák szüntelen a formájukat, a négyzetek hasábokká, a körívek hiperbolává és a körök ellipszisekké válnának annál jobban vékonyodva, minél távolabbinak és mélyebbnek akarnának tűnni. Sokszor arra gondolok, hogy a világ is így rendeződik el a maga három dimenziójával egy ugyanilyen csalóka trompe l’œil képen, az agyunk végtelenül bonyolult szeme előtt, amely két féltekéjével a kissé különböző szögei alatt magában foglalja a világot, folyton kombinálja a racionális elemzést és a titokzatos érzékenységet, a beszédet és az éneklést, a boldogságot és a szomorúságot, az aljasságot és a fenséget, kibomlik előttünk a negyedik dimenzió csodálatos rózsabimbója, sorban minden szirom, teljes mélységében, kocka alakú felületeivel és térfogata hiperkockáival együtt. Mintha az embrió nem az anyja hasában nőne, hanem messziről jönne, és csak a perspektíva illúziója miatt tűnne egyre nagyobbnak, mint a kietlen úton közeledő vándor. A vándor, aki miután átjutott a csípőcsont boltíve alatt, illuzórikusan növekszik tovább, először csecsemőként, aztán gyerekként, majd ifjúként, és végül szemtől szemben áll veled, a szemedbe néz, és a tükör másik oldaláról mosolyog barátságosan, hogy végre rád talált.

#szolenoid

[efemerra]

(Le)hulló virágszirom

Reggel az erkélyemre szállt egy szirom. A maga pirosas pompájában kitündökölt a számból áramló füstfelhőn át. Aztán délután alább hullott a korlátról a talajra egy árnyék mögé burkolózva. Mintha csak a fény elől bújdosna el magányában. Most, este ott vacog a sarokban egyedül… Pirosas pompában, bár már szélfútta viseltesen. Ott ragyogott magában az éj leple alatt a számból kiáramló füstfelhőn át…

#magyar írás #saját írás #rövid #gondolatok #elgondolkodtató #virágszirom #cigarettafüst #reggel #délután #este #magány #egyedüllét #rose #photography

[nyulas]

[count-me-in]

Szeret, nem szeret

Szeret,

nem szeret.

Szeret,

nem szeret.

Ez egy hülye játék, amit mindannyian játszunk gyerekként.

Szirmokat tépni egy százszorszépről,

porcelánszínűek - lassan hullanak a földre.

A hóra emlékeztet.

Nemrég azonban azon kaptam magam, hogy ugyanezeket a kérdéseket teszem fel magamnak - szeret, nem szeret.

De tényleg szeretnek?

Nem tudom eldönteni.

Számomra ez sokkal kevésbé játék...

Inkább hazugság.

Felépítjük ezt a rejtélyt, ezt a kalandot,

hogy ne kelljen szembenéznünk a valóság keménységével.

De ami ennél is fontosabb, a játék célja:

az, amiért a szirmokat szedjük...

abban a reményben, hogy amit mormolunk, az talán tényleg igaz.

A gyerekek olyan naivak.

Még nem léptek be a társadalomba,

legalábbis nem igazán.

Még nem törték össze az álmaikat,

vagy árulták el őket azok, akiket a legjobban szeretnek.

Úgymond, a metaforikus szirmok letépése,

elgondolkodom a múltamon, az emlékeimen, a tapasztalataimon...

elgondolkodom magamban;

mennyit bírok még elviselni?

Mikor fogy el minden szirom?

Évek óta játszom ezt a játékot - jól ismerem.

Sokszor elárultak, becsaptak, hazudtak nekem...

Az elvárásaim egy bizonyos szintre lettek beállítva,

hogy aztán összeomoljanak.

Miért teszem ezt magammal?

Ő nem figyel rám.

Számára teher vagyok.

Egy drága háziállat, akire vigyázni kell.

Tényleg abba kéne hagynom

ezt a hülye játékot.

Tudom, hogy tovább kéne lépnem,

hogy érettebbnek kéne lennem.

De valami itt tart.

Mert mindazok után, amit tett,

még ha nem is lát engem,

egy kis részem reménykedik.

Talán egy nap majd engem választ.

Látod, a gyerekek furcsák.

Hisznek a csodákban.

Talán egy nap engem fog választani,

De őszintén szólva, nem tudom.

Remélem, hogy így lesz.

Mert nem tudom, meddig bírom még ezt elviselni.

Remélem, hogy megváltozik.

De tudom, hogy ez lehetetlen.

Azt hiszem, kezdek túl öreg lenni ehhez a játékhoz.

27 hosszú év után,

ami egykor virágos mező volt,

most tele van hóval.

Azt hiszem eljátszottam az összes szirmot.

Hányszor játszottam már ezt a játékot?

Már nem tudom megszámolni.

Érezni ezt a fájdalmat, ezt a bánatot;

Nem bírom tovább.

A gyerekek naívak.

Hisznek a csodákban,

a kívánságokban, az álmokban.

Ahogy én is.

[konrul]

Varangy ül a virágon. Varjú a rózsaágon. Pók fut az alvó arcon. Fejem öledbe hajtom.

A szirom belezizzen, Az ág törődve szisszen, Az alvó talpra dobban, S te ülsz tovább nyugodtan.

Öledbe hullt az arcom, Fejem csöndedbe tartom, S e kócolt, bűnös bokrot Tartod, mint tiszta csokrot.

Páskándi Géza 1976

[sutiszele]

sült burgonya ízű szirom meg az élet nagy kérdései

[alomrandi]

Kút

Virágos kert illat-színei körül

Pár szirom pigment mögül

Kitűnsz még itt is e helyen

Nem bírom levenni szemem

Fénylő aurádról

Élet kútjába merítetted vödröd

Csendes szívemet tele töltöd

Szerelemmel, mit nem éreztem

Talán valójában soha nem értettem

A szerelmet előtted

Új ez az érzés, új a hiányod

Új mikor karjaidat kitárod

Új ha hozzád, ha hozzám érsz

Új hogy teljesen jól mellém férsz

Álomszerű tiszta fehér

[szeretlekbaszkiii]

Olyanok vagyunk mint egy rózsa, ki szirmait szórja.

Amit a szívem az a szám, nem mindig mondja ❤️

#Rózsa #Őszinteség #Szirom #Szám #félénk #saját idézet #saját vers #saját történet #saját gondolat #saját #saját beszélgetés

[itszeykal]

#rose #rózsa #virágok #flowers #rainbow #szirom

[annwn]

#rózsa #rose #virág #flower #harmat #dew #természet #nature #vörös #red #szirom #petal